A vitatémák között a halál ez ideig tabunak számított, de már nem az, hiszen léteznek például halál-kávéházak, amelyekből az elsőt 2004-ben nyitották meg Svájcban, de hamarosan elterjedt az egész Földön, ahol az emberek egy csésze kávé és néhány sütemény mellett kiönthetik a félelmüket.

Az, hogy nem szívesen beszélünk róla, az arra utal, hogy félünk tőle, és ezért – ha lehet – nem gondolunk rá. Erre azonban nemigen van közvetlen bizonyíték. Felmerül tehát a kérdés, mi a normális mértékű „tartok tőle” a halállak kapcsolatban, és mi módon manifesztálódik ez?

Kísérletek a halállal: Kérdőíves felmérések szerint úgy tűnik, hogy szeretteink elvesztése jobban idegesít minket, mint saját halálunk. Ezek a felmérések azt is feltárták, hogy maga a megszűnés kevésbé foglalkoztat minket, mint a halált megelőző elhagyatottság, és szenvedések. Közvetlen rákérdezésre, hogy félünk-e a haláltól, a legtöbb ember nemmel válaszol, és csak enyhén idegesíti a kérdés. Az a néhány ember, akiket a téma erősen felidegesít, pszichológiai értelemben abnormális és ezért kezelésre szorul.

Másfelől viszont valószínűleg azért vallják be kevesen, hogy félnek a haláltól, mert nem szívesen tárják fel félelmeiket. Ezen feltételezés alapján a szociológusok majd 30 éve vizsgálják a szociológiai és pszichológiai hatását annak, ha szembe kell néznünk saját halálunkkal. Több mint 200 esetben arra lettek egyének felszólítva, hogy képzeljék el magukat haldoklás közben.

Az első ilyen kísérletnél járási bírókat teszteltek, akiknek az volt a feladatuk, hogy hipotetikus esetekben szabjanak ki óvadékot feltételezett prostituáltakra. Átlagosan azok a bírók, akiket előtte szembeállítottak saját halandóságával, 455 $ szabtak ki, míg a kontroll csoport csupán 50 $-t. A halállal szembenézők nem csak jobban büntettek, de nacionalistábbak is voltak, inkább voltak előítéleteik idegenekkel, más vallásúakkal, és eltérő életkorba tartozókkal szemben. Összegezve, azokkal szemben, akik más csoporthoz tartoztak, szigorúbbak vagyunk.

A halál emlegetése nagyon érdekes módon befolyásolja politikai és vallásos hitünket. Egyfelől polarizál minket: politikailag a liberálisok még liberálisabbak lesznek, konzervatívok pedig még konzervatívabbak. Ehhez hasonlóan, a vallásos emberek még erősebben fognak hinni, az ateisták pedig még inkább ragaszkodnak elképzeléseikhez.

Másfelől viszont a felmérések tanúsítják, hogy a halál fontolgatása mindkét csoportot egy alig érzékelhető, finom módon a vallásosság felé tereli. Amikor pedig a halálra való utalás eléggé erőteljes, és ha az egyén nem figyel korábbi politikai elkötelezettségére, hajlani fog a konzervatívabb nézetek felé.

Mit jelentenek ezek a kutatási eredmények? Ugye a főkérdés, hogy a halál valószínűségének növelése miért tesz minket szigorúbbá, konzervatívabbá, és vallásosabbá? A különböző vallások tényleges halhatatlanságot ígérnek, míg a világi kapcsolataink, mint nemzeti hovatartozásunk, etnikai azonosságunk szimbolikus halhatatlanságot nyújtanak. Ugyanis, ahová tartozunk, azok a csoportok túlélnek minket. Kultúránk védelme hovatartozási érzést táplál, és megsértői (pl. prostituáltak) ellen szigorúbban lépünk fel.

A fentiekkel összhangban a kutatók azt találták, hogy a halál emlegetése nyomán még inkább szeretnénk magunk és utódaink számára hírnevet szerezni, ami szimbolikusan halhatatlanságot jelent. Vagyis munkásságunk és DNS-ünk által akarjuk magunkat halhatatlanná tenni.

Rákérdezésre nem tűnünk úgy, talán saját magunk számára se, mintha félnénk a haláltól. Arra se gondolunk, hogy a halálra gondolás ilyen nagymértékben hatna ki szocializálódásunkra. Viszont azt tudnunk kell, hogy az ember szinte képtelen elképzelni hogyan fog érezni vagy viselkedni egy bizonyos jövőbéli helyzetben. Ráadásul, hasonlóképpen nem vagyunk képesek rájönni miért érezzük úgy, ahogy érezzük, és miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Ezért aztán rájövünk vagy sem, úgy tűnik, a halál tényével való foglalkozás felnyitja Pandora szelencéjét.

Tehát, beszélgetés útján a halál demisztifikálásából mit tudunk hasznosítani? Talán azt, hogy felügyeljük a bennünk kialakított változásokat, és megtesszük a szükséges korrekciókat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________