2021-01-29 nap bejegyzései

(3441) Evolúció

Jancsika gondolatai online (ismétlés) II.

 

Még egyszer elmondom, bár már most látom, hogy nem fogjátok megérteni, mert ez meghaladja a keresztények értelmi képességeit (nem csoda, hogy a diplomások 96%-a ateista): az evolúció NEM annak a kérdése, hogy volt-e intelligens tervező vagy nem. Az evolúció azt próbálja megmagyarázni, HOGYAN keletkezett az élet, nem azt, hogy MIÉRT.

Vagyis, ha én azt mondom, hogy szerintem az evolúció egy helyes tudományos elmélet, akkor nem arra a kérdésre válaszolok, hogy az élet véletlenszerűen alakult-e ki, vagy valamilyen tudatosság hozta létre, hanem egyszerűen elfogadom, hogy az élet kialakulásának a MECHANIZMUSAT a mutáció es a szelekció határozza meg. Ennyi. Hogy mért ezek, és mert pont így, az filozófiai kérdés, amivel a tudomány nem foglalkozik, mert nincsenek eszközei a kérdés eldöntésére. Az, hogy Richard Dawkins szerint minden a véletlen műve, nem jelenti azt, hogy más evolúciós biológusok nem gondolják ezt másképp. És képzeld, ennek ellenére képesek hasznos munkásságot végezni az evolúciós biológiában.

Egyébként, ha feltennéd a kérdést, hogy szerintem az élet kialakulása véletlenszerű-e, vagy tudatos tervezés eredménye, akkor az utóbbit választanám azzal a kitétellel, hogy az élet, mint jelenség nem lezárt folyamat, és nincs az ember által felfogható végcélja. Az élet, mint jelenség, céljainak meghatározása meghaladja az emberi értelem felfogóképességet. A franc se tudja, mert van, de az biztos, hogy az ember ennek egy mellékterméke, egy becsődőlt kis oldalág, amelyik hamarosan eltünteti magát a palettáról. Mint, a valaha élt fajok 99,9999%-a. Máris egy hatalmas kérdés:

MINEK alakulnak ki ezek a fajok, ha ekkora valószínűséggel úgyis kihalnak? Na, ez az, amiért mi emberek ezt soha nem fogjuk tudni megérteni.

Ellenvetés: “Mert az a koncepció, hogy néhány élettelen anyagi részecskéből jöttünk létre egészen véletlenül, az nem harmatgyenge, igaz?”

Először is, nem “néhány élettelen anyagi részecskéből”, hanem fizikai folyamatok és kémiai reakciók több milliárd éves, folyamatos alakulása réven.

Másodszor hogy a dolog véletlen volt-e, vagy sem, az nem eldöntött dolog – az evolucionizmus ugyanis a HOGYAN-t vizsgálja, és nem a MIÉRT-et. Ez az, amit a kreácionisták képtelenek felfogni: az istenhit és az evolúció mechanizmusának elfogadása abszolút nem zárja ki egymást, az evolúció ugyanis egy FOLYAMAT, ami a Teremtő létét vagy nem létét abszolút nem zárja ki. Ékes példa erre, hogy Charles Darwin élete végéig mélyen istenhívő ember volt

Az “egyszerűsíthetetlenül összetett” szervekhez még annyit: aki minimális információkkal is rendelkezik az emberi élettanról, az tudja, hogy az emberi szervezet teljesen normálisnak tekinthető működés mellett sem tökéletes szervezet, sőt. Rengeteg anatómiai anomália és működésbeli tökéletlenség van, amik például az orvosoknak sokszor rengeteg fejtörést és munkát okoznak.

Egy példa: autoimmun folyamatok. Ha a saját immunrendszerünk nem lenne képes támadást indítani saját magunk ellen, rengeteg bajtól kímélne meg minket a természet. Mi a francnak tervez az intelligens tervező egy olyan rendszert, ami a saját működését akadályozza? Arról nem beszélve, hogy nagyon sok olyan betegség van (pl. vérzéses vírusos lázak), ahol nem maga a kórokozó, hanem az immunológiai reakció öli meg a gazdatestet.

De, hogy anatómiai anomáliát is mondjak, ott van mindjárt a gégefő. Az anesztéziában az egyik legnagyobb probléma, hogy a nyelőcső és a légcső egymás mellett helyezkednek el, és a lélegeztetésnél nem kevés kézügyességre és leleményességre van szükség, hogy a légutakat biztosítsuk. Ráadásul az egyik legnagyobb veszély, ha az egyébként nyelőcsőbe szánt táplálék a légutakba jut. Miért pont így lett ez kitalálva? Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha lenne néhány tíz centiméter távolság a kettő között?

Ha az evolúció bármilyen szempontból tervezett lenne (vagy akár praktikus), akkor nem lennének kipusztult fajok. Gondoljátok végig: minek létrehozni egy fajt, ami pár millió év múlva a kukában végzi?

Olybá fest, hogy az egész egy nagyon összetett rendszer, amiben bizonyos organizmusok véletlen mutáció útján átmeneti előnyökre tesznek szert – amikor a körülmények azonban megváltoznak, akkor az előnyök hátrányokká válnak, és jönnek más fajok.

Nem biztos, hogy jó dolog “értelemről” beszélni egy ilyen rendszerben, de ha van értelme a dolognak, akkor az semmiképpen nem a “végső” vagy “tökéletes” organizmus létrehozása, inkább pont a folyamatos változás. A rendszer soha nem áll be egy egyensúlyba, mindig újabb és újabb változások vannak benne, a verkli nem áll meg.

Amikor az ember “túlfejlett” agyát próbáljuk magyarázni, egyvalamit kihagytok a számításból: az evolúciós túllövés lehetőségét. És itt most nem a népességi túllövésre gondolok (over shoot), amiben az emberiség jelenleg is leledzik, hanem egy bizonyos mennyiségi tulajdonság túllövésére.

Olybá fest a helyzet, hogy bizonyos mennyiségi tulajdonságok olyan mértékben elburjánozhatnak, ami sok esetben már a faj túlélését is veszélyeztetheti. A dinoszauruszoknál pl. egyre több evolúciós biológus gondolkodik el azon, minek azok a hatalmas pikkelyek, meg szarvak, agyarak rájuk? Vegyük pl. a Triceratops-ot: növényevő volt, ennek ellenére akkora arzenál van a fején, amit egy tank is megirigyelhetne. Minek? Ugye sokáig az volt a feltételezés, hogy így védte meg magát a ragadozóktól. Készültek is animációs filmek, amikben a Triceraptops összecsap a Tyrannosaurus-szal, aztán hol az egyik győz, hol a másik.

A valóság az, hogy ezek a szervek védelemre szinte teljesen alkalmatlanok. Csak egy irányba lehet támadni velük, ráadásul irgalmatlan mennyiségű izom kell az állat nyakára, csak hogy meg tudja tartani a fejét vele. Mire jók tehát?

Nos, azonnal megértjük, ha megnézünk egy másik, hasonló képződményekkel rendelkező állatot, a szarvast.

Ugye a szarvas fején megint csak egy hatalmas agancs díszlik, de ez már akkora, hogy az állatot a mindennapos életben is zavarja. Beleakad az ágakba, bogokba. Igen, a szarvasok használják harcra, de – és itt jön a megoldás a fenti dilemmára – csak a NŐSTÉNYEK miatt.

Olybá tűnik tehát, hogy ezek az evolúciós túllövések legtöbbször a szaporodás miatt alakulnak ki. A színesebb, nagyobb fartollú páva hamarabb kap tojót. A nagyobb szarvval rendelkező szarvasnak hamarabb kerül üsző a “szerszáma” végére. És igen, a nagyobb aggyal rendelkező homo sapiens több eséllyel indul a csajoknál.

Ez magyarázná azt is, hogyan tudott a technológia olyan mértékben fejlődni, hogy az már az emberiség létét veszélyezteti. A neocortex-ünk hihetetlen gyorsasággal húzott el a többi agyterület mellett, mindezt nem követte a többi központi idegrendszeri struktúra fejlődése (ami megmagyarázná azt is, hogy a főbb motivációinkat meghatározó hüllőagy mért működik a mai napig olyan primitíven – (máris megvan a sokat emlegetett emberi természet rejtélye).

A végére egy megjegyzés a saját szakmámból. A neocortex nemhiába “neo”, egy hihetetlenül sérülékeny, kvázi “kísérleti stádiumban” lévő valami, legalábbis biológiai szempontból. A kardiológiai intenzív osztályra viszonylag gyakran kerülnek be betegek, az alábbi kórlefolyással: szívkoszorúér-betegség – akut ST-elevációs (transmurális, vagyis a szívfal egész vastagságát érintő) szívinfarktus – emiatt kamrai ingerületátvezetési zavar – ezért szívritmuszavarok, sokszor kamra fibrilláció – a kamra fibrilláció miatt elégtelen szívpumpa-funkció – kardiogén sokk (keringés összeomlás) – keringési elégtelenség.

Ezeket a betegeket általában viszonylag hamar megtalálja valaki, és ha szerencséjük van, elkezdik az újraélesztést. Ha nincs szerencséjük, és eltelik legalább 5-6 perc az újraélesztés megkezdése és a keringés összeomlása között, akkor szinte KIVÉTEL NÉLKÜL beáll a hypoxiás (oxigénhiány miatt fellépő) agykárosodás. NAGYON kevés idő is elég ehhez. Ezeket a betegeket beszállítják hozzánk, megtörténik a szívkoszorúér-festés, megtaláljuk az elzáródott eret, tágítjuk, stenteljük, a szív vérellátása helyreáll, és a betegek stabilizálódnak – minden szerv működése helyreáll, KIVÉVE az agykéregét. Az agy egyéb területei gond nélkül átvészelik ezt (például légzőközpont-bénulást kb. az esetek 1/1000-ében látni, mivel az jóval régebbi struktúra, mint a neocortex).

Úgy fest tehát, hogy az agykéreg egy nagyon kényes, nagyon érzékeny valami, aminek a megfelelő élettani funkciói hihetetlenül kényes belső egyensúlyon billegnek. Ez abszolút erősíti az evolúciós “túllövés” elméletét – az agykérgünk fejlettsége nem felel meg a többi szervünk, illetve az általános biológiai kialakításunk fejlettségének. Az emberi értelem egy evolúciós “baleset”, ha úgy tetszik.

Miért alakulnak ki azok a fajok, amelyek később kihalnak? Így van (intelligensen) tervezve? Egyszerűbb azt feltételezni, hogy nincsenek tervezve. (Occam beretvája)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!