(1599) A Barbarossa hadművelet árnyéka a NATO-ra vetítődik

Tibor bá’ online

 

~q191Szerző Finian Cunningham (© Strategic Culture Foundation – 2015.03.13.) Fordította: Tibor bá’

Az Atlantic Resolve NATO hadművelet részeként a héten újabb US katonai egységek érkeztek a Baltikumba. Azt a látszatot megjátszva, hogy megvédik Európát az „orosz agresszióval” szemben. Ennek keretein belül több mint 100 Abrams tank és Bradley páncélozott jármű gördült be Lettországba. Egy hónappal korábban hasonló méretű motorizált katonai egységet küldtek Észtország Narva városába. A járműveken ott lobogott az amerikai hadsereg 2. Calvary ezred zászlaja mindössze 300 méterre az orosz határtól.

Földrajzilag Narva városa egy keletre nyúló öblösödésben van, észak, kelet és dél irányában Oroszország fogja félkörbe. A város mindössze 100 kilométerre van Szentpétervártól, Oroszország második legnagyobb városától, amihez súlyos történelmi emlékek fűződnek. A korábbi nevén Leningrádot 1941-1944 között a náci Németország ostromolta, aminek következtében megközelítőleg egymillió orosz vesztette az életét mielőtt a német Wehrmachtot vissza tudták szorítani, majd győzedelemre jutni felette.

Visszatérve a jelenbe, John O’Conner amerikai tábornok kijelentette, hogy a Lettországba küldött amerikai katonák „megelőzik az orosz agressziót” amihez hozzátett egy orwelli szöveget „a szabadságért harcolni kell, a szabadságot meg kell védeni.”

Viszont az amerikaiak által vezetett Atlantic Resolve hadművelet a Baltikumban és más kelet európai NATO tagországokban az amerikai jelenlétet az elmúlt évben jelentősen megemelte. Technikailag azt állítják, hogy az amerikai katonák „turistáskodnak” ezért a korábbi megállapodásokat nem sértik, ami szerint az orosz határok mentén az állandó jelleggel állomásozó NATO erők létszámát nem lehet emelni. Persze a valóságban nem lehet nem észrevenni, hogy Washington valójában a geostratégiailag érzékeny területen jelentősen megemelte katonai jelenlétét, amivel megszegi Moszkvának tett ígéretét. A NATO vadászgépek járőrözése a Baltikum felett az elmúlt évben megnégyszereződött, csak úgy, mint a NATO hadihajók létszáma a Fekete-tengeren.

Ami pedig az „orosz agressziót” illeti, Washington és a felelősségre vonható Litván, Lett és Észt jobboldali kormányok megengedték önmaguknak azt, amit nem tehetnének meg az 1990-ben aláírt NATO-Orosz Federáció határozat szerint, vagyis a katonai jelenlét kiszélesítését Oroszország nyugati határvonala mentén. Miközben az Atlantic Resolve hadművelet indoka egy alaptalan amerikai propaganda, miszerint Oroszország az agresszor elsősorban Ukrajnában, de egész Európára nézve is. Ezzel szemben a tény az, hogy orosz katonai egységek nincs jelen Ukrajnában és egyetlen európai országban sem. A valóság ilyen szemérmetlen megcsúfolása az amerikai propaganda hadjárat egyik kulcspontja.

Amerikai parancsnokság alá tartozó Patriot és Cirkáló rakéták telepítése a Baltikumban, valamint Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, valamint Ukrajnában, és Grúziában az előttünk álló hónapok folyamán meg fog történni.

Michael Foster amerikai ezredes azt mondta a megtartandó európai hadgyakorlatról, hogy „a nyár végére bemutatunk egy olyan hadművelet, amely a Baltikumtól egészen a Fekete-tengerig fog kiterjedni.” – Nem hiszem, hogy az amerikai ezredes tisztában van hadgyakorlatának történelmi jelentőségével. A probléma részben abból adódik, hogy az amerikaiaknak, és sok nyugati politikusnak fogalma sincs a történelemről. El vannak kápráztatva a győztes nyugatiak történetével, ami nincs tekintettel a tényleges okokra, és következményekre. Ez a történelemszemlélet a kronológiai események propagandával átitatott verziója, amiből a kiváltó okok hiányoznak, és arra vannak felhasználva, hogy igazolják a nyugati hatalmak „kiváltott” akcióit. Ez a hiányos történelemszemlélet az oka annak, hogy a történelem oly sokszor megismétli önmagát. A tényleges okok és következmények ismerete nélkül a megismétlés elkerülhetetlen. És persze ez az, amit a nyugati oligarchák akarnak, hogy bűnösségüket ne láthassák a társadalom széles tömegei.

Vizsgáljuk meg az amerikai vezetéssel végrehajtandó Atlantic Resolve hadműveletet történelmi távlatból. Ugyanis ez esetben érzékelhetjük, hogy a jóval korábbi, Barbarossa inváziós hadművelettel összecseng, amit 1941 nyarán a náci Németország indított a Szovjetunió ellen. Ráadásul ezt nem egy mesterséges analógia a szenzációhajhászás végett. Ha meggondoljuk az ideológiai motivációt, akkor felfedezhetünk egy következetes folytonosságot.

A náci Németország ki nem provokált inváziója a Szovjet Unió ellen, 1941 Júniusában a modern történelem legnagyobb katonai inváziója volt, aminek következménye 30 millió orosz áldozat. Ezek egy részét a Waffen-SS és az Einsatzgruppen végezte ki, valamint éhezés váltotta ki Leningrádban és Sztálingrádban.

A Barbarossa hadművelet, csak úgy, mint az Atlantric Resolve hadművelet a Baltikumtól a fekete-tengerig terjedt. A tényleges inváziós pontok Észtország, Lengyelország és Ukrajna voltak. És akkor mi azon töprengünk, hogy a jelenlegi Kijevi rezsim támadása a kelet ukrajnai orosz ajkúak ellen miért olyan provokatív Oroszországnak? A német Barbarossa hadművelet alatt ukrán katonai egységek működtek együtt a német csapatokkal, és több millió ukrán honfitársukat, oroszokat, lengyeleket, cigányokat, zsidókat végeztek ki. Ezek mind „untermenschen” (alsórendű emberek) voltak, akiktől a kivételezett „árja” németek meg akartak szabadulni.

Amikor 1925-ben Adolf Hitler megírta hírhedt manifesztétumát, a Mein Kampf-ot, feltételezte, hogy Németország nagyságát a szovjet Oroszország összezúzásával érheti el. A részükre szükséges „lebensraum” (élettér) a keleti területek elfoglalásával biztosítható, ahol – szerinte – „untermenschen” (alsórendű) szlávok élnek bolsevik zsidók uralma alatt. Hitler zsidógyűlöletéhez csak a kommunista Oroszország utálata érhetett fel. Nézetei szerint mindkét népet ki kell irtani. – A nyugati hagyományos történelem Hitler antiszemitizmusára koncentrál, és az ő „végső megoldása” elsősorban a zsidók ellen szól. Az igazság az, hogy Hitler legalább annyira ragaszkodott a Szovjet Oroszország megsemmisítéséhez is. Ezen a rögeszmén a Nyugati uralkodó réteg osztozott Hitlerrel a II. világháború előtti években.

1918-ban, az I. világháború végén, a 20 millió halott ellenére, Robert Lansing, amerikai külügyminisztert egy egészen más ügy idegesítette, amikor a következőket írta: „Bolsevizmus a legocsmányabb és legutálatosabb dolog, amit az emberi elme valaha is kitalált… rosszabb, sokkal rosszabb, mint Németország poroszodása, és az emberi szabadságra sokkal nagyobb veszélyt jelent.”

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, és a kommunista felkelés veszedelme a Nyugati uralkodó osztály számára fenyegető lidércet jelentett. Ezt ráadásul még aláhúzta a kapitalizmus akkori krízise és az ebből származó gazdasági recesszió, társadalmi összeomlás és a fejük felett lebegő Gazdasági Világváltság, ami tükörképe volt a mai krízisnek.

Az európai fasizmussal kokettált a nyugati uralkodó osztály, Portugáliától Spanyolországon és Olaszországon keresztül Németországig, mint az Orosz Októberi Szocialista Forradalom által inspirált szocialista mozgalmakkal szembeni bástyával. Különösen a hitleri Németország az ipari bázisával, szovjet ellenes vezetésével tűnt legalkalmasabbnak arra, hogy letörje a növekvő európai munkásmozgalmakat, valamint a nyugati kapitalizmussal rivalizáló Oroszországot.

Történelmi tény, hogy az amerikai nagyvállalatok a Wall Streeti bankoktól kezdve a Ford és General Motors-ig igen komoly mértékben támogatták a német háborús készülődést az 1930-as években. Neville Chamberlain és Lord Halifax külügyminisztere által vezetett brit konzervatív uralkodó osztály titokban elfogadta a Führert, vagyis szabad kezet engedtek neki, hogy kelet irányába terjeszkedjen. Amikor 1938-ban a náci Németország bekebelezte Ausztriát és a cseh Szudétaföldet az a Szovjet Unió elleni támadásnak csak a kezdetét jelentette, amire a Nyugati uralkodó osztály csendben drukkolt. (lásd: Alvin Finkel és Clement Leibovitz szerzők Chamberlain-Hitler összejátszás című művét)

Amikor 1941 nyarán a Barbarossa minden idők legnagyobb katonai hadművelete beindult, a geopolitikai rivális, Oroszország összezúzására, az nem csak Németországnak volt a stratégiai célja, de a nyugati hatalmaknak is, akik titokban besegítette a náci háborús gépezet felállításába.

A hirtelen bekövetkezett történelmi fordulat, vagyis, hogy a nyugati kormányok a náci Németország ellen fordultak, saját taktikai érdekükért történt. De igen árulkodó az, hogy amint vége lett a II. világháborúnak, ugyanezek a nyugati hatalmak elkezdtek náci ügynököket, bérgyilkosokat beszervezni a Szovjet Unió ellen indított új hidegháború megvívásához. Ukrajna és a balti országok újra a háború utáni, Oroszország elleni áskálódás eszközévé váltak pontosan úgy, ahogy a náci Barbarossa hadművelet alatt volt, csak ez alkalommal a szervezést a CIA, M16 és az 1949-ben létrehozott, amerikai dominanciával bíró NATO végezte.

Ma már Oroszország nem követi a bolsevizmust, mint állami ideológiát. És eszünk ágában sincs azt állítani, hogy az amerikai vezetés alatt álló NATO az orosz territórium körül végrehajtott manővereiből egy összefüggő általános támadás nőhet ki, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy Oroszország még mindig egy problémás rivális Amerika és a nyugati hegemónia számára. Vlagyimir Putyin vezetésével Moszkva akadályt jelent Ázsia és a Föld többi része felett gyakorolt amerikai vezetésű kapitalista dominancia részére.

Oroszország folyamatos követelése, hogy Washington tartsa be a nemzetközi törvényeket, Washington számára egy kellemetlen akadékoskodás a megkövetelt „kivételes” helyzetének gyakorlására ellen, ami szerint katonai erőt alkalmaz mindig és mindenhol, ha globális hegemóniáját bármi veszélyeztetni meri. Putyin, mint az egész világon elismert államférfi, széleskörű támogatása és az amerikai uralkodás megvetése Washington számára meglehetősen bosszantó. Ebből kell kiindulnunk, amikor az amerikai gyűlölködést vizsgáljuk Oroszországgal szemben, amiből az Atlantic Resolve hadművelet sarjadt.

Az elmúlt évszázad történelmi egybeesése, vagyis a Barbarossa és az Atlantic Resolve hadgyakorlatok egymást követik Oroszországgal szemben alkalmazott nyugati agresszióban. A nyugati hegemónia Oroszországot egy ellensúlyozó erőnek fogja fel, amiért el kell tüntetni a Föld felszínéről.

Viszont Oroszország részére az bosszantó bekerítést jelentő Atlantic Resolve hadművelet kellemetlen emlékeket idéz fel a múltból, és pedig okkal. A 74 évvel ezelőtt elindított Barbarossa hadművelet az orosz tudatba az elképzelhetetlen szenvedést véste be. Akkor Oroszország a teljes megsemmisülés szélén állt, és csupán sok millió orosz hősies feláldozása árán menekült meg. Nincs olyan nép a földön, amely belegyezne abba, hogy valaha is közel kerüljön ilyen helyzethez.

A Nyugat a történelem folyamán sose szenvedett olyan mértékben, amilyen az orosz népre rászakadt. Ezért a nyugati embereknek, különösen az elitnek fogalma sincs, hogy az orosz nép milyen mértékben elkötelezett hazája megvédésében. Vlagyimir Putyin szülővárosában, Szentpétervárban egy millió ember fizetett életével a német ostrom alatt.

Amikor a nyugati vezetők megállás nélkül a „szabadság megvédéséről” beszélnek, és Oroszországot paranoiával vádolják, az előbújó történelmi ismereteiknek hiányossága még nagyobb veszélyt jelent a világra, mert Oroszország – igen helyesen – az agresszió folyamatosságát érzékeli.

_________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Finian Cunningham szaktudásához semmi kétség nem fér, következtetései logikusak bár van benne némi részlehajlás. Például a szovjeturalom alatt élő népek, így mi magyarok is, nem a kapitalizmus ellenességet kifogásoltuk, hanem a világuralomra törés költségeinek a nyögését, az alacsony életszínvonalat és a politikai elnyomást, amiről egy szó se esett. Az a tény is át van ugorva, hogy a hős szovjet nép 30 milliós áldozat ellenére sose verte volna meg a Wehrmachtot, ha a kölcsönbérleti szerződés keretein belül Amerika nem küld 18.735 repülőgépet, 11.567 harckocsit, 1981 mozdonyt, 375.883 (!) teherautót, 51.503 dzsipet, egyéb más hadianyagok között. — Cunningham szövegében folyamatos ismétlésekkel lehet találkozni, amiket (szokásomtól eltérően) nem szerkesztettem ki. Ezeknek ellenére a cikk információs értéke óriási, hiszen ilyen megfogalmazásokat a magyar médiában nem lehet fellelni se kormánypárti, se ellenzéki, se semmilyen elkötelezettség esetén. Ez az oka annak, hogy teljes terjedelemben leközöltem, nem csináltam ebből a meglehetősen hosszú fordításból VIP posztot, de volt az utolsó alkalom, amikor ilyen szintű fordítás simán átment.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

17 gondolat erről: „(1599) A Barbarossa hadművelet árnyéka a NATO-ra vetítődik

  1. Köszi Tibor bá a posztot. 🙂

    Már megint az a bizonyos Élettér…!
    Csak most úgy lehetne megfogalmazni, hogy a peak oil utáni korszakba lépve, már most az elején kellene a nyugati elitnek palagázotok, a gázotok, olajatok, a nyersanyagaitok feletti korlátlan ellenőrzés feletti dominancia, és ti (az oroszok) nem kellenétek hozzá…!
    Ha ebből háború lesz, jó esély van rá az elkövetkező 5 évben, bár ahogy egyre jobban dübörög a valuta-, és gazdasági hadviselés a felek között, ez hamarabb is eljöhet!
    Már csak figyelembe véve az oroszok egyre több összfegyvernemi hadgyakorlatát 30.000 fő fölötti létszámú csapategységeket mozgatva, amely bizony háborús felkészülés. Már csak azért is, mert már hivatalosan is kerülik a hadgyakorlat kifejezést, hisz ezek rendkívüli harckészültség ellenőrzések, miközben flotta, és csapategységeket helyeznek teljes harckészültségbe. És ezek mellet még hadászati bombázókat telepítenek a Krímre, további harcászati rakétaerőket Kalinyingrádba (mivel az Iszkander-M 400km hatótávolságú így Lengyelország, a Baltikum elég jól lefedésre kerül, egy taktikai atomtöltetet is hordozni képes, potens és pontos kétpártrendszerrel, míg a krími Tu22M3 -as telepítéssel a Fekete-tenger térsége és Románia kerül kvázi teljes lefedésre, megpendítve egy nukleáris fegyvertelepítést a félszigetre.)
    Mi ez, ha nem egy -ha nem is támadó (de ki tudja ezt?) de mindenképp Honvédő- háborúra való felkészülés?! Nem tudom, kérdezem. De azért ha józan paraszti ésszel szemlélődünk, sok jó előjelt nem láthatunk…!
    Miközben a keleti szomszédunk Ukrajna, egyre inkább a ’30 -as évek Spanyolországára kezd hasonlítani.
    Szép új világ?! Közel sem…!

  2. “a Lettországba küldött amerikai katonák „megelőzik az orosz agressziót””
    Ez egy igen süket duma. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy az USA képes lenne rövid idő alatt annyi hadianyagot és embert szállítani a térségbe, hogy egy valódi orosz támadástól meg tudná őket védeni.
    Innentől kezdve egyértelműen provokációról van szó. Az USA rá akarja ‘húzni’ a balti államokra az oroszokat. Viszont Putyin kellően higgadtan /és ravaszul/ reagált az eddigi provokációkra, kérdés, hogy akkor mit tesz, ha ténylegesen orosz területet ér bármilyen támadás. (Bizonyára a “hadgyakorlat” során ‘elszabadult’ rakéták okozta károkat némi diplomáciai tiltakozás után lenyelnének, vagyis valami komoly dolognak kellene történnie. Pl. lett vagy litván színekre festett repülők bombázzák a határ menti Pszkov-ot /ha egyáltalán ez katonailag lehetséges lenne/, vagy valami ilyesmi. A kassai bombázásnál annak idején bejött a dolog.)
    Viszont annyira akarják az amerikai héják ezt a háborút, hogy gőzöm sincs, hogyan lehetne elkerülni. Egy kiprovokált orosz támadás az amcsikat benyomja a tengerbe, erre az USA atomfegyvert vet be. Kész, itt a vége, fuss el véle. Kurva egyszerű a forgatókönyv. Putyin helyében egyet lehetne tenni – ha bármilyen támadás éri Oroszországot, akkor gondolkodás nélkül atomot az USÁ-nak. A világ egy része így talán megúszhatná…

    “a hős szovjet nép 30 milliós áldozat ellenére sose verte volna meg a Wehrmachtot” Erre azért nem vennék mérget. Az tény, hogy a háború kezdetén nagyon fontos volt az amerikai hadianyag, de az összes “felhasznált” technikának ez kevesebb, mint 10 százaléka volt a háború végéig tekintve. A németek talán egy kicsivel tovább tudtak volna nyomulni, de az oroszországi körülmények között ennek egyszerűen fizikai korlátai is voltak /orosz tél, sár és főleg a nagyon hosszúra nyúló utánpótlási útvonalak stb./
    Emellett a nyugati front miatt a németek eleve két tűz között voltak, kénytelenek voltak megosztani az erőiket.

  3. Ez pedig szerintem kapcsolódik Tibor bá írásához, mert a balti államokat vesézi ki, aktuálisan:

    Ha van olyan régiója a NATO-nak, amit méltán nevezhetünk a hidegháborús kék-vörös szembenállás utolsó színterének, akkor az a Baltikum. Litvánia, Lettország és Észtország triója nem csak sajátos csoportot alkotnak a katonai tömb közép-európai részében, de az utóbbi években kifejezetten a Vasfüggöny lebontása előtti válságos időszakokat idéző folyamatok színterévé váltak. Mindez természetesen kihat pozíciójukra, a szövetségben elfoglalt szerepükre, valamint arra, ahogyan a többi NATO-tagállam tekint rájuk. A Varsói Szerződés és a NATO tagságát egyaránt megtapasztalt országok biztonságpolitikai bemutatását ezért a Balti-tenger partjára tett virtuális látogatással folytatjuk.
    http://katpol.blog.hu/2015/02/09/fegyverben_a_szomszedsag_viii_a_nato_vegvarai

  4. Tényleg hittem benne, hogy az internet egyik hatása az lesz, az emberek kevésbé lesznek manipulálhatóak. Szélesebb körű tájékozottság, stb. Számomra rejtély, hogy ez miért nem következik be.
    Pontosítok, nagyon sokan tisztába vannak azzal, hogy a vesztünkbe rohanunk. Ki ezt, ki azt megjelölve okként.
    De nem tudják, nekik mit is kellene tenniük, hogy ez megváltozzon, meg lusták is, hogy megmozduljanak. Nem tudom miben reménykednek, talán, hogy fotelból végigizgulhatják az egészet?

    Köszönöm a posztot, és megosztanám.

  5. 5. Károly

    “Szélesebb körű tájékozottság, stb.”

    A túl sok információ legalább olyan hátrányos, mint a kevés információ.
    Borzasztó nehéz szelektálni.
    És persze a legtöbb információ forrás manipulálható, mint a fősodratú média bizonyítja.

    Szerintem az amerikai vezetők tisztában vannak a történelemmel, csak egyrészt nyomás alatt vannak, mert folyamatos terjeszkedés nélkül az USA összeomlik, másrészt remélik, hogy tanultak a történelemből, és Napóleon és Hitler után nekik most majd sikerül térdre kényszeríteni az orosz medvét.
    Szerintem sokan vannak félrevezetve a tömegeknek szánt propaganda által, még a profik között is. Az USA-nak létfeltétele a folyamatos terjeszkedés, és ezt “demokrácia exportként” tálalják. De ők maguk is tudják, hogy ez csak álca, a Föld nagy részét vissza kell bombázni a kőkorba, hogy megszűnjön az erőforrásokért folyó verseny.

    A különösen szomorú a dologban az, hogy az USA-nak az is jó megoldás, ha közben Európa is lángba borul, és meggyengül.

    Egyetlen megoldás van az atomháború elkerülésére: az EU kilép a NATO-ból és felbontja az USA-val az összes katonai szövetséget.
    Viszont erre az esély elég halvány… bár reménytkeltő mozzanat volt, hogy Merkel tárgyalt Putyinnal, hogy kicsikarjon valami béke-szerű dolgot, ami egyelőre leállította az USA fegyverexportját Ukrajnába.

  6. Egyetértek Observer! Önnél a pont!
    “Putyin helyében egyet lehetne tenni – ha bármilyen támadás éri Oroszországot, akkor gondolkodás nélkül atomot az USÁ-nak. A világ egy része így talán megúszhatná…”
    Nincs más választási lehetőség, csak az USA gyors és teljes megsemmisítése, a “blitzkrieg” által, ha Európa nagyobb része és Oroszország meg akar maradni.Fájdalmas, de egyetlen lehetőség.Itt nincs pardon.A kérdés drámai, vagy ők, vagy mi maradunk meg nagyobb részben a várható, de elkerülhetelen következményekkel is számolva.Ne feledjük, az USA a provokátor, háborúval akarja megúszni amerika gazdasági összeomlásának elkerülhetetlen következményeit, ha már világuralmi hegemóniájának lehetősége kútba esett.

  7. A cikk végtelenül megértő és együttérző Oroszországgal és Putyinnal, ugyanerre hangolja az olvasót is.
    Az euroatlani politikát meg egy primitív túlzó leegyszerüsített démonizált ellenségképbe gyömöszöli.
    A Barbarosa hadművelet analógiája felvethető ,de mindenkit óvnék ezen analógia túllihegésétől, a cikk ebben szenved.
    Lehetséges, hogy a média egyoldalúan euroatlanti párti és ezen van mit finomítani kiegészíteni ,de e cikk átesik a ló túlsó oldalára.

  8. 8.
    Kiváncsi lennék, mit tenne az USA ha az Oroszok hasonló lépéseket tennének Kubában, vagy Mexikóban? 🙂

  9. 7. Casablanca

    “ha bármilyen támadás éri Oroszországot, akkor gondolkodás nélkül atomot az USÁ-nak.”

    Ez nem old meg semmit, mert az USA a világ számos országában levő támaszpontjáról bárkit megsemmisíthet, és bármilyen támadás esetén meg is teszi.
    Csak olyan megoldást látok, amiben az USA nem érzi magát elég erősnek, hogy egy nagyobb konfliktusba belekezdjen.
    Az EU nélkül nem merné megtámadni az oroszokat, viszont a harc során majdnem tuti, hogy beáldozná az EU-t.

  10. 8: Engedelmeddel kicsit módosítom az egyik mondatodat. A nyugati média…. ‘Az orosz politikát meg egy primitív túlzó leegyszerűsített démonizált ellenségképbe gyömöszöli.’ 😉
    Gondolj, amit akarsz, de nem az orosz hadsereg masírozik egyre közelebb az USA-hoz, hanem fordítva. Nem 5-600 orosz támaszpont van szerte a világon, hanem amerikai. Az afganisztáni háború óta az oroszok egyedül a grúzokkal háborúztak, az amerikaiak hány állam ellen is?
    Bár nem a legfrissebb: https://www.facebook.com/Enigmatv/posts/515343538541418

    10: “Csak olyan megoldást látok, amiben az USA nem érzi magát elég erősnek”
    Az a baj, hogy most még erősnek érzi magát és érzésem szerint ki is provokálnak egy háborút. Logikus is, mert Kína és az oroszok is fejlesztik a hadseregüket elég rendesen. Annak idején Hitler is megelőző csapásként támadta meg a SzU-t, mielőtt a haderőreform lezárult volna. Ezért is voltak a kezdeti hatalmas sikereik a németeknek.

  11. 8 B.G.

    “Az euroatlani politikát meg egy primitív túlzó leegyszerüsített démonizált ellenségképbe gyömöszöli.”

    Nincs euroatlanti politka.
    Amerikai globalista politika van, amit igyekszik rákényszeríteni a “szövetségeseire”.
    Igazad lehet, hogy lehetne a képet árnyalni, de az nem biztos hogy sokat segítene az USA megitélésén.
    Itt most egy központi kérdés van : Meg tudjuk-e akadályozni, hogy az USA megtámadja Oroszországot? Nyilván két óceán között relatív biztonságban érzi magát az USA, ezért hajlandó kockáztatni.

  12. 4:
    Az látszik, hogy a balti államoknak reszket az ina Oroszországtól, de érthető is, ők azok, akiket a szomszéd a XX. században, még emberemlékezetnyi múltban, és nem a cári érában kebelezett be. Ez biztos rányomja a tudatukra a bélyegét, és a jelentős, (Ukrajnáénál jóval nagyobb arányú!) orosz kisebbség sem segít a fóbiájukon.
    NATO tagságukat egyfajta védelmi garanciaként jobban megélik, mint más országok, de nagy hisztire szerintem nincs okuk. Az ő orosz kisebbségük szerintem csak nyert az új állampolgársággal, ők már világpolgárok lehetnek, és egyszerű polgárként is részesülhetnek egy átlag orosznál magasabb életszínvonalban. Ukrajnában viszont nyomorult állapotok vannak, ott igen erős lehet a motiváció az elszakadásra.
    Persze őrült nacionalisták mindenhol akadhatnak…
    De én azért a helyükben nem ingerelném a medvét. 🙂

  13. Nem értem ezt a nagy durrogtatni akarást.
    Hacsak nem az a cél, hogy még a súlyos klímaváltozás előtt gyorsan irtsuk ki saját magunkat….

  14. 14:
    Ezeknek a durrogtatóknak fogalmuk sincs a klímaváltozásról. De ha lenne, akkor se tudnák felfogni ésszel. 🙁

  15. 15.
    A Pentagon nem hülye… De az oroszok sem.
    Szerintem nem véletlen, hogy az RT orosz hírcsatorna kezdte el nyomatni a metán témát 2013- tól a köztudatba.
    A klímaváltozásról pedig, akinek volt esze már legkésőbb 1988 (Dr James Hansen kongresszusi meghallgatása) óta tudja, hogy millió éves folyamatokat indítottunk be egy emberöltő alatt.
    Az általad korábban idézett US Academy of Sciences gyors klímaváltozásról szóló jelentése pedig nem 2013-as, hanem már 2002- es.
    Szóval a tervezgetésre volt elég idő.
    Bár az igaz, hogy ekkora gyorsulásra szerintem senki nem számított.
    Még Hansen is az unokáit féltette csak…

  16. 16:
    A gyorsulás mértéke tudott volt, de nem tették publikussá, mert a tudósok utálnak tévedni, ezért kijelentéseikben túlzottan óvatosak. Egy nagyobb tévedés és örökre leírták magukat, pláne, ha a tévedés az emberekre nézve kellemetlen irányú.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük