Tibor bá’ fordítása online
Az orosz lélek megismerése
Amikor az emberiség kipusztulását eredményező nukleáris háború küszöbön állunk, igen hasznos lenne az orosz lélek megismerése, ha a lehetőségek megfontolását sikeresen akarjuk elvégezni. Végül is az amerikai törekvések ismertek, (ami nem más, mint dominanciájuk fenntartása tűzön-vízen át), ezért minden a másik oldal hozzáállásán múlik.
Az Egyesült Államok folyamatosan azon tevékenykedik, hogy Oroszországot maga alá gyűrje, térdre kényszerítse bekerítésével és több oldalas támadással.
A NATO bázisok terjesztése a vazallus országokban egészen az orosz határokig, plusz a szíriai beavatkozás alááshatja az orosz hegemóniát a Kaukázustól egészen Közép Ázsiáig. Annak megértéséhez, hogy erre Oroszország hogyan reagál, hasznosnak mutatkozik, ha teszünk egy történelmi időutazás i.u. 1219-től napjainkig.
Az 1219-től számító idő az, ami mély nyomot hagyott az orosz lélekben a bekerítéssel kapcsolatban, történjen az nomád hordák által, vagy modern nukleáris rakétabázisokkal.
Most, gyorsan hajtsuk a naptárt 1812 júniusának 24. napjára, amikor Napóleon hatalmas hadserege (Grande Armée) átkelt a Néván azzal a céllal, hogy szétveri az oroszokat. Napóleon célja, hogy I. Sándor orosz cárt megakadályozza az angolokkal közvetítőkön keresztül történő kereskedésében, és kényszerítse az Egyesült Királyságot a békekötésre.
A háború hangosan hirdetett politikai célja Lengyelország megmentése volt az orosz annektálástól (ahogy napjainkban az USA állítja a kelet európai országok esetében). Ebből kifolyólag a hadba lépés hivatalos elnevezése a Második Lengyel Háború volt, azzal a céllal, hogy elnyerje a lengyelek tetszését, és legyen a támadásnak egy politikai ürügye. De a tényleges valós cél Oroszország legyűrése volt.
A Grande Armée 680.000 főt tett ki, ami abban az időben valóban hatalmasnak számított. Napóleon, Oroszország nyugati felén gyors ütemben kelt át próbálva megütközni az orosz sereggel. Minden igyekezet ellenére augusztus végéig mindössze néhány apró összecsapást sikerült elérnie, ami után végre sikerült összehozni Szmoleszkban egy igazi csatát.
Ha bárki megtámadja Oroszországot, úgy kell felkészülnie, mintha a tengeren háborúzna. Teljesen felesleges megszállni városokat, mert ez nem hoz stratégiai előnyt. Egy hódító hadseregnek elsődleges célja az orosz hadigépezet felszámolása lehet. Az orosz parancsnokok célja pedig minden esetben az életben maradás, és a hatalmas orosz területen kifárasztani az ellenfelet, a felperzselt föld taktikája mellett. Vagyis ott, ahová Napóleon bevonult, minden el volt pusztítva, semmi se volt felhasználható a bevonulóknak. Moszkva előtt végre Napóleonnak sikerült ütközetet kikényszeríteni az orosz erőkből. Ez volt az elhíresült Borogyinoi csata. Az összecsapás hatalmas vesztességeket okozott mindkét hadseregnek. A cár feladta Moszkvát, de nem kért békét. Moszkva lángokban állt, de ez Napóleonon nem segített. Az utánpótlásból teljesen kifogyva, a nyári uniformisban, a lótáp teljes hiánya mellett, Napóleon hadserege elkezdte a gyötrelmes visszavonulást a kemény orosz télben. Tél tábornok több százezer francia katona életét követelte. A visszavonulást nehezítették a spontán szerveződő partizáncsapatok támadásai (ez az orosz néplélekből adódik, nem egy II. világháborús találmány). A végén mindössze 27.000 katona ért haza. 380.000 meghalt, 100.000 fogságba esett. A napóleoni hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________