Tibor bá’ online
A globális melegedés olyan mértékben eluralkodott a gondolatvilágunkban, hogy egyéb negatív „eredményeket” nem is vesszük észre. A legújabb esemény az a felhívás, hogy az utóbbi időben a világ madarainak egy harmada eltűnt. Persze, mert a rovarok is eltűnnek, ami a madarak élelme. Éva hosszú évek óta télen eteti az énekes madarakat. Ennek legolcsóbb módja, ha búzalisztet és sertészsírt kemény gombóccá gyúrunk, amit beteszünk egy műanyag hálóba, és kiakasztjuk a kertbe.
Természetesen rengeteg madár látogat minket, és kitűnően érzik magukat. Ha véletlenül elfogy a madárkaja, akkor bekopognak az ablakon, amire a reggeli világosság beköszöntésekor kerül sor. Fizetésül tavasszal hatalmas csicsergésbe kezdenek. Az idén volt az első alkalom, amikor a tavaszi kikelet után nem maradtak el az énekes madarak, hanem buzgón követelték a jussukat. Az okot nem volt nehéz kitalálni, egyszerűen nincs elég rovar, és éhesek.
Ezzel természetesen nincs vége a változásoknak. Összesen 5 diófánk volt, mind én ültettem. Ebből az öt fából a múlt évben 3 simán kiszáradt, amire az én emlékeim szerint még nem volt példa. Az ok, legalább is előttem ismeretlen. Az idén újabb meglepetés született, megint a dióval kapcsolatban.
Normál körülmények között ősszel a dió zöld burka felreped, és kiesik belőle a dió, csak össze kell szedni. Amiből nem esik ki, azt dióveréssel szüretelik. Az idén a zöld burok nem reped fel, hanem feketedik, rohad, és nyálkásodik. A dió nem esik ki belőle. A fekete trutyi leszedése nehézkes, munkával járó, az ember keze és a diótermés is fekete lesz tőle. A dió feltörése után kiderül, hogy a bélnek semmi baja. Az okról semmit se tudok.
Egy biztos, ahogy Bálint írta minap, minden megváltozik, és van, ami a hátrányára.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________