(1305) Szabad akarat? [A sorozat VIII. része]

Tibor bá’ online

 

~ab114Mivel a „Hinni, vagy nem hinni” elsősorban az Istenbe vetett hitről szól, rá kell mutatnom arra, hogy a nyugati világban az úgynevezett vallásos emberek egy jelentős része eléggé konfúzus lelkiállapotban van. Egyfelől mélyen hisznek a Bibliá­ban, másfelől viszont igen sokan szilárdan hisznek olyan dolgokban, amit a keresztény hit elutasít. Például abban, hogy a sors meg van írva.  Talán nem is gondolnak rá, de amikor az asztrológiai előrejelzést latolgatják, vagy jósnőhöz mennek, akkor a sorsba vetett hitről tanúskodnak. Elvégre hogyan is jósolható meg az, ami nincs valahogy előre „rögzítve”. Ez viszont nem egy újszerű elképzelés, hiszen ez az iszlám térhódításának egyik sarkköve. „Tehetsz, amit akarsz, sorsod elkerülni úgyse tudod.”

Csakhogy az európai civilizáció alapja, a zsidó-keresztény hitfolytonosság ezzel élesen szembeszegül. A Biblia szerint Isten az embernek szabad akaratot adott. Szó sincs nagy könyvről, szó sincs elkerülhetetlen fátumról. Szabad akarattal, magunk irányítjuk sorsunkat. A jövő még nem történt meg „elméletileg” se, éppen ezért sehol se létezik, ezért megjósolhatatlan. Éppen hogy tőlünk, a mi viselkedésünktől függ.

Aki először kitalálta a szabad akaratot, bizonyára pontosan tudta mit csinál. Egészen biztos arra spekulált, hogy a szabad akarat hangoztatásával a vallás követőinek nem lesz módjuk kibújni az isteni felelősségre vonás alól. Tehát a zsidó és a keresztény kultúra szerint az Embernek szabad akarata van, a jót vagy rosszat szabad akaratból Ő maga követi el, és Isten ennek megfelelően jutalmazza vagy bünteti. Ráadásul jól is hangzik. Az Ember szabad akaratának tudatában büszkén feszít a bőrében.

Ezt azonban újabban megkérdőjelezik. Hogyan beszélhetünk szabad akaratról, amikor minket a hormonok, ösztönök irányítanak? Gyakran hallhatjuk „a génjeiben hordozza a bűnöző életmódot”. Mi tehát az igazság?

 „Cogito ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) megállapítás a nyugati filozófia Descartestől származó, talán leghíresebb kijelentése, és egyben a legnagyobb problémát okozó gondolat az emberi agyat és elmét tanulmányozó neuróbiológusok részére.

Hívő emberek nézete szerint az elme egy különleges dolog, egy fajta anyagtalanság, aminek létét a halál nem szakítja meg. Ez lenne a lélek, vagyis ÉN a testemtől teljesen különálló valami, a szabad akarattal felruházott öntudatom. Napjainkban azonban a lélek eltűnő félben van. Descartes szerint az emberi elme oszthatatlan, de az agykutatók szerint az agy funkciói egyértelműen elkülöníthetők. Az agy alkatrészekből összerakott gépként működik, amin belül az öntudatnak nincs konkrét helye.

Az agysérülést elszenvedett emberek megfigyelése, például azoké, akik elveszítik forma felismerő készségüket, az agy számítógépszerű felépítését sugallja. Ennél is zavarba ejtőbb a tudat nélküli gondolkodás. Mi ez? Nos a tárgyak felismerése tudatunktól függetlenül történik. Beszéd közben tudjuk, miről beszélünk, de mind addig nem tudjuk pontosan mit fogunk mondani, amíg ki nem ejtjük szánkon a szavakat. A beszédünk levezénylését tudattalan automatizmus végzi, és súlyozhatja minden fajta olyan tényező, amiről nem tudunk. Az agykutatók nézetei így összegezhető: „az elme, amiről úgy tudjuk, hogy konkrétan irányít, valójában egymás kölcsönös irányítása alatt álló rutinok összessége”. Rá kell döbbennünk, hogy valami egy kicsit sántít ezzel a „szabad akarattal” kapcsolatban. Úgy tűnik, a közeljövőben divatos téma lesz belőle. Ugyanis egyre világosabbá válik, hogy tetteinket az agyunkon (tudat) kívül más dolgok is irányítják.

Ezzel természetesen nem fog mindenki egyetérteni. A szabad akarat és a rátámaszkodó felelősségre vonás, illetve felelősség érzet nehezen értelmezhető, ha helyette az agyunk elektromos és vegyi munkálkodása hozza meg a döntést. De nézzünk egy gyakorlatias példát!

Patricia Churchland filozófus professzorasszony (University of California) 2003-ban beszámolt egy esetről az Archives of neurology-ban. Ezek szerint egy középkorú, büntetlen előéletű, virginiai férfi pedofil fényképeket kezdett gyűjteni, majd molesztálni kezdte 8 éves nevelt lányát. Amikor erre fény derül eljárás indult ellene, ami bírósági tárgyalásba torkolt. Az eljárás alatt szexuális abnormálissága egyre kifejezettebbé vált, és mivel állandó fejfájásról és szédülésről is panaszkodott, CT vizsgálatnak vetették alá. Ennek során megállapítást nyert, hogy agyának frontális részén egy nagyméretű, ámbár jóindulatú daganat mutatható ki, ami ránőtt a szeptumra és a hipotalamuszra, vagyis arra a területre, amelyik a szexuális viselkedést szabályozza.

Az agydaganat eltávolítása után a férfi szexuális érdeklődése visszaállt a normálissá. Néhány hónappal később a férfi szexuális érdeklődése újfent a kiskorú lányok felé fordult. Egy újabb CT vizsgálat megállapította, hogy az előző műtétnél a koros sejtekből egy kevés bennmaradt, amiből egy újabb daganat fejlődött ki. A második műtétet követve a férfi szexuális preferenciája végérvényesen normálissá vált.

A fentiekben leírt eset után joggal tehetjük fel a kérdést, tumorral az agyában ennek az embernek volt-e szabad akarata? Felelősségre vonható-e tettéért? Daganata miatt a férfinek ellenállhatatlan, de rendellenes vágyai támadtak, ki volt „vetkőzve” önmagából.

Csakhogy agydaganat nélküli férfiaknak is lehet erős szexuális indítéka, mely adott esetben képes legyőzni éhségét, fájdalmát, akár életösztönét is, aminek elképesztően vakmerő (nem feltétlenül törvénytelen) cselekedett lehet a vége. Ezeket a nemi vágyakat a szeptumhoz tartozó neuronokra ható hormonok váltják ki. Tegyük fel a kérdést, szabad akarat szempontjából mi a különbség egy normálisnak mondható férfi és a fentiekben ismertetett virginiai férfi között?

A neuróbiológia, illetve általánosságban a viselkedésbiológia fokozatosan feltárja azokat a mechanizmusokat, amelyek kialakítják az egyént, meghatározzák, hogyan hozzunk döntéseket és tartsuk kordában indítékainkat. Megtudhatjuk, miként szabják meg génjeink azokat a vágyainkat, melyeknek beteljesülése kielégülést eredményez. Példának okáért már pontosan ismert, hogy emlősállatoknál az anyához való ragaszkodást az agy által kibocsátott oxitocin váltja ki, úgy, hogy neuronokhoz kapcsolódik. Ugyanígy a szexuális partnerhez való kötődés is oxitocin közvetítéssel jön létre mindkét fél agyában.

Az ilyen és ehhez hasonló neuróbiológiai felfedezések tényleg kérdésessé teszik az emberi akarat szabadságát. Úgy tűnik, hogy a szabad akarattal kapcsolatos hagyományos elképzelésünket kissé át kell szabnunk.

Ugyanis elméletileg az a szabad akarat, amit semmi nem befolyásol, vagyis az „akarat” mindenfajta befolyástól függetlenül jön létre. Tehát olyan „akarat”, amire az agyban lejátszódó vegyi folyamatok nem hatnak. Csakhogy azt már tudjuk, hogy ilyen nem létezik. Nincs agyunknak olyan elhatárolt része, amire azt mondhatnánk, hogy itt születik meg az akarat, és ez a terület minden külső (az agy más részéből származó) vegyi ráhatástól mentes.

Egyszerű bizonyítékként hadd idézzek egy részt Jonathan Sacks főrabi könyvében (The Persistence of Faith) szereplő megállapítást: „The deep sentiment we call human nature are formed by the primary groups in which we are raised. Handing children over to collective child-minders means raising a less emotional, striving and individualistic generation.” [Az emberi természetnek nevezett mély érzés a korai gyermekkorban alakul ki. Azok a gyerekek, akiket kommunális intézményekben nevelnek fel, érzelmileg szegények, törtetők és önzőek lesznek.] Ezt a tapasztalatot az izraeli kibucokban szerezte, ahol családok helyett a gyerekek közösségben összezárva egy-két felügyelőre bízva voltak nevelve. A végeredmény az, hogy a családon kívül felnőtt egyedek törtetően önzők és betegesen ambiciózusak lesznek. A betegesen ambiciózus azt jelenti, hogy mindenen és mindenkin átgázol egy kitűzött cél érdekében, de amikor a célt eléri, azonnal újabb, magasabb célt tűz ki maga elé. Az egyed egész élete egy véget nem érő hajsza egyetlen boldog pillanat nélkül.

Ezzel, a nevelésből adódó mélyreható pszichés sérüléssel a benne szenvedő egyedek tökéletesen tisztában vannak, azaz „tudnak” róla. Szeretnének rajta változtatni, de nem megy, mert ez a szélsőséges ambíció determinálja az egyed döntéseit, nem pedig a józan esze, ahogy ő hiszi.

Mint tudjuk a neuróbiológia világosan kimutatta, hogy az emberi szabad akarat egy sok ezeréves mítosz. Valójában valamennyien úgy döntünk, ahogy az belénk van programozva ösztön, korai tapasztalatok, kifejlődött komplexusok, neuróhormonok és egyéb tényezők összesített eredményének megfelelően.

Ezzel kapcsolatban van egy személyes élményem is, amit most megosztok az olvasóval. 1962-ben kilenc hónapot töltöttem Londonban, méghozzá munka nélkül, azaz rengeteg szabadidővel. Megélhetési gondom nem volt, tehát nekiláttam a város felfedezésének. Mondanom se kell, London csodálatos és bizony el lehet nézelődni akár 9 hónapon keresztül is. Nem sorolom fel mi mindent láttam, mert nem ez a lényeg. A megdöbbentő tapasztalat a Soho nevű városrészhez kötődik.

Egyik reggel úgy döntöttem, hogy keresztülbarangolok a Sohon, ami egy fajta vigalmi negyed, egy építészeti dzsumbuj bugyraiba bújtatva, amelynek az egyik sarkán található az „OXFORD CIRCUS” Metro megálló, innen indultam az izgalmasnak ígérkező nézelődésre. Alig haladtam 20 métert egy apró utcácska nyílt jobbra, majd tovább haladva egy falba ütköztem, ahonnan jobbra és balra lehetett fordulni. Aztán újabb sarkok és elágazások következtek, kitérők, körjáratok, stb. A lényeg az, hogy az önfeledt bámulódás közepette állandóan döntenem kellett (természetesen szabad akaratból) hogy merre folytassam az utam. Szabad döntéseimet kizárólag saját kíváncsiságom vezérelte, azt próbáltam kitalálni, melyik úton haladjak tovább, hogy minél érdekesebb élményekben legyen részem. Rengeteg bolyongás és nézelődés után megérkeztem a Piccadilly-re, onnan pedig hazamentem. Néhány nap múlva eszembe jutott, hogy Sohonak mindössze egy tört részét láttam, és elindulhatok egy újabb kiruccanásra.

Az eljárás ugyanaz volt, feljöttem az OXFORD CIRCLE metró megállóból és bevetettem magam a Sohoba. Természetesen nem ugyanazt akartam újra végignézni, hiszen volt még sok minden, amit nem láttam. A helyzet megegyezett a korábbival. Ahányszor döntenem kellett, na most merre menjek, minden esetben a kíváncsiságom kielégítése volt a cél, és legjobb szabad belátásom szerint döntöttem. Legnagyobb meglepetésemre a bolyongás végén pontosan ott kötöttem ki, ahol az előző alkalommal, vagyis a Piccadillyn. Természetesen meglepődtem.

Mi is történt? Minden egyes döntési pozícióban két elv vezérelt: minél érdekesebbet látni, és ne azt nézzem, amit a múltkor láttam. Ez utóbbit azonban nem nagyon vettem figyelembe, elvégre a variáció olyan nagynak tűnt, hogy nem tartottam szükségesnek különleges figyelembe részesíteni.

Számomra egyértelmű volt, hogy egymást követő néhány tucat döntés csak azért egyezhetett meg, mert egy általam ismeretlen, mondhatnám tudat alatti „valami” vezérelte tudatos döntéseimet.

Aztán hónapokig nem gondoltam a dologra. Mielőtt elutaztam volna, magam mögött hagyva Londont, ki tudja mennyi időre (14 év lett belőle), még egyszer ellátogattam a Sohoba és az csak természetes, hogy megint az OXFORD CIRCLE állomástól indultam. Ekkor már annyira régi volt az utolsó látogatásom emléke, elsősorban a közben ért számtalan élmény miatt, hogy eszembe se jutott annak figyelése, hogy korábban merre jártam, egyszerűen csak bolyongtam, de meg se lepődtem, amikor újfent a Piccadilly-n találtam magam.

Átgondolva a történteket, arra a következtetésre jutok, hogy az én szabad akaratomat valami agyi mechanizmus szabályozza. Igen, én döntök, szabadon, de ott benn valami befolyásol döntésemben. Igaz, az a valami „ott benn” szintén én vagyok, nem külső tényező, a kérdés csak az, hogy került oda?

Most vizsgáljuk a szabad akaratot egy hívő keresztény oldaláról az érdekesség kedvéért párbeszéd formájában:

Tibor bá’: Ön tehát egy hívő kereszténynek vallja magát.

A hívő: Természetesen.

T: Ismeri ön a hiszekegyet?

A hívő: Természetesen.

T: Elkezdené?

A hívő: Hiszek a mindenható Istenben, az ő szent fiában, az úr Jézus….

T: Köszönöm, köszönöm, tehát a mindenható istenben?

A hívő: Természetesen

T: Ön szerint tehát az isten mindenható?

A hívő: Ez magától érthető.

T: Akkor térjünk át egy kicsit más területre! Hisz-e a Bibliában?

A hívő: A Bibliát isten sugallatára írták, tehát hiszek benne.

T: A Biblia szerint az isten az embernek szabad akaratot adott.

A hívő: Pontosan. Az embernek szabad akarata van.

T: Ha az isten mindenható, ahogy ebben ön hisz, akkor istennek ismernie kell a jövőt is.

A hívő: Isten mindenhatósága azt jelenti, hogy nincs előtte akadály, Tehát ismeri a jövőt is.

T: Ha az isten ismeri a jövőt, akkor a jövő egy adott, fix dolog, ami eleve létezik. Hiszen ami nem létezik, azt nem lehet ismerni. Egyetért ezzel?

A hívő: Úgy gondolom, hogy igen. A mindenható isten ismeri a jövőt, vagyis azt, ami történni fog.

T: Egyet ért azzal, hogy amit isten ismer, ami történni fog, az nem megváltoztatható.

A hívő: Nem tudom hova akar kilyukadni, de isten a tényleges jövőt ismeri, ami nem megváltoztatható.

T: Nos, ha a jövő nem megváltoztatható, akkor eleve el van döntve, hogy mi fog történni.

A hívő: Hát ha így lebontjuk, akkor valóban azt kell mondanom, hogy a jövő bizonyos értelemben el van döntve, legalább is isten ismeretei szerint.

T: Ebben az esetben hol van tere az én szabad akaratomnak. Az én olvasatomban, nekem azt kell tenni, amit isten eleve tud.

A hívő: Én ezt másképp látom. Szabad akaratból az ember tetszése szerint dönt. Az más kérdés, hogy isten előre tudja hogyan fogok dönteni.

T: Be kell vallanom, hogy megfogott. Az ember szabad akarata nem zárja ki egy feltételezett isten mindenhatóságát, és ami fordítva is igaz. De akkor fel kell tennem azt a kérdést, hogy vajon istennek van-e szabad akarata?

A hívő: Ez egy felesleges kérdés, mert ha isten mindenható, akkor természetesen szabad akarata is van, bár az ő esetében ezek a fogalmak üresen csengenek.

T: Mondhatom-e azt, hogy a mindenható isten előre tudja saját Sorsát?

A hívő: Igen, mondhatnánk, ha ezek a fogalmak ránézve is érvényesek lennének.

T: Ezt hogyan érti?

A hívő: Nem hiszem, hogy isten esetében beszélhetünk időről, jövőről és múltról.

T: Miért nem?

A hívő: Nézze, ha a tudomány megengedi magának annak feltételezését, hogy a Világmindenség mindig volt és mindig is

lesz, azaz a lét időben és térben végtelen, amit persze az emberi agy nem tud felfogni, akkor ezt isten esetében is feltételezhetjük. Ez csakis így lehet fair.

T: Igen, ebben igaza van. Most már csak egyetlen egy dolog nem fér a fejembe. Ha ön a tudományra hivatkozik, ami szerint lehetséges a világban olyan, amit az emberi agy nem érthet meg, miből gondolják, hogy az isten bizonyíthatatlan létezése érthető?

A hívő: Isten létezését nem érteni kell, hanem hinni.

T: Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre.

Szabad akarat? Vágjunk a sűrűjébe! Nos, amennyiben a témát alaposan körbe akarjuk járni, akkor először is néhány kapcsolódó fogalommal kell megismerkedni (és kitárgyalni) megfelelő szinten. Ezek felvetik a következő nagy kérdések tisztázását:

Determinisztikus-e a Világmindenség?

Mi az öntudat?

Mi a „valóság” és megismerhető-e?

Sort kerítünk rájuk.

________________________________________________________
________________________________________________________
__________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

22 gondolat erről: „(1305) Szabad akarat? [A sorozat VIII. része]

  1. Ezek jó összetett dolgok, így megérteni.

    A végső kérdéseknél az jutott eszembe, hogy ez már inkább pszichológia amiket itt vizsgálsz. Neurobiológia, ember és valóság. Egész érdekes dolog lehet a pszichológia is. Mindig elkerülte a figyelmemet és sok érdekes dologra ráirányítod a figyelmemet, ami korábban nem tudatosult bennem.

    Készítettél már felmérést az olvasóid világnézetéről? Vagy ez túl magánszféra lehet?

  2. 1305 poszt.
    Tibor bá says:
    “…..A Biblia szerint Isten az embernek szabad akaratot adott. Szó sincs nagy könyvről, szó sincs elkerülhetetlen fátumról.”

    Gen 1:26-31 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
    Gen 1:29 És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lõn. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap. (Szabad akarat. – i.e. ‘to be’
    De !! ENNEK ISA. 45:7-9 ELLENTMOND..”Isa 45:7-9 (ÉN vagyok) “Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem! Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhõk folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt! Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?” ( Predesztináció – i.e. ‘not to be’
    Ha megnéznéd ‘laszlovar channel ‘Playlist Religion’ videokat éppen a biblikus kontroverzális ellentmondásait stb., stb. tárom fel.

  3. 2:
    Igazán sajnálom, hogy nem másoltad be a fél Ó-szövetséget. 🙂
    Egyébként van saját véleményed is? 🙂

  4. Pár héttel ezelőtt elkezdtem mondogatni egy nevet, de fogalmam sem volt, hogy miért. Ez a név Deepak Chopra. Még mondtam is a húgomnak, hogy nem tudja ki ez az ember? Vagy hol hallhattam róla? Biztos egy művész, mondta. Gondoltam, megnézem az interneten, de erre nem vettem a fáradtságot magamnak. Aztán néhanapján még mondtam párszor, hogy Deepak Chopra, olyan jól hangzott.

    Most reggel elkezdtem olvasni a posztját Tibor bának, természetesen van önálló véleményem a szabad akaratról, de gondoltam, megnézek pár linket a neten, ami ezzel foglalkozik, hogy megerősítsem a véleményemet vagy árnyaltabb képet kapjak a dolgokról. Erre az egyik ilyen oldal éppen egy Deepak Chopra idézettel kezdődik, alig tértem magamhoz a meglepetéstől. Egyébként indiai költő és foglalkozik ilyen dolgokkal, amik az élet lényegével kapcsolatosak.

    De visszatérve a poszt témájához, szabad akarat egyértelműen létezik! Már több hozzászólásomban is említettem más posztokon, hogy a tudat határozza meg a létet, sőt bátorkodtam olyan kijelentéseket is tenni, amiért sok materialista szemléletű hozzászóló enyhén szólva stupidnak nevezett, szóval azt állítottam, hogy a fizikai világban csak az a dolog létezhet, aminek van egy tudatos megfigyelője.

    A kvantumfizika éppen ezekkel a jelenségekkel foglalkozik és a világot egy mátrixként fogja fel, a kvantum lehetőségek végtelen tárházaként egy mindent átfogó energiamezőben, ami mindent összekapcsol és ebben a tudatos energiamezőben mi hozzuk létre a fizikai világot a tudatunkkal. A szabad akarat nem más, mint hogy eldönthetjük, hová irányítjuk figyelmünket. A kreativitás, intuíció is ebből a mindent átható tudatból származik, ami által tudatunkat nyitottá tesszük a legjobb lehetőségek megvalósulására vagy éppen nem.

    A fizika tudománya paradigmaváltás előtt áll és bizony a világmindenség és benne az ember egészen másként is működhet, mint ahogy eddig gondoltuk. A kvantumfizikában csak múlt van, a jövő teljesen nyitott, mindent a tudat határoz meg, a megfigyelő. Az intuíció és a szabad akarat is létezik éppen ezért.

    Ha Isten nyelvére akarom lefordítani az egészet, akkor Istennek létezik egy üdvtörténeti terve, amelyben minden embert üdvösségre teremtett, de szabad akaratot adott, hogy akarunk-e együttműködni vele vagy sem. Az üdvtörténeti terv mindenképpen megvalósul, de saját élete mindenkinek a kezében van. A teremtés most is zajlik, társteremtők vagyunk szabad akarattal és intuíciókkal, melyek Istentől származnak, de a jövőnk a kezünkben van és teljesen nyitott.

    Amit a poszt is mond, személyiségünknek van egy olyan része, amely megélt dolgainkból predesztinál valamire, de a kreativitás, intuíció, szabad akarat ezektől függetlenül átírhatja jövőnket bármelyik pillanatban, ha tudatosítjuk magunkban, kik is vagyunk valójában és merre tartunk.

    Egy-két érdekes link a kvantum-énnel kapcsolatban:

    http://hooponopono.eliveport.com/?modul=oldal&tartalom=1164068

    Sors vagy szabad akarat?

    http://kvantumszemlelet.hu/cikkek/96-sorsvagyszabadakarat

    Deepak Chopra:

    http://brihaspati.net/downloads/Deepak_Chopra_Tokeletes_egeszseg.pdf

  5. Az emberi szabad akarat rövid távon valóban determináltnak látszik, gondoljunk csak akár a Tibor bá’ által (jogosan) gyakran emlegetett nemi vágyra, de akár a számtalan szokásunkra, melyeket hosszú idõ alatt kialakítunk. Látszólag ki vagyunk nekik szolgáltatva.
    Mégis, vannak, ha nem is sokan, akiket ezek egyikétõl-másikától valóban szabadon tudnak élni, és saját szabad döntéseket hozni.
    Ez felveti a lehetõségét annak, hogy az ember hosszabb távon már szabaddá válhat – legalább részlegesen. És ha lehetséges legalább egyetlen szabad döntést hoznunk az életünkben, akkor létezik a szabad akarat, sõt, a szabadságunk egyfajta szándékos ön-neveléssel még növelhetõ is! Hogy a szabadságunk nem abszolut, nem végtelen, az nem cáfolja a szabad akarat létét!

  6. 4:
    Természetesen “akarhatunk”, de nem szabadon. Amikor hozol egy döntést, amiről azt hiszed, hogy te magad hoztad, az tulajdonképpen a logikus válasz és a belső késztetés kompromisszuma. Kicsit az ösztön is ki van elégítve, és egy kicsit az akaratod is érvényesül. — Nem az utcán dugsz, ahol rád jön az indulat, hanem megvárod, amig hazaérsz. 😀

  7. Az Isten abszolut szuverenitása látszólag cáfolja az emberi szabad akaratot, hiszen ha Isten mindent elõre tud, akkor az ember szimplán végrehajt egy elõre “megírt” forgatókönyvet, hiszen nem tudja (tudná) az akaratát a végtelen és mindenható Isten ellenében érvényesíteni.
    Isten szuverenitása azonban arra is kiterjed, hogy a korlátlan hatalmát az emberi (részleges) szabad akarat érdekében egy mértékben korlátozza. Ennek egyébként egyetlen célja van, az, hogy az emberek egyenkénti hitre jutása (megtérése) ne egy manipuláció vagy kényszer hatására, hanem önkéntesen történjen.
    Visszatérve a forgatókönyvre, amely viszont tényleg meg van írva, azon nem lehet módosítani terv-szinten. Mégis a szabad megvalósításban az emberek egyenként szabadon választanak maguknak szerepet az egyik vagy a másik oldalon.
    Száz szónak is egy a vége, az isteni teljescszuverenitás és az emberi részleges szabad akarat egyszerre igaz a Biblia teljes tanítása alapján. Amit persze szabadon el lehet ismerni vagy vissza lehet utasítani, mint azt mindjárt meg is láthatjuk! 🙂

  8. 7: Igen, arról van szó, hogy Isten meghatározott célból hozta létre a világot és benne minden embert. Ennek megfelelően alakította ki a feltételeket és adta a tálentumokat. Az embernek saját magának kell megtalálnia, mi a terve Istennek az életével. A szabad akarat abban nyilvánul meg, hogy az Isten által javasolt utat örömmel teljesítjük-e, rátalálva ezzel arra az útra, ami a legjobb nekünk vagy önzésünkkel fellázadunk ellene, hogy mi jobban tudjuk, mi a jó nekünk. Isten terve tehát mindenképpen megvalósul, de ezen belül tág kereteket biztosít minden embernek, hogy rátaláljon feladatára.

    A világmindenség tehát bizonyos szempontból determinisztikus, amennyiben Isten terve mindenképpen megvalósul, de ezen belül minden egyes ember szabadon eldöntheti, hogy csatlakozik-e Istenhez a rászabott feladat teljesítésével vagy önzően fellázad ellene.

    Az öntudat nem más, mint felismerni személyes feladatunkat Isten tervében, amely tálentumainkkal és lehetőségeinkkel összhangban azt jelenti, hogy munkálkodjunk saját üdvösségünkön, teljesítsük a szeretet szolgálatot és találjunk rá küldetésünkre.

    A valóság megismerhető, amennyiben tudatosan figyelve magunkra, képességeinket kamatoztatva megragadjuk a lehetőségeinket a szeretettel összhangban és hasznosan tevékenykedünk. A valóság csak személyesen és tapasztalatok által ismerhető meg, amely mindenki életében megmutatkozik és nyilvánvalóvá válik, aki Istennel összhangban munkálkodik.

  9. Milyen szabad akarat?Ha mindenki azt csinálna amit akar,jól kinéznénk…. 🙂

  10. Tibor bá says:
    „Átgondolva a történteket, arra a következtetésre jutok, hogy az én szabad akaratomat valami agyi mechanizmus szabályozza. Igen, én döntök, szabadon, de ott benn valami befolyásol döntésemben. Igaz, az a valami „ott benn” szintén én vagyok, nem külső tényező, a kérdés csak az, hogy került oda? “
    Szerintem a Soho vándorlásod és a 2 mondat fent, összegezi az 1305 poszt mottóját.
    Kilométer kövekben a szabad akarat meghatározásával kezdem. A szabad akarat szerintem független a termeszetbeli és társadalmi törvényektől, szokásoktól. Véleményem az, hogy az embernek választási lehetősége van, amit sokszor összekever a szabad akarattal. Plul.: – micsoda csodás akarata van – mondjuk, ha egy kemény alkoholista, dohányos stb. lemond az uralkodó SZESZÉLYÉRŐL és többé nem iszik alkoholt és nem dohányoz, melyet az állat/embernél az 5 érzékszerv: látás, hallás, izlelés, tapintás és szaglálás táplál. Sőt, továbbmenve,ha többé nemis káromkodik, tiszteletben tartja a szokásokat és, nem fingik mise alatt suttyomban a templomban, és meggyónja bűneit, istenfélő emberré lesz. Csoda történt! Pedig mindez valójában csupán a ‘szabad’( munkaadójától környezetétől független) ember választási lehetősége. A szabad akaratnak gondolom -nincs multja se jövője, mindig a ‘belső’ óra ‘masodperc’ ketyegésével a folyamatos jelenenben él és a a körülményeknek megfelelően cselekszik.
    – Co(g)ito ergo sum. – Mondjunk le a sex-ről! Ha normális egészséges emberről van szó, úgy a fajfenntartás ösztöne még álmaiban is megdönti lemondását. Ha az embernek van szabad akarata, ez nem történhet meg. Gondolkodás?_ Probáljuk meg. Légyünk csendben (ÉBREN) gondolatok nékül vagy 10 percen át. Ha van szabad akaratunk, megtehetjük. Sőt, tovább vihető. Az u.n. mély álomban még 2.5 óra is lehetséges és az ember frissen ébred. Én úgy vélem és hiszem, hogy a ‘szabad’ mindentől és mindenkitől független embernek (éber) élmélyén keresztül minden lehetőség megadatott hogy,válasszon, de akaratból egy hajszálat sem vethet kopasz fejére. Így, magamról szólva eltűröm, hogy legyek a fejemen vitustáncot járjanak. 😀

  11. 10:

    Olvasd el figyelmesen, egymást követve ötször a posztot. És utána nyilatkozz! 🙂

  12. Tibor bá’ Says:

    11.
    “Olvasd el figyelmesen, egymást követve ötször a posztot. És utána nyilatkozz! :)”

    Soraiddal adom valaszom.:D
    Ha a Bibliát átolvasod 10- szer is,elméd annyira tömve a tudományos mende-mondákkal, hogy a lélekvilágának nincs helye ott. Ezért összekevered a szabad akaratot a helyzetben megadott választás lehetőségével. Hol, miben, mikor volt szabad akaratot?
    Sohoban?? Ott a kivánciság kergetett jobbra balra. Nézelődtél kb. mint kisgyerek a Tescoban.
    Menj be a parlamentbe és szabad akaratból járd körbe s ha Orbánra talász mond meg neki véleményed, ahogy a bloggodon teszed. Majd megtapasztalod a következményeket, vagy ne igyál, egyél egy hétig s majd megtapasztalod a testeden, szelledben a következményeket. Nos, ennyit a szabad akaratról… más világban élünk. Semmi hiba. Nem értjük egymást.:D Sorry

  13. Úgy tűnik, nehéz kilépni egy megcsontosodott gondolatkörből.

    A jó ateista úgy okoskodik, hogy ugye, ha nincs Isten, akkor minden mechanikusan, fizikai, kémiai, biológiai törvényeknek megfelelően programszerűen történik.
    Viszont ha van Isten… akkor is.
    Ateistaként fenntartja magának a szabad akarat koncepcióját, neki nincs szüksége felsőbb hatalom útmutatására, tud ő dönteni egyedül is, de a hívőről már nem feltételezi ugyanezt.
    Pedig pont fordítva… a pusztán anyagi világ a saját törvényei alapján szűkebb korlátok közé van szorítva, mint a szabad akarattal rendelkező egyén, aki dönthet hogy jót tesz vagy rosszat.
    A tudósok egymás után találják meg a homoszexualitásért, a bűnözésért vagy a kábítószerfüggésért felelős géneket, és már tudják is ezeket manipulálni. Én itt inkább a szabad akarat LÉTEZÉSE elleni erőfeszítéseket látom előtűnni. Ebbe az irányba mutat a marketing és a politikai tudatmódosítás jelensége is.

    Ha a vallásban nem léteznek szabad akarat, akkor nem létezne se agonosz, se a bűn, se a bűnhődés koncepciója. Milyen logika alapján kellene bárkit is megbüntetni, ha előre borítékolható volt hogy bűnözni fog, és NEM tehetett ellene semmit?
    Kit tántoríthatna el a pokollal való büntetés, ha a bűnösök bűnre vannak programozva?
    Ha a szabad akaratot kiikitatjuk a vallásból, akkor az egész értelmetlenné válik. Hazudni sincs értelme a szabad akaratról, mert lényegtelen, hogy valaki hiszi-e hogy szabad, ha tetteinek eredménye ugyanaz. Ugye azért csapunk be valakit, hogy MEGVÁLTOZTASSUK cselekedetei pályáját, és nem azért, hogy mindent ugyanúgy csináljon.
    Tehát egy “eleve elrendeltetett” világban a szabad akarat kitalálása nem oszt, nem szoroz.

    Elismerem, a keresztény Bibliának, főleg az Ószövetségnek vannak rázós pontjai, de a szabad akarat nem az.

  14. Tibor bá, könnyű úgy csőbe húzni az elképzelt dialógusban a hívőt, hogy csacsiságot adsz a szájába! Az én válaszom:
    “T: Ha az isten mindenható, ahogy ebben ön hisz, akkor istennek ismernie kell a jövőt is.”

    Hívő: A mindenhatóság nem azonos a mindentudósággal. Természetesen Isten nemcsak mindenható, hanem mindentudó is, így ezen túlléphetünk. Mivel nincs egy előre meghatározott jövő, hanem a szerteágazó lehetőségek egy tere, Isten nem a még nem létező jövőt ismeri, hanem a lehetőségeknek ezt a tárházát. Tudja, hogy mi következik abból, ha a különböző lehetőségek valósulnak meg. Tudja, hogy mi lesz abból, ha megcsalom a feleségem, vagy abból, ha hűséges leszek hozzá és így tovább.

    Na, innen folytasd, Tibor bá.

  15. Azt hiszem, hogy a beszéd és a gondolkodás között elsiklott a különbségtétel. A gondolkodom, tehát vagyok, valamint az alábbi gondolat eltér:
    “Beszéd közben tudjuk, miről beszélünk, de mind addig nem tudjuk pontosan mit fogunk mondani, amíg ki nem ejtjük szánkon a szavakat. A beszédünk levezénylését tudattalan automatizmus végzi, és súlyozhatja minden fajta olyan tényező, amiről nem tudunk.”

    Már korábban volt róla szó, hogy a kisgyermek előbb tanul meg gondolkodni és utána beszélni.
    Valami olyasmi, mint az önvédelmi harcnál is előbb begyakoroljuk a mozdulatokat, hogy éles helyzetben, azaz használat közben gondolkodás nélkül menjenek a mozdulatok.
    A beszédnél (idegen nyelvnél hatványozottan) is használunk panelokat, gondolkodás nélküli kijelentéseket is. De egy tett elhatározása, hogy pl. kirabolok egy bankot vagy hogy felhagyok a káromkodással, az már gondolkodás eredménye. Itt miért nem beszélhetünk szabad akaratról, ha nem szervi eredetű kényszeres cselekvésről van szó, mint a gyermekmolesztálásos példa esetében? Az én példámban ez a kleptománia vagy kényszeres káromkodás. (De mondjuk ezek az emberek jogi értelemben nem is feltétlen cselekvőképesek.) Senki nem szeretné felmenteni egy bűnözőt arra hivatkozva, hogy jajj, de sanyarú gyermekkora volt. Ettől még bizonyos korlátok között kell mozognunk, mert én pl. soha nem leszek matekszámoló zseni, tehát ha én mindenképpen fejben akarok hét számjegyet szorozni, akkor sem fog menni. Így bizonyos értelemben valóban nincs szabad akaratom, noha cselekvőképesnek számítok, hiszen ennek a képességnek a hiánya nem káros a társadalomra. (Bár ha a CHF hiteleket vesszük, még ez sem biztos.) Hú, de bonyi. 🙂
    Összegezve: muszáj magunknak szabad akaratot adni, hogy élhetővé tegyük társadalmunkat.

  16. A predesztináció tana a kálvini reformáció ideje óta azért elég sok keresztény agyába is el lett ültetve, nem minden keresztény vallja a szabad akaratot.
    A Bibliában lehet találni ilyen, meg olyan nézetek alátámasztásához megfelelő muníciót is, többszörösen ellentmond magának a Biblia, amit a hívők általában úgy kezelnek, hogy tudomást se vesznek a nekik nem tetsző részekről, a szívüknek kedves szövegrészt meg sűrűn felemlegetik “a Bibliában is meg van írva” kísérőszöveggel, mintha azzal a nézetük igazsága bármilyen alátámasztást kapna.

    4: “A kvantumfizika éppen ezekkel a jelenségekkel foglalkozik és a világot egy mátrixként fogja fel, a kvantum lehetőségek végtelen tárházaként egy mindent átfogó energiamezőben, ami mindent összekapcsol és ebben a tudatos energiamezőben mi hozzuk létre a fizikai világot a tudatunkkal.”

    Ez egy áltudományos blabla, fogalmad sincs a kvantumfizikáról. Megpróbálsz visszaélni azzal, hogy akik ezt olvassák szintén fogalmatlanok a kérdésben, de te eljátszod nekik a szakértőt, és így akkor is elhiszik amit állítasz, ha semmi köze a valódi kvantumfizikához.

    “Ha Isten nyelvére akarom lefordítani az egészet”

    Milyen szerencse, hogy van ilyen tolmácsunk… 🙂

    “akkor Istennek létezik egy üdvtörténeti terve, amelyben minden embert üdvösségre teremtett, de szabad akaratot adott, hogy akarunk-e együttműködni vele vagy sem. ”

    http://ateistamembazis.hu/?p=848

  17. 8: “Igen, arról van szó, hogy Isten meghatározott célból hozta létre a világot és benne minden embert. Ennek megfelelően alakította ki a feltételeket és adta a tálentumokat.”

    Például a Száhel övezetben már gyerekkorukban éhen haló emberek kiváló példái annak, hogy Istennnek nagyon fontos terve van/volt velük, és ennek megfelelően adott nekik tálentumokat. Csak kaját nem adott hozzá. Nekik nem jött a napi cipóval a madárka, mint állítólag remete szent Pálnak.

    “Isten terve tehát mindenképpen megvalósul, de ezen belül tág kereteket biztosít minden embernek, hogy rátaláljon feladatára.”

    Ezek szerint a gyerekek tömeges éhhalála is Isten terve volt, no meg a katolikus egyházban elharapózott pedofília is Isten terve volt, ami mindenképpen meg kellett valósuljon… Szép kis hited van.
    http://ateistamembazis.hu/?p=725

  18. 17.

    Isten tervezhetett volna robotokat, de nem azt tette.
    Az, hogy például TE mit teszel az éhező afrikai gyerekekért pontosan mutatja hogy szabad akaratod van. És nem Istenre kellene kenni a dolgot, mert TE megmenthetnél legalább százat, de kényelmesebb Istent hibáztatni. (ha már valóban annyira fájnak neked azok az afriaki gyerekek, és nem csak felhasználod őket elképasztően cinikus formában.

    De nem kell Afrikáig menni.
    A fejlett országokban többen halnak meg autóbalesetben és rákban, mint Afrikában éhen.
    Mégsem tiltják be az autókat és az egészségtelen életmódot, mert a társadalom elfogadja ezeket az “áldozatokat”.
    Naponta tízmilliók ülnek úgy autóba, hogy tudatában vannak, hogy megölhetnek egy, a labdája után futó gyereket.

    Az afrikai gyaerekek NEM Isten miatt éheznek, hanem mert a fehér ember elfoglalta azt a kevés termőföldet és luxuscikket termel rajta, kávét, kakaót, satöbbi… Szétverte a hagyományos közösségeket, és megakadályozta, hogy természetesen újjászervezeődjenek, mert valahol mindig volt valami arany, gyémánt, vagy egy jól használható korrupt diktátor…

  19. 18: Álljon meg a menet, nem én bizonygatom, hogy én vagyok a mindenkit szerető mindenható… Ne engem kérj számon az afrikai éhezésért, meg a pedofil papokért!

    Ha extragalaxis szerint Isten mindenkit szeret, és mindenben az ő terve valósul meg, akkor nézzen körül a világban, és próbálja meg ezeket is beilleszteni az elméletébe. Számomra ezek elég jól igazolják, hogy az általa képzelgett Isten nem létezhet. Szerintem az a cinikus, aki a Jóistenke mesét hirdeti egy ilyen világban.

    “Mégsem tiltják be az autókat és az egészségtelen életmódot, mert a társadalom elfogadja ezeket az “áldozatokat”.
    Naponta tízmilliók ülnek úgy autóba, hogy tudatában vannak, hogy megölhetnek egy, a labdája után futó gyereket.”

    A mérnökök dolgoznak rajta, hogy a gyalogosgázolások kisebb kockázattal járjanak, de ha lenne mindentudó mindenható Jóistenke, sokkal egyszerűbb lenne neki mindenkit megmenteni a balesetektől… Ha lenne Isten, akkor a töréstesztekre szükség se lenne.
    http://ateistamembazis.hu/?p=972

    “Az afrikai gyaerekek NEM Isten miatt éheznek, hanem mert a fehér ember elfoglalta azt a kevés termőföldet és luxuscikket termel rajta, kávét, kakaót, satöbbi…”

    Bizonyára azért, mert ez volt Isten terve, ami mindenképp megvalósul extragalaxis hite szerint… Vagy csak a szép dolgokra szabad rámondani, hogy Isten tervei szerint alakult?

    De ugyebár a Bibliában van olyan mese is, hogy az égből potyog a kaja, termőföld se kell hozzá, mert Isten csodát tesz, hogy a szívének kedves nép életben maradjon. Meg emlegettem Remete Szent Pált is, aki a mese szerint szintén megélt Isten mindennapi csodás ételadományából termőföld nélkül is. Kár, hogy ezek a csodák csak a mesékben elegendőek arra, hogy bárkit is élelmezzenek. Hol vannak a mindenható csodái, vagy miben nyilvánul meg az ő nagy szeretete az éhhalál szélén lévő gyerekek esetében?
    És kik (voltak) a felelősek a papi molesztálásokért? Az is az isteni szeretet és a mindenképp megvalósuló terv része, ami az áldozatokkal történt?

  20. 19.
    “Bizonyára azért, mert ez volt Isten terve…”

    Itt megint a robotok – szsbad akarat dolog áll szembe.
    Istennek az a terve, hogy az ember szabadon boldoguljon.
    TANULJA MEG hogy tetteinek következményei vannak, hogy hallgasson a lelkiismeretére.

    Én a gyerekeimnek soha nem mondtam, hogy “ne szaladj mert elesel!”… Hadd tudja meg. Nem hipóztam ki a lakást hogy baktériummentes legyen, hanem virrasztottam, amikor 40 fokos lázban hánykolódott, és segítettem hogy átvészelje.
    A negatív dolgok akár fizikailag, akár az immunrendszerben erősítenek bennünket.
    Ha eltűrjük az éhezőket meg a pedofil papokat, akkor az a mi hibánk. Valahol mi fogunk fizetni érte, ha nem tanulunk, és nem immunizáljuk magunkat a gonoszság, az önzés ellen.

    Egy másik példa: Nézz meg egy sportolót… mennyi szenvedés, lemndás, sérülés és kudarc kell ahhoz, hogy a csúcsra jusson?
    Sokszor az edzőre hárul a feladat, hogy kellően gyötörje vagy jutalmazza a cél érdekében. A sportoló bármelyik pillanatban feladhatja, hogy elege volt a szenvedésből… de a legtöbb esetben szabad akaratával együtt kínlódik, mert tudja, hogy van értelme.

    Nem Isten “dolga” hogy a szenvedőket megsegítse, hanem a miénk.
    Megadott hozzá minden lehetőséget, a szabad akarattal együtt.
    Ezzel együtt megadott egy csomó útmutatást, hogy a “terv” szerint hogyan lenne ideális a boldogulás.
    Tehát Isten a tervéhez adott tervrajzot is… Most éppen kivárja, hogy elolvassuk-e.
    Szerintem egy csomó arrogancia, meg “én jobban tudom” cikcakk után elő fogjuk venni az útmutatást és végre elolvassuk, mint este 10 után amikor végre belátjuk, hogy a rajzos leírás nélkül képtelenek vagyunk összerakni azt a kibaszott IKEA szekrényt….

  21. 20: “Istennek az a terve, hogy az ember szabadon boldoguljon.
    TANULJA MEG hogy tetteinek következményei vannak, hogy hallgasson a lelkiismeretére.”

    Elmagyaráznád ezt részletesen, hogy mit is kell tanulnia a kisgyereknek a tettei következményéről, amikor éppen egy pedofil erőszakolja meg őt?
    Azzal edzi Isten a gyerek immunrendszerét?

    “hanem virrasztottam, amikor 40 fokos lázban hánykolódott, és segítettem hogy átvészelje.”

    Minek? Tanulja meg, hogy milyen következményei vannak a láznak! Az is Isten akarata, nem? Ha a megelőzésre nem figyeltél, akkor mit érdekel, amikor már beütött a baj?

    “Ha eltűrjük az éhezőket meg a pedofil papokat, akkor az a mi hibánk.”

    Ha mi hibásak lehetünk ezért, akkor Isten, ha lenne, végtelenszer hibásabb lenne nálunk. Mi ugyanis se nem tudtunk ezekről az esetekről, se nem volt lehetőségünk megakadályozni őket, míg Istennek a koncepció szerint tudása és hatalma is végtelen. Nem is tartanám magam jó embernek, ha képes lennék végignézni, ahogy egy gyereket megerőszakol valaki, miközben megakadályozhatnám. Isten esetében miért adtok felmentést? A mesekönyvben nem volt gond neki kinyírni Noé családján kívül mindenkit, vagy épp Onánt, egy kis recskázásért, de a pedofil papokra nem sújt le…

    “Nem Isten “dolga” hogy a szenvedőket megsegítse, hanem a miénk.”

    Ezzel a mondattal azért értek egyet, mert egy nem létezőnek nem lehet semmi dolga, így ránk hárul a világon minden feladat. Ahogy a gazdagoktól azt várjuk, hogy jobban segítsék az elesetteket, mint akik maguk is szükséget látnak, teljesen jogos lenne elvárni egy végtelen hatalommal rendelkező lénytől, hogy végtelenszer többet segítsen nekik. De hát ez csak olyan, mint azon képzelegni, hogy mi lenne, ha én nyertem volna meg a lottó ötöst múlt héten, és milliárdok lennének a számlámon. Szép lenne, de nem igaz, nekünk meg a valóságban kell élni.

  22. 17: Avatar! Már egyszer leírtam, hogy teljesen torz Istenképed van, most még fokozod is a tudatlanságodat. Te saját magadnak kialakítottál a képzeletedben egy olyan “istent”, akit mindenért felelőssé teszel. Természetesen ha nem lenne Isten, akkor minden rendjén van a Száhel övezetben, de ha van Isten, akkor Ő a felelős érte.
    Mintha az emberek ártatlan kis báránykák lennének és nem tehetnének semmit a Száhel öv beli társaikért. De nem kell olyan messzire menni, elég lenne mindenkinek a saját háza táján söprögetnie.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük