(1737) A növekedés határai & a határtalan butaság

Tibor bá’ online

 

~q191”A növekedés határai (The Limits to Growth) címen az MIT egyik kutatócsoportja (Dennis Meadows, Donella Meadows, Jorgen Randers and William Behrens III.) 1972-ben kiadta első könyvét. A könyv összefoglalta a néhány évvel korábban, Római Klub (Club of Rom) néven megalakult értelmiségi csoport tanulmányának eredményeit. A tanulmány az egész világ gazdaságának alakulását vizsgálta „system dynamics” nevű matematikai modell segítségével, amit korában Jay W. Forrester fejlesztett ki. Az akkor még újdonságszámba menő számítógép felhasználásával az LTG (Limits To Growth) világmodell követni tudta néhány változó kölcsönhatását az idő függvényében. A szerzők különböző feltételezések mellett létrehoztak néhány szcenáriót a Föld jövőjét illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben bizonyos lépéseket nem tesz meg az emberiség, a világgazdaság (értsd: civilizált társadalom) valamikor a XXI. században össze fog omlani. Az összeomlásnak az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés, valamint a növekvő szennyezés kombinációja lesz az oka (Ma, 40 évvel később, pontosan ezek következtek be, illetve közelgő bekövetkezését világosan látni).

Csakhogy 1972-ben az emberiség a II. világháborút követő két évtizeden át tartó, töretlen gazdasági fejlődést élte meg. Széleskörű volt az optimizmus, és a minden problémát megoldó technológia fejlődésében vetett hit. Az, hogy a természeti kincsek mennyisége véges, fel se merült, és úgy tűnt, hogy a „növekedés határai” – ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett – oly messze volt a távoli jövőben, hogy az emberiségnek semmi oka se lehetett az aggodalomra. De, ha netán közelegne, akkor is itt van a folyamatosan fejlődő technológiai, ami majd mindent problémát megold. Az atomerőművek sorra épültek, lassan minden család gépkocsihoz jutott, az első ember nemrég járt a Holdon, a jövő fényesebbnek tűnt, mint bármikor a múltban. Ilyen viszonyok között az LTG hirtelen közzétett eredményei sokkolóan hatott.

Rögtön a megjelenése után a tanulmány komoly viták tárgyát képezte. Az érdeklődés óriási volt, a könyvet 30 nyelvre fordították le és 30 millió példány talált gazdára. Az általános optimizmus ellenére az emberiség gondolkodó részében felmerült a kérdés, lehetséges lenne, hogy a növekedés nem folytatható a végtelenig? És ha tényleg nem, akkor meddig tarthat a növekedés? A kérdésre az LTG adott egy választ, nem egy hízelgő választ, de adott. Számomra a képlet egyszerű volt, minden tépelődés nélkül megértettem, hogy egy véges Földön a végtelen fejlődés fizikai és matematikai képtelenség. És elképesztően furcsának tartom, hogy ma, 40 évvel később igen sokan (még az olvasóim, sőt kommentelőim között is) nem tudnak különbséget tenni a végtelen és a véges között.

Elméletileg az LTG tanulmány sikere meg volt alapozva, komoly tudományos eredményként könyvelhette volna el a köztudat: Származási helye a nagy tekintélynek örvendő MIT volt, a Római Klub nevű briliáns tudós társaság állt a hátterében, a legmodernebb számítógép technikát alkalmazták és ott volt az 1970-es olajválság, amit előszélnek lehetett felfogni. Ennek ellenére a kezdeti siker után az egyetemes tudomány megfeledkezett róla. Illetve húsz év múlva az általános vélemény a visszájára fordult. Ahelyett, hogy az évszázad tudományos forradalmát váltotta volna ki, az LTG szép lassan a nevetség tárgyává vált. Kivételt néhány különc (és valószínűleg kissé agyalágyult) tudós + én képeztem, akik úgy gondoltuk, hogy a világvége, emberi mércével mérve is, közel van.

Az LTG-vel kapcsolatos felfogás megfordulása fokozatos volt és évtizedekig tartó viták kísérték. Kezdetben a kritikusok mindössze hitetlenkedésüknek adtak hangot érdemi cáfolat nélkül. Volt néhány cikk, például William Nordhaus 1973-as tanulmánya, valamint az University of Sussex kebelén belül működő kutatócsoport felvetett néhány figyelemreméltó szempontot, de nem bizonyították, hogy az LTG tanulmány kiinduló feltételezése hibás lett volna. Sajnos az ellentábor reakciója egyre inkább eltolódott a politika felé. Például a Mordhaus dolgozatát kinyomtató szakfolyóirat nem volt hajlandó leközölni Forrester válaszát.

1997-ben Giorgio Nebbia, olasz közgazdász megjegyezte, hogy az LTG tanulmány ellenzői négy nagy csoportba oszthatók: 1) A többtermelésben érdekelt iparmágnások. 2) Hivatásos közgazdászok, akik az LTG tanulmány miatt veszélyeztetve látták szakmai hozzáértésük megbecsülését, és tanácsadói szereplésük elfogadását. 3) A Római katolikus egyház, akik a nagyobb hívőlétszám miatt tiltakoztak a népszaporulat visszafogása ellen. 4) Végül a politikai baloldal vezető személyiségei, akik az LTG-ben az uralkodó elit trükkjét látták, annak bizonyítására, hogy „munkás paradicsom” mint célkitűzés, csak egy elérhetetlen utópia. De ezek mellett ott voltak még a vallási fundamentalisták, a végtelen fejlődésben hívők, a politikusok (napjainkban lásd a magyar politikusokat), akik minden probléma megoldását a gazdasági növekedésben látják. Mindent összevetve a fentiekben felsoroltak tisztességes erőt képviselő koalíciót jelentettek az LTG ellen, akiknek sikerült a nagyközönség és hozzáértők jelentős hányadát az LTG ellen fordítani. Arra hivatkoztak, a Római Klub világvég kijelentései nem jöttek be. Azóta is fontos hivatkozási alap azok számára, akik szerint nincs is probléma és nem is kell tenni semmit, hiszen a Római Klub is farkast kiáltott, oszt egy farkaskutya kölyök sem lett belőle. Az ellenzőknek segítségére sietett az 1979-ben kulminált olajválság, ami közben az Északi Tenger lelőhelyeinek a felfedezése okán a nyersolajár lezuhant a régi szintjére. Ez oda vezetett, hogy az ellenzők az olajválságban a profitéhes olajkitermelők mesterségesen keltett, de elbukott kísérletét látták. A felületes szemlélő szemében mindig is bőségesen volt nyersolaj, és mindig is bőségesen lesz. A Szovjetunió felbomlott, vége a hidegháborúnak, éljen a globális kapitalizmus és a korlátlanul szabad piacgazdaság. Az emberiségnek megszűnt minden problémája, és más dolga sincs, mint élvezni a technológia szülte kényelmes életet.

Ez volt az a pillanat, amit Ronald Bailey a Forbes magazin tudományos rovatának szerkesztője alkalmasnak ítélt, hogy megadja a kegyelemdöfést Jay Forresternek a System Dynamics atyjának, és magának az LTG könyvnek. Bailey szerint az elmélet ennél messzebb nem állhat a valóságtól. Bailey állítását azzal bizonyította, hogy (szerinte) a „Növekedés határai” 1972-ben előre jelezte néhány erőforrás kiapadását. Nevezetesen 1981-re elfogy az arany, 1985-re a higany, 1990-re a cink, 1992-re a nyersolaj, 1993-ra a réz, ólom és a földgáz. És ugye 1993-ban Bailey büszkén közölhette, hogy ezek közül egyik esemény se jött be. Bailey vádjai azonban nincsenek megalapozva! Ugyanis azt tette, hogy az LTG szövegéből kiragadott egy arra alkalmas részt és segítségével, az összefüggésektől megfosztva, kritizálta a könyvet. A könyv második fejezetének 4. táblázatában (második oszlop) talált néhány adatot, amit a könyv jóslataként fogott fel és úgy tett, mintha a tanulmánynak ez lett volna az egyetlen előrejelzése, teljesen ignorálva a könyv többi részét. Valójában a kiválasztott számok nem voltak előrejelzések. Ellenkezőleg, a második fejezet egyértelműen jelezte, hogy a kivetített exponenciális növekedés folytatódása nem várható el. A könyv további része a gazdasági összeomlás különböző szcenárióit mutatta be, amelyekre a XXI. század első évtizedei előtt semmi esetre se kerülhet sor.

Az Ember azonban olyan, amilyen. Ebben az esetben azt érdemes kiemelni, hogy van egy intrinsic agyi tulajdonságunk, ami szerint a kellemetlen tényekkel nem szeretünk szembenézni. Az LTG figyelemfelkeltésére senki se volt hajlandó emlékezni, de mindenki hallott a be nem vált, nevetséges jóslatairól, amiket a könyv természetesen nem tartalmazott. Robert Stavins a Harvard Egyetem közgazdásza például a következőket írta: „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes erőforrások, mint például az arany, ezüst, higany, cink és ólom megjósolt kifogyása hogyan áll, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem következett be. Az persze nyilvánvaló, hogy Stavins semmi mást nem olvasott csak Bailey-t. Nagy igyekezetében Stavins megfeledkezett a tanulmányírók elsőszámú szabályáról, vagyis az idézni kívánt forrás megbízhatóságának leellenőrzéséről (ami természetesen rám is vonatkozik). Sajnálatos módon a harvardi professzor munkája lehetővé tette, hogy a „hibás előrejelzés” legendája egyre messzebbre terjedjen. Az egyik tudós, újságíró vagy bárki után a másik gondolta úgy, hogy neki is meg kell ismételnie Bailey kitalációit, vagyis, hogy az LTG olyan katasztrófákat jósolt meg, amik sose következtek be, tehát az egész koncepció, úgy ahogy van rossz. Ráadásul ennek az elterjedését nagyban segítette az Internet folyamatos szélesedése. Egy idő után a „vaklárma” ismerete olyan széleskörűvé vált, hogy már nem is kellett részletezni.

Viszont napjainkban az LTG-vel kapcsolatos általános nézetek újra kezdenek megváltozni. Az első hang a 2000-ben megszólaló Matthew Simmons, nyersolaj kitermelő szakemberé volt, aki beindította a nyersolaj kitermelési csúcsértékkel kapcsolatos aggodalmakat. Ez újfent felkeltette az LTG iránti figyelmet. Időközben a klímaváltozással kapcsolatos tanulmányok is ráirányították a figyelmet az erőforrások felhasználására.

Végül a tiszta vizet Graham Turner (CSIRO) öntötte a pohárba 2008 júniusában „A Comparison of ’The Limits to Growth’ with Thirty years of Reality.” („A növekedés határai” összemérése harminc év valóságával) című

tanulmányával, aminek kicsengése egyértelműen az, hogy az ipari és mezőgazdasági termelésben és a szennyezésben bekövetkezett változások egybeesnek a könyv megállapításával, miszerint a XXI. században egy gazdasági összeomlás várható.

Rehabilitálták volna a „Növekedés határait”? Szó sincs róla. Nem a tudományos megállapításokkal van a baj, hanem az emberekkel. A Dunnin-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt. Az eredeti megfogalmazás szerint ez egy „cognitive bias in which „…people reach erroneous conclusions and make unfortunate choices but their incompetence robs them of the metacognitive ability to realize it”. They, therefore suffer an illusory superiority, rating their own ability as above average. Ami magyarítva valahogy így hangzik: A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetencia megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.

Turner megállapítás világos és egyértelmű: „The Limits to Growth” presented some challenging scenarios for global sustainability, based on a system dynamics computer model to simulate the interaction of five global economic subsystems, namely: 1) population, 2) food production, 3) industrial production, 4) pollution, 5) consumption of non-renewable natural recourses. The analysis shows that 30 years of the historical data compares favourably with key features of a business-as-usual scenario called the “standard run” scenario. The date does not compare well with other scenarios involving comprehensive use of technology or stabilizing behavior and policies. The results indicate the particular importance of understanding and controlling global pollution. Megint csak magyarítva: A „Növekedés határi” a globális fenntarthatósággal kapcsolatban merész szcenáriókat ír le egy „rendszer dinamika” elnevezésű számítógépes modell segítségével, szimulálva öt globális gazdasági tényező kölcsönhatását, melyek a következők: 1) népesség, 2) élelmiszer előállítás, 3) ipari termelés, 4) szennyezés, 5) nem megújuló természeti erőforrások fogyasztása. Az analízis azt mutatta, hogy 30 év adatai egybeesnek a „sztenderd futtatás” elnevezésű szcenárióval, amit úgy vettek fel, mintha az emberiség élne bele a vakvilágba. Nem volt viszont egybeesés más szcenáriókkal, ahol célirányosan alkalmazták a technológiát vagy megrendszabályozták az emberi viselkedést.

Valamennyien nagyon jól emlékezhetünk, az emberiség az elmúlt – most már 40 évben – csak úgy „élt bele a vakvilágba”, ami azt jelenti, hogy ha ezen nem változtat, akkor az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 előtt.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

28 gondolat erről: „(1737) A növekedés határai & a határtalan butaság

  1. 2020? Pont akkor kezdődnének a jól megérdemelt nyugíjas éveim! Ba@us….

  2. Engem is elkönyveltek az ismerőseim először károgó vészmadárként, aztán afféle csendes őrültként.
    Bárcsak igazuk lenne..!

  3. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki ne legyen képes felfogni a véges és a végtelen közötti különbséget. Persze, ha elhiszik, hogy majd más bolygókról hordjuk a nyersanyagokat, ha elfogy (mint az 50 évvel ezelőtti sci-fikben) akkor miért ne…:)

  4. Az összeomlás itt van, csak körbe kell nézni:
    -egészségügy- már minimum egy évtizede romokban
    -egyéb állami szektorok- közlekedés, infrastruktúra
    és nem (csak) azért, mert LOPNAK, hanem, mert egyszerűen fenntarthatatlan a rendszer.
    Aztán, hogy komolyabb témák fel szeljük a habokat:
    Közel- Kelet, Észak- Afrika népvándorlása- részben a klímaváltozás miatt.
    És közben mit csinál a mainstream média/ politikus:
    tovább nyomja az eddigi mantrát, hogy még több kell abból, amivel kinyírunk mindent magunk körül (ún. gazdasági növekedés)

    Ez mind nem is lenne úgymond baj, ha a másik oldalt is megismertették volna- legalább ugyanolyan széleskörben- a kedves lakósággal, mint a technológiai optimista, végtelen növekedéshívőket.
    Az iskolapadban miért nem tananyag a növekedés határai?
    Miért vagy beprogramozva már óvodától kezdve a napi 8 órás „munkavégzésre”?
    Miért nem oktatják a pénzrendszer- kártyavár/ buborék- felépítését- és ennek következményeit?

    Mert igazából szerintem ezek a kérdések minden ember tudatalattijában motoszkálnak- csak el kell őket nyomni a napi 8 (vagy inkább még több és főleg itthon, nem is csak egy darab munkahelyen!) órás munkával- és utána meg a kritikus (egyesek úgy mondanák negatív) gondolkodás elől a családba vagy a szabadidős pótcselekvésekbe menekül az átlagdolgozó.
    Az, hogy a rendszer működtetői- és kölkeik- is csúnyán ráb@sznak velünk együtt nem túl nagy vigasz…

  5. Köszönöm a kiváló írást, Tibor bá!

    4. Ouse: egyetértek.

    Azon gondolkoztam, hogy ma már sok nagyságrenddel jobb teljesítményű számítógépeink vannak, amik részletesebb modellek futtatását is lehetővé teszik. Ráadásul eltelt 40 év, aminek az adatai is rendelkezésre állnak: ha ma megismételnék ezt a számítást, biztosan pontosabb eredményt kapnának. Biztos van is valahol kutatócsoport, ami ezzel foglalkozik. Valyon milyen eredményre jutnak?

  6. Egyetértek azokkal, akik szerint az összeomlás már elkezdődött úgy gazdasági mint társadalmi szinten ( mínusz a klíma 🙂 ), amit megélünk napjainkban az az fázis, amikor a rendszer a tehetetlenségtől még halad előre egy kicsit a végső összecsuklásig.

  7. Prof. Balogh János az esőerdők reciklálós életfolyamatát állította elénk példának.
    Megfelelő előregondolkodással, tervezéssel, egy behatárolt mennyiségű nyersanyagkészlettel reciklálós üzemmódban a csillagos égig fejlődhetünk.
    A nap még sokáig elegendő energiát sugároz a földre.
    A TÓRIUM üzemanyagú atomerőművek pedig év milliókra megoldhatják a nagymennyiségű koncentrált energia felhasználást.(sajnos egyelőre nem terjednek, mert nem lehet belőle atombombát készíteni)
    A kizsákmányoló, esztelen kapzsiskodást kellene kordába szorítani 🙂

  8. 7:

    H-ÓPIUM
    Az emberi technológia nem képes megkerülni a termodinamika II. főtételét.
    Fenntartani csak a gyűjtögető életmódot lehet- tehát semmi vadászás, halászás, mezőgazdaság…
    De az biztos, hogy az energiabőség gyorsította fel végletesen- és véglegesen az egész fenntarthatatlanságot.
    Az atomreaktorokat meg hagyjuk már Three Mile Island, Csernobil, Tokaimura meg Fukushima óta, pláne.
    Az emberiség még semmi olyat nem épített, ami bizonyítottan kibírt volna akár 20.000 évet. Nemhogy milliókat- ha már uránium- 235 és tsai.

  9. Köszönöm, köszönjük a mai posztot Tibor bá! 🙂

    4. Jó meglátások Ouse M.D.! Én ugyan tanultam a növekedési-, és világ modellekről, igaz az már nem az iskolapadban volt, hanem szakirányú előadásokon, és a katedráról oktatták. De ott se sokakat fogott meg, engem azért egyes szcenáriók igen. Akkor és ma is azt vallom, hogy a sztenderd (középutas) modell áll a realitásokhoz a legközelebb.
    Hisz többségünk (a társadalom egészére gondolok) nem úgy lett szocializálva, hogy rohanunk a szakadék felé, de már épp a szírt peremén vagyunk ám…, és nem azt kell tervezgetni, hogy akkor ilyen autóm, ekkora nagy házam, stb. lesz nekem a családomnak, gyerekek, stb., hanem, hogy hogyan tudom megélni azt, hogy egy kb. 100 évvel ezelőtti életminőségre kényszerítem önmagam, hogyan készülünk föl, hogyan élünk túl, stb.!

    Ne hagyjuk ki a hazai mezőgazdaság mára kvázi teljesen latifundium rendszerűvé vált monokultúrás voltát, a végső lökést pont most adták meg hozzá. De nem az aktuálpolitikai baromságok miatt írtam, hanem a monokultúra miatt már nem nagy foglalkoztató vidéken a mezőgazdaság -> társadalmi összeomlás okozó. És ugye a monokultúrás gépesített művelés miatt mára akkora a talajerózió, hogy pl. idehaza egy év alatt kb. egy Bács-Kiskun méretű területnyi talajréteget fúj el a szél Szerbia felé. Ezek a dolgok, amelyekről beszélni kellene, de ugye élünk bele a nagyvilágba. Menjünk ki Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába, mert ott jobbak a fizetések, ott lehet élni, stb.! Még egy darabig, de ha jön az összeomlás, márpedig jön…, és szerintem nem csak társadalmi, gazdasági szintem, hanem lesz még itt geopolitikai, katonapolitikai értelemben vett „összeomlás” is…, de ma az számít, hogy hódoljunk a modern istennek, a pénznek, hogy még több, még több, és még több kütyü, jobb autó, nagyobb lakás, ház, stb.!

    Értem én, de ha beüt a GEBASZ, akkor mindezekkel mire fogsz menni, főleg ha külföldön vagy?! A kérdés költői. 😛 😉

    Azért a tudomány is kezd idehaza is foglalkozni a folyamatok komolyságával:
    http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2011/04/kohan.pdf

    Még egyszer köszönöm Tibor bátyám a mai posztot! 🙂

  10. A témához nem szorosan, de kapcsolódóan. Itt ez a videó, csak a magyar felirat valahogy eltűnt v. nem is volt.

    Wikileaks: Az USA stratégiája az új világrend megteremtésére

  11. Kétségtelen, hogy végesek a földi erőforrások, aki mást gondol, annak alapvető ismerethiányai vannak.
    Ugyanakkor szerintem a mostanihoz hasonló életszínvonalon élni megújuló erőforrásokból, ha azokat végre megfelelően ki tudnánk aknázni. Ahhoz viszont, hogy ezeket ki tudjuk aknázni, sajnos a szénen, az olajon és és az atomenergián keresztül vezet az út, nem ugorhattunk a szélmalomtól a fúziós energiáig. Írja például valaki, hogy ma már nagyobb teljesítményű számítógépeink vannak a körülmények vizsgálatához, modellezéséhez, és ez például szintén oda tartozik, ami mögött ott van a fejlődésünk ártalmas oldala.

  12. 7. bogozy

    „A kizsákmányoló, esztelen kapzsiskodást kellene kordába szorítani 🙂 ”

    A helyzet az, hogy a technikai fejlődés ennek a kapzsiságnak az eredménye.
    Aki nagyobb, erősebb okosabb gépeket tud építeni, annak helyzeti előnye van.
    A profitból juttatnak a pórnépnek, hogy elkábítsák, és rávegyék őket, hogy megteremtsék az anyagi alapokat hozzá, és beindul a lavina.

    Elképzelted már, hogy az elmúlt 10 évben mennyi informatikai eszköz került a szemétbe?
    Ha a technológiát valóban „okos” és elsősorban FELELŐS emberek irányították volna, akkor is lehetne iPhone 6, de talán csak 5 évenként cserélnénk le (hasonló az autóval, ruhákkal stb).

    De sajnos pont egy kapzsi társaság a világra erőltetett szemléletének mondott ellent a Római Klub jelentése, ezért kellett a szőnyeg alá söpörni.

    Tibor bá’ posztja a bizonyíték, hogy VAN normális gondolkodás, de ezt sajnos felülírják agy szűk klikk anyagi érdekei. És ráadásul ez a szűk klikk megpróbálja szétkenni a felelősséget az egész emberiségre, hogy hát végülis a tömegek fogyasztanak…
    Ez nyilván hülyeség, mert a tömegeknek nincs rálátása a folyamatokra úgy ahogy a kutatóknak, és nincs sok választásuk, mint hogy abból válasszanak amit az elit eléjük pakol.

  13. Tegnap elolvastam egy cikket valamelyik amerikai újságban, ahol tényként írják ma, hogy a szír erők gázzal támadták saját népüket. — Ez egy olyan sok hónapos propaganda, amit már százszor megcáfoltak, de akik az újságot olvassák, azok erről nem tudnak. Tehát megy tovább pofátlanul a butítás.

  14. 14:
    Az afrikai nem szaporodik, az afrikai csak baszik, éjjel-nappal, hogy abból gyerek lesz, kit érdekel?

  15. Végtelen gazdasági növekedés nincs. minél több mindent építesz ki annál több energia azt karbantartani/fenntartan. Pl. úthálózat x km helyett 10x épül az egy gazdasági növekedés ugyan de fenntartani karbantartani az utat sok energia és pénz.
    Amit pl. a világháború előtt alkottak abból már szinte semmi nincs.Amit ma mi alkotunk abból pár év múlva már szinte semmi nem lesz(kivéve talán az épületek). Jelenleg az alkotás főleg az olajból és egyéb energiából megy.Hiába van „növekedés” és épültek ki pl. a márványköves bankok, a multinacionális termelővállalaltok,mert ma mindezt növekedésnek nevezik ugyan , de a megtermelt javak csak egy pár évig szolgálnak minket , utána kuka….

  16. „az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 előtt”

    Na én erre leszek kíváncsi.Robert Kyosaki is azt mondogatja , hogy előreláthatóan 2016-ban gazdasági összeomlás jön (vagy utána ).
    Csak a kérdés az hogy milyen?Kurva nagy vagy csak egy tőzsdei lejtmenet?
    Nem mindegy hogy a most kb. 6% munkanélküliségi ráta 20%-os lesz vagy 40 vagy 80%!!!
    Nyilván ezt nem lehet megmondani pontosan.De amikor jönnek elő azzal hogy gazdasági összeomlás lesz , akkor azt részletezni kellene hogy mégis milyen volumenű (1929, 2008 ?) .
    Ha azt állítom hogy X bántalmazta Y-t azzal még nem mondtam semmit.Adott neki egy kis pofont, eltörte a kezeét,hasbaszúrta vagy eltörte a gerincét??Mindegyik bántalmazás kategória:D

    Visszatérve: Számomra az az érdekes hogy elég sok multi cég jött/bővült most Mo.-ra,köztük autóipari cégek is. Tehát ha nemsokára rohadt nagy válság jön akkor miért építkeznek ezek a cégek?Vagy ők nem tudják hogy válság jön és csak a pillanatnyi profit számít???
    Vagy akkor most mi a franc van/lesz? 😀

    Még annyi hogy ha esetleg egy NAGYOBB volumenű háború lenne (nem olyan fostologatás mint az elmúlt évtizedekben amiből mi semmit nem érzünk szinte) akkor a munkanélküliség is ez egekbe szökne. Nem olyan lenne mint a II. vh hogy mindenkinek volt munkája.

  17. Akár mottó is lehetne:
    Cél a fogyasztás, a szaporodás leszabályozása 1 nagyságrenddel és annak számának fenntartása.
    Látok erőfeszítéseket.
    -Rahedli menekült, EU eszkalálása, rosszablét, fogyasztás csökkentése.
    -Csökkenő olajár, fél-egy év múlva biztos 150-200$ olajár könyvelve.
    Következmény, vg hanyatlik, fogyasztás csökken.
    Véleményem szerint ez kevés lesz…, talán el-párologtatás.
    Erről csak annyit, 70%-ban víz az ember.
    Lehet találgatni.

  18. 20:
    Mondjuk-
    6 milliárd × 80kg × 0,7=
    kb 336 millió tonna vízpára.

  19. 14. Ouse MD

    „Az afrikai miért szaporodik, amikor már neki, de még a szüleinek se jutott soha életében tiszta víz?.

    A boszniai háború alatt figyeltek fel a pszichológusok arra, hogy sok gyerek születik… És kiderült, hogy bizonyos krízisszituációban az emberek bizony kefélnek, hogy a sok gyerek közül egy pár talán túléli… Ez nem „józan ész” hanem ösztön.

    Ez érvényes lehet Afrikára is… Ami meg az elitet illeti…
    Mióta elszállították a munkaképes, egészséges férfiakat Amerikába, gyakorlatilag összeomlott az egész kontinens. Sejtheted, hogy minden ezer elhurcolt rabszolgára legalább tízezer otmaradt halott vagy sebesült jutott.
    Afrika azóta sem tudott talpra állni, mert „szerencsére” sok kávé, kakaó meg déligyümölcs is terem arrafelé, ami ugye jó ürügy volt a gyarmatosításra. A gyarmatosítóknak meg kellett a munkaerő, úgyhogy szaporították a népet ahogy csak tudták.
    Az oktatást meg ugye csak takarékon csepegtették.

  20. Ouse M.D.

    Én kérek elnézést, ki beszél hagyományos Urán üzemanyagú atomerőművekról? (Three Miles Island, Csernobil, Fukusima stb)
    Én világosan TÓRIUM üzemanyagú atomerőművekről írtam. Nézz utána a különbségnek 🙂

  21. 23:
    Ja, Tórium, az a nagy kamu!
    Ha még nagyobb energiafogyasztástól vársz megoldást- akkor tényleg elnézést kérhetsz!
    Másrészt tóriumból nyilván végtelen készletek vannak a Földön, mint minden másból…

  22. Mert minden olyan jól alakul, nem?!

    Washington készül a Harmadik Világháborúra:
    „Az amerikai katonai és hírszerzési közösség rendszeresen foglalkozik a III. világháborúra való felkészüléssel. Ami a Pentagon állásfoglalását illeti, egy katonai konfliktus Kínával és/vagy Oroszországgal elkerülhetetlen. Ez a kilátás vált a fő hajtóerejévé a taktikai és a stratégiai tervezésnek.”
    http://www.wsws.org/en/articles/2015/11/05/pers-n05.html

  23. Wikileaks a TPP, TTIP, TISA működéséről – beégetett felirat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük