(1362) Férfias férfiak (a 4 napos “ünnepre”)

Tibor bá’ online

 

~ab108Véleményem szerint egy férfinek társadalmilag elfogadható módon (tehát nem ráfütyüléssel az utcán) kell jelezni egy nő felé, hogy vonzónak találja, és rajta nem múlik a kapcsolatfelvétel megjósolható kimenetellel. Erre egy nőnek válaszolni kell igennel vagy nemmel, elfogadott metakommunikációs nyelven. Ezzel a férfi vagy szabad utat kap, vagy nem. A nemet azonnal, és mindenféle reagálás nélkül tudomásul kell(ene) venni.

Valójában az történik, hogy nem lehet találni a földön olyan nőt, akinek nem kellett még elszenvednie olyan férfit, aki nem hajlandó megérteni/észrevenni a célzást: „apukám, nem kellesz”. Ilyen esetben a nők nem lépnek be a beszélgetésbe, másfelé néznek, vagy éppen elhagyják a helyszínt. Azonban Ádám népe rendszerint nem hagyja magát levakarni, a finom metakommunikációt nem akarja megérteni. Ilyenkor a nő tehetetlen, mert igen veszélyes lehet, ha explicit megmondja a véleményét. Erre a maszkulin óriás taktikát vált, és tolakodó udvariasságról átvált vulgárisba: „mit játszod meg magad anyukám.” sztereotípiákra.

El nem tudom képzelni, hogy ezek a férfiak honnan a fenéből veszik ehhez a bátorságot, és miből gondolják, hogy ez elfogadható? Sajnos játékfilmek gyakran mutatják be a „szerelmes” férfit, aki folyamatosan üldöz egy nőt „szerelmével”, ami lehetőséget ad a forgatókönyv írójának néhány humoros jelenet összehozására. A felnövekvő generációk ebből arra következtetnek, hogy ez a norma. Egy nőt addig kell üldözni, amíg be nem adja a derekát. Nonszensz! Nem segít a helyzeten bizonyos, közszájon járó, mókás megfogalmazások, mint például: Ha egy úrinő azt mondja, hogy NEM, akkor talán, ha azt mondja, hogy TALÁN, akkor igen, ha azt mondja, hogy IGEN, akkor nem úrinő. Ugyanis ebből az vehető ki, hogy a nők „kéretik” magukat. Egy női nemet nem kell komolyan venni. Persze, hogy nem, ha ilyen vicceket mesélnek egymásnak a férfiak: Gyere be hozzánk Kata – nem megyek – Kata gyedre be, ha mondom – nem megyek – Gyere már, ígérem nem baszlak meg – akkor meg minek mennék? Miközben a valóság ennél nem lehet távolabb. Egy nő nem azért „megy be” hogy megbasszák, ezt csak azok a férfiak hiszik, akik egy nőt kizárólag ezért „hívnak be”.

A férfiak egyszerűen képtelenek megérteni, hogy egy nőnek előbb érzelem kell, és utána jöhet a szex, mert egy férfinek kizárólag a szex kell, és utána vagy jön érzelem, vagy nem. Ezt G. B. Shaw így fogalmazta meg: Egy férfi számára a szex ára a házasság, míg a nő számára a házasság ára a szex. Csak hát ez a mondás 100éves. Mára ez is felborult, mert egyértelműen kiderült, a szex legnagyobb hibája, hogy nem lehet egyedül csinálni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

29 gondolat erről: „(1362) Férfias férfiak (a 4 napos “ünnepre”)

  1. “Mára ez is felborult, mert egyértelműen kiderült, a szex legnagyobb hibája, hogy nem lehet egyedül csinálni.”

    “Szegény ember kézzel nőz.”
    (Boros Lajos)

    🙂

  2. 1:
    Ha erről a posztról neked ez a hozzászólásod, akkor ezt én látleletnek fogom fel. 😀

  3. “… van aki dög nagy BMW-vel,van aki édesapja
    nevével,van aki bróker, a cég pénzével,de
    szegény ember kézzel nőz…” 😀

    forrás:

  4. Szóval nektek erről a posztról az jut eszetekben, hogy veritek a faszotokat? Megérdemlitek, hogy a nők halálra dolgoztatnak benneteket, majd kiforgatnak a javaitokból. 🙁

  5. El sem tudod képzelni Tibor-bá,mi minden eszembe jutott a posztról. Csupán poénnak linkeltem be az idézetet.

  6. Tibor bá, teljesen igazad van ezekben, amiket leírtál.

    De ide kívánkozik egy fontos megjegyzés: az ilyen szégyenletes esetek nagyrésze pont abból adódik, hogy nincs egy ilyen általánosan elfogadott, mindenki által értett és használt metakommunikációs nyelv, amin a férfiak és a nők üzenni tudnának egymásnak. Persze vannak ilyen jelzések, amiket használnak az emberek, de semmi garancia rá, hogy pont az, akinek szól, pont úgy érti, ahogy a küldő szánta. Ezt sajnos nem tanítják sehol, csak próbálkozással és pofára eséssel lehet megtanulgatni lassanként. Már az is egy nagy kérdés, hogy hogyan jelezze a férfi “elfogadható módon” a vonzalmát. Bizonyos társadalmakban bármilyen módon jelez a férfi, az szexuális zaklatásnak számít. Más nők a polgárilag elfogadható formákat férfiatlan finomkodásnak érzik. Nincs könnyű dolga az egyszeri nőzőnek. És akkor még a női metakommunikáció finomságairól nem is beszéltünk – amit nagyon sokszor nagyon könnyű félreérteni. Szerintem pont nem kéne a nőket lebeszélni arról, hogy expliciten kimondják a nemet, mert sokszor olyan ködösen érzékeltetik csak, hogy az maga a tragédia.

    (Ezeket korábbi emlékeimből merítem, hisz mostmár nős emberként nem űzöm ezeket a szép és kínos játékokat. A feleségemmel nem kell ködös célozgatások értelmét keresni, tökéletesen működik az egyenes beszéd.)

    Persze vannak aljas rohadék férfiak, akik elhatározzák, hogy megerőszakolnak egy nőt, és meg is teszik, de szerintem ez jóval ritkább, mint a félreértés.

  7. 8:
    Azért a helyzet nem ilyen rossz, mert egy adott kultúrán belül ellehet igazodni. Egy névjeggyel ellátott csokor virágot neme lehet félreérteni. Egy névnapra küldött kihegyezett üzenetet se lehet félreérteni. Ezeket pedig sokféle képen lehet lereagálni.

  8. 9: Igazad van, a helyzet nem reménytelen. De azért nem is egyszerű. Eligazodni el lehet, de azért nagyon könnyű pofonokba is futni közben.

    Ezt amúgy a Páva lány apropóján írtad? Az nyilván az utóbbi eset – az aljas, rosszindulatú fajtából.

  9. De a nők részéről is sutba dobták a korábbi normákat. Pl. a mindenfelé elterjedt nyilvános “kihívó” öltözködés (vetkőzködés) bátoríthatja a kizárólag nemi hormonok által vezérelt férfi “kommunikációt”.

  10. 11:
    Ez sikamlós terület. Amerikában vizsgálják, hogy a megerőszakolt nő nem volt-e kihívó. És ha kihívó volt, akkor meg lehet erőszakolni? Nincs két egyforma bírói ítélet.

  11. A női jelzések tudorai számára felteszem a következő feladványt:
    Egy házibulin egy félhomályos szobában, kettesben ül egy kanapén egy fiú és egy lány, szorosan egymás mellett, beszélgetnek. A fiú – próbaképpen – ráteszi a kezét a lány combjára. Erre a lány ledől a kanapéra.
    A kérdés: mit jelent a lány gesztusa – a kanapéradőlés? Elhúzódás a fiútól? Netán, hogy megadja magát, “tégy velem, amit szeretnél”? Vagy mást?

  12. 12: Ez tényleg sikamlós téma. Megítélésem szerint az erőszaktevő felelősségét semmilyen mértékben sem csökkenti a nő kihívónak vélt öltözködése, vagy általános gesztusai, főleg ha kellő időben egyértelműen kifejezte, hogy azzal a férfival azt nem akarja csinálni.

    Más kérdés, hogy a realitás az, hogy a feltüzelt kan ítélőképessége még a szokásosnál is rosszabb, a kedvezőtlen jelzéseket figyelmen kívül hagyja, és akár egy rosszalló pillantást is képes bátorításnak venni. Így egy olyan nő, aki rizokós területre téved (pl. este egyedül megy az utcán), jól teszi, ha minél kevésbé kihívóan öltözik és viselkedik. Nem azért, mert enélkül felelős lenne abban, hogy megerőszakolják, hanem azért, mert ezzel elkerülheti. A pénztárcámat sem hordom könnyen kiemelhető helyen.

