2019. október hónap bejegyzései

(2996) Meddig puhulunk még?

Tibor bá’ online

 

A napi hírek szerint egy kisbéri férfi kutyája megtámadta a kacsáit, és amikor a kutyától el akart venni egy már megölt kacsát, a gazdája keze után kapott. A férfi megölte a kutyát, amiért 13 hónap elzárásra ítélték felfüggesztéssel, valamint 100 ezer forint pénzbüntetésre.

Az állatvédők félig boldogok, egészen boldogok akkor lennének, ha a férfi büntetését nem függesztik fel. Az én álláspontom az, ha egy kutya a gazda kezéhez kap, akkor azt az állatot ki kell irtani. Ha az eb nagyon közel áll a gazda szívéhez, akkor megkegyelmezhet neki, de nem lehet a kutyának utóda. Ugyanis ezek a puhány állatbarátok nem tudják, ha ezt a szabályt az Emberiség nem tartotta volna be, akkor ma aligha lehetne kutyát tartani szórakozásból, többnyire lakásban. Mert ez biztosította a szükséges szelekciót, aminek az volt a célja, hogy a farkas megszelídüljön, a gazdát ne támadja meg, csak idegeneket, főleg ragadozó állatokat. Arany szabály volt, amelyik állat a neki élelmet adó kézre támad, annak el kell pusztulni.

Ha ez így megy tovább, akkor néhány éven belül a vágóhidakon csak muzulmán férfiak fognak dolgozni, mert a nem muzulmán nyugatiak nem lesznek képesek megölni egy haszonállatot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2995) Emlékeim a budapesti közlekedésről

Tibor bá’ online

 

Néhányszor már tettem róla említést, hogy a BSzKRt villamos szerelvényein három kalauz volt, a BKV-n egy se. A BSzKRt minden évben nyereséges volt, a BKV pedig veszteséges. Csak a jó fene tudja, mi az oka, nem is kutatom. Végül is most vissza kell mennem a múltba, már amennyire tudok.

Nyolc éves lehettem, amikor felfigyeltem rá, hogy nekem is kell venni (gyerek)jegyet a villamoson. A VIII. kerületi Bezerédi utcában laktunk és a meglehetősen szegény szüleimnek a vasárnapi szórakozása a népligeti kirándulás adatott, természetesen a gyerekekkel együtt. Kislattyogtunk a Népszínház utca végéhez és felszálltunk egy Népliget felé tartó villamosra. Ott aztán a magunkkal hozott plédet leterítettük és csak úgy voltunk a szabadban, futkároztunk, játszottunk, labdáztunk. Természetesen nem csak mi, sok-sok hasonló családdal együtt. Aztán a kosárból előkerült a becsomagolt elemózsia, ettünk és a felállított ivóvízkútból ittunk (nem cola jött belőle). Mivel a Népligetbe közvetlen járat nem volt, útközben át kellett szállni. Éppen ezért a villamoson „átszállót” vettek a kalauztól. Nekem az tűnt fel, hogy a gyerekjegy rózsaszínű volt, de különben teljesen megegyezett a felnőtt (fehér) jeggyel. A tenyérnyi jegyen fel volt tüntetve Budapest stilizált térképe, rajta a villamosvonalakkal. A kalauz ott lyukasztotta ki a térképet, ahol felszálltunk, illetve ott ahol átszálltunk. Így az útvonal követhető volt, tehát nem lehetett a jegyet felhasználni visszautazásra, vagy körbeutazásra. Vonaljegy nem létezett. Volt viszont „kis-szakasz”, ami egy adott járaton belül bizonyos (logikus) távolságnak felelt meg, mondjuk a Keletitől a Gellért-hegyig. Érdekesség, hogy a kis-szakasz leutazásához nem jegyvétel kellett, hanem egy előre megvehető tantusz, amit be kellett dobni a villamos ajtaja mellé rögzített perselybe. Ez a persely, valójában egy cső volt, lyukas oldallal, így láthatóvá vált, mit dobtak be utoljára. A persely mellé felszereltek egy védőburkolattal ellátott lámpát, ami indulás előtt kigyullad, ezzel egy időben valami valahol elkezdett berregni. Ekkor már nem volt tanácsos felszállni. Erre a figyelmeztetésre azért volt szükség, mert az ajtók bármikor lenyithatók voltak, a vezető nem tudta szabályozni. Vagyis a szerelvény akkor is elindult, ha az összes ajtaja nyitva maradt. És mit ad isten, nem volt több baleset, mint napjainkban.

Mivel minden kocsiban volt egy kalauz, bliccelni nem lehetett. Akinek nem volt pénze és mégis utazni akart, az kénytelen volt felülni az ütközőre, amit a villamos tökének neveztünk. A villamost pedig „tujának”. „Gyalog megyünk vagy tujával?” A háború előtt a budapesti villamos átszálló 32 fillérbe került, a gyerekjegy 16-ba. Az akkori viszonyok mellett nem volt olcsó. Olcsó csak 10 évvel később lett, mert a forint bevezetése után, az eredeti 70 filléres átszállót és 50 filléres vonaljegy árát nem emelték egy jó darabig. Érdekes módon az autóbusz átszálló 1,50-be került, amihez hozzátartozott, hogy lassabb volt és tömöttebb, de „előkelőbb”.

A háború előtt a villamosokon mindig volt ülőhely, de ha mégse volt elég hely, akkor az ülés átadás gyakorlatilag kötelező volt. Nőknek, idősebbeknek alanyi jogon járt a hely átadás. Ez volt a társadalmilag elvárt magatartás, és rám, mint gyerekre idegen emberek is rám szóltak, ha nem tartottam be a normát. Ez aztán egy kicsit fellazult, de még az ötvenes évek elején is érvényben volt.  Katonakoromban, gyakorlat után eltávozásra menve este 8 körül olyan fáradt voltam, mint egy hulla. A félóránként induló teli fogaskerekűt hagytam elmenni, hogy a következő szerelvényen le tudjak ülni. Menten elaludtam. Aztán felráztak, mert teli lett a fogas és hát adjam át a helyemet. Képzelhetitek! Hazaérve anyámnak elpanaszoltam, aki azzal nyugtatott meg, hogy ha majd én is idős leszek, nekem is jól fog esni, ha átadják a helyet. Jelentem, idős lettem, és nem adják át a helyet. Amiben csak az a bosszantó, hogy nem tudom az anyámnak alaposan megmondani a véleményem az ötleteivel kapcsolatban, mert már jó ideje nincs közöttünk.

Nem csoda, ha gyerekkoromban le se ültem, és ha már állnom kell, akkor a vezető mellé álltam, ugyanis nem volt elzárva egy fülkébe. Nézegettem, hogy vezet. Volt egy nagy kar, rajta egy fogantyú, amit megmarkolva a vezető 0-8 fokozat között elforgathatott. A nulla előtt volt I-IV fokozat is, amihez oda volt írva, hogy rekuperáció. A kar egymás utáni fokozatokra állításával a villamoskocsi fokozatosan gyorsult.  Láttam még, hogy amikor megállóhoz közeledtünk, a vezető túltekert a nullán és valóban fékezés következett be, de mi a fene ez a rekuperáció? Kénytelen voltam utánajárni. Szóval a villamost meghajtó egyenáramú motort úgy kapcsolták, hogy áramfelvétel helyett áramot termeljen, mint egy dinamó, és ezt az áramot visszatáplálta a vezetékbe, és közben persze enyhén fékezett. Na jó, volt légfék is, ami egy függőleges vastag csövön elhelyezett kisebb fogantyú képében jelent meg. Légfékezés után a rendszer egy hangos sóhajtással ürült ki. Szóval empirikus úton megtanultam villamost vezetni, amihez tartozott némi fizikai munka is. A vezető mellett fel volt állítva egy fémtartály, olyan 30        literes, ami teli volt homokkal. Ez mellett volt egy tölcsér, aminek a csőre lement egészen a sín fölé. Ha csúszott a kerék, akkor a vezető egy odaláncol, apró fémlapáttal beleszórt a lyukba egy kis homokot. Akkor is homokozta a sínt, ha nagyon gyorsan meg kellett állni.

Különben voltak egészen érdekes járatok, amire nem is gondolnál. Például a keleti és a Nyugati pályaudvarokat összekötötte egy közvetlen járat 46-os szám alatt, ami a Szinnyein és a Bethlen Gáboron ment végig.  Aztán a Rottenbiller és a Damjanich utcán is ment végig szerelvény a Városligetbe 27-es szám alatt. És ha hiszed, ha nem, még a Pozsonyi úton is ment végig villamos. Ezeket akkor kifizetődő volt üzemeltetni, ma már régen nem. Említésre méltó még, hogy egészen 1941-ig az országban a balra hajts volt érvényben, amit a fent látható korabeli fényképről is tapasztalhatunk. A megörökített villamos látványa számomra szívmelegítő, mert kedves öreg cimborának tűnik, amit oly sok éven át láthattam. Ránézésre mintha egy idősödő emberi arcot látnánk.

Valami csoda folytán a háború után a villamos kapacitás nem volt elég, valószínűleg, mert mindenki villamossal akart utazni. A kocsik állandóan teli voltak. Az ajtókon az emberek fürtökben lógtak, sőt a kocsik közé is beálltak. Ez után találták ki, hogy becsukható ajtóknak kell lenni. Persze akkoriban is volt fejetlenség. Amikor észlelni kezdtem a világot a körúti villamos középen ment, ahogy most is. Aztán valakinek lehetett egy jó ötlete. Az egész körutat  feldúlták és a villamos síneket áthelyezték a járdák mellé, gépkocsi forgalom középre. Aztán ezt természetesen visszahelyezték oda, ahol napjainkban vannak.

Az első modern villamos a „stuka” 1940-ben kezdte működését, ami légfék helyett sínre tapadó elektromágnes fékkel volt felszerelve, és a 44-es vonalán közlekedett, ami a Rákóczi úton volt, és kiment az Angolparkig, ami a háború alatt Hungária parkká változott, mert az angolokkal hadban álltunk. A háború után pedig Vidámpark lett, mert a nemzetköziséggel a Hungária nem fért össze. Most persze várom, hogy Orbán mikor döbben rá, hogy vége a vidámságnak, vissza a Hungáriához.

Aztán a hatvanas években kiderült, hogy az igen sikeres BSzKRt utóda a BKV veszteséges. Tehát spórolni kell. Valakinek lett egy zseniális ötlete, szüntessük meg a kalauzokat. Megjelentek az első villamosok KN jelzéssel, ami a felszállást biztosító ajtó mellet volt kirakva olyan 30 centis betűkkel. Kalauz Nélkül, de addigra a társadalom eléggé elkurvult. Ha nincs kalauz, akkor minek váltsunk jegyet. Általánossá vált a bliccelés, pedig a jegy ára 1 forint volt csupán és nem emelték az istennek se, de aztán ránk tört a kapitalizmus egy különleges fajtája, mert hozta magával az összes kapitalista hátrányt, de nálunk valahogy megmaradtak a szocialista hátrányok is. E kettő kombinációját szenvedjük immáron 30 éve. Életem folyamán jelentős társadalmi változás volt hazánkban. A villamos tökén bliccelő fiatalokat annak idején a kalauz a lyukasztóval verte a hátsó ablakon keresztül. Ma a felnőtt utasok kalauz híján a vezetőt verik a vezető fülkében, ha úri kedvük úgy kívánja. És ehhez nem kellett több 50 évnél.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2994) Irány az atomháború

 

Csökkentett méretű nukleáris arzenáltól nem lesz a világ biztonságosabb, mind addig, amíg az elit (akik sose láttak egy világháborút) elégülten hisz abban, hogy ők sose fognak áldozatok lenni. Ez a veszélyes illúzió apokaliptikus konfliktusokhoz vezethet, mondja egy nagyra becsült szakember.

Az eredeti cikk teljes magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Hogy lehetsz egy évre VIP előfizető? Úgy, hogy legalább 10.000 forint adakozással hozzájárulsz a honlap fenntartásához. Az egy éves előfizetés 50 fordítást jelent.

