Mondok neked valamit, amin meg fogsz botránkozni, de előbb ülj le. Készen vagy? Akkor jó. — Nem akarok gyerekeket. – Tisztázzunk valamit! Nem azt jelenti, hogy még nem akarok gyerekeket. Nem azt jelenti, hogy majd csak a házasság után. Nem azt jelenti, hogy előbb visszafizetem az egyetem alatt felvett kölcsönt. Nem azt jelenti, hogy előbb veszek magamnak egy házat. Nincs semmilyen kikötés. Egyszerűen sose akarok saját gyereket.

Őszinte leszek hozzátok, elsősorban arról van szó, hogy nem szeretem a gyerekeket. Az egész eddigi életemet egykeként éltem le, és piszkosul élveztem, hogy nincs testvérem. Rólam meg lehetne mintázni az egyke szobrát: elkényeztetett, türelmetlen, önző, stb., és mint ilyen nincs semmi gyakorlatom a gyerekekkel kapcsolatban. Még életemben nem volt egy csecsemő a kezemben (kösz, hogy felvetetted, nem kívánom elringatni a tiédet). Fogalmam sincs, hogyan tudnék szót érteni 12 év alatti gyerekkel. Számomra a gyerekek terra incognita.

Egykeségem introvertált és önzővé tett. Bevallottan ez nem egy igazán jó kombináció, ha a feladat saját szükségletednek a feláldozása, és valaki másnak, egy apró emberi lénynek a folyamatos gondozása, aki még etetni se tudja önmagát. nekem pedig semmi kedvem megváltozni. Ilyen vagyok, ez vagyok, és én így szeretem önmagam. Szeretem a jelenlegi életvitelemet, és a további, várhatóan gyermektelen életemet.

Ez természetesen nem azok ellen szól, akik gyermekeket akarnak, amennyiben ahhoz van kedvük. Szülőnek lenni sokak számára fantasztikus élmény és boldogság, de ez nem vonatkozik mindenkire.

Egy olyan társadalomban élünk, ahol általánosan elfogadott, hogy a nők minden vágya a gyermekek világra hozása. Gyermekek vállalása annyira elfogadott, hogy amelyik nő ezzel nem ért egyet, azt nem tartják normálisnak, tehát engem se. Aki eltér a társadalmi elvárásoktól az „fogyatékos”, kevesebbet ér, mint az a nő, aki ki akarja használni reprodukáló képességét. Az ilyennek egyszerűen nincs igaza, és egyértelműen nem ismeri saját elméjét, de ha kap kellő időt (és megfelelő oktatást, hogy egy igazi nő gyermekeket akar) akkor meg fogja változtatni a véleményét. Ha pedig azt feltételezed, hogy ez mind csak hipotézis, akkor még nem voltál olyan nő, aki nem akar gyereket és ezt nem is rejti véka alá. Hidd el nekem, volt már részem ehhez hasonló retorikában. „Oh, te még fiatal vagy, néhány év és meg fog változni a véleményed.” Hát kérem, valóban fiatal vagyok, még csak 22 éves, de ez automatikusan nem jelenti azt, hogy nem vagyok képes felnőttként, kellő indoklással élve feltárni magam előtt, ki is vagyok, és mit akarok az élettől.

Tinédzser éveim alatt, és most a húszas éveim elején egyre inkább biztos vagyok abban, hogy gyerek nélkül akarok élni. Sok szöveget hallok a nők anyai ösztönéről, ami fogamzásképes éveiben lepik el őket, de én semmi ilyesmit sose éreztem, és egyszerűen nem értem meg, hogy mi nem lenne normális bennem.

Nem akarok gyerekeket, és kiderült, hogy ettől nem leszek egy csöppet se kevésbé nő. Nem vagyok hibás „termék”. A gyermekvállalástól senki se lesz se jobb, se rosszabb. Miért ne lehetne nekem, mint független feministának jogom ahhoz, hogy megválogassam, miként akarok élni.

Végül pedig, ha tudsz olyan hajléktalan macskáról, amely otthont keres, hívj fel. Egyszerűen élek-halok a macskákért.

A szerző Jessica Burnell egy agytröszt alkalmazottja, imád jógázni, ha lehet említést tesz a patriarchátusról. Imádja Alex nevű macskáját.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________