Tibor bá’ online

Herman Melville műve, Moby Dick a fehér bálna, hűen adja vissza az emberi természetet, és annak következményeit. Ahogy ezt tette William Shakespeare, Erzsébet királynő Angliájában, vagy Fjodor Dosztojevszkij a cári Oroszországban. Az önpusztítással a bálnát üldöző hajón a legénység éppen úgy tisztában volt, mint ahogy napjainkban is sokan tudjuk, hogy a multik profitjára, az erőforrások kegyetlen felélésére épülő fogyasztói társadalom halálra van ítélve. [Nem csalok. az eredeti szöveg így szól: Many of us know that a consumer culture based on corporate profit, limitless exploitation and the continued extraction of fossil fuels is doomed.]

Az amerikai gazdasági rendszer, csak úgy mint a képviseletei demokráciánk, egy fikció. A FED havonta nyújt át ezüsttárcán 85 milliárd dollárt a kormánynak. Most már 10 éve táplálják Washingtont és a Wall Street-et. A FED sok billió (10¹²) dollárt kölcsönöz, gyakorlatilag kamatmentesen, bankoknak és vállalkozásoknak, akik hatalmas kamatok mellett (akár 30 % THM) kölcsönzik ki a népnek. Az ország oligarchái spekulálnak ezekkel a pénzekkel egy túlfűtött részvénypiacon. Becslések szerint a bankok 15-20 billió dollár haszonra tettek szert. És a gazdasági rendszer meglopása az összeomlásig fog folytatódni.

Ezzel egy időben az ökológiai rendszer szétesik. Az óceánok állapotával foglalkozó nemzetközi kutatócsoport jelentése szerint az óceánok sokkal gyorsabb változnak, mint ahogy ezt korábban feltételezték, egyre inkább válik alkalmatlanná az élővilág fenntartására. A kibocsátott CO2 legnagyobb részét az óceánok fogták fel, plusz felvették az atmoszférában jelentkező többlet hőt. Ebből következik, hogy az óceánok vize felmelegszik és egyre savasabbá válik, miközben csökken a tápanyag tartalma és növekszik az oxigén vesztése. Ezt nevezik a tudósok „halálos hármasnak”, és hozzáteszik, hogy az ismert eddigi öt tömeges kihalás mindegyikét a „halálos hármas” valamelyike előzte meg. Az óceánok 55 millió év után újra efelé tartanak.

Ezzel kapcsolatban a Hawaii University legfrissebb tanulmánya szerint a globális felmelegedés már elkerülhetetlen, legjobb esetben a bekövetkezést lehet lelassítani. Ötven éven belül a Föld legnagyobb része ember számára lakhatatlanná válik. Százmilliók fogják elhagyni otthonaikat. Sok millió faj ki fog halni.

Csak úgy, mint a bálnavadász hajó legénysége racionalizáljuk a kollektív őrültséget. Mindenki óvatosságra int, le kell állni a gazdasági, politikai, környezeti katasztrófa felé történő menetelésünkkel, vissza kell fogni a CO2 kibocsátásunkat, de ezeken a döntést hozó elit átlép, sőt nevetségessé teszi a figyelmeztetőket. A vészjeleket pedig: egyre gyakoribb szárazságokat, gleccserek és sarki jég gyorsuló olvadását, egyre erősödő tornádókat és hurrikánokat, termésvisszaeséseket, egyre súlyosabb árvizeket, szokatlanul heves erdőtüzeket nem veszik észre. Helyette a végtelen hatalom birtoklásának illúziójában hedonisztikus életstílust kergetnek.

Friedrich Nietzsche szerint csak néhány embernek van lelkiereje, hogy vészhelyzetben szembenézzen – megfogalmazása szerint – az emberi valóság poklával. A legtöbben nagy szorgalommal ignorálják a szembenézést, de vannak, akik kielégíthetetlen kíváncsiságtól hajtva keresik az igazságot. [Ennek lehetünk tanúi ezen a blogon.]

Hanyatló civilizációk üldözik a független gondolkodókat, mert nem akarják, hogy a tömegek belenézzenek a rájuk váró „pokolba”. Ilyen gondolkodók – Noam Chomsky, Ralph Nader, Cornel Wets – akik elutasítják a véget nem érő fejlődés illúzióját. Ragaszkodnak ahhoz, hogy létünket a természet törvényei szabják meg. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor a Földet át fogjuk adni a mikrobáknak.

Clive Hamilton: “Requiem for a Species: Why We Resist the Truth About Climate Change” (Rekviem az emberiségért – a klímaváltozás tényét miért nem akarjuk elfogadni) munkájában lefesti „a katasztrofális klímaváltozás bizonyosságának elfogadásával járó megkönnyebbülést. A „hamis remény” felszámoláshoz ismeretek és megfelelő érzelmek szükségesek. Az első viszonylag könnyen elérhető. A második sokkal keményebb dió, mert azt jelenti, hogy azok, akiket szeretünk, beleértve gyermekeinket is, néhány évtizeden belül bizonytalanságnak, szenvedésnek lesznek kitéve, esetleg korai halálnak. Igen nehéz elfogadni az elkerülhetetlen katasztrófát, miközben azt tapasztaljuk, hogy a hatalmat gyakorló elit a füle botját se mozdítja. Napjaink legijesztőbb egzisztenciális küzdelmét ezen szörnyű ténynek a megemésztése jelenti.

Az emberi faj, elsősorban a fehér ember 500 év óta fosztogatja, leigázza, kihasználja, és szennyezi a Földet, miközben legyilkolja azokat a természeti népeket, akik útjában állnak. Most értek el az út végére. Az a technikai és tudományos módszer, ami soha nem látott kényelmes életet teremtett, valamint egy parányi, globális elit rendelkezésére álló pártatlan méretű katonai és gazdasági erő az, ami megpecsételi a sorsunkat. A végtelen gazdasági növekedés és kizsákmányolás mániája elátkozta az Embert, kimondta a halálos ítéletünket. De még a gazdasági és ökológiai rendszerünk látványos felbomlása után, a minden idők (1850 óta mért) legforróbb év (2012) megtapasztalását követően se vagyunk képesek leállítani a globális kapitalizmust. Az emberiség hozzákötötte magát az ítéletnapjának gépéhez, amely célba vette a szakadékot.

Fejlett civilizációknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy elpusztítják önmagukat. Antropológusok, mint Joseph Tainter: „The Collapse of Complex Societies” (Fejlett civilizációk összeomlása), Charles L. Redman in “Human Impact on Ancient Environments” (Az Ember kihatása az ősi környezetekre), és Ronald Wright in “A Short History of Progress” (A társadalmi fejlődés rövid története) kimutatták a jól ismert mintát, ami szerint a rendszerek összeomlanak. Ma ettől csak annyiban van eltérés, hogy civilizációnk bukása magával viszi az egész bolygót. Ez alkalommal nem lesz „új világ”, amit ki lehet zsákmányolni, nem lesznek ősi civilizációk, amiket meg lehet hódítani, nem lesznek emberek, akiket rabszolgaságba lehet dönteni. Az emberi faj és a Föld között dúló jelenlegi ütközet meg fogja velünk tanítani a végtelen kapzsiság, arrogancia, pénzimádás következményeit.

A történelem tanulsága szerint a fejlett társadalmak csúcsragyogását és szélsőséges jólétét az összeomlása követi.

* A fentiek Chris Hedges szerző és publicista Santa Monicán (Kalifornia) tartott beszédének a magyarra fordított változata.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________