Tudománnyal kapcsolatban az első tétel a világról alkotott elképzelésünk alapja, annak a sikeres, tárgyilagos összemérése a valósággal.

Egy tudományos elképzelésnek (elméletnek) falszifikálhatónak kell lenni. Ezen az alapon egy tudományos elméletet:

* Kellő pontossággal ki kell fejteni annak érdekében, hogy egy világos teszt kidolgozható és kivitelezhető legyen.

* Empirikusan tesztelhető legyen, kivitelezhető kísérletekkel.

* El kell utasítani, ha a teszt az elméletet nem igazolja.

Ezzel kapcsolatban Richard Feynmannak a következő a véleménye: Egy új törvénnyel a következőképpen járunk el. Először megsejtjük. Ezt követve számításokat végzünk a sejtés következményeivel annak érdekében, hogy világos legyen, milyen következménye lenne annak, ha a sejtés megfelelne a valóságnak. Ezt követve a számítások eredményét összevetjük a természettel, elvégzett kísérlettel, vagy létező tapasztalattal, közvetlen megfigyeléssel, annak felderítésére, hogy működik-e. Ha nem egyezik a kísérlettel, akkor a sejtés rossz. Ez a tudomány sarkköve. És az se számít, hogy a sejtés milyen helyesnek tűnik. Az se számít, hogy a sejtés gazdája mennyire okos, vagy mennyire ismert a neve. Ha a kísérlet nincs összhangban a sejtéssel, akkor rossz, el kell vetni.

A tekintélynek nincs szerepe, kizárólag a bizonyítás számít. Más megfogalmazással a legnagyobb tudományos tekintélyt is kenterben ver a legkisebb mértékű tudományos bizonyíték.

Ezzel a hagyománnyal összhangban a Királyi Társaság, valószínűleg a legidősebb létező tudományos társaságnak a következő a mottója: Nullius in verba. Vagyis senkinek se számít a szava, amit a Királyi Társaság így magyaráz: Ez a mottó azt fejezi ki, hogy a társaság tagja ellenáll a tekintély uralmának, ezért minden állítást, a kísérlet által alátámasztott tény igazol.

Jogi álláspont: Tekintve, hogy a mai időkben a tudomány egyre fontosabb, és mert a tudományos állítás mögött jövedelem és státusz húzódik meg. Számtalan egyén, és szervezet iparkodik munkáját tudományosnak feltüntetni, sokszor labilis alapokkal. Erre az egyik példa a kreációnista mozgalom, akik hitüket úgy állítják be, mintha tudomány lenne, sok esetben kétséges alapokon állva. Erre kitűnő példa, a kreácionista vallásos mozgalom, akik hitüket úgy állítják be, mint ha az tudomány lenne. Ezen az alapon követelik nézetük tanítását, állami iskolákban. Miközben a legtöbb nyugati ország alkotmánya tiltja a vallásos oktatást az állami iskolákban. Hogy ezt megkerüljék Amerikában előálltak a tudomány egy új definíciójával. Az ügy bíróság elé került, ahol szükségessé vált a tudományosság meghatározása. Ezek szerint tudomány az:

1. Amit a természeti törvények irányítanak.
2. Amire természeti törvények magyarázatot adnak.
3. Ami tapasztalattal ellenőrizhető.
4. Aminek a következtetése nem végleges.
5. Ami falszfikálható.

Tehát az elméletnek meg kell állnia a helyét, amikor összevetik a valósággal, és megfelelő általánosítást is kibír, paradigmává válik. Például: Általános relativitás, kvantummechanika, evolúció – természetes kiválasztódás.

Lehet élni tudomány nélkül, de csak akkor, ha mások alkalmazzák, és lehetővé teszik,hogy mi csak beleüljünk és gázt adjunk, vagy nyomkodjuk a gombot, és behozza a szobánkba a világot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vagyis, ha én azt mondom, hogy szerintem az evolúció egy helyes tudományos elmélet, akkor nem arra a kérdésre válaszolok, hogy az élet véletlenszerűen alakult-e ki, vagy valamilyen tudatosság hozta létre, hanem egyszerűen elfogadom, hogy az élet kialakulásának a MECHANIZMUSAT a mutáció es a szelekció határozza meg. Ennyi. Hogy mért ezek, és mert pont így, az filozófiai kérdés, amivel a tudomány nem foglalkozik, mert nincsenek eszközei a kérdés eldöntésére. Az, hogy Richard Dawkins szerint minden a véletlen műve, nem jelenti azt, hogy más evolúciós biológusok nem gondolják ezt másképp. És képzeld, ennek ellenére képesek hasznos munkásságot végezni az evolúciós biológiában.

Egyébként, ha feltennéd a kérdést, hogy szerintem az élet kialakulása véletlenszerű-e, vagy tudatos tervezés eredménye, akkor az utóbbit választanám azzal a kitétellel, hogy az élet, mint jelenség nem lezárt folyamat, és nincs az ember által felfogható végcélja. Az élet, mint jelenség, céljainak meghatározása meghaladja az emberi értelem felfogóképességet. A franc se tudja, mert van, de az biztos, hogy az ember ennek egy mellékterméke, egy becsődőlt kis oldalág, amelyik hamarosan eltünteti magát a palettáról. Mint, a valaha élt fajok 99,9999%-a. Máris egy hatalmas kérdés:

MINEK alakulnak ki ezek a fajok, ha ekkora valószínűséggel úgyis kihalnak? Na, ez az, amiért mi emberek ezt soha nem fogjuk tudni megérteni.

Ellenvetés: “Mert az a koncepció, hogy néhány élettelen anyagi részecskéből jöttünk létre egészen véletlenül, az nem harmatgyenge, igaz?”

Először is, nem “néhány élettelen anyagi részecskéből”, hanem fizikai folyamatok és kémiai reakciók több milliárd éves, folyamatos alakulása réven.

Másodszor hogy a dolog véletlen volt-e, vagy sem, az nem eldöntött dolog – az evolucionizmus ugyanis a HOGYAN-t vizsgálja, és nem a MIÉRT-et. Ez az, amit a kreácionisták képtelenek felfogni: az istenhit és az evolúció mechanizmusának elfogadása abszolút nem zárja ki egymást, az evolúció ugyanis egy FOLYAMAT, ami a Teremtő létét vagy nem létét abszolút nem zárja ki. Ékes példa erre, hogy Charles Darwin élete végéig mélyen istenhívő ember volt

Az “egyszerűsíthetetlenül összetett” szervekhez még annyit: aki minimális információkkal is rendelkezik az emberi élettanról, az tudja, hogy az emberi szervezet teljesen normálisnak tekinthető működés mellett sem tökéletes szervezet, sőt. Rengeteg anatómiai anomália és működésbeli tökéletlenség van, amik például az orvosoknak sokszor rengeteg fejtörést és munkát okoznak.

Egy példa: autoimmun folyamatok. Ha a saját immunrendszerünk nem lenne képes támadást indítani saját magunk ellen, rengeteg bajtól kímélne meg minket a természet. Mi a francnak tervez az intelligens tervező egy olyan rendszert, ami a saját működését akadályozza? Arról nem beszélve, hogy nagyon sok olyan betegség van (pl. vérzéses vírusos lázak), ahol nem maga a kórokozó, hanem az immunológiai reakció öli meg a gazdatestet.

De, hogy anatómiai anomáliát is mondjak, ott van mindjárt a gégefő. Az anesztéziában az egyik legnagyobb probléma, hogy a nyelőcső és a légcső egymás mellett helyezkednek el, és a lélegeztetésnél nem kevés kézügyességre és leleményességre van szükség, hogy a légutakat biztosítsuk. Ráadásul az egyik legnagyobb veszély, ha az egyébként nyelőcsőbe szánt táplálék a légutakba jut. Miért pont így lett ez kitalálva? Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha lenne néhány tíz centiméter távolság a kettő között?

Ha az evolúció bármilyen szempontból tervezett lenne (vagy akár praktikus), akkor nem lennének kipusztult fajok. Gondoljátok végig: minek létrehozni egy fajt, ami pár millió év múlva a kukában végzi?

Olybá fest, hogy az egész egy nagyon összetett rendszer, amiben bizonyos organizmusok véletlen mutáció útján átmeneti előnyökre tesznek szert – amikor a körülmények azonban megváltoznak, akkor az előnyök hátrányokká válnak, és jönnek más fajok.

Nem biztos, hogy jó dolog “értelemről” beszélni egy ilyen rendszerben, de ha van értelme a dolognak, akkor az semmiképpen nem a “végső” vagy “tökéletes” organizmus létrehozása, inkább pont a folyamatos változás. A rendszer soha nem áll be egy egyensúlyba, mindig újabb és újabb változások vannak benne, a verkli nem áll meg.

Amikor az ember “túlfejlett” agyát próbáljuk magyarázni, egyvalamit kihagytok a számításból: az evolúciós túllövés lehetőségét. És itt most nem a népességi túllövésre gondolok (over shoot), amiben az emberiség jelenleg is leledzik, hanem egy bizonyos mennyiségi tulajdonság túllövésére.

Olybá fest a helyzet, hogy bizonyos mennyiségi tulajdonságok olyan mértékben elburjánozhatnak, ami sok esetben már a faj túlélését is veszélyeztetheti. A dinoszauruszoknál pl. egyre több evolúciós biológus gondolkodik el azon, minek azok a hatalmas pikkelyek, meg szarvak, agyarak rájuk? Vegyük pl. a Triceratops-ot: növényevő volt, ennek ellenére akkora arzenál van a fején, amit egy tank is megirigyelhetne. Minek? Ugye sokáig az volt a feltételezés, hogy így védte meg magát a ragadozóktól. Készültek is animációs filmek, amikben a Triceraptops összecsap a Tyrannosaurus-szal, aztán hol az egyik győz, hol a másik.

A valóság az, hogy ezek a szervek védelemre szinte teljesen alkalmatlanok. Csak egy irányba lehet támadni velük, ráadásul irgalmatlan mennyiségű izom kell az állat nyakára, csak hogy meg tudja tartani a fejét vele. Mire jók tehát?

Nos, azonnal megértjük, ha megnézünk egy másik, hasonló képződményekkel rendelkező állatot, a szarvast.

Ugye a szarvas fején megint csak egy hatalmas agancs díszlik, de ez már akkora, hogy az állatot a mindennapos életben is zavarja. Beleakad az ágakba, bogokba. Igen, a szarvasok használják harcra, de – és itt jön a megoldás a fenti dilemmára – csak a NŐSTÉNYEK miatt.

Olybá tűnik tehát, hogy ezek az evolúciós túllövések legtöbbször a szaporodás miatt alakulnak ki. A színesebb, nagyobb fartollú páva hamarabb kap tojót. A nagyobb szarvval rendelkező szarvasnak hamarabb kerül üsző a “szerszáma” végére. És igen, a nagyobb aggyal rendelkező homo sapiens több eséllyel indul a csajoknál.

Ez magyarázná azt is, hogyan tudott a technológia olyan mértékben fejlődni, hogy az már az emberiség létét veszélyezteti. A neocortex-ünk hihetetlen gyorsasággal húzott el a többi agyterület mellett, mindezt nem követte a többi központi idegrendszeri struktúra fejlődése (ami megmagyarázná azt is, hogy a főbb motivációinkat meghatározó hüllőagy mért működik a mai napig olyan primitíven – (máris megvan a sokat emlegetett emberi természet rejtélye).

A végére egy megjegyzés a saját szakmámból. A neocortex nemhiába “neo”, egy hihetetlenül sérülékeny, kvázi “kísérleti stádiumban” lévő valami, legalábbis biológiai szempontból. A kardiológiai intenzív osztályra viszonylag gyakran kerülnek be betegek, az alábbi kórlefolyással: szívkoszorúér-betegség – akut ST-elevációs (transmurális, vagyis a szívfal egész vastagságát érintő) szívinfarktus – emiatt kamrai ingerületátvezetési zavar – ezért szívritmuszavarok, sokszor kamra fibrilláció – a kamra fibrilláció miatt elégtelen szívpumpa-funkció – kardiogén sokk (keringés összeomlás) – keringési elégtelenség.

Ezeket a betegeket általában viszonylag hamar megtalálja valaki, és ha szerencséjük van, elkezdik az újraélesztést. Ha nincs szerencséjük, és eltelik legalább 5-6 perc az újraélesztés megkezdése és a keringés összeomlása között, akkor szinte KIVÉTEL NÉLKÜL beáll a hypoxiás (oxigénhiány miatt fellépő) agykárosodás. NAGYON kevés idő is elég ehhez. Ezeket a betegeket beszállítják hozzánk, megtörténik a szívkoszorúér-festés, megtaláljuk az elzáródott eret, tágítjuk, stenteljük, a szív vérellátása helyreáll, és a betegek stabilizálódnak – minden szerv működése helyreáll, KIVÉVE az agykéregét. Az agy egyéb területei gond nélkül átvészelik ezt (például légzőközpont-bénulást kb. az esetek 1/1000-ében látni, mivel az jóval régebbi struktúra, mint a neocortex).

Úgy fest tehát, hogy az agykéreg egy nagyon kényes, nagyon érzékeny valami, aminek a megfelelő élettani funkciói hihetetlenül kényes belső egyensúlyon billegnek. Ez abszolút erősíti az evolúciós “túllövés” elméletét – az agykérgünk fejlettsége nem felel meg a többi szervünk, illetve az általános biológiai kialakításunk fejlettségének. Az emberi értelem egy evolúciós “baleset”, ha úgy tetszik.

Miért alakulnak ki azok a fajok, amelyek később kihalnak? Így van (intelligensen) tervezve? Egyszerűbb azt feltételezni, hogy nincsenek tervezve. (Occam beretvája)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Hol van az emberi “szellem” meg “én-tudat” meg “szuper ego” meg a többi kutyafüle egy agresszív, zavart, dekompenzálódott betegnél? Mi lesz ekkor a “lélekkel”? Hova lesz az a rengeteg vedikus bölcsesség meg filozófia ilyenkor?

Ha ezt átélted párszor, akkor belátod, hogy az agy, benne az emberi intelligenciával és pszichével pontosan olyan szerv, mint a többi: hihetetlenül kiszámíthatóan működik, és nincs benne semmi fennkölt vagy spirituális. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy bizonyos mennyiségű kapacitása, ami egészséges embereknél valamivel meghaladja azt a szintet, ami a mindennapos társadalmi élethez szükséges. De ha valami miatt ez a kapacitás beszűkül, akkor pillanatok alatt elvesznek a magasabb rendű funkciók, és marad a “hüllőagy”, a jóval primitívebb motivációkkal és reakciókkal: zavartság, agresszió, értetlenség, mentális és kognitív deficit.

Szinte pontosan ugyanaz a helyzet, mint mondjuk a tüdő esetében: egy egészséges tüdő képes rá, hogy normális fizikai aktivitás mellett ne legyen légszomjad. Ha fitt vagy, megnövekedett terhelés mellett sincs légszomj, lefuthatsz akár egy maratonit is, mégis kapsz levegőt. Ha viszont jön valami betegség, akkor mar a puszta ágyban fekvést se bírsz ki súlyos légzési nehézségek nélkül. Az agy is pontosan ilyen. A legtöbb ember tud beszélni, írni-olvasni, a többi emberrel bizonyos magatartásformák betartása mellett együtt élni. Egyesek meg ennél magasabb funkciókra is képesek, mondjuk, differenciálegyenleteket oldanak meg vagy arról filozofálgatnak, hogy “hol lakik a szuper ego”. De ha a kapacitások elkezdenek kicsúszni a lábunk alól, akkor mindig kérlelhetetlen bizonyossággal tűnnek el a funkciók egymás után, míg a végére csak a vegetatív működés marad. Vagy sokszor meg az se.

Azt mondod, hogy ebből is látszik, hogy nem a test az “Én”. Hisz élet funkciókat mutat, de nincs ott az “Én” mindeközben.

Lófaszt. A test MAGA az én. Ha a tested nem működik rendesen, az “én” se fog. Pont ezt bizonyítottam a fentebb. Ha tüdőgyulladást kapsz, és az endothelialis diszfunkció miatt megváltozik a keringésed, az agyad piszkos gyorsan robban lefelé. A lét meghatározza a tudatot. Minden más süket, üres duma.

Az alvás is példa erre. Az alvás az agynak biokémiai szükséglete. Olyan, mint a diasztolé a szívnél. Én nélkül nem működik.

Azt kérdezed, netán egy magasabb rendű dolog ez a fránya tudat, ami figyeli mindezeket.

Pont fordítva. A tested működése meghatározza a tudatod működését. Ha a tested nem működik jól, a tudatod se fog. A tudat voltaképpen nem más, mint a környezet ingereire adott válaszképesség. Ha az agyad csak “fél gőzzel” tud működni, akkor a válaszképesség nagymértékben csökken, és bizonyos helyzetekre képtelenné válsz adekvát választ adni.

Tudok-e arról, hogy létezhet-e olyan állapot, amikor a hüllőagy motivációi (mint a támadás/menekülés, éhség, stb.) is megszűnnek, de ezzel együtt az illető mégis tudatánál van?

Ami azt illeti hallottam már ilyenről, de látni még nem láttam.

Amit láttam például, az a katatónia: az illető totál “lezár”, mindenféle kapcsolatot elveszít a külvilággal. Ez a skizofrénia végstádiuma egyébként.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Phys.org-ban megjelent cikkben a szerzők állítják, nem kizárt, hogy az Univerzum mindig is létezett, ami egy új keletű modellből következik. A modell Einstein általános relativitáselméletét célozza kiegészíteni alkalmazott kvantum korrekcióval, de kiterjed a sötét anyagra, valamint a sötét energiára, megoldva ezzel egyszerre több problémát is.

A Világmindenség széles körben elfogadott életkora az általános relativitáselmélet szerint 13,8 milliárd év. A kezdetben minden egy végtelenül sűrű pontban, úgynevezett szingularitásban létezett, amiből egy „Ősrobbanásnak” nevezett kiterjedés indult be.

Bár az általános relativitáselméletből közvetlenül, és elkerülhetetlenül következik az Ősrobbanás szingularitása, egyes tudósok ezt problematikusnak találják, mert matematikailag csak az magyarázható meg, ami az Ősrobbanás után, nem pedig ami előtte, vagy alatta történt.

Kijelenthető, hogy az Ősrobbanás az általános relativitáselmélet legnagyobb problémája, mert a fizika törvényei ennél a pontnál érvényüket vesztik. – Állítják Ahmed Farag Ali a Benha Egyetemről (Egyiptom), valamint Saurya Das a Lethbridge Egyetemről (Kanada), akik kimutatták, hogy az ősrobbanás szingularitásának problémája megoldható egy olyan új modellel, ahol se kezdet se vég nincs.

Felújított régi elképzelés

A két fizikus kihangsúlyozza, hogy a kvantum korrekciójukat nem azért hozták létre, hogy kifejezetten az ősrobbanás szingularitását kiküszöböljék. Munkájuk alapja David Bohm fizikus elméleti elképzelése, akinek jól ismert a fizikai filozófia terén kifejtett tevékenysége. Az 1950-es évektől kezdve Bohm a klasszikus geodéziket (egy görbült felületen lévő két pont közötti legrövidebb út) kvantum röppályával cserélte fel.

Munkájukban Ali és Das, ezeket a Bohm féle röppályákat alkalmazták egy olyan egyenletben, amit az 1950-es években Amal Kumar Raychaudhuri (Presidency Egyetem – Kalkuta, India) fejlesztett ki. Raychaudhuri akkor volt Das tanára, amikor Das az egyetemen hallgató volt a 90-es években.

A kvantum korrekciós Raychaudhuri egyenletének az alkalmazásával Ali és Das deriválták a kvantum korrekciós Friedmann egyenleteket, amelyek leírják a Világegyetem kiterjedését és fejlődését (beleértve az ősrobbanást is) az általános relativitáselmélet keretein belül. Bár a kvantum gravitációnak ez nem egy valós elmélete, a modell tartalmazza mind a kvantumfizika, mind pedig az általános relativitáselmélet elemeit. Ali és Das azt várják, hogy az eredmények akkor is érvényesek maradjanak, amikor a kvantum gravitáció teljes elméletét figyelembe veszik.

Ha nincs szingularitás, akkor nincs sötét anyag se

Az mellet, hogy nem jelzi előre az Ősrobbanás szingularitását, az új modell nem jelzi előre az Összeroskadás szingularitását se. Az általános relativitáselmélet szerint a Világmindenség a végén zsugorodásba kezd, mígnem a végén újra egy végtelenül sűrű pontba esik össze.

Ali és Das munkájukban kifejtik, hogy a modelljük azért kerüli el a szingularitást, mert kulcsfontosságú különbség van a klasszikus geodézik és a Bohm féle röppálya között. A klasszikus geodéziák a végén keresztezik egymást, és a konvergáló pontjaik szingularitásokat adnak. Ezzel ellentétben a Bohm féle röppályák sose keresztezik egymást, tehát az egyenletekben sose fordul elő szingularitás.

Kozmológiai tényezőkkel a két tudós elmagyarázza, hogy a kvantum korrekciók felfoghatók úgy is, mint kozmológiai állandók (sötét energia bevezetésének szükséglete nélkül) és sugárzás. Ezek a tényezők a Világmindenséget véges méretűnek tartják, amiből az következik, hogy akkor a kornak végtelennek kell lenni. A tényezők előre jeleznek olyan tényeket, amelyek szorosan egyebesnek a jelenlegi megfigyelésekből származó kozmológiai állandóval és az Univerzum sűrűségével.

Új gravitációs részecske

Fizikai értelemben a modell úgy írja le a Világmindenséget, hogy az fel van töltve kvantum fluidummal. A fizikusok azt javasolják, hogy ez a fluidum gavitronokból álljon, amik hipotetikusan tömeg nélküli részecskék, amik a gravitációs erőt továbbítják. Amennyiben léteznek gravitronok, akkor azoknak fontos szerepük van a kvantum gravitációs elméletben.

Cikkükben Das és egy másik együttműködő, Rajat Bhaduri (McMaster Egyetem – Kanada) további bizonyítékokkal szolgálnak ezen modell érvényessége mellett. Kimutatták, hogy a gravitronok Bose-Einstein kondenzátumot alakíthatnak ki olyan hőmérsékleten, amely minden korszakban létezhetett.

Mivel a modell várhatóan megoldja az Ősrobbanás szingularitásának problémáját, és számot vet a sötét anyaggal, valamint a sötét energiával, a fizikusok tervbe vették a modell alaposabb kivizsgálását. Ezzel kapcsolatban az elvégzendő munka a modell teljes mértékű áttekintése, figyelembe véve kisebb inhomogenitásokat, és anizotropikus perturbációkat. Azonban, arra nem számítanak, hogy kis méretű perturbációk jelentősen kihatnának az eredményekre. Das szerint, „megelégedéssel tölt el annak észlelése, hogy egy ilyen egyértelmű korrekció egyszerre több talányt is megold.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

MÉG EGYSZER (sokadszor): A VILÁGNAK NINCS DIMENZIÓSZÁMA!!!!!!!

Amikor arról beszéltem, hogy a tudomány dogmatikus, a tudósok félretájékoztatják a laikusokat, emiatt a tudomány hitelességét veszíti, VÉGIG PONTOSAN ERRŐL BESZÉLTEM! Te, aki egy, a fizikában hihetetlenül mélyen jártas, intelligens, nagyszerű ember vagy, aki még ráadásul vitatkozni is kiemelkedően magas szellemi szinten tud, HOGY ESHETTÉL BELE EBBE A LOGIKAI CSAPDÁBA??? Főleg azután, hogy 5 kommenten keresztül mást se boncolgattam, csak ezt.

Ráadásul a mondatot innentől kezdve teljesen értelmét veszti, mivel egy hamis mondatból vonsz le egy nem létező következtetést. Abból, hogy a húrelmélet magyaráz valamit, ami a valóságban nem létezik, ebből következik, hogy magas prediktív ereje van?

Komolyan nem érzed az óriási képzavart?

EZÉRT írtam azt az elején, hogy nem vagyok biztos benne, a tudomány művelői valóban képesek-e különbséget tenni a valóság és az általuk kitalált nem létező világ elemei között. Pontosan ennek adtad jelét most.

Tudod, mi ez az egész? Ez pontosan ugyanaz a pszichológiai mechanizmus, mint amikor a varázsló össze-vissza kuruzsol valamit, és mivel senki nem érti, hogy mit csinál, ezért már biztos fog tudni esőt csinálni. A legtöbb ember nem érti a 3-nál magasabb dimenziójú vektorterek matematikáját – TEHÁT biztosan nagyon okos dolog, HISZEN nem értik.

Kérlek szépen, ne essél bele ebbe a csapdába. A matematika ugyanaz, mint a kuruzsló varázsló esete – csinál VALAMIT, ami aztán az esetek egy bizonyos részében fog tudni használható előnyöket kovácsolni (esik az eső), más esetekben nem. Persze, a matematika mindezt jóval FEJLETTEBB szinten műveli, mint a varázsló, hiszen jóval nagyobb előnyöket biztosít az élet jóval több területén. De az alapvető mechanizmus ugyanaz! Kitalált, szubjektív modell alkotása, aztán ebből olyan következtetések levonása, amivel befolyásoljuk a környezetünket.

“A természet tisztelete, vagy akár az áhítat lelki alkattól függően velejárója a megismerésnek, de nem feltétele.”

Tökéletesen egyetértünk.

“Rendben, még nem jutottunk el az abszolút igazsághoz, de – a várható összeomlástól eltekintve – nem látok arra okot, hogy miért ne érnénk oda.”

Ezt Tibor bának már kifejtettem. Ezzel voltaképpen nem csinálsz mást, mint az általad proponált elméleti rendszert olyan tulajdonságokkal ruházod fel, ami nemcsak, hogy nem igaz, de ráadásul pontosan az ellenkezője igaz. Még soha, senki nem jutott el az abszolút igazságig – milyen alapon várod el a matematikától, hogy majd az képes lesz rá? Posztulálsz valamit, amit még soha senki sem látott, de szerinted amit te képviselsz, az majd képes lesz rá. Ami azt illeti, a matematika azzal, hogy már önmaga számára is megoldhatatlan egyenleteket gyárt, egyre messzebb kerül ettől, hiszen egy idő után maga is olyan bonyolulttá válik, hogy még a saját szintjén is kezelhetetlen lesz. Hol vagyunk még itt az “abszolút igazság” felfedezésétől?

Bár, mint azt valószínűleg magad is tudod:
“Légyen az víg majális, joghurt vagy kefir,
Schrödingernek egyenlete, az mindent leír.
Bár Einstein szerint kimaradt az erkölcs és a ló,
De ez is csak perturbáció.”

“Amit mondtam, hogy szeparált rendszereknek létezik matematikai modellje, amikre az általad elvárt bijektivitás jó közelítéssel teljesül, a megfelelő absztrakciók után, a mérhető mennyiségek tekintetében.”

Én meg többször, azt hiszem elég világosan kifejtettem, hogy egyrészt, a matematikai modellekben egyre több a valóság szempontjából értelmezhetetlen elem – sőt, ami azt illeti, egyre több bennük a MATEMATIKA szempontjából is értelmezhetetlen elem. Ezt Dirac imígyen fogalmazta meg:

“The underlying physical laws necessary for the mathematical theory of a large part of physics and the whole of chemistry are thus completely known, and the difficulty is only that the exact application of these laws leads to equations much too complicated to be soluble.”

Az állításnak az első részével természetesen nem értek egyet, de a második természetesen igaz.

Márpedig ha egyre több az értelmezhetetlen elem, akkor a matematikai modell és a valóság közötti leképezés bijektív volta ELKÉPZELHETETLEN, hiszen egyre nagyobb mértékben sérül az injektivitás.
A kutya egyébként a megfelelő absztrakciókban (is) van elásva. Mi a megfelelő absztrakció? Nem más, mint a matematikai modellből mindazon elemek elvetése, amik sértik az injektivitást. Igen ám, de akkor a modell megszűnik logikailag egésznek lenni – vagyis nem tudományos.

“A modelleknek azon elemei, amelyek nem felelnek meg valamilyen valós objektumnak vagy jelenségnek, izolálhatóak. Amint ez megtörtént, a modellek alkalmazhatóak.”

Ezt tárgyaltam volt az előbb. Az injektivitást sértő elemeket természetesen ki lehet a modellből iktatni. De az innentől kezdve sérti a tudományosság elvét, hiszen sérül a modellek logikája. Tehát a helyzet úgy áll, hogy vagy alkotsz egy tudományos modellt, ami képtelen az injektivitásra, vagy alkotsz egy nem tudományosat, ami imígyen lehet injektív. Sajnos az a tudomány, ami nem követi a tudományos módszer elvét, oly néven ismert, hogy ÁLTUDOMÁNY. Ma rengeteg képviselője van ennek, a youtube tele van ilyen “bölcsekkel”.

“A Standard Modell csoportelméleti tárgyalása például ebből a szempontból teljesen tiszta, a kezdetben nem beazonosítható részecskéket később megtalálták.”

A csoportelmélet tele van a valóság szempontjából értelmezhetetlen fogalmakkal, de ebbe most ne menjünk bele. Az, amit mondasz, miszerint a matematikai modellben előfordulnak elemek, amik a valóság korábban még nem ismert elemeire mutatnak rá, természetesen tökéletesen igaz, nem csak a standard modell esetében, ez igaz volt már a relativitáselméletre (a tömeg-energia ekvivalencia is ez), és a korai kvantummechanikára is (gondolj csak a kvantummechanikai harmonikus oszcillátor nullponti energiájára) – de itt ismét az a kérdés: attól, hogy két halmaz X elemben megegyezik, Y elem pedig még ismeretlen, abból feltétlenül következik, hogy a két halmaz megfeleltethető egymásnak? Szerintem a válasz egyértelműen nem.

“a fejlődés az általánosabb felé halad.”

A fejlődés az egyre bonyolultabb, matematikai szempontból is egyre inkább kezelhetetlen elméletek felé halad, amiben újabb már CSAK közelítő eredményeket lehet csinálni. A kvantummechanika óta nem volt matematikailag teljes rendszer. A kvantum elektrodinamika például le sem vezethető az axiómákból, egy csomó integrálnak nincs értelme benne.

“’ Tehát – megmaradva a leképezések példájánál’ – azt hiszem, mind a kettőt kipipáltam.”

Sajnos korántsem. Az injektivitás egyre inkább sérül, a szürjektivitás egyre szigorúbb feltételek megszabása esetén teljesül csak – matematikailag is!

“Valaminek a kritikája mindig két lépésből kell, hogy álljon. 1. Ez így nem jó. 2. Hanem így jó. ”

Oké, maximálisan konstruktív a javaslatod, ez tetszik.
1. Ez így nem jó: nem jó, hogy a fizika oktatásában, ismeretterjesztésében összekeverik a matematikai modell absztrakcióit a valósággal (lásd a világ “dimenziószámára” vonatkozó kijelentésedet).
2. Hanem így jó: Mindig, minden fizikai ismeretterjesztés során le kellene szögezni a következőket:
A) Minden bevezetett fogalom, tétel, posztulátum, KIZÁRÓLAG az emberi elme szüleménye, a valósághoz semmilyen szinten nincs köze.
B) Nincs végleges fizikai elmélet, végső megtalált részecske, végső igazság. A világ végtelenül bonyolult, az emberi megismerés határai végesek.

Ennek a két dolognak a belátása képezné a mondanivalóm lényegét. Az állításom pedig, hogy a tudósok, tudománnyal foglalkozók java része (sajnos a jelek szerint magad is) képtelen ennek a két pontnak a belátására.

“A megkérdőjelezésről még annyit: egy paradigmát olyan kísérleti evidencia fényében kell megkérdőjelezni, amit nem tud leírni.”

Pontosan. És pontosan ezért is van az, hogy a kísérleti fizika mindig képes lesz olyan jelenségeket leírni, amire még nincs elmélet – tipikus példa: sötét anyag. Az univerzum 95%-át alkotja, és még ELMÉLETÜNK sincs, hogy mi lehet az! Ezek után azt akarod mondani, hogy közelítünk a világ megismerése felé? És még ha képesek is leszünk leírni, utána jön majd valami más, ami még nagyobb, és még kevésbé vannak fogalmaink róla… és így tovább. A világ végtelenül bonyolult, a mi okosságunk véges. Sajnos ez a helyzet, törődj bele.

Madách ezen sorai nem az istenről szólnak, hanem a gondolkodó ember örök tépelődéséről az igazság keresése közben.”

Így van.

“Ugyanakkor newton mechanikája úgy tökéletes, ahogy van…. A makró világra.”

Minden elmélet tökéletes a maga nemében. Ha én azzal akarom magyarázni a világot, hogy a Földet óriási teknősbékák tartják a hátukon, annak az elméletnek is lesznek előnyei, lesznek szituációk, amiket meg fogok tudni magyarázni vele. Az elméletek jók, elméletek kellenek, tudomány, modellalkotás kell. Ez az emberi megismerés alapja. A probléma nem itt van.

A probléma ott van, amikor az elmélet DOGMATIZÁLÓDIK, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyek túlmutatnak az eredeti elméleten. Mire gondolok? Hát például:

– A mostani vagy majdani tökéletesség beleképzelése a modellbe:
“Rendben, még nem jutottunk el az abszolút igazsághoz, de – a várható összeomlástól eltekintve – nem látok arra okot, hogy miért ne érnénk oda.”

– Annak az elvi szintű elvetése, hogy a modell esetleg nem lehet igaz, illetve azok stigmatizációja, akik nem a modellnek megfelelően gondolkodnak:
“Lehet, hogy ez neked ’édeskevés’, de szerintem jobb, mintha csak kántálnánk a tűz körül egész nap, és még nem is vagyunk készen.”
És:
“Azt hiszem, súlyos fogalmi tévedésben vagy néhány ponton, például ott, hogy a tudomány autokratikusságát dogmatizmussal téveszted össze.”
Ha nem gondolkodom úgy, ahogyan a modell megkívánja – csak az lehet, hogy maradi vagyok, és ősközösségi szinten a helyem VAGY valamit nem értek, rosszul látok, rosszul tudok – ha elutasítom a modell bármely részét, az csak azért lehet, mert defektes vagyok – véletlenül se azért, mert a dogma kicsit rugalmatlan.

– A valódi tulajdonságokkal való teljes ellentmondás:
“A terek felépülése, időfejlődése pontosan megegyezik azzal, amit az elmélet mond. Ha már rendszerről beszélünk, vagyis vizsgálat céljára elszeparáljuk a valóság egy darabját, akkor a két rendszer közötti megfeleltetés nagyon közel van ahhoz, hogy bijektív legyen.”

– Az elmélet alkotta szubjektív modell teljes és tökéletes összekeverése a valósággal:
“Zárójel: Nem ismerem a húrelméletet, de azt tudom, hogy megmagyarázza a világ dimenziószámát, vagyis nagyon nagy prediktív ereje van. ” Ide zárójelben MÉG EGYSZER: A VILÁGNAK NINCSEN DIMENZIÓSZÁMA. A dimenzió matematikai fogalom, a világ nem egy matematikai objektum. A kellő mélységű fizikai ismeretek megléte esetén a kettőt kéretik NEM összekeverni.

– És végül természetesen, annak a teljes, még elvi szintű elvetése is, hogy a dogma dogma volna:
“Nem fogom elismerni, hogy a tudomány dogmatikus.”

“A MI VILÁGUNKBAN nincs helye további dimenzióknak. Itt a matematika nem írja le azt, amit leír.”

Pontosan, mivel a dimenzió matematikai fogalom, nem a valóság része.

“De azt állítani, hogy a tudomány dogmatikus, nem helyes. Egyes, főleg idősebb tudósok, dogmatikusak lehetnek, de a tudomány nem, hiszen amit megcáfolnak azt azonnal elveti. Dogmatikus az, akinek van egy elmélete, hite, elképzelése és ami nem passzol bele, ami cáfolja, azt tagadja”

Abban Bockóval együtt tökéletesen igazatok van, hogy a tudomány KÉPES folyamatosan változtatni a dogma alapját képező modellt – pontosan ezért volt sikeresebb az őt megelőző összes dogmánál. Nem ragaszkodik abszolút igazságokhoz, az alapötlet folyton változik – de ettől még dogma, mert az ember, mint gondolkodó lény CSAK dogmatikusan képes gondolkodni. És persze említsük meg azt is, hogy azért a tudományban sem olyan egyszerű a modellváltás – lásd Einstein és a Nobel-díj esetét. A mai világszemléletünk voltaképpen a kvantummechanikára és az einsteini relativitáselméletre épül már közel száz éve. Itt sem volt egyszerű leváltani az alapötletet – még máig sem sikerült (pedig, mint az ennek a blognak is témája volt már több alkalommal is, nagyon megérett volna rá az idő). De abban abszolúte igazat adok mindkettőtöknek, hogy a tudomány legalábbis KÉPES erre. Ezért élte túl a vallásokat.

Összességében, ne értsetek félre, nem a TUDOMÁNYOS MÓDSZER ellen vagyok. Az egy ragyogó dolog, az ember egyik legnagyszerűbb eredménye. De a tudomány a mai világban ugyanolyan paradigmává vált, mint korábban a vallás – és ez nem feltétlenül jó dolog. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az összeomlást is a tudománynak köszönhetjük majd (a folytonos növekedést proponáló közgazdaságtan mögött is kőkemény matematika áll ám!)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

26,000 Nemzeti gárdista biztosítja a washingtoni beiktatást

A katonák megbízhatóságát az FBI vizsgálja, mintha az kétséges lenne.

FBI átvilágítja a Washingtonban állományozó katonákat

A Demokrata Párt vezetősége tökéletesen megbolondult.

Hillary Clinton & Nancy Pelosi azt állítják, hogy Putyin adott parancsot Trumpnak a Capitolium ostromára

Hillary Clinton: Nancy Pelosi és én egyetértünk abban, hogy szükség van annak kivizsgálására milyen kapcsolat van Trump és Putyin között, annak érdekében, hogy ki tudjuk javítani a nemzetbiztonságban ejtett hibát, és megakadályozzuk, hogy egy bábú legyen még egyszer az elnök.

Talán ennél is bolondabb a kifelé tartó külügyminiszter.  UTC · 2021. január 19. Pompeo külügyminiszter: „Meghatároztam, hogy a Kínai Kommunista Párt által irányított Kínai Népköztársaság népirtást követett el a muzulmán Ujghursok, és más etnikai kisebbségek ellen Szinjiangban.”

„Meghatároztam” Kinek képzeli magát ez a pasi?

Közben pedig ez történt:

Los Angeles felfüggesztette a levegő minőség megőrző szabályait, hogy a felhalmozódott COVID-19 áldozatok hamvaszthatók legyenek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2020 tavaszán a nővérek bementek egy michigani kórházba, mert lázasak voltak és nehezen lélegezek. Kelly egy héttel később haza mehetett, a nővére az intenzív osztályra került, ahogy kritikus állapotban egy hónapot töltött el lélegeztető gépre kötve. Kelly tudni akarta, hogy a nővérét miért terítette le a vírus, míg ő simán kigyógyult belőle.

Ms. Standard kérdését az óta ismétlik a kutatók, amióta az új koronavírus felütötte fejét. Ez ideig 94 millió fertőzést dokumentáltak, de nem volt közöttük kettő, ami azonos képet mutatott volna, még akkor se, ha két betegnek azonos genetikai kódja lett volna.

Az egy petéjű ikrek tanulmányozása kibogozhatná, miként járul hozzá a természet és a nevelés a betegség kibontakozásához. Az USA, Ausztrália, Európa országaiban regisztrált ikrek segítségével a kutatók bizonyítják, hogy a genetika ki tud hatni a COVID-19 betegek szimptómáira. Azonban ezek a kutatások azt is feltárják, hogy mekkora hatása van a környezetnek és a véletlennek is. Még egy petéjű ikrek között is az immunrendszer jelentősen különbözhet, és az idő múlásával egyre nagyobb lehet közöttük a különbség.

Dr. Mishita Goel, azon orvosok egyike, aki múlt év tavaszán kezelte a Standard ikreket azt mondta, hogy meglepte a nővérek betegség lefutásának a hatalmas különbségbe.

Mindkét nő enyhén elhízott volt, és metabolikus szindrómában szenvedtek. Kelly asztmás volt és cukorbetegsége kifejlettebb volt. Ezek szerint valamivel nagyobb volt az esélye az intenzív kezelésre. Ennek ellenére Kimberly került rosszabb állapotba.

A betegség lefutására kiható tényezők egy része be van írva a genomba. Új keletű tanulmányok azt mutatják, hogy a nullás vérűeknek valamivel kisebb a kockázata az intenzív osztályra kerülésre, bár a szakértők óvva intenek e tény túlértékelésétől. Egy másik tanulmány szerint egy bizonyos gén a felelős azért, ahogy a sejtek riasztanak vírus támadás esetén. Miközben más genetikai zavar megkönnyíti a koronavírusnak, hogy bejusson a sejtekbe. Egyesek még egy túlbuzgó immunreakciót is beindíthatnak, ami a beteg sejtek mellett károsíthat egészséges sejteket is. Ez COVID-19 estében szinte tipikusnak mondható.

Tim Spector londoni epidemiológus szerint létezik mérhető genetikai befolyás a betegek láz, elgyengülés, delírium szimptómáira koronavírus fertőzést követően. Az elmúlt évben Dr. Spector és munkatársai kifejlesztettek egy szimptómát értékelő applikációt, annak érzékelésére, a betegek mi módon viselik a betegséget. Azt a tanulmányt még nem publikálták tudományos folyóiratban, amiben jelzik, hogy genetikai tényezők a COVID-19 szimptómák között akár 50 százalékos különbséget is tehetnek.  Vizsgálták az egyik gént amiben ACE2 elnevezésű molekula kódja van, ez az, amire a koronavírus rátapad a sejtbejutása előtt.

Dr. Spector szerint helytelen lenne azt feltételezni, hogy a gének feltörésével megtaláljuk a választ. Ennek ellenére az jelent valamit, hogy az egy petéjű ikrek testei genetikailag azonosak.

Egy másik eset: Krista Burkett és Kasey Miller 28 éves, ohioi ikrek hálaadás után lettek betegek. Elsőnek Ms. Miller, de napról napra egyforma szimptómákkal. Kezdetben egy órán keresztül 37,5 °C lázuk volt, ami után több napig fájt a hátuk furcsa zsibbadással. Ezt követve 8 nap alatt felfutott egy borzasztó fejfájásba, majd hirtelen eltűntek a tűnetek. A vírus hatás ismétlődése az ikreket nem idegesítette. Ms. Miller szerint szép volt a nővérétől, hogy láthatta pontosan mi vár rá.

Viszont Ms. Burkett és Ms. Miller tapasztalata nem nevezhető tipikusnak. A súlyos COVID szimptómákat előhívó állapot, amivel egy betegnek szembe kell nézni, mint a túlsúly, szív-érrendszeri betegség, cukorbetegség, dohányzás, a környezettől és a viselkedéstől is függ, nem csak a genetikától. Hogy egy beteg hogyan győzött le más koronavírust szintén befolyásolhatja a COVID-19 betegség alakulását.

Néhány kutató azzal az ötlettel is játszik, hogy annak is lehet jelentősége, hogy a fertőzés során a beteg mennyi vírust kapott. Más fertőzéseknél ez már bizonyított.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Körülbelül 189.000 embert tesztelték COVID-19 fertőzésre beoltás után, ami 6,6 % pozitívet eredményezett.. Nagy részük nyilvánvalóan közvetlenül az oltás után fertőződött meg, amikor még nem alakulhatott ki védettség.

1410 lett pozitív két héttel a beoltásuk után, amikor is részleges immunitásnak már kellene lenni.

Ráadásul 69 páciens úgy fertőződött meg, hogy már a második oltást is megkapta, ami két héttel ezelőtt történt. Benjamin Netanyahu volt az első, akinél a beoltás befejeződött.

Pfizerf szerint az immunitás az első oltás beadását követő 15-21 nap után következik be, amikor is a hatékonyság 52 százalékról 89 százalékra nő. Korábbi tesztelésnél a vakcina által előhívott védelem 95 százalékot ért el a második adag beadását követő egy hét után.

A gyakorlatban a klinikai tesztelés eredménye eltérhet a sokkal nagyobb populációnál alkalmazott oltástól.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A védőoltás bevezetése mellett, 100 százalékosan biztos vagyok abban, hogy a koronavírus és a pandémia kivédésére a legjobb módszer a közösségi légterek megfelelő ventilálása. Zárt terek légterének minősége általában gyatra. Annak megállapítására, hogy mennyire gyatra, és fertőzés szempontjából mennyire veszélyes, vagy egy egyszerű módja. Mindössze arra van szükség, hogy beszerezzünk egy digitális CO₂ monitort.

Az emberi leheletben széndioxid van, ezért kijelenthető, hogy amikor a belsőtér CO₂ koncentrációja 420 ppm, ami megfelel a kültéri értéknek, a vírus fertőzés esélye kicsiny. Amikor a belsőtér CO₂ koncentráció átlép egy küszöbértéket (javaslatom szerint 800 ppm-et) akkor biztosak lehetünk abban, hogy a zárt hely ventilációja silány, és igen nagy esély van arra, hogy megkapjuk a vírust, még akkor is, ha van rajtunk maszk.

Egy túlzsúfolt teremben szellőztetés nélkül a CO₂ koncentráció gyorsan elérheti az 1000, 1500, 2000 ppm értéket, és a vírusok a levegőben órákon keresztül megmaradnak. A terembe reggel belépő COVID fertőzött személytől délutánra bárki megkaphatja a fertőzést, még akkor is, ha mindenki viselt maszkot.

Még télen is, jelentős hő vesztesség nélkül, egy részben kinyitott ablak igen jelentősen javíthat a helyzeten.

CO₂ koncentrációt monitorozó műszert 30 és 300 ezer forint között lehet beszerezni (ingyenes kiszállítás mellett). Vajon a magyar iskolákban tudnak erről, alkalmazzák ezt?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Maria Lahtinen a Finn Élelmiszer Hatóság archeológusa és néhány kollegája publikálta ezt az elképzelést és még némi tudományos részletet a Scientific Advances folyóiratban. Dr. Lahtinen kutatási területe nem az állatok háziasítása, hanem a Sarkkörön élők étkezési szokásai, és arra figyelt fel, hogy az ember és a farkas különböző étkezési szükséglete lehet a kutyák eredetének a kulcsa. Véleménye szerint ez egy teljesen új hipotézis arra, miként történhetett a farkas domesztikálása. Két – többé/kevésbé –húsevő faj eltérő táperő szükséglettel asztaltársak lehetnek. A farkas jól jár, az ember se nem jár jól, se nem jár rosszul.

A farkas domesztikálása, amikor is ma már kihalt farkas fajta kutyává ált, mindig talánynak számított. Abban megegyeztek a tudósok, hogy ez 15.000 éve vagy még régebben történhetett, valószínűleg Eurázsiában. Azonban egyes tudósok azon a véleményen vannak, hogy az ókori farkasok fokozatosan közelítettek az emberekhez, miközben táplálkoztak az ember által visszahagyott hulladékon. Mások azon a véleményen vannak, hogy a vadászó-gyűjtögetőknek nem lehetett annyi hulladékuk, hogy ez működjön. Szerintük a vadászó-gyűjtögetők elcsentek farkas kölyköket a szüleiktől és kedvenc állatnak tartották őket. De farkas kölyköket elcsenni, és megszelídíteni, hogy együtt lehessen élni vele, egyáltalán nem könnyű. Mellesleg az ember és a farkas nem versengenek ugyanazért az prédáért?

Dr. Lahtinen és társai az egyenletből kivették a versengést. Télen a jégkorszaki ember lemondhatott a növényekről, élete a vadászáson múlott. De az ember nem ehet csak fehérjét. A végén éhezni fog, vagy proteinmérgezést kap. Szükségük volt zsiradékra, tehát elsősorban a zsíros falatokat ették. Így lett némi színhús felesleg. A farkasnak az embertől eltérő emésztő rendszere van, hosszú ideig képes tiszta fehérjén fenntartani magát.

A hipotézis, hipotézis marad, mindössze egy ötlet arra, mi történhetett, nem pedig annak bemutatása valójában mi történt. Azonban Naomi Sykes az Angliai Exeter Egyetem archeológusa, aki az értekezlet szakmai lektora volt, azt nyilatkozta, hogy a kutatóknak volt két fontos állítása. „Az egyik, hogy jelezték, csak minimális étrendi versengés lehetett az ember és a farkas között. A másik a hipotézisük volt, ami szerint az ember nem csak azért tartott állatot, hogy megegye, tartott azért is, hogy etesse.

Archeológiai kutatások feltárták, hogy tyúk, nyúl, ló és más állatok háziasítása etetésükkel kezdődhetett. A feltárt ősi csontokból arra lehetett következtetni, hogy vigyáztak rájuk, karban tartották őket, sőt még imádták is elfogyasztásuk helyett.

Farkasok esetében a kutató nem favorizálta a hipotézis szerinti kölyök farkas ellopását. A préda maradék az elejtés vagy a táborozás helyén elég lehetett, hogy az ember és a farkas közel kerüljön egymáshoz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

“69% of Americans say they are more concerned about bias in the news other people consume than its presence in their own news (29%).” In other words: 69/29, or 2.38 times, as many Americans are closed-minded (prejudiced) regarding information-sources which don’t fit their ideology, than are not. Overwhelmingly in America, only Democratic Party information-sources are trusted by Democrats, and only Republican information-sources are trusted by Republicans. Each side distrusts the other’s information-sources. Gallup’s news-report aptly noted the important fact that “This plays into the political polarization in the U.S. national discourse.” The more prejudiced a population are, the more polarized it will be. Of course, one would expect this to be the case, but Gallup has now found striking new empirical evidence for it — that the public’s closed-mindedness is greatly increasing America’s political polarization. Each side is craving propaganda instead of truth, but each side’s voters want only the type of propaganda that is funded by the billionaires who also fund that side’s politicians and control that side’s ‘news’ media. Consequently, American politics is controlled by the conflict between liberal billionaires versus conservative billionaires — totally controlled by billionaires (instead of by the public). There is the liberal herd, and the conservative herd, but they’re both herds — not by the public in an actual democracy. And each of these two herds is controlled by its shepherd, who are its billionaires. (Here is how that’s done.) Billionaires control each Party and thereby control the Government. This is why the Government ignores the preferences of America’s public. As will be shown here, the September 11th Gallup findings help to explain how and why that results.

Neither Democrats nor Republicans can become exposed to the other side’s evidence and arguments unless they see those — the other side’s evidence and arguments, both for its own case and against the opposite side’s case (i.e., against the case that oneself believes). Not to see the opposite side’s viewpoint is to be blind to it, and thus to become locked into whatever oneself believes. This 69/29 is like a jury’s rendering its verdict and nearly three quarters of the jurors having not listened to — and thus not considered — the opposite side’s presentations. That’s a frightening situation to exist in any court of law, and it is an equally frightening situation to exist in any nation’s electorate.

As a consequence of Americans’ strong tendency to be closed-minded, America’s politics are, to a very large extent, driven more by prejudices than by the realities that the public are actually facing. Individuals are seeking for sources that will likeliest confirm what they already believe, and are seeking to avoid sources that are the likeliest to disconfirm their beliefs. This is consequently a population that’s highly vulnerable to being manipulated, by playing up to, and amplifying, the given Party’s propaganda, to which the given individual already subscribes. Republican Party billionaires (by their use of their conservative newsmedia and think tanks, etc., which they control) can easily manipulate Republican Party voters, and Democratic Party billionaires can, likewise, easily manipulate Democratic Party voters, by their liberal media, think tanks, etc. That’s billionaires, on each of the two sides, guiding each of the two Parties’ voters; and, therefore, the nation is an aristocracy — a country which is controlled by its wealthiest few — instead of an authentic democracy (which is controlled not by the numbers of dollars, but actually by the numbers of residents, each one of whom is independently and open-mindedly seeking for credibly documented facts). An aristocracy rules any such land. The public are not the rulers in such a nation. It’s not a democracy; it is a collective dictatorship, by its billionaires (its aristocracy). Both of the two Parties’ voters vote in accord with their billionaires’ agenda, but especially in accord with whatever is on the agenda that’s shared by both liberal and conservative billionaires — billionaires fund both of the national Parties: Democrats and Republicans, and thereby control both Parties. Billionaires, in each Party, have their very golden, very heavy, thumbs, pressing down hard upon the scale of any such ‘democracy’, such that regardless of which group of billionaires ends up winning any ultimate election, the public inevitably will lose, because it’s really just a contest between billionaires, who are stage-managing the nation’s entire political proceedings. This is like two boxers fighting in a ring, in which the selection-process which placed them there was corrupt; and, so, even if the ultimate winner is not equally corruptly pre-determined, the final result has nonetheless already been rigged (during the primaries). When the contenders have been selected by a corrupt process, the ultimate outcome cannot be a democracy.

This happens not only regarding elections, but regarding particular issues. For example, in 2002 and 2003, “regime-change in Iraq,” and “Saddam’s WMD,” were just as much agendas of liberal billionaires’ media and think tanks as they were of conservative billionaires’ media and think tanks (and were thoroughly based on lies); so, a closed-minded public were actually trapped, into the lies that were agreed-upon by both sides of the domestic American political spectrum — the sides that are funded and controlled by the liberal billionaires, and by the conservative billionaires. The nearly $2 trillion cost of the invasion and military occupation of that country, and the consequent destruction of that country, were done for America’s billionaires, and produced nothing for the American people except that enormous public debt and those injuries and deaths to America’s soldiers and to Iraqis. And that’s typical, nowadays, in this (just as in any) aristocracy: the aristocracy are served; the nation’s public serve to them. (In the U.S., this has caused “U.S. Satisfaction at 13%, Lowest in Nine Years”, as Gallup headlined on 4 August 2020; and it has caused Americas’ satisfaction with their Government to have ranged from its all-time low of only 7% in 2008, to its all-time high of only 45% at the very start of 2020 — well below 50%, for as long as Gallup has surveyed this.)

What all of the billionaires want is what the American public get as their Government. It’s bipartisanship amongst its billionaires. That’s what produces this Government’s policies. It’s what determines the Government that Americans get. However, what is basic in making it a dictatorship of the aristocracy-type (such as this America is) is that the population is very prejudiced, not open-minded — not each individual constantly seeking solid evidence to change one’s mind about how society works (what the reality in the nation actually is), so as for one’s view to become increasingly accurate over time. Instead, one’s myths are constantly being fed. Such a public, as this, are not individuals, in a democracy, but more like mobs, very manipulable.

Often, America’s bipartisan views are based upon lies that virtually all billionaires want the public to believe. In such cases — and these instances are frequent — the truth is being simply ignored, or else outright denied, by both sides (and by the media, for both sides). Individuals’ prejudices are thus being increased, instead of reduced, by what the public see and hear in “the news.” Everyone has prejudices, and truth can predominate only if people are constantly skeptical of the sources that they are relying upon — constantly trying to root out and replace whatever false beliefs they have. This is the essence of scientific method. Democracy depends upon it. Aristocracy requires the opposite. America has the opposite.

Change away from this present situation, to a democracy, would be difficult. On both of America’s political sides, there needs to be far less trust of the Establishment (including its politicians, its media, its think tanks, etc.), in order for any real democracy to become able to exist. It’s not even able to exist now. And, therefore, it does not exist.

But what is even more depressing is that America’s educational system, most especially its colleges and universities, are encouraging, instead of discouraging, this situation, this closed-mindedness. The more educated an American is, the more closed-minded that person becomes — as is further shown in this same September 11th Gallup news-report:

“Whereas 52% of Americans with a high school education or less are more concerned about bias in others’ news than in their own [and 45% of that minimally educated group think that the news which they are reading might be biased], the figure is 64% among those with some college education and is even higher among college graduates (73%) and those with postgraduate education (77%) [and only 22% of that maximally educated group think that the news which they are reading might be biased].” The most-educated Americans are the most-manipulable (the most closed-minded) Americans.

No finding in this Gallup report was as extreme as the finding that the more highly educated an American is, the less open that person is likely to be to changing his or her mind (outlook) about the situation. In other words: the more educated an American is, the more closed-minded that person tends to become. Higher education in America increases, instead of decreases, an individual’s closed-mindedness. However, other contrasts which were almost as extreme are:

“Those who identify as liberal (80%) are more concerned than conservatives (68%) and moderates (65%) with other people’s media bias.” In other words: liberals are 80/65 or 1.23 times as closed-minded as are moderates, and are 80/68 or 1.18 times as closed-minded as conservatives are.

“While 58% of Black adults are more concerned about bias in others’ news than in their own, fully 73% of Asian Americans and 72% of White adults say the same.” Thus, African-Americans are 58/72.5 or 80% as closed-minded as are Euro-Americans and Asian-Americans.

This is the worst combination possible: it’s a closed-minded population, which is especially closed-minded amongst its most educated segment. The leading segment is also the most closed-minded segment. These are crucial agents of the billionaires, and they crucially inculcate into the next generation of Americans the aristocracy’s values.

This means that the leaders keep themselves, conceptually, inside a cocoon. They have minimal contact with the most vulnerable members of the society, which is the less-educated members. That enhances inequality of opportunity, throughout the society. Since the most-highly-educated Americans are the group that are the most-closed to opinions which are contrary to their own, it’s easy for the most-highly-educated Americans to view individuals who disagree with those persons’ views as being simply a “basket of deplorables.” Their disagreement then becomes their contempt. ‘Facts’ about politics are — for those persons, highly educated persons — more derived from their values and priorities, than their values and priorities are derived from the political facts. Scientific epistemology is being turned upside-down, regarding political issues, in such a country. Overwhelmingly, some sort of faith, instead of any sort of science, determines what individuals in such a country believe about politics. In every aristocracy, this is the way that both conservative and liberal persons view any persons in the general public who oppose themselves: they’re viewed as being a “basket of deplorables.” It’s the very essence of elitism — on both sides. (For prominent examples of this: both Hillary Clinton and Donald Trump had contempt for each-others’ voters — blotted them out.)

The leadership’s minimal contact with the public makes exceedingly unlikely the leadership’s compassion, concern about the sufferings that they, themselves, are causing down below. Actually, though every aristocracy claims to want to improve conditions for their public, the reality is that whenever doing that would entail their own losing power, that claim becomes exposed to be sheer hypocrisy — a lie; often a self-deception, and not merely a deception against the public. Deceiving themselves about their own decency is easy, because they have minimal contact with the most vulnerable members of the society, the very people whom they claim to care the most about (and to be working in politics to help). Fakery is built into each and every aristocracy. Americans’ strong tendency to be closed-minded causes the aristocratic con to be widely accepted as if it were instead truth. (Again: the “WMD in Iraq” con was a good example of this — the aristocracy’s media just blocked-out the reality.) Scientific studies have even demonstrated that the wealthier a person is, the less compassion the individual tends to have for people who are suffering.

Furthermore, since the less-educated persons aspire to be more-educated, they are — even without knowing it — aspiring to become less open to contrary views, instead of to become more open to such views. One bad consequence of this is: it strangulates imaginativeness, openness, and creativity, in favor of being rote, rigid, and bureaucratic. Another bad consequence of it is that the authority-figures, in such a society, are, in some important ways, actually inferior to the rest of the population. Moreover, America’s colleges and universities are not increasing their students’ open-mindedness (as they should) but the exact opposite — they are reducing their students’ open-mindedness. Even if professors are teaching some truths, the professors are training their students to be authoritarian, instead of to be open to a more truthful, comprehensive, and deeper understanding, which encompasses those truths, but also many more — which the majority of professors either ignore or else deny, because such deeper understanding violates the existing Scripture, or standard viewpoint (shaped by both sides’ billionaires). At least in the United States, this is now the normal situation. That Gallup poll showed it not merely weakly, nor even only moderately, but extremely.

This is a perverse situation, which bodes ill for the future of the entire nation. Any country which is like this is not only an aristocracy instead of a democracy, but it is greatly disadvantaged, going forward. It will be disadvantaged both in the arts and in the sciences. Its future will be stultifying, instead of dynamic. Aristocracies tend to be this way. Also, because it will remain highly polarized, its internal ideological frictions will waste a large proportion of the nation’s efforts. As a nation, its forward-motion, its progress, will thus largely be crippled, by its internal discord and distrust, between the two warring factions of its aristocracy — and friction between the respective followers on each side.

This describes a declining culture — a nation that is in decline.

That’s what this poll-report, from Gallup, indicates, as clearly as any poll-findings can.

It indicates a nation in decline.

During the Presidential primaries in the Democratic Party, a major point of difference between the two major candidates, Joe Biden versus Bernie Sanders, was whether billionaires are bad for the country: Biden said no; Sanders said yes. (This was a major reason why the billionaires made sure that Sanders would lose.) In any country where wealth-inequality is so extreme, there can be no authentic democracy. America’s extreme inequality of wealth makes democracy impossible in this country. America’s other problems follow from that. In reality, it’s a one-party state, and that party is controlled not actually by the counts of voters, but by the counts of dollars. It is an aristocracy; and its decline — to what has been documented here — follows from that fact. Whatever democracy America might once have had is gone now. It has become replaced by a land of mass-deceptions, which are bought and sold.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Pfizer kutatók állítják, hogy a BioNTech-hel együtt kifejlesztett vakcina észlelhetően hatásos az UK-ban felfedezett kulcsfontosságú törzzsel szemben. Ez érvényes a Dél Afrikában talált új törzs esetében is.

A Moderna vakcináját engedélyezte az FDA 18 évnél idősebb amerikaiak részére. Azonban további vizsgálatra van szükség, mert az eltérő immunrendszerrel rendelkező fiatalok másképp reagálhatnak a vakcinára.

Az amerikai szervek mindent megtesznek a vakcina szétosztása terén, de valószínűnek tűnik, hogy még hónapok kellenek az elégséges oltás beadásához, ami biztosítja a nyáj immunitást, ami azt jelenti, hogy a terjedéshez nem lesz elég, a fertőtésre fogékony ember. Szerdán Bancel azt mondta, hogy szerinte az USA lesz az első nagy lélekszámú ország, ahol megfelelő védelem ki fog alakulni a vírussal szemben.

Már négy endémiás koronavírus van a Földön, de ezek nem annyira fertőzőek, vagy halálos, mint a COVID-19, állítja a WHO.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Rákosi hatalmát a megszálló orosz katonák biztosították, nem sokkal a háború befejezése után, amikor Magyarország elképzelhetetlen rossz helyzetben volt. Minden össze volt bombázva, ami nem, azt a szovjetek elvitték. Plusz, jelentős jóvátételt kellett fizetni az országnak. Újjá kellett mindent építeni, miközben, egy millió embert veszítettünk, akik nagy része munkáskéz volt. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy abszolút nyomor volt. A fizetések úgy voltak megállapítva, hogy 1) férj-feleségnek dolgozni kellett (ez a háború előtt nem így volt). 2) éppen, hogy meg tudtam élni belőle. Jellemzően, a bizományi áruházak hatalmas forgalmat bonyolítottak, mert sokan úgy kerülték el az éhezést, hogy eladták a ruháikat. Sokan pedig használt ruhát vettek, mert az olcsóbb volt. De még ilyen körülmények között se volt mindig, minden élelmiszer a boltokban. Természetesen jegyrendszer volt, vagyis meg volt szabva egy ember mennyi húst, stb. ehetett.

Rendfenntartás. Rákosinak teljesíteni kellett a szovjet elvárásokat. Hivatalosan építették a kommunizmust. Ebből kifolyólag a munkásság életszínvonala magasabb volt, mint az éhenhalás. Ehhez, viszont hozzátartozott a volt úri osztály megszokott életszínvonalának a csökkentése. Az érdekeltek körében ez – finoman szólva – nem nyert elismerést. Szervezkedtek. Ezt semmilyen rendszer nem nézi jó szemmel. Természetesen a Rákosi rendszer se. Ezek, megismerkedtek az ÁVH módszereivel. Viszont, aki nem tett keresztbe, az nyugodtan dolgozhatott, pihenhetett, szórakozhatott. A nagyon sovány fizetések mellett, a kultúra (könyvek, hanglemezek, színházak, hangversenyek, stb.), közlekedés, lakbér, szolgáltatások elképesztően olcsó volt. Nem voltak nagy fizetések, de munkanélküliség nem létezett. Hajléktalanságról, meg senki nem is hallott. Télen senki se hűlt ki, pláne nem fagyott meg.  Hogy, ezeket hogyan érték el? Nos, nem volt kellemes. A társadalom nagy hányada társbérletben élt, vagyis egy adott lakásban 2-3 család volt bezsúfolva, a szobák számtól függően. Én például havi 67 forintot fizettem két szobáért, ami a fizetés 1/30 része volt. És természetesen voltak munkásszállók. A munkáskézre szükség volt, ezért Nyugatra utazni csak komoly megkötésekkel lehetett. Voltak bizonyos szükséges intézkedések, amik kellemetlenek voltak, de aki nem vetette magát alá, annak komoly kellemetlensége lehetett belőle. Ilyen volt a parasztság kötelező beszolgáltatása. A békekölcsön jegyzés. Értelmes emberek részére kellemetlen volt az emelt szintű propaganda. Például a munkaversenyek, a kapitalizmus cikizése, a békeharc.

És akkor nézzük Orbán Magyarországát Kelet Európában. Brüsszelből elképesztő mennyiségű, vissza nem térítendő pénzt kap, amit Orbán ellop, és cserébe rabszolga törvénnyel kiárusítja a magyar munkavállalókat. A munkanélküliség megszüntetéséért nem tesz semmit. Minden rendelkezésére álló pénzeszközt szétoszt a saját oligarcháinak (beleértve a rokonságot is). Ez mellett: Tízezrek az utcán élnek, mint hajléktalanok. Százezrek munkanélküliek. Az átlag család lakhatására rámegy a fizetések fele/harmada. A kultúra/szórakozás profit alapon működik, vagyis rendkívül drága. Nyugatra utazni lehet, ha van hozzá jövedelem. Vagyis, több millió magyar nem utazik. Félig kötelező kötvényjegyzés nincs, de van helyette 30 éves devizahitelbe való beugratás, ami a kifosztásnak egy igen rafinált formája, állami segítség mellett. Az emelt szintű propaganda megmaradt, de nem a Népszabadságban jelenik meg, hanem az Orbán-hűséges TV csatornákban. A mezőgazdasági termelőnek nincs nyomott áru beszolgáltatása, helyette önköltség alatt tudja értékesíteni a termékét.

Már többször leírtam: Rákosinak demokratikus alkotmánya volt, amit nem tartott be. Orbán pontról pontra betartja az alkotmányát (alaptörvény), de azt állandóan változtatja pillanatnyi érdekének megfelelően. Nagy kérdés, melyik kedvezőbb a népnek?

Most nem jut eszembe, aki fel tud sorakoztatni negatív tényeket a létező szocializmusból, arra válaszolok. Pl. Recski tábor. Valóban a „rendszer ellenségeit” munkatáborokba zárták. Orbán csak büntető eljárást indít ellenük. Ezeket hamarosan a letarolt bíróságok el is fogják ítélni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Ember sok ezer éve keresi a módját, hogy szellemi képességét javítsa, és most jött el az idő, amikor sokan úgy gondolják, hogy a modern tudomány megtalálta a megoldást – sajnos nem ellentmondások nélkül.

Az emberi agy egy bonyolult és metabolizmusát tekintve egy falánk szerv, amelyen belül igen összetett dolgok folynak. Ez normál esetben biztosítja a test és az értelem optimális működését. Ebből következik, hogy ha a metabolizmusa nem tökéletes, akkor az mind a testet, mind pedig az értelmet megzavarja. Vegyünk egy példát! Az agyban van egy acetilkolin elnevezésű neuro-traszmitter, aminek a memóriában van szerepe. A Nootropicok-ban hívők elképzelése szerint, ha fokozzák az acetilkolin hatását, akkor javul a memória készség, ami javítja az racionalitást, a tervezést, a hirtelen ötletek elkerülését. Megszületik az „értelmesebb” gondolkodás.

Hibás az elképzelés, miszerint ez a drog szteroid lenne az agynak. Egy Nootropic nem hoz létre agysejteket, ahogy a szteroidok teszik az izomsejtekkel. Ehelyett az agyat arra készteti, hogy hatékonyabban működjön. Más szavakkal egy ilyen drogtól nem leszel okos, ha eleve nem voltál okos. Valójában az történik, hogy e drogok használóját a fókuszálásban segíti.

Diákok körében népszerű okosító, vagy „okos” drogot, a modafinilt bizonyos agyi rendellenességre dolgozták ki, de ettől függetlenül a kognitív készség fokozására is használják. A felhasználok jelezték, hogy a drog fokozza a figyelmet, koncentrációt, motivációt. A drog különben zavaros felfogású egyéneknél okoz javulást, de egészséges agynál a kognitív funkciót nem tudja növelni. Legalább is ez volt eddig a felfogás. Most viszont Oxfordban kiderítették, hogy egészséges agynál is fokozza a kognitív funkciót.

Az Adderall és Ritalin nevű pszicho stimulálókat olyan egyének részére fejlesztették ki, akiknél bizonytalan volt a figyelem fenntartása. Diákok ezeket is figyelem fokozásra használják, amire eddig semmi bizonyíték nem szolgált. Viszont mindkét drog esetében jelentős mellékhatással lehet számolni: álmatlanság, függőség, hányinger és még szívpanaszok is.

Nem mindegyik nootropic vényköteles. Több étrend kiegészítőről állítják, hogy fokozza az agyi tevékenységet, akár 20 IQ pont növekedést is elérhet. Csak hát az étrend kiegészítőkről megjelent állítások valóságtartalmát ismerjük.

Piracetam lehet a legnépszerűbb nootropic, amit Belgiumban fejlesztettek ki, még az 1960-as években. Az étrend kiegészítő biztonságosnak ismert, nem toxikus és nem lehet rászokni. Úgy gondolják, hogy a Piracetam javítja az agyban az acetilkolin munkáját. A neurotranszmitter a memóriában játszik szerepet. Népszerűségét alacsony árának és ismert biztonságosságának köszönheti. Mellékhatása, ha egyáltalán jelentkezik, minimális fejfájás és enyhe gyomor panasz.

Adrafinil egy másik népszerű, nem vényköteles „okos” drog. Felszívódása után a máj az adrafinilt átalakítja modafinillé. Tekintve, hogy viszonylag nagy dózisra van szükség, és a máj enzimeket megdobja, adrafinilt nem lehet folyamatosan szedni. Alkalmazói szerint élesebb elmeállapotot, és nagyobb figyelő készséget eredményez.

Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy a kreatin lehet egy hasznos „okos” drog. Ezt különben a testépítők előszeretettel alkalmazzák (gyakran helytelenül feltételezik róla, hogy szteroid). Különben a szervezetben természetesen is előfordul, mert a máj előállítja két aminosavból: glicinből és argininből. Általában atléták használják izomnöveléshez. Megfigyelések szerint a kreatin javíthatja a memóriát, a kognitív készséget és még az IQ-t növelheti.

Egy másik aminosav, a teanin, szintén mutat nootropikus tulajdonságokat. Megfigyelések szerint a teanin növeli a neuro-traszmitterek számát, összpontosítani képtelen, hiperaktív (ADHD – Attention Deficit Hyperactivity Disorder) rendellenességben szenvedő fiatal fiúknál hasznos. Koffeinnel együtt adva jobban javítja a figyelem készséget, mint a koffein egyedül. Az aminosav megtalálható zöld teában és az FDA (Food and Drog Administration – Élelmiszer és Gyógyszer felügyelet) szerint biztonságos.

Noopept vegyi anyagot eredetileg orosz kutatók találták fel, ami kábé ezerszer hatékonyabb, mint a paracetamol. Igen kicsi dózisban alkalmazható. Hatása a javított figyelem összpontosítás és memórianövelés, valamint segíti a logikus gondolkodást.

Azt azonban meg kell állapítani, hogy a felsorolt anyagok és a nekik tulajdonított hatások anekdotikusak, szigorú tudományos vizsgálatokkal nem bizonyítottak. A pozitív tulajdonságok nagy valószínűséggel mindössze a placebo hatásnak tudhatók be.

Larry Schwartz, oknyomozó újságíró

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Pontosabban 1733 COVID-19 páciensről van szó, akik 2020 májusáig kerültek ki a kórházból. Ezek átlag életkoruk 57 év volt. Az adatfelvétel július és szeptember között történt. Az adat felvételen kívül fizikai vizsgálaton is átestek, és laborvizsgálatokat is végeztek.

Úgy találták, hogy a páciensek 76 %-a (1265 fő) 6 hónap után is mutatott szimptómákat. 63 százalékuk izomgyengeségben szenvedett, míg 26 százalékuk alvási problémákkal küszködött.

A páciensek 94 százalékánál az elbocsátáskor végeztek antitest számlálást. Ezek, 6 hónappal később az eredeti antitest értéknek csak 52,5 százalékával rendelkeztek. A tanulmányt végzők véleménye szerint, ez felveti az újrafertőződés lehetőségét.

A WHO szerint a vírus egyesek részére komoly veszélyt jelent, még fiatalok esetében is, akik különben egészségesek. Hogy, kinél hogyan megy keresztül a fertőzés, többnyire szerencse kérdése. Jobban mondva, egyenlőre nem kiderített.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mivel az arcmaszk és lezárás az elmúlt évben a napi életvitel szerves részévé vált, a világ politikusai elvárják az állampolgároktól, hogy fogadják el az „Új Normális Életet”. Ez az új fogalom kezd mindenütt megjelenni, de ahogy a vakcina alkalmazása terjed, egyre kezdi felváltani egy másik kifejezés: „A Nagy Újrakezdés”, ami leírja az emberi társadalomban végbemenő monumentális változást, amire szükség van a koronavírus utáni világban……..

___________________________________________________________________________

Az alábbi angol nyelvű poszt teljes fordítását E-mailban elküldöm a VIP fordítások előfizetőinek. Előfizető az lehet, aki adományával hozzájárul a honlap fenntartásához.

Szolgálati közlemény. Még mindig van öt adományozó, aki nem közölte velem az E-mail címét.

___________________________________________________________________________

Humans of the GREAT RESET: What the future MIGHT look like in 2021 – if the controlling elites have their way

 

By Graham Dockery, RT

With vaccine rollouts underway, humanity looks set to win the fight against the coronavirus. But some elites planning a post-coronavirus ‘Great Reset’ don’t want to go back to normal. Here’s what they have planned instead.

As lockdowns and mask mandates became a part of daily life over the last year, politicians the world over asked their citizenry to accept “The New Normal.” The phrase became ubiquitous, but as vaccines inched closer to deployment, that phrase was replaced with a new one, “The Great Reset,” used to describe the monumental changes to human society needed in a post-coronavirus world.

Unveiled in May by Britain’s Prince Charles and the World Economic Forum’s Klaus Schwab, the ‘Great Reset’ is an ambitious plan to create a more equal, cashless, integrated and sustainable global society. World leaders have seemingly signed up to the plan, with its catchphrase, “Build Back Better” featured prominently in incoming US President Joe Biden’s campaign messaging.

Overdue liberalization, or technocratic New World Order? Opinion on the plan is divided between those who think it’s the shot in the arm the world needs, and those who think it will make Cyberpunk 2077 look like a utopian dreamworld. Whatever your opinion, here’s a look at the ‘New Normal’ that awaits in 2021 and beyond.

Vaccine passports for everyone

Even the World Economic Forum (WEF) has acknowledged that issuing citizens with immunity passports, or certificates of vaccination, could prove “controversial.” That hasn’t stopped governments toying with the idea though. Britain is “exploring” the idea of creating a digital “freedom passport” database that would only grant access to public places to people who can prove a negative Covid test, while Ireland and Israel have discussed banning the unvaccinated from certain spaces. France may ban the unvaccinated from public transport.

Such moves have been fiercely criticized by civil liberties advocates, but those pushing them don’t care. “Prepare for a form of health passport now,” former British Prime Minister Tony Blair wrote last week. “I know all the objections, but it will happen. It’s the only way the world will function and for lockdowns to no longer be the sole course of action.”

Governments may not be able to force citizens to take a rushed and side-effect-riddled jab at gunpoint, but they won’t have to. The air travel industry has already said it will require proof of vaccination to fly this coming year, leaving wannabe travelers with a simple choice: take the jab or stay at home. Budget airline Ryanair boiled the idea down to a blunt catchphrase: “Jab & go!”

Digital IDs and social credit scores

Your vaccination record is just one facet of your identity that the architects of the Great Reset want access to. In a post on Christmas eve, the WEF set out an ambitious plan to create a digital identity app aimed at giving an official identity to more than a billion people worldwide said to be without one. Registering the world’s population is a goal shared by the United Nations, and the WEF’s proposed app would enable users to link up with ‘smart cities,’ healthcare and financial services, travel and shopping providers, and government departments.

Together with the idea of health passports, one can easily imagine a world where the unvaccinated could be excluded from these vital services. The International Monetary Fund has gone one step further, however, proposing this month that AI algorithms could be used to scan a person’s social media posts to determine their credit score.

Made too many anti-vax posts on Facebook? Sorry, pal, loan denied.

Inequality on steroids

Proponents of the Great Reset talk about building a more equal, equitable economy after Covid. But if current trends are anything to go by, that economy looks more like medieval feudalism, with a tiny group of billionaires on top and the rest of us on the bottom.

Lockdowns have been disastrous for small business owners. San Francisco, for example, has seen half of its small businesses close, while New Orleans, heavily dependent on tourism and hospitality, has lost 45 percent of its small businesses. The situation is the same the world over, with countries like Ireland that implemented a second lockdown this winter seeing more businesses fail.

The world’s billionaires, however, are doing spectacularly well. America’s three-comma titans grew their wealth by nearly a trillion dollars since the pandemic began. Amazon achieved blowout second-quarter results in 2020, earning $89 billion in that period and growing CEO Jeff Bezos’ fortune to $200 billion. The combined wealth of the 12 richest Americans – including Facebook CEO Mark Zuckerberg and Microsoft CEO and vaccine evangelist Bill Gates – grew by a staggering 40 percent.

With lockdowns continuing into 2021, there is no indication that this trend will be reversed any time soon.

All of this bodes well for the world imagined by the WEF. According to the notorious promotional video by the organization, by 2030 the average person will “own nothing and be happy.” Goods and services will instead be rented from corporations and delivered by drone, a setup only the likes of Amazon will be in a place to provide.

A new push for environmentalism

Before Covid hit, climate change – a real, but heavily politicized problem – was the pet issue of governments worldwide, as leaders fell over each other to announce closer dates for the phase-out of fossil fuels. The proponents of the Great Reset are no different, and foresee a global carbon tax system in place by 2030, with citizens eating meat as “an occasional treat, not a staple. For the good of the environment.” 

World leaders will likely kick off 2021 by renewing their commitments to a carbon-free future, whatever the cost. Joe Biden, for one, has promised to sign the US back up to the Paris climate agreement immediately upon taking office.

While the average person may pay a little more for the privilege of driving a car or eating a steak in the coming months and years, the real change, according to the WEF, will be felt by 2030, when climate change displaces a billion people, creating an unprecedented wave of refugees. Under the terms of the Great Reset, “we’ll have to do a better job at welcoming and integrating refugees.”

For the west, a wave of climate refugees means more competition for jobs and a growing underclass in the countries that take them in. However, they’ll also get the opportunity to “own nothing and be happy,” just like the rest of us.

And the WEF can count on legions of ‘grassroots’ activists to push these policies on the masses. It’s youth wing – the Global Shapers Community – was involved in last year’s climate marches, and the community’s leaders have been trained by the Climate Reality Project, an activist organization run by WEF trustee Al Gore. Expect these activists to demand climate action when the WEF meets in Davos, Switzerland, in January.

The real and unreal blur – discussion is censored

With WEF members literally funding their own activist movements, it’s going to be tough to discern top-down from grassroots change. In the case of the WEF’s push for a new environmentalism, Greta Thunberg and British Petroleum are on the same team. When it comes to reimagining capitalism, Pope Francis and Mastercard are working together to give corporations a greater say in cultural and political issues. Regarding health policy, the WEF and indeed much of the world’s media, seems okay with letting Bill Gates decide the future of medicine and disease prevention.

Discuss any of the contradictions and problems inherent in these post-Covid predictions, however, and you’re labeled a conspiracy theorist. With the world’s social media giants all cracking down on conspiracy content, it remains to be seen where the line between “dangerous” misinformation and legitimate critique will be drawn in 2021.

l

However, it is no stretch to say that in 2021, Silicon Valley will have more say over what’s not to discuss. In 2020 alone, Twitter censored the president of the United States and banned a national newspaper for reporting damaging information on his opponent. When it comes to content branded as “conspiracy theory,” discussion will in all likelihood be more, not less, restricted from here on out.

Amid the global upheaval brought on by the coronavirus pandemic, it’s easy to imagine world leaders and corporations taking advantage of the chaos to impose more controls over the populace. Prince Charles himself even described our turbulent times as a “golden opportunity” to make good on “big visions of change.”

However, the movers and shakers who travel every year to the World Economic Forum’s summit in Davos have boasted about their “great” plans before, from 2009’s “Shaping the Post-Crisis World,” to 2012’s “The Great Transformation.” The actual implementation of the ‘Great Reset’ will depend on the imagination and ambition of governments and their corporate partners, and how well this squares against economic necessity and public resistance.

The most likely outcome is that the reset gets rolled out in a piecemeal fashion. Regardless, the WEF’s suggestions will surely continue to shape discussion long after the threat of the coronavirus subsides.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Hogy merre tart a világ az lemérhető abból, hogy jelen pillanatban (2021. 01. 07.) az északi sarkon található jégmező 570.000 km²-el kisebb, mint ezen a napon 2016-ban.

A rekord melegnek voltak velejárói is. Szibériában rendkívüli hőhullámot tapasztaltak, amivel szokatlan kiterjedésű erdőtüzek jártak. Amerikában is szokatlan méretű erdőtűz dúlt, és hurrikánok pusztítottak. Ezek a hőmérséklet emelkedésnek, végső soron az emberi tevékenységnek tudhatók be.

2020 globális átlaghőmérséklete 1940-1960 átlagához viszonyítva 1,25°C-al volt magasabb.

Az északi sark környezetében az átlaghőmérséklet 6°C-al volt magasabb, mint a szokásos. Az amerikai Mojave sivatagban található Halál-völgyben 54,4 °C rekord hőmérsékletet mértek.

Bár a karanténokból kifolyólag a CO₂ kibocsátás csökkent, a légkör széndioxid koncentrációja nem csökkent, 416 ppm fölé nőtt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hat éves koromban majd egy éven át az anyai nagyanyám nevelt, az édesanyám csak havonta egyszer jelent meg, gondolom akkor hozta az értem járó tartási pénzt. Nem volt ezzel semmi baj, mert előtte 4-5 éves koromban egy háztartásban éltünk a nagyszülőkkel, össze voltam velük szokva. Nagyanyám a Jász utca végén lakott, egészen közel Újpesthez. A Jász utca másik oldala akkoriban grund volt (ma már be van építve), ott játszottunk egész nap. Jó vidéki szokás szerint csak enni jártam haza. Egyik nap valamelyik pajtásom elhívott hozzájuk, ami az Új Pesthez tartozó cigány negyed volt, egy füstös putriba. Hatalmas élmény volt. Amikor hazamentem és nagyanyámnak beszámoltam az eseményről, megtudtam, hogy a cigányokat el kell kerülni. Hát elkerültem őket.

Hat évvel később anyám kapott születésnapjára egy házat Kiskunfélegyházán. Ettől kezdve ott nyaraltunk 2-3 hónapot minden évben. Az utcában volt vagy 20 ház, mind a két oldalon. A 40 ház közül egyikben cigányok laktak. Ezek „úri” cigányok voltak, az udvaron belül több család is. Délután 5 óra körül minden nap többen kijöttek a házból, tisztességesen felöltözve, hegedűvel a honuk alatt, és mentek be a város központjában lévő Korona Szállóhoz. Gondolom hajnalban jöhettek haza. Ami érdekesség volt, hogy mi nem játszhattunk a cigány gyerekekkel, és a cigány gyerekek se akartak játszani velünk. Egyszerűen ösztönszerűen tudtuk, hogy nem keveredhetünk. Nem volt harag vagy gyűlölet, semmi, csak nem barátkoztunk.A város szélén, mindentől távolt, a vasúti sínek mellett volt néhány tucat putri, amit a helyiek Londonnak becéztek. Oda nem ment senki. Londont úgy emlegették, mint valami lepratelepet. Semmi lenéző vagy gúnyos jelző, csak elkerülendő volt, amit gyerekfejjel tudomásul vettem.

19 éves koromban a pesterzsébeti Gyapjúfonóba jártam dolgozni. Volt ott vagy húsz ifjúsági tag, akik elég sok közös dologban vettek részt. Egyikünk egy cigány lány volt, és kifejezetten csinos, aki a nyakát törte, hogy egy nem cigány felesége legyen, bárkinek, csak ne legyen cigány. Nem volt megkülönböztetés, valamennyien ifjú szocialisták voltunk, de ösztönösen, összebeszélés nélkül, a cigány lány senkinek se kellett.

Ott, ahol most élek, Pilisborosjenőn nincs cigányellenesség, de a távolságtartás ösztönösen létezik. Amikor még folyt az építkezés, kútásás, stb. többször is alkalmaztam helyi cigányokat, mindig megbántam. Egyszerűen képtelenek tisztességesen dolgozni, átverés, vagy átverési kísérlet nélkül. Az a tapasztalatom, hogy alapvetően élősködni akarnak, jövedelemhez jutni ellenszolgáltatás nélkül. Ha csak egyetlen egy lehetőség van rá, azt megtalálják. Egy példa rá (a sok közül) kútásást vállaltak méterenként ezer forintért. Nem tökéletes elrendezés, de jobbat nem lehet kitalálni. Elvégre az első méter kiásása ágyba szarás, 20 méter mélyen kitermelni egy méter földet pedig szívás. Első nap lementek 3 méter mélye, kérték a 3000 forintot. Megkapták. Soha többé nem láttam őket. Na, még egyet a közel múltból. Két éve térkövekkel kirakták az utcánkat. Az úttesttől a garázs ajtóig, már nem az önkormányzat dolga. A szomszédom megbeszélte a lerakást végző cigányokkal, hogy az önkormányzat által ingyen biztosító köveket neki lerakják 80.000 forintért. Hogy biztos legyen a dolgában, ki is fizette. Szerintetek, lerakták neki? Nahát, honnan jöttetek rá?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az új emberekkel történő találkozás elfelejteti velünk a valóságot, mert oly nagyon „elfogadhatónak” akarunk látszani, hogy észre se vesszük a hazugságot.

Sok fajta okból kifolyólag hazudunk. Például a konfrontáció elkerülése végett, vagy ráérzések befolyásolására. Az együttélés elég bonyolult dolog, ezért majdnem lehetetlen a füllentések teljes elkerülése.

A munkanap előre haladásával egyre inkább vagyunk hajlamosak hazudni. Hogy ez miért van az nem tudható, de tény, ha az igazat akarod hallani, akkor reggel kérdezz.

A kutatások szerint, amint kiderül, hogy mások lenéznek minket, azonnal elkezdünk hazudni. Illetve, többet hazudunk, mint korábban.

A nők és a férfiak egyforma mértékben hazudnak, csak más-más okból kifolyólag. A férfiak a jobb színben történő feltűnésért, míg a nők azért, hogy a férfiak jobban érezzék magukat (drágám, életemben te vagy a második).

Ismerősöknek inkább hazudunk, mint idegeneknek, mert nem mindegy miként vélekednek rólunk, mert az idegennel talán nem is találkozunk többet.

Mikor kezdünk hazudni? Már a 10 hónapos csecsemő is hazudik, mert rendszeresen akkor is sír, amikor erre semmi oka nincs, simán csak figyelmet akar kapni. A 11 hónapos csecsemősírással hívja fel a figyelmet, hogy ledobhasson olyan ételt, amihez nincs kedve. A 9 éves gyerekek gyakrabban hazudnak, mint a 7 évesek. Általában az idősebb gyerekek feltett kérdésre gyakrabban hazudnak, mint a fiatalabbak.

Csimpánzok szándékosan csalnak ételért, szexért, vagy, hogy elkerüljenek büntetést. Jó példa erre Koko a híre gorilla, akit megtanítottak jelbeszédre. Egy alkalommal Koko eltört egy mosogatót. Amikor megkérdezték, hogy tört el, a vele együtt élő kismacskára fogta.

Azok leplezik le legkönnyebben a hazugokat, akik a legkevésbé kételkednek az elmondottakban. Ennek egyik oka lehet, hogy a notórius kételkedők maguk nem kerülnek kényes helyzetbe, ezért  a leleplező készséget nem nyerik el.

A hazugság leleplezésére nem létezik biztos módszer. Az árulkodó jelek, mint a szem kontaktus, beszéd hangsúly, gesztikulálás emberről emberre változik. Egy ember viselkedését sok minden befolyásolhatja: a hazugság jellege, mennyi idő alatt találta ki, mennyire bízik a hazug saját magában.

A hazugságvizsgáló méri a pulzust, a bőr (az elektromos) vezetőképességét. Ezek számtalan ember esetében növekedhetnek. Profi vizsgáló észreveszi a hazugságot a kérdésre érkező reakcióból.

Kapásból, gondolkodás nélkül a legtöbb ember az igazat mondja. Egy hazugság kitalálása gondos tervezést követel, hogy a történet hihetővé váljon. Az elaborált hazugságot követve igen nehéz nem elárulni a valóságot.

Vannak, akik állandóan hazudnak mindenféle ok nélkül, ami betegesnek mondható, legalább is néhány pszichológus szerint. Ezek azonban hamar felfedik magukat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az ember az eget sok ezer éve szemléli nem kevés csodálattal, de rossz módszerrel, pedig a kutatás lehetősége nem volt elzárva előle. Nem élt vele, inkább hajlott a miszticizmus felé.

Arkhimédesz (i. e. 287–212) felfedezése a folyadékok felhajtó erejéről, vagy a tévesen Püthagorasznak (i. e. 580–496) tulajdonított híres tétel: a2 + b2 = c2 (hogy csak kettőt említsek), bizonyosságot szolgáltat, hogy az Ember a fizikai világot már több ezer év óta sikeresen ostromolja.

Ezzel szemben saját maga felé jóval később fordult. Ismeretgyarapítás céljából az emberi test felboncolása alig néhány száz évre tekinthet vissza, az emberi agy kutatása, pszichéjénk megismerése pedig csak a XX. században kezdődött el. Azt jelentené ez, hogy az emberiség ezen a téren el van maradva? Nem mondhatnánk. Különösen a II. világháború óta, és különösen Amerikában igen intenzív és mélyreható kutatásokat végeztek, elsősorban kereskedelmi célból. Ugyanis a piacgazdaság működésének legfontosabb feltétele magának a piacnak a megteremtése. A piac pedig mi magunk emberek vagyunk, persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk pénzt költeni. Ahhoz pedig, hogy költekezésre, mi több, állandó és folyamatos, sőt szükségtelen költekezésre bírjanak rá, a termelő és az értékesítő szektornak meg kell ismerni döntéshozó testrészünket. Ez pedig az agyunk, az emberi agy.

Ma már elég sokat tudunk az emberi agyról és az annak működését tükröző pszichéről, de ez a tudás meglehetősen szelektált. A nemzetközi tőkének természetesen nem érdeke, hogy az egyszerű átlagfogyasztók (ezek vagyunk mi emberek) egyazon tudás birtokába jussanak velük. Ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg, mert természetesen nem célom a fogyasztói szokások és a fogyasztó befolyásolhatóságának taglalása. Nézzük inkább azt, ami ránk vonatkozik, ránk, akik a kérdésre szeretnénk megtalálni a választ.

A legfontosabb dolog, amivel tisztában kell lennünk az, hogy agyunk, vagyis mi magunk, szinte tökéletesen ismeretlenek vagyunk saját magunk előtt. Cselekszünk, teszünk-veszünk, döntéseket hozunk nem jelentéktelen magabiztossággal, de csak ritkán tudjuk, pontosan miért. A színtiszta igazság az, komoly bajok vannak ezzel a bizonyos „szabad akarattal” (erről már volt szó). Ennél is rosszabb, szeretjük becsapni (mások után) önmagunkat is. Itt van mindjárt az első, az úgy nevezett kognitív disszonancia.

A kognitív disszonancia állapotába akkor jutunk, amikor ellentmondásba kerülünk saját magunkkal. Első hallásra ez jelentéktelen dolognak tűnhet, de nem az. Kognitív disszonanciában az ember nagyon kellemetlenül érzi magát és éppen ezért iparkodik megszüntetni azt, ha kell csalás és hazugság árán is.

Nézzünk egy példát az önigazolásra (némi rövidítéssel) Elliot Aronson: A társas lény című könyve nyomán. Képzeljük el, hogy hipnotizálnak egy fiatalembert, Pistit. A hipnotizőr posthipnotikus szuggesztió útján a következő parancsokat adja neki:

1. Amint az óra négyet üt, menjen a szekrényhez, vegye ki esőkabátját és öltse fel.
2. Vegyen magához egy ernyőt.
3. Menjen nyolc háztömböt az ABC-áruházig és vásároljon hat üveg ­whiskyt.
4. Jöjjön haza.
5. Amint belép a lakásba ébredjen fel, de a hipnotikus parancsra ne emlékezzen.

Ennek megfelelően amint az óra négyet üt, Pisti azonnal elindul a szekrény felé, végrehajtja a parancsokat, felöltözik, és elmegy a whiskyért.

Azonban a parancsokban van egy jó adag irracionalitás. Az ég felhőtlen, a nap ragyog, egy saroknyira van egy üzlet, ahol jóval olcsóbb a whisky, mint az ABC-ben, sőt Pisti antialkoholista. Ennek ellenére nézzük, mi történik!

Pisti hazaérkezik, kinyitja az ajtót, belép a lakásba, hipnotikus álmából azonnal felébred, majd észreveszi, hogy ott áll esőkabátban, ernyővel és egy szatyorral a kezében, benne hat üveg whisky. Egy kicsit zavarodottnak látszik. Hipnotizőr barátja így szól hozzá:

– Szia Pisti, hol voltál?

– Csak lementem az ABC-be.

– Mit vettél?

– Hát… hát… úgy látszik ezeket a whiskyket.

– De hát te, úgy tudom, nem iszol.

– Nem, nem… csak… csak jönnek majd a barátaim, és azok isznak.

– De minek vetted fel ezt az esőkabátot?

– Ja… hát ilyenkor az időjárás eléggé bizonytalan.

– Én egyetlen felhőt se látok az égen!

– Azt sose lehet tudni.

– Igaz is, hol vetted a whiskyt?

– Hát ott… na, hát ott… szóval az ABC-ben.

– Minek mentél olyan messzire?

– Hát azért… na hát azért… mert olyan szép idő van.

 

A fentiekből leszűrhetjük, az emberek erősen motiváltak arra, hogy igazolják saját tetteiket, álláspontjukat. Az ember meggyőzi önmagát, hogy amit tesz az helyes, logikus és ésszerű. Pisti értelmetlen dolgokat művelt, hiszen hipnotikus parancsra cselekedett, aminek természetesen nem volt tudatában, mégis megpróbálta megmagyarázni totálisan irracionális viselkedését. A világért nem ismerte volna be, hogy cselekedetei nem racionálisak.

Jól tesszük, ha emlékszünk rá, irracionálisan nemcsak hipnotikus parancs miatt viselkedhetünk, hanem például megszokásból, nevelésből, utánzásból, divatból, stb. Ez azonban még nem minden. Elménknek van más olyan tulajdonsága, ami szintén befolyásolja nézetünket az eldöntendő kérdésben. Nézzük, mi ez!

Leda Cosmides amerikai pszichológus szerint: létezik egyetemes emberi természet. Ez az egyetemesség az evolúció folyamán létrejött pszichés mechanizmusban, nem pedig kulturális viselkedésben jelenik meg.

A mai ember agya 3 millió év alatt fejlődött ki. Ebből a 3 millióból mindössze 30 000 év az, ami civilizált környezetben eltöltöttnek tekinthető. Ez pedig az összes időnek mindössze egy százaléka. Következésképpen agyunk fejlődését sokkal inkább szabja meg az első 99 százalék, amikor is a formák felismerése alapvető fontosságú volt a túléléshez. Nézzük, miért! Ha ősünk szürkületkor meglátott egy tigrisre emlékeztető árnyat, akkor két dolgot tehetett: feltételezte, hogy tigrissel áll szemben, és késlekedés nélkül a megfelelő ellenlépésre szánta el magát (mondjuk elmenekült), vagy azt feltételezte, hogy az árny pusztán a természet csalfa játéka, és békésen nyugovóra tért. Ha a tigrisárny mögött egy tényleges tigris húzódott meg, akkor az utóbbi viselkedés végzetesnek bizonyult. „Ősünk” a tigris aznapi vacsorájává vált, és aligha volt ideje utódokat nemzeni, és így ténylegesen nem vált ősünkké. Aki viszont ott is látott valamit, ahol nem volt semmi, csak képzelete játszott vele, de hitt ennek a képzeletnek, az jobb eséllyel élte le életét, és hozott létre utódokat. Egyszerűen fogalmazva, a „hiszékenység” 3 millió éven keresztül a túlélés záloga volt. Hárommillió év rettenetesen hosszú idő, egyenlő százezer generációval.

Ma már tényként kezelik, hogy létezik egyetemes emberi természet, ami (sajnos) nem látható pszichológiai mechanizmusokban és viselkedési formákban manifesztálódik. Kijelenthető, hogy örökletesen meghatározott módon látjuk a világot, és bizonyos viselkedési formákat előnyben részesítünk más formákkal szemben. Ehhez a tényhez kapcsolódik az emberi agy alapvető affinitása a hithez, ami valamennyiünkben megvan. A babonás magatartás nem patológiás. Hinni vallásos tanításban, asztrológiában, számmisztikában, stb. nem alacsony IQ, vagy tudatlanság kérdése, hiszen a hit belénk van építve, de tudatunkkal, a racionalitás magunkra „erőszakolásával” sikeresen ki tudunk belőle törni, és elérhetjük, hogy tisztábban lássunk (persze csak az, akinek van erre igénye).

Sok szó esik arról, hogy a sokmillió állat közül miért csak az Embernek alakult ki öntudata. A legvalószínűbbnek a kialakult tulajdonságok szerencsés egybeesése tűnik. Ezek közül is, talán a legfontosabb éppen a hitre való hajlandóság. Robin Dunbar, a Liverpooli Egyetem munkatársa szerint az állatokhoz viszonyítva az Ember feltűnően altruista, ami egyben a faj sikeres fennmaradásának is titka. Miben nyilvánul ez meg? A közösségi akarat feltétel nélküli elfogadásában, akár a halál vállalásának árán is (aki ezt kétkedéssel fogadja, az gondoljon Dugovics Tituszra, vagy éppen Oleg Kosevojra, és hogy ne kelljen visszamenni oly messzire a történelemben, nézzünk szemben a Közel keleti öngyilkos merényletek sokaságával. Ezek az emberek nyilván úgy gondolják, hogy személyes halálukkal saját népcsoportjuk célkitűzéseit segítik elő.) Azt meg nyilván nem kell különösképpen magyarázni miért életképesebb egy olyan állatcsoport a többihez viszonyítva, amelynek tagjai nem csak önmagukért, de a közösségért is vannak.

A kollektív altruizmus azonban csak akkor működik, ha a csoport egyes tagjai nem élnek vele vissza. Tehát azt az egyént, amelyik élősködni szeretne a többieken, meg kell regulázni. Erre pedig legalkalmasabbnak természetfeletti erők bizonyultak, akik már itt a Földön is büntetnek, de a túlvilágon egészen biztosan. Van azonban ennek egy apró szépséghibája. Az istennel való fenyegetés csak akkor hatásos, ha a csoport tagjai hisznek benne. Mivel azonban az Ember alapvetően hisz, a vallások erkölcsi előírásainak a betartása (a XX. század kivételével) ragyogóan működött.

Ha tehát az ember nem lett volna predesztinálva a hitre, akkor altruista magatartásának semmi hasznát nem vette volna, és könnyen lehet, hogy ma se lennénk többek, mint az egyik emberszabású majom a fél tucat közül, hacsak nem haltunk volna már ki.

[Nem tartozik ide, de értelmetlen lenne elhagyni Robin Dunbar további gondolatait: „Agyunk megengedi az istenek és a vallások létrehozását. A kérdés az, hogy ez a készség agyunk fejlődésének véletlenszerű következménye-e, vagy csak egyszerű adaptáció? Saját megfigyeléseim azt mutatták, hogy főemlősöknél, beleértve az embert is, a neokortex térfogata, de különösen a homlok lebeny, közvetlen korrelációban van a csoport nagyságával és közösségformáló képességével. Más szavakkal az agyvelő méretének növekedését a számolási készség szükségessége váltotta ki, hiszen a nagy csoportok stabilitásának fenntartásához szükség volt a közösségi érzés kifejlesztésére. Hogy ez hová vezetett arra a neurobiológia legfrissebb felfedezése mutat rá. Ugyanis felfedte az úgynevezett isten-központot, ami az agyvelő baloldali parietális (koponyacsont melletti) lebenyében van. Ez a központ végzi az önérzékelést, ami extázis alatt kikapcsol („körülöttem megszűnt minden”). Az isten-központra hatni lehet flagellációkkal (ritmikus tánc, monoton éneklés), ugyanis ezek endorfin kiválasztást eredményeznek, ami pedig az ópiátokhoz hasonlóan megnyugvást és belső békét hoz az emberre. Végül tehát azt mondhatjuk, hogy az isteneket a nagy méretű agyvelő hozta létre annak érdekében, hogy megakadályozza a csoporton való élősködést. De a vallás, mint a csoport hatékonyságának növelője ennél pozitívebb megvilágítást is kiérdemel.”]

Amerikai felmérések szerint (és ez az előzőek fényében nem meglepő) az amerikai lakosság több mint fele úgy gondolja, hogy az asztrológia valódi tudomány, és hisz jóslataiban. Körülbelül ugyanennyien hisznek a jövőbelátás, gondolatátvitel és ezekhez hasonló parafizikai jelenségekben. Az amerikaiaknak mintegy harmada tényként fogadja el az Atlantisz létezését (pontosabban, valamikori létezését), és valamivel több, mint 10 százalékukat (!!!) már legalább egyszer elrabolták földön kívüli lények (természetesen valamennyit szabadon engedték). Ilyen irányú felmérések Magyarországon nem készültek, talán, mert mi a politikával vagyunk elfoglalva. (Egyébként magyar szociológusnak eszébe se jutna ilyen kérdést feltenni, valószínűleg azért, mert nem szeretné, ha hülyének néznék.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar ember kevésbé lenne „hiszékeny”, mint az amerikai. Ugyanis ha a közvélemény kutató azt a kérdést teszi fel, ön szerint ki fogja megnyerni a következő választást? Senki se válaszolja, „fogalmam sincs”. Mindenkinek szikla szilárd fogalma van olyasmiről is, amit igazán nem tudhat, például egy jövőbéli eseményről. Ez elsősorban a szóhasználatból derül ki. Nem azt mondják: „valószínűleg…”, vagy „úgy tűnik…”, vagy „arra tippelek…”, nem, ők azt mondják: „szerintem…”, „részemre…” Ez pedig nem más, mint hit. Hisz abban, hogy feltételezése, ráérzése, tippelése egyenesen az abszolút valóság. Komolyan hisz abban, hogy a választásokat ez vagy az a párt fogja megnyerni.

Levonhatjuk-e ebből azt a tanulságot, hogy az Ember szeret hinni? Le bizony! Kérdés, olyan nagy hiba lenne-e ez? Ahogy vesszük. A hit az emberi elme szabad akaratának gyümölcse. Vagyis, megengedem magamnak azt a luxust, hogy higgyek ebben vagy abban. Szabadon hinni valamiben az ember személyi joga. Mindenki abban hisz, amiben akar, és ebbe beleszólni nem lehet, nem megkérdőjelezhető, amióta a szabad vallásgyakorlás a nyugati társadalmakban elfogadott elv. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hit kizárólag pozitív hatással van az egyénre. Tapasztalati tény, hogy a hit igen jó eszköznek bizonyul az önámításra. Az alábbi példa Richard Franklin amerikai pszichológustól származik.

„Szilárdan hiszek abban, hogy családi házam garázsában egy sárkány lakik. Egy szép napon elmondom barátomnak, hogy lakik nálam egy sárkány. Barátom kíváncsi ember lévén megkér, mutassam meg neki a sárkányt. Elmegyünk együtt a garázsajtóhoz, ahol a barátom beles a kulcslyukon. A garázsban lát néhány festékesdobozt, egy ócska kerékpárt, egy használaton kívüli porszívót, egy korhadt kerti létrát, de mást nem. Csodálkozva néz rám. Kérdi, hol a sárkány? Ja! Mondom én. Elfelejtettem említeni, hogy ez a sárkány láthatatlan. Barátom javasolja, hintsünk lisztet a padlóra, amiben meg fog látszani a sárkány lába nyoma. Nem fog, mondom én, ez a sárkány nem mászkál a földön, repdes a levegőben. Barátom nem adja fel. Jó, akkor elhozom otthonról az infravörös érzékelőmet, ami ki fogja mutatni a sárkány által okádott tüzet. Nem fogja, vágom rá, mert ennek a sárkánynak hideg a tüze. Rendben van, mondja a barátom, mit szólnál, ha hoznék festék spray-t és befújnék vele a lyukon? Ez se fog bejönni, válaszolom, mert ennek a sárkánynak nincs teste. Barátom elveszti a türelmét, és azt mondja. Figyelj, ha nem látható, nem jár a földön, nincs tüze, és még teste sincs, akkor ez a sárkány nem létezik. De létezik, kötöm az ebet a karóhoz. Persze, válaszolja a barátom, a fejedben.”

Én hiszek abban, hogy van sárkány a garázsomban. A barátom meg van győződve róla, hogy nem vagyok beszámítható. Kinek van igaza? Ha az olvasónak is van egy sárkánya a garázsában, akkor nyilván úgy gondolja, hogy nekem van igazam. Ha nincs saját kis sárkánya, akkor meg lesz győződve arról, hogy a barátomnak van igaza, és én vagyok az, aki nem beszámítható.

Richard Franklin példájában azért választott egy tűzokádó sárkányt, mert azt szerette volna, minél több olvasó értsen egyet a barát álláspontjával, vagyis azzal, hogy a garázs tulajdonosa nem beszámítható. Most akkor bővítsük a kört, és mondjuk azt, hogy a garázsban sárkány helyett egy lótuszvirággal övezett Buddha ül. Ezt én látom, de mások számára természetesen láthatatlan (csakúgy, mint a sárkány). Látomásomnak idővel híre menne, és hamarosan százmillió buddhista ünnepelne. Nemcsak hinnének bennem, mint látnokban, de valószínűleg a végén még szentté is avatnának. Bevallom, nem nagyon tudnám, mit kezdjek vele.

Folytassuk a játékot. Jelentkezik valaki, akinek nem a garázsába, hanem a közeli erdőben Szűz Mária jelenik meg. Ezt sokan eliszik és csodaváró hellyé alakul az erdő. Még tovább, tizenkét embert látta, hogy Jézus felemelkedik a Mennyekbe. Miért van az, hogy a sárkányos mesét kinevetjük, a mennybe menetelt pedig száz milliók elhiszik?

Az eddigiek alapján arra lehetne következtetni, hogy a hit kizárólag vallásokkal kapcsolatos, tehát istenhitről van szó. Nyomatékosan ki kell hangsúlyoz­ni, hogy ez nincs így. Az emberi agy vagy hisz valamiben, vagy nem hisz, és a tudás csak ritkán képes háttérbe szorítani a hitet. Hinni lehet például abban is, hogyha Medárdkor esik az eső, akkor negyven napig esni fog. Lehet abban is hinni, hogyha minden héten bedobok egy lottószelvényt, akkor előbb vagy utóbb, nyerni fogok. Ugyanis ha mindenki a valószínűségre támaszkodva, vagyis a „tudásra” alapozva hozná meg döntését, akkor a lottózókat percek alatt bezárnák, és a Szerencsejáték Rt.-t csődeljárás alá vonnák. A hit sajátos­sága az, hogy hatása alatt, bizonyítás nélkül, tényként fogadunk el ­állításokat, és tényként kezelünk bármit, ami hitünkkel kapcsolatban eszünkbe jut.

Mindezek azonban egyes hozzászólókat egyáltalán nem érdekli. El se gondolkodnak azon, hogy hitük (bármi legen az) talán nem egészen megalapozott. Körmük szakadtáig ragaszkodnak hozzá. Igen, igen, Tibor bá’ érdekes dolgokat szed itt össze, nahát ki gondolta volna, de hogy elgondolkodna rajta, vagy levonná a következtetést, azt már nem. Értem én azt, – így az egyik hozzászóló – hogy Gyurcsány Viktor megölte az anyját, saját szememmel láttam a gyilkosságot, ennek ellenére az életemet adnám érte. Persze, Orbán Ferencről pontosan tudom, – így egy másik hozzászóló – hogy ellopta a Magyar Nemzeti Bank teljes aranytartalékát, én vezettem a teherautót, amiben az aranyrudak voltak, de ettől még ő a legnagyobb hazafi, akit az elmúlt 1100 évben a föld a hátán hordott. Hogy miért? – Kérdezhetnénk a két nyilatkozót. – Mert hiszek bennük! – kapjuk a magától érthető választ.

De hát, pontosan ez a lényeg, miért hiszünk akármiben, akárkiben ok nélkül? Csak úgy eszünkbe jut? Adódik magától? Magunktól, befolyástól mentesen? Szabad akaratból? Természetesen, kapjuk a meggyőző választ. Úgy értem meggyőző annak, aki a választ adja. Nos, akkor gondolkozzunk el a szabad akaraton (ez most úgyis divatos téma).

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Svédország a pandémiára úgy reagált, hogy az üzleteket és az iskolákat nyitva tartotta, miközben márciusban már majd minden ország lezárta őket.

A svéd katasztrófa oka, a járvány szabadon engedésének politikája volt, a „nyáj immunitás” elérése érdekében. Ősszel, sunyi módon ezt vette át Orbán.

A miniszterelnök bejelentette, hogy a konzultációból kiderült, az emberek a gazdaság életben tartására szavaztak. Hogy igaz volt-e vagy sem, az mellékes. Egy vezetőnek nem szabad a hozzá nem értők, az érzéseik által vezérelt, tompa tömegekre hallgatni, hanem legjobb tudás szerint kell meghozni a döntéseit az ország, a társadalom érdekében. Orbánt nem érdekelte a társadalom, Orbánt az oligarchia érdekeinek szem előtt tartása érdekli. Az emberek hullhatnak, mint a legyek, őt az egyéni profit vezérli.

Orbán nem butaságból, nem hozzá nem értésből tétovázott a nyáron, hanem tudatos járvány felvállalásból. Most persze, hogy elszabadult a pokol, megijedt, szabadulni akar a felelősség alól. Csakhogy ezt már nem lehet visszacsinálni. Már túlléptük az 1000 halottat/egy millió fő. Ezzel az eredménnyel, a pórul járt Svédországot sikerült túlszárnyalni.

Máskülönben, a svédek meggondolták magukat és elkezdték a megszorításokat. Orbán más taktikát választott, lehazudja az elhunytak igazi számát, legalább is Karácsony Gergely szerint. Különben, az összes halott száma átlépte a tízezret.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

In 1936 — as Hitler was violating international treaties with impunity and preparing Germany for war (a threat that many Western powers did not take seriously) — Benjamin, a Marxist and a Jew who was thus obviously opposed to the Nazis, postulated that modern fascists succeed when they are entertainers. Not just any entertainer — a circus clown or a juggler-turned-fascist wouldn’t do. Specifically, modern fascists were entertainers with a distinct aesthetic, one that appeals to mass grievances by encouraging their supporters to feel like they are personally expressing themselves through their demagogue of choice.

Benjamin’s insight, which appears to have been largely forgotten, is that keeping fascism out of power means recognizing how they use aesthetic entertainment to create their movements. That does require us to admit, cringe-inducing though it may be, that Trump is an artist — albeit a tacky, shallow and transparently self-aggrandizing one. More importantly, his movement, the MAGA crowd, has a distinct aesthetic which he has created and honed for them.

The key passage from Benjamin’s „The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction,” which was published in 1936, deserves to be quoted in full:

Fascism attempts to organize the newly created proletarian masses without affecting the property structure which the masses strive to eliminate. Fascism sees its salvation in giving these masses not their right, but instead a chance to express themselves. The masses have a right to change property relations; Fascism seeks to give them an expression while preserving property. The logical result of Fascism is the introduction of aesthetics into political life.

Earlier in the essay, Benjamin describes how the history of art itself had changed in modern history. Although works of art were initially created carefully by individual craftsmen working under mentors, industrialization made it possible for art to be produced on a large scale and distributed quickly and easily among millions of people. (Bear in mind that he wrote this in 1936, when printing presses and radio were the main means of mass distribution, television was in its infancy and the internet had yet to be conceived.)

