(1750) A nő lenne az erősebbik nem?

Tibor bá’ online

 

~q191A HVG meginterjúvolta Szendi Gábor 60 egypár éves „evolúciós” pszichológust, akinek fő mondanivalója az volt, hogy 1) Az ember nem boldogságra született; 2) A nő az erősebbik nem. – Ezekkel a nézetekkel szeretnék most vitába szállni.

Ilyen summás, és elnagyolt kifejezéseknél, mint az „erősebbik nem” a leglogikusabb kiindulási pont a fogalom definíciója. A gépek esetében az erő wattokban mérhető össze; állatoknál (ló, agár, stb.) versenyeztetésben; növényi rostoknál szakító szilárdságban; súlyemelőknél kg-ban, stb. stb. De el nem tudom képzelni miként lehet összemérni a nőt a férfivel! Hogy 75 éves korban 100 nőre 70 férfi jut, vagyis a férfiak gyorsabban „kopnak”, az egy jól ismert tény, de ez lenne a bizonyíték arra, hogy a nők erősebbek? A statisztikával csínján kell bánni. Az ok és okozati összefüggés valódiságán múlik minden.

A magyar férfiak 70 százaléka dohányzik, a nőknek csak 40; a férfiak 20 százaléka alkoholista, a nőknek mindössze 5. A legtöbb ipari baleset az építőiparban, bányákban, nehéziparban van, ahol az alkalmazott munkaerő 95 százaléka férfi. A volán mögött is több férfi ül, mint nő, valószínűleg több férfi áldozata van a közlekedési baleseteknek, mint nő. A felsorolt tényezők egyértelműen azt eredményezik, hogy több férfi, mint nő hal meg „idő előtt”. És akkor arról még nem írtam, hogy a férfiak jó része vagy agyon hajtja magát, vagy agyon hajtják. – Még a rendszerváltás előtt a KÁTAY vasedény boltban jó látható helyen ki volt téve egy plakát a vevők részére, ami szerint a férfi dolgozok maximum 50 kg, míg a női dolgozok 20 kg felemelésére voltak kötelezhetők. Nos, a sporteredményekből ítélve a férfiak gyorsabban futnak, úsznak; messzebbre ugranak és dobnak; stb. Különbség tehát van a teljesítőképességben, na de ez az arány nem 2:5-hez. A Szendi Gábor által többszörösen hivatkozott evolúció alatt a nő megszokta, hogy ha valami nem megy, akkor azt a férfi csinálja meg helyette. A férfi helyett nem csinálta meg más, tehát neki kellett gyürkőznie akkor is, ha a feladat sokszor meghaladta erejét. Ez az elrendezés megmaradt napjainkig is. Evezőstúrán, kiránduláskor, sziklamászás közben, a nő az, aki kifakad: „nem bírom tovább, pihenjünk egy kicsit”. Pedig az izomzata mindkét nemnek a testsúlyához igazodik.

„A teremtés koronája evolúciós fogyóeszköz” állítja Szendi Gábor. A természet valóban nem törődik azzal az egyeddel, aki már szaporodás képtelen. De ez nem így működik. Az evolúciós kiválasztás kizárólag a szaporodás alapján történik. Aki már nem hoz létre utódokat, annak tulajdonságai már nem örökölhetők, hiszen nincs aki tovább vinné azokat. Vegyünk például egy olyan nőt, akinek genetikai állományába be van kódolva, hogy megéli a 120 évet. Ha egy ilyen nő 100 éves koráig szülne 30 gyereket, akkor néhány generáció után a nők többsége 120 évig élne. De sajnos ez a nő is csak 40 éves koráig termékeny, és neki is csak 3 gyermeke lesz (jó esetben), mint a többinek. Ez a dolog egy kicsit jobban működne a férfiaknál, hiszen egy 80-90 éves aggastyán is termel spermiumokat, de nagyon ritka az a 20-30 éves nő, aki egy 90 éves férfitől akar gyereket (hacsak nem anyagi számításból, de ez már szociológia). Az tehát, hogy a férfi fogyóeszköz lenne, nem elfogadható. Arról nem is beszélve, hogy a „nem várhat passzívan arra, hogy kiválasszák utódnemzésre” megállapítás a legtöbb nő szemében enyhén nevetséges. Mert bizony a valóságban a nő választja ki a férfit, az utóbbi legfeljebb nem tud róla. Na, de hogy egy pszichológus se tudja? Ez a „tennie kell érte, hogy az ő tulajdonságai öröklődjenek tovább” felfogás azóta terjed el, amióta Richard Dawkins jó harminc éve kitalálta az „önző gén” elméletet. Ezt nem kívánom cáfolni, mert biológusok körében azóta is izzó téma, de kétlem, hogy túl sok férfi nősülne ezen indok alapján. Nősülünk, mert a házasélet jobb, mint a szingli lét; érzelmileg kielégítőbb; gazdaságilag eredményesebb; az utódnemzés belénk van programozva; kulcsa a kiegyensúlyozott (ha úgy tetszik boldog) életnek.

„A férfi nem utódot, hanem szexet akar a nőtől”, állapítja meg az evolúciós pszichológus. Maradjunk annyiban, hogy a férfi annyi szexet akar, amennyit tesztoszteron szintje diktál, de ennek semmi köze az utódokhoz. Jócskán akad nő, aki karriert választ gyerek helyett, és számtalan férfi is akad, aki pontosan ezért szakít egy nővel. Több olyan esetről tudok, ahol a nő elhagyta gyerekét és férjét, ami után az apa egyedül nevelte a közös gyereket tovább, miközben elég sok szexelési lehetőséget szalasztott el, pont a gyermek miatt. Maradjunk annyiban, hogy a „férfi csak szexelni akar, de nem kell neki a gyerek” egy meglehetősen felületes megállapítás.

Hogy mi motivál szexre egy nőt és egy férfit, az megint egy bonyolult terület. Minden esetre Szendi Gábor által hivatkozott amerikai felmérés idézett eredményeit bőségesen meg tudnám toldani. Először is Amerikában divat mindent „felmérni”, ami az emberi képzelőerő határain belül van. A kiértékelés viszont már erősen problematikus. Egyfelől, mert a felmérés megrendelője gazdaságilag orientált eredményt vár és kap a „tudósoktól”. Másfelől pedig a kiértékelők látószöge notóriusan szűk. Az rendben van, hogy a férfi szex-motivációja maga a szex, de nők esetében a „nőnek akartam érezni magam; ki akartam fejezni a szerelememet; megértettem, hogy szerelmes vagyok” – felsorolt három indok messze nem meríti ki a palettán fellelhető lehetőségeket. Én tudok olyanról, hogy a nő közösülési motivációja: a bosszú, a kíváncsiság, az anyagi érdek, a lelki kényszer, megsajnálás, gátlásosság, döntésképtelenség, stb. stb. Mit bizonyít ez? Hogy a szeretkezés idejének, helyének és a hozzá szükséges partner megválasztásának messze nem kizárólagos oka az utódokra való gondolás. Nem is lehet. A férfiak átlagban egész életük alatt körülbelül 5000-szer ejakulálnak, és átlagosan lesz három gyermekük. A legtöbb állat bizonyos időszakokban párzik, aminek eredménye a vemhesség. Az embernél az élvezet és az utód létrehozása két, egymástól jól elválasztható funkció. Kevés férfi (és persze nő) elégedne meg három szeretkezéssel egész élete folyamán.

Ami az élvezetkeresés miatti „rákattanásunkat” illeti (játék szenvedély, drog, extrém sportok, stb.) én más konklúzióra jutottam. Embernél a törzsfejlődés valóban folytatódik, de már majd kizárólag szellemi alapon. Az említett piacgazdaság ténylegesen megteszi a magáét, de pont ez adja az evolúciós kiválasztás lehetőségét. A társadalom manipulálható 99%-a nem alkalmas és nem érdemli meg, hogy utódjai legyenek. Egyelőre természetesen vannak, de a túlnépesedés miatt hamarosan nem százmilliók, milliárdok fognak kipusztulni, és bennem a legkisebb kétely sincs, hogy hatalmas hányaduk a 99%-ból fog kikerülni.                          

A „boldogságra születés” témája is megér egy misét. Itt megint az a baj, hogy a „boldogság” fogalom se egyértelműen definiálva nincs, se egységesen kialakult vélemény nincs róla. De, ha elfogadjuk az általam javasolt „kiegyensúlyozott állapotot” boldogságnak, akkor meg kell állapítani, hogy a kiegyensúlyozódást, a megelégedettséget ösztöneink teljes kiélése okozza. Egy anya boldog, amikor kisdedét szoptatja, csakúgy mint amikor egy apa végignéz gond felett családján. Mindkettőt tetteiben az ösztöneik vezérlik. Ha laikus lennék, azt mondanám, hogy a Természet jutalmaz és büntet. Orgazmussal jutalmaz, ha a szaporodáshoz szükséges közösülésre hajlandó vagy. De, mert nem vagyok laikus azt mondom, akinek a közösülés csak kényelmetlenséget okozott, az nem közösült és nem lettek utódai. Akinek volt kellemérzete, az iparkodott minél többször megismételni, tehát lettek utódai. Aztán a minél több kellemet átélt egyed jobban „rákattant” a szexre, mint a többi, vagyis több utóda lett. Azaz a Természet részéről nincs tudatosság, az evolúció egy önfenntartó folyamat.

Az interjú egy másik paradoxonja a női mell, mint a férfi párválasztással kapcsolatos szempontja, mert a nagy mell az utód biztosabb felnevelését garantálja. A magam részéről erősen kétlem, hogy akár egyetlen egy férfi is így kiáltana fel, amikor meglát egy nagymellű nőt, „odanéz haver, ez aztán tudná szoptatni a gyerekemet”. A két nem vonzódik egymáshoz, mert a másik olyan testrészekkel (is) rendelkezik, amivel ő nem. Szendi Gábornak ezek szerint nem volt olyan barátnője, aki elárulta volna neki, hogy bizony-bizony a nők is meg szokták nézni, hogy mi domborodik ki egy-egy férfi fürdőnadrág két lábszára között. Arról nem is beszélve, hogy a női mell mérete erősen divatfüggő is. Véleményem szerint itt kizárólag az esztétikum az, ami befolyásolja a férfit. Ha nem így lenne, akkor a férfiak tömegesen buknának a köldökig lógó mellekre, mert azokkal már bizonyítottan végigszoptattak 10-12 hónapot legalább egy csecsemő táplálása érdekében.

Végül pedig a HVG riporterének utolsó előtti kérdése azt implikálja, mintha a boldogság nagyfokú hiánya egyenlő lenne a depresszióval. A válaszból az derül ki, hogy valójában a depresszió evolúciós szempontból nézve egy önmagától megoldódó állapot. Én azonban egyik nézettel se tudok egyetérteni. Mint minden élőlény, úgy az ember is arra predesztinált, hogy utódokat hozzon létre és közben az útjába kerülő nehézségeken átvergődjön, a jelentkező problémákra találjon megoldást. Ez az a bizonyos madáchi „Ember küzdj és bízva bízzál”. Depresszióba az esik, aki bizonyos élethelyzetben nem lát kiutat, tehát bedobja a törülközőt. Az más lapra tartozik, hogy a reménytelen helyzetet nem egyformán látjuk és küzdőszellemmel se egyforma mértékben rendelkezünk. Felfogásomat igazolja a depressziósok gyakori öngyilkossága. Az öngyilkosságnak mindig az utolsó remény elvesztése az oka, sok esetben a tettet megelőző depresszió nélkül is, főleg ha az utolsó remény elvesztése hirtelen következik be.

____________________________________________________________

És akkor az angolul tudóknak:

 

~q066

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

7 gondolat erről: „(1750) A nő lenne az erősebbik nem?

  1. „Nősülünk, mert a házasélet jobb, mint a szingli lét; érzelmileg kielégítőbb; gazdaságilag eredményesebb” Na jópár házas kollegámat látva nem ezt veszem észre rajtuk hanem épp az ellenkezöjét 😀 Házasodjon a halál 😀

  2. 3:
    Biztos vagy benne, hogy a házasság intézményében van a hiba, nem a partner kiválasztásában?

  3. 4.

    „Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének”./Friedrich Nietzsche/

  4. 5:
    A házasság alapvető velejárója a kohabitáció, amiről úgy látszik Nietzsche nem tudott. /Tibor bá’/ 😀

  5. 4. A jó házasság titka:Külön ágy-külön szoba-külön lakás-külön városban-st. stb.:)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük