Tibor bá’ online
Hat éves múltam, amikor apám munkahelyén Mikulás ünnepséget rendeztek. Mi gyerekek egy üzemi ebédlőben ültünk egymás mellett. Egyszer csak bejött a Mikulás, mögötte, lánccal összekötve négy krampusszal, azt sugallva, ha rossz tanulok leszünk, akkor mi is odakerülünk a lánc végére. Négy évvel később az internátusban Mikulás előtti napok estéjén krampuszok rohangáltak a folyóson, jelezve felénk, hogy vannak ám bukott angyalok is, és mi is közéjük kerülhetünk, ha megbukunk, mondjuk matekból. Mindent összevetve a jószívű Mikuláshoz hozzátartoztak a krampuszok is. Akik egész évben „rossz fiú” volt, az csoki mikulás helyett gipszből készült fekete krampuszt kapott, egy virgácsra kötözve. Ja, és a virgács szerepe a haszontalan gyerekek elnáspángolása volt. Hol vagyunk ma már az elnáspángolástól! Talán már azt se tudjuk, hogy az mi.
Vén fejjel ma már nem rakosgatok édességeket gyerekcipőkbe, késő éjszaka, de azért azt észlelem, hogy megváltoztak a szokások. Az én cipőmbe almát, diót raktak. Én már szaloncukrot pakoltam gyerekeim cipőjébe. Ma pedig egyre finomabb csokoládékat „hoz a Mikulás”. De, hová lettek a krampuszok, a „rossz” gyerekek jutalma?
Eltűntek. A világ kényesedik. Egy földhöz vágott macskát (még vannak ilyen megátalkodott öregemberek), a híradóban kitakarnak és előtte figyelmeztetnek, hogy a következő képék egyeseket érzékenyen érinthetnek. Hogy a fenében képzelem én, hogy egy gyereket szabad krampusszal ijesztgetni. És micsoda dolog virgácsot tenni a cipő mellé, emlékeztetni a gyereket a testi fenyítésre? A kereskedelem természetesen alkalmazkodik, nincs krampusz, nincs virgács. Nem rendelnek, tehát a gyárak nem gyártanak. Ugyanis nincs rossz gyerek, nincs rossz tanuló, mert a tudás nem követelmény, elég, ha a gyerek tudja nyomkodni a gombokat és applikál. Hogy mindez hova vezet, azt csak a krampuszok, Mikulások főnöke tudja.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________