(1569) Videó játékok

Tibor bá’ online

 

~q145A videó játékok legnagyobb része ártatlan időtöltés, de egyesekre rá lehet szokni, vagyis függőség alakulhat ki, ráadásul káros is lehet.

A Vice magazinban megjelent Cecilia D’Anastasio jelentése, ami rámutat a video játékokra kórosan rászokottak jellemére. Az állandó videó játékkal foglalkozóknál különböző mentális károsodások alakulnak ki, mint például figyelem szétfolyás, nyugtalanság. A CGAA (Computer Gaming Addicts Anonymous = Névtelen Számítógép Játék Függő) szerint sokan vannak, akik szeretnének megszabadulni ettől a függőségtől, és ezek nem mind fiatalok. D’Anastasio említést tesz egy 69 éves áldozatról, aki párhuzamot vont a drogfüggőség és a videó játékfüggőség között, beleértve a megvonási szindrómát: alvászavarok, hallucinálás, szorongás.

A Vice jelentése szerint Amerikában több mint 3 millió 8 és 18 év közötti fiatal szenved videó játék függőségben, amire az egészségügy csak a legutóbbi időben figyelt fel. Megállapításuk szerint gyógyászati szempontból a drogfüggőség és a videó játékfüggőség között semmi különbség sincs.

Egy 12 éves játékfüggő elmondta a terápia folyamán, hogy amikor apja a család számítógépét elektronikusan elzárta, öngyilkossági gondolatai voltak, amiből úgy jött ki, hogy az egyik barátja áthívta „videózni”.

Mások arra mutatnak rá, hogy amikor nem játszhatnak, azt úgy értékelik, hogy vissza kell térnie abba a világba, ahonnan menekülni akarnak.

Én viszont arra szeretnék rámutatni, hogy micsoda hatalmas időkidobás egy olyan életkorban (8-18) amikor az emberi agy a lehető legfogékonyabb a tanulásra. Ezt nem kihasználni valóban egy olyan bűn, amit később nem lehet jóvátenni.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

14 gondolat erről: „(1569) Videó játékok

  1. Játszottam egyszer egy modern grafikás igen bonyolult szerepjátékkal. 48 játékóra alatt vittem ki a végéig úgy, hogy rengeteg küldetést kihagytam, csak a fő vezérszálat vittem.
    Sokszor 3-4 órákat egyfolytában ültem a gép előtt és észre sem vettem. Valóban el tudom képzelni a függőséget és meg tudom érteni mi vezet idáig ámbár az ki van zárva hogy olyan függőséget okozzon, mint a drog. Itt valami félreértés lehet.

    A mai játékok többsége már félelmetesen valósághű és tulajdonképpen egy virtuális valóságként működik. A játékos valós élete üres és szürke, amit kitölt egy mesterséges izgalmas és érdekes virtuális világgal.
    Ebben a világban sokkal egyszerűbb minden, persze hogy ragaszkodás alakul ki.

  2. A fiataloknál alapvető probléma lehet szerintem, hogy a szülők örülnek (eleinte), hogy a gyerek magában elvan, ráadásul nem csavarog, nem kocsmázik, nem cigizik, vagy drogozik.
    A 69 évessel és általában véve az idősebbekkel nem tudom mi a helyzet. Nekem is van ismerősöm, aki 50 fölött lett rabja egy játéknak annyira, hogy csak akkor vette észre magát, amikor már virradt és készülni kellett a munkába. Ráadásul ő egyáltalán nem vevő a függőség kialakulására más téren. Mondjuk nem is nevezném függőségnek még ezt, mert csak egy történelmi játékra kattant rá, de számomra elég érdekes.

  3. A jelenség teljesen valós. Sokan szeretnek elmenekülni a valóságból, a jelen megéléséből valami képzelt világba. Régen erre szolgáltak a regények, ma a TV is. De a videojátékok sokkal hatékonyabban szolgálják ki ezt az igényt: teljesen beléjük lehet feledkezni, az ember aktív, emiatt sokkal jobban leköti, a modern grafikákkal tényleg egy élethű virtuális valóságba kerül az ember.

  4. Megszűnik a valóság, a gyermek virtuális világba menekül a saját szürke hétköznapjai elől. Hanyagolja a tanulást, egyébb teendőit is igyekszik gyorsan letudni, hogy minél hamarabb visszatérhessen a virtuális világba. Átéltem és is ugyanezt 10-12 évesen, nehéz volt kiszabadulni belőle. Ja, NEM számítógépes játékokkal, hanem western és kalóz,tengerész REGÉNYEKKEL. Most akkor mi van?
    Sajnos, akinek túlságosan ingerszegények a mindennapjai, fizikailag is korlátozva van, könnyen így járhat. Teljesen mindegy, hogy nem valamilyen kitalált, első látásra is értelmetlen játék információáradatával kötöttem le agyi kapacitásomat, hanem látszólag hasznos ismeretekkel gazdagodtam. Ezeknek az ismereteknek semmilyen hasznát nem vettem. Hiába ismerek fel bármilyen vitorlás hajót, hiába fújom kívűlről, oda-vissza mi a galeon, a gálya, szkúner, vagy brigg, miért sorhajó a sorhajó. Csak egy reménytelen örök vágyódással lettem “gazdagabb”, még a Balaton partján is meredten tudom bámulni a látóhatárt, ha csak vizet látni. És éppenséggel a számítástechnika tudott visszahúzni a földre. Kerülnöm kell azonban azokat a dolgokat, melyek “beszippanthatják” az embert, mert sajnos hajlamos vagyok elveszni. És nem csak a videójátékok ilyenek! Hiba ezeket kiemelni, és démonizálni! Igenis az embernek hatékony önismeretre, és önkontrollra van szüksége. Meg kellene valahogy tanítani a gyerekeknek, hogyan tudják kezelni az ilyen dolgokat. Hogy ne legyenek játékok, sorozatok, drogok, stb rabjai.

  5. 4:

    Az olvasás igazából a képzeletet mozgatta meg, a videójátékok azonban egy rakás ingert kiszolgálnak és tényleg interaktívak, ezért gyakorlatilag teljesen más mint az olvasás. Ebből kifolyólag pedig vélhetően sokkal nagyobb a vonzereje is, és egyéb hasznosabb teendőket írhat felül. Nem tudom ezzel mit akarok mondani, csak azért említettem meg, mert a kettő között szerintem szignifikáns különbség van.

  6. Teljesen egyetértek a poszt tartalmával.
    A drogokat többek között aszerint kategorizálják, hogy mekkora fizikai és/vagy pszichikai függőséget okoz.
    Nos a játékfüggés a szellemi függést tipikusan kielégiti.
    Itt lehetne utalni a szerencse játék függésre is.

    Manapság az internet függés is egyre komolyabb probléma.
    Ennek is van több fajtája.

    Személy szerint egy facebook függőséget súlyosabbnak tartom, mint ha valaki az internetet ismeretei bővítéséra, tanulásra használja.

    Nem zárom ki, hogy internetfüggő jobban mondva információfüggő vagyok.

    Én életemben egyszer mentem bele egy éjszakába nyúló játékba.
    Eléggé furcsa volt az agyam másnap.
    Pontosan úgyanazt éreztem miről Tibor bá’ is írt, merő időpocsékolás.

    A játékokat azért szoktam kb. egy órára megnézni, hogy lássam, hogy hol tart a számítógépes grafika fejlődése.
    A fejlődés lenyűgöző, az igazi virtuális realitás a küszöbön van.

    Itt érdemes megemlíteni a Microsoft (!) új fejlesztését/bejelentését ami egy hologramos virtuális realitás szemüvegről szól.
    A MÁTRIX, a Neoromancer technikája feltűnt a horizonton.

  7. Viszont azért egy akciós jàték, egy szimulátor ismerete se teljesen haszontalan bizonyos területeken.
    Fejlesztheti a reakció és kombináció képességet stb.
    A hadseregnél van kereslet rájuk pl. drónok irányítása.
    Repülő és más szimulátorok használata sok helyen a képzés részei a polgári életben is, olcsóságuk miatt.

  8. 4. Szilvás

    “Meg kellene valahogy tanítani a gyerekeknek, hogyan tudják kezelni az ilyen dolgokat. Hogy ne legyenek játékok, sorozatok, drogok, stb rabjai.”

    De meg ám.
    Viszont hatalmas ellenszélben kell evezni.
    Nehéz a végtelenül kifinomult marketinggel és a játékhoz (filmekhez, stb) képest sivár életből való elvágyódással versenyezni.
    A képernyő valami szuper erős fekete mágia terméke. “Értelmes” emberek is hosszú órákat töltenek előtte, úgy hogy ők is tisztában vannak vele,, hogy teljesen értelmetlenül, legyen az számítógép vagy TV. Két generáció alatt teljesen átírta az emberek agyát.
    Valahol olvastam, hogy egy átlagos kamasz, mielőtt nagykorú lesz kb egymillió embert öl meg virtuálisan, ehhez hozzájön a filmeken és a híradókban látott halálok száma…
    De ha valaki össze meri kötni a növekvő iskolai aggresszivitást a képernyőkön látott aggresszióval, az gyorsan lehuhogják.
    Mert a videojáték nem más, mint legális drog, és hatalmas pénzek vannak benne.
    Pár éve részt vettem egy agykutató konferencián, ahol arról is szó volt, hogy a képernyők nézése az LSD-hez hasonló hatást keltik az agy bizonyos részeiben…
    Ez lehet az oka a hatalmas sikernek.
    És hogy a képernyőn látott reklámok sokkal hatásosabbak például a plakátoknál.

    De hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek hogy nem legyenek a képernyő rabjai?

    Erről indítottam pár éve egy projektet, még Tibor bá’ is feltette annak idején…
    Nagyon nehéz ügy.

    Ha érdekel, itt van egy kis háttér:

    http://pozitivvisszacsatolas.blogspot.fr/2011/09/marketingoktatast-az-ovodakba.html

  9. Pszichés függőség bármivel kapcsolatban kialakulhat, ami jó. Lehet az bármilyen legális vagy illegális kábítószer, csípős paprika, tévé, videójáték, szex vagy sport. A függőségre való hajlam a betegség és nem maga a függőség.

    A fizikai függőség már más téma, lásd ópiátok vagy alkohol.

    A videójáték hasznosan is hat a fejlődésben lévő emberi agyra. Az a probléma, ha csak az hat rá. Ha nincs meg a szabadlevegőn elkövetett testmozgás, túrázás, játék, vagy a képzelet és kreativitásra ható olvasás, az emberi képességekre ható szocializálódás.

    A gyereket védeni lehet a függőségtől, megvédeni nem. Ha van a szülő és a gyerek között őszinte kapcsolat, a hangulat védelmező és támogató, akkor nagy eséllyel elkerüli ezeket a csapdákat. De ha azt látja, hogy apa hazajön a munkából, bont egy sört és beül meccset nézni a tévé elé, akkor ne várjuk el, hogy ő nem fogja kipróbálni az alkoholt és alkoholos befolyásoltság alatt más szereket, valamint rákattanni a videójátékra.

  10. Mikor azt látom, hogy egyesek a számítógépes játékokkal töltik el szabadidejük nagy részét, főleg fiatalok, azon mérgelődöm, hogy mennyi energia pocsékolódik el értelmetlen tevékenységre, mikor ugyanennyi energia befektetésével és a számítógép használatával mennyi hasznos ismerethez is juthatnának, amit viszont nem tesznek, mert erre már nem marad idő, energia, motiváció.
    Persze a kettő össze is kapcsolható, hiszen a különböző szimulátorok felfoghatók játékként és tanulásként is, tehát hasznosak lehetnek.
    Engem a játékok nem tudtak megfogni, ehelyett saját játékokat dolgoztam ki hasznos célokra, mondjuk nyelvtanulásra. Mivel végigéltem a tanulás konvencionális módszereit is, elnyűve teljes szótárakat a fizikai széthullás fázisáig miközben igen lassú volt a haladás, most szinte tobzódom a technika adta lehetőségekben, igen nagy sikerélményt ad, hogy töredék idő alatt fel lehet dolgozni idegennyelvű anyagokat teljesen autodidakta módon.
    És mindezt egy folyamatos metódusbeli tanulási folyamat révén, mert időnként felfedez az ember új eszközöket, módszereket, amivel tovább finomítja a korábbi fázist.
    Ez is egy jó játék!
    Most például egy kattintással megnyitok egy teljes könyvtárat, amely tartalmaz egy online idegennyelvű regényt, vagy más írásos anyagot, egy alkalmas online szótárt, a regény online magyar fordítását, a regény idegennyelvű hangos változatát Youtube-on, egy egynyelvű szótárat, vagy Wiktionary-t az adott idegen nyelven, plusz egy Google keresőt. Ezek segítségével szinte nincs olyan idegen szó vagy kifejezés, amit ne lehetne pillanatok alatt megfejteni, és a kiejtését is meghallgathatni autentikusan, szövegkörnyezetbe illesztve.
    Ezek mellé megnyitok egy Excel táblázatra telepített makróval programozott lekérdező szótárat, amibe folyamatosan töltöm a kiszótárazott szavakat és kifejezéseket, amelyeket bármikor fel tudok használni szótanulásra idegenről magyarra, vagy magyarról idegenre történő lekérdezésekkel.
    Ez szinte fénysebességgel száguldást jelent az egykori kézi szótárazások és tanulási módszerek mellett, itt már tényleg csak a felfogóképesség szab határt a teljesítménynek.
    Néha már én is elgondolkodok rajta, nem ez is egy hasonló függőség haszonnal álcázva? 🙂

  11. 9. Pepó

    “Ha van a szülő és a gyerek között őszinte kapcsolat, a hangulat védelmező és támogató, akkor nagy eséllyel elkerüli ezeket a csapdákat.”

    Bár igazad lenne…

    Sajnos a szülő nem tud versenyezni a legnagyobb jóindulattal sem a kifinomult marketing trükökkel.
    Egy 3 éves gyerek agyába már tucatjával van beleégetve a legtöbb divatos márka logója, mint az Adidas, Nike vagy a McDonalds…
    A szülőnek kifejezetten célzott erőfeszítésre van szüksége arra, hogy ezeket ellensúlyozza… De akkor nem marad idő a “normális” családi beszélgetésekre.

    Szóval ez valódi csapda.
    És a videojátékok már olyan fejlettek, hogy egyre inkább kábítószerként hatnak:
    http://www.telegraph.co.uk/news/earth/earthnews/3338422/Video-game-addiction-like-being-on-drugs.html

    Persze ez nem teljesen újdonság, már régen felfedezték a TV és a videojátékok káros hatásait.
    A fő kérdés hogy csak a pénz, a csilliárdok, amiket megtermel, az lenne az az erő, ami mégis felszínen tartja, vagy van mögötte valamilyen sötétebb szándék ?

  12. 10. Hubab

    “Néha már én is elgondolkodok rajta, nem ez is egy hasonló függőség haszonnal álcázva? ”

    Azt hiszem, kezdetben mindenki pozitívan állt hozzá az internetes “tudáshoz”, hogy egy-két kattintásra van szinte bármilyen információ.
    De lassan kialakult, hogy itt is van egy egyensúly a mennyiség és minőség között.
    Az, hogy a Google “mindent tud” ellustítja a memóriát.
    Észrevettem, hogy sokszor keresem ugyanazt az információt, amit már előzőleg megkerestem… szóval nem tanulom meg, mert “úgyis ott van, elérhető”…
    Tehát a tudásom felületes, és nagyban a Google által behatárolt…

    És az is érdekes, hogy őrületes mennyiségű információt dolgozunk fel, ami nagyon gyorsan teljesen hasztalanná válik… Mint példáull a hírek, a felejthető filmek, reklámok… Mennyi értékes agykapacitás megy veszendőbe !

    Talán még soha sem volt ennyire igaz a szókép, hogy valami LEKÖTI sőt gúsbaköti az emberek figyelmét. Ennek a szónak a megértése talán közelebb visz ahhoz, hogy pontosan milyen jelenséggel állunkk szemben.

  13. 7, Pzuj:

    Igen, végül is sok hasznosat is tanulhat ezekből az ember, hiszen egyébként is ez a játék lényege. Én például sokat tanultam angolul, mert egy stratégiai játékot csak úgy tudtam játszani, de az autószimulátorokban szerzett tapasztalatból is vittem át a való életbbe, nem beszélve a logikai játékok hasznosságáról. Csak sajnos ma egyre több esetben emberek, űrlények és egyéb szerzetek széttrancsírozásáról szólnak ezek, aminek nem látom a hasznosságát.

    10:

    Szórakozni, játszani kell. Felnőttként is. Annak mikéntjét és mennyiségét kell helyesen megválasztani.

  14. Az biztos, hogy – hasonlóan egy jó regényhez – egy videójáték lehet addiktív és ezért mindent meg is tesznek kitalálói. Ezt valahogyan szülőként vagy játékosként kezelni kell. Azonban a játékoknak van pozitív hozadéka is, például a lenti cikkben említett közúti balesetek elkerülésének lehetősége.

    http://www.gamestar.hu/ujabb-egyetemi-kutatas-bizonyitja-a-videojatekok-jotekony-hatasat.html

    vagy

    http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/akar_pozitiv_hatasa_is_lehet_a_sok_videojateknak_gameshop

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük