Tibor bá’ online
Kezdetben volt az emberi agy átmentése egy gigantikus Winchesterre, és akkor ugye ezzel létrejött a halhatatlanság (amíg a Winchestert életben tartják). Ezt azonban sokan a sci-fi birodalom örökös tagjának tartják, ami soha se valósulhat meg. Sebaj, van újabb jelölt.
Egy új felfedezés (study out today) ismertet egy olyan protein molekulát, amelyik genetikai szinten visszafordítja az öregedést. A tanulmány szerint a GDF11 protein kísérlet folyamán „csodát” művelt. A GDF11 proteint növekedési tényezőnek hívják, ugyanis ez a molekula rákapcsolódik egy őssejtre és utasítást ad nekik, hogy ez a Jolly joker szerepét felvállaló sejt mivé változzon át. Az elvégzett kísérlet szerit egy kiöregedett egér szívének megkeményedett (hipertrófiás) izom sejtjeit felváltotta fiatal izomsejtekre. [Szúrjuk közbe, hogy az örege emberek halálát igen sok esetben a szívelégtelenség okozza, vagyis a bal kamra hipertrófiája.]
A kísérlet előremutatása szerint várható, hogy a közeljövőben a kellő tőkével rendelkező vén faszok életét meghosszabbítsák néhány évtizeddel. És akkor a posztomat itt be is fejezhetném, de ez a lehetőség bennem gondolatokat ébreszt.
Már volt szó az öntudat és az elmúlás irreleváns relációjáról. Valamint közösen töprengtünk, hogy mi lehet az élet célja? Pusztán az intelligencia megjelenése aligha, hiszen már megjelent személyünkben (ezt ne vegye mindenki magára 😀 ) De mi van, ha azon kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a halhatatlanságot?
____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________
Simán.
Mi is csak láncszemek vagyunk a fejlődésben. Kizárt, hogy ilyen grandiózus dolognak, mint az univerzum, az értelme a mi időben és térben pontszerű létünk legyen. Valamit alkotnunk kell a nagy folyamatban. Olyat, ami kihatással van a későbbiekre. Ha a kis civilizációnk itt, elszigetelve mindentől összeroskad, és fajunk eltűnik, akkor csak egy vadhajtás voltunk.
Régi filozófiai gondolat, hogy isten lényegében létrehozza saját magát.ez a folyamat zajlik a szemünk előtt.Ahogy az emberiség szétterjed évmilliárdok során az univerzumban és agyaik egy ma még ismeretlen de felfedezendő kommunikációs eszközzel egy idő feletti módon összekapcsolódnak,-nos akkor jön létre egy olyan szuperlény amely már ,,mindenható,,-nak is nevezhető.Közben megszerzi az anyag ,az idő és az energia feletti teljes uralmat és teremteni is képes lesz új univerzumokat.
Külön ínyencség az elképzelésben hogy a létrejövő szuperintelligencia, az időben visszanyúlva teremti meg létezése alapjait.Röviden : a Világegyetemben látható tervszerűség egyáltalán nem véletlen.A természet törvényei szándékosan olyanok hogy megszülethessen belőle egy mindenek felett álló lény.
„De mi van, ha azon kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a halhatatlanságot?”
Milyen közel áll ez ahhoz, amiben én hiszek arról, hogy miért vagyunk, és mégis milyen iszonyú távol!
Csak egy szót kell kicserélni, és máris egyetértek: megteremtsük helyett megérdemeljük. Megteremteni már nem tudjuk, egyrészt mert valaki már megteremtette, másrészt mi ahhoz kicsik, buták és gyarlók vagyunk. Előbb kipusztítjuk magunkat, mint hogy ilyesminek közelébe kerülnénk.
De ahhoz, hogy bejussunk a halhatatlanságba, csak hinnünk kell Benne, aki megteremtette az életet, és tetteinkkel bebizonyítani a hitünket.
Minden egyéb sci-fi. Még akkor is, ha néhány gazdag öreg kicsit tovább élhet valami őssejt kezeléstől. Szeretem én is a sci-fit, de ezeknek a fejtegetéseknek nem sok köze van a realitáshoz.
3:
Azt hiszem az ilyen jellegű témáknál az isten hívőket ki kellene tiltani a hozzászólásokból, mert hülye irányba viszik a vitát. Minden alkalmat megragadnak, hogy erőszakosan terjesszék a hitüket.
Kinek mi a hülye irány. Nekem például a tudatom winchesterre másolása az, ami nem érdekel. Egyrészt, az nem én lennék – hisz én nem csak az agyam által tárolt információk összessége vagyok, hanem az érzelmeim, vágyaim, stb. összessége, amiben nemcsak az agy van benne, hanem pl.a hormonháztartásom is, meg az egész testem.
De ha valami jelenleg elképzelhetetlen technikával mégiscsak sikerülne aránylag hűen lemásolni a személyiségemet egy gépbe, akkor se szeretnék elektronikába zártan tengődni ki tudja meddig, a cselekvés és a függetlenség szabadsága nélkül, másoknak kiszonlgáltatva.
Az már más kérdés, hogy szeretném-e hogy a testem sokáig egészséges és fiatalos maradjon. Persze, hogy igen – de erre biztosabb módszernek tartom a megfelelő életmódot, mint mindenféle drága kezeléseket, amiket valószínűleg úgyse fogok tudni megfizetni. Ha olyan körülményeket teremtek, hogy a családomnak legyen esélye túlélni a geddont, akkor már örülni fogok – kell a fenének örök élet itt, ezen a szaros Földön.
Na, tényleg nem nekem való a téma, inkább befogom mostmár.
5:
Ne fogd be, mert ez most épkézláb szöveg volt. csak azt nem vetted észre, hogy a winchesteres megoldást én is hülyeségnek tartom.
„kell a fenének örök élet itt, ezen a szaros Földön.” – Na most ezt kétféleképpen lehet értelmezni:
1. Az örök élet kell, de nem a Földön – csillagközi exodus? Az OK, csak rohadtul el vagyunk késve az előkészületekkel. (Ugye nem túlvilág és stb??)
2. Nem kell örök élet, mert mivel úgysem tudjuk elhagyni bolygónkat, itt pedig az óriási kiszolgáltatottsággal jár.
Sajnos az emberi lények kiszolgáltatottsága örök élet nélkül is egyre jobban növekszik. Elég csak az ivóvízhez jutásra gondolni – és nem csak Pakisztánban, hanem itt nálunk is!
A kiszolgáltatottságot nem lehet csökkenteni, az mindenképpen növekedni fog! Hiába vonulsz félre, nem élhetsz a világ zajától elvonultan! Nincs elég élettér! Nem olyan rég tudtam meg, hogy pl. egy méhcsalád emberi gondozás, kezelés nélkül 3 évet sem élhet a vadonban. A gondoskodó emberi társadalom számára már nem csak az ember vált kiszolgáltatottá! Az evolúció, a természetes szabályozás szerepét akár tetszik akár, nem már régóta elkezdtük átvenni. Azért vannak bajok mert rosszul csináljuk. De már késő. Ha nem csináljuk egyáltalán, abból még nagyobb baj lesz.
„De mi van, ha azon kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a halhatatlanságot?”
Mi az hogy „kell”?
És aki nem dolgozik rajta, az kitől kap büntit?
De az öregedés megállításával a halhatatlanságtól még mindig messze leszünk, hiszen balesetben (vagy gyilkosság áldozataként) még mindig meghalhatunk. De sebaj, van már mesénk, hogy utána feltámadunk, újjászületünk, vagy ilyesmi.
Szomorúsággal tölt el, hogy mi a hatalmas intelligenciánkkal kaparunk ezerrel mindezekért, a szaros kis primitív medveállatkák meg mindenféle védőfelszerelszerelés nélkül túlélnek számunkra extrém körülményeket, és ráadásul egyes fajaik képesek az önmegtermékenyítésre is, ezáltal saját klónjaik létrehozásával gyakorlatilag örökéletűek… 🙂
7: Kérdésedre, hogy milyen örök életre gondoltam, a 3. hozzászólásom a válasz. Ha nem lenne egyértelmű, keresztény vagyok, Jézus krisztusban hiszek, és abban, hogy általa érthetjük el az örök életet, nemcsak hogy nem a Földön, de nem is ebben a Világban, hanem a túlvilágon. Hogy ez pontosan milyen lesz, azt nem tudom elképzelni, de olyan világban, amit el tudok képzelni, nem is akarnék örökké élni. Részben azok miatt a gondok miatt, amiket itt részletezel, részben a többi hasonló miatt.
Igen, azért vannak bajok, mert rosszul csináljuk, és ez az emberiség gyökeres változtatás nélkül nem is tudná sokkal jobban csinálni. (Arra az emberi természetre gondolok, amivel Tibor bá le szokta törni az utópisztikus álmodozásokat.) Ez a gyökeres változás a hitem szerint az, hogy meghalunk, ekkor megtisztulunk attól, ami miatt újra és újra rosszul tesszük a dolgainkat, és az örök életben már tudjuk jól csinálni.
Bocs, Tibor bá, sejtem, hogy ez nem tetszik, de úgy éreztem válaszolnom kell, meg kell magyaráznom, mert nem érti.
On: a bolygó- vagy pláne csillagközi exodus megintcsak nem érdekel, utálnám az életem hátralevő részét egy konzervdobozba bezárva leélni az űrben, vagy a Mars sivatagjában, belélegezhető levegő nélkül, ablaknyitás, zöld fák, madárcsicsergés nélkül, néhány négyzetméterre bezárva ugyanazzal a néhány emberrel, 99,9999% valószínűséggel kihalva az új helyen is egy generáción belül. Egy ilyen utazás sikerénél még mindig jóval egyszerűbb lenne a Földet élhetőnek megtartani.
8: Ezzel megadtad a kulcsot, most megvilágosodtam: az emberiség létezésének értelme, hogy űreszközökön medveállatkákat küldjön szét az Univerzumba, és így terjessze az életet. Milyen kár, hogy a kényelmünk kedvéért feláldozzuk a technikai civilizációnk jövőjét, és így viszonlag kevés eszközt tudunk szétküldeni a medveállatkákkal, amik az evolúció csúcsát jelentik jelenleg.
🙂
5: „Egyrészt, az nem én lennék…”
Ez tulajdonképpen a keresztény feltámadásra is elmondható, hiszen Jézus szerint az emberek „a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.”
No, hát én meg nem vagyok olyan, vannak szexuális érzelmeim, vágyaim, és fontos számomra, hogy ki a feleségem, ha mindezeket kivesszük a személyiségemből, akkor az már nem én leszek.
7: „Nem olyan rég tudtam meg, hogy pl. egy méhcsalád emberi gondozás, kezelés nélkül 3 évet sem élhet a vadonban.”
Több száz különböző méhfaj él vadon hazánkban is (Szlovéniában 560 méhfaj él a http://www2.pms-lj.si/andrej/bees.htm szerint), köztük a háziméhek (Apis mellifera) több alfajának vad családjai is megtalálhatóak egy-két fa odvában.
8: Viszont a tudat felemelő élményében soha nem részesednek, úgy meg mit ér a hallhatatlanság?
Mi viszont a halál, az elmúlás tudatával fizetünk ezért az élményért. (Kivéve a megfelelően választott vallást gyakorló hívők) 🙂
Egyébként az alany számára tényleg nem sok jót jelentene egy ilyen lementett tudat, még akkor sem, ha ezt be lehetne tölteni egy élő személy testébe.
Engem semmiképp sem lelkesítene, hogy miután az én porhüvelyem menthetetlenül halandó, feldobom a talpam valami nyavalyában, aztán valakik meg létrehoznak rólam egy másolt tudatot hordozó lényt, aki meg lesz győződve róla, hogy ő tulajdonképpen én, miközben én valójában keserves kínok közt kiszenvedtem.
Ez csak neki, a másolatnak lenne jó, de nem nekem… 🙁
11: „”az nem én lennék…” Ez tulajdonképpen a keresztény feltámadásra is elmondható…” –
Nicsak, ez az első eset, hogy úgy kötsz belém, hogy még egyet is tudok érteni!
Tulajdonképpen mi is az, hogy Én? A tíz évvel ezelőtti magam sem azonos a mostanival. Nemcsak a sejtjeim túlnyomó többsége cserélődött le azóta, a gondolataim, a vágyaim, a szokásaim is mások. Mégis van valamiféle jól érzékelhető folytonosság és azonosság. Ezt az azonosságot nem érzem a gépbe zárt másolatommal, de érzem a keresztény fogalom szerinti halhatatlan lelkemmel a halál, a purgatórium, a megtisztulás után is. Hogy ki milyen alapon érzi az önazonosságát, az lehet egyénileg változó.
Én nem kérnék a megtisztulásból!
Ragaszkodom jópár „mocskos” emlékemhez! 🙂
11!
Egy konkrét család, ha nincs ápolva, kezelve, 3 éven belül teljesen elatkásodik. Még a vadonban is, ez idő alatt nyilván képes több kirajzást is produkálni, de nem véletlenül aggódnak a méhekért…
Tibor bá, megpróbálok visszatérni a poszt eredeti mondanivalójához.
Ezek szerint a GDF11 fehérje egy „csodaszer”, ami segít a szervezet fiatalon tartásában? Hol lehet ilyet beszerezni? Mik lehetnek a mellékhatások?
Vajon honnan tudja meg a szervezet egy ilyen fiatalító fehérje hatására, hogy mi az, amire helyre kell állítani a már rosszul működő sejteket? Ha tudja – hiszen ott az információ a DNS-ben – vajon mért nem állítja helyre magától? Mért nincs olyan erős regeneráció az emberi szervezetben, ami meggátolná az öregedést? Miért nem tudja a sejt fenntartani a DNS javításának azt az ütemét, ami biztosítja a folyamatos regenerációt? Mért rövidül a DNS a sejt osztódása során, hogyha az ivarsejtek képesek lenullázni ezt a genetikai órát?
Tibor bá, nagyon kéne ide egy mikrobiológus. Mindenre ő se tudna válaszolni, de sokkal jobban képben lenne, mint én.
16: Az öregedés nem öncélú, vagy értelmetlen folyamat. A fennmaradásért folyó küzdelemben nem jelentene előnyt a túl magas életkor.
Egy faj akkor igazán életképes, ha kellő ütemben lecserélik az új generációk a régieket, ezzel biztosítva a természetes kiválogatódáshoz a nyersanyagot, hiszen a változó környezeti feltételekhez az új generáció más szempontok alapján lesz megrostálva, mint az előző volt a maga idején. Így minden fajnál kialakul egy optimális átlagos életkor, amitől eltérés hátrányos lehet.
Ez adja az evolúciós folyamat hátterét, habár sejtem, hogy ez neked piros kukorica. 🙁
Az ember persze ez alól a szabály alól is szeretne kibújni.
„Az ember persze ez alól a szabály alól is szeretne kibújni.” – Van-e értelme az öntudatra ébredő életformának, ha nem akar kibújni a szabályok alól? Egyáltalán, nem pont a kibújásra törekvés a legfőbb definíciója az öntudatnak?
Az öregedés a TERMÉSZETES kiválasztódáshoz jön jól. Amit meg nem akarunk elfogadni. (Fúj orvoslás mi?)
Sajnos, ha elutasítjuk a „technét” akkor visszasüllyedünk az állati létbe… esetleg vegetálhatunk félúton, mint néhány bennszülött, csak a globalizáció miatt felszámolt kultúra. De az nem öncélú? Mivégre az értelem bezárva a Föld gravitációs kútjába?
16: A piros kukoricát kedvelem, azt akartam idén vetni, csak nem volt a gazdaboltban mag. De gondolom nem erre gondoltál.
Lehet e mellett érvelni, hogy az evolúció szempontjából előnyösebb a korai halál a későinél, de én az ellenkezője mellett is legalább ilyen meggyőző érveket tudnék felhozni.
Az ember számára különösen sok erőforrást igényel az utódok felnevelése, kitanítása, életben tartása addig, amíg önállóak lesznek, és az érzelmi kísérése egész életünkben. Az egyén túlélésének és sikerének záloga nagyrészt a tudás, amit hosszú évek alatt halmoz fel. Ennek alapján a csoport túlélése (így az evolúció szempontjából) hasznosabb lenne, ha sokáig fiatalok, erősek és aktívak maradnánk, így jobban ki tudnánk használni a nehezen megszerzett tapasztalatot, a felnőtteknek az egész életük során arányaiban kevesebb erőforráast kellene az utódok felnevelésére fordítani, ha az adott számú utód több évre oszlana el. Ráadásul az embernél a csoportban nagy szerep jutott az öregekre, nagyszülőkre is, részben a gyerekvigyázásban, részben a tudás átadásában, részben a fizikailag könnyebb, de elkerülhetetlen munkákban.
Mindeközben egy paleolit ősközösség lebegett a szemem előtt, de ez ugyanúgy elmondható a modern emberről is. Igazából sok előnye lenne a hosszabb életnek, és kevés hátránya.
A változó környezetet hozod fel érvként, hogy ahhoz alkalmazkodni kell, ezért kell a gyakori generációváltás. Nem értek egyet.
Egyrészt egészen a közelmúltig jóval lasabban változott a környezet, a klíma, mint ahogy a generációk váltották egymást. Egy-egy ember életében szinte észre se lehetett venni, ettől akár 2-3-szor ekkora is lehetne az ember életkora.
(Másrészt az ember az az állatfaj, amelyik nem a génjeire, ösztöneire támaszkodik az alkalmazkodáshoz, hanem az eszére. Az ész pedig rugalmas, és szükség esetén idősebb korban is meg lehet változtatni a gondolkodást. Persze ez nem mindenkinek megy, de pont azért, mert öregszik. ) Ez utóbbit zárójelbe tettem, mert nem érzem egészen igaznak. Valóban általánosan jellemző, hogy a korral megmerevszik az ember gondolkodása, különösen az életkörülményein már nem szívesen változtat senki idősebb korban. Vannak kivételek, de ez a jellemző. Kérdés, hogy ha lassabban öregedne az ember, akkor a gondolkodás merevebbé válása is lassabban következne-e be, vagy inkább a gondolkodás változása az, ami igazából katalizálja az öregedést. Ez az utóbbi igencsak valószínűnek tűnik.
Egy erős érved van: ezt az öregedési rátát látjuk, tehát ez kell legyen az optimális. Ez egyrészt plauzibilis, másrészt nem érzem kielégítőnek. Tautológia.
18: „ha elutasítjuk a “technét” akkor visszasüllyedünk az állati létbe…” – ez az, amivel nagyon nem értek egyet. Én nem attól vagyok ember, hogy androidos telefonom van, hogy csapvízzel húzom le a szart magam után, vagy hogy a neten vívjuk ezt a szócsatát. Minden, ami emberré tesz, ugyanúgy megvan az amazonas-i indiánban, sőt benne tisztábban. Nem ő van félúton az állat és az ember között, mi vagyunk félúton az ember és a pusztulás között.
A nyugati, technikai civilizáció az, ami mindig ki akar bújni minden szabály alól, amivel kiiktatja a természetes rendszerek szabályzó mechanizmusait, amik kordában tartanák a rombolását. Ettől tartunk ott, ahol tartunk mind a civilizációnk fejlettségét, mind az életterünk összeomlását tekintve. Molnár Géza fejti ki ezt a gondolatot nagyon szemléletesen, egy könyve Tibor bánál is elérhető, illetve az ffek.hu-n lehet olvasni több eszmefuttatását.
De a nyugati civilizáció nem egyenlő az emberséggel!
12: „Viszont a tudat felemelő élményében soha nem részesednek”
És mi van ha igen, csak képtelenek vagyunk felismerni, és megbeszélni velük, hogyan élik meg ők a világot?
15: A háziméheknél még feltételezhető lenne, hogy mindig újabb és újabb, méhészetekből elvaduló családok alkotják a populációt, de a többszáz egyéb méhfaj esetében nem, mivel azokat senki nem tenyészti, mégis fennmaradnak.
20: Az amazonasi indiánnál is ott a „techné”: a fúvócsövében/nyilában, az edényeiben, a késében, a tűzhasználatban, a növénytermesztésben stb stb…
A régi mottót mindenki elfelejti: Nincs túlélő hangya, csak túlélő hangyaboly van.
És ezt az emberi rendszerekre is alkalmazni kellene tudni.
Akár Isten, akár az Ősrobbanás teremtette a világot, és akármelyiknek esetleg volt is célja, NEM az egyedek apró nyűgei vagy annak orvoslása volt az, hanem a egész rendszer, annak fejlődése és túlélése.
Ahogy az ember könyökén a hámsejt is hiába ábrándozik „öröklétről” az ő feladata egy bizonyos ideig védeni a könyököt, aztán lekopni.
Az idegsejtek valamivel tovább bírják, de nekik is ugyanaz a sorsuk.
Ami számít, az a kollektív kultúra, amit hátrahagy egy populáció vagy akár az emberiség.
Ezért röhelyes, hogy egyesek az „örök fiatalság” italát kínálgatják tudományos köntösben, miközben a normális élethossz alapfeltételei rohamosan csökkennek, úgyszintén a tudományos kutatások eredményeként.
Talán már említettem a „Forks over knifes” című filmet…
Ebben figyelmeztetnek, hogy a fejlett társadalom most ott tart, hogy gyermekeink várható élettartama rövidebb lesz mint a miénk.
Öreg csontokból esetleg ki lehet húzni megtakarított pénzecskéiket hazug igéretekkel, de a valóságos folyamatok nagyon az ellenkező irányba mennek.
16:
Beírtam az eredeti cikket: (study out today) Tessék lefordítani! A GDF11 egy receptor. Ez „mondja meg” az őssejtnek, hogy milyen sejtté módosuljon. A kísérlet két közlési lehetőséget is kipróbált, mind a kettő bejött.
22:
„a fejlett társadalom most ott tart, hogy gyermekeink várható élettartama rövidebb lesz mint a miénk.”
Tegnap másfél órát ültem a kocsiban, Évát vártam, aki „ügyintézett”. Néztem az jövő-menő embereket, és arra gondoltam, hogy „így nem lehet élni – ezek egyike se fogja megérni az én életkoromat”. Minden tizedik embernek se volt a testömegindexe 25 alatt.
19: Én nem azt írtam, hogy a korai halál általában kedvezőbb a későbbinél, hanem azt, hogy ez fajonként változóan beáll egy optimumra egyszerűen úgy, hogy mint faj az optimális élethosszú változat lesz a legsikeresebb, és az ezt befolyásoló tényezők között igen fontos a fiatalok felneveléséhez szükséges idő.
Egyébként az embernél a biológiai alkalmazkodás igényét felváltja a gondolkodási sémák fejlődésének igénye. A generációváltásra azért van szükség, hogy a megváltozott társadalmi körülményekhez jobban adaptálódó új generáció sikeresebb legyen.
Bizonyára ennek is megvan az optimális mértéke, ha túl lassú a váltás, akkor bemerevedik a társadalom, ha túl gyors, akkor meg nem tanulja meg az új generáció a megtanulnivalót az idősebbektől.
25: Értem, hogy ezt írtad, csak nem igazán értek egyet.
Egyrészt ez az optimum nem állandó, a helyzettől függően könnyen változhat, az evolúció pedig lassú folyamat. Feltételezed, hogy fennáll egy dinamikus egyensúly, ezzel szemben én azt mondom, hogy a rendszer folyamatosan távol van az egyensúlytól. Bár vannak olyan folyamatok amik az egyensúly felé nyomják a rendszert, ezek gyengék és lassúak, így állandóan le vannak maradva.
Másrészt azt is állítom, hogy egy rakás olyan hatás van, ami nem az evolúciós egyensúly irányába hat, hanem véletlenszerűen ide-odo.
21: Az más, ha a tüzet, a nyilat és a kőbaltát is beleérted a technébe, akkor tényleg mind osztozunk benne. De ebben az esetben nincs is miért aggódni rajta, hogy ezt elveszítve visszasüllyednénk az állati létbe, hiszen ez annyira bennünk van, hogy amíg csak él ember, használni és készíteni fog tárgyakat.
Korábban elhangzott kérdésbe becsatlakozva, mikrobiológiailag úgy tudom, hogy a sejtosztódásnál a DNS-replikáció során 1-1 felfűzött oldallánc cafat, ami a mechanizmus start-jáért felel, tönkremegy, elhasználódik, „lekopik” belőle 1 ciklusnyi reaktivációs parancs. A felfűzött domain-ek száma véges, az előre van betárazva.
A sejtbiológiai öregedés ebben az értelmezésben tehát nem más, mint az elhasználható véges számú replikációk ciklusa, utána a sejt nem tud többet osztódni.(természetesen az öregedés élettana ennél jóval összetettebb, de ez a végső korlát mondjuk úgy, egészségben). Hogy milyen sejtnek ez mennyi, fajta függő és részben öröklődéssel is továbbmenő tulajdonság.
Egy példával: 60 napos élettartamú sejtek 750db felfűzött replikációs ciklussal, 45.000 nap (123 év) ciklusra elégségesek.
Van tehát „gyárilag hosszabbra programozott életű” egyén, illetőleg megfordítva, alacsonyabb várható élettartamú egyed. Ez természetesen kopik, romlik radioaktív vagy kozmikus sugárzástól, szar ételektől, mérgektől, szabad gyököktől, nem elhanyagolhatóan stressztől -itt a kapcsolat, miért pszichoszomatikus – és persze nem várt buszbalesettől 🙂 .)
Ha újraaktivált őssejttől lehetne kezdeni a mechanizmust, az ős-replikációs láncot elölről kezdené, tehát ha ez igaz, akkor komoly esély lehet – az ilyen eredetű – élettartam meghosszabbításra. Illetve ezért esik ki a játékból minden, a meglévő sejtek nem-öregedésén vagy meghosszabbításán fáradozó elixir, amiért sok pénzt lehet elkérni 🙂
Vannak továbbá bizonyítottan olyan fajok, ahol tökéletes egészségben is ún. halálgének kapcsolnak be, és ez órák alatt a szervezet pusztulásához vezet. (pl. lazacok visszatérve az ívóhelyükre).
Csak pusztán ezt az egy effektust hoztam most be, más hatással most nem számolva.
Az, hogy mit okozna jelen mentalitásunkkal a végtelen, vagy mai szemmel sokkal magasabb élettartam az emberiségben, nagyon messzemenő következtetésekbe lehetne bonyolódni, jókba és rosszakba is… Nem tudom, ha II. Ramszesz még köztünk járna, uralkodása 3300-ik évében vajon reformokba kezdene, vagy megdöntenék valami főtéren? 🙂 És a népesség? +1 egyed akkor jöhet ha véletlenül mégis meghalt valaki? Huxley bácsi?:-)
26: Az ember esetében természetesen ez a séma már nem működik, mert a társadalmi fejlődés sebessége nagyságrendekkel nagyobb, mint a természeti környezet változásáé, és ez mindent borít.
Az ember egy rakás olyan atavisztikus vonást hurcol magával a kő- és azelőtti korokból, amelyek már rég elavultak, olyan szabályrendszer működteti, amit gyalogos sebességre hoztak létre, mi meg ötödik sebesség mellett éljük meg a hatásait.
És sajnos nem tudjuk átírni őket, mert a génjeinkben hordozzuk.
Én a vallást is éppen egy ilyen eszköznek látom, amivel az ember megpróbálja felülírni ezen elavult programok egy részét több- kevesebb sikerrel.
Az emberi életkor kérdését tekintve meg bizonyára előnyösebb lenne a hosszabb egészséges életkor, tehát jogos a törekvés ennek meghosszabbítására, de jelenleg legfeljebb próbáljuk kihasználni a jelenlegi genetikánkban lévő lehetőségek optimumát elérni, mivel nem szeretnénk egy-két millió évet várni, hogy ezt az evolúció rendezze…
Off, de megkérdezem inzulinrezisztenciával kapcsolatban jutott eszembe, nem ajánlanak erre alfa-liponsavat?
Van ezzel tapasztalatod?
Én más miatt szedem ezt és rendbetette az inzulint is.
Tisztelet az „Öregeknek”!
Én is elég öreg vagyok (haha).
A témához:
A jelenség amiről most szó van egy kezdeti tudományos eredmény. Sok ilyen kezdeti eredmény volt eddig az emberiség történetében ami korszakalkotó lett és nagyon sok ami nem. Az ember megismerés vágya végtelen, és ez így van jól. Az, hogy hogyan küzd meg saját magával az mindig csak utólag derül ki. Hol volnánk, ha a nagy kezdetekkor a kezdők azonnal leálltak volna, mert valakinek nem tetszik.
Öreg vagyok, de új párti, és ez nem ideológiai kérdés. Aki egy kicsit meg akarja őrizni a fiatalságát szeresse az újat (persze ésszel és tapasztalatait felhasználva, mert azért az öregségnek azt kéne adni).
Szép kort (sokféle értelemben)!
Nagyzoli