  13. 13:
    Mindenképpen pozitív a gesztus a nőtől,mert ha nem lenne
    ” a fiú” neki szimpatikus akkor nem ülne vele
    kettesben félhomályban.És már előtte lelécelt
    volna a szituációból valamilyen óvatos indokkal.
    Legközelebb folytassa a ” fiú ” amit elkezedett 🙂

  14. 11, 12: Vajon más bűncselekményeknél mennyire veszik figyelembe az áldozat “kihívóságát”? Mondjuk, ha valakitől Ferrarit lopnának el, és azt mondaná a rendőrség, hogy egy ilyen kocsi szinte harsogja magáról, hogy megéri ellopni, tehát az extulaj tehet róla, hogy ellopták… Hát néznének nagyot az emberek…
    Ha valaki ékszereket hord, azzal azt reklámozza, hogy tessék engem kirabolni?
    Ha meg valaki ortodox zsidó, és annak megfelelően öltözködik az a nácikat (*) provokálja, hogy támadjanak rá, és nem jár neki ugyanaz a védelem, mint a “nem provokáló” embereknek?
    (* meg az ateistákat… de ők hivatkozhatnának bármiléyen vallási jelképre, hogy az provokáló számukra…)

  15. 13, Ábel: A kanapéra dőlt nő önmagában felhívás keringőre, akár van mellette valaki akár nincs. Akkor is, ha százágra süt a nap. 😉

  16. 17:
    Egyetértek. — Már az “én időmben” is. A tipikus folytatás, hogy ketten átmennek egy üres szobába, belülről bezárják az ajtót és dugnak egy jóízűt.

  17. Na akkor erre varrjatok gombot: a kanapéra dőlt lányra ráhajolva elkezdtem finoman szeretgetni. Mivel semmi reakció nem volt – még egy sóhaj se, egy idő után felhagytam ezzel, és kimentünk a többiekhez.

    Ez eddig egy unalmas történet. A durva az utóélet. Történt ugyanis, hogy hónapokkal később tudatták velem a barátaim, akikkel együtt voltunk a buliban, hogy a csaj azt terjeszti rólam, hogy majdnem megerőszakoltam. Többet nem is hívtak meg oda. Mondjuk ilyen hülye libával jobb is, hogy nem jutottunk messzebb. (Amúgy több mint 10 éves a történet, csak a tanulság kedvéért hoztam föl.)

    A dolog tanulsága az, hogy lányok, jelezzetek, minél előbb, és minél egyértelműbben! Ha tudod, hogy nem, akkor mondd is, a fiúk nem gondolatolvasók! Ha egy hevesebb, agresszívabb srácot fogott volna ki, lehet, hogy tényleg “megerőszakolják”, bár nem tudom mennyire lehet erőszaknak tekinteni azt, ahol nemhogy ellenállás nincs, nemhogy egy “nem” nem hangzik el, de még erre utaló gesztus sincs.

  18. 19:
    Akkor most kapaszkodj. A csajnak az volt a baja, hogy nem dugtad meg. Ezért bosszút esküdött. Azzal nem megy semmire, ha azt terjeszti rólad, hogy nem dugtad meg, de ha azt terjeszti, hogy megerőszakoltad, akkor mindenki ellened fordul. — Ha egy nő azt akarja, hogy megdugd, és nem teszed, élete végéig az ellenséged lesz.

  19. 20: Végülis lehet, hogy ez volt. Ezesetben mégjobban örülök, hogy nem kerültem közelebbi viszonyba egy ilyen aljas, hülye p-vel.

  20. 21:
    Félreérted. Ez a reakció a nők 99 százalékánál lép fel. A meg nem baszott nő halálos ellenséggé válik.

  21. 22: Azt elhiszem, hogy minden nő megsértődik és haragos lesz egy elmaradt dugástól. De tény, hogy vannak, akik ezt normálisan tudják kezelni. Több ismerősöm is van, akivel jó viszonyban maradtam ilyen incidens után.

  22. 23:
    Ebben az esetben látnak még benned valamifajta “fantáziát”.

  23. Szerintem az az átkozott emancipáció a probléma kulcsa.
    A nők manapság káromkodnak, traktort vezetnek, bodybilderkednek, leugatják a férjeiket, ha későn jönnek haza meg hasonló macsóságok…
    Nyilván felcsillan a férfitársadalom szeme, hogy oly sok évezred várakozás után végre van EGYENLŐ partner, aki ugyanazt akarja !
    Aztán jön a hideg zuhany, hogy az egyenlőségesdi erősen szelektív…
    A fene egye meg…
    Akkor mi haszon van belőle ?

  24. 25: Nem vagyok biztos benne, hogy jól értem: azt állítod, hogy az emancipáció az oka hogy bizonyos férfiak nőket erőszakolnak?

  25. Uraim, miről van itt szó? Azon hölgyektől eltekintve, akiket épp frissen elhagytak, és akik a romokban heverő szexuális önbizalmukat gyorsan szeretnék kicsit helyreállítani, egyéjszakásat felnőtt nők nem akarnak (az amerikai filmek női nem mérvadóak, az film és Amerika). Minden nő előbb ismerkedni akar, kipróbálni a férfit egyéb helyzetekben, merthogy minden nő KAPCSOLATOT akar – ami nem jelent feltétlenül házasságot. Azaz: lehet, sőt kell virágot küldeni, de nem egyből, előbb bizony be kell bizonyítani a hölgyeknek, hogy nagyjából mire vagyunk képesek – nem úgy értem, hogy mint szeretők, hanem mint barátok, vagy társak abban, amiben a nőnek erre van szüksége. Traktort vezet? Lehet, hogy előbb el kell vinni egy mg-i gépkiállításra, meg kell szerelni a traktorját, lefutni egy kört a mezőn… Van egy mondás: az a férfi, aki udvariatlan a nőkkel szemben, az ágyban sem teljesít. A nők ezt tudják. Nos, uraim, be kell bizonyítani, hogy mennyire s hogyan is „udvarias” az ember: inkább lovagias és előzékeny, elegáns jelenség, akivel színházba lehet járni, vagy gondoskodó, aki segít bevásárolni és megszereli a csapot, vagy jó életismerő, akár „kócs”, akivel a nő meg tudja beszélni a karrierje alakításának lehetséges módját (ha már egyenrangúságról esett szó)… Az udvariasságot és udvarlást tehát szinte szó szerint lehet érteni, mert ugye az udvar az ember életter(ület)ének egy része… Ja, és ha úgy értékeljük, a nő szintén többet akarna, közeledünk, de mégsem lesz „gálickő” a dologból, elég vagánynak kell lenni, hogy az ember azt mondja: „sajnálom, félreértettük egymást, szeretném, ha barátok lennénk” – és utána egy derűs mosolyt vágni annak nyomatékosítására, hogy nem sértődtünk meg. Ha pedig csak „simán” eltelt egy-két hét anélkül, hogy a nő bármilyen helyzetben a „felmelegedés” jeleit mutatná, nyíltan meg kell mondani, mit akarunk. Teljesen nyíltan, és hogy úgy mondjam: higgadtan – nem tolakvóan. A nő is akarhatja (nem biztos), de valami még visszatarthatja, ilyenkor kell a tiszta beszéd. Hogy is mondjam: a nőket lassúbb tűzön kell sütögetni, de rendesen figyelni is kell, hogyan reagálnak. (Az igazsághoz tartozik, hogy vannak esetek, amikor a nő kifejezetten szexuális kapcsolatot akar – nem egy éjszakát -, ami sokszor pont azt jelenti, hogy életük más területét nem óhajtják megosztani, de ott, az ágyban azt akarják, hogy szeressék őket, ne csak megdöngessék. Bizony, vannak ilyen nők, nem is kevesen – ők általában a szépre, kellemesre, apró, hétköznapi érzéki örömökre, akár kis szépségek dicséretére reagálnak; indításként a buliban közösen meg lehet kóstolni a jó falatokat, finomabb közeledés, mintha egyből vacsorára hívnánk valakit.)
    Ide kapcsolódik a visszautasítás problémája: egy nőnek egy férfit visszautasítani rémálom, főleg, ha személyes ismerős az illető, egyfelől mert tudja, hogy az mindenképp vágás a férfi hiúságán, másfelől, mert egy hiú ferfi könnyen bosszút áll (elég, ha „csupán” kibeszél, és nem a gyóntatószékben). Ezért ha egy nő akár finoman, de azt jelzi, hogy nem, akkor az nem. Pillanatnyilag biztosan.
    És még egy dolog: a virágcsokrot tegyük félre majdani feleségünknek, nem kell „csokrostul rohanni a falnak” (egy ilyen gesztus megintcsak lehengerlő lehet, ha nem kifejezetten ehhez van szokva a nő – szóval nagy valószínűséggel ezt a közeledést is cikis lesz neki visszautasítani).
    A nő akkor nyílik meg, ha bízik, a férfi céljához pedig a nő számára komfortos és kedvelt (mindkettő fontos) helyzeteken keresztül visz az út, a még semlegesnek mondhatótól a személyes örömig.

  26. 27:
    Kedves Éva, köszönjük, hogy mindezt leírtad nekünk, de – gondolom – csak a magad nevében, nem az összes nő nevében. mert azért elég különbözőek vagytok.

  27. Őszintén: nem.
    1. Nem, nem csak a magam nevében írtam, amit írtam. Nem vagyok már fiatal, elég sok kapcsolatot láttam magam körül tönkremenni, kialakulni – azért írom ilyen sorrendben, mert sokkal hamarabb szereztem tudomást a rossz házasságokról családi, ismeretségi körben, mintsem én és az én generációm a családalapítás korába léptünk volna. Fentiekben a sok kapcsolat tanulságainak egyfajta közös halmazát vázoltam, párkeresők számára.
    2. Nem, nyilvánvalóan minden nő nevében nem nyilatkozhatom.
    3. És nem, még a magam tapasztalata szerint sem ilyen minden nő. (Vagyis: igen, Önnek, kedves Tibi bá, igaza van abban, hogy a nők is sokfélék.) Még az alkalmi együttlétet keresők sem mind egyformák (bár én felnőtt nőkről írtam, ami itt nem az évek számát jelenti, inkább érzelmi és erkölcsi felnőttséget.)
    Mint említettem, életem során sokféle nővel találkoztam, beszélgettem. Ismertem egyebek közt álmodozó fiatalokat és már egyáltalán nem fiatalokat, magukat szerettető „kalandorokat” (igen, nőket, tudják, azokat, akik első látásra olyan „belevalóak”), házasságkerülő ambíciózusakat (akik azért szerették a férfiakat, csak nem feltétlen akarták férjnek őket), csalódott feleségeket – nem, nem megcsalt feleségekre gondolok, hanem olyanokra, akik házasságuk első éveiben megtapasztalták férjük „alacsony érdeklődését”, miután ők, a nők csalták meg a férjüket, és nem egyszer, és nem úgy, hogy aztán bűnbánatosan visszakullogjanak házastársukhoz, hanem, hogy úgy mondjam, tudatos döntés alapján: bizony kifelé tekintgettek a házasságból, de akkor már nem csak szexuális közösséget (értsd: szexuálisan manipulálható szoknyabolond férfit) kerestek, hanem bizony jobb partit is: pénzesebbet, sikeresebbet, mint amilyen a férjük volt. Ha pedig ilyet nem sikerült fogni, akkor képesek voltak (alkalmilag) lefeküdni „csupán” befolyásos férfiakkal, nem kis szívességek ellenében, maguk vagy a családjuk érdekében (adott esetben a férjétől való gyereke szakmai érvényesüléséért). Mások a szeretőikről szépen összegyűjtötték az információkat, hogy aztán évekkel később is, amikor a kapcsolat úgy már rég nem állt fenn, zsarolják a férfit, nem egyszeri és ugyancsak nem aprócska szívességért. Ezek a nők életmódot váltottak: hozzászoktak, hogy a férjük mellett rendesen szeretőjük is legyen, annak érdekében, hogy azt, amit házasságukban vagy házasságuk révén nem kaptak meg, mégiscsak megszerezzék.
    Bizonyára önök is ismerik a mondást, kedves uraim: a szexért így vagy úgy, de mindenki megfizet. Vannak férfiak, akik kifejezetten ilyen „szubkultúrában” élnek, mozognak, ismerik az adok-kapok ilyenfajta játékszabályait és ezek szerint, ezekhez szokva élnek (mert ilyen körök bizony vannak, ahol ez a modus vivendi) – nem minden férfi.
    Nem akartam lelombozni a fiatalokat, no. Hiszen „künn a tavaszban minden csoda csodát csinál” – amíg hiszünk abban, hogy létezhet jó kapcsolat, törni is fogjuk magunkat érte. Elvégre, hancúrtól eltekintve, alapvetően a férfiak rendes nőt akarnak, nem?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük