Lehet, hogy gazdag vagy, esetleg csak szeretnél az lenni és mindent megteszel, hogy azzá válj, de nem árt, ha megnézed, melyik valutában tartod a pénzed.

A kormányok azért vannak, hogy egyesek hatalmon legyenek. A hatalmon lévők fegyverrel, hadsereggel és törvényekkel akadályozzák meg, hogy mások elfoglalhassák a helyeiket. Amikor ez már nem fenntartható, a kormányok csalásra vetemedtek. Megengedték a közönséges állampolgároknak, hogy szavazzanak, de nem választhatnak. Nem az lesz, amit az állampolgárok szeretnének.

Francia Fukuyama hallucinációja szerint vége a történelemnek. Ha ez igaz lenne, akkor a FED-nek nem kellene a dollár miatt aggódnia, de ha választani kellene a történelem és a dollár között, én a történelemre szavaznék. Legvalószínűbb, hogy a dollár le fog bukni a trónjáról. A kérdés, hogyan fog ez történni?

Ez az, amit senki se tud, de egy biztos, kiváltságos helyzetét harc nélkül senki se adja fel. A jelenséget úgy hívják, hogy Thucydides csapdája.

Amikor egy gyorsan fejlődő társadalom veszélyezteti egy uralkodó társadalom kiváltságát, az összeütközés elkerülhetetlen, ami egyetlen dolgot jelent – háborút.

A neves görög történész, Thucydides azonosította ezt a jelenséget, ami Athén és Spárta évtizedeken át tartó háborújának volt az oka. Thucydidesre gyakran hivatkoznak, aki szerint a háborút elkerülhetetlenné tette Athén felemelkedése. Szerinte két tényező játszik szerepet: egy rivális felemelkedése, és a félelem ettől a felemelkedéstől. És akkor mit tapasztalunk ma? Kína felemelkedését, és félelem ettől a felemelkedéstől az amerikai uralkodó osztály részéről. És nem ok nélkül!

A világ tartalék valutájának a kikiáltása egy szélsőséges kiváltság, amit annak idején a volt francia elnök, Charles de Gaulle fogalmazott meg. Ez lehetővé teszi, hogy az amerikaiak bármit megvegyenek a világpiacon anélkül, hogy fizetnének érte. Ugyanis fizetés helyett papír fecniket adnak helyette. Aztán ezen a papír fecniken amerikai kincstárjegyeket, és egyéb dollár denominált értékpapírt vásárolnak. Közgazdasági értelemben ez a rendszer (amit Richard Nixon keltett életre 1971-ben) egy svindli. Nézzük, ez mit eredményez! A kínaiak úgy tesznek, mintha tisztességes vevőik lennének. Az amerikaiak úgy tesznek, mintha tisztességes adósok lennének. És mindenki úgy tesz, mintha egyre gazdagabbak lennének….. mert mindez mögött egy ígéret áll, ami szerint valamikor a (soha meg nem érkező) jövőben ez le lesz rendezve. Valójában senki se akarja, hogy eljöjjön az igazság napja, mert mindenki tudja, hogy sokkal több a tartozás, mint annak a fedezete (amennyi javakat elő lehet állítani).

1971-től napjainkig körülbelül 10 billiárd (10.000.000.000.000) dollárral több áru érkezett Amerikába, mint amennyi árut Amerika adott cserébe. A különbségre, mint tartozásra, fedezetül szolgálnak az USA létező vagyontárgyai, valamint a jövőbéli termelése. De ezen kívül van még 17 billiárd dollár szuverén (állami) tartozás, amire a fedezet szintén jövőbéli termelésből kinyert adó. Ez utóbbi tartozás kiegyenlítésére az amerikai kormánynak költségvetési aktívumot kellene elérni, de helyette állandó hiány jelentkezik.

Ahelyett, hogy szembenéznének a tényekkel, a vezető országok kormányai csak rontanak a helyzeten. Amerika arra ösztönzi állampolgárait, hogy vegyenek minél több Kínában gyártott árut. Kína arra ösztönzi gyárait, hogy gyártsanak minél több árut azoknak, akik valójában nem engedhetnék meg maguknak a vásárlást.

Amerika nem tudja feladni a költekezést. Kína nem tudja abbahagyni a gyártást, ami közben növekszik a gyártás kapacitása és javul a technológiája, ezért aztán egyre versenyképesebb. Ma már nem csak rossz minőségű, de olcsó kacatokat képesek gyártani, de elő tudják állítani a legmodernebb haditechnikát is. Csak idő kérdése, mikor áll elő Amerikában a folyamat megakadályozásának igénye, ami háborút jelent, legalább is a történelem tanítása szerint. Ha pedig háború, akkor a kérdés, hogyan fog lezajlani?

Amerika háromszor költ többet „védelemre”, mint a kínaiak. Az előny tehát a Pentagonnál van. Igen ám, de a perzsák a görögök elleni háborúban rádöbbentek, hogy a nagyobb, és jobban felszerelt hadsereg nem jelent feltétlenül előnyt, mert lomhasághoz, önteltséghez és túlvállaláshoz vezet. Az amerikai hadvezetés a leglanyhább, zombikkal fertőzött bürokrácia a Földön, amely szenved a források elfojtó özönétől. Katonáinak költsége fejenként 1 millió dollár évente. A Pentagon olyan fegyver rendszereket épít, amelyek elavulttá válnak, még a hadrendbeállítás előtt. A Pentagon dédelget egy nagy rakás lobbistát, tanácsadót, kivitelezőt, nyugdíjast, haszonlesőt és szélhámost, és mint minden bürokrácia elsősorban önmagáért van és csak nagyon csekély mértékben érdekli a nemzet biztonsága.

Példának okáért gondoljuk át a 10 repülőgép anyahajót! Ezekkel elképesztő jól lehetett közbeszerzéseket létrehozni, amihez költségek tartoznak. Arra is nagyon jók, hogy demonstrálják Amerika katonai erejét kétoldalú konfliktusok esetén. De ha egy modern, elektronikusan fejlett ellenfélről van szó…. Na, akkor mi történik? Hamarosan meg fogjuk látni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________