Tibor bá’ online
A nyugati világ egyre kövérebb. Minden második ember fogyni akar, vagy már beletörődött az elkerülhetetlenbe. Mit tesz ilyenkor a reklámipar (az oligarchák megbízásából)? Na mit? Hát divatot csinál a kövérségből. Amerika kitalálta a „dad body”-t (vagy dadbod”-it), amit hamarosan követett a „mum body”-, amiket már le is fordítottak magyarra (persze nem jól): „papa test”-re és „mama test”-re.
Anyám, míg élt, kövér volt. Egy az ezerből. Akkor ezen úgy segítettek, hogy a kövér nőket elneveztek „molett”-nak. Milyen a kedves mama alakja? Molett. Mindenki tudta, hogy minimum 95 kiló a 152 centihez. Ma ez mama test, és nem alak, mert itt mindenki azt hiszi, tud angolul, ha képes kinyitni a szótárt. Tehát „imádni való” papa test és mama test.
És az emberek mindenre rábeszélhetők. A fiatal nők már nem a kisportolt férfiakat keresik, hanem az elpuhult, elhízott, sörhasas hímeket. — Igen, jól látod. Ez itt balra Hollywood szupersztár Leonardo DiCaprio. Ő aztán csak tudja, hogyan kell divatosnak lenni.
Én még úgy tudtam, hogy egy nőnek kutya kötelessége ápoltnak, csinosnak, jól öltözöttnek, egyszóval kívánatosnak lenni, akár van férje, akár nincs. Ma a nők erre nagy ívben tojnak. Jártamban-keltemben hihetetlen példányokkal futok össze. Olyan testekkel jelennek meg nők a látómezőmben, amelyek kitermeléséhez hónapok, vagy évek kellenek. Hogy a fenében lehet az, hogy nem veszik észre a felment 5 kilót, tehát jó lesz odafigyelni? A húsz kiló többletet se veszik észre. A hasától már nem látja a saját pináját, az se zavarja. A combjai belső felülete már kipálltak, mert össze vannak préselődve. Még mindig nem figyel fel a jelenségre. A 3 hónapja vett nadrágot már nem tudja felhúzni, mert kihízta. Még mindig nem tűnik fel neki semmi. Közben jönnek a panaszok. Állandóan fáradt, fájnak a térdei, dagad a bokája. Elmegy a körzeti orvoshoz, aki azzal kezdi, hogy asszonyom, le kellene fogyni néhány kilót. – „Szemtelen fráter, ehhez se teszem be többet a lábam.” – Pedig az orvos semmi mást nem tett, mint diagnosztizált és egyben gyógymódot is előírt. Mégis mit várt? Reggeltől estig a tulajdon testén kívül cipel magával egy 25 kilós cementes zsákot is. Csoda, ha állandóan fáradt? Csoda, ha az ízületei nem bírják az extra terhet? És ezzel nincs vége: diabétesz, golyva, epekő…. amiket az extra negyed mázsa váltja ki.
És a férfiak? Sörhas, lötyögő háj meg a vele járó infarktus. Mert az esztétikán át lehet lépni, de a járulékos egészségkárosodás nem semmi. – Szóval erényt gyártani a kártékony hanyagságból – ezt is a népesség csökkentés jegyében promótálják?
_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________________
A nők elsősorban sosem a férfiak alakjával foglalkoztak szerintem. Sokkal fontosabb számukra a magatartás, amire persze hatással lehet a külső megjelenés is.
Rengeteg finom szemetet eszünk, amiről nehéz lemondani, mert úgy vannak kitalálva, hogy nagyon finomak legyenek, és rohadtul lényegtelen az egészségre gyakorolt hatása. Ezért reménytelen a legtöbb fogyási kísérlet és nem azért, mert valaki genetikailag képtelen lefogyni, vagy nincs ideje sportolásra.
Népességcsökkenést ezt azonban nem okoz, hiszen egyáltalán nem akadályozza meg ezeket az embereket ez a szaporodásban, mert a „megállapodásig” még úgy ahogy figyelnek magukra.
Kövér ember sokkal jobb üzlet, mint a sovány. Rajta kívül mindenkinek.
Persze emellett azért a genetikának is jelentős szerepe van. Mindenki ismer olyanokat, akik rengeteget esznek, mégsem híznak.
Aztán minden élelmiszerben ott vannak az ízfokozók, amik ösztönöznek arra, hogy többet egyél, mint amennyire valóban szükséged van, sok gyógyszernek az a mellékhatása, hogy elhízást okoz /pl. a gyerekeim asztma gyógyszerei/ stb., szóval azért nem minden csak az akaraterőn múlik.
Az elhízás kizárólag a szükségesnél több táplálék elfogyasztásának következménye. Genetika annyit játszhat bele, hogy egyes emberek nagyon jól hasznosítják, vagyis elraktározzák a plusz kalóriákat a zsírszöveteikben, míg a szerencsésebbek szervezete kiüríti a felesleges táplálékot, megőrzi a normál testsúlyt. Családon belüli elhízás genetika ( nagymamám, anyám is kövér volt) a legtöbb esetben úgy működik, hogy hagyományosan nagy zabálásokat tartanak, erre szoktatják a gyermekeiket is kiskoruktól. Itt beszélhetünk a szülők felelősségéről is, hiszen a gyermek nem fogja fel, hogy már 15 kilós „batyut” cipel.
Felnőttek esetében az étkezés élvezeti hatása a döntő. Mániákusan ételfüggő, különösképpen az édességek, péksütemények, ízesített, édesített üdítő italok, (magas GL és GI jelzőszámú) szénhidrátok fogyasztása, ízfokozók. Az élelmiszeripar csak a profitra figyel, még az egészségesnek mondott termékekkel is a legtöbb esetben a fogyasztót becsapják.
A kövér emberek is igyekeznek szépek lenni, bőven költenek kozmetikumokra, divatos ruhákra, egészségesnek mondott (hazudott) ételekre. Viszont a falánkság függés legyőzéséhez óriási akaraterőre van szükség, amely szinte lehetetlen, hiszen minden külső tényező ellene dolgozik.
Sajnos genetikailag rögzítve van bennünk az „értékes” táplálékok kedvelése, az édes íz szeretete, vonzódás a keményítőhöz, zsíros húsokhoz. Valamint, hogy együnk belőle minél többet, ha lehet. Kőkorszaki őseink közül a finnyásak kiszelektálódtak. Viszont egész életük során sem találkoztak vajaspogácsával vagy jégkrémmel. Ma meg könnyen hozzájutunk a táplálékokhoz és még le sem kell dolgozni a kalóriákat. Kőkorszaki ösztönök, atomkori kínálat. Nem passzol. Ezen is csak a TUDAT segíthetne, mint a növekedés alapú értékrenddel való szakításban. SIKERÜL???
„Reggeltől estig a tulajdon testén kívül cipel magával egy 25 kilós cementes zsákot is.”
Én úgy szoktam mondani, „viszel egy bőrönd majomzsírt”, hogy riasztóbb legyen. Még szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem csak egy szatorral van. 🙂 Persze ez szerencsétlenség is, mert így nem vagyok kényszeríve a nagyobb önfegyelemre. Azért bár csak annyira lenne tudatos és egészséges a tömegek téplálkozása, mint nekem!
A szívkorházban én voltam az egyetlen normál alkatú. Mindenki elhízott volt. A tudományosan kiszámított ételadagok elfogyasztása után siettek a büfébe. Étkezések között is szinte állandóan rágcsásztak valamit.
Egy doki nyilatkozta, már akkor is az ételhez nyúlnak, amikor csak egy pohár vízre lenne szükségük.
Munkám során jártam a tüdőkorházban is. Ott, mindenki vékonyabb volt nálam és mindenki pöfékelt. Én a két intézményt egymás mellé tenném, legyen egy erős kontraszt.
3:
+ 1
4:
A zsíros hús ártatlan, tessék felmenteni, és nyugodtan enni akár minden nap. Az emberi szervezet a zsírt ketonizálja, ha kell, de a szénhidrátból azonnal emberi zsiradékot gyárt.
3. bogozy
Egyetértek és kiegészíteném azzal, hogy a baj akkor kezdődik, amikor az ember az élvezet miatt eszik, nem pedig azért, mert éhes. Én szeretek finomat enni, de csak akkor eszek, amikor itt van az evés ideje. Nem szoktam nassolni és nem iszok üdítőitalokat. Ezt így szoktam meg gyerekkoromban.
1. Vasgerinc
Én elég nagy adagokat eszek, de intenzív szellemi munkát végzek és sportolok is. A feleségem (valószínűleg) elsősorban nem az alakommal foglalkozik, viszont egyszer kijelentette, hogy nem örülne, ha pocakom nőne. 🙂
7: Vélhetően nincs olyan magatartásod, ami önmagában elegendő lenne, szükséges hozzá a küllemed is. 🙂
Persze a kettő nem választható csak úgy szét.
Van, akinek óriási küzdelem az elhízással szembeni harc. Gondoljatok csak Cserháti Zsuzsára, milyen boldogtalanná tette az, hogy egy súlyos betegség után elhízott a gyógyszer miatt, amelynek a szedését előírták. Azt hiszem Prednizolon volt? Nagyon nehéz lehet. A pajzsmirigy működési zavara is okozhat elhízást.
Én nem tudnék ítéletet mondani senki felett azért, mert elhízott. Elég baj az neki. Nem tudhatjuk, hogy milyen érzelmi trauma vezet oda, hogy semmi másra nem tud gondolni valaki, csak arra, hogy éhes. A fogyókúra is valami fura helyzetet okozhat, minél jobban igyekszik újabb és újabb technikákat kiötleni a fogyáshoz, annál inkább kitölti a fantáziáját az evés.
Az én édesapám, aki a sok munka miatt egy szikár alkat volt, nem hízott nem fogyott, mégis rajongott a duci nőkért és tudtommal most is van sok olyan férfi, aki inkább választja őket, mint a sovány, csupacsont és műmellű nőket, akiknek az arcán fél kiló vakolat díszlik a szivárvány minden színében.
Kb. két hete mesélte nevetve nagyobbik fiam és barátnője, hogy Hollywood-ban már nem divat a kocka-has, leváltotta az „APUKA-HAS”, ez terjed az arckönyvön köztük:) Náluk a hír így csapódik le, tetszett nagyon, kölcsönösen konstatáltuk, hogy máris „készen-vagyunk”:) Kb. hasonló testsúlyunk, csak fiam majd’ 10 centivel magasabb, nála talán +5 kg, nálam ez van +10 is, kb. ősz óta felugrott, nehéznek is érzem, bízom benne, hogy itt tetőzik, tavaly júli. 26.-a óta nem dohányzok, „elnéző” voltam/vagyok magammal szemben, remélem megállok, előtte 180 centihez voltam 74 kg. Elnézést a személyes infók miatt.
Ámulatba ejt az emberi önbecsapás mértéke . Óriási küzdelemnek-mi az ,hogy !- reménytelen harcnak nevezni a lefogyást. Csak annyit kell tenni,hogy három hónapig ebéd és vacsora helyett vizet kell inni és a tepsedt segget felvakarni a fotelből és elmenni úszni,de nem feredni a welnesbe ejtőzni mint a viziló. Aki kemény fizikai munkát végez sohasem lesz túlsúlyos- tehát a főszempont a kimeritő munka. Saját értelmezésem szerint a dadbody kövér disznót jelent ,a mumbody hájas kocát , a nyugat a szellemi korcsulás után fizikailag is végképp torzulásnak indult.Aki nyugaton szépnek mondható,azt mesterséges uton érte el,nem az életmódjának a valós következménye .A molett helyett ,inkább debella -ez azokat illeti ,akiket könnyebb átugrani,mint megkerülni,és mindenhol mindig ,minden helyen izzadságfoltok diszelegnek rajtuk,horkolnak,tele vann bélgázzal ,silány a fizikai teljesitményük ,siralmas a reakció idejük és akkorát szarnak,mint az alkarom,külön repülögépszékeket , wc-csészéket és lefolyórendszert kellett tervezni számukra nyugaton.
Egy ennyire beteg társadalomban-ahol felkarolja a média mumbody és dadbody-kat nincs már semmi értelme egézséges életmódról beszélni.
„Ma a nők erre nagy ívben tojnak.”
Szerintem meg nem.
Ahhoz, hogy valaki egészségesen táplélkozzon, lassan orvosi meg vegyipari diploma kell, meg jó vastag pénztárca, meg átlagon felüli ellenállóképesség a körmönfont marketinggel szemben.
Kölönben is a tudatipar dupla hasznot húz a népek hizlalásából: Először eladja a háromszoros mennyiségű ipai hulladékot kajaként, majd a fogyókúraipar szedi le a sápot.
Egy amerikai nő írta ezt a minap: „Az európai mindennapok apróságai teljesen különböznek az USA-beliektől. Városokon belül is jelentősek az eltérések, például a számunkra megszokott ABC-knél és vegyesboltoknál. Hogy miért? Az egyik legszembetűnőbb társadalmi különbség Washingtonban az, hogy ki mit engedhet meg magának étkezés terén. Otthoni fejjel szinte elképzelhetetlen, hogy itt a zöldség és gyümölcs, az egészséges táplálkozás a luxus. ”
Mellékesen ő is egy „mum bodu”. Ha a tévében látsz egy utcaképet amerikaiakkal, nem hiszel a szemednek, hogy mennyi rettenetesen elhízott ember van. Úgyhogy azt tanácsolom annak, aki fogyókúrázni óhajt még addig tegye, amíg vannak Magyarországon olyan gyümölcsfák, amelyeken nem vízizű, génmódosított, és felismerhetetlen ízű „gyümölcsök” teremnek. A permetszerről nem is beszélve.
Nálunk még lehet gyümölcsön élni, persze csak akkor, ha megtermeled magadnak.
A normál testsúly megőrzéséhez – speciális betegségektől vag gyógyszerektől eltekintve- csak annyi kell, hogy az ember igényes és ne elnéző legyen magával szemben.
A fogyókúrának csak akkor van értelme, ha utána az étkezési szokásainkon is változtatunk, különben kezdődik előről az elhízás. Önmagában minden fogyókúra értelmetlen önsanyargatás.
Van néhány, viszonylag könnyen betartandó dolog, ami nélkül nem lehet normalizálni a testsúlyt (példa: napi 2-3 liter víz rendszeres fogyasztása sokkal fontosabb, mint az, hogy kevés zsírt egyen valaki – ami önmagában nem is hízlal).
Pár éve jártam Amerikában, ami étkezésnél a leginkább feltűnő volt, azok a hatalmas és olcsó ételadagok. Például a sütemények, fánk, vagy joghurt, mindegyik light, meg cukormentes, de ugyanakkor gigantikus méretűek. Lehet, hogy mindenki azt gondolja, hogy azért mert light, korlátlanul lehet belőle enni. Ugyanakkor a finomított fehérliszt nagyon hízlal, még akkor is, ha aszpartammal vagy más vegyszerrel van édesítve (ami már önmagában is elég káros).
Mérhetetlenül eldagadt feleségtől elválni, erkölcsileg elfogadható-e?
Jelenleg ez a dilemma őröl fel.
Járulékos tényezők : horkol, nyitva maradt gyomorszájból áradó átható szag, esztétikai látvány.
15 éve olvasgatja a fogyókúrás cikkeket,de semmit sem tesz.
Végül felszedtem egy karcsút, de most én gondolom magam egy utolsó genyónak a hűtlenség miatt…
16:
Már egyszer állást foglaltam, most megismétlem. Egy feleségnek kutya kötelessége kívánatosnak maradni (még szülés után is). Ha ezt nem teszi, minden felelősség az övé.
Tibor bá. Nem értem mi bajod van DiCaprioval. A srác elmúlt 40 éves és ilyenkor már aki nem kel és fekszik edzőgépekkel, az kis pocakot ereszt. Nincs ezzel semmi baj, ő nagyon messze van még a kövértől.
Ha nem látta volna valaki
19:
Kösz kalotaszegi, hülyére röhögtem magam. Sajnos a magyar fordítás csak részben adja vissza az eredetit.
18:
Az isten szerelmére Curix. Én 82 múltam és nincs ilyen kappan hájam. Ebben a pillanatban 172 cm vagyok (176 voltam fénykoromban) és 68 kg. És átküldöm neked a 40 éves fényképemet véleményezésre. 😀
Nőként állítom, hogy nem kell lelkiismeret furdalást érezned In Cognito. Ő az, aki nem tartotta fontosnak, hogy megtartson téged. 😀 Ezzel felmentést kaptál.
Tibor bá én 20 évesen még 45 kilo voltam alig akartak elvinni katonának. Ma már rajtam is van kb. plusz 5 kiló, amivel megbarátkoztam, mert én nagyon utáltam soványnak lenni.
DiCaprio néhány plusz kilója csak ruha nélkül látszik. Ez még nem kövérség. Nem vagyunk genetikailag sem egyformán belőve. Valószínűleg te sem azért vagy csak ilyen sovány, mert minden nap figyelsz az étkezésedre.
22:
A kövérség kritériuma, ha összecsíped hasadon a hájt a két ujjad közötti távolság nem lehet több, mint 1 cm, vagyis nem lehet a kutikula alatt több zsírszövet.
Kedves Tibor bá,
Engedd meg hogy megosszam én is a gondolatomat a témával kapcsolatosan.
Én is tapasztalom sajnos a környezetemben az eltunyult életmód hatásait. Az ismerőseim többsége, akiknek jó része ráadásul nálam ráadásul fiatalabb (35 éves vagyok) már tulsúlyos, jönnek elő a különböző nyavaják, fáradékonyak és igényük sincs arra hogy változtassanak, csak a kifogások vannak.
Én ebből a szempontból nagyon más vagyok. Napi rutinom része a 10-15km-es futás terepen, majd futások utánvázizom erősítő gyakorlatokkal és mindez 3műszakos munka és tanulás mellett bőven belefér az időmbe. Ülő munkát végzek, de a 3-on lévő irodámban én egyedül lépcsőn megyek, illetve amikor Bkv-val közlekedek mindig állok mert így érzem komfortosan magam. Eldöntöttem, megcsinálom és szuperül érzem magam a bőrömben, csodálkoznak is hogy van ennyi energiám és hogyhogy nem vagyok fáradt pl egy futóverseny után még elmenni kirándulni sétálni stb. 62kg vagyok 172cm magas és tele energiával. És nyugodtan ebédeletek finom, zsírban sült hagymás-szalonnás tojásrántottát ha megkívánom. Nincs csodaszer csak egy minőségi igény magammal szemben, és egyik pozitív hatás hozza magával a másikat 🙂
Szép napot és jó egészséget kívánok!
Sanya
A te definíciód szerint kövér vagyok, a testtömeg indexem meg pont ideális.
Amúgy tudom jól, hogy van a hasamon plusz 5 kiló, de elfér. Az tartja meg a nadrágjaimat.
Így közel 40 év távlatában azt vettem észre, hogy minden korszakomhoz tartozott egy bizonyos testsúly, amit nem igazán tudtam befolyásolni. Hiába ettem fiatal koromban nem híztam egy dekát sem.
Különösebben nem változtattam az étkezésen, aztán egyszer csak feljött 10 kiló, majd megállt. Szinte mindegy mennyit eszek most is, csak 1-2 kilót mozgok le fel…
Korral mindenki változik.
Sanya csak gratulálni tudok, remélem másokra is ráragad a környezetedben.
Egyébként a mozgás nem csak a testnek kell.
Azt az egyet nem igazán értem, hogy mindkét nagymamám túlsúlyos volt, pedig Tibor Bá, idősebbek voltak. Akkor nem igazán dúskáltak a kajákban. Az egyik nagymamámnak sok lánytestvére volt, s határozottan emlékszem, hogy nem voltak nádszálkarcsúak, bár volt vagy 2-3 gyerekük. Tehát régen sem voltak olyan vékonyak. Annyiban nagyon igazad van, hogy meg szoktam figyelni a mai tizenéveseket, s jelentős százalékuk tényleg nagyon el van hízva. A meghatározásod alapján kövér vagyok. Még van 7 kilóm. Ezt a videót találtam, s erőt adott a továbbiakhoz: charity’s story my 600 pound life.
Amit eszel azzá leszel .A lélek kirajzolódik a testre . Önmagunk szeretete azzal ,hogy testünket megtiszteljük azzal ,hogy nem a zsírpárnáinkat növeljük ,mert ha mindenkinek saját magának kellene előteremtetni pénz nélkül a betevőjét megtermelni vagy gyűjtögetni levadászni akkor kevesebb elhízott ember lenne .A többlet a lélekben és a szellemben mutatkozzon meg ne a testben. Súlyfelesleggel bíró ember nem lehet emelkedett lélek és hiába van benne a lehetőség nem fogja kiaknázni csak stagnálni fog míg nem érzi a harmóniát teste és lelke között.Ezen emberek szájából az igazság is elhalványul.
27:
Kedves Tarzan! Legyünk őszinték! Ez azért elég zűrös szöveg.
Mert az olló nem válogat. 😉
Annak biztos az aki nem affinis rá:) …pár emberöltő s majd összeáll a puzzle papa
30:
Pár emberöltőd neked sincs, Öcsi. 😀