A Mikulás éjszaka látogatta meg az ablakba kirakott cipőket, amikbe főleg szaloncukrot tett dióval, mogyoróval, na meg virgácsot, ha aktuális volt a figyelmeztetés. Különleges csokoládék nem voltak gyakoriak a csoki mikulás, és csizma figurákon kívül.

Mikulás után már készülődtünk a karácsonyra. Nagy „divatja” volt a betlehemnek. A tíz év körüli gyerekek betlehemet építettek, amihez gazdagon hozzájárult a nyomdaipar. Az iskolához igen közel volt egy ’ÁPISZ” ahol a szokásos papír árú mellett karácsony előtt megjelentek a betlehemi figurák: angyalok, bárányok, három királyok, betlehemi csillag, Mária, József, bölcső a kis Jézussal, stb., ráadásul különböző méretekben. Lehetett válogatni, ki mekkora betlehemet akart építeni. Ha jó sikerült a szülők betették a karácsonyfa alá.

A negyvenes években még szokás volt Pesten is, hogy néhány nappal karácsony előtt, este becsöngettek vadidegen „betlehemesek” és megkérdezték szabad-e betlehemezni. Igenre, bejöttek a lakásba egy nagydoboz betlehemmel, néhány fiú kifordított bundában volt pásztornak álcázva, és előadtak egy rövid színjátékot. Természetesen az előadás után illet nekik adni néhány fillért.

A karácsonyfát termész6etesen nem most találták ki, volt már régebben is, de például fényfüzérek helyett apró gyertyák voltak a fákon, amiket természetesen meggyújtottak. Lakástűz mégse volt, mert az emberek jobban vigyáztak. Az égő gyertyákat nem hagyták magukra. Csillagszóró már akkor is volt. Színes gömbök helyett sztaniol papírba csomagolt diók lógtak a fán.

Az ünnepi vacsora se nagyon változott. A hal és a bejgli pont olyan népszerű volt, mint most. Az ajándékozás nem volt ilyen eszeveszett. Tanulóknak szinte kötelező volt a könyv ajándékozás. Ismerje meg a világot olvasáson keresztül. Az ajándékozás sokszor össze volt köve a szükséglettel. Én gyakran kaptam karácsonyra zoknit, alsó nadrágot. Nevelőanyámat apró konyhai eszközzel leptük meg, például pogácsa szaggatóval. Apám kapott egy új szipkát. Jelentős értéket nem volt divat ajándékozni. Akkoriban a szaloncukor színezett és ízesített fondant volt. Először a zselés szaloncukrot találták ki, majd jött a többi, mindenféle töltelék egyre magasabb áron.

Az én családom nem volt templomba járó, de Szent este a hangulat kedvéért elmentünk egy közeli kápolnába éjféli misére. Ez a Sváb-hegyen volt, és hazafelé baktatni a 20 centis hóba (hegynek fel), valóban adott egy különös hangulatot. Pláne, ha derűs volt az ég és látszottak a csillagok, elsősorban az Orion csillagkép gyönyörű a téli égbolton.

A karácsony akkor is jó alkalom volt a távolabbi rokonok kölcsönös látogatására. Akkoriban Budapest népessége még egy millió körül volt. A rokonság nagy része vidéken élt. A látogatás külön élményszámban ment. Elsősorban azért, mert tél közepe a disznóvágás szezonja, ami a látogató pesti rokonság számára külön élmény, akkor is, ha részt vesz benne, de akkor is, ha csak az „eredményre” érkezik. Én például kocsonyát csak a sashalmi nagyszülőknél ettem. Külön érdekesség, hogy a nem fűtött verandán, a nagy asztalon 10-15 tányér kocsonya várt minket, meg hidegre fagyott sült hurkák tömege.

Érdemes kitérni a hőmérsékletre. Nulla feletti hőmérséklet egyszerűen nem létezett. Volt viszont -20°C alatti. Ilyen volt pl. 1949/50, vagy 1953/54 tele. Nem vészes, csak fel kell rá készülni. Mikor legyen hideg, ha nem télen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________