Not surprisingly, this meant that politicians had learned how to utilize art to advance their own agendas. Fascists, however, took things one step further: They recognized that, by using purely aesthetic entertainment to create solidarity among their supporters, they could distract them from the economic and social forces oppressing them, and instead build political movements based around the ability to creatively express their grievances. In other words, you could promote policies that rampantly redistributed wealth upwards, consolidated power in the hands of a few and dismantled democracies, and one’s followers would not care as long as they had the aesthetic entertainment to comfort them and make them believe they were being heard by those very politicians who fundamentally despised them.

Because Benjamin was most concerned with Adolf Hitler, who ruled Germany from 1933 to 1945, his essay drew particular attention to Hitler’s love of extravagant military exhibitions. Clearly, there are parallels to Trump, who has used gaudy military pageantry in unprecedented ways to impress his supporters, as well as declared literal war on many of his own citizens, in part to achieve that same effect. Benjamin quotes Italian fascist and futurist Filippo Tommaso Marinetti, whose celebration of war is chillingly poetic:

War is beautiful because it establishes man’s dominion over the subjugated machinery by means of gas masks, terrifying megaphones, flame throwers, and small tanks. War is beautiful because it initiates the dreamt-of metalization of the human body. War is beautiful because it enriches a flowering meadow with the fiery orchids of machine guns. War is beautiful because it combines the gunfire, the cannonades, the cease-fire, the scents, and the stench of putrefaction into a symphony.

Obviously, Trump’s understanding of art and entertainment precedes his military displays, and may explain how he became the first president to lack either political or military experience. Acknowledging that he did not actually write the books like „The Art of the Deal,” which helped make him famous, he still played a major role in choosing the faux-opulent and brassy architectural style that distinguished his early buildings. He was a major creative force behind his hit reality TV show „The Apprentice,” which he hosted for a decade until shortly before he began his 2016 presidential campaign. While it would be a stretch to describe Trump as having the soul of an artist, he has always intuitively understood that people like to be entertained, and that making a spectacle of your businesses (such as his real estate holdings) and of oneself (such as through his reality TV show) is good for business.

By developing a knack for entertaining the masses in a self-promotional way — whether by claiming credit for art he did nothing to produce, like „The Art of the Deal,” or actually playing a role in artistic choices over investments like his buildings and his TV show — Trump created an image for himself as the quintessential American businessman, the type of billionaire that, as comedian John Mulaney astutely observed in 2009, is a caricature of what a hobo might imagine a wealthy person to be like. For the first sixty-plus years of his life, Trump became adept at using aesthetic presentations to make himself into a pop culture icon.

When he decided to run for president, he simply transferred that understanding to the political realm.

There are two main ways that he did this prior to his presidency, both of which he has continued to do during his administration. The first is through his tweets, which took advantage of Americans’ dwindling attention span by regularly packing memorable, punchy ideas into very small packages. As Amanda Hess wrote in Slate back in 2016, the secret to Trump’s ability to create a political movement off of Twitter is that „whether he realizes it or not—and he’s tweeted that he has ‘a very high IQ,’ so I’m assuming he does—his most Trump-ian tweets manage to hit upon all three of Aristotle’s modes of persuasion: logos (the appeal to logic), ethos (the appeal to credibility), and pathos (the appeal to emotion).”

Trump has tweeted so much that it would take an entire academic paper to deconstruct all of them thoroughly, but Hess’ analysis of a Trump tweet directed at one of his rivals in the 2016 Republican primaries, former Florida Gov. Jeb Bush, is quite revealing. After quoting Trump’s tweet — „Jeb Bush never uses his last name on advertising, signage, materials etc. Is he ashamed of the name BUSH? A pretty sad situation. Go Jeb!” — Hess points out that „he seized on a truth about Jeb Bush’s campaign branding, leveraged it to question the very legitimacy of the Bush name, declared the situation ‘sad,’ and still had leftover space to offer some condescending words of encouragement.”

One finds the same strategy in his tweets trying to delegitimize Joe Biden’s victory in the 2020 election, which the president insists he won even though he has repeatedly failed in court to prove any of his claims. On Thursday he nevertheless tweeted, „The ‘Republican’ Governor of Georgia, [Brian Kemp], and the Secretary of State, MUST immediately allow a signature verification match on the Presidential Election. If that happens, we quickly and easily win the State and importantly, pave the way for a big David and Kelly WIN!” Again, Trump very strategically packed a lot into this single tweet: An insult against a fellow Republican who he feels has been disloyal by not helping him steal the election, to inspire anger; a seeming appeal to logic by requesting „a signature verification match”; and the offer of rewards for other powerful if his wishes are granted.

But the other aesthetic that Trump has honed impeccably is the art of trolling. As my colleague Amanda Marcotte wrote in her book „Troll Nation: How The Right Became Trump-Worshipping Monsters Set On Rat-F*cking Liberals, America, and Truth Itself,” this fit with a longstanding trend among American conservatives. Indeed, for years before Trump’s rise, they began transitioning away from advocating for traditional conservative ideas and instead focused on encouraging their followers to be bitter, hateful and paranoid. Over time, American right-wing politics was no longer defined by beliefs, but by intense hostility toward perceived threats that they invariably attributed to the left.

„Watch Fox News any day of the week, and most of what they cover is a bunch of segments about how liberals are hypocrites or liberals are the worst,” Marcotte told Salon in 2018 when discussing her book. „Everything is just reinforcing the stereotype of liberals as these hate objects you can just feel justified in trying to punish.” She later added that „conservative audiences respond to this kind of media because they want to. I think we underestimate how much people are going to do what they want to do and believe what they want to believe.” While Trump supporters may recognize that certain government programs help them, they will disregard those facts if a right-winger appeals to their hostility toward racial minorities, women, the LGBTQ community, immigrants or members of other marginalized groups.

This trolling approach defines Trump’s official speeches, his press conferences, the rhetoric he employs at political rallies and virtually every other aspect of his political life. For his followers, this type of communication trope has become ingrained into their being. Plenty of conservative politicians appealed to their supporters’ basest instincts prior to Trump, but the president and his followers made overtly vilifying the left and gleefully savoring upsetting leftists through their words and actions into their central appeal. He did this when he kicked off his aborted 2012 presidential campaign by promoting a racist conspiracy theory about President Barack Obama and his successful 2016 effort by disparaging Mexican immigrants as rapists and criminals. He has done this on the countless occasions when he has made inflammatory statements about important issues that inevitably upset the left and, just as inevitably, put Trump in the headlines. He and his supporters have even sold T-shirts with controversial messages by appealing to supporters’ desire to „drive liberals crazy.” Frequently, Trump supporters will actually admit that they don’t agree with his rhetoric, but they enjoy his sadistic bullying because it makes them feel good. In other words, they connect with the aesthetic.

Trump’s is an an approach that goes beyond mere rhetoric and enters the realm of performance art, a fact that Trump himself unintentionally acknowledged during his first speech at the 2020 Republican National Convention, when he urged his supporters to chant „12 more years” in order to „really drive [liberals] crazy.” That moment epitomized precisely how Trump has transformed traditional political rhetoric into performance art: Instead of simply making the case for his candidacy or advocating for certain ideas, Trump focused on creating a moment in which he would entreat his followers to join him in a performance — not for a major political point, but simply to elicit a desired emotional response from their supposed common enemy. It was the type of performance art that Trump has perfected: To act like a troll, and encourage his supporters to act like trolls, and thereby create an act of mass catharsis through creative self-expression that did absolutely nothing to address any legitimate economic or social concerns that his supporters might have.

If Trump was simply using these ends to advance an otherwise traditional political career, it would debase democracy but not necessarily pose a threat to it. The problem is that Trump is not a traditional American politician; he has all the hallmarks of being a fascist. As Italian philosopher Umberto Eco wrote in a 1995 essay about fascism, „behind a regime and its ideology there is always a way of thinking and feeling, a group of cultural habits, of obscure instincts and unfathomable drives.” There are many drives that fuel fascist movements and are present with Trump, including a glorification of an imagined past through appeals to traditionalism (hence Trump’s slogan to „Make America Great Again”), a hostility toward intellectuals and a fear of difference (to quote Eco, „the first appeal of a fascist or prematurely fascist movement is an appeal against the intruders” and is thus „racist by definition”). Fascist movements also pander to the individual and social frustrations of their followers, heavily rely on nationalism, convince themselves that their opponents are elitists and utilize a specific type of machismo that „implies both disdain for women and intolerance and condemnation of nonstandard sexual habits, from chastity to homosexuality.” When fascists talk about their support of „the People,” it is not in terms of a belief in individual rights but rather as „a monolithic entity expressing the Common Will. Since no large quantity of human beings can have a common will, the Leader pretends to be their interpreter. Having lost their power of delegation, citizens do not act; they are only called on to play the role of the People.”

Even if Trump never again holds political office, the fascist tendencies that he exploited will continue to thrive, and it is not inconceivable that a future fascist political aspirant will figure out how to replicate his ability to create a political aesthetic as the glue that holds their movement together. The ongoing debacle over Trump’s refusal to accept his 2020 election loss is a perfect example of that. For Trump himself, this is almost certainly a symptom of his obvious narcissism, the fact that in his world nothing is worse than being a „loser.” Yet it is telling that so many people are buying into his claims (a recent poll found that 73 percent of likely Republican voters and 44 percent of all likely voters are questioning Biden’s victory), despite there being no evidence of voter fraud whatsoever.

Even if Trump miraculously vanishes from the political scene after leaving office, his lies about the 2020 election are likely to foreshadow future ways in which American fascists use mass entertainment to win over support. As Marcotte recently noted, polls show that most Republican voters do believe that their votes counted, and there are no plausible signs of waning interest in participating in future elections, because they realize that Trump’s claims of being robbed are yet another performance art piece in which they can participate.

„Republican voters understand perfectly that Trump’s lies are part of a con game — and they imagine they’re in on the con,” Marcotte wrote. Replace „con” with „spectacular show,” or „mass entertainment,” or even (dare I say it) „work of art.” That’s the Trump aesthetic.

The reality is that the problems facing ordinary Americans economically, socially, ecologically and internationally are largely due to the forces identified by the left: income inequality, lack of access to basic needs like healthcare, student debt, predatory lending and so on are all side effects of capitalism. Yet as long as fascists know how to win over supporters by appealing to an aesthetic — whether military parades and catchy tweets or trolling public statements and conspiracy theories that exist mainly to create a shared false narrative that can upset and delegitimize the left — their followers will misidentify the source of their misery, as Benjamin foresaw.

Forrás: RT

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Személy szerint világ életemben utáltam a nyelvtant, mégis érintenem kell a filológia területét. Ugyanis a magyar szóhasználat szerint a hinni igének az értelmezése messze nem egyértelmű.

1) Amikor azt mondom, hogy „azt hiszem, estére kész leszek a motor beállításával” tulajdonképpen nem hitet vallok, hanem feltételezésemnek adok hangot.

2) Van, amikor a „hinni” igét kibúvásnak használjuk fel, azaz a nyílt színvallás elkerülésére. Nézzünk egy példát! „Azt hiszem, szombaton nem tudok elmenni az osztály bulira.” Szó sincs arról, hogy hinnék, vagy nem hinnék valamit, egyszerűen csak „homályosítok”, nem mondom ki a határozott nemet, hanem csak célzok rá. Természetesen, akinek a mondat szól, pontosan érti, amit mondok.

3) További lehetőség valaminek tényként való elfogadása. „Elhittem a feleségemnek, hogy nem volt közöttük semmi”. Vagyis elhittem egy mesét, mert nem nagyon tehettem mást, de persze a tűzbe nem tenném érte a kezem.

4) Megint másik fordulat, amikor bizakodást fejezünk ki a „hinni” igével. „Azt hiszem, át fogok menni a vizsgán.” Tulajdonképpen mindössze bátorítom magam, azaz csak bizakodok benne, de arról szó sincs, hogy biztos lennék a dologban.

5) De kifejezünk vele véleménynyilvánítást is. „Azt hiszem ez a Zoli egy okos fiú.” Ezzel a mondattal nyilvánvalóan a véleményemnek adok hangot egy Zoli nevű egyénnel kapcsolatban.

6) Sok esetben a „hinni” ige alkalmazója befolyást akar gyakorolni „Azt hiszem, a fiam szereti a menyem”. Ebben az esetben arról van szó, hogy az illető másokat, esetleg a nászát meg akar győzni arról, hogy a fia szereti a feleségét.

7) Sőt a „hinni” igével visszaélést is el lehet követni például éles vita közben. Ateista kontra hívő vitákban gyakran állnak elő azzal a váddal, hogy „ha te nem hiszel semmiben, akkor te tulajdonképpen abban hiszel, hogy ne hiszel semmiben”. Bár ebben a mondatban a „hinni” ige valódi értelemben szerepel, a mondat mégis hamis. Aki nem hisz semmiben, annál a „hinni” ige alkalmazása helytelen. Ugyanis az illető álláspontja az, hogy csak tényeket fogad el. Egy ilyen személy egyszerűen nem követi el a „hinni” ige mögött meghúzódó cselekményt.

A lényeg az, hogy a „hinni” igét gyakorta használjuk az élő nyelvben, nem egészen rendeltetésszerűen. Ezzel nem lenne semmi baj, de a viták folyamán ebbe bele szoktak kapaszkodni. Más szavakkal a filológiai „hinni” szót finoman átcsúsztatják a filozófiai „hinni” fogalomra és viszont.

A fentiek fényében kijelentem tehát, hogy a „hinni” igét minden megnyilvánulásomban, túlmenően a magyar értelmező szótár definícióján, („A valósággal egyezőnek, igaznak tekinteni”)  a következők szerint értelmezem: Bárminek tényként történő elfogadása, bizonyíték nélkül. Ezen definíció alapján könnyen észrevehető, hogy a köznapi értelemben a „hinni” igét leggyakrabban a „feltételezés” igével cserélik fel, illetve helyette használja a köznyelv.

Ilyen brutális megfogalmazáson elgondolkozva a legtöbb önmagát logikusnak feltételező elme – a vagyis kivétel nélkül mindenki 😀 – automatikusan kibúvókat keres, mert vagy elfogadja, hogy irracionálisan gondolkodik, vagy gondolatvilágának mozgásterét leszűkítettnek érzi. Jó kitörési pontnak mutatkozik a „mindenki hisz valamiben” (amiről a fentiekben már volt szó). Ugyanis, nehéz annak elfogadása, hogy az ember ne higgyen semmiben. Ez azonban csak egy ősi belső késztetés, ami minden körülmények között felül akarja írni tudatunkat. Aztán van, aki hagyja, és van, aki nem hagyja.

Érzékeltetés végett csússzunk át egy másik területre, éspedig a jogrendre. Bírósági eljárások során ítéletet hozni csakis bizonyítékok előterjesztése alapján lehet. A bizonyítékokat két csoportba osztják: közvetlenre és közvetettre. A közvetlen bizonyíték szikla szilárd és megdönthetetlen. Ha valakinek az ingujján talált vérfolt DNS vizsgálat alapján megegyezik egy meggyilkolt ember vérével, akkor az közvetlen bizonyíték arra, hogy ha nem is ő maga a gyilkos, de a hullával valamilyen módon érintkezésben volt (az inge). Viszont közvetett bizonyíték arra, hogy ő lehetett (feltételes mód) a gyilkos, hiszen egy inget általában a tulajdonosa hord. Azt írtam „általában” de nem mindig. Éppen ezért a bizonyíték közvetett.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a közvetett bizonyítékok sok esetben nem fedik a valóságot. Éppen ezért halálra ítélni közvetett bizonyítékok alapján nem lehet(ne). Nem is teszik, bár előfordul, mert a bírói „szabadság” meglehetősen nagy.

A közember azonban felületes és sok esetben a közvetett bizonyítékot abszolút igazságnak tekinti. Fejébe veszi, hogy a közvetett bizonyíték a valóságra utal, és még mérget is venne rá. Éppen ezért meg kell még egy dologban egyeznünk, amikor „bizonyítékról” írok, akkor egyértelműen az úgynevezett közvetlen bizonyítékra gondolok.

Példának okáért, ha egy 150-nel száguldó gépkocsiról egy olyan fénykép készül, amin egyértelműen látszik, hogy a gépkocsit a tulajdonosa vezet, az közvetlen bizonyítéknak számít, de ha a gépkocsiban ülő személy azonosítása nem lehetséges, a bizonyíték mindössze egy gyenge közvetett, mert a gépkocsit más is vezetheti.

Ezen kívül van más buktató is, amikor a közvetlen bizonyítékot hamisan alkalmazzák. Nézzünk rá egy példát, amit Paley tiszteletes talált ki már vagy kétszáz éve. Ezek szerint a tengerparton sétálgatva talál egy zsebórát, amit felvesz és vizsgálgat, majd arra a következtetésre jut, hogy azt egy intelligens „órásmester” készíthette, ugyanis készítő nélkül nem létezhetne. Paley tiszteletes tehát a szerkezet működésében közvetlen bizonyítékot lát arra, hogy a zsebóra nem lett magától, hanem egy intelligens órásmester készítette. [Ez a feltételezés különben tökéletesen logikus.] Állítását el is fogadjuk. Való igaz, egy ilyen óra nem jön létre egy alkotó mester nélkül. Csakhogy, Paley itt nem állt meg, hanem azzal folytatta: tehát a zsebóránál sokkal bonyolultabb földi élet sem jöhetett létre alkotó nélkül, akit természetesen istennek nevezünk. Itt azonban már egy hatalmas csúsztatás lép be a képbe. Ugyanis emberi tapasztalat szerint egy zsebóra, valóban nem fán terem, nem a hullám mossa ki a tenger fenekéről és nem kardhal petéjéből fejlődik ki. Egy zsebórát ember hoz létre, ember gyárt le. Na de, hogy lehet ebből arra következtetni, hogy minden mást is egy „külső erőnek” kell létrehozni. Ezt legfeljebb feltételezni lehet addig, amíg nem találunk valami bizonyítékot az ellenkezőjére. Ami azt illeti az emberré válás után, jó néhány tízezer évet kellett várni, amíg valaki előállt egy ellenkező bizonyítékkal. Ezt a valakit úgy hívják, hogy Charles Darwin.

Tudom, hogy nem nagyon látsz különbséget a közvetlen és a közvetett bizonyíték között, sőt fejtegetésemet szőrszálhasogatásnak foghatod fel, de tudományos értelemben a dolog nagyon fontos. A gyakorlat azt mutatja, hogy az életben nagyon sok közvetett bizonyítékról derül ki, néha csak évtizedekkel később, hogy nem fedték a valóságot. Legyünk tehát tisztességesek, ha közvetett bizonyítékkal áll valaki elő, függesszük fel a döntésünket addig, amíg sikerül megtalálni a közvetlen bizonyítékot is.

Magyarul, amíg nincs közvetlen bizonyíték, tartsuk fenn magunknak a jogot a „nem tudom” kijelentésére. Aki nem így jár el, az egyszerűen csak hisz abban, hogy a feltételezés bizonyíték nélkül is igaz.

Természetesen vannak a közvetett bizonyítékokon túlmenően még gyengébb „jogalapok” valami elfogadására. Ilyen például a nagy számokra való hivatkozás. „Kétmilliárd keresztény van a világon, lehetetlen, hogy ennyi ember tévedjen”. Erre szokás azt válaszolni, hogy akkor egyél szart, 100 trillió légy nem tévedhet. De félretéve a tréfát, ha én éjszaka kimegyek az országútra, egy irányjelző táblán meglazítok egy csavart és a táblát elforgatom, másnap minden autós rossz irányba fog menni. Hivatkozhatok én arra este, hogy egészen biztos arra felé van Budapest, mert egész nap mindenki arra ment? Természetesen nem. Megtörtént tragikus jelenség, hogy egy kigyulladt irodaház füsttel teli folyosójára kimenekülő emberek közül az első rossz irányba próbált menekülni. Az összes többi rohant utána feltételezve azt, hogy van helyi ismerete, és kijutnak az épületből. Valamennyien bennégtek.

Bosszantó tünet, de érdemes rá felfigyelni, amikor a 8 éves gyerek helyreigazítására azt válaszolja, hogy a „tanító néni mondta” és nekünk egy teljes esténk rámegy arra, hogy a gyerekkel megértessük a vélemény helytelenségéről. Egyértelműen levonható a tanulság, hogy sok embernek elég, ha valamit egy úgynevezett véleményformálótól hall. A kivívott tekintély nagymértékben kiváltja a tárgyi tudást. Ugyan, hogyan lehet eltérő véleménye egy analfabéta, egyszerű parasztembernek az írástudó főtisztelendő úrétól?

Az meg éppenséggel természetes, hogy egy családban felnövő gyermeknek a világról kialakuló véleménye megegyezik a szülőkével. Arra még nem volt példa, hogy két katolikus szülő gyermeke evangélikus lett volna, vagy fordítva. Nem csoda, hogy a terjeszkedési politikát követő vallások ellenzik a fogamzásgátlást.

Vannak jelenségek, amelyek kifejezetten arra mutatnak, hogy az Ember döntéseinél a hitet teljesen reálisnak, talán még racionálisnak is fogja fel. Ez legszembetűnőbben a vásárlásoknál jön elő. Ha látszólag azonos minőségű termékek közül választani kell, legyen az, mondjuk papír zsebkendő, és a polcon hat különböző, ám a vásárló részére tökéletesen ismeretlen márkájú zsebkendő található, akkor az Ember elhiszi a tézist, miszerint az ár a minőség pontos függvénye. Következésképpen, ennek megfelelően dönt. Nem a legolcsóbbat választja, mert azt hiszi, hogy annak a minősége nem elfogadható.

Hinni, tehát hiszünk bőségesen, ha kell, ha nem. A nagy kérdés az: mi végből?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

A globális CO₂ kibocsátás visszaesése hatásos (LeQuere et al, 2020), de nem elég nagy ahhoz, hogy a széndioxid koncentráció növekedését megállítsa. (Ehhez 70-80 százalékos csökkenés kellene) Tekintve, hogy a CO₂ hatása kumulatív, ez a jövőbéli hőmérsékletre aligha fog kihatni jelentős mértékben, hacsak nem lenne fenntartva a pandémia után is.

A metaforikus kapcsolat szintén világos. A koronavírus tagadás spontán megjelenése, a valaha jelentős tudósok epidemiológiai álláspontot aláásó perem nézetei, a tudományos témák átpolitizálása, és annak nehézsége, hogy az intézkedéseket összhangba hozzák a tudománnyal a klímaváltozás szempontjából mind azonnal érzékelhető. Az a nézet, hogy a klímaváltozás egy unikumnak nevezhető haszontalan probléma (hosszú távú és globális természete miatt) gyorsan felszínre került.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az útmutató szerint bármely életkorú felnőtt bizonyos alapbetegséggel nagyobb kockázatnak van kitéve a COVID-19 betegséget okozó vírussal szemben. Ehhez még hozzáadták, hogy az FDA szerint jóváhagyott vakcina beadható azoknak, akiknek van valamilyen alapbetegsége, feltéve, ha a vakcina bármely részére nem allergiásak.

A CDC szerint más betegség vagy gyógyszer miatt csökkent immunrendszerrel rendelkezők szintén kaphatnak COVID-19 vakcinát, de tudniuk kell, hogy részükre a biztonság csökkentett értékű. HIV kezelés alatt állok esetében nem végeztek vizsgálatot.

A CDC szombaton kibocsátott útmutatója arra is kitér, hogy autoimmun állapotú egyének beolthatóak, de tudniuk kell, hogy esetükben szükséges vizsgálati adatok nem állnak rendelkezésre.

Ugyancsak beolthatók a Guillain-Barré szindrómában szenvedők, és a Bell bénulást tapasztalók. A klinikai vizsgálat során néhány önkéntesnél jelentkezett a Bell bénulás, de nem volt gyakoribb, mint az általános népességnél várható.

A CDC azt javasolja, hogy a beoltottaknak is folytatni kell a jelenleg gyakorolt biztonsági protokollt, mint a maszkviselés, társadalmi távolság tartás, és a tömegek elkerülése.

A CDC szerint közel 2 millió beoltott van, vagyis ennyien kapták meg az első oltást szombatig bezáróan. Mind a Pfizer/BioNTech, mind pedig a Moderna azt írja elő, hogy több hetes késéssel kétszer kell oltani.

Mindkét vakcina esetében az utolsó tesztelésnél 95 százalékos hatékonyságot mértek, vagyis ekkora hányadnál akadályozza meg a COVID-19 fertőzést. Bár Moderna esetében a hatékonyság 86 százalék volt 65 év felettiek esetében.

A vakcina első szétosztásánál az egészségügyben dolgozók kaptak elsőbbséget. A CDC Tanácsadó Testülete az immunizáló eljárás esetében múlt héten azt javasolták, hogy a következő oltás sorozatnál vegyék sorra a 75 év felettieket, valamint front vonal dolgozókat, mint szolgáltatások ellátóit, és a tanárokat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az természetesen más kérdés, hogy a római katolikus egyház az újszövetségi mesével, nem utolsó sorban az elképesztő maradiságával saját létét csak azért nem veszélyezteti, mert a Föld lakósságának egy jelentős része még ma is primitív, tanulatlan állapotban tengeti életét. Az európai feudalizmust oly jól kiszolgáló egyház most Afrikában és Dél Amerikában biztatja a kisemmizett embermilliókat, hogy nyugodtan tűrjék a Tőke kizsákmányoló hatalmát, amiért cserébe a Másvilágon övék lesz az örök boldogság. Ezzel a maszlaggal az embereket a fejlett országokban már nem lehet megetetni, kivéve az USA 70 százalékát, nem véletlen tehát, hogy a Amerikába a dúsgazdag felső tízezer a keresztény fundamentalizmus bástyája, míg az életét lassan már nyomorszinten tengető, felvilágosodott 30-40 millió állampolgár nagy ívben tesz a vallásra.

Mindennek ellenére a nyugati világ embere a vallás alatt valamifajta keresztény, azaz bibliára támaszkodó hitet ért. Ebből egyenesen következik, hogy az istentagadók a Bibliát kritizálják, a hívők pedig a Bibliára hivatkoznak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 6 és félmilliárd lelket (bocs. a szójátékért J) meghaladó emberiség teljes egészébe behúzható ezen ernyő alá. Éppen ezért szükségesnek tűnik néhány világvallás körvonalazása a diverzifikáció bemutatása céljából. A teljesség kedvéért kezdjük mindjárt a kereszténységgel.

A kereszténység

Keresztényeknek a bibliai Újszövetségben szereplő Jézus Krisztus követőit nevezzük. Jézus egy vándor prédikátor volt, aki kétezer évvel ezelőtt a Palesztina elnevezésű romai provinciában élt és megközelítőleg 3 éven keresztül hirdette tanait, amíg keresztre nem feszítették, megközelítőleg I. u. 30-ban. Jézus apostolai és tanítványai a tanokat tovább hirdették, melyek mélyreható szociális tartalmuk miatt gyorsan terjedtek a Római Birodalomban, ahol a kezdeti ellenállás után 380-ban Konstantin császár állami vallássá nyilvánította. A vallás hirdetői szinte az első perctől fogva kötelességüknek érezték hitük terjesztését, számtalan esetben akár erőszakos eszközökkel is. Nem véletlen, hogy napjainkban a mintegy 2 milliárd hívővel, a világ legnépesebb hitének nevezhető.

A történelem folyamán a kereszténység többször is szétvált, és számtalan szekta keletkezett. Az eredeti hit „jogutódja” a romai katolikus anyaszentegyház mintegy 1 milliárd hívőt tarthat számon. A három fő mellékág: VIII. Henrik angol király által létrehozott Anglikán vallás, Luther Márton német reformátor tanait követők az evangélikusok, míg Kálvin János tanait magukévá tevők a reformátusok. A körvonalazott fővonulatokon kívül számtalan olyan szekta jött létre, melyek mindegyikének a Biblia képezi a spirituális alapját. Ezeknek némelyike a hagyományos európai normák szerint morálisan teljesen elfogadhatatlan.

Az iszlám

Allah követőinek száma a világon 1,3 milliárdra tehető, ami a kereszténység után a Föld második legnépesebb, míg a követőik számát tekintve a leggyorsabban terjedő vallás. Az elmúlt években legnagyobb mértében Afrikában tudott terjeszkedni, és meglepő módon Közép Ázsiában a volt Szovjet Unió hajdani tagállamaiban.

Az iszlám kifejezés tartalma „az isteni akaratnak való teljes alávetettség”. Az a hívő ember, aki ennek eleget tesz, az muzulmán. A muzulmán hitt követői nem fogadják el a „mohamedán” elnevezést (amit a keresztények akasztottak a nyakukba), mert Mohamed próféta maga nem isten, mindössze a muzulmán hit megalkotója.

Kevesen tudják, hogy a muzulmán hit alapjai is a zsidó-keresztény Bibliából származnak. Az i.u. 570-ben, Mekkában született és i.u. 632-ben Medinában elhunyt Mohamed próféta látomásai Gábriel arkangyallal kapcsolatosak. Az igazhitű muzulmának Allah az istene és Mohamed annak prófétája. Szent könyvük a Korán, amiben 114 fejezet (sura) található. Az iszlámhívők is hisznek a halál utáni életben, a paradicsomban és a pokolban. Az iszlámvallás öt támasza a következő: 1) Allah az egyedüli egy isten, és Mohamed az ő prófétája. 2) A napi ötszöri imádkozás. 3) Alamizsna adása. 4) A „Ramadan” hónap alatti böjtölés. 5) Mekka városába zarándoklás legalább egyszer a hívő muzulmán élet folyamán. A mindennapi életben az imádság (salat) minden felnőtt muzulmán részére kötelező, amit naponta ötször kell megejteni, méghozzá „tiszta” helyen, amit egy kis méretű, maguknál tartott szőnyeggel biztosítanak. Imádság előtt a muzulmán hívő leteríti az imaszőnyegét és arra térdelve Mekka felé fordul. Gyülekezeti imádkozást a mecsetekben végzik. Az imára való gyülekezést a minaretnek nevezett toronyszerű épület tetejéről kürtölik szét.

Sok mindent megmagyaráz, ha figyelembe vesszük, hogy a muzulmán hit szorosan összeköti a mindennapi életet a politikával és a hittel. A Korán nem csak vallásos utasításokat ad, de beleszól az életvitelbe is, ami sajnálatos módon lehetetlenné teszi az iszlámkövetők lépéstartását a társadalmi fejlődéssel, illetve más társadalmakba való beilleszkedésre. A vallás és a mindennapi élet szoros összefonásának eredménye az iszlám fundamentalizmus létrehozása és terjeszkedése, aminek végső célkitűzése a vallás valamint a politika egyesítése, és globális elterjesztése az iszlám törvények szerint. Az csak természetes, hogy a fundamentalista iszlám ellenzi a nyugati befolyást, és élesen tiltakozik a vallás és az állam szétválasztása ellen. Az már csak ráadás, hogy a nyugati, hedonisztikus életstílust (az élet adta örömök kihasználását, az élet élvezését) elutasítják. [Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezekből a tételekből világosan kiderül az iszlám és a nyugati életforma inkompatibilitása, ami felveti a nyugati politikusok felfoghatatlan felelőtlenségét a muzulmán hívők Európába történő beengedésével kapcsolatban.]

A muzulmán hitnek két, egymással élesen szembeforduló ága van: szunniták és a síiták. A szunniták Ali bin Abi Talib nevű 4. kalifát imádják. Aki Mohamed leszármazottja. A síiták ennél kevésbé dogmatikusak, és elfogadnak olyan vallási vezetőket is, akik nem közvetlen leszármazottai Mohamed prófétának. A síiták főbb bástyái: Irán 60 millió követővel, Pakisztán 20 millió követővel és Irak 15 millió követővel.

Az iszlámmal foglalkozva, most, 2009-ben, külön ki kívánok térni az amerikai neocon (új konzervatív) vezetők érthetetlen magatartására a muzulmán országokkal folytatott konfliktuskezeléssel kapcsolatban. A jelek szerint egyszerűen nincsenek tisztában az ellenfél mentalitásával, magukból kiindulva érthetetlenül állnak szembe például az öngyilkos merénylők jelenségével. Ennek oka, hogy a keresztény Biblia világosan kimondja, Isten az embernek szabad akaratot adott. Ez a szabad akarat ad „jogalapot” istennek, hogy a bűnös megbűnhődjön. A judaizmus alapjait lerakó zsidó főpapoknak volt annyi sütnivalójuk, hogy ez csakis így működhet. Ha az ember mindössze egy isten által mozgatott bábú, akkor aligha lehet számon kérni tetteit. Igen ám, de mit mond az iszlám? Vesd magad alá isten akaratának! Nincs tehát keresztényi szabad akarat, van helyette isteni akarat, ha úgy tetszik egy isteni nagykönyv, amiben benne van minden egyes igazhívő sorsa. Az egyén nem irányítja sorsát, hanem megéli azt, amit Allah rászabott. Ebből adódóan egy igazhitű muzulmán félelmetes ellenség lehet, (és volt is a középkori hódítások alkalmával), hiszen nincs mitől tartania. Ha isten számára úgy rendelte, hogy békés öregként megéri a 100 évet, akkor 20 évesen nyugodtan szembeszállhat, akár puszta ököllel is, egy modern izraeli tankkal.

Az erre vonatkozó mese egyik verziója szerint az egyik kalifa szolgája találkozik a Halállal, aki közli vele, hogy az urával akar beszélni. A szolga rohan az urához és jelenti, hogy itt van érte a halál. A kalifa lóra pattan és egész napi vágta után, este megérkezik Bagdadba, ahol a város kapujában vár rá a halál. A holtfáradt kalifa csodálkozására a Halál megszólalt: reggel csak figyelmeztetni akartalak, számodra az van megírva, hogy ma este végkimerültségben meg fogsz halni Bagdad kapujában.

Judaizmus

A harmadik, de kronologikus sorrendbe véve az első monoteista (egy istenben hívő) vallás. Hívei számát tekintve a világvallások közül a legkisebb. A mintegy 13 millió zsidó az egész világon szétszóródva él. Ebből a zsidó államban, Izraelben 5,3 millióan képezik a legnagyobb tömörülést. A zsidók magukat „Izrael fiainak” (Ben Izrael) nevezik. Felfogásuk szerint Isten szövetséget kötött Ábrahám, Izsák és Jákob patriarchákkal. A zsidók az istent a világ urának tartják, magukat pedig az isten által kiválasztott népnek. A zsidók hite szerint az isten a Szinai hegyen Mózesnek átadta törvényeit (Tora), ami nem csak a keresztények által is jól ismert Tízparancsolatot tartalmazza, hanem 613 tilalmat is.

A szabály szerint zsidó az, akinek szülőanyja zsidó, illetve, aki a vallás törvényei szerint felveszi a zsidó hitet. A zsidó hit felvétele után a prozelita (megtért) zsidóvá válik felruházva azonos jogokkal és kötelességekkel. Manapság a zsidók diaszpórákban élnek. Miután feltevéseik szerint i.e. 586-ban a babiloniak meghódították a zsidó államot, illetve azt követve, hogy i.u. 70-ben a romaiak lerombolták a jeruzsálemi templomot, a zsidók földönfutókká váltak. A jeruzsálemi templom lerombolása és Júdea meghódítása a zsidó történelem legnagyobb tragédiája, amiről minden évben augusztus 9-én emlékeznek meg egész napos gyásszal összekötött böjtöléssel. A mai Izraelen kívül a legnagyobb zsidó közösség az Amerikai Egyesült Államokban él, mintegy 5 millió. Ezen kívül élnek zsidók Dél Amerikában, Oroszországban és európai nagyvárosokban. A II. Világháború folyamán a Nácik mintegy 6 millió zsidót gyilkoltak le különböző haláltáborokban. Ennek statisztikai következménye, hogy míg 1933-ban Németországban 570.000 zsidó élt, ebből a háború végét mindössze 20.000 élte meg. Magyarországon körülbelül 100.000 zsidó él, ami a környező országokhoz viszonyítva a legszámosabb. Nem lenne teljes a kép, ha a fenti „hivatalos” adatokat nem egészíteném ki kevésbé „hivatalos” tapasztalati tényekkel. Középiskolás koromban az egyik zsidó osztálytársnőm édesanyja meghalt, akinek temetésére az osztályból néhányan elmentünk. Az eseményre 1950-ben került sor, tehát több mint egy fél évszázaddal ezelőtt. A megásott sír mellé fel volt állítva egy hordozható tábla, amin messziről is jól látható, hatalmas héber betűkkel egy ima volt felírva, nyilvánvalóan azok részére, akik az imát nem tudták fejből. Legnagyobb meglepetésemre (mert, hogy az én családomban a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát, vagy a Hiszekegyet mindenki kívülről fújta) a gyászoló zsidó gyülekezetből az imát senki nem ismerte, néhány 70 körüli idős rokon (akik 1880 környékén születhettek) a tábláról olvasva együtt imádkozott a rabbival. Az 50 körüliek (akik 1900 környékén születhettek) nem néztek a táblára, feltételezhetően, mert nem tudták elolvasni a héber szöveget, ezért csak motyogtak. Az ennél fiatalabbak pedig néma csendben álltak. Ismeretségi körömben tudok olyan haláltábort megjárt zsidóról, aki a kádári évek alatt egyetlen egyszer nem járt zsinagógában. Viszont a rendszerváltás óta kóser hentesnél veszi a grillcsirkét (háromszoros áron). Rákérdeztem, mitől lesz kóser egy grillcsirke? Nem tudott rá válaszolni. Zsidó ismerőseim hanukáznak, majd néhány nappal később felállítják a karácsonyfát is.

Magyarországon rasszista csoportok néhány tucat zsidó politikus és újságíró nevét és címét közzé tették (nehéz megérteni, hogy miért). A pellengére állított „zsidók” egyike se vallásos. Akkor mitől zsidók? Közvetlenül a rendszerváltás után született a megállapodás, az a zsidó, aki zsidónak tartja magát. Érdekes módon 1942-ben senkitől se kérdezték meg, hogy zsidónak tarja-e magát. Akkor most, hogy állunk ezzel a kérdéssel? Segítséget kell kérnem Gilad Atzmon-tól[i], aki szerint (és vele tökéletesen egyetértek) a zsidó lét megfogalmazása igen széles skálán történhet, mert belefér a különböző kulturális megnyilvánulás, megkülönböztethető csoportok, egymástól eltérő hitek, egymással szemben álló politikai pártálláshoz tartozás, különböző társadalmi osztályhoz tartozás és eltérő etnikum jegyei. Mégis van közöttük egy intellektuális, spirituális és mitologikus kollektív kapocs, ami a zsidó létnek erős identitást ad. Természetesen szó sincs faji vagy etnikai kategóriáról, annak ellenére, hogy a zsidó azonosság faji és etnikai orientációval bír, mégis, egy körülírható, homogén csoportról szó sem lehet. Egyes vélemények szerint a mai zsidóság az izraelita vallást követő ősök leszármazottai. Ez természetesen csak részben igaz, csak kevés zsidó izraelita. Továbbmegyek, a magát büszkén zsidónak vallók legnagyobb részének fogalma sincs az izraelita vallásról (amint erre fentebb több példával kitértem). Sőt, számtalan zsidó egyenesen ateista és vehemens ellenlábasa az izraelita vallásnak. Ha tehát a zsidó lét nem jelenti az izraelita vallás követését, akkor pontosan mi is határoz meg egy zsidót? Született volna egy új vallás vagy ideológia, esetleg mindössze egy különleges elmeállapot?

• Tegyük fel, hogy a zsidó lét egy vallás követése. Akkor fel kell tennünk a kérdést, milyen vallás? Mit foglal magában? Miben nyilvánul meg? Miben hisznek követői?
• Tegyük fel, hogy a zsidó lét egy ideológia követése. Ebben az esetben fel kell tennünk a kérdést, mi is ez az ideológia? Megfogalmazzák-e ezt az ideológiát? Merev és megváltoztathatatlan ez az ideológia? Törekszik-e egy új világrendre? Mi a célkitűzése, béke vagy erőszak? Van-e univerzális üzenete az emberiség számára, vagy csak egy újabb, ember csoporttól származó manifesztum?
• Tegyük fel, hogy a zsidó lét nem más, mint egy elmeállapot. Nos, ha így van, akkor meg kellene tudnunk, hogy racionális-e vagy irracionális? Megfogalmazható-e ez az elmeállapot vagy sem?

Mindezeket átgondolva az ember igaz szívvel arra gondol, hogy némi eséllyel a zsidó lét egy érthetetlen hibrid állapot, mert egy időben lehet vallás, ideológia és elmeállapot is. Yeshayahu Leibowitz[ii] filozófus és egyben ortodox zsidó, volt az első, aki kijelentette: „Az izraelita vallás 200 éve halott. Ma már a világ zsidóságát semmi más nem tartja össze, csak a Holocaust.” Vizsgáljuk meg közelebbről a témát! A Holokaust egészen biztos sokkal több, mint egy történelmi esemény, és valóban tartalmazza az alapvető vallásos elemeket. Meg vannak a papjai (Shimon Wiesenthal, Elie Wiesel, stb.)[iii], és a profétái (Shimon Peres, Benjamin Netanyahu)[iv], akik megjósolják a bekövetkezendő iráni atomcsapást. A Holokaust vallásnak van kialakult rítusa (auschwitzi zarándoklás, megemlékezések az évfordulókról). Léteznek ezoterikus szimbólumok: kapo (a haláltáborok zsidókból toborzott rendfenntartói, akik nem egyszer a náciknál is kegyetlenebbek voltak), gázkamra, kémény, hamu, Musselmann (a haláltáborok „élőhullái”), stb. Megvannak a szentélyek, templomok: Yad Vashem (A holokaust áldozatainak és hőseinek az izraeli emlékhatósága, holokaust múzeum. A holokaust vallás annyira koherens, hogy megvannak saját antikrisztusai is, azok, akik tagadják a holokaust létezését.

Jó hazai illusztráció az a tény, hogy Deutsch Für Tamás (mára a „Für” sztornó), ismert és aktív Fideszes politikus a Holokaust megemlékezésének napján a dohány utcai zsinagógában könnyes szemekkel vett részt a ceremónián. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Fidesz Polgári Párt a kezdeti időben erősen vallásellenes volt. Egészen az utóbbi időben pedig, a magyarországi fasisztoid szélsőjobbnak szellemi partnere. Másik meglepő saját tapasztalatom a ”rasszista” fogalommal kapcsolatos. Baráti társaságban arról volt szó, hogy a liberális magyar zsidók érthetetlen módon viszik túlzásba a cigányok védelmét. Ekkor megkockáztattam azon nézetem ismertetését, miszerint ennek oka az, hogy ösztönösen arra gondolnak, amíg a cigány biztonságban van, addig a zsidókhoz egészen biztos nem nyúlnak. Ez a vélemény meglepő reakciót váltott ki az egyik, haláltábort járt, idős zsidó nőből. Az illető felháborodott hangon ”kikérte magának”, hogy a zsidókat összevonjam a cigánysággal. A hölgy – életkorából kifolyólag – nem vette észre, hogy kitörésének alapja a cigányok ellen irányuló mélyen ülő rasszista előítélet.

Mindezeken felül a holokaust vallás politikailag és gazdaságilag erejét tekintve vetekszik a katolicizmussal. Sikerült elérnie, hogy több európai országban a holokaust „tagadása” köztörvényes bűnnek számítson, amiért több év börtönbüntetés is kiszabható. Ennek abszurditása normál körülmények között nem igényelne külön megvilágítást, de éppen az abszurditása miatt kell szót vesztegetni rá. Ugyanis, ha végiggondoljuk, egy ilyen törvény azt jelenti, hogy az állampolgárnak nincs joga hülyének lenni. Konkrétabban, a butaságért börtönbüntetés jár. Ha kijelenteném, hogy 1848-as szabadságharc valójában sose volt, az egészet Kossuth találta ki halála előtt 5 évvel, legrosszabb esetben az emberek elmebetegnek tartanának, de ezért semmi esetre se csuknának börtönbe. Ilyen önkényes hatalma a római katolikus egyháznak csak a középkorban volt, vagy napjainkban a muzulmán fundamentalista vezetés alatt álló országok zsarnokainak.

Érdekes, és nagyon friss adalék a judaizmussal/cionizmussal kapcsolatban. A Tel-Aviv University európai történelem professzora, Dr. Shlomo Sand szerint a „zsidó nemzet” fogalma egy olyan mítosz, amit alig több mint 100 éve találtak ki kizárólag azért, hogy az Izrael állam megteremtésének jogosságát bizonyítsák. Nézetének közreadása előtt Dr. Sand mindenre kiterjedő történelmi és archeológiai vizsgálatot folytatott nem csak a fentiekben vázolt állítás igazolására, de több más ellentmondásos „tény” cáfolására is. Állítása szerint a zsidók soha nem hagyták el a Szentföldet. A ma élő zsidók nagy többségének semmi történelmi köze sincs az Izraelnek elnevezett területhez. Dr. Sand szerint alig több mint száz évvel ezelőtt a zsidók úgy gondolták, hogy ők azért zsidók, mert egy közös vallás hívői. A XX. századfordulón a cionista zsidók ezzel a nézettel szembefordultak és belefogtak egy nemzeti történelem kitalálásába, belopva azt az ötletet, hogy a zsidók a vallásuktól függetlenül, mint „nemzet” léteznek. Ezt követte az a zsidó „kötelesség”, hogy a száműzetésből visszatérjenek az „ígéret földjére”, ami a judaizmustól teljesen idegen. A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálemmel kapcsolatos képet is. Korábban Jeruzsálem volt az a hely, ahová vágytak, de nem ahol élniük kellett. A zsidók 2000 éven keresztül távol maradtak Jeruzsálemtől, de nem azért, mert nem tudtak volna visszatérni, hanem azért mert a vallásuk megtiltotta, hogy visszamenjenek még mielőtt a messiás megjelent volna. Bevallása szerint Dr. Sandot a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a bibliai időkből származó archeológiai bizonyítékokat vizsgálta. Korábban csak úgy, mint minden más zsidó, magától érthetőnek vette, hogy a zsidók Júdeában éltek, ahonnan a rómaiak i.u. 70-ben elűzték őket. De miután elkezdte keresni a bizonyítékokat, rájött, hogy Dávid és Salamon királysága mindössze legenda volt. Ugyanez a helyzet a száműzetéssel is, állítja Dr. Sand. A zsidóságot nem lehet a helyére rakni száműzetés nélkül. De a történelemmel foglalkozó könyvekben a száműzetés leírásával kapcsolatban, semmi se található. Semmi. Az ok egyszerű, a rómaiak senkit se száműztek. Tény az, hogy a palesztinai zsidók majdnem kizárólag parasztok voltak, és a bizonyítások szerint a földjeiken maradtak. Egy alternatív elmélet sokkal valószínűbb. A száműzetés mítoszát a korai keresztények találták ki, hogy a zsidókat áttérítsék az új hitre. A keresztények a későbbi zsidó generációkkal el akarták hitetni, hogy őseiket Isten által elrendelt büntetéskén űzték el a földjeikről. Viszont ha nem volt száműzés, akkor hogy szóródott szét oly sok zsidó a világban, mielőtt a modern Izraeli állam biztatta volna őket, hogy térjenek „vissza”? Dr. Sand úgy gondolja, hogy közvetlenül a keresztény vallásalapítás előtt és után, Judaizmus egy prozelita vallás volt, mindent megtett az áttérítésért. Ezt a tényt a korabeli római könyvekben megemlítik. A környéken utazó zsidók próbálkoztak térítéssel Jemenben, az Észak-afrikai berbereknél, évszázadokkal később a Kazár birodalomban (ami napjainkban Oroszország déli része), ahol a teljes lakosság áttért, és belőlük lettek a közép- és kelet-európai askenázi zsidók. Ezzel kapcsolatban Dr. Sand felhívja a figyelmet arra a furcsa önámításra, amiben az izraeliek élnek. Nemrég az újságok beszámoltak új ásatási eredményekről, ami szerint a Kazár birodalom fővárosát felfedezték a Kaspi-tenger mellett. Ha viszont a zsidók többsége nem hagyta el a Szentföldet, akkor hová lettek? A választ az izraeli iskolákban nem tanítják, de a korai cionista vezetők, beleértve David Ben Guriont is (Izrael első miniszterelnöke) úgy gondolták, hogy a palesztinok az eredetileg ott élő zsidók késői leszármazottjai. Úgy gondolták, hogy a zsidók áttértek az iszlám hitre.

A téma természetesen jóval tovább lenne gördíthető, de nem célom a 13 millió zsidó hitének vagy hitetlenségének politikába hajló boncolgatása, hanem az Ember feltétel nélküli hajlandósága elhinni a bizonyíthatatlant.

Keresztény „osztódás”

Az előzőekben ismertetett vallásokat Magyarországon a „hagyományos” jelzővel szokás ellátni, ami nyilván azt implikálja, hogy kell lenni nem hagyományos egyházaknak is. Világviszonylatban beszélhetünk még jó néhány szektáról, amelyeknek valamilyen mértékben a biblia az alapja. Ilyenek a Metodisták, akik körülbelül 1725-től John Wesley tiszteletest követik. A Jehova tanúi, akiket Charles Taze Russell választott le 1844-ben az eredeti hitről, és az tette őket hírhedté, hogy saját gyermekeik egészségét veszélyeztetik elavult vallási nézeteik miatt. Az Adventisták 1863-ban alakultak meg, hisznek Jézus Krisztusban, és betű szerint értelmezik a Bibliát. Legfontosabb megkülönböztetésük az, hogy szombat az ünnepnapjuk. A Szcientológia vallást egy Ron Hubbard nevű amerikai alapította 1954-ben szigorúan üzleti alapon. A csatlakozó tagok tudományos módszerességgel vannak anyagilag kihasználva. Maga a szekta meglehetősen agresszív és igyekszik politikai befolyáshoz jutni. A Mormonok tanát 1830-ban hozta létre Joseph Smith. Legfőbb nevezetességük a többnejűség, amit 1890-ben hivatalosan „betiltottak”, de amit mind a mai napig töretlenül gyakorolnak. A Baptisták a szentháromság alapján élik hitéletüket. Legfontosabb tételük, hogy Krisztus megváltását az eredeti bűntől nem kell senkire ráerőszakolni. Mindenki saját elhatározásából keresztelkedik meg. A Kvékerek azaz a „barátok társasága” érdekessége, hogy elutasítják a szertartásokat. Szerintük mindenkinek magának kell megtalálni önmagában az istent. Görögkeleti vallás végeredményben a Krisztust követők 1054-ben történő kettéválás utáni keleti, Konstantinápolyhoz szakadt rész, amennyiben ezt szláv nemzetiségűek gyakorolják akkor Pravoszláv az elnevezés.

A szektaalapítás tulajdonképpen azóta „divat”, amióta vallásszabadság van. Magyarországon is összeállhat 100 ember, és abban hisz, amiben akar. Ilyen például a Hit gyülekezete, amit 1979-ben Németh Sándor alapított, és meglehetősen diktatórikus eszközökkel irányít. Mit ad isten, 1998-ban egy csoport szakított vele és létrehozta a Budapesti Autonóm Gyülekezetet. Az emberek hinni akarása, és e vágy egyesek által történő kihasználása a kizárólagos oka annak, hogy a világot százával lepik el a különböző szekták. Ezek egy része kifejezetten káros. Példának röviden megemlíthetem: AUM szekta, ami a buddhizmus tanaira épülő szekta. 1995-ben a tokiói metróban ideggázos merényletet követtek el. A Jombola kultusz követői hisznek egy erőben, amelynek segítségével át tudják alakítani magukat, macskává, kutyává vagy egyéb teremtménnyé. A szekta 1996-ban 30 emberáldozatot követelt. A Naptemplom Rendje (Order of the Solar Temple). Hittek abban, hogy a halál felszabadulás a test fogságából. Ez a francia-kanadai-svájci szekta 1994 és 1997 között kollektív öngyilkosságra utasították/beszélték rá tagjaikat. A Mennyek Kapuja (Heaven’s Gate) 1997-ben Kaliforniában 41 ember tömeges öngyilkosságát követte le Marshall Applewhite vezetésével, melyre előre tudatosan felkészültek. Téves nézeteik szerint a Hale-Bopp üstökös mögött UFO rejtőzködött, melyben földön kívüliek közeledtek a Föld felé, hogy kitelepítsék az “arra méltó” embereket. Sátánista Hasfelmetszők (The Ripper Crew) Robin Getch vezette szervezet az Amerikai Egyesült Államokban a nyolcvanas években működött, nézeteik hatása alatt sorozatgyilkosságot követtek el. Adolfo Jesús Constanza szektája vudu nézeteket vallott. 1989-ben harminc áldozatuk volt. Isten bárányai (The Church Of The Lamb Of God) 1960-tól Ervil LeBaron vezette új poligamista szekta. A szekta legtöbb tagja, saját felesége és gyermekek zöme tőle származott. Az Ervil LeBaron által elkövetett gyilkosságban elhunyt 20 ember a “többnejűség verseny” áldozatai voltak. Hippí-pünkösdista sey kultuszt David Brandt Berg alapította 1968-ban az amerikai Kaliforniában. Megengedett volt a házasságtörő heteroszexuális kapcsolat. (Házasok egyedülállókkal, valamint egymás gyermekeivel 18 éves kor után közösültek). 1969-ben a hippy-pünkősdista Charles Manson 9 gyilkosságot követett el. Magyarországon a szervezet „A Család” néven működik. A Szeretet Temploma (The Temple of Love) 1980 és 1999 között 14 halálos áldozatot követelt. A Holic csoport (Holic gruppe) leginkább a szülők kötelező meggyűlölése, a vagyon kötelező beszolgáltatása, alapvető szabadságjogok korlátozása, valamint a tagok leromlott mentális és fizikai állapota miatt (mely a kötelezően önsanyargató hitelvek következménye) a közvélemény, a sajtó illetve a tagok rokonai, ismerősei destruktív szektának tartja. A Népek Temploma (The People’s Temple), amit az 1970-es években Jones tiszteletes hozta létre és végeredményben a hívők lakóközössége volt a guyanai dzsungelben. 1978-ban a közösség 914 tagját tömeges öngyilkosságra kényszeríttették. Aki ellenszegült, azt agyonlőtték. A legújabb szekta a Christian End Times (Keresztények utolsó napjai), akik szerint Amerikát liberális csoportoknak álcázott sátáni banda irányítja. Miközben az „igazak” (vagyis ők) a végítélet eljövetelében reménykednek. Szóval az amerikai elnöknek csak meg kell  nyomni a piros gombot és kész J.

Különben a lista természetesen nem teljes, mert nem is lehet az. Ki tudja hány szekta létezik titokban vagy éppen jelentéktelenségben. Egy biztos, az emberi hinni akarás ,valóban „csodákra” képes.

Monoteista vallások összefoglalója

Az egy isten „ötlete” Ábrahámtól származik, és az egy istenben hívő vallások közös alapja a bibliai Ó-szövetség, aminek lényege, mint emlékezhetünk, a zsidó nép és Isten szövetsége. Ideológiai alapja pedig, hogy a teremtő isten Izrael népét kiválassza magának (nem tudni miért), kiváltságos helyzetben tartja, amiért cserébe Izrael népének „jól kell viselkedni”. Az csak természetes, hogy a nép és isten közötti kapcsolat a papokon keresztül történhet, amiért cserében a papoknak nem kell „vérednek verejtékével” keresniük kenyerüket, munka nélkül eltartja őket a nép. Ez a felállás természetesen csak addig működik, amíg a népnek jól megy a sorsa, de mi van akkor, ha nem. Háborús vereség, éhínség, szárazság, stb. stb., mind benne van a kalapban. A nép ebben az esetben számon kérheti a papokon, mi van az istennel kötött szövetséggel? Miért hagyta el isten az ő népét? Erre az esetre kellett kitalálni az isteni büntetést, de ez csak úgy volt lehetséges, ha előtte kitalálták a bűnt. A probléma tehát megoldódik: „Bűnösök vagytok, ezért isten elfordult tőletek.” Most már csak egyetlen egy probléma maradt, olyan tevékenységet kitalálni, amitől az embereket hiába tiltják, nem képesek engedelmeskedni. Ebben az esetben ugyanis lehetetlen nem bűnbe esni. Ha például kikiáltjuk a sertéshús fogyasztását bűnnek, akkor a nép nem eszik sertéshús, eszik helyette birkát. Nem követ el bűnt, nincs mivel magyarázni a csapást. De ha kitalálják azt a híres vagy hírhedt 6. parancsolatot: Ne paráználkodj, akkor megoldódott a gordiuszi csomó (néhány ezer évvel Nagy Sándor előtt J). A szex az egyetlen dolog a világon, amitől az embereket nem lehet eltiltani. Így már teljes rendszer. A nép állandóan paráználkodik, de az Isten elnéző. [Gondoljunk Lótra, aki saját lányával „hált”. Tehát Istent egyáltalán nem zavarta Lót vérfertőzése.] Amikor a népet éri valami csapás, akkor az addig elnéző isten egyszeribe haragra gyúl és a papok meg tudják magyarázni a csapást, sőt kigondolhatnak önmaguk részére valami előnyös dolgot, amivel az Isten kiengesztelhető. Ez a zseniálisan átgondolt rendszer aztán átöröklődött és beépült valamennyi monoteista vallásba.

Az eredeti egy Istent kitalálók leszármazottjai, mára már gyakorlatilag ateisák, 13 millió zsidót leszámítva, a keresztény világot és az iszlám hívőket egyaránt, durván 3 milliárd embert, azaz az emberiség felét évszázadok óta sújtja a Szinai hegyen kiötlött „Ne paráználkodj” mózesi parancsolat hozadéka, amit én egyszerű szavakkal „nemi erkölcsnek” neveznék. Nem kívánok a hit ismertetésétől túl messzire merészkedni, de az előzőekben leírt szavaimnak szeretnék két példával súlyt adni.

* A legtöbb keresztény (mondjam úgy, nyugati?) országban a házastársi hűtlenség egyértelmű válóok. Ami például az elkövető férj esetében igen komoly anyagi vesztességet jelenthet, Amerikában plusz egy politikai karrier kettétörését is.

* A muzulmán országokban a helyzet ennél is rosszabb. Szád Arábiában a házasságon kívüli szeretkezésért a nőket egyszerűen lefejezik.

Jól tudom, bennetek ez túl nagy megütközést nem eredményez, elsősorban azért, mert egy olyan országban nőttetek fel, ahol a judo-keresztény kultúrának évezredes hagyományai vannak. Más azonban a helyzet, ha ezt a monoteizmusból származó kellemetlen kinövést összehasonlítjuk az ázsiai vallásokkal, ahol a testi örömök szerzése nem csak nem bűn, de egyenesen kívánatos cél. Van itt azonban más is. Amikor Jézus követői létrehozták az Újszövetséget, akkor ebbe a monoteista elrendezésbe bedobtak egy svédcsavart. Jézusból istent akartak csinálni, de a monoteista elrendezést se akarták felborítani. Arról nem beszélve, hogy Máriát is meg kellett valahogy termékenyíteni, amit a Szentlélekre bíztak, elvégre Jézus önmagát nem termékenyíthette meg. Tessék, máris három istennél tartunk. Most jön a fából vaskarika. Egy isten van, de az egy istenben három személy van: az Atya, a Fiú ás a Szentlélek. Egy kicsit ugyan kusza, egy kicsit érthetetlen, de istennel kapcsolatban nem kell mindent érteni, tökéletesen elég, ha hiszünk.

Hinduizmus (Brahmanizmus)

A hinduizmus természetesen politeista (több istenben hívő) vallás. Követői nem érzik kötelességnek az istentől sugallt térítést, ezért hívei főleg Indiában találhatók. Ráadásul a vallás gyakorlásához nem feltétlenül szükséges egy pap. Minden hívőnek megvan a saját istene vagy istennője, de összeköti őket a mindent magában foglaló Lélekben való hit. A vallásnak nincs megnevezett alapítója, csak úgy van, és összefonódik az indiai társadalommal, illetve a társadalmi kasztokkal, amelyek egyike a „brahmana” vagyis papi kaszt. A papok létre hoztak szent könyveket, amikben vallásos előírások, szokások, rítusok és mitológiai formációk vannak összegyűjtve. Erre szükség is van, mert a hinduizmuson belül elég nagy rendetlenség uralkodik. Némi humorral mondhatnánk azt is, hogy hinduizmus a legliberálisabb vallás, bizonyos tág kereteken belül mindenki abban hisz, amiben akar. Mik ezek a keretek? Nincs teremtés, a Világ öröktől való és örökké tart. Az embernek lelke van, ami a test halála után beköltözik egy másik testbe, ami lehet állat, ember, vagy akár isten is, attól függően, hogy az ember milyen életet élt. A társadalom kasztokban (társadalmi osztályok) élnek, amelyek egymás alá, illetve fölé vannak rendelve. Az újjászületés (reinkarnáció) után a lélek lejjebb vagy feljebb csúszhat. Főistenek: Brahma, aki megteremtette a világot (ez egy kicsit ellentmond az öröktől való világnak, de hát az vesse az első követ……) és irányítja a lélekvándorlást. Visnu, aki az egész herce-hurcát fenntartja. Hatalma nagyobb, mint a Brahmáé, elvégre ez utóbbi csak létrehozta (tulajdonos), de Visnu az üzembentartó. Különben ő maga is reinkarnál abba, amibe az egyén elképzeli (már írtam, hogy a legliberálisabb vallás). Siva, aki nem tudja eldönteni, hogy romboljon-e vagy építsen. Ezért aztán a hívők szerint ezt is, azt is teszi, kinek-kinek ízlése szerint. A három főisten között nincs meghatározott sorrend. Hol Siva, hol meg Visnu az erősebb, ez megint csak az egyén ízlésére van bízva. Vannak alacsonyabb rangú istenek is, például: Indra, Mitra, Varuna és Agni, Ganésa, stb. Ezek össze-vissza mindent csinálnak, amit az Ó-kori görögöknél már megszokhattunk.

Buddhizmus

A vallást kb. 500 évvel időszámításunk előtt Siddharta Gautama (i.e. 563-483) alapította, akit követői a Buddhának vagyis „felvilágosultnak” neveztek el. Buddha tanításának alapja a „négy nemes igazság”, amik a következők:

• Az élet szenvedésének igazsága.
• A szenvedés oka a vágy és a megtévesztés igazsága.
• A szenvedés megszüntetésének igazsága a pártatlansággal és elszakadása.
• A nyolc út igazsága, ami a vágy és szenvedés megszűnéséhez vezet.

Akkor most a nyolc út:

• Az igaz hit (vagyis a négy nemes igazság).
• A helyes cél: a testiség legyőzése, mások szeretete, élőlény nem bántása.
• A helyes beszéd.
• A helyes viselkedés.
• A helyes életvitel.
• A helyes célkitűzés.
• A helyes odafigyelés.
• A helyes meditáció annak érdekében, hogy szentté váljunk és megnyugodjunk a nirvánában. A lények (így mi emberek is) addig-addig reinkarnálunk, amíg el nem érjük a nirvánát.

Shinto:Ezt a tant kizárólag a japánok követik mintegy 100 millióan. A hit lényege, hogy mindennek lelke van, állatnak, növénynek, élettelen tárgyaknak, sőt elvont fogalmaknak is. Az istenek (kami) beköltöznek bizonyos tárgyakba, például hegyek, fák vagy a Nap, ezért aztán ezeket imádni kell. A vallásnak nincs ismert alapítója és nincs szent könyve. A Kami kultusz a VII. század körül jött létre a japán önazonosulás megerősítésére. Ezért aztán különös erőssége a társadalmi rítusok gyakorlása a mindennapi életben (örökös hajlongások, stb. amikről a japánok híresek). A shinto vallás nem dogmatikus, ezért aztán mellette lehet hinni másban is.

Taoizmus: Kína eredeti vallása, ami egyben filozófia is. Alapítása i.e. a VI. században történt. Alapítója Lao Tzu, akinek műve a Tao Te Ching. A vallás érdekessége, hogy egyetlen egy istene sincs. A „Tao” szó értelme „út” átvitt értelemben. Megfigyelt erők az életben a yin (nő) és a yang (férfi), ami egy általános elv emberi elmével nem elérhető. Mint gondolkodó iskola a Konfuciánizmus éles ellentéte. Központi témája az erő nélküli világ, amit tevőlegesség (wu wei) nélkül lehet elérni, vagyis minden szükségtelen közbelépés elkerülésével. A tudás csak azok számára elérhetők, akik tisztában vannak tudatlanságukkal és harmóniában élnek a természettel. A valláshoz tartoznak szellemek és démonok is, valamint meditációs technikák, amik a hosszú életet biztosítják, sőt adott esetben akár halhatatlanságot is.

Konfuciánizmus: A vallást Confucius (i.e. 551-479) alapította, ami nem más, mint erkölcsi és állami filozófia. Kezdetben fontos eleme volt az állandó háborúzás. Elve az uralkodás öröklés helyett rátermettségi alapon történő átvétele. A nemesség tehát nem egy osztályt jelent, hanem a rátermettek csoportját, akik kiérdemlik az uralkodást. A vallás szerinti főerények: Igazság ismeret, együttérzés, erkölcsösség, bölcsesség és őszinteség. Ezekkel a tulajdonságokkal az ember nem születik, hanem állandó tréning által eléri. Confucius tanításainak főforrása a Lunyu elnevezésű bölcs mondásainak gyűjteménye.

Sikhizmus:  A mindössze 24 millió követőre talált sikhizmust Nanak guru (1469-1539) hozta létre északnyugat Indiában. Nanak szerint csak egy isten van (ezek szerint tartozhatna a monoteisták csoportjába is), aki mindenható. Viszont megvan a keleti vallások kedvenc megoldása a reinkarnáció, amit a lélek mind addig folytat, amíg nem egyesült istennel. Ez az egyesülés annál hamarabb következik be, minél kevesebb a reinkarnálódás. A cél tehát az újraszületés elkerülése, aminek módja az erkölcsös életben van elrejtve. Szent könyvük a Guru Granth Sahib.

Ez a rövid összefoglaló a vallásokról valóban csak egy összefoglaló azok részére, akik születésük óta egyetlen vallás hívei és nehezen tudják elképzelni, hogy a földön vannak emberek, akik egészen más dolgokban hisznek. A valóság az, hogy megfelelő körülmények mellett az Embernek felülmúlhatatlan készsége van elhinni bármit, ami nem bizonyított, illetve bizonyíthatatlant.

Most vitatkozhattok!

 

[i] Gilad Atzmon 1963-ban ateista zsidónak született Tel Avivban. Anticionista írásai valamint könyvei jelentek meg. Legfőbb foglalkozása: szaxafonista. Jelenleg Londonban él.

[ii] Yeshayahu Leibowitz (1903-1994) Rigában született zsidó filozófus. Híres volt ellentmondó politikai és etikai nézeteiről. 1935-ben emigrált Palesztinába. Számtalan vallásos írásában élesen kritizálta a zsidó államot. A „zsidó-náci” mentalitás kifejezés az ő szüleménye.

[iii] Shimon Wiesenthal (1908-2005) osztrák fennhatóság alatt álló Galiciai születésű zsidó, aki az „életét tette” a náci bűnösök felkutatására. Elie Wiesel 1928-ban magyar nemzetiségű zsidó családban, Máramarosszigeten született, amerikai író. Több mint 40 könyv szerzője. Ő használta először a „holokaust” kifejezést.

[iv] Shimon Peres 1923-ban született Lengyelországban. Családja 1934-ben vándorolt ki a mai Izraelbe. Napjainkban Peres izraeli politikus, volt miniszterelnök, jelenleg Izrael állam köztársasági elnök helyettese. Benjamin Netanyahu litván származású zsidók gyermeke. Tel Avivban, 1949-ben született, izraeli politikus, aki 1996-99 között miniszterelnök volt, és most újra azzá választották.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________