Hat éves koromban majd egy éven át az anyai nagyanyám nevelt, az édesanyám csak havonta egyszer jelent meg, gondolom akkor hozta az értem járó tartási pénzt. Nem volt ezzel semmi baj, mert előtte 4-5 éves koromban egy háztartásban éltünk a nagyszülőkkel, össze voltam velük szokva. Nagyanyám a Jász utca végén lakott, egészen közel Újpesthez. A Jász utca másik oldala akkoriban grund volt (ma már be van építve), ott játszottunk egész nap. Jó vidéki szokás szerint csak enni jártam haza. Egyik nap valamelyik pajtásom elhívott hozzájuk, ami az Új Pesthez tartozó cigány negyed volt, egy füstös putriba. Hatalmas élmény volt. Amikor hazamentem és nagyanyámnak beszámoltam az eseményről, megtudtam, hogy a cigányokat el kell kerülni. Hát elkerültem őket.

Hat évvel később anyám kapott születésnapjára egy házat Kiskunfélegyházán. Ettől kezdve ott nyaraltunk 2-3 hónapot minden évben. Az utcában volt vagy 20 ház, mind a két oldalon. A 40 ház közül egyikben cigányok laktak. Ezek „úri” cigányok voltak, az udvaron belül több család is. Délután 5 óra körül minden nap többen kijöttek a házból, tisztességesen felöltözve, hegedűvel a honuk alatt, és mentek be a város központjában lévő Korona Szállóhoz. Gondolom hajnalban jöhettek haza. Ami érdekesség volt, hogy mi nem játszhattunk a cigány gyerekekkel, és a cigány gyerekek se akartak játszani velünk. Egyszerűen ösztönszerűen tudtuk, hogy nem keveredhetünk. Nem volt harag vagy gyűlölet, semmi, csak nem barátkoztunk.A város szélén, mindentől távolt, a vasúti sínek mellett volt néhány tucat putri, amit a helyiek Londonnak becéztek. Oda nem ment senki. Londont úgy emlegették, mint valami lepratelepet. Semmi lenéző vagy gúnyos jelző, csak elkerülendő volt, amit gyerekfejjel tudomásul vettem.

19 éves koromban a pesterzsébeti Gyapjúfonóba jártam dolgozni. Volt ott vagy húsz ifjúsági tag, akik elég sok közös dologban vettek részt. Egyikünk egy cigány lány volt, és kifejezetten csinos, aki a nyakát törte, hogy egy nem cigány felesége legyen, bárkinek, csak ne legyen cigány. Nem volt megkülönböztetés, valamennyien ifjú szocialisták voltunk, de ösztönösen, összebeszélés nélkül, a cigány lány senkinek se kellett.

Ott, ahol most élek, Pilisborosjenőn nincs cigányellenesség, de a távolságtartás ösztönösen létezik. Amikor még folyt az építkezés, kútásás, stb. többször is alkalmaztam helyi cigányokat, mindig megbántam. Egyszerűen képtelenek tisztességesen dolgozni, átverés, vagy átverési kísérlet nélkül. Az a tapasztalatom, hogy alapvetően élősködni akarnak, jövedelemhez jutni ellenszolgáltatás nélkül. Ha csak egyetlen egy lehetőség van rá, azt megtalálják. Egy példa rá (a sok közül) kútásást vállaltak méterenként ezer forintért. Nem tökéletes elrendezés, de jobbat nem lehet kitalálni. Elvégre az első méter kiásása ágyba szarás, 20 méter mélyen kitermelni egy méter földet pedig szívás. Első nap lementek 3 méter mélye, kérték a 3000 forintot. Megkapták. Soha többé nem láttam őket. Na, még egyet a közel múltból. Két éve térkövekkel kirakták az utcánkat. Az úttesttől a garázs ajtóig, már nem az önkormányzat dolga. A szomszédom megbeszélte a lerakást végző cigányokkal, hogy az önkormányzat által ingyen biztosító köveket neki lerakják 80.000 forintért. Hogy biztos legyen a dolgában, ki is fizette. Szerintetek, lerakták neki? Nahát, honnan jöttetek rá?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________