(1796) Gondolatok az öntudatról

Tibor bá’ online

 

~q191A tudósok legjava sem képes megoldani az emberi öntudat lényegét. Miért több az emberi elme egy igen bonyolult biológiai robotnál?Oliver Burkeman, The Guardian-ben megjelenő, gondolatainak az összefoglaló fordítása:

1994-ben, az Arizonai Tucson-ban, a David Chalmers nevű, ismeretlen filozófus előadást tartott az öntudatról, ami alatt azt az észlelőt kell érteni, ami a fejedben van, vagyis a „lelkedet” (csak hogy frászt hozzunk a neurológusokra). 😀 Az ifjú ausztrál titán előadása háborút indított el a tudósok és a filozófusok között, miután sikerült rámutatnia az emberi lét központi rejtélyére, na meg arra, hogy milyen messze állunk attól, hogy magyarázatot találjunk rá.

Az a bizonyos arizonai szimpózium unalmasan indult, a résztvevők hatalmasakat ásítoztak, amikor Dave, a harmadik előadó, felállt a pódiumra és beszélni kezdett. A 27 éves fiatalember hosszú hajával úgy nézet ki, mint aki egy metál koncertről érkezett, de szövegére mindenki felfigyelt. „Az emberi agy mindenféle, megoldásra váró problémát vet fel. Hogyan tanulunk, tároljuk az emlékeinket, gondolkodás nélkül rántjuk ki a kezünket a forró vízből, vagy halljuk meg nevünket nyüzsgő embertömegben is? Csakhogy ezek egyszerű problémák, amikre a megfelelő anyagi ösztönzés után a szakemberek meg fogják találni a választ. Van azonban egy valóban nehéz feladvány, mi valójában az öntudat?”

A szimpózium után következő hónapokban a szakértők csupa nagybetűvel említették az ÖNTUDATOT. Mert ugye, hogy az ördögben lehet, hogy az összes bonyolult agyi tevékenységet „belülről” látjuk? Miért nem vagyunk csak rendkívül okos robotok, akik tárolják az információkat, reagálnak zajokra és szagokra? Ez az 1400 gramm kocsonyás tömeg a koponyában hogyan képes olyan titokzatos dologra, mint a létezés érzékelése, és miként azonosul azzal a testtel, ami körülötte helyezkedik el? Két évtizeddel később, vagyis napjainkban már rengeteg mindent tudunk az emberi agyról. Szinte nem telik el hét, hogy valami újdonságról ne értesülnénk. Például, amikor felkelés után, véletlenül belerúgok az asztal lábába, bármely medika meg tudja mondani, hogy egy úgynevezett C-szövet üzenetet küld a hátgerincbe, ahonnan neurotranszmitterek indulnak el az agyvelő thalamusz tartományába, ahol aktiválódik a limbikus rendszer. Ez oké, de hogy jön ezzel párhuzamosan létre egy kellemetlen fájdalom érzete? Különben is, mi a fájdalom, és pontosan ki az, aki érzi? Az ilyen kérdések, amelyek a tudomány és a filozófia közötti határvonalon helyezkedik el, a szakértők egy részét felbosszantja, mert egyeseket arra készteti, hogy kijelentsék a tudat felszínére érkező érzetek, mint például a fájdalom, valójában nem létezik, függetlenül attól hogyan ugrálok fél lábon a szobában. Ugyanakkor néhány neurológus szerint a probléma az, hogy amit ma tudunk azon nem léphetünk túl. Másfelől többen úgy gondolják, hogy idővel megtalálható a megoldás, de csak akkor, ha elfogadjuk, hogy idővel a számítógépek is öntudatra ébredhetnek. Jó, de ezzel nem kerülünk közelebb a megoldáshoz: mi az öntudat, és miért létezik?

Csakhogy amikor valaki elkezd gondolkodni rajta, automatikusan eszébe jut megkérdezni magától, hogy mi az élet értelme? Christof Koch, agykutató, aki ifjabb korában még úgy gondolta, hogy isten helyezte be a lelket az ember agyába, napjainkban teljes komolysággal hivatkozik a kutatás mai állására, ami szerint nem kizárt, hogy a mobiltelefonnak van fájdalma. Ezt az átlagember nevetségesnek találja, de a kutatási eredmények és a logika nem zárják ki. Akkor most már világosan látható, hogy a tudomány hosszú időn át miért ignorálta az öntudat adta problémát, nem tud vele mit kezdeni. Az aggyal kell megérteni az agy működését. Hogy lehet egy mérőszalaggal megmérni a mérőszalag pontosságát? Sehogy. Éppen ezért ignorálta a tudomány az öntudat megfejtésének a problémáját, és ezt nem tegnap kezdte el.

Az 1600-as években René Descartes azonosította a dilemmát, ami a filozófusokat hosszú évekre lebénította. Egyfelől Descartes rájött, hogy semmi sem annyira nyilvánvaló, mint az, hogy van öntudatunk. Minden más, amit tudunk a minket körülvevő világról lehet egy illúzió is, amit azért hoztak össze, hogy becsapjanak minket. (ha eszedbe jut a Mátrix, ne csodálkozz) Viszont az öntudatod nem lehet illúzió. Ezzel szemben ez a biztos és ismert „jelenség” nem engedelmeskedik a tudomány szokásos törvényeinek. Nem kapcsolódik anyaghoz. Nem figyelhető meg, kivéve belülről az öntudat tulajdonosa által. Még csak meg se határozható. Ezért Descartes arra a megállapításra jutott, hogy az emberi elme valami speciális, anyagtalan dologból áll, ami nem engedelmeskedik a természet törvényeinek. Ezt csakis isten szabhatta ránk.

Ez a vallásos, és legfeljebb közvetett bizonyítékot Cartesian dualizmusnak nevezték (Descartes latin megfelelője: Cartesius), ami a XVIII. századig megmaradt elfogadott feltételezésnek, amikor már elkezdődtek az emberi agy tanulmányozásai. Azt viszont észre kell venni, hogy Descartes erősen sejtette a lélek létezését, ami csatasorba állította az egyre szekulárisabb tudományos közösséget, de ennek ellenére, és a XX. század agykutatásai se voltak képesek előállni meggyőző alternatívával. Így aztán az öntudat tabu témává vált.

Azt ugyan kevesen vitatták, hogy az agy(brain) és az elme(mind) szoros kapcsolatban áll egymással. De, hogy miként vannak összefonódva, vagy, hogy a kettő ugyanaz-e, azok olyan titokzatosságok, amiket legokosabb a filozófusokra bízni. A Nemzetközi pszichológiai szótárba még 1989-ben is a következő, meglehetősen türelmetlen bejegyzés jelent meg Stuart Sutherland angol filozófus tollából: „Lehetetlenség meghatározni mi az öntudat, mit tesz, és miért fejlődött ki. Ezzel kapcsolatban érdemleges írás még nem jelent meg.”

1990-ben Francis Crick, a kettős spirál egyik felfedezője – felhasználva tudományos hírnevét – megtörte a csendet. Véleménye szerint az agykutatás már untig eleget tett le az asztalra ahhoz, hogy az öntudaton ne kelljen már átlépni. Elfogadhatatlannak találta, hogy se a kognitív tudomány, se az agykutatás ne tegyen említést az öntudatról. Szerinte bizonyos neuronok, adott frekvencián bocsátanak ki jeleket, ami valahogy az emberi öntudatot váltja ki, de persze nem világos hogyan. Az általános vélemény szerint a Nobel-díjas Francis, mint egy félisten, megtehette, hogy nyilatkozik, de aki még nincs véglegesítve a tudományos szamárlétrán annak óvatosabbnak kell lenni. Okosabb, ha a ragaszkodik a tudomány fősodrához, nem mondhat olyat, amiről percek alatt kiderülhet, hogy hülyeség. Chalmers ma már 48 éves, haja rendezett az akadémiai íratlan szabályoknak megfelelően, már nem visel farmer nadrágot, de ötletei semmivel se kevésbé hevimetál jellegűek, mint korábban. Íme: Tételezzük fel, hogy van egy hasonmásod, aki fizikailag pontosan olyan, mint te, valamint pontosan úgy viselkedik, ahogy te. Beszélget, eszik, alszik, sugárzik róla a boldogság, vagy izgatottá válik, pontosan úgy, mint te. Egyetlen egy apró különbség van, éspedig az, hogy a hasonmásodnak nincs öntudata. Filozófiai zsargon ezt nevezi zombinak. Ilyen öntudatlan emberi lény természetesen nincs (illetve okosabb azt mondani, hogy tudtommal én nem vagyok ilyen, persze abszolút biztos abban nem lehetek, hogy te se vagy ilyen) Viszont elvileg a lényeg az, hogy ilyen lény létezhetne. Az evolúció létrehozhatott volna ilyen lényt, aki atomról atomra pontosan megfelelne egy embernek azzal a különbséggel, hogy nem lenne öntudata, azaz nem tudna önmaga létezéséről. Én most beszélek hozzád, és látom, hogy miként viselkedsz, leszkenelhetném az agyadat és láthatnám, pontosan mi megy végbe az agyadban, de amit találnék, ahhoz nem lenne szükség arra, hogy neked legyen öntudatod. Ha te odajönnél hozzám és a hasonmásomhoz, nem tudva melyikünk melyik, a legmodernebb agy-szkenellel se tudnád megmondani melyikünk a zombi, és melyikünknek van öntudata. Ebből világosan látszik, hogy az öntudat nem állhat kizárólag csak közönséges atomokból. Vagyis az öntudat ennél valamivel több kell, hogy legyen. Kell lenni benne egy természet adta extra alkotóelemnek, ami független a fizikai világtól.

Talán mondani se kell, hogy ezt az argumentumot nem mindenki tudta megemészteni, (Tibor bá’: én se) amit Chalmers előadott az 1996-ban megjelent könyvében: The Conscious Mind. (Az önmagáról tudó elme) Az ellenvéleményesek táborának elképzelését Massimo Pigliucci filozófus foglalta össze: Valóban sokan úgy gondoljuk, hogy az öntudat több mint sima fizikai valóság, de ezt elfogadni tudományos princípiumnak egyenlő lenne a fizikai törvények átírásával. Minden, amit a világmindenségről tudunk, azt mondja, hogy a valóság kizárólag fizikai dolgokból tevődik össze. Atomokból és a hozzájuk tartozó részecskékből. Máskülönben, ha ez a nem-fizikai mentális dolog létezik, hogy tudna fizikai változásokat előidézni, például: fájdalomérzésre hogyan rántom vissza a fájdalmat okozó tárgytól? Ennek ellenére a tudomány néha előáll meglepő dolgokkal. Az 1970-es években a Londoni Nemzeti Kórház Idegosztályán Lawrence Weiskrants neurológus egyik betegének (DB hivatkozással) volt egy vakfoltja a bal szemében, amit agykárosodás okozott. A kezelőorvos párhuzamos vonalakat tett a beteg elé, hogy azt nézze csak a bal szemével, de úgy helyezte el, hogy azok pont a vakfoltra vetítődtek. A kérdés az volt, hogy a vonalak vízszintes vagy függőleges irányba terjednek-e. A beteg természetesen tiltakozott, hiszen nem látott semmit. Az orvos viszont ragaszkodott a válaszadáshoz. A sokszoros kísérlet során kiderült, hogy a beteg az esetek 90 százalékában eltalálta azt, amit nem látott. Erről arra következtettek, hogy a beteg agya felfogta a képet anélkül, hogy az elme tudott volna róla.

Az tehát világos, hogy a neurológusok két csoportja élesen ellenkező véleményen van, de olyan vehemensen, hogy egymás elképzeléseit egyenesen nevetségesnek találják. Példa lehet erre Ted Honderich kanadai filozófus könyve, aminek Colin McGinn kritikájában a következő jelzők voltak: banális és céltalan, gyötrelmes, abszurd, befutja a teljes skálát a kisszerűségtől a komikuson át, egészen a simán elfogadhatatlanig. Amihez McGinn még hozzátette a lábjegyzetben, hogy kritikája ennél jóval élesebb volt, de a kiadó megkérte legyen szíves finomítson rajta.

Ezzel azonban nem merültek ki az ötletadók. Daniel Dennett, a Bostoni Tufts Egyetem ateista professzora szerint az öntudat, ahogy arról mi vélekedünk, csak egy illúzió. Az agyon kívül nincs ott semmi más, és ez az agy nem teremt öntudatot. Szerinte az öntudat olyan, mint egy groteszk trükk. Az agy normál funkciója szerint úgy tűnik, mintha lenne ott valami nem fizikai világból való. Egy valóságos, tényleges dolgot keresni, amit öntudatnak nevezünk, pontosan olyan butaság, mint azt állítani, hogy olyan karaktereket, mint például Sherlock Holmes, vagy Harry Potter egészen biztos fiktoplazma nevű anyagból vannak összegyúrva. Ezt állítani abszurd és felesleges, elsősorban azért, mert a karakterek nem is léteznek. Ez az a pont, ahol a vita nevetésbe fullad, mert egyik tábor se hiszi el azt, amit a másik állít. Mert ugye senki se tud előállni semmiféle bizonyítékkal, mindenki csak feltételez valamit, amit aztán el is hisz.

Az egyik oldal tagadja annak létezését, amiben mindenki biztos, hogy van: a látás, szaglás, érzések, stb. belső észlelését. Olyan ez, mintha valaki állítaná, hogy rák nem létezik, majd azzal állna elő, hogy meggyógyította a rákot.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

 

 

63 gondolat erről: „(1796) Gondolatok az öntudatról

  1. Ne haragudj, Tibor bá, de ezek nem „gondolatok”.
    Ez egy Wikipédia adathalom szubjektív körítésben, nulla hozzáadott értékkel, vagyis nem „információ” a szó nem konyha-szintű értelmezésében, lásd Shannon.

    Továbbá szerinted itt kinek van olyan szintű háttérismeret, RENDEZETT tudás a fejében, hogy erről a témáról, amely a legavatottabb szakértőket is megosztja, komolyan vehető társalgást tudna folytatni? Vagy ez csak egy újabb gumicsont, amivel szenvedélyes hitvitát tudsz generálni, ahol majd jól kioktatod az ostoba hívőket?

    (Bocs, csak éppen mostanában töltök sok időt a téma „bejáratának” tekinthető számítástudomány alapfogalmainak értelmezésével, aztán ott van a tudás-reprezentáció, fogalmak és nyelvek, szűrés és értelmezés, szemantikai rés, a logikus érvelés szabálykészlete, … Tudom, nagyképű bunkó vagyok. Alig várom, hogy meglepetés érjen a kialakuló beszélgetésben. Tényleg.)

  2. 1.
    Na, körülbelül ugyanilyen fanyalgással bármilyen felvetett témát rögtön félre is lehetne dobni, hiszen nem vagyunk legmagasabb szintű szakértői egyiknek sem, akár tudományról, politikáról vagy bármi másról van szó.
    De azért ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy aki akar, elgondolkodjon róla, hogy mi a véleménye róla, mi van erről az ő fejében, és azt megossza a többiekkel. Nem akarjuk elorozni a Nobel díjat senkitől.
    Csak úgy süt a szövegeidből a frusztráció, te tudod miért, mi csak a végeredményt látjuk, de az lehangoló…

  3. Bizonyára volt már, aki vizsgálta a dolog ilyen vonatkozásait is, de nekem az jutott eszembe, hogy a tudat szerintem nem egy alapkészletben meglévő tulajdonság, hanem egy potenciális képessége az agynak, amely a megfelelő külső ingerek, emberi környezet hatására szinte a nulláról felépül.
    Ezt egy csecsemő fejlődésénél meg lehet figyelni, és kérdés, hogy egyáltalán kialakulhat-e valamiféle tudat, ha nem kapja meg hozzá az agy a megfelelő impulzusokat.
    Ez szerintem azt az oldalt erősíti, hogy ez az agynak csupán egy működési funkciója, még ha a legmagasabb is, amit ismerünk.

  4. 1. Kedves Loránd
    „Ne haragudj, Tibor bá, de ezek nem “gondolatok”.”
    Ezért legfeljebb Oliver Burke-nek volna oka haragudni.

    „Továbbá szerinted itt kinek van olyan szintű háttérismeret, RENDEZETT tudás a fejében, hogy erről a témáról, amely a legavatottabb szakértőket is megosztja, komolyan vehető társalgást tudna folytatni?”
    Miért kéne „komolyan vehető” társalgásnak kialakulnia? Nem kerül egy pszichológiai újság címlapjára az összes hozzászólás. Elég sok témát meg szoktunk beszélni, amelyet teljes mélységében egyikünk sem ismer, de ezekkel a beszélgetésekkel esetleg fejleszthetjük az ismereteinket az adott témákban.

    „Vagy ez csak egy újabb gumicsont, amivel szenvedélyes hitvitát tudsz generálni, ahol majd jól kioktatod az ostoba hívőket?”
    Nem Istenről szól a cikk, a lélek szó is csak egyszer kerül elő, és akkor sem lényegi elem. Ha hitvita lesz ebből, azért nem lehet Tibor bá’-t okolni. Én egyébként szeretem, ha vita van, és érvelni kell, nem csak egyetértően bólogat mindenki, mert akkor nincsenek érdemi hozzászólások.

    Szerintem te nem azt kaptad, amit reméltél, de azért van a hozzászólási lehetőség, hogy hozzátehessük, amit hiányolunk. Te is hozzáteheted ahelyett, hogy ezt a hiányt Tibor bá’ szemére hánynád. Engem érdekelne, hogy te mit tudtál meg a számítástudomány és az öntudat összefüggéseiről.

  5. 1:
    Egy katedrálist a középkorban 150 évig építettek, aztán jön egy Loránd nevű iszlamista és 5 kg TNT-vel, a másodperc tört része alatt az egészet felrobbantja. Meg kell hajolni előtte, mert a hatékonysága milliószor felülmúlja az építőkét. Persze kérdés, hogy a mű megcsodálóinak mi a véleménye. A paradicsomba jutó terrorista természetesen elérte a célját, ott heverészhet 64 szűz társaságában, az idők végtelenjéig. Ehhez képest mi az a 150 év.

    Valami viszont elkerülte a terrorista figyelmét. Szándékával ellentétben nem engem cikizett le, hanem a Guardiant. Viszont remélhetően ez nem akadályozza meg, hogy mások robbantás helyett elgondolkozzanak a témán.-

    És még egy gondolat. Nem mindenki ért angolul. Talán lesz közöttük olyan, aki olyasmihez is hozzájuthat anyanyelvén, ami az INDEX-ből és az ORIGO-ból kikmarad.

  6. „bizonyította az éntudat egy alapszintjét (mivel a robot felismerte a saját hangját)”
    http://www.origo.hu/tudomany/20150717-robot-ontudat-entudat-android-mesterseges-intelligencia-ai.html

    Kérdés, hogy van-e különbség az én-tudat, és az öntudat között?

    Valamiféle öntudattal a magasabb rendű állatok rendelkeznek, de szerintem még a tartós párkapcsolatban élő madarak is. /Felismerik, megkülönböztetik a párjukat a többi fajtárstól, akkor bizonyára saját magukról is rendelkeznek egy ‘énképpel’./

  7. 4, Jani

    Vállalván annak veszélyét, hogy blogom „népszerűsítése” miatt Tibor bá újfent (az iszlamista terroristán túl, amire természetesen minden alapja meg is van) még aljasnak is nevez, linkelem a sok hosszú, unalmas és érdektelen írásaim egyikét (elnézést kérek, hogy angolul írtam, meg azért is hogy nem írok jól angolul, meg hogy nincs rajtam sapka).

    http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/10/coping-with-infinity-digitization.html

    Oké, nincs benne az öntudat definíciója – az ugyanis a gondolkodás alapfogalmaira épített bosszantóan összetett szerkezetnek a tetején van. Persze, el lehet mondani (az egyiket a sok közül), de minek: az evolúció hatékonynak bizonyuló trükkje a Church-Turing tézis problémájára. Ez egyébként válasz arra is, hogy miért sekélyes hülyeség „versenyt” feltételezni a humán és a gépi intelligencia között. Ez így nyilván csak egy hőzöngő böfögés, tartalmi szinten meg persze értékelhetetlenül rövid, de egyébként is kit érdekel?

    Elnézést a sajátos öniróniáért, hosszú idő alatt verték belém egyebek mellett itt 🙂

    Egyébként valamikor gondolkodtam egy (az én fogalmaim szerint is) sci-fi-nek nevezhető könyv írásán, pont azért, hogy felfoghatóbbá tegyem a témát. Megfigyelve azonban a jelenlegi sci-fi műfajt és a kapcsolódó beszélgetéseket, megvontam a vállam és kukáztam az ötletet. Nekem is egy életem van, és sajnos öregszem. Már nem mindegy, hogy hány orvos van az országban és hányadik vagyok, ha éppen nem tudok mozogni. Vagy hogy mennyire lesz nehéz szükségállapotot bevezetni, ki mikor és miért fog így dönteni (leírtam sok éve).

    Szépek az elvek és vágyak, de van, amit (akiket) fel kell adni. Ez a te világod, Tibor bá, nem csak a blogodon. És nem „felrobbantom”, csak már nem akarom megmenteni. Késő.

  8. 7:
    Nem bántani akarlak, de neked „lelki” segítségre van szükséged. Ezt egymagad nem tudod megoldani.

  9. Nincsenek véletlenek. Ha nem szólsz hozá, nem szólok hozzá. Oly keveset tudok a témáról, hogy bátran kalandozhatok. A nagy felismeréseket sem 80 éves tudósok teszik, hanem tizen-huszon éves kevés stopptáblát ismerő elmék. Mivel csak saját öntudatommal lehetek tisztában, erősít meg ebben a cikk, így hát az öntudati ismeretemről hozzáteszek egy szeletnyit a kollektív tudathoz úgy, hogy az én öntudatom felismeréséről másnak halvány reménysugár sem csillan meg. Nem tudom bizonyítani, hogy nekem van e öntudatom, de én szeretem.

  10. 8 Tibor bá: te aztán ne „aggódj” értem, inkább maradj az iszlamista terroristánál (5), az jobban áll neked. Ez annyira… hiteltelen. 😀

    A kedvenc feladatomat viszont valóban nem tudom a jelenlegi környezetemben sem megoldani. Ha itt valaki tud kapcsolatot Charles Simonyi-hoz, akit NEM arról ismerünk, hogy kétszeres űrturista, hanem arról, hogy a PARC fejlesztője, majd a Microsoft vezető fejlesztője volt, ő vitte be az objektum orientált programozást, az Office csomag „agya” volt, tizenöt éve dolgozik önálló cégben az „Intentional Programming” témán.
    Na az ő véleménye érdekelne, cserébe azért, hogy tudom, miért nincs még mindig működő termékük.

    9: azért Szilárd Leó életrajzát ajánlom olvasásra, az életkor és a stoptáblát nem ismerő elme viszonyával kapcsolatban. Vagy összevetni a „fiatal” Zuckerberg és az „öreg” Neumann János felismeréseinek mértékét.

  11. …A krumplileves legyen krumplileves, mondta Kádár. Mire gondolt? Mert a gasztronómiára biztos nem.

    A blog az blog! Mondhatnánk a fentiek alapján… 🙂
    Mint ha egy asztalnál sör/bor mellett beszélgetve múlatnánk az időt, hogy idézzem magamat..

    Már rég óta foglalkoztat a gondolat hogy csináljak egy blogot, hogy írjak valami nagyon szakmait én is.
    Volt rengeteg Világ-megváltó/rengető ötletem. Írhattam volna a mai fiatalok szexuális életéről de már lerágott csont, vagy arról hogy milyen életem volt/van/lesz, vagy hogy milyen az én egyéni – másokra rátukmálható – véleményem a világról, de szerintem ez senkit nem érdekel…

    … éppen készültem beolvadni a BIRKÁK/tömegek/öntudatlanok közé, mert megfojtva éreztem az egyéni ÖNTUDATOMat. (A birka eszik, iszik, szaporodik és a világon semmi más nem érdekli….)

    …amikor ide találtam… ahol Tibor bá’ azon munkálkodik hogy felrázza a BIRKÁKAT/tömegeket/öntudatlanokat és végre minden idetévedt elme ÖNTUDATÁRA ébredjen és a hömpölygő tömeg végre széthulljon individuumokká…

  12. 10.

    Mark Zuckerberget a média az emberiség megmentőjeként tartja számon. A folyamatos kapcsolattartás elősegítőjének, közösségek éltetőjének, a fejlődés élharcosának állítják be, amit ő maga is megerősít nyálas világbéke stílusban megírt posztjaival, amikkel naponta eteti az „f” bélyeget homlokukon hordó, kis, kék színű birkáit.

    Érdekes, hogy mindezek fényében – mindjárt kitérünk rá, hogy miért – a vele kapcsolatos többé-kevésbé megalapozott pletykák csak másodlagos jelentőségűek.

    De a teljes képhez lássuk ezeket is.
    A Facebook ötletét valószínűleg egyetemista társaitól lopta (ez a hozzáállás kísértetiesen emlékeztet Steve Jobséra), akiket a megalapítás után teljesen kihagyott a buliból. Később saját társát is átverte. Ez döntően etikai vonatkozásban kérdőjelezi meg Zuckerberg hitelességét, és bár kissé kellemetlen tény, pont kapóra jön azoknak, akik el akarják téríteni az értelmezést a valós problémákról…

    Valójában az ő feladata, hogy az egész földkerekséget felcsatlakoztassa az internetre, egy olyan virtuális térbe, ami hangzatos szónoklatai ellenére éppen, hogy felszámolja a természetes emberi viszonyokat, egy olyan mesterséges kapcsolathálót létrehozva, ahol nincs helye többé semmi emberinek, semmi ÖNTUDATOSnak..

  13. Szerintem az „öntudat”-ot túlmisztifikáljuk, és tipikus emberi felsőbbrendűséggel kezeljük.

    Az állatok is rendelkeznek öntudattal. Ez nem egy ilyen egybites valami, hogy vagy van vagy nincs, és csak az embernek van, az állatoknak meg nem lehet. Én inkább egy skálát képzelek el, amelyiken el lehet helyezni a különböző „fejlettségű” állatokat. Sőt mint annyi más agyi funkció, ez is lehet egyénfüggő.

    Csányi Vilmos kísérletekkel igazolta, hogy a kutya is rendelkezik öntudattal, sőt azt is, hogy a kutya próbálja kitalálni, hogy „mi lehet az ember fejében”. A „Kutyák szőrös gyerekek” egy zseniális könyv.

    Tanúja voltam, amikor a kutyánk 10 hetes kölyökként először látta a saját tükörképét. Nagyon érdekes megfigyelés volt. Kb. egy perc alatt rájött, hogy magát látja, és már nem akarta megkeresni azt a másik kutyát.

  14. 7. Kedves Loránd
    Köszi, el fogom olvasni a napokban a linkelt cikket. Nem biztos, hogy ma, mert most volna bőven tennivalóm, ha gép elé kerülök. A sci-fi jó ötlet. Nekem a kedvenc szerzőm Frank Herbert, ma is megvettem két könyvét angolul. Nekem több gondolkodnivalót adott némelyik könyve, mint bármely más könyv, amit eddig olvastam.

  15. 7. Kedves Loránd
    Mégis elolvastam most, nem is volt hosszú. 🙂

    „We have the false belief that our brain is like conventional photography – and for some people, it really is (gifted autism). So we have a proof that the information can be stored in human brain „as is”

    This is why trained mind is so much important: the quality of the initial „digitization” or rather: „patternization” depends on it.”
    Állítólag hipnózisban elő lehet szedni szinte minden emléket az utólagos torzulások nélkül. Ha ez így van, akkor nem csak az autisták agya fényképez. Engem szoktak enyhe autizmussal „vádolni”. Nem vagyok egy vizuális alkat, de nálam változatlanul maradnak meg emlékek, legfeljebb fakulnak. Ha egy részlet nem jut eszembe, akkor nem próbálom kitölteni az űrt feltételezésekkel. Az adatok befogadásánál viszont nagyon szűr az agyam, az irrevelánsnak tűnő dolgokat gyakran nem érzékelem. Rendszeresen használt útvonalon található boltokra, jellegzetes épületekre sem emlékszem, ha nem érdekelt soha. Ez mindig is megvolt bennem, de ahogy telik az idő, egyre inkább így van. Részben azért is, mert nem akarom az agyamat használhatatlan adatokkal feltölteni. Ha már valami megragad, akkor az inkább legyen egy tudományos mű, mint egy telefonkönyv, bár ez utóbbit amúgy sem tudnám megjegyezni, mert nem érdekel. Az érdeklődési területemet tudatosan bővítettem, hogy képes legyek tanulni, mert magolni nem tudok. Egyik unokaöcsém szokta a szememre hányni, hogy mindig ugyanúgy adom elő a sztorikat, gyakran szóról szóra, amit ő már un, és igazán mesélhetném változatosabban. 3 éves koromban költöztünk, így az annál korábbi emlékeimet könnyen el tudom különíteni. Erre a mintegy tucatnyi képre, infóra kivétel nélkül megkaptam a visszaigazolást idősebb családtagoktól az utóbbi években. Tizenéves koromban viszont sokat hazudtam, amiről pont azért szoktam le, mert rájöttem, hogy idővel saját magamat is becsapom vele. Amely hazug sztorit rendszeresen előadtam, ott már nem tudom rekonstruálni az eredeti emléket.

  16. 10.
    Én is úgy látom, van, hogy évtizedek kellenek, míg egy egy zseniális gondolat formát ölt.

  17. Maradjunk agyi felfogóképességnél. Minél nagyobb az agy mérete, annál több külső ingert tud jóval rövidebb idő alatt feldolgozni. Jóval több „hatást” raktároz el a memóriában és nagyobb hatékonysággal javítja ki a hatásokra adott döntésszintű cselekménysorozatot, amelyet továbbörökít. Másik: nagyobb agyméret több külső inger alapján jóval pontosabb hosszútávú következtetést tud levonni, és aszerint működteti a testet. (nagyjából ennyit a gondolkodásról)

    Minden egyes aggyal rendelkező élőlénynek, amelyik képes maga körül felfogni a környezetét, és arra érdemben válaszolni van öntudata. Alapvető a fájdalomérzet, és a félelem ami a menekülést vagy a védekezést váltja ki az egyedből, egyértelmű hogy öntudat nélkül nem lenne értelme.

  18. öntudat, éntudat? Ahogy öntudatra ébredsz, rögtön ott az éntudat, mint legelső gondolat.
    15 Jani:” Részben azért is, mert nem akarom az agyamat használhatatlan adatokkal feltölteni”
    Tehát irányítod az agyadat? Használod mint egy tározót. Legalábbis agyad egy részét mely a memóriáért felel. De ki használja, ki adja a parancsot?Az agyad egy másik része, vagy netán „kívülről” jön? Netán a lélek szó nem szitokszó lenne, hanem irányító központ? Szoftver és hardver?

    Az agy nagyon fontos, de nem az öntudat forrása. Inkább egy rendszer, egy feldolgozó központ, mely komplexitásában oly bonyolult, hogy(megfelelő ismeret hiányában) bármit tulajdoníthatunk neki, még öntudatot is.

    Az állatoknak is van öntudata, csak alacsonyabb szintű, még szintjei is vannak? Maga az öntudat is egy állomása a fejlődésnek, de ismert életünk, létezésünk alkotója. Megkülönbözteti az egyént a környezetétől az egyén számára.
    Az öntudat transzcendentális(soha nem fogják az agyban megtalálni az öntudatért felelős részt vagy összefüggéshalmazt), így transzcendentális módszerekkel kutatható egyszerűbben. Ez egy rendkívül bonyolult fraktálos(Isteni) rendszer egyik leágazása. Melyben Isten a kiindulópont, ez másolódik, de az időben elcsúszva jön létre számtalan másolat, tőle „távolodva” gyengül a tudat ereje. Így semmi nem ugyanolyan, mint ahogy két esőcsepp hullása sem lehet teljesen egyforma, nem járhatja be ugyanazt a pályát.Az öntudat ezen a fraktális rendszeren helyezkedik el, és bizony a halálo(ko)n is átível. Érdekes tapasztalat lesz mindannyiunknak.
    Tessék itt van a hitvita amiről Loránd beszélt. hinni ugyanis mindenben lehet:-) még az öntudatlan Istenben is:-), ugyanis ilyen is van.:-)

    Pl a hangyáknak csoporttudata van, tehát egyként viselkednek, így egy hangya nem rendelkezik(számunkra értelmezhető) éntudattal. Számára az én a csoportot jelenti. Ezért oly hatékonyak az egyedei, legalábbis a csoport számára, ha az adott kis hangyát nézzük, akkor dönthetne „okosabban” is. Mégis van valamiféle szerve az egyetlen hangyácskának is, mely mozgását és a vegetatív funkciókat ellátja.

    A mérőszalag skálázásának mikéntje a kulcs, az eredeti kiindulópont, nem a mérőszalagok egymáshoz viszonyítgatása.
    Így lehetségessé válik a lehetetlen.
    Az öntudat elvetése mutatja meg az öntudat forrását, és nagyon hálás leszel érte.

  19. 18. Balázs: Ejha! Ez érdekes…

    …és oda jutottunk, hogy az ember tudatának (öntudatának) nyílásával, annak részeként egyre több keleti filozófia, vallás vagy egyszerűen csak tan jelenik meg a nyugati világ – és a tudomány – életében.