___________________________________________________________________________

What the new arms race will look like in a post-INF world

Limiting nuclear arsenals doesn’t make the world safer – not while the elites, who have never seen a big war, complacently believe they never will. This dangerous illusion invites apocalyptic conflict, a renowned scholar believes.

Humankind’s history might be a history of wars, but for several decades there was a sort of lull, with no really big armed conflict affecting leading world powers. That is, in part, thanks to nuclear weapons. Fear of their power kept the Cold War from becoming a hot one and restricted the actual fighting to proxy conflicts.

Also on rt.com What the new arms race will look like in a post-INF world

And that, in turn, has led to a situation where many of those currently in power don’t take the threat of war with the gravity it deserves, says Sergey Karaganov, a researcher of international relations and a dean at Moscow’s Higher School of Economics.

Complacency breeds danger

“The previous generations had a gut fear of war because their fathers or they themselves experienced World War II. But modern generations think of war very lightly,” he told RT.

This attitude is a major reason why the world now is in fact a more dangerous place than it was at the height of the US-Soviet confrontation, he believes. Some powers believe they are entitled to live in peace and cannot imagine that a smaller conflict elsewhere may escalate into a nuclear Armageddon. Meanwhile old mechanisms meant to prevent such a disaster are rapidly deteriorating, he said.

U.S. President Barack Obama, and his Russian counterpart Dmitry Medvedev shake hands after they signed the New START nuclear arms reduction treaty, April 8, 2010. ©Global Look Press / CTK / Michal Dolezal

This year Washington scrapped one of the key Cold War agreements restricting nuclear weapons – the INF Treaty – and indicated that another one – New START – would not be extended beyond 2021. The US changed its nuclear posture and now doesn’t rule out responding with nukes to a cyberattack. The Pentagon’s generals want a larger toolbox of smaller nuclear weapons and are weighing up options on how to use them in regular conflicts.

These days, it’s more complicated than just nukes

That said, those old mechanisms are also failing for purely technological reasons. In the 1970s there was a reasonably clear distinction between strategic weapons and everything else, so ensuring parity was relatively simple. Basically the US and the USSR settled on numbers of missiles, long-range bombers, submarines and warheads they were comfortable with and agreed ways to verify that each party sticks to the limits.

US President Richard Nixon and the General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Leonid Brezhnev sign The Anti-Ballistic Missile (ABM) Treaty, May 26, 1972 © RIA Novosti / Yuri Abramochkin

“There are people in our country, as well as in other countries, who are stressing that we should go as we have been going in the 1960s and the ‘70s and the ‘80s. I must say I am very skeptical, because even in the ‘70s and the ‘80s we were basing our analysis on the very, very strange presumption of what was called parity,” Karaganov says.

But the distinction between “nuclear and non-nuclear, conventional and non-conventional” is blurred today. How does one take into the equation, for example, a conventional precision missile that can be fired across the border and take out the other nation’s military headquarters? Or a satellite that can blind an ICBM early warning spacecraft? Or a hypersonic glider? Or a computer virus that can shut down the power grid?

“Now strategic parity is almost impossible to count.”

Stop trying to limit nukes – change the thinking

Karaganov recently co-authored a report on this persistent danger. He admits it doesn’t have all the right answers, but offers some ideas where to begin – and philosophy is at least as important as politics or technicalities.

For example, nations should acknowledge that geopolitical rivalry was not an aberration of the ideologically-divided past but rather a natural order of things. Strong players have great appetites and will use any means to impose their will on weaker ones. Unfair, but such is life.

The next step would be to embrace a new multilateral deterrence arrangement that would include additional players, first and foremost China, and somehow incorporate non-nuclear things like cyber weapons into the calculation.

The People’s Liberation Army (PLA) soldiers take part in a performance during an open day of Stonecutters Island naval base, in Hong Kong, China, June 30, 2019. © REUTERS/Tyrone Siu

“The aim of the strategic policy of all responsible nuclear powers should not be doing away or even reducing their nuclear weapons, but strengthening mutual deterrence, and that is a completely different philosophy,” Karaganov suggests.

China vows retaliation if US deploys mid-range missiles in Asia after ripping up INF treaty

Essentially, he and his colleagues suggest ditching the old idea of nuclear stability – achieved through the reduction and capping of the two largest superpowers’ arsenals. Instead, any new treaties should focus on transparency – as well as developing protocols to wind down a nuclear conflict once it does start, which is much more likely to happen by accident than by intention.

The result may be somewhat of a Mexican standoff, but the alternative is far more dangerous, the scholars argue. An armed conflict involving nuclear-capable powers has the potential to spiral out of control, with sides trading increasingly serious blows and hoping the other one will chicken out.

A few decades ago the fear of nuclear weapons put a reasonably low cap on such games of nerves, but it is no longer the case and the risks are rising by the year. The solution would be for the great powers to put de-escalation as the paramount goal whenever a clash brews and treat any potential war between them as a doomsday in the making.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2993) Az 1930-as évek magyar egészségügye egy gyerek szemével

Tibor bá’ online

 

Manapság szinte éjjel-nappal az egészségügyről van szó. Ez sarkalt arra, hogy összeszedjem emlékeimet és írjak valami olyasmit, ami majd mindenkit meglep.

Bár Fleming a penicillint 1928-ban fedezte fel, az első gyógyításra csak 1942-ben került sor. Az első penicillin készítményeket Magyarországra az angol „megszálló” katonák hozták be 1945-ben, amikor is úgy keresték, mint a cukrot. A 8 éves húgom életét egy ilyen mentette meg 45 karácsonyán. Protekció és pénz kellett hozzá. Az első penicillin por egy apró üvegcsében volt hermetikusan lezárva, gumidugó segítségével. Egy injekciós tű (és persze fecskendő) segítségével élettani só oldatot nyomtak a porra, majd a feloldódás után annyit szívtak vissza, amennyi egy adagnak számított, és mindjárt be is nyomták a betegbe. Ezek szerint a háború előtt a magyar egészségügynek be kellett érni a szulfa készítményekkel: Ultraszeptil, Szuperszeptil, Szulfaguonidin… Más nem létezett. De nem hiszem, hogy ezért nagyon hátrányos lett volna. A magyar orvosok nagy tudású, sok tapasztalattal rendelkező, hivatásbéliek voltak. Ezek a ma már ritka tulajdonságok ellensúlyozták a modern diagnosztikai eszközök hiányát. Nem kellett ultrahang, egy sztetoszkóp és hozzáértés, máris megszületett a diagnózis. Szívbillentyű tágulás.

Anyám meglehetősen hanyag anya volt, ami a paraszti múltból maradt vissza. Ha üvöltöttem, akkor lázam volt, rohant az 5 házzal arrébb lakott (gyerektelen) Maca nővéréhez, és együtt rohantak velem tovább. Két éves koromban a Horthy Miklósné gyerek klinikára, ahol 2 hét alatt helyre pofoztak, természetesen ingyen. Erről nyilvánvalóan nincs személyes élményem. 4 évesen már a Tűzoltó utcai gyermekkorházba vittek, amit akkor „Fehér keresztnek” neveztek. Tüdő és mellhártya gyulladás, ami modern antibiotikum nélkül nem volt vicces. De meggyógyultam. Az anyám nem, de az állam vigyázott rám, kellett a katona, mert Erdélyt vissza akartuk szerezni. Esti ima helyett azt harsogtuk el, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyország.” A gyógykezelésem itt is ingyenes volt, nem is lett volna rá pénzünk, különben is, anyám sajnálta volna rám költeni (a gyerek akkoriban fogyóeszköz volt, nem minden joggal felruházott parazita).

Csak azt ne gondoljátok, hogy a nővérek – például – kitörték értünk a nyakukat. Nem voltak hanyagok, de semmi laca-faca. Az esti lázmérésnél behoztak egy bögrét félig teli fertőtlenítő folyadékkal, amibe bele volt nyomva 20 lázmérő, sorba járták az ágyakat és mindenkinek a kezébe nyomtak egy lázmérőt, úgy vizesen. Le is törölhették volna, de nem, edződjenek ezek a gyereket, a csatamezőn se lesz kényeztetés. Emlékszem rá, mennyire kellemetlen volt a hideg víz és a forró test találkozása. Különben se kényeztettek (ami ma a hirdetések kulcsszava) Vérvétel, injekció, tűrnünk kellett egyetlen zokszó nélkül. Nekem a hátamból lógott ki egy gumicső (PVC nem létezett), amin keresztül csöpögött saját termelésű gennyem. Zacskóba tárolt vérplazma ismeretlen fogalom volt. Ha kellett vér, akkor jött egy rokon és „transzfúzió”, azaz egyik testből a másikba, csövön keresztül. A rokon azért is fontos volt, mert vércsoport megállapításra nem nagyon került sor. De ha az anyuka nem kúrt félre, akkor a fiúgyerek rendszerint örökölte az apa vércsoportját. Viszont az iskolában havonta jött az orvos és mindenkit meg vizsgált, jellemző a korra, hogy még a hajtetű és deréktetű ellenőrzés is be volt iktatva. Három havonta pedig testületileg mentünk fogorvoshoz. A Kormány nem csak papolt a megelőzésről, de cselekedett is. Igaz, nem volt anyuka, aki berohant volna az iskolába és tiltakozott volna, hogy a 14 éves fiának a fitymáját is megnézték, nem szűk-e. Mi, legfeljebb röhögtünk.

Vézna voltam, beutaltak az Erdei iskolába (a fogaskerekű második állomása), ott töltöttem 3 hónapot, megerősödtem. Természetesen ez is ingyen volt. A téli hónapokban ingyenes volt a kvarcolás (gondolom D3 vitamin helyett)

Az OTI, OTBA, MABI, MÁV biztosító társaságok a kor igényeit kielégítették. Persze „más anyagból” dolgozott a kormány. Az orvosok fix fizetést kaptak, és eszük ágában se volt lelkiismeretlen munkát végezni, vagy tartani markukat paraszolvenciára. Ez elképzelhetetlen volt. A korszelleme nem tette lehetővé. Az emberek vasárnap nem megszokásból mentek templomba. Nem kellett őket rászorítani a lelkiismeretes munkára. Pedig a feladat gigászi volt. Népbetegség a halálos TBC, ami ellen nem volt gyógyszer. A immunrendszernek kellett gyógyítani. Persze én is megkaptam, (majd pont ezt hagyom ki!). A korabeli technika a kavernás tüdőlebeny „lekapcsolása” volt, azaz levegő nyomás alatt kicsire zsugorítani. Ha a szervezet a kavernát elmeszesítette, akkor szüret. Ha nem, akkor annyi. Röntgen átvilágítás természetesen létezett, iszonyatos dózissal, de legalább diagnosztizálni tudták a betegséget. Persze a gyógyulás hosszú hónapokig tartott, amit jó levegőre épített szanatóriumokban kellett eltölteni. Ez nem kigyógyítás volt, „csak” utókezelés.

Amit nem értek, minden olajozottan működött, ment a gyógyítás és a kormány nem vágta a társadalom pofájába, hogy nincs pénz. Sokba kerültök. Nem dolgoztok, csak élősködtök. Egy sima laborvizsgálatra nem kellett 4 hétre előre kérni időpontot. Nem 07:00-től 09:00-ig volt a vérvétel, hanem amíg a páciensek el nem fogytak. Sokan haltak meg, mert mások voltak a feltételek, de senkinek se volt az az érzése, hogy szarnak rá, az orvosa és a rendszer nem tesz meg mindent az érdekében.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2992) Ünnepnap

Tibor bá’ online

 

Az Úr a hetedik napot ünnepnek rendelte el. Most ezt én is tiszteletben tartom. De, hogy ne menjetek el üres kézzel, közzé teszek egy karikatúrát, amit manapság úgy hívnak, hogy mém.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2991) Hétvégi múzeumlátogatás

Tibor bá online

Közvetlenül az I. világháború után, 1919 augusztusában  Walter Mittelholzer  svájci mesterpilóta egy kétfedeles géppel a Mont Blanc legmagasabb csúcsa  fölé emelkedett, hogy lefényképezze a Mer de Glace nevű gleccsert, ami rendkívül népszerű volt a turisták körében.

Aztán szinte napi pontossággal eltelt 100 év, amikor is a skót University of Dundee kutatói a fénykép alapján a global positioning satellite segítségével kijelölték azt a térbeli pontot, ahol a fénykép készült. Ez után már más dolguk nem volt, mint keríteni egy helikoptert, felmenni a kijelölt pontra, 4700 méter magasságra, és készíteni egy fényképet. Ez megtörtént. A két fényképet egymás mellett megtaláljátok a szöveg alatt. A 100 éves jégvesztés, ami valójában csak az utolsó 30 évben történt, jól felmérhető szabad szemmel is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2990) Az ifjúság megérdemli az őszinteséget

A tények elfogadása felszabadít

Kevin Hester posztjának felhasználásával https://kevinhester.live/

 

Ne hazudj az ifjúságnak, megérdemlik, hogy őszinte légy hozzájuk. Akik ezt nem tartják be, azok folyamatosan vádolják a tények feltáróit azzal, hogy „feladják a küzdelmet”. Amikor szerintük a helyes magatartás a diófaültetés, még akkor is, ha már csak egy nap a világ. Szerintünk pedig az ifjúság jövőjét ellopták, a legkevesebb, hogy ezt őszintén feltárjuk.

A kőkemény igazság az, hogy a „biztonságos” antropogén melegedés valószínűleg 0,5°C volt (már rég átléptük), nem pedig 1, vagy 1,5 vagy 2 °C. Most növekvő sebességgel futunk a hatodik tömeges kihalás felé. Jó példa erre a metán fokozódó feltörése a sarkkörön túl.

A fiatalok iskolába, egyetemre járnak, és olyan dolgokat tanulnak, amire semmi szükségük nem lesz. Elhitetik velük, hogy minden úgy folytatódik, ahogy ez eddig történt. Ehelyett fel kellene őket készíteni arra, ami vár rájuk, mert alapvetően mindenkiben benne van a végeláthatatlan folytonosság. Erre igen jó példa egy vicc a fiatal éveimből: Hallotta? 6 milliárd év múlva a Nap kihűl, az élet megszűnik a Földön. – Mit mondott? – Azt hogy 6 milliárd év múlva megszűnik az élet. – Ja, de jó, elsőre én 6 milliót értettem. Ilyen beidegződés mellett nem csoda, hogy a tényeket nehéz elfogadni.

A kognitív disszonancia ragyogóan felfedezhető az emberiség úgynevezett vezetői körében, akiknek fogalmuk sincs, mit mondjanak, vagy mit tegyenek. Mivel senki, a hatalmon lévők közül nem fogadja el a valóságot az előttünk álló összeomlás tekintetében, valamennyien a hazugság árnyékában élünk.

Az Extinction Rebellion mozgalom sikeresen mozgósított számtalan embert, akik nem tehetnek mást, mint kérik a meghasonult politikusokat, hogy most tegyenek valamit a klímaváltozással kapcsolatban. Az egész azért van kitalálva, hogy úgy tűnjön, történik valami, de valójában arról van szó, hogy az ifjúság elől elzárják a valóságot. A szorgalmas tüntetés csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a tragikus helyzetről.

Gondolatok:

A birodalomnak, a civilizációnak és az élőhelynek vége – ez a tökéletese alkalom arra, hogy megöljük a hírhozót.

Egyszerűen nem létezik elfogadható módja annak, hogy közöljük az emberiséggel, életüket egy illúzióra tették fel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2989) Trump figyelmeztetett, Amerika háborúba léphet

 

Előszó: Néhány napja arról volt szó, hogy újraválasztás biztosítása érdekében Trump indíthat atomtámadást. Akkor ezt hozzászólásban néhányan nem tartották reálisnak. Akkor most itt van néhány történés az utóbbi időkből.

Az amerikai elnök specifikusan megfenyegette Iránt, hogy olyan csapásban részesül, amilyenben még nem volt része, ha az iráni rezsim provokálja Washingtont.

Írta: Quint Forgey, megjelent a Politicoban.

Ez a poszt a fontosságára való tekintettel egy ingyenes fordítás.

Donald Trump elnök, mint a hadsereg legfőbb parancsnoka, hétfőn zavarba ejtő meghatározással állt elő a külpolitikájának prioritását illetően, aminek kapcsán ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai katonák hazahozatalán szorgoskodjon, miközben figyelmeztetett arra, hogy Amerika hamarosan egy új katonai konfliktusban találhatja magát. 

„Megpróbálok kilépni háborúkból. Lehet, hogy ezzel egy időben háborúkba kell lépnünk, érthető? Lehet, hogy háborúba kell lépnünk.” Mondta Trump az újságíróknak a Fehér házban.

„Jobban fel vagyunk készülve, mint korábban.” Folytatta. „Ha Irán tesz valamit, olyan csapás éri, amilyenben még nem volt része. Úgy értem, meg vannak hozzá az eszközeink.”

Az elnök megjegyzésére akkor került sor, amikor adminisztrációjának szembe kell nézni a Közép Keleti eszkalációval, és új katonai átcsoportosítást kell végrehajtania a területen.

Az elmúlt napokban Trump egy ideiglenes fegyverszünetet javasolt, amiről Mike Pence alelnök tárgyalt Recep Tayip Erdogan török elnökkel, hogy Szíriában az amerikaiakkal szövetségben lévő kurd harcosok lemészárlását a török haderő beszüntesse.

Időközben Trump parancsban adta, hogy az amerikai katonákat kivonják Szíriából, ami a Kongresszust és a Pentagont arra késztette, hogy felhívják a figyelmet a következményekre, és pedig arra, hogy az Iszlám Állam katonái aktiválódhatnak.

A több mint 700 kivont amerikai katonát áthelyezik Irak nyugati részébe. Állította szombaton Mark Esper védelmi miniszter, annak ellenére, hogy újabb sajtó értesülés szerint Trump azt fontolgatja, hogy néhány száz katonát Szíria északkeleti részén tart, hogy ellenálljanak szír és orosz csapatok előnyomulásának az ország gazdag olajmezei felé.

Esper a hónap elején azt is kijelentette, hogy Amerika további katonákat fog Szaud Arábiába telepíteni a királyság védelme érdekében az iráni rezsimmel szemben, annak ellenére, hogy Trumpnak szándékába van a véget nem érő háborúból való kilépés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2988) Október 23.

Tibor bá’ online

 

Október 23.-áról mindenkinek a forradalom jut eszébe, és az csak természetes, hogy erről kell szólni a posztnak is. Én azonban csavarok egyet a történelmen, és átváltok az időjárásra.

Az idős emberek visszaemlékezésénél az a fő probléma, hogy az emberi memória kiszámíthatatlan. „Hát én már megértem 90 évet, de ilyen sok esőre nem emlékszem.” Az ilyen, és ehhez hasonló mondatok semmit se érnek. Elsősorban azért mert az öreg emberek szeretnek nagyot mondani, másodsorban pedig a memóriájuk nem ér egy lyukas krajcárt se. Persze vannak kivételes esetek. Íme:

Az indiánnyár nem klímaváltozás hozta esemény. Indiánnyár volt 50-100 évvel ezelőtt is. Nem minden évben, de időnként bekövetkezett. Hogy pontosan mikor és hogyan zajlott le, ki a fene emlékszik. Kivételt képez az én esetem.

1956 októbere egy különleges dolog, mert a forradalom miatt mindenki emlékszik, aki már élt akkor. Én a katonaságnál az utolsó (harmadik) évemet, sőt utolsó heteimet töltöttem, mert november 10. lett volna a leszerelésem napja. Az utolsó két évet a Petőfi laktanyában húztam le, de a nyár végén egységemmel együtt áthelyeztek Szentendrére. Akkoriban már naponta hazamentem aludni a tisztekkel együtt. A parancsnokomat csak az érdekelte, hogy reggel 8-kor a helyemen legyek.

Reggel a tisztek hévvel mentek Szentendrére, én viszont motorbiciklivel. Jól emlékszem, hogy facsarodott össze az arcom mire kiértem. Még nem fagyott, de nem volt több mint 3-4°C. A Nap is felkelt, de csak egy narancssárga folt volt az égen. Felhő nem volt napokon át, de a láthatatlan vastag köd alaposan megszűrte a Napot. Délfelé valamit javult a helyzet, de nem sokat. Az igazi indiánnyár szeptemberben volt, nem október végén. Október végén valódi, meleg indiánnyár csak mostanában van. Tegnap, tegnap előtt melegrekordok dőltek meg. A felmelegedés érzékelhető. De ami a legfontosabb különbség, hogy most olyan kék az ég, olyan melegen süt a Nap, mintha még augusztus lenne. Hatvan éve az indián nyarak nem ilyenek voltak. Egyetlen egy dolog volt közös. 1956-ban is hosszú napokon át tartott az indián nyár.

Hogy mondjak valamit az évfordulóval kapcsolatban is. Véleményem szerint, ha 1956 októberében úgy esik az eső, ahogy általában szokott, másként alakultak volna az események. Kinek van kedve zuhogó esőben Sztálin szobrot fűrészelni, körömreszelővel?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2987) Trump végveszélybe hozhatja a világot

Donald Trump ujja a gombon van. Mi már tudjuk, hogy meg fogja nyomni, ha úgy gondolja, hogy ez segít az újra választásában.

Az angol poszt teljes magyar fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

Donald Trump has his finger on the button: We now know he’ll push it — if he thinks it can get him re-elected

By Lucian K. Truscott IV / Salon

These are the most frightening words Trump has uttered since becoming president:

“Sometimes you have to let them fight a little while. Sometimes you have to let them fight like two kids. Then you pull them apart.”

He said this at a campaign rally, naturally. In Texas, naturally. He tossed out the remark like just another chunk of red meat, so we can assume he meant what he said, because that’s when Trump tells us who he is, when he’s standing before an adoring crowd and he goes “off script.”

Trump’s entire presidency has been “off script,” but it’s telling when his excursions into the la-la land of his mind are this specific. He was speaking of the Kurds and the Turks, who have been engaged in bloody battles along the border between Syria and Turkey ever since Trump effectively gave Turkish President Recep Tayyip Erdogan the green light to invade Syria on Oct. 5. Kurdish forces have already lost as many as 11,000 since they began fighting ISIS alongside U.S. forces in Iraq and Syria. Now hundreds more have died, and thousands may yet lose their lives. Hundreds of thousands have been displaced and are refugees. It’s a bloody disaster that Trump refers to as a fight between children on a playground.

Messze a legbutább amerikai elnök

It isn’t just that Trump is a chickenshit draft-dodger who was famously exempted from military service because of bone spurs on his heels, and it isn’t just that he is famously disdainful of the advice of his own military commanders and foreign policy experts.

Because he is the president of the United States, he is the man who as commander in chief has the power to use nuclear weapons, and for the first time since he took office, I am afraid that he would not hesitate to use them if he thought it would help him win re-election.

What he just did to our allies the Kurds and the way he described it at his rally is all the evidence we need that he not only has no regard for human life, but he has no idea whatsoever what the waging of war is, what it means, what it does and what it costs. Just as money accrues to measure wealth, to Donald Trump, war is just another way to keep score.

Look at what he said this week when he belittled his former secretary of defense, James Mattis, during a meeting with congressional leaders. After criticizing him as “not tough enough,” Trump bragged, “I captured ISIS. Mattis said it would take two years. I captured them in one month.”

Let’s take a moment and have a look at everything that’s not merely wrong, but hideously stupid, about that remark. There is Trump’s puerile obses sion with “toughness,” of course, but beyond that, there is his use of the word “captured.” What does he think the war against ISIS has been? A game of Capture the Flag? The goal of the campaign we waged against ISIS with the Kurds was never to “capture” them. It was to end their effectiveness as a fighting force, to destroy their so-called Caliphate, and to prevent them from sending their fighters to this country to commit acts of terrorism. It didn’t happen in “a month,” and it didn’t start with Donald Trump. It took years of fighting to bring ISIS to its currently weakened state. Years and many, many dead bodies, most of them Kurdish, but some of them American.

These aren’t the words of a commander in chief. They aren’t even the words of a schoolyard bully. They’re the words of a deeply and completely stupid man. Trump doesn’t bother to dumb things down for an audience like the one in Texas. It’s what he actually thinks, an ongoing sum total of all that he doesn’t know and has no interest in learning. It’s evidence that he doesn’t care about the purpose and power of waging war. He doesn’t know or care that wars kill people, thousands of people, sometimes tens and hundreds of thousands, and in the not too distant past, even millions. Command over armies and navies and air forces in war should never have been granted to such a helplessly ignorant fool.

Trump has no idea where American soldiers are in Syria, or what they’re doing. He has no idea if they are still in harm’s way. They are. He has no idea how many Kurds have been killed since Turkey invaded northern Syria, nor does he care. He has been dismissive of our Kurdish allies and what they have helped us accomplish, not only in the war against ISIS, but in bringing a relative peace back to northern Syria and areas of Iraq all the way east to Mosul. This week he dove even deeper into his well of lies when he declared that the Kurds are “no angels” and are “worse than ISIS.”

Even as Trump bragged about pulling 1,000 U.S. troops out of Syria, he sent 2,000 troops to Saudi Arabia on a mission that still hasn’t been defined, other than as an unfocused response to the recent Iranian drone attack on Saudi oil fields. He prepares to start new wars at the same time he lies about ending old ones.

All this is just more willful ignorance contained within his usual fog of lies. But it was his description of the grief of families meeting the bodies of their dead at Dover Air Force Base that was most illustrative of his abject disdain for human life. “They scream, like I’ve never seen anything before. They’ll break through military barriers. They’ll run to the coffin and jump on top of the coffin. Crying mothers and wives. Crying desperately.”

Let’s put aside the callousness of using the grief of fathers and mothers and husbands and wives. That’s a given. It’s the way he treats that grief as spectacle that illustrates Trump’s inhumanity. For him, the tableau of families witnessing the grim ritual of military bodies being returned on a cargo jet at night to American soil is just another scene in the reality television show that runs in his head 24 hours a day. Trump has no idea what a bullet or a piece of shrapnel does to a human body. He has no idea, in fact, what the death of a soldier is. His description of the scene at Dover is the worst kind of voyeurism, and yet another example of Trump’s inability to feel or express empathy.

The least you must do if you are a commander who sends soldiers into battle is to be able to understand what death is. Trump does not. It’s all just a big game for him. He likes Erdogan. He’s “tough,” he’s a “real leader.” He likes Putin. He’s “tough.” He’s a “real leader.” In the world of Donald Trump, they are in the Trump club of “real” men who understand what it takes to win and are willing to do it. He admires them because he sees himself in them.

Trump doesn’t have any more of a clue about the devastating destructive power of a nuclear weapon than he has of the effect of a single bullet on a body. That’s why he is so dangerous. He was willing to sacrifice our Kurdish allies, to kill hundreds if not thousands of them so he could go down to Texas and stand on a stage and appear tough and feed the insatiable need of his base to worship him and his falsehoods. All he cares about is how he looks — and whether he wins.

Mark my words: Donald Trump will take us to war, even nuclear war, if he thinks that is what it will take to win this election. You read it here first.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2986) Fukushimai baleset 2.0

Tibor bá’ online

 

Guy McPherson beszámolóiban említést tesz a világ 400+ atom reaktoráról, amelyek a civilizációnk lerobbanásakor le fognak olvadni, mert a kezelő személyzetnek fontosabb lesz a családja, mint a munkahelye. Hogy az atomreaktorok potenciális veszélyforrások arra jó példa Fukushima második balesete.

A múlt héten 1958-óta a legrosszabb tájfun sújtotta Japánt és pont a fukushimai körzetet, ahol az elmúlt 8 évben iparkodtak összegyűjteni a radioaktív hulladékot, és radioaktivitással szennyezett talajt. Ezt ideiglenesen (mert nem tudták kitalálni mit csináljanak vele) gigantikus méretű plasztik zsákokban tárolták, darabonként 1 tonnás tömegben. Összességében több mint 2600 plasztik zsákot gyűjtöttek össze.

A 900 mm esővel és 240 km/ó széllel érkező, Hagibis nevű trópusi ciklon szétcsapott a zsákok között. Hogy a zsákok közül hány végezte a Csendes-óceánban azt egyelőre nem lehet tudni. Különben a plasztik zsákok becsült élettartama 5 év. Hogy ennyi idő után mit terveztek tenni a zsákokkal és azok radioaktív tartalmával, azt nem lehet tudni.

Probléma bőven akad, megoldás csak ritkán.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2985) Erdogán Magyarországon

Tibor bá’ vasárnapi vidám online

 

Még mindig hétvége van, és folytatjuk a vidámságot. Tudjátok, amikor két ember évtizedeken keresztül együtt él, félszavakból, sőt szavak nélkül is érti egymást. Kezdetben, este lefekvés előtt Éva megkérdezte, megbocsátottál már. Erre én legtöbbször  fejbólintással válaszoltam, hogy igen. Most már hosszú évek óta nem is kell kérdezni, én csak bólintok, hogy igen. Na, de mit? Ennek előzménye egy másik tősgyökeres pesti zsidó vicc: Kohn a negyedikről lerohan Grünnéhez a földszinten: „Grünné asszony, képzelje a maga férje és az én feleségem…”, de nem tudja tovább mondani, mert a nő közbevág: „Szörnyű Kohn úr, de tudja mit? Bosszuljuk meg.” Az ötletet tett követ, Kohn úr és Grünné asszony nekivetkőznek, és megbosszulják a megcsalást. Kohn alig mászik le a nőről, amikor az újra megszólal: „Kohn úr!” – „Igen” – „Tudja mit, bosszuljuk meg újra.” Kohn visszamászik, és folytatja a tevékenységet. Most valamivel tovább tart, de aztán csak vége lesz, és persze Grünné újra előáll az ötlettel, hogy bosszulják meg még egyszer, amire Kohn azt válaszolja: „Grünné asszony, én már megbocsátottam.

Na jó, de hogy jön ide Erdogán Magyarországon? Úgy, hogy az is vicc. Orbán választásokat nyer agyba-főbe (na jó ezt most nem nyerte meg) azon az alapon, hogy az ellenzék muszlim migránsokat akar betelepíteni az országba (ami persze nem igaz, de ennek ellenére néhánya itt, a honlapon is előállnak vele), miközben ő török általános iskola és gimnázium létrehozását engedélyezi Budapesten, ahol a Korán megismerése (és gondolom alkalmazása) kötelező tantárgy lesz. Nekem csak egyetlen egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Politechnika órán áttanulmányozzák-e majd a nők megerőszakolásának technikai részleteit? Javasolnám, tartsanak bemutatót Orbán Viktor családtagjain.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2984) Putyin Szaud Arábiában

Tibor bá’ vidám online

 

Hétvégén kevesen olvasnak, még kevesebben szólnak hozzá, okosabb ha kikapcsolunk és vidáman töltjük a napot. A poszt címéről egy réges-régi „szocialista” vicc jutott az eszembe, aminek a címe „Lenin Lengyelországban”. Talán nem mindenki ismeri, ezért leírom. Hruscsov  Lengyelországba készült látogatóba, ezért a Kreml udvari festőjét megbízta, hogy készítsen egy festményt, amit magával tud vinni, és aminek az legyen a címe, hogy „Lenin Lengyelországban”. Néhány nap és a festmény elkészült. Hruscsov ment megnézni a képet. A festő lehúzta az eltakaró leplet, előjött Krupszkaja, amint egy kozák éppen kúrja. A meglepetéstől Hruscsov felkiált, ki ez a nő. A festő, ez Krupszkaja,  Lenin felesége. Na jó – így Hruscsov – és hol van a férj, Lenin? A festő: hol lenne, Lenin Lengyelországban.

Tudom, hogy mindenkinél idősebb vagyok, de talán még mások is emlékeznek a Szovjet himnuszra, annál is inkább, mert a zenéje nem változott. Nos Putyin elment Szaud Arábiába, ahol az udvari zenekar rákapcsolt az orosz himnuszra, ami egy hihetetlen kakofóniába torkolt. Hallgassátok meg. Szegény Putyin olyan szerencsétlenül állt ott, és gondolom a kínok kínját érezte. A himnusz 10:45-től.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2983) A svéd nőket tömegesen erőszakolják a bevándorlók

Tibor bá’ online

 

Poén az, hogy az a svéd közalkalmazott nem hajlandó meghallani fehér svéd nők bejelentéseit,bevándorlók erőszakoskodásával kapcsolatban, akik megerőszakolás vádjával járnak el Julius Assange ellen.

A Volvo gépkocsi gyár vezérigazgatója szerint a svéd kormány által Svédországba importált bevándorlók bűnözése olyan magas fokú, hogy a Volvo gyárat valószínűleg át fogják helyezni máshová, hogy zavartalanul termelhessenek.

A vezérigazgató könnyen megkaphatja a bélyeget, hogy rasszista, mert szerinte a világ legbutább és leggonoszabb emberek gyülekezete található a svéd hazaáruló kormányban. Ja igen, főleg nőkről van szó.

A vezérigazgató messze nyúló feltételezése nem kitalált, mert Interneten panaszkodó svéd nők állítják, ha sötét bőrű „bevándorlókkal” kapcsolatban feljelentést tesznek, akiket a hazaáruló kormány ráeresztett a lakosságra, az rendszerint kezdeményez ellenük egy eljárást azon a címen, hogy tiltakoznak a bevándorlás ellen. Ugyanis a teljes nyugati világban a bevándorlók előnyt élveznek a nekik helyet biztosító anyalakossággal szemben.

Még csak annyit, hogy belinkeltem egy videót, sajnos angol a nyelv, de például Gyamathy tökéletesen érti, és ez talán kinyitja a szemét.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2982) Melltartók

Tibor bá’ online

 

Ennek az apró női ruhadarabnak a története visszanyúlik az ókori Egyiptomig. Viszont a mai forma mindössze a XIX. Században alakult ki.

A melltartó funkció első szabadalmát 1914 szeptemberében jegyezte be Mary Phelps Jacob, és mindjárt hatalmas népszerűségnek örvendett. Jacob férje nem hitt a hosszú távú  sikerbe, ezért a szabadalmat eladta 1500 dollárért.

A következő évtizedekben a melltartó hatalmas utat tett meg. Az első képet 1951-ben készítették, amikor a melltartó főfunkciója (ellentétben a nevével) nem a mellek tartása, hanem a mellek mozgásának a megakadályozása volt. Abban az időben a ringatózó emlők túl frivolnak számítottak, tehát lekötözték őket.

A következő funkció a lógó mellek megemelése volt. Erre találták ki a rugalmas anyagból készített fél-csészét. Ezek láthatatlanul megemelték a melleket, amiknek a felső széle kivillanhatott a nyakkivágásban.

A legújabb időkben nem csak a mozgásgátlás, és a megemelés funkciókat veszítették el, de inkább figyelem felkeltő hatása lett az egyre inkább látható mellek érdekében.

A figyelem felkeltésnek már nincs felső határa, ezt mutatja be az utolsó kép, ahol a „melltartónak” már az égvilágon semmi más funkciója nincs, mint a figyelem ráterelése a mellekre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2981) Oroszország milyen gyorsan reagálna egy atomtámadásra

A poszt magyar fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

___________________________________________________________________________

Revealed: How Long It Would Take Russia to Respond to Potential Nuclear Attack

 

A Russian Aerospace Forces commander has revealed that their primary goals with regard to upgrading warning systems and extending radiolocation centres is so that it will take less time to intercept a potential attack and make a well-calculated decision.

In the event of a warning signal of a missile attack against Russia, the country’s authorities will have tens of minutes at their disposal to make a decision on a reciprocal measure, Anatoly Nestechuk, head of the command unit of the 15th Army of the Russian Special Purpose Aerospace Forces, told radio station Echo of Moscow.

“The flying time can be different depending on directions, where it flies from and how it does. This indicator requires really serious willpower to quickly make a decision”, Nestechuk started off, adding that “generally speaking, the time is very sufficient”. “Not minutes, not tens of minutes – more than tens of minutes, so to speak”, he explained.

The commander also stated that the Aerospace Forces are proposing including the construction of radiolocation stations for the nuclear attack warning system as part of a new post-2025 state armament programme.

It is crucial for us to receive data about adversaries from other strategic aerospace directions. We know these places and are working actively so that the Defence Ministry includes this point in a state armament programme”, the top officer said, adding that in line with the ongoing plan, that 2021 will see a new radiolocation point in Vorkuta in northern Russia, in 2022, such a station will be built in Olenegorsk in the Murmansk Region, and in 2024 – in Sevastopol, Crimea.

Russian authorities have reiterated multiple times that they view nuclear weapons as a defensive measure, stressing that Moscow may, in theory, attack only as a reciprocal move. According to President Vladimir Putin, such a decision may come along if the nuclear attack warning systems not only register the launch of a missile, but accurately track the trajectory and time when the warhead would reach Russian territory.

This week, the Russian president noted that international security matters worsened after the US withdrew from the Intermediate-range Nuclear Forces Treaty (INF), adding that Russia will have to reciprocate in kind if the US places its missiles in Asia. Putin assumed it is not due to Russia and its „mystical” violation of the INF treaty that the US ditched the deal, arguing that if the country „is planning to locate missiles in Asia, then Asia is the root cause of the withdrawal”.

The INF deal, signed by the United States and the Soviet Union in 1987, was terminated on 2 August at the United States’ behest, after the country formally suspended its INF obligations six months earlier. Both sides had repeatedly accused each other of violating the deal, which banned any ground-launched ballistic and cruise missiles with ranges of 500 to 5,500 kilometres.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2980) Metán szivárgás

Tibor bá’ online

Választások után vissza a klímakatasztrófa izgalmas világába.

Orosz tudósok az Arktisz óceánon eddig soha nem tapasztalt metán szivárgást találtak. A tenger “forrásban” van, úgy bugyborékol a szibériai tenger. A permafrosztból tódul a metán.

A kutatók szerint az események jóval gyorsabban következnek be, mint korábban várták.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2979) Mérsékelt baloldali győzelem

Tibor bá’ online

 

A Fidesz nem legyőzhetetlen! A Sorosozás és a migráncs riogatás már nem működik. A fény az alagút végén még gyengén, de már látszik. És talán a korrupciónak is vége fog szakadni. Gratulálunk Karácsony Gergelynek, és az új (és régi) baloldali polgármestereknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2978) Választás

Tibor bá’ online

 

Amikor beindítottam a blogomat 12 évvel ezelőtt célom csak a könyveim promótálása volt. Persze akkor még nem volt olyan mértékben telített az Internet, mint ahova mára kifejlődött. Naponta kaptam a pozitív visszajelzéseket, ami arra sarkalt, hogy gyakrabban és szélesebb téma választékkal írjam a posztokat. Kifejezett szándékom volt a politika elkerülése. Aztán Orbán megnyerte a választásokat, az az Orbán, aki korábbi 4 éve alatt kijelentette, hogy nincs szükség ellenzékre, és le kívánta csökkenteni a parlament összeülését háromhetente egy alkalomra. Nálam megszólalt a vészcsengő, és nagyon nem örültem neki, amikkor Orbán újra hatalomra került. Amikor pedig nekiállt megváltoztatni az alkotmányt, riadtan vettem észre, hogy a nemzetnek annyi. Nem tudtam megállni, hogy ne nyilvánítsak vélemény a politikával kapcsolatban. Ekkor derült ki, hogy olvasóim között is szép számmal vannak olyanok, akik a Fidesz propagandát beszopták, és mint lelkes hívők hangjukat is hallatták itt a blog fórumán. A késhegyre menő viták elkerülése végett, megint felhagytam a politizálással, de az Orbánféle nyomulás az abszolút diktatúra felé annyira nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen nem ellenállni a nyomulásnak.

Most tehát ezt a hétvégét annak szánom, hogy felhívjam az elégedetlenkedők figyelmét arra, hogy az elégedetlenkedés mellett nagyon fontos, hogy elmenjetek szavazni. Szavazás után (és előtt) pedig vitassuk meg pró és kontra hol áll az Unióban az utolsó helyre lecsúszott hazánk dolga.

___________________________________________________________________________

A Borkai ügy

Orbán Viktor úgy döntött (és saját szempontjából nagyon helyesen), hogy egy korrupt és erkölcstelen Fideszes potentát esete előbb vagy utóbb elfelejtődik, de ha lemondatják akkor a többi, és a potenciális potentátok bizalma megrendül a pártban, és annak ránézve súlyos következményei lehetnek. Orbán nem csak birodalmat tud építeni, de fenn is tudja tartani azt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2977) Politikai felfordulás

Tibor bá’ online

 

Recep Tayyip Erdogan török elnök hadseregét nekieresztette a szíriai Kurdoknak, természetesen Szíriában. Erre az adott lehetőséget, hogy Donald Trump amerikai elnök visszahívta csapatait a Kurdok és Törökország közötti területről.  Kurdok nehéz fegyverekkel nem rendelkező gyalogosok, akik remek munkát végeztek az ISIS terroristák elleni harcban, de a török vadászgépek ellen nem tudnak védekezni.

A fél világ tiltakozik, kivéve Orbán Magyarországát, aminek jegyében egy ideig vétózta az EU állásfoglalását Erdogan ellen. Szóval a karaván (Erdogan) halad a (félvilág) kutya ugat. És ha sokat ugatunk, akkor ígérete szerint Erdogan kinyitja a menekült táborok ajtaját és Európára enged 3,6 millió migránst. Trump elnök a vállát vonogatja, mert szerinte, a migránsok Európába fognak menni, nem Amerikába.

Érdekes módon arrafelé nem csak Irán tiltakozik, de Izrael is, amely egyetértésre 70 éve nem volt példa. A Kurdok Moszkvához akarnak fordulni védelemért, pedig eddig az amerikaiaknak voltak a szövetségesei.

A törökök arra hivatkoznak, hogy nekik kell egy 30 km széles és 450 km hosszú biztonsági zóna a Kurd terroristák ellen. Viszont lemerném fogadni, hogy ezt a területet soha a büdös életben nem adják majd vissza, elsősorban azért, mert olaj van a felszín alatt.

És hol vagyunk mi érdekelve. Hát ott, hogy Erdogan előbb vagy utóbb kinyitja azt a nagy kaput és 3,6 millió migráns megindul Európa felé. És ha jól emlékszem, mi Európában vagyunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2976) Angol közösségi média

Tibor bá’ online

 

Nem csak Magyarország van megosztva Orbán és anti-Orbán hívőkre, de a UK is meg van osztva kilépőkre és maradókra. A kilépők minimális többséggel nyertek a 3 évvel ezelőtti választáson, de Anglia azóta gatyázik. Az EU-val képtelenek megegyezni az ír vámkérdésben. Brüsszelnek teli van a tőke velük. Utoljára Angéla Merkel jelentette ki, hogy nem engednek. Erre az angol közösségi médiát ellepte a következő (mondjuk) bejegyzés:

Kezdjük a fordítással! „Nem azért nyertünk meg két világháborút, hogy egy Fricc szarakodjon velünk.” Magyarázat: a „pushed around” kifejezést százféle képen lehetne fordítani, de a Fricc-hez ez illik a legjobban, mert a Fricc (aki nem ismerné) egy német személy gúnyneve, olyan mind a digó az olaszokra.

Persze azonnal megjelentek bocsánatkérő posztok is, de ami fontosabb lenne az a történelmi hitelesség. A két világháborút nem az angolok nyerték, megnyerték nekik.

Eddig azt hittem az angolok úriemberek, de tévedni emberi dolog.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2975) Magas IQ-tól nem leszel okosabb

Tibor bá’ online

 

Most egészen őszintén, lehet egy cím ennél szimpatikusabb? Aligha. Mindenki tudja, hogy létezik a világon az IQ, ami az intelligencia mértékegysége. Azt is mindenki tudja, hogy egy rakás embernek magasabb az IQ-ja, mint neki. Egye meg őket a fene! Viszont abban is mindenki biztos, hogy…… Na várjatok csak!….. Majd mindenki irigy a másik házára, mert az kétszer akkora, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik autójára, mert az 1 méterrel hosszabb, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik feleségére, mert az inkább egy bombázó, mint a sajtja, de én még olyan embert nem láttam, aki irigyelte volna a másik eszét, mert kivétel nélkül mindenki meg van győződve róla, hogy ő okosabb, mint a másik, akkor meg mit irigyeljen rajta. Igen-igen, de azért ez a piszok kisördög ott bujkál az ember fülébe és állandóan sugdos, de nini: a magas IQ nem jelenti azt, hogy okosabb vagy. Akkor meg mire vágtok úgy fel? Na de, nézzük a levezetést!

Emlékeztek még George W. Bushra. Ez a pasi volt 8 éven át az USA elnöke. Az a hír terjedt el róla, hogy buta, mint a sötét éjszaka, és ennek voltak jelei. Azonban a szakemberek azt mondják, hogy nem, Bush nem volt buta, az IQ-ja kb. 120 volt, amivel (vagy a felett) a lakosság körülbelül 10 százaléka, minden tizedik ember rendelkezik. Az is közismert tény szakmai körökben, hogy a volt amerikai elnökök intelligenciája kábé ez érték körül mozog. Csakhogy Bush nem tűnt okosnak. Vallásosság ide – vallásosság oda, nem tűnt meggyőzőnek, amikor Bush közölte, hogy apjától (egyben egy korábbi elnöktől) nem kér tanácsot döntései előtt, ő kizárólag az égi atyjától kér tanácsot. Különben maga bevallotta, hogy agya nem alkalmas analizálásra. Ez azonban úgy tűnik, nem jelent semmit, mert sok esetben „okos” emberek hülyén cselekszenek.

A Torontoi Egyetemen Keth Stanovich az „emberi fejlődés és az alkalmazott pszichológia” professzora 15 éve foglalkozik ezzel az abszurditással. Véleménye szerint sokkal több emberre érvényes, mintsem gondolnánk. Ő azonban a jelenséget nem találja abszurdnak. Az IQ mérés nagyon hasznos annak felderítésére, hogy egy embernek milyenek a mentális képességei, beleértve logikát, elvont dolgok értékelését, és hasonlókat. De a teszt nem ér egy lyukas fillért sem, amikor olyan készségeket kell feltárni, amelyekre akkor van szükség, amikor a valós életben jó döntéseket kell hozni. Parasztosan fogalmazva az „életképességet” kell megmérni. Az ok egyszerű. Magas IQ-val rendelkező emberek (egy része) képtelen a hasznos információk értékelésére, illetve nem biztos, hogy át tud lépni olyan belső ösztönökön, amelyek a rossz döntések irányába sodorják. Tehát megérkeztünk az IQ kontra Józan ész témához. Mi az a józan ész? Az a fajta racionális gondolkodás, amit minden nap igénybe veszünk, amikor eldöntjük melyik ételt együk meg, mibe fektessük apró kis tőkénket, vagy egy kellemetlenkedő frátert a munkahelyünkön miként szereljünk le. Az egyre bonyolultabb világban való eligazodáshoz nagy szükségünk van a racionális gondolkodásra. Ennek ellenére – mutat rá Stanovich – az IQ-teszt mindmáig az élenjáró eszköz az emberek kognitív képességeinek a felmérésében.  Az IQ-teszt a kognitív funkciók egy fontos részét méri, és segítségével kellően meg lehet jósolni egy személy leendő akadémiai sikereit, de a teszt nem mindenható. A józan ész jelenlétének megítélésére már nem alkalmas. Ki kell mondani, az IQ-teszt nem minden. (ugye, mondtam, hogy tetszeni fog!)

„A magas IQ érték olyan, mint egy kosárjátékos magassága állítja” David Perkins aki a Massachusettsi Cambridge Tanárképzőjében tanulmányozza az emberi gondolkodást és következtetési készséget, „nagyon fontos, de ahhoz, hogy jó kosaras legyél, sok másra is szükség van.” Így van ez a magas IQ-val is. A józan észhez kell a magas IQ, de ezen kívül sok minden más is kell. Stanovich könyvében What Intelligence Tests Miss (Yale University Press, 2008) ellenzi a társadalomban dédelgetett nézetett az IQ tesztekkel kapcsolatban. Álláspontja szerint az IQ-tesztek fontossága túl van értékelve, és szerinte a véleményével a pszichológusok zöme egyetért. Ezt a véleményt vastag tollal húzza alá Jonathan Evans, az angliai Plymouth Egyetem kognitív pszichológusa. Tény az, hogy az IQ eredményeket már jó ideje kritizálják, mert az egyén átfogó intelligenciájának mérésére alkalmatlan és azt se jelzi, hogy az illető egy adott szakterületen miként fogja megállni a helyét.

A vita azonban tart. Howard Gardner (David Perkins közvetlen kollegája) már 25 éve kardoskodik, hogy a kognitív képességet (multiple intelligences, covering mathematical, verbal, visual-spatial, physiological, naturalistic, self-reflective, social and musical aptitudes) olyan intelligencia teszt képes mérni, amiben szerepet kap a matematikai, verbális, térbeli, természetes, önérvényesítő, társadalmi és zenei készség is. Ugyanakkor Stephen Jay Gould paleontológus szerint az általános intelligencia egyszerű matematikai műtermék, alkalmazása pedig nem volt tudományos, ugyanakkor kulturálisan és társadalmilag diszkrimináló volt.

Az IQ-teszt ellenzők nagy részével ellentétesen Stanovich-nak és más kutatóknak nincs szándékában az intelligencia átdefiniálása. Számukra megfelelő, ha az IQ-tesztet a mentális képesség mérésére használják. Ehelyett, inkább arra az intelligencia mögött meghúzódó más kognitív készségekre fókuszálnak, amik leírják mi szükséges még a józan ész birtoklásához. Szerintük ezek legalább olyan fontosak a döntéshozáshoz, és a helyzetfelismeréshez, mint maga az intelligencia. „Az okosságnak az intelligencia csak egy része.”

Annak illusztrálására, hogy a racionális gondolkodás nem azonos az intelligenciával, gondold át a következő találós kérdést! Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt? Mielőtt tovább olvasnál, add meg magadnak a választ. Nézzük, mi történik a tesztek alatt. A legtöbb megkérdezett automatikusan rávágja a „helyesnek” érzett rossz választ, hogy 100, amit később esetleg módosít. A Yale Menedzser Képzőben a következő 3 gyors kérdést tették fel (lefordítva magyarra).

1) Egy ütő és egy labda 1100 forintba kerül. Az ütő 1000 forinttal drágább, mint a labda. Kérdés: Mennyibe kerül maga a labda?

2) (a már ismert) Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt?

3) Egy tóban vízililiom telep van. Hetente a vízililiom telep kétszeresére nő. A tó felületének teljes befedésére a vízililiom telepnek 36 hétre van szüksége. Mennyi idő alatt fedi be a vízililiom telep a tó felületének a felét?

Mielőtt leírom a helyes választ, folytatom a kísérlet ismertetését. A három kérdést 3400 egyetemistának tették fel [tudnék egy-két dolgot mesélni az amerikai egyetemekről, de most inkább hagyom!] Mind a három kérdésre a helyes választ mindössze 17 százalék adta meg.

A helyes válaszok: 1) 50 Ft., 2) 5 perc, 3) 35 hét.

Minden egyes nap ilyen és ehhez hasonló problémák tucatjaival találkozhatunk és az óvatos megfontolás helyett, gyakran helytelen válaszra következtetünk, minden valószínűség szerint azért, mert agyunk két különböző szisztéma szerint dolgozza fel az információkat. (lásd: New Scientist, 30 August 2008, p 34) Az egyik spontán ösztönös (ráérzés), a másik megfontolt következtetés. Az ösztönös ráérzés bizonyos esetekben hasznos, például olyan helyzetekben, amikkel kapcsolatban jócskán rendelkezik az egyén tapasztalattal. Ezzel a gyors döntéssel másokat le lehet előzni. Ugyanakkor a megfontolt következtetés a probléma tényleges megoldásának a kulcsa, és segíti az egyént abban, hogy a rossz irányba vezető ösztönös ráérzést kordában tartsa. A probléma az IQ-tesztekkel kapcsolatban az, hogy míg a racionális döntéshozó készséget helyesen méri, nem ad semmi támpontot annak megítélésére, hogy az egyén adott helyzetben fel fogja-e használni ezt a készségét az ösztönös ráérzés legyőzésére, amikor a helyzet ezt megkívánná.

A Princetonon tanító Daniel Kahneman szerint ez döntő különbség. Az intelligencia az agy teljesítménye, míg a racionális gondolkodás lényege az agy tevékenységének az ellenőrzése. „Egyes intelligens emberek egyszerűen felületesek és nem hajlamosak az analizálásra, ezek kizárólag a ráérzésükre támaszkodnak. Mások viszont a ráérzéseiket megfontolják és meggyőződnek arról, hogy valóban helyes döntéshozás előtt állnak.” Egy IQ-teszt nem mondja meg, hogy melyik fajta értelmes emberrel van dolgunk, és természetesen magának a tesztelt személynek se siet a segítségére. Szólva ezen el lehet gondolkodni, főleg most, hogy Magyarországon is kezd divatba jönni az IQ-centrikusság.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2974) A sose volt katonai egyensúly felborulása

Tibor bá’ online

 

A Kínai Népköztársaság megalakulásnak 70. évfordulójára rendezett nagyszabású felvonulás (itt látható a rövid összefoglaló)  feltárta, hogy míg az USA az elmúlt évtizedben elhülyéskedett a Közel Keleten, addig ellenlábasai (Oroszország, Irán, Kína) komoly hadi fejlesztéseket hajtottak végre. Washington részére a legfájóbb következmények a haditengerészetnél jelentkeznek.

Talán a leglátványosabb a kínai DF-21 „anyahajó gyilkos” a maga 1600 km-es hatótávolságával, ami messze nagyobb, mint az anyahajók repülőgépeinek a hatótávolsága, vagyis használhatatlanok, mert a DF-21 miatt a repülőgéphordozó a partokat nem tudja megközelíteni.

Irán ilyesmivel nem rendelkezik, de a hazai gyártmányú Noor hajóelhárító rakétája valamivel 150 km felett is veszélyes oly annyira, hogy sikeresen távol tudták tartani az USS Lincoln repülőgép hordozót a Perzsa öböltől.

Ez mellett kijelenthető, hogy a DF-21 már nem Kína csúcsfegyvere, mert lényegében egy cirkáló rakéta és az amerikai védelem leterítheti. Viszont a Dongfeng-17 siklórakéta nukleáris robbanófejjel gyorsaságával kikerülheti az amerikai rakétaelhárítást.

A felvonuláson bemutatott másik szörny a Dongfeng-41 a maga 15.000 km-es hatótávolságával, ami világcsúcs. Kiértékelők szerint 10 robbanófejet hordozhat, amelyek különböző célpontokat érhetnek el. A rakéta alant látható.

A felvonuláson 16 példányt mutattak be ebből a nyolctengelyes szörnyről, amely a rakétát bárhová elviheti, és a helyszínen felállíthatja. A kilövéshez nagyon kevés időre van szükség a szilárd üzemanyag következtében. A folyamatos mozgása miatt kiiktatása komoly nehézségbe ütközik. Végeredményben lett néhány fegyver az ellenfelek kezében, ami ellen Amerikának nincs védelme.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2973) Egy totális USA-Oroszország nukleáris háború amerikai kiértékelése

Tibor bá’ online

 

Moszkva ismételten óvatosságra intette Amerikát a rövid és közepes hatótávolságú rakéták telepítésével kapcsolatban, közel az orosz határhoz, azt követve, hogy Washington kilépett a INF szerződésből (közép hatótávolságú nukleáris fegyverek).

Amerikai kutatók a Princeton Egyetemen közzétették modellezésük eredményét a NATO és Oroszország között kialakult komoly konfliktussal kapcsolatban, amikor is nukleáris fegyverek használatához nyúltak. Az A-tervnek nevezett videóban lépésről lépésre bemutatják, hogyan jut a két oldal kölcsönösen közel totális megsemmisítéshez.

A princetoni kutatók véleménye szerint a hagyományos fegyverekkel vívott háborúban valamelyik oldal a taktikai nukleáris fegyverekhez nyúl annak érekében, hogy leállítsa a másik fél előretörését hagyományos fegyverekkel. A következő lépés komoly nukleáris kölcsönös támadás lehet, aminek során az orosz légierő gyakorlatilag megsemmisíti az európai és ott elhelyezkedő NATO bázisokat, amelyek azonnal megtorló csapást mérnek az orosz kilövőállásokra.

Ezt követve az analízis szerint Oroszország és az USA nagy valószínűséggel felhasználja a még meglévő tölteteit, hogy elpusztítsa a másik fél legnagyobb városait és gazdasági központjait, annak érdekében, hogy megakadályozza a gyors helyreállítást. A modellezett nukleáris háború várhatóan az összes résztvevőt letarolja.

A kutatók szerint a teljes adok-kapok kevesebb mint 5 óra alatt lezajlik és azonnal 34 millió halálos áldozatot von maga után, de ez a szám gyors emelkedést fog mutatni a nukleáris utóhatások miatt.

Nuclear explosion

Princeton ide, Princeton oda, a tanulmány roppant gyenge. A 34 millió halott, összejön 3 amerikai nagyvárosból. Arról nem beszélve, hogy minden valószínűség szerint nem vették figyelembe a mintegy 400 atomreaktor elpusztulását, és azt se, hogy a sztratoszférába feljutott por évekre akadályozza a napfényt , ami elképesztő éhezést von maga után. Az USA és Oroszország összesen több mint 3000 töltettel rendelkezik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2972) Fasizálódó Izrael

Tibor bá’ online

 

Az újságíró iskolában azt tanítják, ha a vadász lelő egy rókát, az nem hírértékű, de ha a róka lövi le a vadászt, az már igen. Na, ez jutott eszembe, amikor tegnap reggel átsiklottam az izraeli Radio Daron híranyagán. Ugyanis Yair Golan az izraeli hadsereg nyugalmazott tábornoka (balra látható, egészen jóképű pasi) kijelentette, hogy Izrael úgy végezheti, ahogy a náci Németország. Ez azt jelenti, hogy Golan a Knesset jobboldali politikusait a nácikhoz hasonlította. Egészen pontosan, a következőket mondta: „Emlékeztetni szeretném az embereket, hogy a nácik demokratikusan jutottak hatalomra. Éppen ezért óvatosnak, nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy a szélsőséges alakok megváltó nézetekkel ne tudják az izraeli demokráciát kihasználni arra, hogy a rendszert lecseréljék.”

Ráadásul, ez nem az első eset volt, amikor Golan az izraeli politikát összekapcsolta a nácikéval. 2016 májusában a Holokauszt Nap alkalmából tartott beszédében azt állította, hogy ”az a szörnyű folyamat, ami megformálta Európát, és a náci népirtáshoz vezetett manapság jelen van Izraelben is.”

Mondani se kell, hogy megjegyzése feldühített több izraeli politikust, elsősorban a jobboldalon, ahol Ayelat Shaked így nyilatkozott: Ezt a mániát, hogy minket a nácikhoz hasonlít, feladhatná már. Már nem is bosszantó, egyszerűen csak patetikus.”

This article was originally published by „MEM„-

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2542) Mi az igazság a koleszterinnel kapcsolatban (de komolyan!)?

Tibor bá’ online

 

A fontosságra való tekintettel ezt a posztot újra felteszem.

A koleszterin őrület minden idők legtovább tartó, legsötétebb, szándékos melléfogása. Felmerül a kérdés, mi a valóság?

A koleszterin nem okoz infarktust, de ha a koleszterin nem okoz infarktust, akkor mi az infarktus valódi oka? – Újabb és újabb kutatások feltárták, hogy az atherosclerozis valójában érbelhártya gyulladás és oxidációs stressz következménye. Éppen ezért a rizikótényezők azok, amik ezt a két folyamatot elősegítik: Nem megfelelő táplálkozás, a glikémiás indexek figyelmen kívül hagyása, dohányzás, magas homocisztein színt (lehetséges B6 vitaminhiány), idegeskedés, nitric-oxid hiány, a szérum magas vastartalma, mikrobafertőzés, transzzsírsav fogyasztás, finomított szénhidrátok túlzott fogyasztása, az Ω-6 és Ω-3 zsírsavak hátrányos aránya (gyakorlatilag Omega-3 hiány).

A szabad gyökök és a gyulladások megakadályozzák a nitric-oxidok szintetizálását, ami alapvető fontosságú a szív-érrendszeri betegségekkel szembeni védelemben. Az oxidált LDL (a népszerűen jónak becézett koleszterin) valóban káros, de ami oxidált az a koleszterin részecskében lévő többszörösen telítetlen zsírsav, nem maga a koleszterin.

Krónikus fertőzés, gyulladás és stressz megemeli a koleszterin szintet, és jelentősen növeli az infarktus bekövetkezésének esélyét. Nem csoda, ha szívbetegek esetében magas koleszterint lehet észlelni. A hibát ott követték el, hogy az infarktus kiváltójának a koleszterint nevezték meg, nem pedig a koleszterin szintet emelő állapotot, ami kiváltotta az atherosclerosist. Ezt a gyulladás okozta oxidációs hipotézist alátámasztják a tudományos adatok, ami a szív-érrendszeri betegségekkel kapcsolatos ismereteinkkel összhangban van. Valamint a kutatók körében széleskörűen elismert.

Sajnálatos módon a koleszterin ártatlansága az orvosok, dietetikusok, valamint a társadalom nagy része előtt ismeretlen. Ugyanakkor az egészségügyben dolgozók és a tudományos élet tagjai körében jelentős érdekkonfliktus áll elő, ami erősen akadályozza az igazság kiderülését. A koleszterinnel kapcsolatos szakcikkek írásával megbízott orvosok 90 százalékát, a gyógyászati kutatások kétharmad részét a gyógyszergyárak finanszírozzák. Ennek következménye, hogy azt a téves hipotézist tartják életben, ami szerint a szív-érrendszeri betegségek okozója a koleszterin és a telített zsírsavak.

Koleszterinnel kapcsolatos tévhitek: Mítosz: Koleszterinben és telített zsírsavakban gazdag ételek fogyasztása megemeli a szérum koleszterin szintjét. Valóság: Több, hosszú távon fenntartott vizsgálat kimutatta, hogy koleszterinben és/vagy telített zsírsavakban gazdag ételek fogyasztása nem hat ki a szérum koleszterin szintjére. Mítosz: Koleszterinben és telített zsírsavakban gazdag ételek elősegítik az atherosclerosis (érelmeszesedés) kialakulását. Valóság: Számtalan kísérlet kimutatta, hogy akik állati eredetű telített zsírsavakat fogyasztanak, ritkábban kapnak szív-érrendszeri betegséget, mint azok, akik főleg többszörösen telítetlen zsírsavakat fogyasztanak (amik növényi olajokban vannak). Az eldugult artériákban talált zsír 75 százaléka telítetlen, aminek a fele többszörösen telítetlen. Mítosz: A magas LDL-koleszterin érték atherosclerosist, illetve infarktus okoz. Valóság: negyvennél több kísérlet jelezte, hogy a koleszterin szint csökkentése nem akadályozza meg az infarktust. Éppen ellenkezőleg, több kísérlet bizonyítja, hogy magasabb koleszterin szint csökkenti az infarktus bekövetkezésének az esélyét. Mítosz: Alacsony koleszterin szint megelőzi a szív-érrendszeri betegségeket, és csökkenti a mortalitást. Valóság: Több, gondosan elvégzett kísérlet bizonyítja, hogy fordított arány áll fenn a koleszterin szint és a mortalitás között. A Yale-en végzett új keletű tanulmány kimutatta, hogy idős emberek soraiban kétszer nagyobb valószínűséggel áll be a halál alacsony koleszterin szinten. Mítosz: Sztatinok szedése csökkenti a szérum koleszterin szintjét és egyben csökkenti a mortalitást, valamint nincs jelentős mellékhatásuk. Valóság: Még egyetlen tanulmány se mutatta ki, hogy a sztatinok szedése csökkentené a mortalitást egészséges emberekben, akiknek csak a koleszterinük magas, de nincs szív-érrendszeri betegségük. Ezzel szemben a sztatinoknak komoly mellékhatása van, például az izom sorvadás, ami csak 3 év után jelentkezik, három eset közül egynél.

Mik segítik elő a szív-érrendszeri betegségek megelőzését? 1) Tanulj meg stressz mentesen élni. 2) Ügyelj a testsúlyodra, ne légy se kövér, se krónikusan sovány. 3) Végezz naponta legalább 30 perc mérsékelten erős fizikai munkát. 4) csökkentsd a magas glikémiás indexű élelmiszerek fogyasztását. Ezek: finomliszt és készítményei, rizs, cukor, feldolgozott ételek. 5) Ne fogyassz többszörösen telítetlen zsírsavakat, és/vagy transzzsírsavat tartalmazó ételeket. Ezek: elsősorban a margarinok, margarinok felhasználásával készült péksütemények és egyéb termékek. 6) Lehetőség szerint fogyaszd a természetesen táplált állatok húsát, zsírját és belsőségeit. 7) Főzéshez használj elsősorban sertészsírt, szárnyasok zsírját, vajat. Eszedbe ne jusson napraforgó, és egyéb növényi olajt használni, mivel ezek könnyen oxidálódnak, illetve hő hatására átalakulnak. 8) Egyél maximálás nélkül természetes körülmények között termelt tojást, különösképpen a sárgáját, lehetőleg lágy tojás formájában.  9) Fogyassz nyers tejet és tejterméket, amelyek bőven tartalmaznak probiotikumokat, enzimeket, vitaminokat és egészséges zsírsavakat. 10) Egyél gyakran fermentált alapanyagokat (savanyú káposzta, joghurt, stb.) 11) Egyél sok vajat, lehetőleg természetesen táplált tehenektől. 12) Fogyassz több Ω-3 zsírsavat, ami halakban és lenmagolajban van (ez utóbbit hevítés nélkül habarásnál lehet jól felhasználni).

FORRÁS: Weston A. Price Foundation; The Cholesterol Myths by Uffe Ravnskov, MD, PhD.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2971) Atomháború

Tibor bá’ online

 

Kashmir miatt India és Pakisztán már jó ideje hülyéskedik egymással, ami azért nem vicc, mert mind a két országnak van fejenként (becsült) 150 nukleáris töltete és a megfelelő rakéta hozzá a célba juttatáshoz. Szakértő véleménye szerint, ha valóban egymás hajába kapnak, és beindul a kölcsönös letarolás, akkor egy-két nap alatt több halottat tudnának produkálni, mint a II. világháború áldozatainak a száma. More people will die almost immediately than were killed in the entire Second World War.

A számítások szerint 36 millió tonna füst és hamu keletkezne, ami feljutva a felső atmoszférába, az egész világon szétterülne. Ezt nevezi a szakirodalom nukleáris télnek. Az átlag hőmérséklet azonnal minimum 2°C-t süllyedne, viszont maximum 5°C is lehetne. Miközben a mínusz 2°C is az utolsó jégkorszak átlaghőmérsékletét jelenti. Levels characteristic of the last Ice Age.

Ezen kívül a csapadék 15-30 százalékkal csökkenne, és ennek megfelelően a mezőgazdasági termelés is, ami elég lenne a tömeges éhezéshez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2970) Új járvány bekövetkezése

Tibor bá’ online

 

Száz éve, az első világháború befejezése után, a Világon végigsöpört a spanyolnátha, ami rövid időn belül 50 millió áldozatot követelt, többet, mint a világháború. Ennek ellenére ritkán esik szó róla. Miközben a WHO által szponzorált Global Preparedness Monitoring Board jelentése szerint komoly veszélye van annak, hogy a légzőszervet megtámadó járvány felüti a fejét, ami világviszonylatban 50…80 millió áldozatot követelhet.

Az igaz, hogy az elmúlt 100 év alatt feltalálták az antibiotikumokat, és különböző vakcinákat, de a modern utazási lehetőségek erősen kedveznek a járvány terjedésének, valamint az utóbbi időben egyre több baktérium lett antibiotikum rezisztens. Éppen ezért a jelentés szerint a veszély egyre nagyobb. Elsősorban azért mert a klímaváltozása betegségnek kedvez. Különböző szúnyog fajták nyomulnak északra terjesztve a ZIka, Dengue, és sárgaláz kórokozóit.

Tény az, hogy egyre jobban kik vagyunk téve olyan betegségeknek, amikre nem vagyunk felkészülve, és ennek megváltoztatására nincs politikai akarat. Sajnálatos módon csak akkor lépnek, amikor a baj már a nyakunkon van, és amikor leküzdjük, akkor gyorsan elfelejtjük.

Járványok nem csak az egészségünket veszélyeztetik, de kihatnak a gazdaságra is. A 2003-as SARS járvány 40 milliárd $ költséggel járt. A Nyugat Afrikai Ebola járvány 2014-2016 között 53 milliárd dollárba került. A 2009-es H1N1 Influenza járvány ára 55 milliárd $ volt. Ha holnap kitörne egy olyan járvány, mint amilyen az 1918-as Spanyol nátha volt, az 3.000 milliárd dollárt venne ki a zsebünkből.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2969) Amerikában egy új világ született, ami nem feltétlenül szép (Aldous Huxley).

Putyin elképesztő mennyiségű kritikát kap, főleg Amerikából, amelyek nagy része üres szóbeszéd, nem veszi figyelembe a valóságot és nem tartalmaz reális analízist. A figyelmesebbek hiányolják az őszinte kritikát, mert amik vannak, azok főleg propagandával vannak kitömve.

A poszt teljes fordítását elküldöm a VIP előfizetőknek

___________________________________________________________________________

The United States Has Entered a New World, And It Is Not A Brave One

By John Chuckman

There is an immense amount of criticism of Putin, especially coming from America, most of it empty criticism which ignores realities and genuine analysis. For the more thoughtful, it represents only the stink and noise of propaganda, and not honest criticism in its true sense at all.

In politics, and especially in the direction of a country’s foreign affairs, there are certain behaviors, ideas, and attitudes which mark out a person as exceptional. I think there can be no doubt, Putin is just such a person, and I am very much inclined to say, the preeminent one of our time. Frankly, compared with Putin’s skills, Donald Trump comes off as a noisy circus act, a sideshow carnival barker, and not an appealing one. He has an outsized impact in the world only because he represents the most powerful country on earth and has embraced all the prejudices and desires of its power establishment, not because of the skillfulness of his actions or the insight of his mind. Obama made a better public impression, but if you analyze his actions, you see a man of immense and unwarranted ego, a very secretive and unethical man, and a man who held no worthy ideals he promoted. He was superficial in many things. And he was completely compliant to the power establishment, leaving no mark of his own to speak of.

Putin is a man who advocates cooperation among states, who argues against exceptionalism, who wants his country to have peace so that it can grow and advance, a man lacking any frightening or tyrannical ideologies, a man who invariably refers to other countries abroad, even when they are being uncooperative, in respectful terms as “our partners,” a man who knows how to prioritize, as in defense spending, a man with a keen eye for talent who has some other exceptional people assisting him – men of the caliber of Lavrov or Shoygu, a man who supports worthy international organizations like the UN, a man who only reluctantly uses force but uses it effectively when required, a highly restrained man in almost everything he does, a man who loves his country and culture but does not try foisting them off on everyone else as we see almost continuously from American presidents, a man with a keen eye for developing trends and patterns in the world, a man with an eye, too, for the main chance, a man whose decisions are made calmly and in light of lot of understanding. That’s quite a list.

The differences between recent American leaders, all truly mediocre, and Putin probably has something to do with the two counties’ relative situations over the last few decades. After all, if the support isn’t there for someone like Putin, you won’t get him. Russia’s huge Soviet empire collapsed in humiliation in 1991. The country was put through desperate straits, literally its own great depression with people begging or selling pathetic trinkets on the streets. And America made no real effort to assist. Indeed, quite the opposite, it kicked someone who was down and tried to shake all the loose change from his pockets. Out of Russia’s desperation came a man of remarkable skills, a rather obscure figure, but one who proved extremely popular and was obviously supported by enough powerful and important people to employ his skills for the county’s recovery and advance.

Putin showed no weakness or flinching when dealing with some of the extremely wealthy men who in fact became wealthy by stripping assets from the dying Soviet Union, men who then also used their wealth to challenge the country’s much-needed new leadership. He was, of course, excoriated by the United States, but to the best of my understanding, he did what was necessary for progress. The results are to be seen in a remarkably revitalized Russia. Everywhere, important projects are underway. New highways, new airports, major new bridges, new rail lines and subways, a new spaceport, new projects and cooperative efforts with a whole list of countries, new efforts in technology and science, and Russia has become the world’s largest exporter of wheat. Putin also has committed Russia to offering the world grain crops free of all GMOs and other contaminants, a very insightful effort to lock-in what have been growing premium markets for such products, even among Americans.

The military, which badly declined after the fall of the USSR, has been receiving new and remarkable weapons, the products of focused research efforts. New high-tech tanks, artillery, ships, and planes. In strategic weapons, Russia now produces several unprecedented ones, a great achievement which was done without spending unholy amounts of money, Russia’s military budget being less than a tenth that of the United States. Putin’s caution and pragmatism dictate that Russia’s first priority is to become as healthy as possibly, so it needs peace, for decades. Few Westerners appreciate the devastating impact of the USSR’s collapse, but even before that, the Soviet empire had its own slow debilitating impact. Russia’s economic system was not efficient and competitive. The effects of that accumulated over many years. The USSR always did maintain the ability to produce big engineering projects such as dams and space flight, but it was always sorely lacking in the small and refined things of life that an efficient economy automatically sees are provided.

The new strategic weapons are an unfortunate necessity, but the United States threatens Russia as perhaps never before with the expansion of NATO membership right to the Russian border, something breaking specific American promises of years back. And it has been running tanks all over Europe and then digging them in them right at the frontier just to make a point. It has deployed multiple-use covered missile launchers not far from the border which may as easily contain offensive intermediate-range ground-to-ground nuclear missiles as the defensive anti-missile missiles claimed to be their purpose. And it has torn up one of the most important nuclear-weapons treaties we had, the INF Treaty, pertaining to intermediate-range missiles. Intermediate-range nuclear missiles based in Europe give the United States the ability to strike Russia with little warning, their ten-minute flight path compares to a roughly thirty-minute flight path for an Intercontinental Ballistic Missile (ICBM) coming from America. These are extremely de-stabilizing, as are the counter-measures Russia felt it must take, Russian intermediate-range nuclear missile aimed at European centers. Everyone eventually recognized that, and that’s why the treaty was successfully completed. Europeans appreciated no longer becoming the immediate battlefield in a nuclear war.

But relations with the United States have now entered a new world, and it is not a brave one. America’s power establishment has assumed new goals and priorities, and in those, Russia is not viewed well, despite its new identity as a nation ready to participate and peacefully compete with everyone, a nation without the kind of extreme ideology communism was, a kind of secular religious faith. Despite its readiness to participate in all Western organizations, forums, and discussions, it is viewed with a new hostility by America. It is arbitrarily regarded as an opponent, as an ongoing threat. As I discuss below, America, too, has been kind of in a decline, and the response of its leadership to that fact involves flexing its muscles and extracting concessions and privileges and exerting a new dominance in the world, a response not based in economic competition and diplomatic leadership, a response carrying a great deal of danger.

And, very importantly, its response is one that involves not only bypassing international organizations, but, in many cases, working hard to bend them to its purposes. There are many examples, but America’s treatment of the UN has been foremost. It has in the recent past refused for considerable periods to pay its treaty-obliged dues until it saw changes it unilaterally demanded. It has dropped out of some important agencies completely, most notably UNESCO. In general, it has intimidated an international organization into better accommodating American priorities, including very much imperial ones opposed to what the UN is supposed to be about. And it has used this intimidation and non-cooperativeness to influence the nature of leadership at the UN, the last few Secretaries-General being timid on very important matters and ineffective in general. That’s just the way America likes them to be now. A harsh Neocon like Madeleine Albright won her government-service spurs at the UN by engineering the departure of an unwanted Secretary-General.

Promoting coups is not a new activity for the United States. There is a long postwar record, including Iran’s democratic government in the 1950s, Guatemala’s democratic government in the 1950s, and Chile’s democratic government in 1973. But the recent coup in Ukraine represented something rather new, a very provocative activity right on a major Russian border. It was also against an elected government and in a country which shares with Russia a history and culture going back more than a thousand years to the predecessor state of Kievan Rus. Yes, there are resentments in Ukraine from the Soviet era, and those are what the United States exploited, but the country was democratically governed. In any event, staging a coup in a large bordering country is a very serious provocation. You can just imagine the violent American reaction to one in Mexico or Canada.

The new, post-coup government in Ukraine also made many provocative and plainly untrue statements. The ineffective, and frequently ridiculous, President Poroshenko kept telling Europeans that Russian troops and armor were invading his country. Only his brave army was holding the hordes back. He was literally that silly at times. Of course, none of it was ever true. American spy satellites would quickly detect any Russian movement, and they never did. In an effort to put the wild claims into perspective, treating them with the contempt they deserved, Putin once said that if he wanted to, he could be in Kiev in two weeks. Undoubtedly true, too. Well, the statement was taken completely out of context, treated as a threat by America’s always-faithful-to-the-narrative press. Journalism in the service of government policy – all of it, from the most elevated newspapers and broadcasters to the humblest. And I think that nicely illustrates the absurdity of events in Ukraine and the way they have been used.

The United States paid for the coup in Ukraine. We even know how much money it spent, five billion dollars, thanks to the overheard words of one of America’s most unpleasant former diplomats, Victoria Nuland. The idea was to threaten Russia with the long Ukrainian border being put into genuinely hostile hands. Never mind that the government driven from office with gunfire in the streets from paid thugs was democratically elected. Never mind that many of the groups with which the United States cooperated in this effort were right-wing extremists, a few of them resembling outright Nazis, complete with armbands, symbols, and torchlight parades. And never mind that the government America installed was incompetent, not only sending Ukraine’s economy into a tailspin but promptly igniting a completely unnecessary civil war.

The large native, Russian-speaking population (roughly 30% of the country) is completely dominant in Eastern Ukraine and Crimea. Those two regions partly turned the tables by seceding from Ukraine with its government which early-on worked to suppress historic Russian-language rights and carried on a lot of activities to make those with any Russian associations feel very unwelcome. It’s a deliberately provocative environment, and, as we all know from our press, not a day goes by in Washington without anti-Russian rhetoric and unsupported charges. While Washington greatly failed in this effort, it nevertheless succeeded in generating instability and hostility along a major Russian border. It also gained talking points with which to pressure NATO into some new arrangements.

In the case of Crimea, it is important to remember that it has been Russian since the time of Catherine the Great. It only was in recent history that Crimea became part of Ukraine, and that happened with the stroke of a pen, an administrative adjustment during the days of the USSR, the very USSR the people now running Ukraine so despise, rejecting almost everything ever done, except for the administrative transfer of Crimea apparently. Just one of those little ironies of history. The people who live in Crimea speak Russian, and they did not welcome the new Ukrainian government’s heavy-handed, nationalist, anti-Russian drive around Ukrainian language and culture, necessarily a narrow, claustrophobic effort since the late USSR was a multi-national and multi-lingual state, and given Crimea’s much longer-term history as part of Russia. Even during Crimea’s recent past as part of Ukraine, Russia continued to maintain, under lease, its major naval base at Sevastopol on the Black Sea, so the connections with Russia have been continuous.

In virtually every newspaper story you read and in places like Wikipedia on the Internet, you will see the word “annexation” used to describe Crimea’s relationship with Russia. It simply is not an accurate description, but its constant use is a very good measure of America’s ability to saturate media with its desired version of events. The people of Crimea voted overwhelmingly to secede from an unfriendly new Ukraine, and they voted to petition Russia’s admitting them as part of the country. How can you call the results of free and open votes annexation? Well, only the same way you can tell the twice-elected President of Venezuela that he is not President and that another man, who did not even run in the election and administered the oath of office to himself, is the President. This is the kind of Alice-in-Wonderland stuff that comes as part of America’s new drive for dominance.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2968) Ha új állást keresnél….

Tibor bá’ online

 

Manapság bárkivel előfordulhat, hogy új állást keres. Ha te is ebben a cipőben jársz, ez a cikk segítségedre lehet.

Böngészd az összes állásbörze ajánlatát egy helyen

Ma már szinte mindenki foglalkozik álláskereséssel: valaki elvesztette állását korábbi munkahelyén leépítés miatt, mások – diákok és végzősök – csak most léptek be a nagybetűs életbe és állást keresnek. Van egy másik kategória is, ezek az emberek hajlandóak szakmai fejlődésre, ezért folyamatosan böngészik más, nagyobb cégek ajánlatait karrierépítés szempontjából. Általában ez a kategória passzívan bár, de állandóan munkát keres.

Ahogy a gyakorlat mutatja, hazánkban átlagosan 1-2 hónapot tölt el egy ember álláskereséssel szakmájától függően. Ez alatt az idő alatt több száz internetes hirdetést böngésznek át, van olyan is, aki a hagyományos újságmódszert választja. Lehetsz te  bármennyire pedáns, az összes újság és internetes oldal összes álláshirdetését nem tudod átnézni. Ezenkívül a munkaerőpiac nem statikus, minden nap változik.

A fiatal pályakezdők főbb nehézségei:

  1. Tapasztalat hiánya- ma már szinte minden cég érdeklődik, van-e a jelentkezőnek szakmai tapasztalata (1-3 év, vagy még több). Amennyiben nincsen, nem felel meg az állás követelményeinek, mivel ilyenkor általában kevés az elméleti tudás. Bizonyos állások betöltéséhez azonban nincs szükség szakmai tapasztalatra.
  2. Akár a munkaadó, akár a jelölt túl magas követelményeket támaszt. Lehet olyan is, hogy a munkaadó előre tudhatóan magas követelményeket támaszt, melyeknek a jelentkezők többsége nem felel meg. Gyakran a jelentkező kér túl magas munkabért, amit a munkaadó nem tud megadni.
  3. A személyzeti osztály vagy nem teljes mértékben vagy hanyagul végzi munkáját. Jelen probléma azokat a cégeket érinti, ahol ezzel külön osztály foglalkozik. A 45 évnél idősebbek számára létezik úgynevezett kimondatlan „életkorcenzúra”. Holott a törvények szerint ez jogtalan.

Ahhoz, hogy a munkakeresés folyamata ne legyen kimerítő és hosszú, alapult a Jooble. Fő jellegzetességei, hogy nem tárolja az önéletrajzokat, illetve állásajánlatokat, viszont kitűnően tudja őket keresni. Ha arra klikelsz, hogy munka Budapesten, minden aktuális állásajánlatot megtalálsz ebben a városban, több, mint 290 börze ajánlatait.

Álláskereső portálok a világ több, mint 50 országában működnek. Naponta több, mint egymillió felhasználó alkalmazza őket és minden hónapban több, mint félmillió felhasználó talál így munkát.

További információ: : https://hu.jooble.org/

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________