(1636) Sigmund Freud tézisei

Tibor bá’ VIP fordítása

 

~q228Freud közismert téziseit az emberi pszichével kapcsolatban már több mint 100 éve vetette papírra, amikben feltárta és elméletekbe öntötte az álmot, a kultúrát, a gyermekkori kifejlődést, a szexualitást és a mentálhigiéniát. Ezeknek egy részét azóta cáfolták, de többségéről kiderült, hogy mind a mai napig megállják a helyüket, értesülhetünk a Discover Magazineból.

Van azonban Freudnak olyan tézised is, amit csak kevesen hajlandók elfogadni, pedig sarkköve a pszichológiának: Nem ismerjük magunkat. Fogalmunk sincs, mi motivál minket, és miért tesszük azt, amit teszünk. Öntudatunk csak a mentális jéghegyünk csúcsa. Talán érdemes ezzel foglalkozni most Májusban, a mentálhigiénia hónapjában, aminek apropóján összegyűjtöttek 12 olyan freudi tételt, amivel a mester megajándékozta az emberiséget. Lássuk őket!

~q123

  • A tudatalatti
  • Szexualitás az emberek leggyengébb és legerősebb oldala.
  • A „szivar” sose csak szivar (kivéve, ha tényleg az).
  • Az emberi test valamennyi része erotikus zóna.
  • A gondolat a vágyak körbejárása.
  • A gyógyító kibeszélés magunkból.
  • Védekező mechanizmus.
  • A változtatás ellenzése.
  • A múlt kihat a jelenre.
  • Átruházás
  • Fejlődés
  • A civilizáció ára a neurotikus elégedetlenség.

___________________________________________________

A VIP fordítás további részét E-mailben küldöm el az adakozóknak.

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

120 gondolat erről: „(1636) Sigmund Freud tézisei

  1. 1:
    Nem egészen. Freud idejében még nem volt divat.

  2. Nem vagyok se terapeuta, se analitikus, se pszichológus, bár az utóbbit abszolút értelemben senki sem állíthatja magáról.
    Miután három évig jártam pszichoanalitikushoz némi ismereteket voltam kénytelen szerezni a témáról.
    Minden ember rendelkezik lélektani ismeretekkel még a ma is szinte kőkorszaki szinten élő törzsek tagjai is, a legeslegiskolázatlanabb emberek is.
    Elfojtás : egy kellemetlen, kínos, fájdalmas, traumatikus, megrázó élmény végleges elfelejtése.
    A traumatikus élményre való sikeres visszaemlékezés, kioltja, hatástalanítja annak tartósan kártékony megbetegítő lelki hatásait.
    Az elvétések, úgymint elhallás , elveszítés, téves “véletlen” cselekvés, elfelejtés,elejtés,”véletlen” tönkretétel , elszólás,elrakás, tudattalan ellenállásról komlexusokról adnak hírt.
    Az álom “királyi” út a tudattalanhoz ,mert sokszor a be nem vallott tudattalan vágyak és félelmek nyilatkoznak meg benne, “álruhában” rejtetten , álcázottan.
    A szexualitás “túlbecsülhetetlen” központi életfunkciója, motivációs erőforrása a személyiségnek.
    Ellenállás : a traumatikus élmény szabad asszociációk segítségével való feltárása az analitikus által való tudatba segítése,újra átélés, emlékezés céljából sokszor a kliens nehezen legyőzhető, tudattalan, nem szándékos, mégis nagyon erős ellenállásába ütközik.
    Indulat áttétel : a terápiába járó kliens az analitikusra sokszor úgy reagál, olyan érzelmeket táplál iránta, mint kisgyermekkorában a szülei illetve a legfontosabb környezetében élő személyek iránt.
    Viszont indulat áttétel: az indulatáttételre az analitikus önkéntelenül, sokszor tudattalan viszont indulat áttétellel reagál.
    Eltolás : az érzelmek által “célba vett” tárgy helyét, frusztráció esetén egy pót tárgy veheti át.
    Álommunka : az álom sokszor elrejti álcázottan jeleníti meg a valódi lelki, érzelmi tényállást, ami a tudattalanban működik.
    Tabu : a lelki hatóság jelesül a felettes én által erős félelemmel, esetenként halálfélelemmel, erős bűntudattal fenyegetett tiltott cselekmény,tett.
    Felettes én,hasonló a lelkiismerethez : a tilalmak, tiltott cselekmények megakadályozására hivatott lelki része “hatósága” a személyiségnek.
    Ős én : a személyiség archaikus, spontán, erős érzelmeinek törekvéseinek vágyainak nagyon régi és nagy hatással működő területe.
    Az egészséges személyiségben az ősén, az én, az utóbbi a tudatos tudat, a felettes én, egy egy reális cél elérése érdekében együttműködnek.
    A patologikusan erős felettes én, neurózist okoz.
    Oidipusz komplexus : a kisgyermekkori szexualitás sajátságos erősen gátolt helyzetéből keletkezett archaikus lelki maradvány, ami sokaknál nem elhanyagolható hatást fejt ki az érzelmekre és a cselekedetekre az egész életvezetésre.

    Kedves Tibor bá’
    Ezen posztod, tőled szokatlan, feltűnően hevenyészett mivolta, a témával szembeni erős ellenállásodról tanúskodik.

  3. 3:
    Kedves Gábor!
    Ez nem az én posztom. Ezt nem én fogalmaztam. Én “csak” fordítottam. Arról nem beszélve, hogy a 12 pontos folytatást nem is ismerheted. Lehet, hogy ott mindent “helyrehozok”. 😀

  4. Freud egy nagyon speciális kulturális háttérrel rendelkezett, ami sokat megmagyaráz elméleteiről, ezt elemezte a hasonló kulturális hátterű pszichológus, David Bakan: Sigmund Freud and the Jewish Mystical Tradition c. könyvében.

  5. 5:
    A viktoriánus Bécsben felnőtt és munkálkodó Freud aligha lett volna képes megalapozni az analitikus pszichológiát Zsidó háttér kultúra nélkül. De még így is ilyeneket írt: “Sex is a prime motivator and common denominator for all of us. It is not a message many want to hear. So high is our disgust for these elementary Darwinian principles that we spent much of our time denying the dark side of our lives. Even the most prudent, puritanical-appearing individuals struggle greatly against their sexual appetites and expression.” — Ne is mondjam, hogy a magam részéről messze nem értek vele egyet. A franc küszködik a szex étvágyával. Kiélem, mert jogom van úgy élni, ahogy az ösztöneim diktálják. Én a katolicizmus legnagyobb bűnének a 6. parancsolatot tartom. Ja, és nem vagyok neoliberális zsidó.

    6:
    Én átutalok neked 5800 forintot, ha lefordítod a Bakan könyvet, nem csak a címet linkeled be. 😀 😀 😀

  6. 8:
    Ha én ilyeneket olvasok egy cikkben: „I’m not sure if it’s true, but…”
    „Chayyim Bloch had a dream in which Joseph Bloch came to him and asked him why …” leteszem és többé nem nyúlok hozzá. Ez az én racionális, természettudományosan gondolkodó agyamnak emészthetetlen.

  7. Tibor bá’, “viktoriánus Bécs” nincs. ‘Viktoriánus’ Budapest van… 🙂

  8. 10:
    Tőled szokatlan ez a kételkedés! Általában nem szoktam dolgokat csak úgy kitalálni. Íme az eredeti szöveg: “Freud observed this prurient struggle in men and women early on in Victorian Vienna and extrapolated easily from there.”

  9. 9: Ha valami irracionális, akkor ez a te módszered. A cikk nagyon tartalmas és racionális, konkrét infókat közöl arról egy korabeli szemtanútól, hogy a pszichoanalízist kialakító Freud könyvespolcai rakva voltak a zsidó misztikus irodalomma, Zóhár, stb, te meg kiragadsz valami semmit.

  10. 12:
    Arma! Te érted az angolt, de nem érzed. Ez a szöveg majdhogynem konyhanyelv. Komolytalan. Erre kiragadtam két példát. “Tudományos” cikkekben ilyeneket NEM írnak. Lefordítom, hogy mások is értsék miről van szó.

    „I’m not sure if it’s true, but…” Nem vagyok benne biztos, hogy megfelel a valóságnak.
    „Chayyim Bloch had a dream in which Joseph Bloch came to him and asked him why …” Chayyim Blochnak volt egy álma, amiben Joseph Bloch odajött hozzá és megkérdezte tőle, miért nem…..

    Te azt tartod konkrét infonak, ami egybeesik az elképzeléseddel. Én, ha valaki bárkinek az álmára hivatkozik, nem olvasom tovább.

  11. Ha már hatalmas méltóságunk és fölényes mindentudásunk magaslatairól letekintünk a kicsi és apró Dr Sigmund Freudra és parányi téziseire, akkor talán van annál tisztességesebb közelítés, mint az azonnali leértékelés és zárójelbe tétel , a hely és a kulturális háttér firtatása, ahol az elméletét kidolgozta. Nem kívánok a Tibor bá’ által álságosnak tekintett alázattal megvádoltatni, de talán elsőként magát az életművet kéne szemügyre venni és felsőbbséges és csalhatatlan értékelésünk tárgyává tenni.

    🙂

  12. 3.

    Talán mégsem lenne helyes és előnyös tett mindent, ami a humán tudományok névre hallgat, egyetlen és végleges fölényes legyintéssel semmibe venni…..

  13. Az 1920-as évek során Freud kidolgozta a pszichoanalízist, majd amerikai unokaöccse lefektette alapjait annak, hogyan lehet ezt az emberek totális manipulálására használni. Ezzel megszületett a manipulált demokrácia, amiben ma is élünk.

    Edward Bernays felhasználta Freud kutatásainak eredményeit, amit a mai napig használnak ellenünk.
    Egy kis dokumentumfilm a tömeg hülyítéséről “tudományos” módszerekkel:

    Sajnos a folytatás már nem került elő…

  14. 11: “Tőled szokatlan ez a kételkedés!”

    Tibor bá’, meg kell állapítanom, hogy a humorérzéked a régi… 🙂

  15. 18: Dehogynem. Nálunk, ami számít, az a szellem. A test… az olyan, amilyen. 🙂

  16. 5.

    Kedves Tibor bá’ te aztán érted a tréfát ?

    🙂
    6. PARANCSOLAT

    Bevezetés
    Az 6. parancsolat a házaséletet védi. Ebben a parancsban Isten a legősibb, legalapvetőbb és legtitokzatosabb emberi közösséget, a családot védi! A házasság Isten alkotása, s ezért szent.

    „Ne törj házasságot!” (Kiv 20,14; MTörv 5,17)

    Ne paráználkodj!
    Aquinói Szent Tamás – A gyilkosság után a házasságtörést tiltja a törvény, mivel a férj és feleség egy test. Nincs nagyobb jogtalanság, mint a házasságtörés.
    XVI. Benedek pp. – A férj és feleség kapcsolata sérthetetlen.

    1. A házasság
    Ószövetség (Ter 2,18-24)
    „Nem jó az embernek egyedül lennie!” – A házasság Isten alkotása. A házastársak éljenek egymásért.
    „Kivette az oldalbordát és asszonnyá formálta” – Férj és feleség egy közösséget alkot.
    „Odavezette az emberhez!” – A házastárs Isten ajándéka
    „Elhagyja a férfi apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik!” – Új szeretetrangsor E földön 1. a házastárs

    Újszövetség
    „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” (Mt 19,6) – Egy férfi és egy nő életre szóló, felbonthatatlan közössége
    A házastársak szeretetének mintája Krisztus szeretete az Egyház iránt (Vö. Ef 5)

    Egyház
    A házasság szentség
    A keresztény Egyház a Szentháromság tükörképe

    2. A házasság célja
    Szeretetközösség megvalósítása (coniugium)
    Élet továbbadás (matrimonium)

    3. Házasság és istenkapcsolat
    A keresztény házastársak épüljenek be Isten családjába, Krisztus egyházába! Ezáltal nem gyengül, hanem erősödik kölcsönös szeretetük. Krisztus teszi őket áldássá, s a bajban teherbíróvá, viharállóvá. Isten mellett megerősödik összetartozásuk, szerelmük, szeretetük, hűségük!

    4. Házasságtörés formái – Bűnök a 6. parancs ellen (KEK)
    Önfertőzés/Önkielégítés (Masturbatio) – Fixálódás veszélye!
    Házasság előtti nemi élet (A házasságban a felek önmagukat ajándékozzák egymásnak.
    II. János Pál pp. – Hogyan lehet szeretetünk teljesen emberi? Az erkölcsi kiindulópont, hogy soha sem használhatunk valakit saját célunkra. Az igazi szeretetben szabadon ajándékozzák magukat a másiknak. Enélkül az emberi szeretet nélkül a szexuális szeretet nem is szeretet. Önmagunk teljes odaajándékozása nem lehetséges egy éjszakás vagy nyitott kapcsolatokban. Erkölcsi igazság, hogy a szexuális szeretet a házasság kötelékében fejeződik ki. (Szeretet és felelősség) A test nem gép, hanem ebben élek, ezáltal fejezem ki magamat. Isten képmásai vagyunk, magunkat odaajándékozhatjuk másoknak. (Pápai katekézisek – A test teológiája)

    Paráználkodás (fornicatio) – férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése
    Féktelen és rendetlen nemi vágy
    Pornográfia
    Prostitució
    Nemi erőszak
    Homoszexualitás
    Pedofilia

    5. Jézus és a 6. parancs
    Jézus mindig a probléma gyökeréhez nyúl, ott akarja orvosolni a betegséget. “Én pedig azt mondom nektek, hogy aki szívében bűnös vággyal asszonyra tekint, már házasságtörést követett el vele!” (Mt 5,28)
    A szívből indul a házasság, de a házasságtörés is. Először érzés lesz úrrá az emberen, majd megfogan a gondolat, s ha ápoljuk, az kívánság lesz, amelyből tett fakad!

    “A viperát legokosabb a tojásban megölni!” – hindu mondás.
    Ne tűrjük meg a tisztátalan, házasságtörő gondolatokat, ne ápoljuk, tűrjük meg azokat. Ehelyett Isten segítségét kérjük: “Teremts bennem tiszta szívet!” (Zsolt 51,12)

    6. Önuralom
    Uralkodj érzéseiden!
    Isten adott nekünk értelmet is, hogy ne csak érzelmeink vezessenek. A lelkiség azt jelenti, hogy harmóniába hozzuk értelmünket és érzelmeinket, s mindkettő felett hitünk uralkodik!

    Uralkodj fantáziádon!
    Különböző gondolatok futhatnak át értelmünkön, de a bűnös, tisztátalan gondolatokat ne tűrjük, ápoljuk magunkban! Ne ragadjunk le azoknál.

    Uralkodj szemeden!
    A szemünk olyan, mint egy kapu, amelyen át gyakran belép a gonosz
    Érzéki képeket, filmeket stb. ne nézzünk!
    “Szövetséget kötöttem szemeimmel!” (Jób 31,1)

    Uralkodj a kísértéshelyzeteken!
    Kerüljük azokat a helyeket, helyzeteket, ahol nehéz megállni! Így könnyebb megállni! Nem az a fontos, hogy én mit kívánok, hanem, hogy mit akar Isten!

    7. A válás – Jézus a válásról
    Hazánkban gyakori jelenség a válás (1.000 házasságból – több, mint 500), és sok olyan eset van, ahol törvényesen nem váltak el a felek, de egymástól távol élnek! Mit mond Jézus a válásról? – Ő szigorú, de irgalmas is egyszerre.

    Jézus nem ismer megalkuvást ebben a kérdésben (Mt 19,1-9). Az istenfélő ember számára nem lehetséges!
    Ugyanakkor Jézus irgalmas a házasságtörővel szemben (pl. szamariai asszony; bűnös nő, Mária Magdolna)

    8. Lelki paráznaság
    A Szentírás beszél lelki paráznaságról is. Ez az a magatartás, amikor Isten népe/gyermeke az Úr mellett/helyett bármiféle bálványt tisztel. Bálvány mindaz, aki/ami életünkben az 1. helyre kerül. Aki ezt teszi, az elszakad Istentől és megszegi a szövetséget!

    Befejezés
    Segítsen Isten a házasokat, hogy mint Krisztus az Egyházat, úgy szeressék egymást; segítse az Egyházat, hogy tudjuk viszonozni Isten életadó, ajándékozó szeretetét!

  17. 20:
    Aki ezt a sok marhaságot komolyan veszi, egy életre neurotikussá válik, mert betarthatatlan. Csak arra jó, hogy a keresztény kultúrában felnőtteknek állandó bűntudata legyen. Isten Ádámot promiszkuozusnak teremtette, hogy csak egy nő volt a környéken, a pech, illetve arra bizonyíték, hogy Isten pancser munkát végzett. 😀

  18. JR69

    “Sajnos a folytatás már nem került elő…”

    Angolul még elérhető a Century of the self címen…
    Valóban alapmű… tanítani kellene.

  19. Kétségtelen,hogy Freud a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik.Sokan egy sorban emlegetik Kopernikusszal és Darwinnal,a két másik nagy paradigmaváltó gondolkodóval.Kopernikusz munkássága már nem vált ki indulatokat,Darwinnal már van egy kis bibi főleg a tengerentúlon.Freud pedig heves indulatokat vált ki a mai napig.Kevés gondolkodóval esik meg,hogy a róla szóló kritikák melyekben ízekre szedik életét és munkásságát,megtöltenének szinte egy könyvtárat.A magyarázat pedig hogy az elméletein keresztül megvilágított ember és társadalomképe elfogadhatatlan igen sok ember számára.Kíméletlenül lerántja a leplet a vallásról,társadalomról,az ember egyéni és faji szintű képmutatásáról.
    -“Isten egy fantáziakép,a vallás pedig illúzió.Egy nem létező rend és irányító hatalom utáni vágy kivetülése.Azt a munkát ami a civilizációt fenntartja,elnyomott emberek sokasága végzi,akik nagyon kevéssé részesülnek annak áldásaiból.Elmeműködésünk csupán kicsiny részben tudatos,nagyrészt tudattalan elmefolyamatokból áll”
    Bár a Freud-i világkép kultúr pesszimistának tűnik,van pozitív oldala is:a tudásban és egyéni fejlődésben való hit.

  20. 13:
    1 like from me.

    B.G.! Tanuld meg kívülről! 😀

  21. Nem a reklám miatt, de te szólítottál fel, Tibor bá, hogy fordítsam le Bakant. Itt fordítottam tőle:

    http://kitalaltujkor.blogspot.com/2013/01/molnar-ferenc-liliomt-bun-altali.html

    Freud a Törvény eltörlésével a nihilizmust szabadította rá az emberi társadalomra, legalábbis azt propagálta, hogy nem kellenek az erkölcsök.

    Századunkban gyakran rámutattak, hogy úgy tűnik, a modern tudomány és pszichoanalízis “átvette a vallás helyét”. A modern pszichoanalízis “vallási” szerepet játszik az emberek életében, különösen bűneikkel kapcsolatban, ahogy a bűnt a Mózesi Törvények definiálják. A Mózesi Törvények legsúlyosabb megsértése – agresszió, gyilkosság, szexualitás, vérfertőzés, stb. – maguk a pszichoanalízis legfőbb témái. A pszichoanalitikus először a felettes én képviselőjeként jelenik meg, amint azt Freud olyan helyesen felismerte az átviteli viszony tárgyalásakor, másodszor pedig mint egy nem büntető felettes én. A pszichoanalízis során a páciens megtudja, hogy a várt büntetésre nem fog sor kerülni. Az indulatátvitel (transference) döntő fontosságú, mert amennyiben a páciens nem azonosítja a pszichoanalitikus személyét a felettes énnel, a megengedő hozzáállás lényegében hatástalan. A pszichoanalitikus meghallgatja páciensét, ahogy az a legsúlyosabb “bűneiről” beszél és nem hibáztatja. Amennyiben egyáltalán bármilyen hibáztatás kimondva, vagy kimondatlanul felmerül a pszichoanalízis folyamatában, az a páciens szülei ellen irányul, az ellen, ahogy bántak vele csecsemő-, vagy gyermekkorában. A pszichoanalitikus a páciens “másik”, valódi szülőjével való kűzdelme során úgy jeleníti meg magát, mint egy jobb, elnézőbb és megbocsátóbb szülő. (158-159.old.)
    “Freud saját zsidó identitásának ismételt hangoztatása a Mózes és a Monoteizmus által nyer magyarázatot. Ha a zsidó tölti be a történelmi felettes én szerepét, akkor csak egy zsidó szüntetheti meg a bűn értelmét. Felidézzük ezzel kapcsolatban Freud állítását, hogy a pszichoanalízist csak egy zsidó hozhatta létre, és hogy egy levelében ezt írta Oskar Pfisternek: “…mellesleg hogy van az, hogy soha egyetlen istenhívő nem találta ki a pszichoanalízist, és hogy ehhez egy istentelen zsidóra kellett várni?” Ha a zsidók képviselik a Törvény hatalmát, akkor csak egy zsidó nyilváníthatja a Törvényt halottnak. Ebben a szélesebb kulturális értelemben a pszichoanalízis tekinthető úgy, mint egy döntő lépés a zsidó hagyományos képének megváltoztatásához. A zsidó nem áll többé Mózes árnyékában, ragaszkodva a Törvény betűjének szigorú betartásához, (…) hanem mint egy olyan apafigura, aki türelmes és megbocsátó, toleráns és megértő a mózesi törvények megsértésével szemben. Egy ilyen szerepet Freud csak akkor tölthet be, ha saját magát teljesen zsidónak tekinti, aki ráadásul elszakad Mózes alakjától. Ebben a magának tulajdonított hatalmi pozícióban Freud eltörölheti, érvénytelennek nyilváníthatja a Törvényt. Tehát Freud egy új Mózes szerepét játssza el, aki egy új Törvénnyel jön le, mely a személyes pszichológiai szabadságnak van szentelve.” (159-160.old.)
    A fentebb látott franki doktrínához hasonlóan, vagy annak nyomán a sátánisták, Lucifer-hívők is egy gonosz zsarnoknak állítják be Istent, aki a Törvények nyűgös igája alá kényszeríti az embereket, akiket a mindent megengedő Lucifer szabadít fel. “Tégy, amit akarsz! – hangzik Lucifer “vallási parancsolata” a sátánisták szerint. Bakan könyve szerint az ördög figurája, alakja úgy értelmezhető, mint “felfüggesztett felettes én”. Logikus, hogy a parancsolatokat, törvényeket diktáló Felettes Én, Isten, “Lelkiismeret” félresöprése az útból a mindent megengedő Ördögöt állítja a helyébe. Csakhogy aki a saját lelkében (tudatában, tudatalattijában, bárhol) aláírja ezt a szerződést, és félreállítja a lelkiismeretét, az megnézheti magát és ha ez a viselkedés tömeges egy (volt) közösségben, akkor az az emberhalmaz (többé nem közösség) is megnézheti magát…

    (…)

    A fentieknek egyáltalán nem mond ellent Nagy Péter elemzése Molnár Ferenc “Az ördög” c. darabjáról, amit a Literatura.hu idéz:

    “Könnyen lehet, hogy annak a kritikusának van igaza, aki szerint alapgondolata az volt, hogy mindenben ellenkezőt csináljon – és mégis színpadképeset -, mint a szokványvígjátékok: ne kössenek házasságot a végén, sőt az elején tervezett házasság bomoljék fel a befejezésre. De sokkal tovább jutott: az ördög beléptetése nemcsak színpadi könnyebbség volt számára (amint azt egy másik kritikusa állítja), hanem életében először (és szinte utoljára) valami olyasmi, mint a szimbólum: az ösztön perszonifikációja. S ez ebben a pillanatban azért volt kitűnő trouvaille, mert ekkor már a pesti szalonok és kávéházak levegőjét is kezdte bejárni Freud nagy újításának, izgalmas-pikáns új tanainak a híre; Molnár volt az első író és bizonyosan az első drámaíró, aki színpadilag kamatoztatni tudta a tudat-tudattalan viszonyának új tanait — s úgy, hogy formailag semmi szokatlant vagy váratlant ne adjon, mindezt mintegy a megszokott, minden esti francia szalonvígjáték egy újabb változataként, továbbgondolásaként mutassa meg.”
    ” De mindez nem lenne elég, ha valami merészet nem tenne Molnár – szinte egész művészélete egyetlen merészségét: hogy megírja a vágykielégítés himnuszát, a diadalmas önzés ditirambusát, mely félrelöki, eltiporja a kereszténység aszkézis-tanait. Ettől vált igazán modernné, izgalmassá; s nemcsak himnuszt mondott róla a darab, hanem – megint szinte egyetlenként Molnár oeuvre-jében – be is váltotta, színpadon valósította meg a törvénytelen szerelmet, s ezt apoteózisnak állította be. Ez akkor s Pesten nem volt mindennapos dolog -s ez erősen megosztotta a kritikusi véleményeket.”
    A kereszténység, és általánosíthatóan minden normális emberi társadalmi értékrend tanai, melyeket a darab üzenete, Molnár Ferenc és mestere, Freud a kabbalai alapú zsidó (de nemcsak zsidó!) nihilizmus alapján félrelök, eltipor, természetesen nem “aszkézis-tanok”! Az emberi társadalmak évezredek során kifejlesztett, kicsiszolt együttélési szabályai az ösztönök szabályozására, társadalmi szabályok, szokások, normák keretébe helyezésére szolgáltak. Nem “elnyomó” funkciójuk volt, hanem megkönnyítették, jobbá tették az emberek életét. Ezeknek köszönhetően nem kell mindannyiunknak állandóan feltalálni a spanyolviaszt, támaszkodhatunk elődeink hasznos tapasztalataira az emberi együttélés terén. Pontosabban támaszkodhattunk, mert napjainkban a misztikus nihilisták romboló tevékenysége nyomán e normák egyre inkább eltűnnek, a társadalom pedig egyre inkább széthullik… Ez volt és továbbra is ez a “haladás erőinek” célja!

  22. 25

    Kedves Csaba

    Te is lázadozol az igazság ellen.
    A nagy gondolkodó sötét tudatlanságot oszlató fényes elméletét kompromittálni próbálod, bizonyára nem mindenkinél sikertelenül.
    Neked sem ízlik a valóságos tényállás.
    A valóság helyett a konteot választod annak fanatikus hű papja vagy.

    ” Kevés gondolkodóval esik meg,hogy a róla szóló kritikák melyekben ízekre szedik életét és munkásságát,megtöltenének szinte egy könyvtárat.A magyarázat pedig hogy az elméletein keresztül megvilágított ember és társadalomképe elfogadhatatlan igen sok ember számára.Kíméletlenül lerántja a leplet a vallásról,társadalomról,az ember egyéni és faji szintű képmutatásáról.
    -“Isten egy fantáziakép,a vallás pedig illúzió.Egy nem létező rend és irányító hatalom utáni vágy kivetülése.Azt a munkát ami a civilizációt fenntartja,elnyomott emberek sokasága végzi,akik nagyon kevéssé részesülnek annak áldásaiból.Elmeműködésünk csupán kicsiny részben tudatos,nagyrészt tudattalan elmefolyamatokból áll”

  23. Minden világnézet kénytelen hasonlítani a valláshoz, miután a vallás is egy világnézet.

  24. ” Szellemi ellenfeled álláspontját értelmezd torzan, tévesen, önkényesen, hibásan hazug módon ,vulgárisan forgassad ki a szavait és már meg is van őkelme támadható felülete, gyenge pontja, amit te jól elkészítettél !
    Ide szúrj szellemi tőröddel ,a hatás nem maradhat el ! “

  25. 25:
    Méltányolom a fordításba fektetett munkádat, mert nem lenne fair elmenni mellette szó nélkül. — De….
    Amikor olvastam soraid, elsőnek az ugrott be, hogy te is fejét vetetnéd a rossz hírt hozó hírnöknek. A XIX. század vége óta kétségtelenül folyamatosan züllő nyugati társadalom létezése természetesen tény, de ezt Freud számlájára írni túlzás. Freud zseniális gondolkodó volt, akinek hatalmas érdeme, hogy mindenki számára érthető módon feltárta az emberi psziché működését. Ha nem ő teszi, tette volna valaki más
    20 évvel később, ahogy az annyi sok más felfedezéssel történt. — Abban persze van igazság, hogy a tudás az Embert a dekadencia felé tereli. Bizonyíték erre a Szent Szék másfél ezer éven át tartó sikeres tudásellenessége, ami alsó társadalmi szinten biztosította az “erkölcs” betartását, ami alternatívája volt a pokol megjárásának. — Lehet, hogy Freud zsidó háttere segítette őt a tisztán látásban, de vád semmiképpen neme lehet, legfeljebb magyarázat. — Úgy mellesleg, a tények ismeretében ki kell jelentenem, ha a világ teremtése valóban úgy történt, ahogy ez az ószövetségből kiderül, akkor a mindenható egy velejéig gonosz, gátlástalan szörnyeteg. — És persze ott van még annak problémája, hogy a nem keresztény társadalmakban is, ahol Mózes törvényeit nem ismerik, létezik közerkölcs.

  26. ” A XIX. század vége óta kétségtelenül folyamatosan züllő nyugati társadalom létezése természetesen tény, de ezt Freud számlájára írni túlzás.
    Abban persze van igazság, hogy a tudás az Embert a dekadencia felé tereli ”

    Kedves Tibor bá ‘

    Kizárólag, ha időd és kedved engedi ,ezt kifejthetnéd bővebben !
    Soha sem értettem, hogy a tudás miért lenne a gonoszság menlevele ?
    Már a Bibliában is Ádám evett a tudás fájának tiltott gyümölcséből és jött érte a kárhozat.

  27. Jelige. VALLÁS. Nos, az emberiség története szorosan összefügg a vallással, és pont. Nincs vita. Mind a mai napig AZOK az igazán összetartó népek akik RAGASZKODNAK a saját vallásukhoz, és pont. A radikális vallási törvények ugyan igen barbárnak tűnhetnek az európai szabadelvűség szemszögéből nézve, DE sajnos jóval hatékonyabban fogják össze gondolkodásmód tekintetében a hitvallóit. A politika NEM lehet összetartó erő, a pénz és a gazdaság úgyszintén nem, mert egyéni vagy kis létszámú csoport érdekét tartják szem előtt. Mindig is azok a nemzetek maradtak fent, általában egy vezetős rendszerben, amelyek alárendelték magukat egy közös cél elérésének érdekében, mely az életben maradásukat szolgálta. A mindenkit elfogadunk, mert mindenki embernek született felfogás önmagunk halálráítélése. Lehetünk ateisták, DE azt nem szabad a szabadelvűséggel párosítani. A kereszténység 2000 éves múltját és összetartó erejét igen is meg kell tartanunk ahhoz, hogy életképesek maradhassunk, minden visszásság ellenére is.Miért olyan nehéz ateistaként elfogadni ezt?

  28. Kedves Dan

    ” A mindenkit elfogadunk, mert mindenki embernek született, felfogás önmagunk halálráítélése ”

    Ime, az Istentől eredő jótékony tanítás !

    Te is visszatértél a zsidók ősi hitvallásához : a goj (a más vallású) csak egy állat.

    A keresztények Istene, nem személyválogató.

  29. Dan:

    Teljesen igazad van. A gyűlölet az egyik, ha nem a legerősebb összetartó erő.

    Orbán Viktor pedig tényleg mélyen vallásos lehet. Háborúzik boldog, boldogtalannal mert megpróbálja egybentartani nemzetünket. Ehhez meg kereszténység és isten szükséges.
    Sejtettem, hogy ebben is benne van isten keze nyoma. Most megint a megpróbáltatással az egybekovácsolás időszaka van.
    Na, de az elfogadás, megélés után kellene jönni a továbblépésnek, egy kereszténység utáni világnak. De mi mindig visszaugrunk az inkvizícióba.

  30. B.G. A keresztények Istene igen is személyválogató, elég csak visszamenni jó pár keresztes hadjárat miértjéhez, az újvilág felfedezése utáni népirtáshoz…De a lényeg nem ebben rejlik (persze minden mögött megbújik az anyagi érdek is, és bele lehet magyarázni sok mindent, dogmákat). A racionális gondolkodás, és az intelligencia magasabb foka nem zárja ki az egy eszmerendszerhez (valláshoz) való tartozást. Ez nem politikai, vagy pénzpiaci folyamatok függvénye, vagy tudományosan megalapozott tények elismerése, hanem az, hogy értsük hova tartozunk, mert egy, közös vallást követünk. Keresztények vagyunk, nem mohamedánok, muszlimok, zsidók, buddhisták, hinduk és még sorolhatnám. A lényeg a kultúra, a keresztény kultúra igen is befolyásolja az egyén gondolkodásmódját, a liberalizmus ennek ellentmond és sebezhetővé tesz . A sebezhetőség pedig gyengévé.

  31. Nem tudom miért olyan szörnyű a liberalizmus.
    Azt sem értem egyesek miért rokonítják a cionizmussal.
    Mindenesetre én egyik lihegő megszállott ideológiai szekértáborhoz sem csatlakoztam.
    Saját világnézetemet senkinek a csöcséből nem szoptam, magam alakítottam ki.
    Materialista vagyok szabadgondolkodó nem keresztény és a tudomány az, amiben “hiszek”

  32. 35:
    1. mondatra: A liberalizmus egy élhető világot valósítana meg, egyetlen feltétellel. Az emberiség IQ átlagának 100 helyett 130 kellene, hogy legyen.
    2. mondatra: Az első mondatból következők miatt.
    4. mondatra: Te nem a tudományban hiszel, hanem abban, hogy szabad gondolkodó vagy. 😀

  33. Mikor megszületünk, beleszületünk egy adott kultúrkörbe, és az a kultúrkör határozza meg a neveltetésünket. Ha iszlám kultúrkörben nevelkedsz, azt a világnézetet, gondolkodásmódot sajátítod el, ha hinduba, akkor pedig azt. Ha akarod ha nem. Mindehhez nem kell bigott vallásosnak lenni. Az adott kultúrkörre épül fel a társadalom, annak törvényhozásával, alkotmányával együtt. Ez ellen küzdeni értelmetlen, mert bomlasztja a társadalmi berendezkedést, mert egyénként vagy kis létszámú csoportként gyenge vagy, viszont nagy létszámban, egységben erős. Vannak olyan helyzetek mikor kénytelen vagy felsorakozni egy adott kultúrkör képviselői mögé, mert különben eltipornak, és eleve annak az adott kultúrkörnek az alaptörvényei közt nevelkedtél. Én keresztény vagyok, teljesen mindegy hogy hiszek e Jézusban, vagy materialista vagyok, vagy a tudomány erejében bízok, nincs értelme letagadnom, vagy szembeszállnom ezzel mert az a vesztemet okozza, és akaratlanul bomlasztom az alapelvet mely Európát azzá tette ami, és teret engedek azoknak akik ragaszkodnak az alaptézisükhöz. Egyszerűen a helyére kell tennünk a dolgokat.

  34. Kedves Tibor bá’ és Dan
    A kereszténység egy szép és végtelenül szimpatikus romantikusan ábrándos tanítás, pontosan annyira mint a kommunizmus.
    Más azonban egy tanítás esztétikája az hogy interpretációi milyen érzéseket ébresztenek az olvasókban és hallgatókban és más az, hogyan valósítható meg. (sehogy)
    Szép borítójú könyv, tele baromságokkal.
    ” Szeresd felebarátodat (értsd minden embertársadat ! ) mint tenmagadat !
    ” A kommunizmusban majd mindenki képességei szerinti munkát végez és a szükségletei szerint fogyaszt a közösen megtermelt javakból ”
    Szimpatikus vonzó irrealitások, lehetetlen javaslatok, ha élesebben fogalmazok, akkor álomszerű agyrémek.
    A gyakorlata mindkettőnek tömegméretekben katasztrofális.
    Vizet prédikál mindkettő és közben bort iszik.
    A piacgazdaság kérlelhetetlenül és feltartóztathatatlanul gyalulja egyformára a ma még saját identitású kultúrákat.
    A PÉNZ a TŐKE ” kultúrája ” ” civilizációja” következik és a történelem véget ért.
    Ő az alfa ás az ómega a többi sorminta.

  35. 36.

    Kedves Tibor bá’

    Bizonyára, ahogyan cirka tucatszor fölényesen rámutattál az én értelmi képességeimmel van a baj ,de nem sikerült megértenem, mi köze a cionizmusnak ,ami a zsidók és Izrael állam érdekeinek előmozdítása,a liberalizmushoz,ami azt jelenti mindent szabad amivel másoknak nem, ártunk.Vajon az utóbbi megvalósulása egybevágna a cionizmus céljaival ? Vajon elsősorban zsidó partikuláris érdek az, hogy a tömegek normális demokráciákban éljenek és ne diktatúrákban ? Vajon a diktatúrák léte és gyakorlata elsősorban zsidó érdekeket sért, más nemzetek számára előnyös ?

  36. 39:
    Erre neked érdemben Arma tudna a legjobban válaszolni, de neki ótvara van tőled. majd meglátjuk. 😀

  37. A demokratikus piacgazdaság, úgy tűnik jelenleg a legkisebb rossz.
    Tehát nem jó, mert ezer sebből vérzik.
    Mégis, ma az ebben élő tömegek érdekei érvényesülnek leginkább összehasonlítva más társadalmi formációkkal.
    Ezért ez a kívánatosabb, mindenféle vallásos, teokratikus és “nemzeti” és kommunista diktatúráknál.
    Még az is lehet, hogy ez egybe esik a világ legnagyobb bankjainak érdekeivel.
    Sőt az Usa érdekeivel is.
    Ha nagyobb a világpiac, gyorsabb a fejlődés több hitel helyezhető ki.
    Ez azonban a diktatúrákban sínylődő, alternatív világmegváltástól szenvedő népeknek éppen, hogy előnyös.
    Ezeket az érdekeket cionistának megbélyegezni, tehát legeslegfőképpen izraeli és zsidó hatalmi érdeknek tekinteni, sajátságos antiszemita csőlátás.
    (Az esőt nem az esőkabátgyárosok csinálják és a csapadék nem kizárólag és elsősorban az ő érdekükben hullik a földre )

  38. 35.

    ‘Liberalizmus = mindent szabad, amivel másoknak nem ártunk…’

    B.G., a te szavaiddal élve ez egy szép és végtelenül szimpatikus romantikusan ábrándos tanítás.
    A valóság az, hogy a médiákon, tv-n, filmeken, magazinokon stb. keresztül terjesztett liberalizmus – azaz szabadelvűség – már nagyon régóta a romlás virága. A ‘mindent szabad’ elv alkalmazásával sikerült megbontani az egészséges közösségeket összetartó kohéziót, és atomizálni a társadalmat. Ha nincs közjó (és közrossz), ha a liberalizmusra hivatkozva egyenlőségjelet lehet tenni pl. ‘Conchita Wurst’ vagy más transzgender-lények és egy normális pár között, és ennek a cionista célokért hadrendbe állított sajtó felállva tapsol…, sőt mi több, a ‘jog’ erejével fellépnek ellened, ha ezzel nem értesz egyet, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a liberelizmus egy nagyon káros jelenség.

  39. 42.

    Sokan vannak, akiknek derogál, hogy ma már nem menő a hangos buzizás.
    Conchita egy mássággal megvert sajnálatra és együttérzésre méltó személy.
    Mindezen “ügyek” köszönőviszonyban sincsenek semmiféle közösségi kohézióval.
    A családokat nem a liberalizmus, hanem a piacgazdaság gyengítette meg, sok minden más mellett legfőképpen az alacsony munkabérekkel.

  40. ‘Conchita egy mássággal megvert sajnálatra és együttérzésre méltó személy…’

    Ez is egy szép és végtelenül szimpatikus romantikusan ábrándos tanítás – amennyiben komolyan is gondolod, amit írsz.
    Csak az nem veszi észre, aki vak, hogy ez a találóan “Kolbász Pina” nevű szánalmas médiaceleb, egy újabb pofánkba vágott provokáció. Vagy úgy gondolod, hogy egy sajnálatra és együttérzésre méltó (sic! mintha az valami érdem lenne) személy majd jól kiáll 500 millió néző elé, egy buziprodukcióval sajnáltatni magát?

  41. Erről nem érdemes többet beszélni, tehát passzolnék ha megengeded.
    A provokáció fogalmát pedig más relációkra tartanám fenn.

  42. 43. “Sokan vannak, akiknek derogál, hogy ma már nem menő a hangos buzizás.”
    Ma már buzizás se nagyon van, akkor sem, ha mocskos provokáció zajlik előtte. Az ellenállást aránytalanul megtorolják. A buziparádén egy homárt felpofozó nő 3 év letöltendőt kapott, ennél többet sokszor súlyos testi sértésekért, bestiális agyonverésekért sem adnak. Persze amennyiben magyar az áldozat.
    Úgyhogy nem tudom mit siránkozol itt. Igaz, hogy te a semmitmondó szóvirágok mestere vagy, de ezt akkor sem lehet szó nélkül hagyni, ha csak trollkodásnak szánod.

  43. 46:
    A semmitmondó szóvirág meghatározás egy szög hatalmas fejen találása. Gratula! 😀

  44. B.G. És mások… A buzizás mint téma nem vág ide, jó csapongani, de nem értelmetlenül. Más téma amit (akit, akiket) egy társadalom termel ki, meg más az alap hovatartozás. Normális esetben a homoszexuálisokat a szűkebb ismeretségi körük elfogadja, és még a társadalom is elfogadná, ha nem pont az akarná bomlasztani az alaperkölcsöt, akinek épp csendben kellene maradnia, mert pontosan tisztában van azzal mi az elfogadott és mi nem (liberalizmus). Egyébként pedig a sorozatgyilkosokat, pedofilokat, pszichopatákat is a társadalom termeli ki, és mindannyiukat anya szülte. De ez igazából rendben is lenne, mert minden faj esetében vannak problémás esetek. Viszont a példa azért jó, mert pont rámutat arra, hogy igen is ragaszkodik az egy kultúrkörbe tartozó egyén ahhoz, amit az a kultúrkör elvár tőle.

  45. Mindemellett más az izmus, meg más a közös vallás. Az izmus egy adott szituációra adott társadalmi berendezkedés, mely egy válasz amit a politika fogalmaz meg, nem az egyén. Az egyén ettől még nem veszti el az alaperkölcsét,és a politika még véletlenül sem próbál más vallást ráerőltetni az egyénre, maximum igyekszik elhalványítani annak összetartó erejét, ha hülye. Hiszen az egyén elkezd küzdeni az izmus ellen, ha az a belenevelt erkölcsöt sérti, melynek a közös vallás az alapköve.

  46. 48.
    49.

    Nem mondtál semmit ,de az is érthetetlen.
    Igyál meg egy erős kávét !

    🙂

  47. ” A tudás az embert a dekadencia felé tereli ”

    Hol ? mikor ? miért ?

  48. Az erkölcs átlépéseinek a következményeit a tudással bíró el tudja kerülni, vagy simán nem hiszi el, hogy létezik pokol.

  49. Az erkölcs átlépésének mindig vannak következményei,
    jelesül mások anyagi (vagy érzelmi) megkárosítása.
    Ezeket tudással, intelligenciával nem lehet elkerülni.
    Büntetőjogi következményei nincsenek.
    A pokolban egészen kevés naiv félnótás hitt ,hisz.
    Nem bizonyított, hogy a vallásos környezetben kevesebb bűncselekmény történik.
    Jóérzésű normális emberek ritkán élvezik azt, amit mások tudatos megkárosításával szereznek meg maguknak.
    Persze az efféle mentalitás is elsősorban nevelés kérdése és “megfelelő” környezetben mindenki képes gonosszá válni. ( Zimbardo )
    A tanulás a tudás nem vonja maga után a gonoszság kialakulását ,se az antiszociális magatartást.
    A jóindulatnak, erkölcsi tartás meglétének, tisztességnek, nem a butaság ,a tudatlanság a feltétele.

  50. 54:
    Meggyőződésem, hogy a legtöbb esetben a fáktól nem látod az erdőt.

  51. Remélhetőleg neked kielégülés ilyeneket mondani,
    de ezt sajnos én nem tudom használni.

    ” Hülye szemüveges ! ”

    🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

  52. B.G.

    “A tanulás a tudás nem vonja maga után a gonoszság kialakulását ,se az antiszociális magatartást.”

    Viszont megnöveli a kísértést.
    Ha egységnyinek vesszük az átlagos tömeg affinitását a bűn elkövetéséhez, és elfogadjuk, hogy a visszatartó erő komoly része abból fakad, hogy esetleg kiderül a bűn elkövetése, akkor ez a visszatartó erő töredékeire csökken az intelligencia (tanulás, tudás) növekedésével, mivel aki “okos”, jobban tud vigyázni.
    Ez egészen odáig megy, hogy bizonyos bűnelkövetési módokat egyszerűen legalizáltak, mint például a kamatszedés.

  53. “Viszont megnöveli a kísértést”

    Ezért előnyös a 80 -as IQ-m, nulla a kísértés.

  54. Tibor bá’

    Tudom, Tibor bá’, nem a te hibád… Az a fránya IQ, az az oka mindennek !
    Nem elég, hogy növeli a bűnelkövetési hajlamot, de az ember még egy jót se tud vitatkozni, mert majdnem mindenki hülyébb nála…

  55. 60:
    A legnagyobb bajom, hogy a pontosan megfogalmazott mondataimat úgy értik, ahogy akarják, nem úgy, ahogy meg vannak írva. U.i. Ők vélni tudják, hogy valójában mit akartam Írni. 🙁

  56. Erre a hozzászólásomra sem, érkezett válasz pedig fontos lenne tisztátzni e kérdést a fejekben nemcsak az enyémben.

    A demokratikus piacgazdaság, nagyon úgy tűnik jelenleg a legkisebb rossz.
    Nem azt mondtam hogy jó, mert tény, hogy ezer sebből vérzik.
    Mégis, ma az ebben élő tömegek népek érdekei érvényesülnek leginkább, összehasonlítva más társadalmi formációkkal.
    Ezért ez a kívánatosabb, mindenféle vallásos, teokratikus és “nemzeti” és kommunista diktatúráknál.
    Még az is lehet, hogy ez egybe esik a világ legnagyobb bankjainak érdekeivel.
    és az Usa érdekeivel is.
    Ha nagyobb a világpiac, gyorsabb a fejlődés, több hitel is helyezhető ki.
    Ez azonban a diktatúrákban sínylődő, alternatív világmegváltástól szenvedő népeknek éppen, hogy előnyös.
    Ezeket az érdekeket cionistának megbélyegezni, tehát legeslegfőképpen izraeli és zsidó hatalmi érdeknek tekinteni, sajátságos antiszemita csőlátás.
    (Az esőt nem az esőkabátgyárosok csinálják és a csapadék nem kizárólag és elsősorban az ő érdekükben hullik a földre )

  57. Na akkor átlagoljunk. Felmerült itt világpiac, bankok, USA,, hitel, Izrael(legutóbb még a szegény keresztény Pápánk is elismerte Palesztinát mint államot..) na meg cionisták, antiszemitizmus, és alternatív világmegváltástól szenvedő népek…na és még az I.Q. is…. Először is, van mikor egyszerűbb és biztosabb előre menekülni, mint megtartani az elért szintet. Mert a mai pénz és tőzsdepiacon minden virtuális, tehát nem valós. A hitelek virtuális pénzt generálnak mert olyan kamatok vannak melyek az országok inflálódó pénzromlásánál magasabb bevételt( ha fizetik) generálnak. Tehát van egy nagy rakás pénzünk világszerte ami mögött semmilyen valós érték sincsen. Tömören arról van szó, van egy globális vállalkozásod, az gyárt valamit ami sokak számára elérhető, és meg is vásárolják, a te vállalkozásod részvénytársaság, mely szerepel a tőzsdén, a részvényes minden évben osztalékot kap. Az osztalék az éves tiszta bevétel és a kezében lévő részvények mennyiségének a szorzata. DE a részvények valós névértéke jóval kevesebb, mint amennyi profitot termel évente a részvényeseknek. Ezekkel a pénzekkel vagy az árfolyamok közti átváltási többlettel egész egyszerűen nem tud senki elszámolni. Mert valójában nem léteznek, viszont valakik ebből még jobban meggazdagodnak, mert más valakik egy része mögé tényleges pénzt tesznek.. És ezek a az országok a fejlődő országok, melyek rá vannak kényszerítve hogy rabszolga munkával pénzt gyártsanak az érték mögé.

  58. Ha esetleg nem világos, a Kínában gyártott Adidas cipők valós értéke tegyük fel 10 euró, de nyugaton 40-60 euróért adják. Így “gyártunk” értéket a pénz mögé….. Az Adidas ebből fizet osztalékot…. Mesés, de egyre kevésbé működik.

  59. Nem világos pedig egy évet elvégeztem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.Nekem úgy tűnik te hőzöngsz a gazdasági realitások ellen.Ennyi jött át.
    A perverz tőkeáramlás pedig annyit jelent, hogy ha egy nagyon fejlett és egy nagyon elmaradott ország üzletel akkor a fejlett ezen mindig lényegesen többet nyer.
    Tehát a kettőjük közötti vagyoni különbség növekedni fog.

  60. Nem. Ha egy multinacionális cég gyárat nyit egy fejlődő országban, és gyártatja le ugyan azt a terméket jóval olcsóbban, majd ugyan annyiért adja el mintha fejlett országban gyártanák, az “legalizált” gazdasági bűncselekmény.

  61. 67: Sajnos az árképzés soha nem erkölcsi alapon történik.
    A piacon bárki megjelenhet akármilyen drága vagy olcsó árakkal, nem köteles indokolni mi alapján adja annyiért. Ezt csak a kereslet-kínálat aránya tudja beszabályozni. Majd ha egy másik multi is kimegy oda termeltetni, és alámegy a konkurens árainak, akkor viszi az is lejjebb a maga árát. 🙁

  62. Kedves Dan

    Akié az áru, az annyiért adja amennyiért akarja, pontosabban amennyiért azt megveszik a piacon. Senkinek nem kell igazolást bemutatni arról, hogy az áru hol készült, Dan butaságokat beszélsz.

  63. 69:
    Dan az árképzést morális oldalról világította meg. De a kapitalizmusban morál nem létezik.

  64. 67-70: DAn felfogása tükrözi az egykori céhek árképzési szabályait. Jellemző, hogy a kapitalizmus győzelmeként újjonganak máig a tankönyvekben a “maradi” céhek megszüntetése felett. Pedig igazuk volt.

  65. 71. Arma Gedeon
    A termékek előállítása és értékesítése feletti publikus szakmai kontroll megszüntetése tette lehetővé a tömegek szisztematikus megtévesztését és kifosztását.
    Ez valóban a kapitalizmus győzelme volt, nem véletlen az ünneplés.

  66. Ugyan kit is érdekelnek Dr Sigmund Freud pszichológiai elméletei ?
    Sokkal, de sokkal érdekfeszítőbb ,hogy a nagy lélekbúvár zsidó (!) volt és ezt a
    “fontos tényt leleplezve” észrevétlenül átgalopírozhatunk kedvenc vadászterületünkre az every green zsidóra.
    Ezen oldal legfrekventáltabb témájára.

  67. 75:
    Semmi kifogásom, hogy angol kifejezéseket használj, de akkor ne hibázz! 🙁

  68. 75: A szintén zsidó Bakan szerint Freud elmélete csak abból vezethető le, hogy zsidó volt. HA nem az, nem csinál ilyen elméletet.

  69. 75: David Bakan: Sigmund Freud és a zsidó misztikus hagyomány :

    “Ezen esszé hipotézise az, hogy a pszichoanalízis teljes megértése alapvetően lehetetlen, hiányos, ha nem vesszük hozzá figyelembe a judaizmus történetét, és különösen a zsidó misztikus gondolkodásét. (…)
    Freud résztvevője volt a zsidó miszticizmus küzdelmeinek és ügyeinek, és ahol lehetett, eszközeit ezekhez a kűzdelmekhez a zsidó misztika fegyverzetéből vette igénybe. “(vii – viii)

    ” … a zsidó misztika különleges szerepet játszott a zsidóság és a nyugati világ kapcsolatainak ügyében. Ez egy olyan mozgalom volt a judaizmuson belül, amely, különösen a tizenhetedik század után a klasszikus zsidó életformákkal szemben forradalmi volt. A judaizmuson belül a klasszikus formák gyengítését szolgálta és ezáltal elősegítette a zsidók belépését a nyugati világ szélesebb folyamataiba.

    Elemzésünkben egy kulcsfigura Sabbatáj Cví, a tizenhetedik századi zsidó álmessiás. (…) a társadalmi robbanás, mely alakja körül kialakult, döntő fontosságú volt a zsidóság teljes későbbi útjára. Sabbatáj cví és a sabbatájista mozgalom bizonyos értelemben paradigma jellegű Freud problémái egyes döntő vonásai vonatkozásában. (viii)

    “Mint később látni fogjuk, a zsidó misztikus hagyomány egy ezotérikus doktrínából széleskörű társadalmi mozgalmakká formálta át magát a kelet-európai zsidóság kultúrájában. E fejlemények során egészen nagyra növekszik azoknak a zsidóknak a száma, akik e hagyomány személyes hordozói és átadói.” (Bakan, 37.old.)”

  70. Sigmund Freud: Mózes
    Mózes – Michelangelo Mózese – két tanulmány
    Európa Könyvkiadó Budapest 1987

    „Nem könnyű vállalkozás elvitatni egy néptől azt a férfit, akit legnagyobb fiának tisztel, különösen, ha az ember maga is ehhez a néphez tartozik. De nem lehet olyan érv, mely rábírhatna, éhogy állítólagos nemzeti érdekeket elébe helyezzek az igazságnak; és különben is, a tények felderítése, megvilágítása csak haszonnal járhat. (9. old)

    „Az egész mítoszból csak egy kis darabka marad hatásos: az az állítás, hogy a gyermek a hatalmas külső erőszak ellenére is megmaradt, és ezt a vonást ismételte meg később Jézus világrajöttének története is, amelyben a fáraó szerepét Heródes vette át.” (19. old)

    „A Mózeshez kapcsolódó kitevési mítosz értelmezése során szükségképpen arra következtetésre kell jutnunk, hogy Mózes egyiptomi volt, akit a nép lelki szükséglete változtatott zsidóvá.” (27. old)

    „Végül számomra az sem nagyon csábító gondolat, hogy a skolasztikusok és talmudisták közé számítsanak, akiket kielégít elmeélük csillogtatása, de közömbösek az iránt, hogy állításaiknak mennyi közük van a valósághoz.” (28. old)

    „De vajon mi vezet egy embert arra, hogy új vallást teremtsen? Mert ha valaki másnak a vallását akarja befolyásolni, nem az lenne a legvalószínűbb, hogy saját vallására akarja őt áttéríteni? Az Egyiptomban élő zsidó népnek bizonyára volt valamiféle vallása, és ha Mózes, aki új vallást adott neki, egyiptomi volt, akkor nem vethetjük el eleve azt a feltevést sem, hogy ez a másik új vallás az egyiptomi lehetett.” (29. old)

    Sigmund Freud: Mózes

    Az ősi zsidó vallás teljesen lemondott a halhatatlanságró1, annak lehetőségét, hogy az egyén élete a halál után folytatódhat, sehol és sohasem említi. Ez pedig azért is figyelemre méltó, mert hiszen a későbbi tapasztalatok megmutatták, hogy a túlvilági életben való hit nagyon jól összeegyeztethető az egyistenhit eszméjével.
    Azt reméltük, hogy Mózes egyiptomi voltának feltevése több szempontból is termékenynek és tanulságosnak fog bizonyulni. De az első következtetés, melyet abból a feltevésből vontunk le, hogy a vallás, melyet Mózes a zsidóknak adott, sajátja, vagyis az egyiptomi lehetett, hajótörést szenvedett a két vallás közti különbség, sőt a közöttük tapasztalt ellentét felismerésén.
    Az egyiptomi vallás történetének van egy említést érdemlő mozzanata, amelyet csak későn ismertek fel és méltattak, s ez újabb perspektívát nyit előttünk. Lehetséges ugyanis, hogy az a vallás, melyet Mózes a zsidó népnek adott, mégis az ő saját vallása volt, ha nem is az egyiptomi, de igenis egy az egyiptomi vallások közül. (32. old)
    A dicsőséges tizennyolcadik dinasztia uralkodása idején, amely alatt Egyiptom világbirodalom lett, i. e. 1375 táján egy fiatal fáraó került a trónra, akit előbb atyja nyomán IV. Amenhotepnek hívtak, később azonban megváltoztatta a nevét – és nem csupán a nevét. Ez a király megkísérelte, hogy olyan ój vallást kényszerítsen az egyiptomiakra, amely ellenkezett évezredes hagyományaikkal és megszokott életformájukkal is. Ez a vallás szigorú monoteizmus volt, tudomásunk szerint az első ilyen irányú kísérlet a világtörténelemben – és az egyetlen istenben való hittel elkerülhetetlenül megszületett az a vallási türelmetlenség is, amelyet az ókor azelőtt – és még ezt követően so­káig – nem ismert. De Amenhotep uralkodása csak tizenhét évig tartott; i. e. 1358-ban bekövetkezett halála után csakhamar eltörölték az új vallást, és az eretnek király emlékét megvetéssel sújtották. Az általa építtetett és istenségének szentelt ój székhelye maradványai s a hozzá tartozó sziklasírok feliratai árulták el azt a keveset, amit ma ró1a tudunk. Mindaz, ami erről a figyelemre méltó, sőt egyedülálló személyiségről felderíthető, megérdemli figyelmünket: ő volt ugyanis “az első egyéniség az emberiség történetében”, ahogyan azt Breasted megállapítja róla. (38. old)
    Minden újnak kell hogy legyenek előkészítői és előfeltételei – és ezeket előzményeiben kell keresnünk Az egyiptomi egyistenhit eredetét, visszafelé haladva a történelemben, egy darabon meg. (33. old)
    Az Áton-vallás nem lett népszerű, valószínűleg a király személyére és egy kis körre szorítkozott csupán Ekhnáton életének végét homály borítja. Tudunk néhány ámyékszerű, rö­vid életű utódjáról, akik családjából származtak. Már vejét, Tutankhamont kényszerítették, hogy visszatérjen Thébába, és nevében az Áton isten­nevet Ámonnal cserélje fel. Azután az anarchia korszaka következett, míg végül Horemheb had­vezérnek i. e. 1350-ben sikerült a rendet helyre­állítania. A dicsőséges tizennyolcadik dinasztia ki­halt, és egyidejűleg elvesztek núbiai és ázsiai hó­dításai is. Ebben a zavaros időszakban megint visszaállították Egyiptom régi vallását. Az Áton­vallást megdöntötték, Ekhnáton székhelyét feldúl­ták és kifosztották, emlékét, mint valami gonosz­tevőét, megbélyegezték.
    Bizonyos határozott célt követünk, ha most az Áton-vallás néhány negatív jellemvonását emel­jük ki. Elsősorban azt, hogy hiányzik belőle min­den mitikus, mágikus és varázslatos elem. Weigall azt mondja, hogy Ekhnáton tudni sem akart a po­kolról, melynek borzalmai ellen számtalan varázs­igével kell védekeznie az embemek. “Ekhnáton tűzre vetett minden varázslatot. Dzsinnek, szelle­mek, kísértetek, szörnyek, félistenek, és maga Ozirisz is, teljes udvartartásával egyetemben, mág­lyára került, és a lángokban hamuvá lett.”
    Azután ott van a napisten ábrázolása: nem úgy történt, mint régen egy kis piramis és egy kis só­lyom alakjában, hanem szinte szemléletesnek ne­vezhető módon, korong formájában, amelyből sugarak indulnak ki, és ezek a sugarak emberi ke­zekben végződnek. Az Amama-korszak nagysze­rű művészetében nyomát sem találjuk a napisten másfajta ábrázolásának, nem maradt róla semmi­féle személyes kép, s bátran kijelenthetjük, hogy ilyenre nem is fogunk akadni. “Ekhnáton nem en­gedett faragott képet készíteni Átonnak. Az igaz istennek, mondta a király, nincs testi alakja, és éle­te végéig megmaradt ennél a meggyőződésénél.”
    Végül meg kell említenünk azt a teljes hallga­tást, amivel Oziriszt, a halottak istenét és a halot­tak birodalmát vették körül. Sem a himnuszok, sem a sírfeliratok nem tudnak semmit arról, ami az egyiptomi ember szívéhez a legközelebb állott. “Oziriszról és birodalmáról nem volt szabad többé beszélni.”
    Ennél világosabban nem is lehetne szemléltetni a népi vallással való ellentétet. (39. old)
    Meg merném most kockáztatni a következtetést: ha Mózes egyiptomi volt, és ha saját vallását adta át a zsidóknak, akkor ez csak Ekhnáton vallása Ie­hetett, az Aton-vallás.
    Az imént összehasonlítottuk a zsidó vallást az egyiptomi népvallással, s megállapítottuk: a kettő közötti ellentéteket. Hasonlítsuk most össze a zsi­dó vallást az Aton-vallással, abban a reményben, hogy sikerül bebizonyítanunk a kettő eredeti azo­nosságát. Tudjuk, hogy ez a feladat nem könnyű.
    Az Aton-vallásról, az Amon-papok bosszúvágyá­
    nak következtében, nagyon is keveset tudunk.
    A Mózes-vallást csak abban a végső alakjában is­merjük, amelyben körülbelül nyolcszáz évvel ké­sőbb, a száműzetés utáni időben a zsidó papság
    I rögzítette. Ha ennek ellenére találunk olyan nyo­mokat, melyek feltevésünket alátámasztják, eze­ket igen nagyra kell értékelnünk.
    Volna egy rövidebb út is ama tételünk bebizo­nyítására, hogy a Mózes-vallás nem más, mint Aton vallása, s ez az út egy hitvalláson, kinyilat­koztatáson át vezetne. De félek, azt mondják majd, hogy ezt nem követhetjük. A zsidó hitvallás, mint
    ismeretes, így hangzik: Sömá Jiszroél, Adonáj, Elohénu, Adonáj Ehod. (40. old)

    Joggal csodálkoztunk azon, hogy a zsidó vallás nem akart tudni a túlvilágról és a halál utáni élet­ről, hiszen az a tanítás összeegyeztethető lett volna a legszigorúbb monoteizmussal is. Ez a csodálko­zásunk azonban eltűnik, mihelyt visszatérünk a zsidó vallástól az Aton-valláshoz, és feltesszük, hogy a túlvilág tagadását onnan vette át; Ekhnáton számára ugyanis ez akkor vált igazán szükségessé, amikor a népvallást kellett leküzdenie, amelyben Ozirisznak, a holtak istenének nagyobb szerepe volt talán, mint a felső világ bármely más istené­nek. A zsidó és az Aton-vallásnak ezen a fontos ponton való megegyezése tételünk első bizonyító érve. És látni fogjuk, hogy nem ez az egyetlen.
    Mózes a zsidóknak nemcsak új vallást adott; éppoly határozottsággal állíthatjuk, hogy a körül­metélés szokását is ő honosította meg náluk. Prob­lémánk szempontjából ennek is döntő fontossága van, annak ellenére, hogy eddig alig méltatták. Igaz, a bibliai elbeszélés ezt több szempontból is cáfolja. Egyrészt azzal, hogy a körülmetélés ha­gyományát az ősatyák korából eredezteti, mint Isten és Abrahám szövetségének jelét, másrészt pe­dig azáltal, hogy egy különösen homályos elbe­szélésben, Istennek Mózessel szembeni haragjáról szól, akit, mert e szent kötelességet elmulasztotta, halállal akarta büntetni, s akit csak felesége, egy midianita asszony gyors beavatkozása mentett meg Isten haragjától azzal, hogy végrehajtotta rajta a szükséges műveletet. Ezek azonban ferdí­tések, melyek nem szabad megtévesszenek min­ket; később még bővebb betekintést nyerhetünk e motívumokba. Bizonyos azonban, hogy arra a kérdésre, honnan került a körülmetélés szokása a zsidókhoz, csak egy felelet lehetséges: Egyiptom­ból. Hérodotosz, “a történetírás atyja” közli ve­lünk, hogy a körülmetélés szokása Egyiptomban már régóta honos volt, és adatait a múmiák, vala­mint a falakon és a sírokban talált ábrázolások is megerősítik. Tudomásunk szerint a Földközi-ten­ger keleti partján egy népnél sem dívott ez a szo­kás; a sémitákról, babiloniakról, sumérokról biz­tosan feltételezhetjük, hogy nem voltak körülme­télve. Kánaán őslakóiról a Biblia maga mondja ezt. Enélkül egészen másképp alakult volna Jákob
    leányának kalandja Szichem hercegéveI.
    Miközben a bibliai hagyományt némi önkénnyel és erőszakkal bizonyítékként használjuk fel, ha fejtegetéseinkkel egybevág, és habozás nélkül elvetjük, ha ellentétbe kerülünk vele, nagyon is jól tudjuk, hogy eljárásunk módszertanilag támadható, és ez fejtegetéseink bizonyító erejét is nagyban csökkenti. De nem kezelhetünk másképpen egy olyan anyagot, amelyről kétségkívül tudjuk, hogy megbízhatóságát torzító tendenciák nagyon is aláásták. (43. old)

    Hérodotosz, aki i. e. 450-ben Egyiptomban járt, úti beszámolójában az egyiptomi népről olyan jellemzést közöl, amely meglepő hasonlóságot mutat a későbbi zsidóság ismert jellemvonásaival. “Általában minden tekintetben jámborabbak, mint a többi emberek, akiktől már csak némely szokásuk folytán is elkülönülnek. így például a körülmetélés révén is, amelyet ők vezettek be elsőnek, éspedig tisztasági okokból. Továbbá a disznóktól való irtózásukkal, ami bizonyára avval függ össze, hogy Sét egy fekete disznó alakjában sebezte meg Horuszt, végül pedig és legnagyobb mértékben a tehenek iránti tiszteletükkel, amelyeket soha nem ennének meg vagy nem áldoznának föl, mert ezzel megsértenék a tehénszarvú Íziszt. Ezért az egyiptomi férfi vagy nő sohasem csókolna meg egy görögöt. Nem használná kését, nyársát vagy üstjét, vagy nem ennék egy különben tiszta ökörnek a húsából, ha azt görög késsel vágták le… Gőgös korlátoltsággal néznek le a többi népekre, amelyek tisztátalanok, s nem állnak olyan közel az istenekhez, mint ők.”
    A zsidó hagyomány azonban később úgy viselkedett, mintha nyomasztó volna számára az imént kifejtett következtetés. Ha bevalljuk, hogy a körülmetélés egyiptomi szokás volt, amelyet Mózes honosított meg, akkor ez már majdnem annyit jelent, mint elismerni azt, hogy a vallás, melyet Mózes közvetített, szintén egyiptomi lehetett. Minden okuk megvolt rá, hogy ezt tagadják; így tehát a körülmetéléssel kapcsolatban ellentmondásba kellett jutniuk a valósággal. (49. old)
    Egy másik neki tulajdonított jellemvonás különösen érdekes. Mózes állító1ag “késedelmes a szólásra”, tehát valami beszédhibája vagy gátlása lehetett, úgyhogy a fáraóval való tárgyalásainál Áron segítségére szorult, akit a hagyomány testvérének nevez. Ez megint történelmi igazság lehet, s új jellemvonással gazdagítja a nagy ember arcképét. Lehet azonban más, fontosabb jelentése is. Az elbeszélés csekély ferdítéssel arra utalhat, hogy Mózes idegen nyelvű volt, aki sémita eredetű új-egyiptomi népével nem tudott tolmács nélkül érintkezni, legalábbis kapcsolatai kezdetén. Tehát ez újabb megerősítése annak a tételnek, hogy Mózes egyiptomi volt.
    Most azonban, úgy látszik, munkánknak átmenetileg vége szakad. Abbó1 a feltevésünkből, hogy Mózes egyiptomi volt – akár bebizonyosodott, akár nem -, egyelőre nem tudunk további következtetést levonni. A bibliai elbeszélést Mózesről és a kivonulásró1 egyetlen történetíró sem tarthatja egyébnek jámbor költeménynél, amely egy távoli hagyományt saját tendenciái érdekében dolgozott át. Azt, hogy miként hangozhatott eredetileg ez a hagyomány, nem tudjuk. Hogy milyen volt az eredeti hagyomány, azt sem tudjuk; hogy mik voltak a ferdítő tendenciák, azt szeretnénk kinyomozni, de minthogy a történelmi eseményeket nem ismerjük, csak sötétben tapogatózhatunk. (53. old)
    Bizonyos, hogy a zsidó népben nagyon különböző elemek keveredtek, de ezek között a törzsek között a legnagyobb különbség mégis abbó1 támadhatott, hogy átélték-e vagy sem az egyiptomi számkivetést s mindazt, ami utána következett. Erre a lényeges pontra való tekintettel azt mondhatjuk, hogy a zsidó nemzet két alkotóelem egyesüléséből származott; és valóban, rövid politikai egység után ennek megfelelően az ország két részre hullott széjjel, Izrael és Júda birodalmára. A történelemben nem ritkák az ilyen helyzetek, amelyek során későbbi egybeolvadások érvényüket vesztik, és korábbi elkülönülések lépnek ismét előtérbe. Legkifejezőbb példáját ennek a folyamatnak köztudottan a reformáció adta, amikor a több mint egy ezredévnyi időköz után ismét helyreállította azt a határvonalat, mely a hajdani római birodalomhoz tartozó és a függetlennek maradt germán terület között egykoron fennállott. A zsidó népre vonatkozólag nem mutathatjuk ki a régi állapotnak ilyen pontos reprodukálását, ezekből az időkből való ismereteink sokkal bizonytalanabbak, semhogy azt mernők állítani, hogy az északi birodalomban a régi telepesek, a déli részben az Egyiptombó1 visszatértek tömörültek volna; de a későbbi szétesés bizonyára itt is összefügg a korábbi egybeolvadással. A hajdani egyiptomiak valószínűleg kevesebben voltak, mint a többiek, de kulturálisan erősebbnek bizonyultak, nagyobb hatást tettek a nép további fejlődésére, mert szilárd hagyományt hoztak magukkal, amely a többieknél hiányzott.
    És talán még valami mást is, ami kézzelfoghatóbb, mint a hagyomány. A zsidó őskor legnagyobb rejtélyei közé tartozik a léviták származása. Izrael tizenkét törzsének egyikétől, Lévi törzsétől származtatják őket, de semmiféle hagyomány nem tudta pontosan megmondani, hogy eredetileg hol élt ez a törzs, vagy hogy a meghódított Kánaán melyik részét jelölték ki számára. A legfontosabb papi állásokat töltötték be, de mégis
    megkülönböztetik őket a papoktó1; egy lévitának ugyanis nem kell okvetlenül papnak lennie. Ez nem egy kasztnak a neve.

    A próféták fáradozásainak tartós eredménye volt; tanításaik, melyekkel a régi hitet visszaállították, a zsidó vallás maradandó tartalmává lettek. Elég dicsősége a zsidó népnek, hogy képes volt ezt a hagyományt fenntartani, és olyan férfiakat támasztani, akik megszólaltatták a hagyományt, még ha a kezdeményezés kívülről történt is, egy idegen származású nagy ember részéről. Nem érezném biztosnak ezt az ábrázolásomat,
    ha nem hivatkozhatnék más szakértő kutatók véleményére is, akik hasonló megvilágításban látják a zsidó vallás történetében Mózes jelentőségét, ha nem ismerik is el annak egyiptomi származását. Sellin ezt mondja: “Mózes eredeti vallását, tehát az egyetlen erkölcsi istenben való hitet, amelyet hirdet, kezdettől fogva a népen belül egy kis kör tulajdonának kell tekintenünk. Nem várhatjuk, hogy a hivatalos istentiszteletben, a papok vallásában és a nép hitében találjunk rá. Kezdettől fogva csak arra számíthatunk, hogy hol itt, holott csillan fel újra meg újra egy-egy szikra abból a szellemi tűzből, amelyet egykor fellobbantott, hogy egyszer, előbb vagy utóbb, különös élmények hatása alatt, vagy az ő szellemétől kiváltképp megihletett egyéniségek befolyására megint nagyobb erővel törtek elő, és szélesebb néprétegeket is magukkal ragadtak. Kezdettől fogva ebből a szemszögből kell néznünk a régi zsidó vallás történetét. Aki abból a vallásból akarná rekonstruálni a mózesi vallást, mely a történelem ősi bizonyítékai szerint az első öt század alatt Kánaánban élőnép körében általános volt, az súlyos metodikai hibát követne el.”
    Még világosabban beszél Volz. Ő úgy véli, hogy “Mózes emelkedett művét eleinte csak egészen homályosan és töredékesen értették és valósították meg, mígnem a századok folyamán mindjobban
    áthatotta a népet, és végül a nagy prófétákban rokon szellemekre talált, akik a nagy magányos művét folytatták”. (83. old)

    1938 márciusa előtt írja:

    Az olyan ember bátorságával, aki semmit vagy csak keveset veszíthet, most ismét hozzáfogok, hogy jól megokolt elhatározásomat másodszor is megszegjem, és az Imagó-ban közölt két Mózes-tanulmányomhoz a hiányzó, befejező részt hozzácsatoljam. Előbbi tanulmányomat azzal a kijelentéssel fejeztem be, hogy tudom, nem lesz elég erőm ehhez a munkához. Természetesen arra I céloztam, hogy a magas életkor mennyire csökkenti az alkotóerőket, de ugyanakkor más akadályra is gondoltam.
    Nagyon különös korszakban élünk. Csodálkozva látjuk, hogy a haladás szövetséget kötött a barbársággal. Szovjet-Oroszország vezetői megkísérelték, hogy mintegy százmilliónyi elnyomott embert jobb életkörülmények közé emeljenek. Eléggé elszántak voltak, hogy elvegyék tőlük a vallás “kábítószerét” és eléggé bölcsek, hogy a szexuális szabadság bizonyos szükséges mértékét megadják nekik; ugyanakkor kegyetlen kényszernek vetették alá őket és elrabolták tőlük a gondolatszabadság minden lehetőségét. Az olasz népet erőszakkal nevelik rendre és kötelességtudásra. Viszont va1ósággal a megkönnyebbülés érzése fog el, mintha nyomasztó gondtó1 szabadulnánk, amikor a német nép esetében azt látjuk, hogy a szinte történelem eIőtti barbárságba való züllés anélkül is bekövetkezhet, hogy az valami haladó eszmére támaszkodna. Mindenesetre úgy alakult a helyzet, hogy ma a konzervatív demokráciák váltak a kulturális haladás őrizőivé, és hogy különös módon éppen a katolikus egyház intézményei szállnak szembe erélyesen az említett veszély elterjedésével. Éppen az egyház, mely eddig a gondolatszabadságnak és az igazság kibontakozásának legkérlelhetetlenebb ellensége volt! (88. old)

    És mivel tudjuk, hogy az Isten mögött, aki a zsidókat kiválasztotta és Egyiptombó1 kiszabadította, Mózes személye áll, aki – állító1ag Isten parancsára – éppen ezt cse­lekedte, ki merjük jelenteni: maga Mózes, ez az egyetlen ember teremtette meg a zsidóságot. Neki köszönheti ez a nép szívós életképességét, de nagy­részt azt az ellenségeskedést is, amiben része volt, és még ma is része van. (165. old)

    Fogadjuk el tehát egyelőre, hogy a nagy ember kétféleképpen befolyásolja kortársait, egyéniségével és eszméivel, amelyekért síkraszáll. Az eszme talán a tömegek egyik régi vágyát szólaltatja meg, talán új célt tűz vágyaik elé, vagy valami más módon vonja bűvkörébe azokat. Némelykor – és bizonyára ez az elsődleges – csak a személyiség hatása érvényesül,és az eszme nagyon csekély szerepet játszik. Hogy miért juthat egyáltalán ilyen jelentős szerephez a nagy ember, az egy pillanatig sem kétséges előttünk. Tudjuk, hogy a tömegben milyen erős vágy él a tekintély után, melyet csodálni lehet, mely előtt meghajolhat, amely uralkodik rajta, és esetleg el is bánik vele. Az egyes ember pszichológiájából tudjuk, honnan ered a tömegeknek ez a vágya. Az apa utáni vágyakozás ez, amely ott szunnyad minden egyes emberben gyermekkora óta, ugyanaz után az apa után, akinek legyőzésével dicsekszik a mondák hőse.

    Mert valószínű, hogy Mózes saját személyes jellemvonásait vitte át istenének karakterébe, mint például a kérlelhetetlenséget és a hirtelen haragot. És mikor ezt a “nagy embert” meg ölték, csak megismételték azt a tettet, amelyet az ősidők törvénye szerint az isteni királyon kellett végrehajtani, és amely, mint tudjuk, még ősibb példára nyúlik vissza.
    Ha így egyrészt a nagy ember alakja egészen az istenségig nőtt is, más részről azonban ideje ráeszmélnünk, hogy az apa is gyermek volt valamikor. Az a nagy, vallásos eszme, melyet Mózes képvisel, fejtegetéseink szerint nem volt az övé. Királyától, Ekhnátontól vette át. És Ekhnáton, akinek vallásalapító nagysága kétségtelenül bebizonyosodott, talán olyan sugallatot követett, mely anyja révén vagy más utakon a közeli vagy távolabbi Ázsiából jutott el hozzá. (171. old)

    . De a zsidó népből újra és újra kiemelkedtek egyes férfiak, akik a halványodó hagyo mányt fölelevenítették, Mózes intelmeit és követelményeit felújították, és nem nyugodtak addig míg hatályát újra vissza nem állították. Évszázadok folytonos fáradozásai során, és végül két nagy reform következtében – az egyik a babiloni szánt fizetés előtt, a másik utána történt bekövetkezhetett a népi istennek, Jahvénak átalakulása azzá az istenné, akinek tiszteletét Mózes a zsidókra rákényszerítette. .És ez bizonyítja, hogy annak a tömegnek, melyet később zsidó népnek neveznek, különös lelki alkalmatosságot kellett mutatnia, ha köréből oly sokan voltak hajlandók magukra venni a Mózes-vallás terheit a kiválasztottság és talán még más, hasonló értéka jutalmak reményében.

    A Mózes-vallás előírásai közötti van egy, amely nagyobb jelentőségű, mint első pilIantásra látszik. Arról a tilalomró1 van szó, hogy Istenről nem szabad képet készíteni, tehát arró1 a kényszerről, hogy olyan istent kell tisztelni, aki nem látható. Úgy véljük, ezen a ponton Mózes túltett szigorúságban az Áton-valláson; talán csak következetes akart maradni, s így istenének nem Iehetett neve, sem arca; talán a mágikus szertartásokba való vissza­esés elleni rendszabály volt ez.

    Sokkal konkrétabban áll előttünk egy későbbi korban lejátszódott folyamat. Külső okok hatása alatt, melyeket itt nem szükséges követnünk, s amelyek részben nem is eléggé ismeretesek, a matriarchális társadalmi rendet a patriarchális rendszer váltotta fel, amivel természetesen együttjárt az addigi jogi állapotok átalakulása is. Mintha ennek a forradalomnak az utózöngéi csendülnének ki Aiszkhülosz OreszteiJ-jábó1. De az elfordulás az anyátó1 az apa felé egyben a szellemiség győzelmét is jelzi az érzéki felett, tehát további haladás a kultúrában, mert míg az anyaság az érzékszervek tanúságával bizonyítható, az apaság csak feltevés, mely mindössze egy előfeltételen és egy következtetésen alapszik. Az az állásfoglalás, mely a gondolati folyamatot az érzéki- észlelet fölé emelte, súlyos következményekkel járó lépés volt.
    Valamikor, az előbb említett két esemény között, történt egy harmadik is, amely a leginkább rokonítható mindazzal, amit a vallás történetében tettünk vizsgálatunk tárgyává. Az ember indíttatva érezte magát, hogy “szellemi” hatalmakat ismerjen el, vagyis olyan erőket, melyeket az érzékszervekkel, főképp a látással nem lehet ugyan felfogni, mégis kétségtelen, sőt igen. erős hatást gyakorolhatnak. Ha rábízhatjuk magunkat a nyelv tanúságtételére, akkor a mozgó levegő volt az, ami a szellemiség első mintájául szolgált, ugyanis a “szellem” nevét is a széltől, szellőtől vették latinul: animus, spiritus, héberül: ruach). Ezzel adva volt a léleknek, mint az egyedben lakozó szellemi princípiumnak a fölfedezése is. A megfigyelés ráismert a mozgó levegőre az ember lélegzetében, mely a halállal megszűnik; még ma is azt mondjuk, hogy a haldokló “kileheli lelkét”. De most már megnyílt az ember előtt a szellem birodalma; kész volt rá, hogy a magában felfedezett lélekkel a természetben minden egyebet is felruházzon. Az egész világot lélekkel töltötték be, és a tudománynak, mely csak sokkal később jelent meg, elég dolga akadt, míg a világ egy részét megint sikerült megfosztania a lélektől, sőt ezzel a feladatával még a mai napig sem készült el teljesen.
    Mózes tilalma folytán Isten a szellemiség magasabb fokára emelkedett, és megnyílt az út az istenkép további változásai felé, amelyekről még majd szólanunk kell. De egyelőre ennek a tilalomnak egy másik következményével foglalkozunk. Minden ilyen fejlődés a szellemiség terén azzal a következménnyel jár, hogy az egyén önérzete emelkedik, büszkeség tölti el; úgy érzi, hogy fölötte áll azoknak, akik az érzékiség rabjai maradtak. Tudjuk, hogy Mózes a zsidóknak a kiválasztottság magasztos érzését adta; isten anyagtalanná válása révén ennek a népnek titkos kincse még egy új, értékes elemmel gyarapodott.

    A zsidóknál megmaradt a szellemi érdeklődés, a nemzet politikai balsorsa megtanította őket arra, hogy egyetlen megmaradt tulajdonukat, szent irataikat megfelelően értékeljék. Közvetlenül azután, hogy Titus elpusztította a jeruzsálemi Templomot, Jochanán ben Zakkáj rabbi engedélyt kért, hogy Jabne-ban megnyithassa az első tóraiskolát. Ettől kezdve a Szentírás és a vele való foglalkozás tartotta össze a szétszórt népet.
    Mindez általánosan ismert és elfogadott. Csak azt akartam hozzátenni, hogy a zsidó jellem sajátos fejlődését Mózesnek az a törvénye indította el, amely megtiltotta, hogy Istent látható alakban tiszteljék.
    Az a tény, hogy a zsidó nép mintegy kétezer éven át a szellemre helyezte a hangsúlyt, természetesen nem maradt hatástalan, hanem segített gátat vetni a durvaságnak és erőszakosságra való hajlamnak, ami rendszerint eluralkodik ott, ahol az izomerő fejlesztése a nép ideálja. A zsidóknak nem adatott meg a testi és lelki tevékenységnek az az egyensúlya, amit a görög nép elért. De a kettő közül legalább a magasabb érték mellé állottak.(178. old)

    Térjünk vissza ahhoz a szerényebb problémához, amely eddig is foglalkoztatott bennünket.
    Arra kerestünk magyarázatot, hogy honnan ered a zsidó nép sajátos karaktere, mert valószínűleg ez tette lehetővé, hogy a nép a mai napig fennmaradjon. Láttuk, hogy Mózes alakította ki ezt a karaktert, egy olyan vallást adva neki, mely annyira emelte önérzetét, hogy minden más népnél különbnek tarthatta magát. Így aztán a zsidó népet az tartotta fenn, hogy a többi néptől távol tartotta magát. A vérkeveredés nem sokat számított, mert egy eszme tartotta össze őket, bizonyos intellektuális és érzelmi javak közös birtoklása. A Mózes vallásnak azért volt ilyen hatása, mert
    1. a népet egy új istenképzet részesévé tette;
    2. mert azt állította, hogy ez a hatalmas isten kiválasztotta e népet, és különös kegyelmében fogja részesíteni; és
    3. mert a népet a szellemiség kiteljesedésére kényszerítette, ami magában véve is elég jelentős körülmény, de ezenkívül megnyitotta az utat az intellektuális munka megbecsülése és további ösztönlemondások felé.
    Erre az eredményre jutottunk tehát, és bár semmit sem vonhatunk vissza belőle, legalább önmagunk előtt mégsem titkolhatjuk, hogy valamiképpen mégsem elégít ki bennünket. Hogy úgy mondjuk, az ok nem elégséges a következményhez, ahhoz a tényhez, melyet meg akarunk magyarázni vele; ez a tény mintha más nagyságrendű volna, mint mindaz, amivel magyarázni próbáljuk. Lehetséges volna, hogy az eddigi vizsgálatok nem fedték volna fel a teljes motivációt, csupán annak felszíni rétegét, és ez alatt még egy nagyon fontos tényező vár felfedezésre? Az élet és a történelem okozati kapcsolatai oly bonyolultak, hogy ilyesmire ellehetünk készülve.
    Ehhez a mélyebb motivációhoz előző fejtegetéseink egyik pontján kínálkozik út. Mózes vallása nem közvetlenül fejtette ki hatását, hanem sajátságosan közvetett módon. Nem arról van szó, hogy hatása késett, hogy hosszú időre, évszázadokra volt szükség, amíg teljes hatása kibontakozott, mert hiszen ez magától értetődik, amikor egy nép jellemének kialakulásáról beszélünk. A közvetett hatás a zsidó vallás történetéből következik, vagy ha úgy tetszik, abból, ahogyan mi azt interpretáltuk. Mondottuk, hogy a zsidó nép bizonyos időelteltével lerázta magáról a Mózes-vallást, de hogy egészében megtagadta volna vagy hogy egyes rendszabályokat mégis megtartott belőle, azt nem tudhatjuk. Feltételezésünk – miszerint a Kánaán meghódításakor és az ott lakó népek ellen folytatott küzdelmek hosszú időszakában a Jahve-vallás lényegében nem különbözött a többi Baál-istenség tiszteletétől – történelmi alapon áll minden olyan későbbi erőfeszítés ellenére, mely ezt a kedvezőtlen valóságot elhomályosítani igyekszik. (191. old)
    Egy fiatal lány ellentétbe kerül anyjával, ápolja magában mindazokat a jellemvonásokat, amelyek anyjából hiányoznak, és mindent kerül, ami csak anyjára emlékezteti. Hozzátehetjük még: korábban, mint minden leánygyermek, ő is anyjával azonosította magát, de most erélyesen tiltakozik ez ellen. Ha azonban a lány férjhez megy, és maga is asszony és anya lesz, elképzelhető, hogy mindinkább hasonlítani kezd majd anyjához, akivel ellenségként állt szemben, míg végre a vele való azonosulás, melyet előbb magában legyőzött, ismét teljes mértékben megvalósul. Ugyanez történik a fiúknál is, és még a nagy Goethe is – aki zseni korszakában bizonyára nem sokra becsülte merev és pedáns apját – öregkorában olyan jellemvonásokat mutatott, melyek az apa karakterképéhez tartoztak. Még feltűnőbb lehet ez az eredmény ott, ahol a két személy között nagyobb az ellentét. Egy fiatalember, akinek úgy hozta a sors, hogy semmirekellő apa mellett kelljen felnőnie, az apával dacolva megbízható, rendes, becsületes emberré fejlődik. Életének delén azonban karaktere egyszerre megváltozik, és ettől kezdve úgy viselkedett, mintha az apát választotta volna példaképül. Hogy témánkkal el ne veszítsük az összefüggést, emlékeznünk kell arra, hogy az ilyen folyamat kezdetén mindig ott van az apával való korai gyermekkori azonosulás. Ezt később az egyén elveti, még túl is kompenzálja, de érvénye végül mégis visszatér.
    Régóta köztudomású, hogy az első öt év be­nyomásai az egyén életére olyan döntő befolyá­súak, hogy később semmi sem állhat nekik ellent.

    Próbáljunk meg az ellenkező oldalró1 közeledni a tárgyhoz. Megértjük, hogy a primitív embermek szüksége van istenre mint a világ megteremtőjére, a törzs legfőbb urára, személyes gondviselőjére. Ennek az istennek ott a helye a meghalt atyák mö­gött, akikről a hagyomány még tud egyet-mást.
    A későbbi korok embere, a mai ember is hason­lóan viselkedik. Ö is gyermeki és védelemre szo­ruló marad még felnőttkorában is, úgy érzi, nem tud meglenni ama támasz nélkül, melyet istene nyújt neki. Ez nem kétséges, de már nem ilyen könnyű megérteni, hogy miért lehet csak egyet­lenegy isten, hogy miért lesz olyan döntő jelentő­sége éppen az egyistenhit kialakulásának. Bizo­nyos, amint már kifejtettük, hogy a hívő mintegy részesedik istenének nagyságában, és minél hatal­masabb az isten, annál biztosabb a védelem, me­lyet nyújthat. De egy isten hatalmának nem szük­ségszerű feltétele az, hogy csak egyetlen isten le­gyen. Sok nép annál dicsőségesebbnek látta főis­tenét, minél több alája rendelt istenségen uralkod­hatott, és nem érezte, hogy nagyságát csorbítaná, ha más istenek is vannak rajta kívül.

    Egy másik ilyen rejtélyes, lenyűgöző remekmű az a márványból készült Mózes-szobor, amelyet Michelangelo állított fel (Henry Thode szerint 1512 és 151ó között) a római San Pietro in Vincoli-templomban, és amely tudvalévően része csupán annak az óriási síremléknek, amit a művésznek a nagy hatalmú II. Gyula pápa részére kellett volna emelnie. Mindig örülök, ha erről a szoborról ilyen megnyilatkozásokat olvashatok : “a modem szobrászat koronája” (Herman Grimm). Mert nem akadt még szobor, amely ennél nagyobb hatást gyakorolt volna rám. Hányszor másztam meg a meredek lépcsőket, hogy a csúnya Corso Cavourról feljussak a magányos térre, ahol az elhagyatott templom emelkedik. Megpróbáltam állni a hős haragvó-megvető pillantását, és aztán néha óvatosan kisurrantam a félhomályos belső térből, mintha magam is a csőcselék néphez tartoznék, amelyre a tekintete szegeződik, a csőcselék néphez, amely semmilyen szilárd meggyőződést nem képes megőrizni, amely sem várakozni, sem bizalommal lenni nem akar, és ujjong, ha visszakapja a bálványkép illúzióját. (216. old)

  71. Freud magyarul megjelent művei:

    Álomfejtés (Somló Béla, 1935; Helikon, 1985, 1993)
    Az álomról (Dick, 1915, 1919; Hat-ágú Síp, 1991)
    Bevezetés a pszichoanalízisbe (Wien-Bp. 1932; Gondolat, 1986)
    Esszék (Gondolat, 1982)
    A halálösztön és az életösztönök (Világirodalmi, 1923;
    Múzsák, 1991)
    Három értekezés a szexualitás elméletéről (Dick, 1915, 1919.; Könyvjelző, Nyíregyháza, 1993)
    Egy illúzió jövője (Bibliotheca, 1945; Párbeszéd, 1991)
    A lélekelemzés legújabb eredményei (Pannónia Nyomda, Debrecen, 1943)
    A mindennapi élet pszichopatológiája (Világirodalmi, 1923; Somló Béla, 1932; Bibliotheca, 1958; Cserépfalvi 1992)
    Mózes. Michelangelo Mózese (Európa, 1987)
    Mózes és az egyistenhit (Bibliotheca, 1946)
    Önéletrajz (Pantheon, 1936)
    Önéletrajzi írások (Cserépfalvi, 1989, 1990)
    Az ősvalami és az én (Panthenon, 1937; Hatágú Síp, 1991)
    Pszichoanalízis (Kossuth, 1990, 1992)
    Rossz közérzet a kultúrában (Kossuth, 1992)
    Totem és tabu (Dick, 1918; Göncöl, 1990)
    Válogatás az életműből (2003 Európa kiadó)

  72. 79., 80., 82. B. G.
    Ezekkel mit is szeretnél mondani? Egy kissé flood-olásnak érzem. Inkább érvelhetnél, és hivatkozásként megjelölhetnél forrást. Ez a szöveg ráadásul nincs összefüggésben a témával, kivéve a 4. idézetet, ahol természetes, hogy azt állítja magáról, hogy az igazat keresi.

    Olvastam kamaszként Freud tanulmányát Mózesről. Gondolatébresztő, de tele van spekulációval. Főleg az Ekhnatonra vonatkozó részek. Ekhnaton emlékét rögtön a halála után eltörölték, már a fiának is meg kellett változtatnia a nevét Tutankhatonról Tutankhamonra. Egyébként az ámen szót is egyes kutatók az Ámon névből származtatják, ami nem az Aton hit továbbvitelére utal. Az egyiptomi gyökerek a Bibliából is nyilvánvalóak, főleg hogy Mózes elvileg királyi, azaz papi képzést kapott. A neve azt jelenti az egyiptomi nyelvben, hogy fia, mint Tuthmozesz Thot fia, vagy Ramszesz Ré (vagy Rá, ha úgy tetszik) fia.

  73. 83.

    Szerintem – javítsál ki ha nem jól gondolom ! – a fórumozás ,spontán laza társalgás, alapvetően természetesen elsősorban egy szórakozás.
    Sokan minden áron le akarják nyomni a másikat.
    Agresszíven vitatkoznak és veszekednek, személyeskednek sértegetik a beszélgetőpartnereiket kiélik agresszivitásukat.
    ” Te hülye vagy én okos vagyok ”
    I am ok, you are not ok !
    Még egyszer tehát : társalgás ,ismeretszerzés,tanulás ismerkedés , más személyek élettapasztalatainak szemléletmódjának megismerése.
    A troll vádaskodással, és flood vádaskodással, ismét csak érvényesülni szeretnének egyesek.
    ” Jól behúztam neki egyet ”
    Hiába na ,ez a Balkán és Kelet Európa még a levegő is ilyen.

  74. 84. B. G.
    Én alapvetően a hatékonyabb kommunikációra, eszmecserére törekszem. Én csak flood-olásnak tudom nevezni, ha bevágsz több oldalnyi szöveget, aminek semmi köze a témához, és ráadásul következtetéseket sem vonsz le.

    Ha nagyon szeretnéd, akkor tényleg belemehetünk személyeskedésekbe is, bár az nem az én asztalom, meg nem is tartom egy ismeretterjesztő blog profiljába illeszkedő tartalomnak, tehát azt inkább facebook chat-eléssel oldjuk meg. Bokszmeccset nem javasolnék, mert korod miatt nem lenne fair, meg amúgy is legutóbb eltört a bordám, bár a meccset megnyertem. 🙂

  75. 84:
    Intellektuálisan parazita vagy. Kiköveteled a feléd irányuló ismeretterjesztést, de csak semmitmondó szóvirágokat adsz érte cserébe. Jogosnak tartod, hogy mások dolgoznak a te szórakozásodért, mert hogy az Internet INGYENES. Nem Gábor, nincs ingyen vacsora.

  76. 85: És takonyboxoláshoz van kedved? Olyan formán, hogy te a szokott módon verekszel, ellenfeled meg takonyból van. Pl. bedobja, hogy valakik már megint zsidótémát csináltak még Freudból is, nyilván, mert gyűlölködők. Amikor felvetését száz százalékosan cáfolom azzal, hogy azért idéztem Bakan könnyvét, mert Bakan szerint Freud elmélete nem érthető meg a judaizmus történetének tanulmányozása nélkül, nem ismeri el, hogy ez találat, nem üt vissza, hanem elfolyik a bokszkesztyűd mellett minden irányba (és esetleg összekeni magával…) 🙂

  77. 87. Arma Gedeon
    Nem tartom elegánsnak a takony kifejezés használatát. Egyébként sokszor szembesülök a jelenséggel, hogy cáfolok egy állítást, és akkor a partner átnyergel egy másik témára anélkül, hogy elismerné tévedését. Egy másik (kissé bosszantó) reakció szokott lenni (nem B. G.-re utalok itt), hogy semmit sem tudhatunk biztosan.

  78. 88. B. G.
    Azt hittem, hogy a 84-esben arra utaltál, hogy az én 83-as hozzászólásomban véltél felfedezni személyeskedést. Most megnyugtattál, hogy nem így volt, hanem előrejelezted a jövőt. Ami egyébként nem nehéz úgy, hogy vádaskodásoddal kiprovokálod a reakciókat.

    Arra még mindig nem válaszoltál, hogy miért vágtál be több oldalnyi szöveget, aminek nincs köze a témához.

  79. 79. B. G.
    Elnézést, hogy ezt a hozzászólásodat is egy kalap alá vettem a másik kettővel. Elolvastam a linkelt cikket, és tényleg érintőlegesen kapcsolódik a témához. A Szombat című újság (ami kicsit elfogult), tényleg Freud zsidóságát boncolgatja. Azt leírják benne, hogy nem volt hívő. A zsidó miszticizmussal kapcsolatban nem írnak itt, bár néhány dologból azért lehet következtetni. Nekem eddig a B’nai B’rith páholyról nem az jött le, hogy jószándékú humanisták gyülekezete lenne, de persze ezt állítják magukról, mint általában a szabadkőművesek. Az alábbi idézetek az általad linkelt cikkből vannak, némelyik utal a Freud-ban munkáló megvetésről, gyűlöletről, bosszúvágyról a többségi társadalom iránt (nyilván kapott rá okot), illetve a zsidókhoz, judaizmushoz való vonzódásáról. Leírják azt is, hogy zsidókkal könnyebben megértették egymást, mint Jung-gal, akit örökösének tervezett, hogy nemzsidóként bizonyítsa vele, hogy ez nem zsidó tudomány. Csak hát Jung végül saját elméletet dolgozott ki. És bocs mindenkitől, hogy ilyen hosszú ez a hozzászólás az idézetek miatt, hiszen pont emiatt szóltam hozzá a témához, de legalább kapcsolódik.

    „Braun, aki 1900-ban csatlakozott a B’nai B’rith bécsi páholyához (három évvel késõbb, mint Freud), és majd negyven éve ismerte már a pszichoanalízis megalapítóját, ünnepi beszédében Freudot Ganzjudénak nevezte.”

    „Braun észrevételeit erõsítette meg maga Freud 1926 május 6-i, a B’nai B’rith-hez címzett beszédében is, amelyben egyértelmûen megnyilvánult a tudós „zsidó természete”. Hangsúlyozta a bécsi páholy humanitárius célkitûzéseit az alapvetõen független gondolkodású férfiak fórumaként betöltött jelentõségét, és nem rejtette véka alá az etikai testvériség iránt érzett mély tiszteletét sem. Mindezen túl, a beszéd sokat elárult Freud személyes fejlõdésérõl, meggyõzõdésérõl és zsidó azonosulásának természetérõl. Felidézte, hogy a páholy iránti vonzódása az 1895 utáni években kristályosodott ki, amikor Bécsben lényegében páriának érezte magát.”

    „„De még mindig maradt elég okom, hogy ellenállhatatlanul vonzódjam a zsidók és a judaizmus iránt: számtalan sötét érzelmi erõ (Dunkelmächte), amelyek annál erõsebbek voltak, minél kevésbé bizonyultak szavakkal kifejezhetõnek, valamint egy belsõ identitás tiszta tudatossága, és a hasonló lelki alkatból fakadó otthonosságérzet.””

    „Freud szerint ennek a titokzatos, õsi szolidaritásérzésnek, a maga partikularista etnikai kötõdésével és közös pszichikai struktúrájával semmi köze nem volt a vallásos zsidó identitáshoz. Bár meghatározni nem tudta õket, ezek a „sötét érzelmi erõk” tulajdonképpen mélyen a galíciai zsidó háttérben gyökereztek, ahonnan maga is származott és amelyhez egész életében jellegzetesen ambivalens módon kötõdött.”

    „Freudot azonban mélyen megrázta apjának „kevéssé hõsies” viselkedése, és kitörölhetetlen traumaként maradt meg benne. „Ezzel a helyzettel, amely nem elégített ki, szembeállítottam egy másikat, amely jobban megfelelt érzéseimnek: azt a jelenetet, amelyben Hannibál atyja, Hannibal Barkas, fiát a házi oltárnál megesketi, hogy bosszút fog állni a rómaiakon. Hannibál azóta kapott helyet képzeletemben.””

    „Freud zsidó identitása minden kétséget kizáróan táplálkozott abból a visszás viszonyból, amely a katolikus Bécs „tömör majoritásához” fûzte, amelynek az attitûdjét nyíltan megvetette.”

    „„Egy határozottan személyes gyûlölettel gyûlölöm Bécset, és épp ellentétben a nagy Anteusszal, ahányszor kihúzom a lábamat a városból, amely az otthonom, friss erõre kapok.””

    „Az 1890-es években Fliess-szel folytatott levelezésébõl olyan ember képe rajzolódik ki, aki lényegében el van vágva a szélesebb társadalomtól, szûk családi körének, betegeinek és zsidó barátainak él.”

    „Freud legaktívabb részvétele a B’nai B’rith társaságban 1901-02 folyamán arra az idõszakra esett, amely közvetlenül megelõzte a kezdetben kizárólag zsidókból álló, elsõ bécsi pszichoanalitikus kör megalakítását.”

    „Ebbõl a helyzetbõl fakadt Freud 1908. május 3-i, jól ismert kérése Karl Abrahamhoz (1877-1925): „kérem legyen toleráns és ne feledje, hogy Önnek valóban könnyebb követnie az elképzeléseimet, mint Jungnak, hiszen Ön egyrészt teljesen független, másrészt a faji rokonságunk révén közelebb áll intellektuális beállítódásomhoz.””

    „Nyolc nappal késõbb válaszában Karl Abraham bevallotta: „Könnyebbnek találom, hogy Önnel tartsak, mint Junggal. Magam is kezdettõl fogva érzem az intellektuális rokonságot. Végtére is talmudi gondolkodásmódunk nem tûnhet el csak úgy. Néhány nappal ezelõtt a vicc-tanulmány egy rövid bekezdése furcsán felkeltette a figyelmemet. Amikor közelebbrõl megvizsgáltam, úgy találtam, hogy appozíciós technikájában és egész szerkezetében teljesen a talmudi utat követi.””

    „1908. július 23-án Berchtesgadenbõl írva, Freud nem tiltakozott Abraham következtetései ellen. Ellenkezõleg, õszintén bevallotta Berlini tanítványának: „Mondhatom, hogy ezek a rokon zsidó vonások vonzottak önhöz? Megértjük egymást.” Freud ismét kifejezésre juttatta, hogy nem tetszik neki az Abraham és Jung közötti ellentét, bár nem vetette a szemére, ehelyett inkább a kisebb rossz elszenvedésének szükségességét hangsúlyozta a pszichoanalízis jó ügyének érdekében.”

    „Freud egyértelmûen hídként kezeli Jungot a nem zsidó világ felé, mint egyfajta Józsuát, aki továbbviszi, és végül majd beteljesíti a feladatát, hogy meghódítsa a pszichiátriai Ígéret Földjét.”

    „A két férfi nézetei a mítosz és a vallás kérdésében nem kevésbé alapvetõen tértek el, mint a szexualitás fontosságának kérdésére vonatkozók. Ez a különbözõség 1910-ben bukott ki nyíltan, amikor Freud azt javasolta, hogy a pszichoanalitikai mozgalom egyesítse erõit egy „Nemzetközi Testvériséggel az Etikáért és a Kultúráért”, és együtt harcoljanak közös, haladó ideáljaikért a világ jobbítása és különféle gyakorlati reformok érdekében, és szálljanak szembe a reakciós államok és a katolikus egyház által gyakorolt igazságtalanságokkal.45 Ez a javaslat nagymértékben egybecsengett a humantiárius küldetéssel, amelyet Freud a B’nai B’rith ben folytatott tevékenységeivel már megerõsített, majd átvitt a pszichoanalízisbe is.”

  80. Adott egy tudós, aki vitán felül igen lényegeset és maradandót alkotott nevét Kopernikusszal és Darwinnal együtt emlegetik.
    Az egész emberi civilizáció megkerülhetetlen szellemi mérföldköve.
    Maguk pedig itt, fáradhatatlanul zsidó származásáról,zsidó identitásáról és a zsidó teológiákhoz, ideológiákhoz,zsidó szervezetekhez fűződő kapcsolatairól értekeznek.
    Freud azonban elsősorban, zseniális újító orvos és pszichológus volt, csak másodsorban zsidó.
    Önöket az előbbi cseppet sem érdekli, csak hajtogatják fáradhatatlanul zsidó, zsidó, zsidó, zsidó.
    Kénytelen vagyok egy közhelyre emlékeztetni önöket.
    Nincsen burzsoá tudomány, kommunista tudomány, zsidó tudomány,csak TUDOMÁNY van.

  81. 94. B. G.
    Most miért magázol minket? Te linkelted be ezt az írást, amiből bevágtam idézeteket. Azt hittem, azért linkelsz Freud zsidóságával kapcsolatos cikket, mert érvek vannak benne az Armával folytatott vitádhoz. Bocs, hogy megpróbáltam érdemben reagálni arra a hozzászólásodra is, ami kapcsolódik a témához. Ha nem erről akarsz beszélgetni, akkor azt jól álcázod. Én a te általad linkelt cikk alapján kezdtem belegondolni, hogy Arma eme elméletének tényleg lehet alapja, ha már a Szombat-beli cikkből is lehet ilyesmire következtetni.

    A természettudományokra igaz (leginkább a matematikára), amit a tudományról írtál.

    Most csak a te kedvedért szóltam bele a témába, mert rájöttem utólag, hogy a 79. hozzászólásod is a flood kategóriába soroltam, pedig addig nem is olvastam el.

    Én egyébként a zsidókra nem haragszom, inkább sajnálom őket, hogy ki vannak téve az antiszemitizmus hatásainak. A cionistákat már kevésbé szeretem (szerintem ők generálják leginkább az antiszemitizmust), meg a titkos társaságokat.

  82. Kedves Jani!

    Nem szeretnék veled vitát provokálni és előrebocsátom, hogy tudom rengeteg hibám van nekem is. Néha például azt képzelem, hogy tudok valamit, pedig dehogy… 😀 Viszont ez a mondatod – “Egy másik (kissé bosszantó) reakció szokott lenni (nem B. G.-re utalok itt), hogy semmit sem tudhatunk biztosan” – talán felhatalmaz arra, hogy eláruljak rólad, neked valamit. Rettentően erőszakos tudsz lenni és ha időd van éppen, képtelen vagy abbahagyni egy vitát. Nem tudom hogy szoktak végződni, haraggal vagy a másik fél megadja magát? Néha tényleg nincs más módja a vitapartnerednek a befejezésre, mint venni a nyúlcipőt.

  83. Kedves Kyra

    Normális, szalonképes személyek a társasági életben az együttlétek alkalmával lehetőleg kerülik a többiekkel a nyílt konfrontációt, vitát.
    Azért, mert az elmérgesedhet, veszekedésbe, sértődésbe torkollhat.
    Óvatosan elkerülik a partner személyének negatív minősítgetését.
    Vannak képzett,intelligens, művelt egyének
    akik szoktak ugyan vitatkozni ,
    de egyúttal tiszteletben tartják a vitapartner méltóságát.
    A netes fórumokon a távolság, a névtelenség, sokakat arra csábít ,hogy olyan dolgokat is megengedjenek maguknak, amiket máshol semmilyen körülmények között nem tennének.
    Mondhatom úgy is, hogy a beszélgetőpartnert általában nem normális, nem szokás nyíltan sértegetni.
    Mindig módunkban áll, egy egy szóbeli megnyilatkozást megértő jóindulattal és ellenséges kritikával fogadni.
    Minden személy minden hozzászólás hordoz ilyen olyan apró vagy nagyobb értéket és mindnek vannak kisebb nagyobb hibái is.
    A saját ént ismételten úgy megerősíteni,
    sikerélményhez, vélt kompetenciához oly módon jutni úgy , hogy ismételten leértékelem a másikat, leszólom, leugatom, mocskolom .sárral dobálom ,leordítom a fejét ……..
    nos, átengedem neked és a többi olvasónak , hogy kiegészítsétek e mondat végét.

  84. 94:
    Gábor!
    Egyik pillanatban hülyének teteted magad és kérdezősködsz. A másik pillanatban katedrai magasságból közlöd velünk a tutit. Melyik az igazi B:G:? 😀 ne fáradj a válasszal, mert én tudom. — Ez esetben óriási tévedésben vagy. Egy ember (bármilyen minőségű) háttere bizony befolyásolja tudományos megnyilvánulását. Sőt, még az is hány éves. Angol irodalomban ezért teszik a név után, zárójelben az életkort.

  85. Kedves Tibor bá’

    “Egy ember (bármilyen minőségű) háttere, bizony befolyásolja tudományos megnyilvánulását”

    Egyetértek.
    Ez utóbbi mégsem lehet a szellemi alkotásai értékelésének elsődleges tárgya.

    Természetesen jogodban áll a kevésbé fontosat, másodlagosat hangsúlyozni, azt előtérbe állítani.

  86. Kedves Kyra
    Ha visszaolvasod, úgy kezdődtek a viták kettőnk között, hogy határozottan kijelentettél valamit, majd a vége lett az, hogy nem tudunk semmit biztosan. Az egyik úgy végződött, hogy néhány szálat elvarrtam, és kiszálltam a vitából.

    „Rettentően erőszakos tudsz lenni és ha időd van éppen, képtelen vagy abbahagyni egy vitát. Nem tudom hogy szoktak végződni, haraggal vagy a másik fél megadja magát?”
    Írásban itt szoktam csak vitázni, nagyon ritkán facebook-on. Én nem haragszom senkire, azt nem tudom, hogy ti haragszotok-e rám. Általában az egyik fél belátja a másik igazát, vagy eljutunk oda, hogy a vita szempontjából egy lényeges elem kapcsán teljesen más a kiindulási alapunk, tapasztalataink, és belátjuk, hogy nem fogunk megegyezésre jutni. Eddig nem tűnt fel nekem, hogy erőszakos lennék, de ezután odafigyelek rá, köszi.

    Kedves B. G.
    Ez itt egy vitafórum, arra van, hogy vitatkozzunk. Te a flood szót személyeskedésnek vetted, nem annak szántam, egyszerűen zavar, ha olvasok egy érdekes vitát, és valaki odatesz több oldalnyi nem kapcsolódó szöveget. Próbáltam érdemben reagálni a hozzászólásaidra. Az olvasók eldöntik maguk, hogy ki személyeskedett inkább, és ki nyilvánult meg kulturáltabban. 🙂 A névtelenségről meg annyit, hogy a saját keresztnevemet használom, ott a link a vendégházam honlapjára, ha a nevemre kattintasz, ott a telefonszámomat is megtalálod. Volt itt vendégposztom teljes névvel, képpel, ahol egy hozzászólásban megadtam a facebook-profilom linkjét, akkor jelöltél be te is. Blogtalálkozókat tartottam Tibor bá’-nak. (ami most sajnos elmaradt) Neked legalább tucatnyi nick-ed volt már ezen a blogon. Most már a saját neveden írsz, így rögtön kritizálod az álnéven vitatkozókat.

    És, hogy visszatérjek Kyra felvetéséhez, én mostantól felveszem a nyúlcipőt, és csak akkor szállok be újra, ha kifejezetten igényelnétek. A témához már úgysem túl sokan szólnak hozzá, és én sem értek hozzá.

  87. 100.

    Kedves Jani

    Te alapjában egy nagyon kedves ember lehetsz az életben is, nem hinném, hogy haragosok gyűjtése lenne a kedvenc foglalatosságod, csak te befejezni szereted a dolgokat, nem abbahagyni… Ez pedig igazán respektálható.

  88. Zeusz: 😀
    Jani az egyik legkorrektebb hozzászóló, és ismeretei se elhanyagolható. Felfogása egyéni, amit tiszteletben illik tartani. Ő és Kyra között valahogy kialakult némi félreértés, amin könnyen át lehetne lépni. B.G.-hez jó adag türelemre van szükség, amire senkit se lehet kötelezni. Ennek elsődleges oka B.G. “alattomos” stílusa, amihez gyomor kell. Viszont erénye, hogy lepereg róla minden kritika. Olyan mint egy pofozógép. Nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja. 😀

  89. 103:
    Tudod kire emlékeztetsz? — Minden autós ismeri azt a vezetőt, akinek 50 éve van jogosítványa, rendkívül óvatosan, körültekintően, mondhatnám totojázva vezet. Soha nem volt még egy koccanása se, de miatta több tucat embernek volt kisebb-nagyobb balesete. Te vagy az, aki szembe megy a forgalommal, miközben morog magában mennyi sok hülye, mert hogy százak jönnek vele szemben, akik össze-vissza ügyeskednek, hogy elkerüljenek, te pedig kirívó udvariassággal közlöd velük, hogy hülyék, és természetesen neked van igazad.

  90. B.G.

    A belinkelt cikk hangsúlyosan az ÉN-nel foglalkozik. Erről jutott eszembe /szolt a felettes ÉN-em/, hogy a MI-vel is törődni kellene. Tudom nem egy nagy felfedezés, de napjainkban a MI nagyon háttérbe szorult. Ha az ÉN és a MI egyensulyba kerülne, megoldódna igen sok problémánk. De ennek óhajtása utópia és a felettes ÉN-em megint csak egy képet vetített elmémbe, egy bilit és a kezemet.

  91. 104.

    Igen, a locsolócső is emlékeztet az elefántra,a szögesdrót meg a kaktuszra és a sündisznóra.
    Ellenben fórum hozzászólással senkinek nem lehet sérülést okozni,
    bár kitartó és kreatív próbálkozások azért vannak erre.
    A legutóbbi hónapokban senkit sem sértegettem – bár magam gyakran elszenvedtem, igen durva sértéseket – nem is fogok senkit direkt sértegetni , mert az kontra produktív,tehát értelmetlen.Ha mégis ilyen látszat keletkezett, akkor hibáztam és elnézést kérek.
    Ha a fősodrattal szembe lehet menni, miért ne lehetne e blog fősodratával ?
    A moderátor elemi kötelessége lenne a durva személyeskedőket szankcionálni.
    Ez sok esetben elmarad, sőt…..
    Amit a 97. hozzászólásomban leírtam az nagyjából a fórumozás az egész világon elfogadott legfontosabb alapszabálya, etikettje, aminek egyetlen célja az, hogy egy egy fórum ne változzék még rövid időre se, magukból kivetkőzött dühöngők trágár fröcsögésének színterévé.

  92. 107:
    Nem ártana, ha észre vennéd, hogy a szabályokat nem te hozod meg. persze, azért próbálkozhatsz. 🙁

  93. 108.

    A normatörés legtöbbször ,tehát nem mindig hátrányokkal jár.
    Érdekelne,vajon miért előnyös tűrni a durva személyeskedéseket és a trágárságokat ?

  94. 109. Mindjárt sírva fakadunk itt. 😀 Te az a fajta ember vagy, aki körzővel szurkálja az osztálytársát, miközben azt üvölti, hogy körzővel szurkálják. Valamelyik nap prehisztorikus lelkületűnek neveztél, amit én dicséretnek vettem. 😀
    Esetleg más neveken próbálkozhatnál, ha tiszta lappal szeretnél indulni, de a stílusod olyan, hogy százból is egyből kiszúrja akárki. Ne vedd személyeskedésnek, de a személyed az oka, hogy ilyenek a reakciók. Ismerünk már, mint a rossz pénzt. 😀

  95. 110:
    Ez már lerágott csont. Legalább fél tucat niket elhasznált már. Egy-egy új nik esetében halál udvariasan kezd, majd, amikor megmelegszik, akkor kezdi a körző-szúrkálást. A jogos reakciókra pedig kezdi a siránkozást. A legeredetibb húzásai akkor vannak, amikkor a nőket védi. Az ember azt hinné, hogy buzi, de nem, ilyen kukacnak született. Mindenki más-más türkkel juttatja célba a fütykösét, ő ezt a genny stílust választotta.

  96. Jóízű pünkösdi társalgás magyar férfiak között demo !

    ” A moderátor elemi kötelessége lenne a durva személyeskedőket szankcionálni.
    Ez sok esetben elmarad, sőt…..
    Amit a 97. hozzászólásomban leírtam az nagyjából a fórumozás az egész világon elfogadott legfontosabb alapszabálya, etikettje, aminek egyetlen célja az, hogy egy egy fórum ne változzék még rövid időre se, magukból kivetkőzött dühöngők trágár fröcsögésének színterévé “

  97. 112:
    Lennél oly szíves beírni nekem egy demonstratív példát a “trágár fröcsögésre”?

  98. ? ? 3.

    Mindenki, természetesen te is pontosan tudod, melyek azok a szavak, amik jelenleg Magyarországon szalonképtelenek. Továbbá milyen stílus minősül sértőnek.
    Nyilván vannak határesetek is ,vicces csipkelődések , pajkos malackodások , amiken lehet vitatkozni, azoktól tekintsünk most el !

    ‘ ……Aggályos fórumozó rutin a saját ént ismételten úgy megerősíteni,
    sikerélményhez, vélt kompetenciához oly módon jutni úgy , hogy ismételten leértékelem a másikat, leszólom, leugatom, mocskolom ,sárral dobálom ,alázom, leordítom a fejét, megszégyenítem,agyagba döngölöm ,karaktergyilkosságot követek el ellene ……..”

    A közelmúltban megvalósított aránytalan kolerikus kirohanásaidra, nem adtam nyomós okot.

  99. 114:
    Megismétlem a kérésem. Lennél oly szíves idézni engem oly módon, hogy ez az általad említett “trágár fröcsögés” bizonyítást nyerjen?

  100. ??3. -ban feltett kérdésre a válasz. a ?10.

    Szerintem az, te meg majd elmagyarázod, hogy nem az.
    Szavakon lovagolás.
    A trágár fröcsögés nem egy egzakt fogalom.
    Kéretik a tárgyi mondanivalóm összességére figyelni !
    Ne adjad már az ártatlan, értetlent !
    Egyébként volt ennél is közönségesebb megnyilatkozásod is felém, de nagyon nehéz évekre visszamenőleg megtalálni.
    Lehet, hogy egy hétbe is beletelne.

  101. 116:
    Ha valaki fröcsög, akkor az te vagy. Értelmetlen szóáradattal élsz. Össze-vissza hadonászol a “nem egzakt fogalmaiddal”. Intellektuális élősködő vagy. Valós és értékes információkért jársz ide, felcsipegetni némi tudást, amiért cserébe nehezen értelmezhető zagyvaságot hagysz magad után, amiről azt hiszed, hogy magasan kiművelt vélemény formálás, miközben csak ügyesen összerakott handa-banda. És azt hiszed, hogy neked ehhez a “szellemik szórakozáshoz” jogod van, mert az Internet ingyenes. Ráadásul ennek a tetejében aljas kis célzásokat potyogtatsz. Morális magaslatokról kritizálsz, de aljas kis megjegyzéseidet (pl: trágár fröcsögés) úgy hagyod magad után, mint kutya a szarát, és eszed ágában sincs felvállalni, mert a moralitás alkalmazása – felfogásod szerint – a te privilégiumod.

  102. Kedves Tibor bá’

    Rengeteg megalázásban lehetett részed gyermekkorodban és lehet, hogy még később is,
    ha ekkora prolongált örömet jelent neked másokat megalázni.
    Mi a péniszt lehet csinálni egy fórumon, mint beszélgetni, kinek kinek a saját stílusában és saját színvonalán ?
    Jól jegyezzed meg !
    Jövök neked 20 000 Ft- tal húszezezer HUF ,ha még egyszer beírok a blogodra.
    Talán így meg tudok menekülni a fogságodból.
    Rosszindulatú vagy és igazságtalan nem is kicsit.
    B@szki, ami látszólag ingyenes , azért később sem korrekt erőszakosan pénzt tarhálni.

    Őszinte szívvel ,jó egészséget és hosszú életet kívánok Neked és sok sok szerencsét ! ! !
    Elmentem (számodra) Miki után.

    Gábor

  103. 19:
    Kedves Gábor!
    Csak azt lehet megalázni, aki erre fogékony. Ugyanis a megalázás nem más, mint az eldugott, rejtegetett hiányosságok felszínre hozása, ami persze hatalmas blama. Ott tévedsz nagyot, hogy feltételezed mindenki ugyanarra a csavarra jár mint te.
    Előző írásomban szembetalálkoztál önmagaddal, és láthatóan nem tudod elviselni.
    Még ezt a szót se mered tisztességesen leírni, hogy baszki. Röstelkedsz? Akkor ne írd.
    Az ingyenességről és a tarhálásról rosszak a fogalmaid, de ez nem újdonság.
    Hosszú életet kívánsz? Köszönöm, már megvolt. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük