(1443) Robin Williams halálán el lehet gondolkodni

Tibor bá’ online

 

~q400Aki látta a Holt költők társaságát annak nem kell őt bemutatni. Nem csak ragyogó színész volt, de volt benne valami szánalomra méltó, mert arcáról lesírt a „szánjatok meg”, és mi hiába mondtuk, hogy de hiszen zseniális vagy, mit kellene rajtad megszánni, ő végig úgy viselkedett, mint egy legörbült szájú bohóc. A Holt költők társaságában éppen az adta a rendkívüli élményt, hogy az egész film róla is szólt.

Persze Hollywoodban a siker sok-sok pénzzel is jár, és ugye Robin Williams gazdag is volt. És akkor felmerül a laikusok fejében, hogy ha valaki sikeres és gazdag, akkor miért lesz depressziós, miért lesz öngyilkos? Azért, mert egyszerűen nem ismerjük ezt a betegséget, aminek semmi köze se a pénzhez, se a sikerhez, semmihez. A depresszió egy betegség az agyban, ami kapcsolódik egy korábban feszegetett témánkhoz. Az agyunk tényleg ura a helyzetnek, valóban van szabad akaratunk? – majd eldöntitek.

Az agyban a neuronok között elektromos impulzusok, valamint hormonok-vegyi anyagok áramlanak. A gondolkozásunkat, az agy működését ezek szabják meg. A depressziós betegség lényege, hogy tényleges fájdalom kiváltás nélkül az agyban felszabadul a fájdalom érzetét kiváltó áramkör és a betegségben szenvedő effektív fájdalmat érez. Emiatt elmegy a kedve az aktív cselekedetektől (depressziós lesz) mert el van foglalva az állandóan jelenlévő fájdalmával. A betegség megfogalmazása szerint depresszió az, amikor valaki legalább két héten keresztül érdektelen, kellemes tevékenységtől elfordul, megváltozik a koncentrációs készsége, az étkezési-, alvási-szokása. Különben a megjelenési formája változékony. A nők általában fogékonyabbak rá, de a férfiak körében gyakoribb az öngyilkosság. Depresszióban szenvedőnek segítségre van szüksége, egyedül nem tud kijönni belőle. A depresszióban sohasem szenvedők általában alulbecsülik a betegség komolyságát, némileg értetlenül állnak a jelenséggel szemben.

Ha van személyes tapasztalatod, osszad meg velünk!

Robin Williams emlékére:


__________________________________________________________
__________________________________________________________
________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

86 gondolat erről: „(1443) Robin Williams halálán el lehet gondolkodni

  1. már azt hittem nem lesz poszt, kivégeztem a szokásos “napilapjaimat”, nézem a zantalfit, és sehol semmi… pedig már 7:26 van, kávém elfogyott, a konyhán ölik egymást a csajok, puffognak, mint a vipera:) tisztára depis voltam, de 7:28-kor egy f5 megoldotta, hogy neuronjaim a zantalfi-posztot részesítsék előnyben 😀

    komolyra fordítva: gőzöm sincs a depresszióról, nekem mindig kék az ég, süt a nap, zöld a fű 🙂

  2. 1:
    Tegnap délután elment az Internet hozzáférésem. Hajnal 3-ra javította meg a T-online (bekapcsolt a gép magától és frissített), de csak a tyúkok leápolás után volt időm felrakni a posztot. Az a bosszantó, hogy meg volt írva, csak nem raktam fel. — Egyébként szerencsés vagy.

  3. akkor van rossz kedvem, vagy vagyok magam alatt kicsit, ha a napi betervezett munkáim nincsenek készen. vagy az előre betervezett programokba hiba csúszik. persze rugalmasság kérdése, és minden megy tovább az új mederben…

    aztán ki tudja mi lesz pár év múlva! előjön a depi, a prosztata-gondok, válás, allergia stb. ettől is könnyen fordul az ember élete.

  4. A témáról nekem egy korábbi színészhalál jutott eszembe, egykori kedvencem David Carradine ki szintén fulladással halt meg és depressziós volt.

    Robin Williamsről szerencsére nem hoztak olyan részleteket a médiában vagy Róla én olvastam keveset. Szomorú vagyok, hogy elment.

  5. Nagyszájú voltam, vagánykodó és némiképp népszerű is a köreimben 18 éves koromtól egészen 22 éves koromig. Irigykedtek rám sokan mert volt egy fantasztikusan szép barátnőm aki csodák csodájára még mélységesen empatikus és szelíd lény volt, nem mellesleg egy szexgép. A felvezetésről ennyit. Boldog voltam mint még soha, de a 4 éves kapcsolatom ahogy véget ért, egy egészen borzalmas 6-7 hónap követte. Először csak pokoli hasi görcsök jelentkeztek, amikor megtudtam hogy másokkal jár erre-arra, utána viszont étvágytalanság folyamatos alvászavarok és olyan mély, addig teljesen ismeretlen szenvedés lett úrrá rajtam amit még sosem tapasztaltam, és nem hittem el hogy a testem képes ilyen érzéseket produkálni. Lefogytam 10 kg-t és folyamat 2-3 naponta felmerült bennem az öngyi gondolata, de rögtön el is hesegettem, mert féltem még belegondolni is úgy komolyabban. Aztán jött egy nő aki szép volt és kedves, ő ráncigált ki ebből a szarból, de a vele eltöltött idő alatt ugyanúgy az előzőre gondoltam másfél évig végig.. Szóval borzasztó 2 év volt. Aki ezt nem éli át, elképzelése sem lehet de még hasonlóról sem. Azóta nem ítélkezem azok felett akik eldobják életüket.. mert lehetséges hogy ettől sokkal durvábban is lehet érezni. Üdv.

  6. Sajnos nekem közvetlen tapasztalatom van a depresszióról. Tartózkodom minden gyógyszertől, de erre a szörnyű betegségre kénytelen vagyok a napi egy szemet esténként beszedni. Próbáltam hallgatni az új és alternatív orvostudományra: “ne szedj gyógyszert a depresszióra!” – de néhány hét leszoktató szenvedés után be kellett látnom, hogy képtelen vagyok élni a napi egy szem Paroxetin nélkül.

    Pedig semmi nem változott:

    nem lettem magányosabb
    nem lettem szeretetlenebb
    nem lett az anyagi helyzetem rosszabb
    nem halt meg senkim
    nem hagyott el senki

    – és a világ mégis napról napra elviselhetetlenebbnek tűnt. Már nem volt kedvem enni, nem volt kedvem bekapcsolni a tévét, számítógépet, egészen egyszerű dolgok elintézésére képtelennek éreztem magam egy hivatalban. Előre fantáziáltam, hogy úgysem fog sikerülni és miképp fog a kudarcom lezajlani… Iszonyú szorítást éreztem a mellkasomban a félelemtől. Sírás fojtogatott.

    Pedig nem történt velem semmi, ami ezt indokolná.

    Mindeközben én tisztában vagyok azzal, hogy a boldogság belülről jön és semmiféle pótcselekvés nem adhat tartós harmóniát és biztonságot, ha képtelen az ember annak örülni, ami már az övé, de az agyam hiába tudta ezt, képtelen voltam eszerint hangolni az érzelmeimet.

    Úgyhogy visszasonfordáltam az orvosomhoz és kértem írja fel nekem a Paroxetint.

    Félek is, hogy mi lesz velem, ha el kezd akadozni a gyógyszerellátás, ami a mai állás szerint bármikor bekövetkezhet…

  7. Még annyit, hogy a gyógyszer előtt több öngyilkossági kísérletem volt, hol okkal, hol anélkül…

  8. 7:
    Megdöbbentő részletességgel (és őszinteséggel)írtad le a tapasztalatodat. Közben csináltál magadnak egy észrevétlen újabb okot aggodalomra. Szerez be magadnak egy nagy rakás Partoxetint, és akkor megnyugodhatsz. — és ne feledd, ha egyedül érzed magad a problémáddal, ide mindig bejöhetsz, tárt karokkal várunk.

  9. /off

    2:
    “Bekapcsolt a gépem magától és frissített”
    Hey, Man, lakik “valaki” a gépeden?

    /on

  10. 10:

    Ühüm! Egy fél tucat olyan okos tojás, mint te. 😉

  11. 7: Kyra

    A legjobb hangulatjavító a kiskecse dajkálás! 🙂
    Tényleg!
    Ha kibírod nevetés nélkül ……

  12. 6. Meg mielott ezt ideirtad volna elkezdtem en is irni a sajat tortenetemet, de aztan toroltem mert ugy gondolom hogy ez – bar a tuneteit tekintve ugyanolyan szar – nem igazi depresszio. Ennek (marmint az imadott no elvesztesenek) nagyon komoly hatasa van az ember lelkivilagara, egyesek akar ongyilkosok is lehetnek. Az ember nem alszik honapokon keresztul, lefogy 15 kilot, es az egesz folyamat eltarthat 1-2 evig (nalam ennyi ideig tartott). De! A nagy kulonbseg, hogy ez idovel elmulik. Ha valaki egy kicsit is tartja magat es nem csuklik ossze mint egy vizes torlkozo akkor ki lehet birni, tenyleg csak ido es penztarca fuggo (jezusom hany uveg viszki fogyott el). Elobb utobb elmulik.
    Az igazi depresszio azonban nem. Es ez a nagy kulonbseg, RW eseteben is ez allt fent. Ennek oka lehet pl egy fuggoseg ami az egesz eleten at kisert es az onbecsulest rombolja, vagy akar egy teljesen meghatarozhatatlan dolog, ok nelkul jelentkezik es megoli az embert. Ezek az igazi problemak es ezeknek az embereknek meg kell adni minden segitseget de sokszor ez is keves.
    Realis esszel nehezen felfoghato hogy ha valakinek mindene megvan akkor miert nem tudja elvezni az eletet. Hat ja, az agy egy kicsivel bonyolultabb automata mint amibe bedobunk egy darab penzt es kijon a dupla kave.

  13. Tibor bá’! Számítok a diszkréciódra, ilyesmivel nem villog az ember a nagyérdemű előtt.
    A megoldatlan életproblémáimat megoldhatatlannak éreztem.
    A vidámságra, örömre ,nevetésre való hajlamom elillant mint a kámfor. A gondok erősen nyomasztottak és életérzésemet erősen negatívra, kínosra, változtatták. Egy idő után tudatosult, hogy az életem merő egy gyötrelem és szenvedés. Egy ideig ellenálltam, de lassan elfogytak az érzelmi tartalékok és megszületett a halál utáni vágy. Csak legyen már vége ennek a permanens szörnyűségnek!
    Ekkor kezdődött el az öngyilkosság konkrét kivitelezésének megtervezése. A szeretteimet a halálomon kívüli plusz sokkoló képektől eseményektől meg akartam kímélni. Ennek jegyében született a gondolat, hogy egy viszonylag elhagyatott helyen egy hosszabb föld alatti beton cső vízelvezetőben nyelem le a garantáltan halálos gyógyszeradagot. Abban a hiszemben hogy évtizedekig nem találják meg a földi maradványaimat. Feleségemnek utasításokat adtam, mit mondjon majd a gyermekeinknek. Mindeközben ettem, ittam, aludtam és dolgoztam. Pszichiáterem az utolsó előtti pillanatban jó intuícióval új gyógyszert írt fel és néhány nap elteltével e horrorisztikus fenyegető és drámai epizód a múlt napról napra eljelentéktelenedő kifakult emlékei közé került. – Best Regards to you Old Blogger

  14. /Állítólag/ Mindenfajta,akár a legsúlyosabb lelki betegségre is gyógyír a meditáció.
    A modern ember ezt feleslegesnek tartja.Inkább a napi 5-7 óra Tv nézés dívik.
    nálam túlterheltség miatt egy enyhe fajtája jelentkezett.
    Az is elég kellemetlen.
    Na de saját gyógyszerterápiám,/szesz/legyőzte 🙂 .
    Egy szerettem halála lehetne olyan indok ,ami előhozhatná.
    Nő lelépése soha.Van másik, mint a bohócnak.
    Egyébként, bár csak a szele csapott meg egy időre, de azt mondom felér a fizikai fájdalommal a depi.

  15. 14:

    Ha már leírtad megkérdezhetem, hogy melyik gyógyszer mentette meg az életedet?

    Legtöbben pátyolgatják a depressziósokat, szánalomból, vagy sajnálatból, mint ahogy Kyra is ilyen, de valójában jól ki kell osztani őket, ahogy Csernus szokta.
    Egy depisen semmit nem segít, ha csak megerősítjük abban a tudatban, hogy igen nagyon vacak lehet neki. Majd csak elmúlik, lesz jobb is.
    Ha saját magáért nem tesz senki, akkor mitől lenne jobb?

  16. Mennyire általános, ha az embert lázzal járó betegségek alatt fog el a “depresszió”? Itt nem az öngyilkossági gondolatokra célzok, hanem amikor mindent sötétnek látunk és a tervezett jövőképre/megvalósítandó elképzeléseinkre is rávetjük a pesszimizmust.

    Most is egy ilyen lázzal járó, de nem megfázásos alapú vírust szedtem össze, és 38 fok felett valahogy így szoktam látni a világot. Ha már ez a mai poszt témája, gondoltam megkérdezem mielőtt a jelenlegi hőemelkedés megint komolyabbra nem fordul. 🙂

  17. Veszem a bátorságot, ha ez Tibor bá’ kifejezett kérése:
    Amennyire emlékszem mindig hullámzó volt a kedvem. A „kristálytisztán látom a helyzetet és a munkabírásom a duplája-triplája az átlagosnak” és a „nincs semminek értelme hisz egy szempillantás és vége” időszakok között ingáztam a középiskolás éveimtől. Csak a „rossz” azaz a nehéz élet helyzetek, egy nagyobb lélegzetvételű feladat, a küzdelem szükségessége tudta a produktív szakaszt megnyújtani, na meg a szerelmek. Nyilván nem segített ezen, hogy egyetemi éveim alatt egyre bensőségesebb kapcsolatot alakítottam ki tudatmódosító szerekkel, miknek hatását égetett szesszel fokoztam, a fokozhatóság határait feszegetve. Az egyetem befejeztével –valószínűleg depresszív fázisban- a phd-s képzés helyett az akkor még létező, de már könnyűszerrel elkerülhető sorkatonai szolgálat letöltésére szavaztam. Utólag jó döntésnek gondolom, hisz akkoriban már ritka volt az a reggel mikor nem a bódulatot választottam. A kiképzés időszaka hozott némi felüdülést mind testi mind lelki értelemben, hisz a felesleges kemikáliák már nem jutottak be olyan rendszeresen és gondolkodni sem volt erőm, időm. Csak azután eljött az újabb könnyű kor, kiismertem a helyzetet, papírjaim, modorom pihentető pozícióba juttattak és újra azon kaptam magam, hogy zombiként kódorgok a laktanyában, fényes nappal. Ekkor, érdemtelenül kaptam egy földi nő képében manifesztálódott őrangyalt, mondhatnám, ha ebben hinnék. A szolgálat lejártáig már nem volt szükségem arra, hogy eligyam-elszívjam a neurózisom, de utána a kapcsolatnak vége szakadt. Addigi életem legmélyebb, legsötétebb szakasza következett. Szó szerint nem keltem ki napokig az ágyból csak az utánpótlás beszerzése végett. Sajnáltam magam piszkosul és gyűlöltem. Napirenden voltak az önpusztítást megkoronázandó endlösung-típusú gondolatok, tervek. Sőt, egy ideig azt gondoltam az istenhit a megoldás, de valahogy nem lettem kompatibilis… Váratlanul jött egy lehetőség, egy állás. Nehéznek tűnt, már-már megoldhatatlannak és rengeteg tanulást igényelt, ezért belevágtam. Kirángatott a magam generálta posványból. És jött a szerelem, vele, kinek megvolt a saját csomagja. Zsák a foltját? Kapcsolatunk során neki volt két depressziós epizódja, amit végig asszisztáltam. Úgy tűnt gyógyszeres segítséggel kilábalt. Nekem csak néhány rövidebb és nem annyira mély lehangolt periódusom volt csupán. Majd megszületett gyermekünk és a valaha érzett legnagyobb boldogság mellé megkaptuk a postpartum pszichózis poklát. Alszik a szobájában a minden tekintetben egészséges és megfelelően fejlődő gyermek, míg a másik szoba ablakából rángatom le az ugrani készülő anyát. Zártosztály. Nála napról napra fokozták a gyógyszerbevitelt, én meg terápiás céllal elkezdtem újra inni és szívni. Elég mélyre kerültünk. Csak a tehetetlen düh, a kétségbeesettség érzése maradt emlékként akkorról. Illetve, hogy nem adhatom fel. Beszűkült tudatállapot volt részemről is, de nem depresszió. Lassan, idegesítően és kib@szottul kurv@ lassan, de kilábaltunk végül. Ez nem az a tapasztalat, amire bárki –ép ésszel- vágyik, de talán igaz, hogy ami nem öl meg az megerősít… 😉

  18. Elgondolkoztam éppen tegnap..Lehet hogy már nem volt célja,elért az életben mindenben mindent amit el lehetett..
    Vagy a valódi okot sosem tudhatjuk meg..

    Én azt hiszem nem voltam soha depressziós,csak pánik beteg pánik rohamokkal.2001-2007 körül.Vagy egy fél évig szedtem gyógyszert,(frontin)azt se mindig,de aztán nem ..Magamnak kell megoldani a problémát..
    Mottóm:Mindig kell hogy legyen valami cél,vagy célok,és sohasem kell félni senkitől és semmitől..
    A félelmet ki kell iktatni az ember életéből..

  19. Bizony jól mondja Melike, a betegség tartós jobbra fordulását csak mi magunk tudjuk elérni.
    Cél kell és azért küzdeni.
    Lehet az egyszerű kis “pici” célocska, de valami kell.
    Ne várjuk már azt, hogy egy szer majd helyreállítja az agy kémiáját, mert nem fogja.

    19: A végmondatoddal sokáig én sem értettem egyet, de igen, még is van benne valami. Sokszor kegyetlen, de ha nem engeded, hogy elvigyen a reménytelenség érzése, akkor ki lehet jönni pozitívan szinte mindenből.

  20. Aki Tibor’bá blogját olvassa, az vagy depressziós vagy pszihopata. Én a magam részéről depis vagyok. Azért nem találom a helyemet, mert úgy érzem, minden tevékenységemmel kárt okozok. És nem is akarok kijönni belőle, mert igazam van.
    Lehetne persze …
    Nem kérek segítséget!
    Lehet hogy van a depressziónak kémiai , hormonális vagy egyéb okai IS , de szerintem ma minden épeszűen gondolkodó ember depresszióssá válik.. Én azért nem akasztom fel magam mert nem vagyok elég bátor.

  21. 20: Melike00
    ” A félelmet ki kell iktatni ….” Ez a legfontosabb mondat az egész blog-on!

  22. 22!
    “Azért nem találom a helyemet, mert úgy érzem, minden tevékenységemmel kárt okozok. ”

    Nem azért nem találod a helyedet.Hanem azért,mert senkit nem akarsz megsérteni a véleményeddel,és nem vállalod fel igazán a véleményedet,és az elveidet..Félsz.Félsz hogy megbántasz valakit.
    Na ezt nem szabad..Mond azt amit szeretnél.(Nem személyi sértegetést értek ezalatt)
    Tedd azt amit szeretnél.Légy bátor!(De nem az öngyilkossághoz)
    Foglalkozz magaddal, hogy neked mi a jó..

  23. 22, azért nem érzem magam se depressziósnak se pszichopatának – bár nem is tudom mi az a pszichopataság azon túl hogy valami pszichikai rendellenesség.

    Majd a geddon után Te is megtalálod a helyedet.

  24. Nyugi fiúk. Háborúban senki se depressziós, pszichopata és nem életunt, hanem köröm szakadtáig ragaszkodik az életéhez. Addig húzzátok ki valahogy 😀

  25. 22:

    Borzalmasan rossz ilyen hozzászólást olvasni. Még nem is történt semmi és te már feladtad! Mi történik ha valódi nehézség elé kerülsz?

    “Azért nem találom a helyemet, mert úgy érzem, minden tevékenységemmel kárt okozok.”

    Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez egy elég beteg gondolat, és még bizonygatod is magadnak, hogy igazad van.
    Ideje lenne ezt a berögződést felülvizsgálni.

    ” ma minden épeszűen gondolkodó ember depresszióssá válik..”

    ez sem igaz. Neked a geddon várás járja körbe az életedet, és ebből nem tudsz kitörni.
    Ha pszichológus, vagy pszichiáter lennék, megtiltanám Tibor bá olvasását, és minden hasonló témával foglalkozó blogét.
    Minden hozzáállás, és nézőpont kérdése.
    Nézd meg a történelmet milyen korok, és időszakok voltak.
    Ahhoz képest szerintem nagyon izgalmas dolog a mai korban élni.

  26. Valahol olvastam épp most: volt egy cikk: Ön elégedett az életével? címmel, érkeztek hozzá a kommentek , és rengetegen írták, hogy az utóbbi időben kedvetlenek, és vannak olyan időszakaik amikor nem érdekli őket semmi , de nem egy ember írta, hanem sorra vagy 30 .Hogy mitől lehet nem tudom .Van aki a HAARP-ra gyanakodott , de szerintem nem attól.Inkább a mai világtól (hírek, kilátástalanság,egyre rosszabb megélhetés,stb…)
    Én is tapasztaltam magamon, hogy a sok információ például nem jó, mert leragad a net elé az ember , felkapcsolom a TV-t (néha , nem mániákusan) és nem tudom hogy mi a szart nézzek az 50 csatorna közül.De éhes vagyok az információra és minden nap olvasok egy kicsit (pl Tibor bá blogja:D) mert az ember úgy érzi nem akar “lemaradni”

    Belegondoltam bassza meg milyen jó volt régen , volt M1,M2 nem volt net és DVD és mégis ezerszer boldogabb volt az ember pont azért mert nem volt információal elárasztva.Akkoriban még mondjuk adták este 8-kor az akciófilmet és milyen jó volt beülni megnézni bármit is adtak.Vagy péntek délután ment az ablak című műsor bálint gazdával.

    Ma meg hazajön az ember a munkából , jaj meg kell nézni a facebokot,egy pár mindig megnézett oldalat(világpolitika , olaj fogyása ,3 vh) nehogy lemaradjon az ember valamiről és hogy hátha van valami új nagyobb fejlemény(egyébként azthiszem az információra kiéheztetés is káros -várod hogy történjen valami)
    Na utána pihenésképpen tévéznék és már 2 hónapja nem tudtam megnézni egy filmet mert mindjárt 10-11 óra és amúgy is minek nézzem meg már ugyis tudom mi lesz benne(nincs meg a varázsa mint régen) és türelmem sincs hozzá.Ja és még kellene tanulni egy kis angolt a neten…Néha úgy érzem elég flusztráló ebben a infoval halmozott világban élni.Kár hogy az elektronika korában születtünk valamilyen szinten.

    ———-
    Más:Pesten metrón utazva nézve az emberek arcát nem tűnik senki sem boldognak , csupa megviselt arc:D Várva a villamost 2-3-10-20 millás autójukban ülő emberek arcát nézve szintén nem a mosoly sugárzik le .Facebokra felmenve mindenki mosolygós profilkép tengerpartos háttérképpel.?Na hogy van ez?

  27. Nem ide tartozik elnézést érte, de ezt a megközelítést még sehol sem hallottam ,de elgondolkodtató Lehet neki lenne igaza:
    —–
    “Senki sem akar újabb világháborút. Amit az USA akar , azt eléri e nélkül is !! A legyengült Ukrajna csak hatalmas kölcsönökkel a vagyona elprivatizálásával tud majd életben maradni. Ukrajna legnagyobb értékű vagyona a hatalmas és jó termőföldjei. Ezeket 10- 100 ezer hektáros állami gazdaságok művelik, azok lesznek majd eladva . Ukrajnában nincs hagyománya a családi gazdálkodásnak, a földbirtoklás vágyának, nem kell különösebb ellenállásra számítani ott. Az amerikai technológiával megduplázható Ukrajna agrár termelése. Az élelmiszerek válnak egyre inkább meghatározó a stratégiai áruvá !!! Az ukrán vezetők vagy ostobák vagy végtelenül aljasak !!!”
    ——-
    Mi a véleményetek erről? Lehet van benne igazság?Erről sehol sem beszélnek.

  28. 28:

    Az egyik nagy baj, hogy el vagyunk árasztva információval, aminek 99 százaléka hamis.

    A budapesti és a nyaraláson lévő két ember típus valójában csak egy. Pesten látod az igazi arculatot, nyaraláson az önetetést.

  29. 29!
    “Az ukrán vezetők vagy ostobák vagy végtelenül aljasak !!!”

    Ez a Jacenyuk gyerek már le is mondott mert nem volt gyomra végig csinálni amit elrendeltek neki,de aztán vissza zavarták..
    Nem csak a termőföld van ott jó,hanem ásvány kincsek is.Többek közt titán..

  30. 28:

    Hogy lenne egy átlag polgár elégedett a kis bogárszaros életével, mikor nap, mint nap a tévében a tökéletes fogsorú, mosolyú, bőrű, hajú, kékszemű karcsú, sportos férfi/nő mondja meg, hogy mit vegyen, mitől lesz boldog?
    Az emberek saját magukat frusztrálják. Ez miatt. Mert nekik nem jut rá, vagy éppen nem olyan jóképűek, és csinosak.

    Lemennek fitness terembe és unott képpel járkálnak a gépek között, gőzük sincs mit akarnak valójában, azt sem tudják mi a céljuk, reális e, de valamit csinálniuk kell.

    Igen, valahol félelmetes, hogy milyen elveszett, ostoba és kiszolgáltatott a ma embere.
    Ellenben nagyon sok ember ezt tudja, és felismeri. Ők már másképp élnek.
    Nem kell hozzá sok pénz, kitartás annál több, de lehet jó és tartalmas életet élni.

    Sokan küszködnek időbeosztási problémákkal. Néha én is.
    Az információtól pedig már függők vagyunk. Ez egy online társadalom már, mindenki mindenkiről azonnal tud mindent. Egy kis túlzással.
    Nem az M1,M2 időket kell visszasírni, hanem kisétálni a közeli erdőbe, mezőre, és újra felfedezni milyen jó tud lenni a csend.
    A ma embere teljesen elvesztett minden kapcsolatot a természettel, amivel nem is olyan rég még igen szorosan együtt élt.
    Ez is oka a levertségnek, depressziónak.

    A kettő mondjuk nem keverendő.

  31. 20. Melike00

    Célt mindig lehet találni szerintem, olyan nincs, hogy mindent elértél, megtapasztaltál, megtudtál. A depresszióban, én úgy gondolom, hogy nincs belső indíttatás, ezért nem találnak célt.

    Igen a félelem a legnagyobb hátráltatónk, de ha az ember lányában kevés a félelem,sokszor beveri a fejét. Én már csak tudom. 🙂

  32. 24:
    Kedves melike00!
    írtam hogy „ nem kérek segítséget!”
    Azért jól esik hogy reagáltál a hozzászólásomra.
    Köszi!
    Üdv:„Füles”

  33. Tibor bá, rendszeresen tűnnek el a hozzászólásaim, úgy látszik már a blog motorod is utál. 😀

    a videó volt a lényeg, nem a hozzászólás, talán most átmegy:

    http://youtu.be/0mVaTzWqfCM

    Egyszerűen fantasztikus a nő.

  34. 33!
    “Igen a félelem a legnagyobb hátráltatónk, de ha az ember lányában kevés a félelem,sokszor beveri a fejét.”

    Az sosem baj.Ezt hívják fejlődésnek,és tapasztalatnak.. E nélkül nem megy .. 😉 (Attól az ember még lehet óvatos,és számító,ami nem egyenlő a félelemmel)
    34!
    Nem is tudok segíteni,és senki nem is tud segíteni.Azt csak te tudsz magadon..

  35. Jó kis svéd csavar van a posztban, az elején még nem gondoltam volna, hogy a depresszió lesz a központi téma.

    Ma már azért előrehaladottabb az orvostudomány, hogy ne lehessen semmihez se kötni a depressziót.
    A pszichiátria egyöntetű véleménye, hogy súlyos kémiai zavarok az agyban, ami nem jön helyre magától, gyógyszeres segítség kell hozzá.

    Azt gondolom, hogy ez nem állja meg a helyét. A híresség, önmagában is lehet elég ok a depresszióra, persze nem jelenti azt, hogy ők nem lehetnek depisek, a gazdagság sem kizárő ok, sőt…

    A depresszió, és a társult betegségek , mint szorongás, pánikbetegség alapvetően a gyengék (nem fizikálisan) betegségei.
    Mentális tréninget igényel.

    A gyógyszerek hozhatnak időszakos tüneti enyhülést, javulást, de végső gyógyulást soha!
    Ez igaz Kyra egyszerű SSRI gyógyszerére is.
    Veszélyes gyógyszerek, mert konkrétan nem ismerik a hatásmechanizmust, és a legtöbb antidepresszánson ma már feltüntetik mellékhatásként, hogy öngyilkossági gondolatokat okozhat, vagy ha jelen van, felerősítheti azokat.

  36. 35:
    Én nem utállak, a blog motornak nincsenek érzései. Te bénázol el valamit. visszavonom, állítottam a blog motoron.

    A belinkel csajnak jó a szövegelő képessége. Akinek van problémája nézze végig. NEKEM NINCS. Akinek nincs több mint egy óra ideje, az csak olvassa el a mai posztot.

  37. Egész elképesztő, hogy egy mentálisan ilyen beteg társadalomban, mint a magyar, az ilyen gyöngyszemeket, mint ez a videó is, még ezren sem nézték meg.

    http://www.youtube.com/watch?v=0mVaTzWqfCM

    Ha valaki fingik a való világban annak félmilliós nézettsége van.
    Igen, valahol valami félresiklott, de akik itt olvasnak Tibor bánál, azok már az átlagnál valamivel többet kell tudjanak, persze közbe félre kell tenni a blog depresszív hangulatát.

    A videóban szereplő nő egyszerűen fantasztikus, nekem már attól jobb kedvem van, ha csak hallgatom. Ha még komolyan meg is fogadjuk a tanácsait, akkor az sokkal többet ér hosszútávon, mint bármely egészségre nagyon káros antidepi bogyó.

  38. Amikor 13 éves koromban az engem egyedül nevelő Édesanyám meghalt rákbetegségben, az olyan világvége érzésnek indult, de jött rá egy lapáttal: apám magához vett a családjába, de nem engedett semmit úgy ahogy akartam. Konfliktus hegyek, gyomorideg a főiskoláig. Azt hiszem a háborún edződött, ma is élő öregek kaphattak hsonló leckét szerettük elveszítéséből és testi-lelki terrorból. Igen hatékony kiképzés, nem nagyon van gond, ami súlyban hozzá fogható, talán egy betegség, amely majdnem megöl, na az is megjött váratlanul. Talán ma már mindent elviselek, magamra nézve biztosan, optimistán. Remélem, a gyermekimet nem kell szenvedni látnom, az betenné a kaput, magam sorsa talán nem lehet semmi esetre elviselhetetlen 😛

  39. Gimis koromban szedtem antidepresszánst, Floxetet. Az addigi életunt, kedvetlen hangulatot felváltotta a szorongás a “leszarom” érzéssel együtt. Érdekes volt. Azóta, ha újra előjön általában az időre bízom a rosszkedv elmúlását.

  40. 40:

    A nagy többségnek fogalma sincs, mi mindent elbír egy egy ember és milyen mértékben képes megedződni.

  41. 9. Tibor bá’

    Köszönöm, Tiborbá! Feltétlen utánanézek a lehetőségeknek.

    17. Curix

    “Legtöbben pátyolgatják a depressziósokat, szánalomból, vagy sajnálatból, mint ahogy Kyra is ilyen, de valójában jól ki kell osztani őket ”

    Nagyon tévedsz velem kapcsolatban, de nem baj, nem ismerhetsz. Senki nem pátyolgat, sajnos még mindig nekem kell pátyolgatni másokat, éppen ezért nem tudtam elhagyni a gyógyszerszedést, pedig nagyon szerettem volna, de anélkül képtelen voltam folytatni az ügyeink intézését és mások – a szeretteim – segítését.

    A videó elején azt mondja Bagdy Emőke: “Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben és ez így van rendben…” 🙂 Tetszik, különben is csípem az előadó. Még nem néztem végig a videót, de valószínűleg az lesz a végkifejlete, hogy nem kell mindenért az orvoshoz rohangálni, amit én is vallok. Egyébként sem vagyok nagy véleménnyel a jelenleg gazdasági okokból propagált orvostudományról, de hidd el, ha a családod a te cselekvőképességedre van utalva, akkor bármit beszednél, ami segít a talpon maradásban.

    X. Orvostudomány

    Nem volt ilyen hozzászóló, sajnos, pedig én szeretném megkérdezni tőle, hogy amikor csodásan kikutatta, hogy a depressziót (mármint a nem átmeneti, hanem évtizedekig fennállót) az agy kémiája és egy bizonyos “vivő anyag” hiánya okozza, akkor miért nem ment tovább egyetlen lépéssel? Miért nem kutatta ki azt is, hogy miért hiányzik egyesek agyából az a bizonyos neurotranszmitter és miért nem hiányzik másokéból?

    Csak nem azért, mert akkor az emberek képesek lennének mondjuk a táplálkozás megváltoztatásával meggyógyulni? o.O

  42. 43:

    Kyra, nagyon is értem min mész át, mert én is átmentem ezen, (hasonlón) talán még rosszabb volt, ez már szubjektív, mert mindenki maga érzi a maga problémáját a legnagyobbnak.

    Tudom milyen gyógyszerektől függeni, és ma már azt is tudom, hogy az ég világon semmi, de SEMMI problémámat nem oldott meg, csak időben kitolta azokat, majd 10 év múlva megsokszorozva ömlött vissza a nyakamba.

    Amíg magad is elhiszed, hogy egy bogyó tart “életben”, addig így is lesz.
    Ismerem a pszichiátriát is, nekem nem kell bemutatni.
    Magamnak köszönhetem, hogy most nem szedek antidepit, szó szerint vitatkoztam az orvossal.
    Ő azt mondta, hogy enélkül nem fog menni, én meg megmutattam, hogy megy.
    Sajnos vannak esetek, mikor meg kell védeni magunkat az orvossal szemben. Erről Tibor bá is sokat mesélt már, csak kardiológia területen.
    Azt gondolom a pszichiátria esetében még rosszabb a helyzet.

  43. Meglep, Tibor bá, hogy a te élettapasztalatoddal arra nem tértél ki, hogy egyes hírek szerint szegény JóreggeltVietnááám két volt nejének tartozott egy-egy gigászi vagyonmegosztással, amikre nem lett volna fedezet az eladó kaliforniai rezidenciája és birtoka sem, de eleve nem is jelentkezett rá vevő. Szóval a válóperes bírók kergették halálba…

  44. 45:
    Hát ez az “egyes hírek szerint” ilyesmibe nem kapaszkodok bele. Először csak fulladás, aztán öngyilkosság, aztán vágott sebek és éles kés, aztán Alzheimer kór. Két dolog biztos, hogy nem él, és nem megyek át bulvárba. 😉

  45. 46: De az ellenőrizhető tény, hogy két válása után is megítéltek neki többmilliós vagyonjuttatási kötelezettséget és hogy ezért áruta a birtokát, de nem sikerült eladni.

  46. 47:

    Ha így is van Arma, az nem ok az öngyilkosságra. Max. löket lehet hozzá ha amúgy is ilyen alkat.

  47. Őszinte elismerésem mindenkinek, akit ez a poszt igaz vallomásra késztetett. Tibor bá’ is régen talált telibe ennyire: ezek tényleg bensőséges, igaz emberi gondolatok. Számomra is ellentmondásos módon egyetértek Cruzix véleményével, hogy a dolgok veleje egyénileg programozható trükk, de ahogy ő ezt kommunikálja, az nem sokban különbözik az antiszociális f….k vérhányásaitól, sajnos, amiből több kár származik, mint haszon. Ennél még Csernus is hasznosabb, pedig az ő mondanivalója sem más, csak a csomagolás okosabb, manipulatívabb.

    Döbbenetes egyébként, hogy tudományos oldalról egy ilyen fontos kérdésben, mint a depresszió, sem tudni kizárólagos tényeket – ez is csak azt mutatja, hogy a fenenagy tudomány egy részét simán le lehet húzni a klotyón.

  48. 49:
    Ha van két mérőszalagod, de nem egyformán mérnek, hogyan mondod meg, melyik a hibás (esetleg mind a kettő)? Ez a pszichiátria fő problémája. Az aggyal kutatjuk az agybajt. nekem rohadt nagy szerencsém van, mert piszok kiegyensúlyozottnak születtem. El se tudom képzelni mi a depresszió. Az egyik depressziós így nyilatkozott: Ha az egyik lábam levágásával véglegesen meg tudnák tőle szabadulni, szó nélkül lemondanék a lábamról. Na erre mit mondana Csernus?

  49. 45. Gedeon: Ennyi erővel az alkohol és drog problémáit is meg kellett volna említeni. A saját élet kioltásának a kulcsmozzanata a depresszió, és nem az, hogy mivel magyarázzuk a depressziót. Egy rendezetlen élet nyilván nagyobb eséllyel teszi depresszióssá az embert. Jancsikától olvashattunk olyasmit, hogy “az életről való gondolkodási képességünkért a pszichés betegségekkel fizetünk”… vagy valami ilyesmi. Mindenki volt depis az életében kisebb-nagyobb mértékben.

  50. 51:
    Csaba! Engem hagyj ki a felsorolásból. Maximum csalódott vagyok, amikor nem húzzák ki az ötös lottó számaimat, de azt is könnyedén meg tudom magamnak magyarázni azzal, hogy nem vettem szelvényt. 😀

  51. 49.

    Raon tudom, hogy látszólag nyersen írom le a véleményemet, de én is voltam ilyen helyzetben és bár jól esik olyankor pár együtt érző mondat, mégsem segít semmit sem, sőt árt, mint írtam. Abszolut nem ösztönöz arra, hogy fogd meg a hajad, és ráncigáld ki magad a mocsárból.
    Figyeld meg, hogy a depressziósok a kifogás gyártást a teljes tökéletességig fejlesztették.
    Mindig találnak maguknak valami okot, hogy miért tömik magukat gyógyszerrel, miért kell szarul érezni magukat.
    Ha visszaolvasod a hsz-eket, nézd meg, hogy mindegyik esetben találsz a magukat depressziósnak vallók között okokat, kifogásokat. Megromlott párkapcsolat, gondoskodásra való képtelenség stb…

    Tibor bának van nagyon igaza a 42-essel!!!

  52. 50.

    Belátható, logikus és egyúttal közismert tapasztalati tény , hogy a
    hónapokig, évekig, évtizedekig
    – mégiscsak ez a kisebbik rossz, mint a veszélyes “sub” “zajlás” alapon –
    begyógyszerelt skizofréniás beteg, sokkal kisebb esélyekkel nyeri
    meg konfliktusait, inkább ő az, aki ismételten veszít.

    Bátorsága, vállalkozókedve,feszültségtűrése ,terhelhetősége erősen
    redukált, egész életvezetése passzív , defenzív, védekező jellegű.
    Teljesen hiányzik belőle az élethez nélkülözhetetlen humor, kópéság és
    kreativiltás, egyfajta unalmas, iskolás gépiességgel jól jellemezhető.

    Kodifikált jogainak hiányában nem szenved , a tényleges életében,
    mindennapi gyakorlatában azonban jelentős hátránya nem lehet kérdés, a
    témát jól ismerő szakemberek és hozzátartozók betegek számára.

    A Taj kártya jogon betegeket fogadó pszichiáterek, lehetetlen módon
    túlterheltek az állam aggályos takarékossága fukarsága következtében.

    Nehezen elképzelhető, hogy négy óra rendelési idő alatt 20 – 25
    klienst, közel optimálisan lennének képesek ellátni, amikor még a
    rendelő vezetékes telefonját sincsen joguk elnémítani, hátha egy másik
    beteget kell a hívás nyomán életmentő lelki elsősegélyben
    részesíteni.Vajon mire elegendő cirka havonta 10 perc beszélgetés ?

    A gyógyult beteg fokozatos rehabilitálása – a drámai esetek figyelmet
    és energiát jobban lekötő folyamatos rohamai következtében,
    másodlagos, hajlamos véglegesen elsikkadni, alig alig mozdul előre.

    A kórházak pszichiátriai osztályai egyáltalán nem a gyógyulás legjobb
    előmozdításának koncepciója mentén vannak kialakítva, sokkal inkább a
    – a pusztítóan sovány költségvetés – következményei érhetőek tetten
    ,az uralkodó állapotok már már középkoriak ,a betegek ágyakkal teli
    kórtermekben, közös osztatlan térben, egész nap hálóruhában várják
    jobb jövőjüket.
    Ételt kapnak és tablettákat ,tisztálkodhatnak és dohányozhatnak,
    állapotuk orvosi figyelemmel kísérése megdöbbentő, bűnös
    felületességű.

    Az állítólagos “orvostapasztalati tény” ,hogy a skizofrénia egy életre
    szóló végleges állapot, amely folyamatos gyógyszeres kezelést igényel,
    feltehetően igen hátrányosan mintegy beteljesülő jóslatként dominálja a betegek sorsát.

    Ha a gyógyulásba vetett hit és reménység eltaposása, megöli a beteg
    jobb életre törekvő motivációját,hatásosan rezignációt beletörődést
    sugall , akkor holmi pozitív változásokra az életében vajmi kicsi
    esély marad.

    A társadalmi munkamegosztás erősen versengő minősége , amely lássuk
    be sok esetben már alig álcázottan ellenséges, élhetetlen terep a
    kórházból elbocsájtott – betegségétől és gyógyszerezéstől – redukált
    önbizalmú, szorongásra lényegesen hajlamosabb kliensek számára.

    Az az egészen kevés – csodaszámba menő – gyógyulás , ami mégis bekövetkezik
    inkább a folyamatos orvosi kezelések ellenére, semmint azok jótékony
    hatása következtében látszik megvalósulni.

  53. 53.

    A depresszió jelenség lényegét nem sikerült megértened.
    Leragadtál egy primitív, téves előítéletnél.

  54. 21.

    A depresszió vagy kóros búskomorság, tünetei és diagnózisa

    – kedvetlenség ,rosszkedv ,szomorúság ,levertség
    – bűntudat ” értéktelen vagyok ” érzés ,önvádolás
    – sötét, borúlátó, pesszimista életszemlélet
    – rendszeres sírdogálás
    – tehetetlenség érzés
    – kezdeményezőkészség majdnem teljes hiánya
    – indokolatlan állandó fáradtság
    – álmatlanság ,túl kevés alvás napi 5 óránál kevesebb
    – aluszékonyság, túl sok rendszeresen napi ~10 óránál több alvás
    – étvágytalanság vagy falánkság
    – hirtelen jelentős testsúlyváltozás hízás ,fogyás kettő hét alatt több mint ~5 kiló
    – szexuális érdeklődés teljes hiánya
    – elégtelen, az illető személytől szokatlan alacsony munkateljesítmény,enerváltság
    – öngyilkossági gondolatok
    – ” egy merő végtelen szenvedés az életem ” érzés uralkodik a betegen.

    Ezen tünetekből cirka 3-5 megléte, cirka 1-3 héten át való jól valószínűsíthető fennállása esetén, a pszichiáter legjobb belátása, megítélése szerint , depressziót diagnosztizál.
    Ez a súlyos mentális betegség az esetek nagy többségében modern antidepresszánsokkal jól és tartós eredménnyel gyógyítható.
    Előfordul, hogy az elsőnek felírt gyógyszer, hatástalan vagy kontraproduktiv módon, ront a beteg állapotán.
    A mentális tudományok terén tudatlan tömegember, tévesen hajlamos kényeskedő nyavalygásnak minősíteni e súlyos sokszor életveszélyes állapotot.

  55. 56:

    Akkor elmondom neked, hogy a 15-ös listádból 11-rám igaz volt, de ma már kijöttem ebből az állapotból.

    Senkinek nem fogom bizonygatni az igazamat, és nem érdekel mit gondol, mert tudom, hogy egy antidepresszáns hozhat ideig óráig egy kis javulást, de gyógyulást SOHA!

    Nekem 10 évembe került, hogy rájöjjek életmód váltás kell, különben beledöglök.
    Az első 2-3 hónapban szó szerint minden nap meg kellett erőszakolnom magam!!! hogy ne hagyjam abba, amit elkezdtem, de minden erőmet összeszedtem, és csináltam.
    Hirtelen annyit futottam, hogy csonthártya gyulladást kaptam. Más sport után néztem, csak feladni nem lehetett.

    Ma a pszichiátria olyan hamar diagnosztizál depressziót, hogy az félelmetes, és már indul is az antidepresszáns adása.
    Eszméletlen veszélyes gyógyszer, totálisan felborítja az agy kémiáját, és az orvosok is csak tapogatóznak, mert ha egyik nem hatásos, jön a másik. Számtalan sok van, egyik majd csak hat.

    Hát szedje mindenki, aki úgy gondolja, hogy szednie kell, csak ne csodálkozzon, ha egy “zombi” lesz belőle.
    Megváltoztatja a személyiséget is.

    Vannak esetek, hogy indokolt az adása, de ma Magyarországon ezzel a szarral tömnek indokolatlanul sok beteget. Tőlünk nyugatra talán még rosszabb a helyzet.

    Egyébként miről beszélsz itt modern gyógyszerek esetében?
    Szinte kivétel nélkül az agy szerotonin, noradrenalin vagy dopamin szintjét, vagy ezek kombinációját növelik a gyógyszerek
    Ezzel csak az a nagy baj, hogy pl. a szerotonin a “boldogság” mellett ezer és más dologért is felelős. Alvás, étvágy, szex csak hogy a legfontosabbat említsem.
    Lehet, hogy a depressziód állapota javul, de közben fellépnek a mellékhatások. Aztán idővel eljön az a fázis is, mikor az agy működése is átáll, és az antidepi hatástalanná válik. Dózisemelés jön, de a hatás már kevésbé pozitív, ellenben a mellékhatások egyre erősebbek.
    Nem vezet sehová! Vakvágány.
    Ha egy depressziós nem végez önanalízist és nem fogalmazza meg, hogy hol ment félre az élete, akkor cseszheti.
    Én eljutottam oda, hogy meg volt az elemzés, azt is tudtam mit hol rontottam (sokszor apró dolog) csak változtatni nem tudtam, nem éreztem erőt.
    Gyanítom ezzel a depisek többsége így van.
    Hát olvassátok el újra Tibor bá 42-es kommentjét!

    Ha nem súlyos esetről, vagy kényszerkezelésről van szó, akkor el kell kerülni minden pszichiátriai fekvőbeteg osztályt, de nagyon messzire!!!
    Nem arra vannak berendezkedve, hogy valódi segítséget adjanak!

    Nem igazán merült fel, pedig depresszió esetén nagyon sokat segíthet a pszichológus is és egy jól megválasztott pszichoterápia.

  56. 57:

    Curix! Köszönjük tapasztalataidnak az átadását. Ez adott esetben aranyat érhet annak, aki benne van nyakig és teljesen tanácstalan, plusz erőt adhat nekik, hogy ne adja fel.

  57. 42.

    A Templomos Lovagokat anno addig kínoztatta a francia király, amíg be nem vallották, hogy a sátánnal cimborálnak.
    Gondolom sejteni lehetett, hogy a beismerő vallomást az akkori logika szerint kivégzés követi.
    A túlnyomó többség a kínzás hatására vallott,hamisan megvádolta önmagát.
    Csak néhányan akadtak, akik inkább belehaltak a kínzásokba.
    Nem biztos, hogy jól gondolom ,de szerintem az utóbbiak voltak igazán erősek.
    Talán minden ezredik….
    Az egyik személy ennyit bír, a másik annyit.
    A fájdalomtűrés, a szenvedés tolerálásának képessége individuális, egyéntől függő, mint sok sok más emberi paraméter, mindegyik képességjelző.

    Egyszer megkérdeztem a pszichiáter doktornőt egy oldottabb jó hangulatú találkozáskor, kipróbálta e milyen atípusos antipsichotikum* -mal az életérzése ? – gondoltam mondjuk, ha ez a foglalkozása és vagonszámra írja fel a betegeinek , rászánhatna erre 48 órát az életéből.
    ……szerintem…..
    Soha nem próbálta ki.

    * kábé 40 éve felfedezett gyógyszervegyület család, lényegesen kedvezőbb hatású mint az előtte alkalmazott (klasszikus) antipsichotikumok = elmebaj, psichózis elleni szerek.

  58. 60.

    Nem köztudott : sokkal kevesebben képesek szerelemre, mint nemi aktustra.

  59. A szerelem az emberim önzés legkiemelkedőbb megnyilvánulása. Szó sincs arról, hogy a szerelmes szeret valakit, a szerelmes saját nemi szervét szereti, amit egy másik személy szolgál ki a legjobban. Ezért a hozzá való ragaszkodás. Ha nem így lenne, akkor szerelem féltésből nem gyilkolnának. lehet ezt idedalizálni, és finomkodni, de a tényeken ez mit sem változtat.

  60. 64.

    Van a tények széles horizontja és ebből ki ki azt veszi észre illetve az észrevetteket úgy rendezi, csoportosítja ,ami neki konveniál, az ő világnézetét igazolja.
    Tibor bá’ szerelem interpretációd primitív és cinikus a durva kocsmai korhelyeket idézi.
    A szerelem nem kizárólag és nem elsősorban a testi egyesülésről szól jelentősen több annál.
    Ha nem létezne, akkor sok minden másképpen lenne.
    A gyönyöröknek,örömöknek szenvedéseknek, kínoknak és kielégüléseknek nemcsak testi módja létezik.

  61. 65:
    Kedves anonimus! Neked 60 év alatt összesen egy azaz egy nővel kapcsolatban vannak tapasztalataid. Ezen kívül vannak egyéb olyan tulajdonságaid is, amik alkalmatlanná tesznek téged arra, hogy ezen a téren megmond a tutit. Ideje lenne már észrevenned, hogy nézeteiddel a férfiak 99,9 százaléka nem ért egyet. lehet, hogy kurvára nemesnek érzed magad, de te vagy a deviancia, nem a 99,9 százalék.

  62. Kedves Tibor bá’

    A 66. számú megnyilatkozásod egy indulatos túlkapás !
    Ugyanolyan színvonalú és értékű mint az ominózus :
    – Hülye szemüveges !

    Senki sem mondhatja meg a tutit, mindenki csak a saját véleményét mondhatja meg.Néhányan abban a vitathatatlan tévedésben élnek, hogy az Ő véleményeik egybeesnek az igazsággal.
    Vélemények és tények sohasem, eshetnek egybe.
    Ócska fogás vita közben a személyt támadni.
    Tényleg nem volt száznál is több nőm életemben, mint neked csak tizenvalahány volt akit megkaptam és tényleg nem volt kvázi négy feleségem mint neked, csak kettő nő volt akivel együtt is éltem , de ez még nem jelenti azt, hogy e kérdéskörben csak neked lehetne igazad.
    Egyébként még van 18 évem rá, hogy utolérjelek.

    🙂

    Légyszíves engedd meg nekem, ha ennek nincsen akadálya ,hogy újra határozottan megfogalmazzam a Nő és a Férfi közötti intim párkapcsolat nem elsősorban a coitusról szól, még akkor sem
    ha ez – IS – egy igen fontos eleme.
    Lehet, hogy ilyen is előfordul, mert nagy az Isten állatkertje,de az kivétel és ezért nem számít.
    Lehet hogy igaza van Wittgensteinnek ?

    ” Amiről nem lehet beszélni arról hallgassunk! “

  63. 67. Curix: Akkor nem vernéd láncra! Kutyatartók várnak valamit az ebüktől. Jobb esetben területőrzést, rosszabb esetben teljes szeretetpótlékot. A szimbiózisban élést ismeri a természet, de az ember erre a legritkább esetben képes.

  64. A hetvenedik 70. hozzászólásomat nem ebbe a topikba szántam, hanem a Kertész Imre Sorstalanság Augusztus 20. témába.
    Elnézést kérek a tévedésemért.
    Az utolsó 2 hozzászólásomat e topikból kérem törölni !
    Köszönöm

  65. 69:

    Az én kutyám életében nem látott láncot, szóval ezzel nagyon bakot lőttél. 🙂 Ellenben nem is szobakutya, mindennek megvan a helye.

    Szeretetpótlék?
    Volt/van neked kutyád? Nem írnál ilyen butaságot ha lenne.

    A kutya önzetlenségre tud tanítani. Fantasztikus állat, persze csak akkor ha elfogad gazdájának.

    Én a kutyától annyit várok el, amennyit megtanítottam neki. Alapvető viselkedési normákat, és néhány parancsszó teljesítését.
    Az előbbi persze inkább fajta függő, akárcsak az embereknél.
    A cigányok sem tudnak viselkedni 🙂 kutya fajtában is van ilyen. Következetes neveléssel korrigálható, de a “gyári kód” nem írható felül.

  66. 68:
    Nem voltam indulatos, tényt állapítottam meg.
    Nem támadtam a személyedet, hanem tényt állapítottam meg. Ellenben te a feleségek és nők számával pont azt tetted, ami ellen felléptél.
    Végül, tök mindegy mennyikre vagyok veled kapcsolatban türelmes, és megértő, te hozod a régi alattomos formádat. Vedd már észre, hogy sunyi nőbarát szöveged, álhumanizmusod nem nyeri el senkinek se a tetszését. Nem vagy ide való! Ennyi.

  67. 71. Curix: Minden kutyatartó azt mondja, hogy nem látott láncot a kutyája. Az én kutyám is látott láncot, mégsem tagadom le. A bakot kettőnk közül te lőttél, amikor megpróbálod a kommentemből kitalálni az életem, ahelyett, hogy elgondolkodnál az olvasottakon.

  68. 73.

    Világos beszéd.
    Megértettem.
    Azokkal szeretsz beszélgetni, akik egy véleményen vannak veled.

  69. 75 – öt kérem törölni !
    Indoklás : semmilyen hozadéka nem várható!
    Köszönöm

  70. 73:

    Ne haragudj de én nem vitatkozok pont veled, hogy meg volt e valaha is kötve a kutyám.

    Továbbá fogalmam sincs miről beszélsz, és hogy jön ide az életed.

  71. 76. Curix: nem haragszom, nem is kell velem vitatkoznod. Állítottál egy butaságot, amire elmondtam a véleményem. Most rágod a gittet. De ezt a kifejezést sem fogod érteni. 🙂

  72. 78:

    Hallod Tibor bá, ahogy elnézem a kommenteket valami front lehet 🙂
    Részemről persze ennyi.

  73. Sosem értettem a depressziós embereket. Lehet, hogy nekem szerencsés életem van, az is lehet, hogy szeretem az életem és benne magamat, de soha nem voltam padlón, nem jutott eszembe, hogy magamnak ártsak.

    Miért nem csodáljátok a napfelkeltét, a teliholdat vagy a csillagokat? Miért nem élvezitek egy jó kávé ízét, egy jól sikerült ebéd látványát vagy az elvégzett munka utáni büszkeséget? Hogy lehet az, hogy ahelyett, hogy örülnél neki, hogy van autód, lakásod szarabbul érzed magad mint nagyapád a fronton vagy nagyanyád aki hazavárja őt a légópincébe miután átmentek rajta az oroszok?

    Neked jó és szép életed van, csak észre kell venned!

  74. 80. A depresszióssal nem az a baj, hogy ne lenne örömforrás az életében, hanem az, hogy nem tud örülni neki. Hátrakötött kezekkel és betömött szájjal ülnek a terített asztalnál. Aki nem volt ebben benne, el sem tudja képzelni. Sok vegyi anyag is kiválthat depressziót, nemcsak események, körülmények, úgyhogy elmérgezett világunkban egyre többen fogják megtapasztalni.

  75. 80:
    Én s tudom megérteni. Ma a legnyomorúságosabban élő ember is százszor kellemesebben él, mint az elmúlt generációk emberei. Ennek ellenére a fél ország búskomor, amikor annyi szép és jó található.

  76. 80:

    Ezért leginkább a szüleidnek mondj köszönetet. Nagyon sok múlik a gyereknevelésen, meg szinte minden, amit gyerekkorban megélsz.
    Minőségi jó élet nem jön magától, azért tenni is kell és erre az “áldozatra” nem mindenki képes.

  77. 82. Tibor’bá

    “Én s tudom megérteni…”
    Pedig nem túl bonyolult.
    A technológiai kütyüktől való függést csak az érzi kellemesnek, aki 100%-ig tudja őket kontrollálni.
    Aztán itt van az élet kiszámíthatósága. Pár száz éve még tudni lehetett, hogy mi lesz holnap, milyen feladatokra hogyan kell rákészülni. Ma az instant világban pár percre is nehéz tervezni.
    Leomlottak az erkölcsi korlátok is, így az emberi kapcsolatok is egyre kiszámíthatatlanabbak.
    100 éve még azt tudták az emberek a világról, amit személyesen megtapasztaltak… nagyjából ugyanazt, amit a szüleik és nagyszüleik… Ma előmelegítve érkezik a “tudás” egyre rövidebb lejárati idővel. És egyre gyakrabban “frissítve”.

    Belegondolt már valaki abba, hogy mennyi mindent kell “tudni” ahhoz, hogy manapság megéljen az ember?
    Kiszámolni, hogy fizetéskor, vagy vásárláskol átvágják-e, jól jár-e a kettőt veszek, hármat kapok ajánlattal?
    Ha a barátnőm szájoncsókol egy pasit az már gáz, vagy csak a modern idők jele? És internet bank, mobiltelefon, KRESZ, jogok és kötelességek, az atomháború és éhséglázadások réme… mindez naprakészen frissítve…
    Meglepő, hogy nagy a nyomás, és egyre kevesebben tudják elviselni még a hűtőszekrényből kivett sörrel együtt is ?
    Meglepő, hogy az USA-ban (és a fejlett világban) rohamosan nő az antidepresszáns szerek használata és a felnőttek többsége már azon él?

    Láttam egy statisztikát, ami szerint a spanyol ajkú amerikaiak negyede annyi antidepresszánst fogyasztanak, mint a fehérek…

    Szóval a fizikai kényelemnek túl nagy ára van… kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt felismerni.

  78. 84:

    Ebbe a “tébolyba” nem muszáj belépni. — Nekünk például nincs mobil telefonunk. Ma átmentünk kocsival a 9 km-re lévő hipermarketbe, de egy fiatal nő még Borosjenőn stoppolt. Elvittük magunkkal. Az úton kétszer hívták mobilon, és háromszor kezdeményezett hívást ő maga. Amikor kiszállt, Évával hülyére röhögtük magunkat.

    Különben egyetértek veled abban, amiket összeszedtél és a lista még nem is teljes.

  79. 85. Tibor’bá

    Szerintem a “nem belépés” már luxus kategória.
    A peer pressure-nak nehéz ellenállni, és sajnos az a legövönalulibb csatornákon át érkezik.
    Itt jön a képbe a depresszió… Mert borzasztó fárasztó folyton “okosnak” lenni az állandó kisértés mellett.
    És igen, a lista borzasztó hosszú.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük