Tibor bá’ online
Ülünk a TV előtt és nézzük a maratoni futást a Rio 2016 Olimpián. Éva megszólal, mindjárt vége a nyárnak, pedig nem rég volt karácsony. Hát igen – válaszolom – és már a gyerekek készülnek az iskolakezdésre. Aztán elgondolkodom. Négy évig jártam középiskolába, és annyi minden történt. Öreg fejjel elhatároztuk, hogy minden hónapban összejövünk, és az már 15 éve volt, közel négyszer több mint a teljes iskolaidő, és jóformán semmi se történt alatta (csak néhányan elmentek az örök vadászmezőre).
Képzelhetitek, hogy meglepődtem, amikor bekapcsoltam az Internetet és a következő cím verte majdnem ki a szemem: Why Time Seems to Go by More Quickly as We Get Older? Tényleg, miért?
Gyerekkorunkban, várva a karácsonyt, úgy tűnt sose érkezik el. Most pedig repülnek a hónapok. Az idő felgyorsulásának érzete másokat is gondolkodóba ejtett, így nem csoda, hogy több elmélet is született, amelyek megpróbálják megfejteni a talányt, vagyis idősebb korban mért érzékeljük az idő felgyorsulását.
Az egyik elmélet szerint a biológiai óránk megváltozik, ami lelassítja az anyagcserénket, lassabban ver a szívünk, ritkábban veszünk levegőt. Bár én nem hiszem, hogy ez lenne az ok.
Egy másik elképzelés szerint – ami nekem szimpatikusabb – az idő múlását mi az érzékelt információk számától nyerjük. Új stimulusok agyi feldolgozása időt vesz igénybe. Fiatal korban rengeteg új információval találjuk szembe magunkat. Ezért tűnik lassúnak az idő múlása. OK, de hogy következik ebből, hogy az észlelt idő, idős korban egyre rövidebb? Az elmélet szerint minél idősebbek vagyunk, annál jobban megismerjük a közvetlen környezetünket, ezért nem vesszük észre környezetünk részleteit. Gyerek esetében a világ többé-kevésbé egy ismeretlen hely, ahol számtalan új élmény leselkedik rá. Ezek feldolgozásához a gyermeki agynak több időre van szüksége. Az elmélet szerint ebből kifolyólag látszólag az idő lassabban telik a gyerekeknél, lassabban mint a folyamatos rutint átélő felnőtteknek.
Ennél tudományosabban kifejtve, az a helyzet, hogy az ingert továbbító dopamin, segít érzékelni az időt. A huszadik életév után, a dopamin szint folyamatosan csökken, ami az idő felgyorsulását érzékelteti.
Van még más, matematikai magyarázat is. Egy idő intervallumot a már átélt időhöz viszonyítva érzékelünk. Egy 6 éves gyereknek három év élete felét jelenti. Ezért tűnik gyerekkorban oly rettenetesen hosszú egyik szülinaptól a másikig terjedő idő. Míg egy 10 évesnek az egy év élete 10 százaléka, a 20 évesnél ez már csak 5 százalék. Ezek szerint egyáltalán nem furcsa, ha korosodással az átélt idő lelassul.
Ezen utolsó felvetés szerint egy 14 éves diáknak az előtte álló 4 év olyan, mint a 35 évesnek a következő 10, vagy a nyugdíjba vonulónak a következő 15. Szóval ne tökölj sokat! Az idő száll, függetlenül attól, hogy élvezed-e a napjaidat, vagy sem. Ráadásul évről évre egyre gyorsabban száll.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Nekem erre van egy tudományos elméletem: a tér novekszik, az ido gyorsul – amikor megszuletunk, beleszuletunk a térido egy állapotába, és mindenunk alakul a térido változásával, kivéve az idoérzékelésunk nem.
Gyerekként jóval tobb idot igénylo teljesítményekre is képes voltam, mint most – magyarán egy óra alatt jóval tobbet meg tudtam csinálni, mint most.
Van aki még gyerekkorában sem veszi észre a részleteket, mert nem érdeklik. Nekik lassabban telne a gyerekkor is?
Ha nem szokott gondolkodni, akkor előfordulhat (és unja magát). Ezt azért nem tartom valószínűnek gyerekeknél.
A gyermek szeretne minél hamarabb felnőtt lenni, de az idő (látszólag) nagyon lassan múlik, később, amikor munkaviszonyban vagyunk, szeretnénk, ha már péntek lenne, de az (látszólag) olyan lassan érkezik el. Idős korban már nem siettetjük az időt, mert érezzük, hogy egyre kevesebb van hátra – legszívesebben megállítanánk. De az (látszólag) rohan tovább megállíthatatlanul. Tehát az idő nem gyorsul, csak mi viszonyulunk hozzá a kor előrehaladtával másként.
3:
Ez megfontolandó.
Én is úgy emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, akkor sokkal lassabban telt az idő. Az általános iskolai nyolc osztály végtelen hosszúságúnak tűnt.
Amikor egyetemre kerültem, hihetetlenül felgyorsult az idő, és most, hogy dolgozni kezdtem, hasonlóan érzek.
Az én elméletem egyébként a következő:
Amikor sok szabadideje van az embernek (amikor még fiatal, nem kell sokat tanulni, nem dologzik, stb.) akkor több idő marad az önreflexióra, véleményem szerint ez az ami szubjektíven „belassítja” az idő múlását.
A másik dolog, ami szerintem fontos szerepet játszik az időérzékelésben az a rohanó életmód. Mindig csinálni kell valamit, mindig van valami új információ, új élmény stb, az ember nem tud lenyugodni, elgondolkodni, önreflektálni. Ebben vélményem szerint igen nagy szerepe van az internetnek is.
Ma nosztalgiával gondolok vissza az internet előtti időkre, amikor még az embernek el kellett mennie a könyvtárba, hogy információhoz, olvasnivalóhoz jusson. Úgy emlékszem, hogy az internet elterjedése előtt nem volt ez a nagy rohanás, ami manapság mindenfele tapasztalható. Annak idején sokkal többet olvastam, méláztam, gondolkoztam, önreflektáltam.
Szerintem manapság az a fő probléma, hogy az embert túl sok impulzus éri, és nincs ideje befogadni, feldolgozni, elraktározni az élményeket, mert rögtön jön a következő.
Tibor bá, engem még az érdekelne, hogy te személyesen hogy élted meg az éltet úgy összességében?
Hosszú volt? Vagy nem volt hosszú? Elröppent?
Én még csak 28 éves vagyok, de úgy érzem, igen gyorsan elröppent ez a 28 év is.
De igazság szerint tudom, hogy ez az érzés csalóka. Nem tudom átérezni (nem emlékszem) a 28 évemre. Azaz pontosabban úgy érzem, mint ha mondjuk az elmúlt 10 év tette volna ki, az életem 90%-át.