    A keleti bölcsességek része volt a lélekvándorlás (reinkarnáció), karma (ok és okozat törvénye), és úgy tartották/tartják, hogy a minket körülvevő világ egy illúzió (hologram vagy “MÁTRIX”)…

  20. 18.
    Számomra nem ez a logikus, mert az öntudat az egyedek fejlődését megfigyelve nem egy adományozott kész entitásnak tűnik, hanem egy az egyed fejlődése során lassan megjelenő és kifejlődő dolognak.
    A csecsemő megszületésekor nem adja semmi jelét valamiféle öntudatnak. Aztán fejlődése során kezdenek jelentkezni a tudat első megnyilvánulásai, majd jóval később valamiféle öntudat is kezd megmutatkozni.
    Ez nekem inkább tűnik az evolúció egy magasabb szintű megnyilvánulásának az idegrendszer fejlődésében. Az egyed fejlődésében is ez alakul ki a legkésőbben, mintegy megkoronázásaképpen annak a folyamatnak, amelynek során az egyed embrió korában végigjárja a törzsfejlődés korábbi fázisait, megszületése után meg még az idegrendszer fejlődési fázisainak végső fokozatait, ami analógiával nálam az ember állati szintből történt kiemelkedésének megismétlése.

  21. 18. Balázs
    „” Részben azért is, mert nem akarom az agyamat használhatatlan adatokkal feltölteni”
    Tehát irányítod az agyadat?”
    Itt egy adottságról írtam, aminek a megváltoztatásába nem fektettem nagy energiát, inkább fejlesztettem, mert úgy találtam, hogy nekem bevált. Nehezen értelmezem az agyam irányítását. Én úgy vélem, hogy az agyam irányít. Az agyammal megpróbálom általam helyesnek tartott irányba fejleszteni az agyamat.

    „De ki használja, ki adja a parancsot?Az agyad egy másik része, vagy netán “kívülről” jön? Netán a lélek szó nem szitokszó lenne, hanem irányító központ? Szoftver és hardver?”
    A lélek szó számomra nem szitokszó, ahogy az isten szó sem, csak nem látom bizonyítottnak a létezésüket, és mivel én nem látok módot rá, hogy objektív információt szerezzek a témáról, nem is töröm magam ezügyben. A hardver szóval valami fizikailag megfoghatóra utalsz? A parancsot nem tudom, hogy ki vagy mi adja. Kiskoromban az tűnt a legvalóságosabb modellnek nekem, hogy a világ és a többi ember nem létezik, csak a képzeletem játéka. Erre persze nem nagyon lehet döntéseket alapozni, mert ebben a látszatvilágban a többiek zokon vehetik, hogy szerintem ők nem léteznek. Akkoriban nehéz is volt boldogulnom, mert nem értettem, hogy a többiek hogyan működnek, miért nem viselkednek logikusan, vajon mi motiválhatja őket. Az akarat szót is nehezen értelmezem. Nekem valahogy semmi sem fontos igazán, úgyis meghalunk, a nyomunk is eltűnik. Elsősorban a körülmények és az érdekeim, amik befolyásolják a döntéseim. Tizenévesen gondolkodtam időnként, hogy van-e nekem személyiségem. Ezt a látszólag önzetlen egyéniségemet önzésből, tapasztalatból és logikából alakítottam ki. Mivel gyerekként is tudtam értelmezni az olvasott dolgokat, ezért nagyon sok mindent leegyszerűsítettem. Olvastam, hogy a vágyak okozzák a szenvedést, és mivel igaznak találtam, azt a kevés vágyamat, ami nyomokban előfordult, azoknál átdefiniáltam a dolgokat. Jelenleg nem érzékelem, hogy lennének vágyaim. Vannak prioritások, tervek, dolgok, amiknek örülnék, ha úgy történne, dolgok, amit megígértem másnak, vagy csak tudom, hogy örömet okozna neki, esetleg mindent meg is teszek érte, de nem stressz nekem, ha nem úgy történik. Könnyen lemondok valamiről, ha látom, hogy valaki más vágyik rá. (ezt persze korlátok között, hogy ne húzzanak le annyira, hogy az komoly versenyhátrányt jelentsen)

    „Az agy nagyon fontos, de nem az öntudat forrása”
    Ilyen kijelenésekhez igazán odatehetnéd, hogy szerintem, vagy hitem szerint.

    „Inkább egy rendszer, egy feldolgozó központ, mely komplexitásában oly bonyolult, hogy(megfelelő ismeret hiányában) bármit tulajdoníthatunk neki, még öntudatot is.”
    Számomra az öntudat, lélek szavak nem különálló, létező valamik, hanem fogalmak. Egy faluközösség is létezhet, de ettől még nem fogom egy halhatatlan identitásként feltételezni.

    „Az öntudat transzcendentális(soha nem fogják az agyban megtalálni az öntudatért felelős részt vagy összefüggéshalmazt), így transzcendentális módszerekkel kutatható egyszerűbben.”
    Itt is a faluközösséget hozhatnám példának. Soha nem fogják megtalálni a faluközösségért felelős egyént, vagy csoportot. Nekem a transzcendentális módszerek sem segítenek egyébként lélek létezése témában. Dobszó, éhezés, láz, meditáció, LSD, gomba közül egyik sem okozott több hallucinációt, mint legfeljebb kontúrok elmozdulása, vagy enyhe fraktálhatás erre alkalmas felületen. Nem tudok előre elhinni feltételezett dolgokat, hanem kíváncsi vagyok az igazságra.

    „Az öntudat ezen a fraktális rendszeren helyezkedik el, és bizony a halálo(ko)n is átível. Érdekes tapasztalat lesz mindannyiunknak.”
    Megint tényként adod elő a véleményedet. Érdekes lesz, gyerekként gondoltam is rá, hogy ki kéne próbálni, milyen, de aztán visszafogtam a kíváncsiságomat, és inkább megpróbálom még kiélvezni ezt az életet.

    „Az öntudat elvetése mutatja meg az öntudat forrását, és nagyon hálás leszel érte.”
    Én nem keresem a forrását, mert nem is tulajdonítok nagy jelentőséget neki. Számomra ez egy funkciója a fejlettebb állatoknak, és az embernek, mint a számolási-, vagy a kommunikációra való képesség. Én nem keresem aktívan a választ a miért (vallásos) kérdésre, mert nem hiszem, hogy objektív választ találhatok, én inkább a hogyan (tudományos) kérdésre keresek válaszokat.

  22. 21. Jani
    A tudomány és a misztika össze kellene, hogy érjen. vagyis tudományosan kellene vizsgálni a kérdést. Azonban a tudomány mai kognitív disszonanciája az új elméletek befogadása iránt meggátolja az ez irányú fejlődés lehetőségét. Pedig az atomfizika sem más mint viszonyítási pontok halmaza. Tényként kezelnek dolgokat és letudják, sőt tényként tanítják. De nincs válasz, hogy az elektron honnan nyeri örületes dinamizmusát az elektronhéjhoz. Tehát nem az a helyes, hogy nincs valóság, hanem mi is a valóság? A jelenlegi módszerekkel és látásmóddal kb eddig jutottunk. De ez a vége? vagy nincs is magyarázat?

    Érdekes gyerekkori élmények, lehet, hogy többet tudtál mint mi most.
    nem feltétlenül a vágyakkal van baj, hanem azok kielégítésre történő elvárásokból fakad, és az ezekhez való kötödésekből. A vágy önmagában egy érzés, nem okoz frusztrációt. De hát az élet bonyolult.

    A Mátrix film ezért is jelentőségteljes, mert a tudattal foglalkozik. Hogyan befolyásolod a (kitalált?)világot egyre erősödő tudatod erejével, a végén még arra is képes, hogy megállítsa a golyókat. A ma emberiségével történő dolgokat mutatja be. Akit valójában érdekel az látja a párhuzamot a „felébredésben az álomból”. A főszereplő nem más mint egy kung fu-zo Jézus.

    A véleményem egy vélemény, valamiben fantázia, valamiben -számomra- sziklaszilárd, mert empirikus úton jutottam hozzá. Nyilván gondolkodó emberek között nem kell kihangsúlyoznom, hogy véleményt mondok, mert tényeket senki nem mondhat az igazsággal kapcsolatban, sőt a verbális megközelítések önmagukban sem lehetnek kielégítőek korlátozott voltuk miatt. Ráadásul ismereteink szintje miatt megfelelő fogalomkészletünk sincsen a folyamatok leírására. Nem a manipulálás a célom(áludvariaskodás, mint a politikusoknál, gondoltam, úgy vélem stb. jelzők) használata. A hardver mint adattároló(memoria), a lélek is korpuszkuláris és ő lenne a szoftver. De úgy tűnik, hogy az adatok az agyon kívül is megőrződnek.
    Engem is az igazság érdekel mint mindenkit.

    20.Igen így tűnik logikusnak.
    Az agya funkcionál és behatásokat kap, de mindezek előtt is ellátja a test működéséhez szükséges vegetatív funkciókat.
    A csecsemőnek meg kell tanulnia látni, arcokat felismerni, a mozgásokat stb. ezek sem könnyűek, de ez nem öntudat. Az öntudat is viszonylag hamar megjelenik. De egy kisbabának sem tudtuk megvizsgálni a tudatalattiját és a felettes énjét.
    A lélekben őrződnek az információk. Mikor e világba érkezik, mindent meg kell tanulnia. Szerintem öntudatára ébred mikor összerakja a világ dolgait annyira, hogy magát belehelyezheti és megkülönböztetheti a környezetétől. Addig magát és a világot egynek „látja”, érzékeli.
    De nem hiszem, hogy ez kizárólag agyi fejlődés lenne, mármint az agy feldolgozza a beérkező információkat , reagál, tapasztal sokat és sokféleképpen. Ezeket sémává alakítja, melyeket egész életében használ így kategorizálja az eseteket, állandóan viszonyítási pontokat építünk . Egy baba -szerintem- magasabb állapotból érkezik(egységállapot) és elölről kezd mindent. Aztán fejlődik, megjelenik az öntudata és stb.
    De kisgyerekeknél taspasztaltam, hogy komoly „érzőreceptoraik” vannak.
    Annyira érzékenyek a külvilágra, érzékelik az embert, de nemcsak a hagyományos módon, azt még tanulják, a szellemi látást felejtik, ahogy az elme kategorizáló hatása és a külső környezet befolyásolja ereje egyre erősödik..
    Az én kislányom rendszeresen beszámolt világító emberekről. 2-3 évesen. Pedig biztosan tudom, hogy kívülről nem érkezhetett hozzá ezen befolyásoló információ.
    Jó volna kisgyerekeket megkérdezni a témában. Valószínű, hogy saját öntudatukra, mikor már öntudatukra ébredtek nem tudnának válaszolni. A kérdést sem értenék, elméjük nincvs azon a szinten.

  23. A Mátrix lényegében a tudat felszabadításáról szól, és arról, hogy az átverés minden eddig elképzeltnél nagyobb méretű…

    A filmben gyakran elhangzik, „Szabadítsd fel a tudatod!”. Mi alól?

    A lehetetlen nyomasztó gondolata alól. Mert a mindent átfogó tudatnak semmi sem szabhat határt. Még a „valóság” sem.

  24. 23.
    A saját magad elképzelései alól. A félelmeid, vágyaid alól. Sokan azt hiszik, hogy a társadalom uralkodó osztályainak vagyunk a rabszolgái, de ez csak külső megnyilvánulása annak ami az emberekben belül játszódik.
    A mátrixban látható álvilág nekünk is áll. Tudatunkat befolyásolják, így alakítva világképünket, legalábbis befolyásolni igyekeznek.
    Az ébredést nekünk kell megtenni. Egyenként és egyénenként.

    Azt hiszük valamilyen a világ, egyéni szűrőnkön keresztül 7 milliárd világot alkotunk, mindegyik egy tapasztalat.
    Ezt teszi lehetővé az öntudat. Vagyok én és a világ, 7 milliárd aspektusból.
    A valóság mégis egy. Az anyagi valóság valóság, ehhez nem kell belerúgnunk egy kőbe bizonyítván „valódiságát”. De felépítése rejtély.
    A régi tanok, a védák, a szent tekercsek és minden dolog erre utal.
    Erre utalnak a tudományok is. Az atom- és kvantumfizika, a csillagászat fejlődése.
    Szépen össze fognak érni. Pl. én 5 éve hallottam gravitációs hullámokról , de Kisfaludy György már évtizedek óta beszél róla.
    Most hallom, hogy „feltalálták” és kinéz egy nobel érte, persze, hogy nem neki.
    Ez a fajta „vakság” ami lassít minket.

    Mi a tudat vagyunk. Mikor öntudatról beszélünk, annak egy szeletéről szól az egész. A tudat rendkívüli dolog, Isteni misztérium mely „végtelen” felé osztható.
    Megvizsgálható objektíven? Attól függ hol vagyunk az objektivitás skáláján, és mi is az az objektivitás. Ma ez nesze semmi fogd meg jól válasz.:-)

  25. 22. Balázs
    „A tudomány és a misztika össze kellene, hogy érjen. vagyis tudományosan kellene vizsgálni a kérdést. Azonban a tudomány mai kognitív disszonanciája az új elméletek befogadása iránt meggátolja az ez irányú fejlődés lehetőségét.”
    Te itt nem a tudományról beszélsz, hanem a mainstream meghatározó tudósairól. Az uralkodó paradigma kidolgozói, zászlóvivői mindig is védték a mundér becsületét, és a tudományos újításoknak nehéz dolga volt, amíg elfogadtatták magukat. Tudomány és misztika más módszerekkel dolgozik, így szerintem soha nem fog igazán összeérni.

    „Tényként kezelnek dolgokat és letudják, sőt tényként tanítják.”
    Az igazi tudósok nem kezelnek tényként dolgokat, legfeljebb a matematikában, ahol be lehet bizonyítani összefüggéseket. Elméleteket, modelleket dolgoznak ki, amivel megpróbálják minél pontosabban leírni a „valóságot”.

    „De nincs válasz, hogy az elektron honnan nyeri örületes dinamizmusát az elektronhéjhoz. Tehát nem az a helyes, hogy nincs valóság, hanem mi is a valóság? A jelenlegi módszerekkel és látásmóddal kb eddig jutottunk. De ez a vége? vagy nincs is magyarázat?”
    Nincs vége, csak egyre nagyobb felkészültség kell, hogy valaki lényegeset hozzátegyen egy tudományterülethez, és nehéz kutatásnak szentelni az életed, ha nincs hozzá szponzorod. És az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. Nem biztos, hogy minden kérdésre megtaláljuk a választ, de törekedni lehet rá. 🙂

    „A vágy önmagában egy érzés, nem okoz frusztrációt.”
    Valóban, rosszul fogalmaztam. Az irracionális, vagy kielégíthetetlen vágyakra gondoltam.

    „Hogyan befolyásolod a (kitalált?)világot egyre erősödő tudatod erejével, a végén még arra is képes, hogy megállítsa a golyókat”
    Úgy gondolom, hogy több ez a világ, mint amit közvetlenül érzékelni tudok, vagy amit jelenleg mérni tudunk. Viszont, ami az érzékelésemen kívüli, arról nem feltételezem, hogy természetfeletti. Most egy vadidegen kalkuttai ember kicsit leitatott whiskey-vel, így felelőtlenül olyan dolgokról írok, amit józanul nem tennék. Kezemet más homlokára helyezve szoktam fejfájást elmulasztani. Ezt a módszert magam fejlesztettem ki kísérletképpen, és szerintem nem csak placebo-hatás, olyannál is sikerrel alkalmaztam, aki nem hitt ilyesmiben. Kivétel volt az egykori portugál jógatanár barátnőm, akivel Nepálban jöttem össze, neki fájdalmat okoztam ezzel. Szerinte engem sötét energiák vesznek körül, amik nem tudnak mélyebbre hatolni. 🙂 Úgy jelenítem meg magamnak (nem vizuálisan), hogy a fölösleges energiát szívom el az illetőtől. Szerintem ez nem függ a világképtől, istenhittől. Egy keresztény, vagy buddhista szerzetes ugyanúgy képes lehet a gyógyításra, mint egy animista sámán, miközben gyökeresen különbözik a világképük, vagy hogy honnan származtatják az erejüket. Így egy különleges képesség még nem igazolja a világkép helyességét. Volt időnként deja vu-m (biztos rosszul írtam, de nem nézek utána), sőt volt, hogy előre lereagáltam eseményt. Erre a leggyakoribb, hogy előbb kézbe veszem a mobilt, mint, hogy csörögne, vagy előbb elindulok az ajtó felé, mint, hogy csöngetnének. Egy (számomra) meggyőzőbb példa, amikor felálltam, és néhány lépést megtettem, hogy ne boruljon le egy söröskorsó. (ahogy dőlni kezdett, már ott voltam, megfogtam, senki nem vett észre semmit) Gyakran emberek úgy vélik, hogy már korábban találkoztunk, akár külföldön is. Volt, hogy zavart, hogy a lakásomban online pókerrel tölti az időt egy ismerősöm beszélgetés helyett, így elkezdtem neki mondani, hogy 8-as, bubi, király,… 5-6 találat után azt mondta, hogy menjek a picsába, és abbahagyta a játékot. Az álmaimra nem szoktam emlékezni, hallucinációról nem tudok, hogy lett volna nekem, így alig van benyomásom a tudatalattimról, így odafigyelek az ösztöneimre, ha érzékelni tudom. Gyerekként hülyeségnek tartottam a horoszkópokat, mert nehogy már csak 12-féle ember legyen. 14 éves korom körül elolvastam egy mérleg jellemzést, és nagyjából találónak találtam, de nem ástam magam bele jobban, nehogy az határozza meg a döntéseimet, hogy ennek akarok megfelelni, vagy ellentmondani. Kb. 30 évesen újra elolvastam egy jellemzést, amit megint csak találónak tartottam, kivéve néhány tulajdonságot, amit tudatosan vetkeztem le addigra. Ekkor megnéztem kínai, azték, meg egyéb horoszkópokat, amit találtam a neten, és mindet találónak találtam, még azt is, amit egy női honlapon a vasárnapi születésű pasikról írtak, vagy amit a János név viselőiről. Mindenhol elolvastam néhány egyéb dátumhoz tartozó leírást is kontrollcsoportnak, de azokban nem ismertem magamra. Úgy tűnik nekem, hogy összefüggés van a születési dátum, és a személyiség között. Még tudnék furcsaságokat sorolni az életemből. Ebből nekem nem következik lélek, vagy isten létezése, csak az, hogy vannak dolgok, amit nem tudok.

    „Az én kislányom rendszeresen beszámolt világító emberekről. 2-3 évesen.”
    Unokabátyám kislánya fákkal beszélgetett, mielőtt a többi ember „fel nem világosította” arról, hogy ez hülyeség, aztán inkább durcásan magába fordult, ha erről kérdezte valaki.

  26. 25. Jani
    Jó anyag lehetett amit kaptál, de nem vált károdra, pláne, ha jól is érezted magad! 🙂

  27. 26. hubab
    Olyan volt, mint a többi whiskey. Az alkohol az egyik leghatékonyabb igazságszérum, és felelőtlenné is tesz. Ha „normális” (azaz a normától el nem térő) ember lennék, akkor lehet, hogy holnapra megbánnám, hogy mindezt leírtam. Esetemben alighanem inkább szórakoztatónak fogom tartani. Legalább történt egy kis meglepő. 🙂

  28. Olvasd el 17-et, talán rájössz, hogy nem vagy különb egyetlen élőlénynél sem a földön és sem a világűrben sőt…., maximum túlgondolod saját magad és fajod jelentőségét. Ha már nem a föld körül forog a világmindenség, legalább azt hitesd el magaddal, hogy az ember a csúcsok-csúcsa. Hát a nagy ló.aszt.

  29. Végre megértettem az alapvető különbséget: ti azért gondolkodtok, hogy a komfortzónátokon BELÜL maradjatok! Számotokra a vita azt jelenti, hogy kiteszitek az általatok megismert dolgokat középre, körbeálljátok, és ami tetszik, azt magatokhoz veszitek. Ami nem tetszik, azt vérmérséklettől függően „toleráljátok” vagy támadjátok.

    Ez pont olyan, mint amikor egy asztalos mesterhez jártam tanulni. Egész elfogadhatóan esztergáltam, csináltam nem csak szerintem szép gyertyatartókat, ilyesmiket. De ott tanultam meg, hogy más a művészkedés, és más az ipar. Mert bizony Bandi bátyám két húzással gyalult egy méretpontos deszkát, én meg soha nem voltam rá képes. Ennek „csak” az az ára, hogy ő tizenéves kora óta MINDEN percét a műhelyben töltötte.

    Én azért gondolkodom, hogy a komfortzónámon KÍVÜL, teljesen ismeretlen területen hatékony legyek. Hogy képes legyek követhető módon feltárni, feldolgozni, beépíteni azt, amire addig nem voltam képes. Hogy mérni tudjam az elemző képességem hibáit, hasznosítsam a tapasztalatokat. Nálam MINDENNEK passzolnia kell, ha valami idegen, akkor nekem kell változnom – vagy elfogadnom, hogy az a terület nem az enyém, és ráhagyni arra, aki velem szemben, nálam jobban érvel, csinálja ő.

    Hogy jön ide az öntudat? Kell magyarázni?

    Az önazonosság az egyén túlélése irányába ható erős motiváció: az evolúció válasza olyan kérdésekre, amelyeket nem lát előre. Az öntudat arról való fogalom, hogy ez az önazonosság (mi is vagyok én) változtatható, nem rögzített, hanem időben változó struktúra. A gondolkodásom ezt konzerválhatja (ami adott feltételek közötti túlélés záloga: megtanulás) – vagy változtathatja (ami a fejlődés, új válaszok keresésének egyetlen valós módja: a megtanult dolgok folyamatos újraértékelése, átformálása). Ez egyébként az intelligencia szintjeiként is értelmezhető.

    Ma két divat van: konzervatív felfogással „keresünk megoldásokat” alapvetően változó feltételek között; vagy abban reménykedünk, hogy valami üdvöske fejében megszületik a megoldás mindenre. Pedig a recept adott: az emberi civilizáció mai állapotát azok „csinálták”, akik képesek voltak nem konzervatív, viszont magas szinten szabályozott, közös gondolkodásra. Ez „sosem volt tömegsport”… A japánok erre találták ki, hogy „Rinzai shogun – soto dogen”: semmi baj nincs abból, hogy a vezetők és a hétköznapi emberek teljesen eltérő világképpel élnek – amíg mindenki a helyén van, és nem akar például civilizációs szintű problémára kézfeltartásos módszerrel, öt lejárt kliséből megoldást kiválasztani 😉

  30. Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés. Mi hát a biztos vezető?

    Egy, csak egyetlenegy: a filozófia. Ez pedig annyit jelent, hogy figyeljünk belső géniuszunkra, és ne botránkoztassuk meg, ne sértsük meg, segítsük győzelemre az élvezet és a fájdalom fölött, ne hagyjuk ötletszerűen, csalárdul, álnok módra cselekedni, ne függjön attól, megtesz-e más valamit, vagy sem. Továbbá ami a sorstól jött, azt fogadja úgy, mint honnan valahonnan eredőt, ahonnan ő maga is jött.

    Főleg pedig várja lelki békességgel a halált, hiszen az nem egyéb, mint az őselemek bomlása, melyekből minden élőlény összeállt. Ha pedig az őselemeknek éppen nem rettenetes, hogy mindegyikük folyton mássá és mássá változik, miért néznénk mi szorongó szívvel mindenek változását és bomlását? Hiszen ez a természet szerint van. Márpedig semmi sem rossz, ami a természet szerint való.

    Marcus Aurelius: Elmélkedések II/17.

  31. 30: tizenkét éves voltam, amikor először olvastam a Tao te king-et. Akkor arra gondoltam, ha ezt már megírták, én mi a fenét keresek itt? Most, harminc évvel később már meg tudom válaszolni a kérdést. Nagyon nem mindegy, hogy papír őrzi egy szellem lenyomatát, vagy egy élő, reagálni képes emberi agy. Hogy idézni tudunk csak belőle, vagy olyan döntéseket hozni, olyan utat választani, amely méltó ezekhez az elődökhöz.

  32. 31.: Szabad-e az emberi elme, vagy csupán illúzió, hogy képesek vagyunk tudatosan választani és dönteni?

    Igaz-e, hogy génjeinkbe van kódolva a hűtlenség? Van-e örökletes alapja az agressziónak, a bűnözői magatartásnak, vagy jórészt tanult attitűdökről van szó?

    Szexuális irányultságunk már a fogantatás pillanatában eldől, vagy a szocializációval alakul ki?

    Szabadon döntéseket hozni? Utat választani?

  33. Képes vagyok-e általános kérdések helyett a sajátjaimat megtalálni és azokkal foglalkozni? Felfedezem-e saját kérdéseim és válaszaim esetlegességét? Képes vagyok-e egyszerre teljes erőmmel követni, ugyanakkor minden percben megkérdőjelezni, akár feladni is őket?

    Az én aktuális kérdéseim: tiszteletben tartom-e a másik ember döntési szabadságát és választását akkor is, ha (képesség, tapasztalat és objektív megmérettetés alapján jóval megalapozottabb tudásom szerint) ostobaság? Hagyom-e belepusztulni abba, hogy tévúton jár? Létrehozom-e az egyetlen eszközt, amellyel megmenthetné magát, ha legjobb tudásom szerint ezt is önmaga ellen használja majd és engem hibáztat érte, mert ennyire képes?
    (Egyáltalán, van-e választásom, lásd Dürenmatt: Fizikusok)

    Aktuális válaszom: ezek nem jó kérdések 🙂 Éppen ma reggel rendeztem el magamban a témát, egyebek mellett az itteni szövegeket olvasva. A jó kérdésre a jó válasz egyszerű: sok a szöveg (amit akartam, leírtam már amikor hittem abban, hogy át tudom adni)… Itt van Rodosz, itt ugorj! 🙂 Üdv!

    http://hajnalvilag.blogspot.hu/2016/01/en-mar-nem.html

  34. „Csak le kell mondani arról, hogy meg tudom oldani mások problémáit. A fejlődés útja, hogy a gyengét eltapossák”

    Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a ‘természet rendje’, hogy a gyengét eltapossák.

    És talán azért vagyunk emberek, hogy ezt ne fogadjuk el automatikusan. Mert ez – emberi mértékkel nézve – nem normális /a ‘természet’ szerint rendjén való – az erős egyre erősebb lesz/:
    ’62 (!!!) embernek van akkora vagyona, mint az emberiség szegényebb felének összesen’

    http://444.hu/2016/01/18/62-embernek-van-akkora-vagyona-mint-az-emberiseg-szegenyebb-felenek-osszesen

    Nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez kell a fejlődéshez. Igazából azt sem tudom, mi számít fejlődésnek – mert nem hiszem, hogy az, hogy pl. a mobiltelefonok egyre többet tudnak…

  35. 33: ” Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet.

    Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” – Szepes Mária

  36. 33: …a kérdéseimre már meg vannak a válaszok. Már mások megírták/írják helyettem, csak el kell olvasni ezeket az írásokat. Fölösleges (még) újakat gyártani…

    Majd ha megéltem a nyolcvanat (Tibor Bá’), vagy a majd hogy százat (Szepes Mária) , vagy ha majd a fél világ uraként elmélkedek a duna partján (Marcus Aurelius), majd akkor nyilván én is osztani fogom az észt, de nem előbb.

  37. 34: mekkora tévedés! A természet rendje egyszerű: MINDENKI meghal, függetlenül az erejétől, értékétől, mindentől – viszont az, aki adott környezethez jobban adaptálódik, PICIT több eséllyel sodorja a fajt az általa képviselt irányba (mivel a kevésbé sikereseket eltapossák mellőle 😉 ). És hiába nagy az oroszlán foga, ő is csak megszerezhető hús a hiénafalkának, még inkább a parazitáknak. NEGATÍV visszacsatolások vannak a rendszer minden pontján (és sok-sok generáció), szemben az állítólag erre a mintára felhúzott emberi szabályokkal, amelyek ráadásul (a szereplők egyéni, lokális motivációinak megfelelően!) pozitív visszacsatolásosak.

    Ennek belátása és többé-kevésbé bölcs alkalmazása (lásd ismét: gondolkodás színvonala) a mai civilizáció, amely Gandhival ÉS Machiavellivel, Jézussal ÉS Sztálinnal együtt alkot rendszert.
    Csak hát a sekélyes gondolkodás értelmezget, színezget, egyéni szimpátia alapján válogat és véleményezget. És összeomlik, mert nincs objektív eszköze, hogy például vezető és ripacs, szigorú elemző és népszerű megmondó ember között (ha tényleg élni akar, az előbbi javára) különbséget tegyen. Dacára annak, hogy MINDEZ az orra előtt van.

    Vagy mondjuk hogy nem képes felismerni egy exponenciális függvénydefiníciót, nem fogja fel annak elkerülhetetlen hatását egy korlátos rendszerre, függetlenül minden „elemzéstől” meg Nobel-díjas közgazdásztól.
    Viszont évente hatszor, amikor ilyet olvas, összecsapja a kezét, hogy na de milyen szörnyűek ezek a gazdagok… Elemi matematika, az ég szerelmére! 😀

    35: oké, én itt tartottam húsz éve: http://mek.oszk.hu/00100/00117/html/konyv.htm – azóta növesztettem saját élettapasztalatot és gondolatokat. Nézd el nekem, ha tőled is inkább ez érdekelne, nem a (hasonlónak tűnő) olvasónaplónk 😉

    Igen, vannak értékes válaszok, amelyek ismerete nélkül kaffogni lehet, csak minek. Viszont a te megélésedet és a te válaszaidat nem írta meg senki, azt te fogod beleírni a történetbe, akár tudomásul veszed, akár nem; akár fontosnak tartod, akár nem. És számtalan példa van arra, hogy bármilyen apróság bírhat messzire ható következményekkel.

    „A szeg miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a huszár elveszett. A huszár miatt a csata elveszett. A csata miatt a király elveszett. A király miatt a Haza elveszett. Hát verd be jól azt a szeget!”

    😀

  38. 33:
    A diktátorok (például Orbán Viktor) azt hiszik, hogy ők jobban tudják másoknál, hogy mi jó nekik, és azt erőszakkal kivitelezik. — Szerintem maximum elmondhatod a véleményed (lehetőleg röviden, tőmondatokkal) és rábízod a hallgatóidra, hogy döntsenek saját belátásaik szerint.

  39. 39: Felesleges. Már így is sok volt a szöveg, István is unja már 😉

  40. 34. Observer
    Írod:
    „Igazából azt sem tudom, mi számít fejlődésnek – mert nem hiszem, hogy az, hogy pl. a mobiltelefonok egyre többet tudnak…”
    Az adat átvitel hatékonyságát úgy lehet meghatározni, hogy a küldő által küldött információ hány százalékát veszi a vevő. Mivel az elektromágneses hullámok (nem tudván merre van az átjátszó torony) gömb-szimmetrikusan terjednek, a vezetékes telefon hatékonysága 4 nagyságrenddel jobb. Persze tudom, hogy a mobil kommunikáció is nagyban optikai kábeleken folyik, azért érdekes, hogy a techno fejlődés fetisiszták adukártyája a mobil telefon. Tanultak ők fizikát, de…

  41. Olvasva a kommenteket, (talán mindenki ismeri, így csak felidézve) : Ötödik pecsét (Sánta Ferenc regény , Fábry Zoltán film)
    (Ha mégsem akkor sürgősen!)

  42. 41: Igazából arra gondoltam, hogy a ‘fejlődés’ nem feltétlenül műszaki/technikai fejlődést kellene hogy jelentsen /ezen a területen sztem jók vagyunk/ – a társadalom és az emberi „lélek” fejlődése viszont csigalassúságú…

  43. 43. „a társadalom és az emberi “lélek” fejlődése viszont csigalassúságú…” Bár úgy lenne. Gyorsuló ütemben fejlődik visszafele. Hihetetlen mértékű az emberanyag romlás az utóbbi pár évtizedben, minden tekintetben. Egyedül létszámában növekedett.

  44. Pugacsov elvtárs ;Observer
    Tibor’bá azt tételezi hogy lélek nincs. Akkor minden a legnagyobb rendben folyik le a klotyón.
    Korábban megtisztelt Tibor’bá egy komment beszélgetéssel, ami úgy ért véget, hogy megkérdezte, írjon-e posztot a lélek létezéséről. Akkor feleslegesnek gondoltam. Most megkérném erre, mert érdekel , és a hozzászólások is jók lesznek.
    A (nem? létező) Isten áldjon benneteket!

  45. 45:
    Már többször volt lélekről, istenről, túlvilágról poszt, és heves vita, de ismétlés a tudás atyja. Meglesz, csak ha majd kapom a megjegyzéseket „már megint”, védj meg. 😀

  46. 46:
    Védj meg? Megvéded Te magad. Na majd meglátjuk!
    Nem „istenről , túlvilágról” hanem a lélek létezéséről van szó.
    Van lelkünk, vagy nincs? Ha van, mi a lélek definíciója (mert ha nincs, kár ezzel foglalkozni)
    A Te saját gondolataidra vagyok kíváncsi.(ohne vip fordítás)
    Van időnk. Ne siesd el!

  47. 29. Kedves Loránd
    „Számotokra a vita azt jelenti, hogy kiteszitek az általatok megismert dolgokat középre, körbeálljátok, és ami tetszik, azt magatokhoz veszitek.”
    Ha öntudatról van szó, akkor a sajátomról tudok nyilatkozni, mert a többiekéről jóval kevesebbet tudok.

    „Hogy mérni tudjam az elemző képességem hibáit, hasznosítsam a tapasztalatokat. Nálam MINDENNEK passzolnia kell, ha valami idegen, akkor nekem kell változnom – vagy elfogadnom, hogy az a terület nem az enyém, és ráhagyni arra, aki velem szemben, nálam jobban érvel, csinálja ő.”
    Te számítógépekkel dolgozol, így ez a helyes hozzáállás. Én is próbálom kiszűrni az elemző képességem hibáit, hasznosítani a tapasztalatokat, de mérni ritkán szoktam. Benyomásom szerint, te kötelességből fejleszted magad, én szórakozásból. Önző vagyok. Én túl unalmasnak találom az életet, így nem csak rendező elveket keresek, hanem inkább meglovagolom a káosz hullámait, mert örülök a meglepetéseknek, és ha spontán kell megoldani a kihívásokat. Ezért is vagyok most Indiában. Itt történnek dolgok. Egy másik lényeges különbség, hogy én nem vagyok céltudatos a hagyományos értelemben. Mivel kissé motivációhiányos vagyok, ezért kívülről szerzek ösztönzést. Én általában arról beszélgetek, ami a partnert érdekli, és azt valósítom meg, ami szerintem valaki másnak is fontos. Gyakran egy beszélgetés kedvéért (akár e blogon is) ásom bele magam egy témakörbe. Minél igényesebb, vagy kitartóbb a vitapartner, annál inkább.

    „semmi baj nincs abból, hogy a vezetők és a hétköznapi emberek teljesen eltérő világképpel élnek – amíg mindenki a helyén van, és nem akar például civilizációs szintű problémára kézfeltartásos módszerrel, öt lejárt kliséből megoldást kiválasztani”
    Ezzel csak az a gond, hogy nincsenek már igazi vezetők, már rég a lovak közé dobták a gyeplőt. Egy olyan rendszert építettek ki, aminek túl nagy a tehetetlensége ahhoz, hogy akár a hatalmasok drasztikusan beavatkozzanak. Ráadásul a hatalmasok érdekei nem esnek egybe a népesség érdekeivel. A kézfeltartásos rendszert pedig úgy hívják, hogy demokrácia. A többség dönt, tehát a hülyék döntenek, mert ők vannak többségben. Legesélyesebb, hogy a legpopulistább nyeri a választásokat, és a hosszú távra gondolkodókat nem választják meg.

    33. Kedves Loránd
    „Az én aktuális kérdéseim: tiszteletben tartom-e a másik ember döntési szabadságát és választását akkor is, ha (képesség, tapasztalat és objektív megmérettetés alapján jóval megalapozottabb tudásom szerint) ostobaság?”
    Ha felnőtt ember, elmondtad neki a kétségeidet, és csak a saját életét kockáztatja, akkor szerintem el kell fogadni. Nem lehet ráerőltetni másokra a segítséget, viszont megfelelő viselkedéssel legtöbbször el lehet érni, hogy kérjék azt.

    Leonard Cohen – Everybody knows +1

  48. 48, Jani:

    A félreértések elkerülése végett: én elsősorban emberekkel dolgozom. Meg kell értenem a problémáikat általában jobban, mint ők maguk, mert a gép, amely majd közöttünk áll, már nem rugalmas, nem alkalmazkodik. De mivel abból élek, hogy a terveimből működő rendszert is tudok építeni, elég pontosan látom a céltudatos gondolkodás és a parttalan töprengés, az építő vita és a csapongó társalgás közötti különbséget. Megnyugtató, hogy ezt több ezer éve, különböző kultúrák kiemelkedő személyiségei más fogalmakkal, de tartalmilag egybevágó módon írják le.

    A problémám abból fakad, hogy fajunk túllépte a mostani állapothoz vezető fejlődési kényszer rendjét (vallások, politikai nézetek szó szerinti élet-halál harca), de egyedei nem jutottak olyan gondolkodási szintre, amely ezt a szabadságot elviselhetővé tenné számukra. Következésképpen jelenleg civilizációnk nem képes kitermelni és kiemelni azt a réteget, amely fenn tudná tartani. Jó bonyolultan írom le azt, hogy „nincsenek már igazi vezetők”, de igyekeztem az okra rámutatni: nincsenek „polgárok” sem, akiket példamutatással vezetni lehetne.

    Ez a felnőttnek csak életkor alapján nevezhető tömeg nem „csak a saját életét kockáztatja”, hanem egyértelműen és bizonyítottan felfoghatatlan károkat okoz a bolygó kevésbé szerencsés részén élőknek és a következő emberi generációknak. Ha elfogadni nem is tudom, de lassan kezdek megbékélni saját tehetetlenségemmel. Ez is valami.

    „I did my best, it wasn’t much…” (Cohen – Hallelujah)

  49. 50:
    “I did my best, it wasn’t much enough…” és egy „but” hiányzik az „it” előtt. És, ha már itt tartunk, a múltkor belinkelt angol nyelvű eszmefuttatásod, csak látszólag angol, valójában magyar angol szavakkal elmondva.

  50. 50. Kedves Loránd
    „elég pontosan látom a céltudatos gondolkodás és a parttalan töprengés, az építő vita és a csapongó társalgás közötti különbséget.”
    Nekem fontos szempont, hogy minél közérthetőbben fogalmazzak. Ahhoz szoktam, hogy hülyéknek tanítsak matematikát. Próbálom átadni a tudást, amit felhalmoztam, és tanulni egy-egy beszélgetésből, bár ez utóbbi egyre ritkább, és egyre ritkábban kell paradigmát váltanom. Azért arról beszélgetek másokkal, ami őket érdekli, mert arra a legfogékonyabbak. Akkor a legnyitottabbak, amikor valamire keresik a választ.

    „Megnyugtató, hogy ezt több ezer éve, különböző kultúrák kiemelkedő személyiségei más fogalmakkal, de tartalmilag egybevágó módon írják le.”
    Így van. Emiatt sem írtam még könyvet. Minek, ha már a lényeget Jézus is megírta, ráadásul elég közismert elég régóta. Az emberiség eddig sem azért választotta a helytelen, rövidlátó döntéseket, mert nem tudta, mi a helyes, hanem mert az önző, erkölcstelen emberek kerülnek hatalmi helyzetbe. Demokratikus rendszerben még inkább érvényesül ez a kontraszelekció. Ebben Jézusnak, Buddhának is komoly szerepe van. Gyerekként a buddhizmus elég vonzó volt nekem, de mivel akkor is láttam, hogy a véges bolygón hamarosan komoly kihívások elé állunk, úgy gondoltam, nem engedhetem meg magamnak. Túl nihilista. Ha a jóindulatú, értelmes emberek elvonulnak a világtól meditálni, megfigyelni, akkor a világ irányítását ráhagyják a rosszindulatú, önző emberekre. Én pedig segíteni szeretnék tőlem telhetően, részben saját érdekből is.

    „Következésképpen jelenleg civilizációnk nem képes kitermelni és kiemelni azt a réteget, amely fenn tudná tartani.”
    Én is így látom, de próbálok keresztbetenni legalább egy szalmaszálat. Egyrészt próbálok besegíteni ebbe a kitermelésbe, másrészt próbálok minél inkább felkészíteni minél több embert a ránk váró kihívásokra, hátha kicsit jobb rendszer épül a jelenlegi helyére. Nem rugdosom a haldokló oroszlánt, de próbálok az új alfahím nevelésében részt venni, hátha ő jobb királya lesz az állatoknak.

    „Ez a felnőttnek csak életkor alapján nevezhető tömeg nem “csak a saját életét kockáztatja”, hanem egyértelműen és bizonyítottan felfoghatatlan károkat okoz a bolygó kevésbé szerencsés részén élőknek és a következő emberi generációknak. Ha elfogadni nem is tudom, de lassan kezdek megbékélni saját tehetetlenségemmel.”
    Tudom, csak nem akartam nagyon szerteágazóan írni tegnap, hanem csak azt a kérdést megválaszolni. Gyerekként frusztrált, hogy nincs hatalmam arra, hogy ezen változtassak. Nekem egy fontos lépés volt, hogy elfogadjam a világot és az emberiséget olyannak, amilyen, sőt megszeressem az adott formájában, és ehhez képest próbáljam fejleszteni, a nekem tetsző tendenciákat segíteni, a nem tetszőket akadályozni. A legtöbb embernek hiába mondom, hogy szerintem mit kéne tenni, mindig előjön, hogy akkor ugassak bele, ha én már letettem valamit az asztalra. Ne az akarja megmondani, mit kell tenni, aki nem dolgozott még napi nyolc órában évtizedeket, nem halmozott fel vagyont, és nem nevelt fel gyerekeket. Tulajdonképpen igazuk van, még ha ezek nagyrészt saját döntéseim eredményei is. Szerintem Angela Merkel is más döntéseket hozott volna menekültügyben, ha lennének gyerekei, és van még néhány gyermektelen ember komoly pozícióban. Én úgy látom, hogy először világi hatalmat kell felépítened magadnak, ha bele akarsz szólni az események folyásába. Az idő elég rövid, így ez legfeljebb akkor lehetséges, ha egy politikai, vagy gazdasági erő szolgálatába szegődsz, de azzal a mozgásteredet és a döntési szabadságodat korlátozod, és a köztes cél eléréséhez olyan kompromisszumokat kell kötnöd, ami ellehetetleníti a valódi célok megközelítését, és közben egy erkölcsi hullát készítesz magadból. Én úgy látom, hogy nem lehet egycsapásra megváltani a világot, hanem csírákat lehet elhelyezni, és esetleg bábáskodni, amíg szárba szökkennek.

  51. 51, Tibor bá: ez már túl magas labda… neked a jelek szerint soha nem fog feltűnni: te is ember vagy, és hiába az intelligencia, ha ott van előtte a kognitív disszonancia.

    Az első javításodat kérlek Leonard Cohen-nek küldd, akinek Halleluja című dalából idéztem, a formai szabályokat betartva, hiszen nem vagyok „álamfő”, ugyi.

    A második megjegyzéseddel kapcsolatban engedd meg, hogy felhívjam figyelmedet a link fölött olvasható mondatra: „elnézést kérek, hogy angolul írtam, meg azért is hogy nem írok jól angolul, meg hogy nincs rajtam sapka”. Természetesen tudatában vagyok ennek a gyengémnek, előre elnézést kérek miatta, te meg ezután felvilágosítasz.
    Köszcsi! 😀

    Ennek egyébként legszebb példája, amikor az Orbán Viktornak szóló nyílt levelemet egy szakértő hirtelen felindulásból lefordította angolra. Nyilván ég és föld. Gondoltam is rá, hogy néhány angol írásomat lektoráltatnom kellene, de 1: nincs rá pénzem, 2: annak, aki a tartalmat keresi benne, elég jó, aki meg kötözködni akar, annak úgyis mindegy, a magyar szöveget se érti meg.

    Eddigi pályám során két jól fizető, „nyugdíjas állást” hagytam ott azért, mert egyes vezetők nem tudták értelmezni amit írtam (a mellettem ülő kollégát meg nem kérhettem meg rá, hogy magyarázza el neki). A vizsgaidőszaknak is vége van (a stressz elleni agymosás miatt kukkantottam be ide), dolgom is van, szóval kérek engedélyt meghunyászkodva elkotródni (hogy általad nekem kívánt csúnyább halálnemeket ne idézzek). 😉

    52, Jani: köszönöm, ezt a szöveget pár évvel ezelőtt én is írhattam volna.
    Nekem vannak gyerekeim, tehát eladtam az időmet és letettem valamit az asztalra.
    Így aztán tudom: heteken át alhatsz az íróasztal alatt, napi 18 óra munkával egyedül működésbe hozhatsz valamit, ami miatt előtte hónapokig könyörögtél, és foshatsz barna vizet a stressztől a végén. Ha működik, mindenki csak arra emlékszik, hogy mekkora kockázatba sodortad őket.
    Adhatsz működő megoldást egy céget folyamatosan veszélyeztető problémára, ha valakinek kínos az a kérdés, hogy „ezt miért nem lehetett korábban?” Akkor hiába „vitatkozol emelt hangon” egy frankfurti irodában a téged felelősségre vonó főnökkel, és kéred, hogy három órát beszélhess egy szakértővel, csak annyit érsz el, hogy még egy évig dolgozhatsz a kukának, jó pénzért. Na jó, azért ez óriási élmény volt! 🙂

    Emiatt sosem kellett feladnom az elveimet – persze a „karrieremet” többször is, de visszanézve mindig megérte (ha anyagilag nem is). A „közgondolkodás” az (ezt a helyet is jócskán beleértve), amely előtt fejet kell hajtanom.

    Hát éljétek meg azt a sorsot, amelyet képesek vagytok megírni magatoknak.

    Szögesdróttal, fegyverekkel, vagy szarba szökkenő csírákkal (igen, veled is bunkó vagyok mert szerintem a sok körmondat csak azért kell, hogy az elején megszidott ráérős buddhista megközelítést utána mégis életképesnek állíthasd be – te is tudod, hogy nincs idő).

    A teremburáját, micsoda hörgedelem! Sőt! Teringettét! 😀

    Tökéletes végszó, remélem nem fogom elrontani…

  52. 52. Jani: Ejha! Én sem „olvashattam” volna szebben! 🙂

    53. Kedves Loránd: Ezt is „csak” olvastam valahol… ha ráérsz, tedd meg. De ne tedd karmikus feladataid rovására. Azaz, ha ráérsz és nem rossz senkinek, szórakozz nyugodtan.

    De elsők a karmikus feladataid, és amit teszel szabadidődben a te dolgod, csak ne ártsál vele másnak.

    Amikor a mai ember szabadidős tevékenységet végez, azt is úgy, hogy borsot tör a mások orra alá, és nem csak hogy karmikus feladatairól nem akar hallani, hanem magáról a fogalomról sem. Az így végzett szabadidős tevékenység kellemetlen hatással bír a jövőre.

    De hát ez a tanulás, ne bánkódjunk felőle. Inkább tanuljunk belőle, hogy még egyszer véletlenül se így csináljuk.

  53. 53. Kedves Loránd
    „Nekem vannak gyerekeim, tehát eladtam az időmet és letettem valamit az asztalra.”
    Főleg engem korábban ért kritikákról írtam, téged nyilván más okok miatt tudnak leszólni emberek. Én 20 éves korom körül felfüggesztettem a csajozást. Több okom is volt rá. Nem akartam lekötni magam, szertettem volna világot látni előbb, és nyugodtan kockázatot vállalni, nem akartam, hogy a család kényszerítsen egy kerékvágásba, amiből legszívesebben kitörnék. Minek tördeljek női szíveket addig, pazaroljam az időmet, energiámat, és minek gyűjtsem a problémákat, feloldhatatlan konfliktusokat, ami óhatatlanul velejárója a párkapcsolatnak. 30 évesen újra felvettem a fonalat párkeresés szempontjából, mert a jásdi project-tel beláthatóvá vált egy a jövőben viszonylag biztos egzisztencia, tehát magam kiválasztottam, kitapostam egy kerékvágást, ami számomra elfogadható irányba vezet. Azóta újra gyűjtöm a sérüléseket, még inkább okozom azokat nőknek. Szeretnék minél több gyereket, csak nehéz megtalálni a megfelelő anyát nekik. A falusi élet nem túl vonzó a városiaknak, vagy túl ijesztő nekik a váltás, és az sem segíti elő a párkeresést, hogy sosem volt autóm, nem hordok öltönyt és nem szoktam luxusdolgokat venni, ráadásul a kegyes hazugságot is kerülöm. Mostanra már letettem az asztalra dolgokat, egyre többen fel is ismerik azt, de a napi 8 órás, több évtizedes „rendes” munka előírást soha nem fogom teljesíteni. A vendégház is részben egy legitimáció a mondanivalómnak, részben bevétel, részben egy hely, ahová be tudom fogadni a szeretteimet, ha minden kötél szakad.

    „szarba szökkenő csírákkal”
    Ez egy nagyon jó kép. 🙂 Kell a táptalaj.

    „igen, veled is bunkó vagyok mert szerintem a sok körmondat csak azért kell, hogy az elején megszidott ráérős buddhista megközelítést utána mégis életképesnek állíthasd be”
    Engem nem zavar a bunkóságod, mert elfogadtam, hogy te így nyomatékosítod a mondanivalódat. Képzeld el, hogy régen mennyire buddhista megközelítésem lehetett, ha ilyen az, amikor beavatkozom. 🙂 A körmondatok meg szerintem kellettek a levezetéshez, illetve ilyenkor nem csak neked válaszolok, hanem a nagyérdeműhöz is szólok egyben. Én azon vagyok, hogy hatással legyek a világra, csak hatékonyabbnak látom, amit teszek, mintha gályáznék. Ezen a blogon például próbálom a véleményformáló értelmiség véleményét formálni értelmesen. A mondanivalómat azzal próbálom legitimálni, hogy azzal összhangban élek, ráadásul elégedett vagyok az életemmel. Próbálok nem bort inni, és vizet prédikálni. Szempont még, hogy olyan példát mutassak, ami akkor is követhető, működőképes, ha valakinek nincsenek olyan képességei, mint nekem. A buddhista megközelítést nem szidom, csak ebben a korszakban szerintem túl kell lépni az ego meghaladásán. Még ha nincsenek is igazán fontos dolgok az életemben, kitűzök célokat.

    „te is tudod, hogy nincs idő”
    Az ipari civilizációnak már tényleg nincs sok ideje, de hátha az még nem jelenti a történelem végét.

  54. 53:
    Állandóan megsértődött hangnemben írsz. Figyelj, ez az élet. Nincs miért megsértődnöd. Én is csak teszem a dolgomat. Ha valami bassza a csőrömet szólok. Láttam, hogy idézel. Ne idézd azt, ami rossz. Ez a te felelősséged. Pop szövegekből nem lehet angolt tanulni. Ha nem tudsz jól fogalmazni angolul, akkor fogalmazz az anyanyelveden. Magyarul is cikornyázottan fogalmazol, hogy akarsz angolul jól fogalmazni. Nem is teszed, a cikornyázott magyar gondolataidat fordítod le. Én nem vállalok el se fordítást, se lektorálást angolul, mert nem az anyanyelvem, és szar munkát nem adok ki a kezem közül. Ez az én testamentumom. Nem olyan fennkölt, mint a tiéd, dehát kell lenni egyszerűbb elméknek iks. 😀

  55. 56: Felesleges ezen rugózni, egyértelmű volt, hogy idézet, az is, hogy kitől, az is, hogy miből.
    Hogy nyelvtanilag nem szabályos, kit érdekel? /Rajtad kívül… 🙂 /
    Leonard Cohen nekem is nagy kedvencem egyébként…

    https://www.youtube.com/watch?v=8IfmiKnZi3E

    Jól nyomja a vén zsidó… 🙂

  56. csak halkan szeretném felhívni a figyekmeteket bizonyos s freud munkassagara. ezennel vitára bocsájtom azon szerény véleményemet, miszerint az öntudat az agy memória-funkiojának eredménye.

  57. 57:
    Hogy vannak igénytelenek, ahhoz nekem semmi közöm, és nem fogok hozzájuk igazodni. Akik igényesebbek, azoknak viszont iparkodom kielégíteni az igényeiket. A „Game over” is széles körben elfogadott. Ennek ellenére nyelvtanilag a „the game is over” a helyes.

  58. 58. exi
    Én örülök, ha leírod, hogy mit tanultál Freud-tól, milyen témábavágó elmélete van, és azt mire alapozza. Most nem olvasnám el egész könyveit hirtelen.

    „ezennel vitára bocsájtom azon szerény véleményemet, miszerint az öntudat az agy memória-funkiojának eredménye.”
    Megvitatjuk, ha kicsit bővebben leírod. Szerintem is fontos a memória az öntudathoz, hiszen a különböző tapasztalatok megkönnyítik önmagunk megkülönböztetését másoktól. Szintén tapasztalat-jellegű, hogy milyen tanulási-, logikai módszereket ismerünk meg, hogyan tanulmányozzuk a világot és önmagunkat. Szerintem a képességek, habitus is sokat számítanak.

    Kicsit elkalandozom. Akinek markáns öntudata van, és megkülönbözteti magát másoktól, azt egy idő után a többiek is hajlamosak különbözőnek látni, és akit a többiek furcsának találnak, az hajlamos egy idő után úgy gondolni, hogy ő különleges.

  59. 59: Az igényesség fontos dolog.
    De a szó szerinti idézetek esetében – van ugyebár tartalmi is – pont az a lényeg, hogy ‘szó szerinti’, és ezt jelezzük az idézőjelek használatával. Ez lényegében – elvileg – felment a felelősség alól az idézet tartalmát, formáját, nyelvhelyességét stb. illetően. Bár azért alaposan meg kell fontolni, hogy kitől, mit és milyen körülmények között idézünk. Ha Kertész Imrétől, azért még le is csuknak újabban… 🙂
    De én sem ‘rugózok’ tovább a témán.

  60. „I did my best, it wasn’t much”

    Ezen idézet angolságával semmi gond nincs.
    Csak nem azt akarja jelenteni, ahogy Tibor bá’ érteni akarta.

    Tibor bá’-t azért szeretjük, mert szemrebbenés nélkül beleköt akár egy született kanadai költő angolságába is. 😛

    Aki egyébként a kortársa, 34-ben született.

  61. 62:
    Nem kívánok védekezni, csak színezem a képet. Elég régen volt, vagy 40 éve, amikor a munkahelyemen rendhagyó módon kirendeltek egy csapat angol műszerész mellé tolmácsolni, akik napokon át iparkodtak megjavítani egy náluk gyártott, garanciális gépet. Azt mondták, hogy helyesebben beszélek, mint ők. — Ja és igen, rengeteg olyan magyart ismerek, aki az anyanyelvét helytelenül használja. — Ami pedig a vén zsidót illeti valóban két értelmezés is lehet:
    1) I did my best, which wasn’t much.
    2) I did my best, but it wasn’t enough.

    1) Adtam képességeim legjavát, ami nem volt elégséges.
    2) Adtam képességeim legjavát, de az nem volt elég.

    És valóban az „I did my best, it wasn’t much”-al nyelvtanilag semmi gond, csak nem áll a számra. Nem érdemes megtanulni.
    34-ben? A kis taknyos. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük