(1287) A tudományos Kutatások problémái

Tibor bá’ online

 

~ab118Mottó: A tudományos kutatások megváltoztatták a világot, de most szükség lenne magának a kutatásoknak a változtatására.

A tudomány egyik jelszava: „Bízzál, de ellenőrizz”. Minden kutatási eredményt alá kell vetni megismétlésnek. Ez az egyszerű elrendezés hatalmas mennyiségű tudást halmozott fel az 1600-as évek óta. A legújabb kor tudománya a jobbításával a felismerhetetlenségig megváltoztatta az életet. Sajnos azonban a siker magával vonzza az önelégültséget. Következésképpen a modern tudomány túlzottan bízik, és keveset ellenőriz a tudomány és az egész emberiség kárára. – Tudom, most sokan elégedetten mosolyognak, de korai még temetni a tudományt.

A helyzet az, hogy napjainkra a kutatási eredmények túl nagy hányada slampos kísérlet, vagy elégtelen analizálás eredménye. Lásd: article A ráérzés szerint a vállalkozói kapitalizmus édes gyermeke, a biotechnológia terén publikált anyag felét nem lehet megismételni. Jó esetben, mert már volt olyan, hogy 53 fontos kutatási eredményből mindössze 6 volt megismételhető. Nem rég a Bayer birodalomnál 67 fontos eredménynek csak a negyede volt reprodukálható. Informatikusok állítása szerint a területükön fellelhető kutatások háromnegyed része használhatatlan. A jelenség talán legfontosabb oka, a versenyképesség. Az 1950-es években, amikor a második világháborúban elért sikerei után az akadémikus kutatások megformálódtak, a résztvevők egy elit klub tagjainak számítottak, akiknek száma az egész világra kivetítve néhány százezer lehetett. Ez mára elérte a 6-7 milliót, és a számbeli növekedéssel együtt a tudósok elveszítették az önbecsülésüket és a minőségi igényeiket. Jelszóvá vált a „publish or perish” azaz „publikálj vagy meghalsz”. A pozícióért vívott harc véressé vált, mert Amerikában egy kinevezett professzor átlagos fizetése 2012-ben évi 135.000 $ (34 millió Ft.) volt. Minden évben hat friss PhD minősítésű álláskeresőre jut egy pozíció. És egy kutató előrejutásához eredményeinek nem kell megismételhetőnek lenni. A karrierizmus elősegíti a túlzásokat és a szelektív csipegetést. A szakfolyóiratok a beküldött munkáknak mindössze 10 százalékát nyomtatják ki, és ebbe a 10 százalékba a szenzációs új dolgok kerülnek be, ami arra készteti a kutatókat, hogy szenzációs eredményeket produkáljanak.

Egy hipotézis bizonyításának az elmaradásával foglalkozó dolgozatot ritkán akarnak publikálni és még ritkábban fogadnak el publikációra. A „negatív eredményekkel” a publikációknak mindössze 14 százaléka foglalkozik, ami 1990-ben még 30 százalék volt. Mindez annak ellenére, hogy a tudományon belül a hamis hipotézisek ismerete legalább olyan fontos, mint a bizonyítottaké. A kutatási melléfogások feltárásának elmaradása azt jelenti, hogy

a már megvizsgált esetekre újabb pénzeket költenek.

Apeer review intézmény is kiüresedett. Volt olyan eset, amikor egy hírneves gyógyászati folyóirat elrendezte, hogy a szakcikkben legyen szándékos hiba, felfedezik-e a peer review alatt. Nem fedezték fel, annak ellenére, hogy előre felhívták a figyelmüket, hogy ez egy tesztelés.

A természet feltérképezésére hivatott intézmény alapjait rázza meg ez az állapot. Mit lehetne tenni a helyzet megjavítására? Talán követni kellene azon diszciplínák eljárásait, amelyek fel kívánták számolni ezt a helyzetet. Talán a statisztikai számítások terén kellene legelőször rendet teremteni. A genetikusak ezt már megtették, aminek meg is lett az áldásos eredménye a genom szekvenciák megalkotásában.

De azért vannak jobbító célzattal megalkotott elképzelések. Az America’s National Instritutes of Health (évente 30 milliárd dollárt teremt elő kutatásra) intézménynél kidolgoztak egy olyan elrendezés, ami biztosítaná a kísérletek megismétlését. Ezen kívül egyre több tudós, különösen a fiatalabbak, értenek a statisztikához. Peer review helyett be lehetne vezetni a publikálás utáni ellenőrzést, amit a fizika és a matematika terén már  megteremtettek.

A tudományoknak elképesztő tekintélye van, de ez csak akkor tartható fenn, ha majdnem mindig igaza van, és amikor nincs, akkor haladéktalanul javít. Összecsapott kutatásból származó helytelen következtetések megbocsáthatatlan bűnök az emberi ismeretek szélesítése terén.

Akik most dörzsölik a kezüket és triumfálnak, „ugye megmondtam” azoknak azt üzenem, hogy ha a tudományos közlekedés képes feltárni saját hibáit, és kijavítja azokat, akkor semmi sincs elveszve.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
_______________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(1287) A tudományos Kutatások problémái

  1. “hogy ha a tudományos közlekedés képes feltárni saját hibáit, és kijavítja azokat, akkor semmi sincs elveszve.”

    Ez attól fog függeni, hogy ki fizeti a tudósokat.
    Ha a mai helyzet “normalizálódik” azaz a tudomány egyre inkább a profit szolgálatába áll, és nem a tudás megszerzése lesz a cél, hanem “eredményeket” kell meghatározott elvárásra produkálni, akkor a tudomány el fog veszni, vagy legalábbis egyszerű hatalmi eszközzé válik.

  2. 1:
    Szerintem fújod a magadét és az idézett mondatot nem vagy hajlandó megérteni.

  3. Egy bizonyos értelemben megérthető az a jogos igény, hogy a tudomány hasznos legyen profitot is hozzon.

    Ha ez a szempont túlságosan eluralkodik, megöli az érdemit a lényeget az eredeti nemes célt.

    Ahogyan sok sok más társadalmi teljesítménynek
    – sport, művészet, tanulás, gyógyulás etc. – meghatározhatóak az optimális feltételei amikor a legeslegfontosabb éppen ez a teljesítmény, úgy ez a tudomány esetében is így van.

    A cikk arról a lehangoló helyzetről számol be, hogy a tudomány esetében nem adottak jelenleg ezek az optimális vagy legalábbis az ahhoz közel álló feltételek.

    A profit mindenek feletti direkt hajszolása, az érdemi munka rovására megy.

  4. Érdekes gonolatmenet. Tény az, hogy ma jóval több emberanyag és anyagi forrás áll a tudomány rendelkezésére, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezt akár arra is lehetne használni, hogy korrektebben ellenőrizzék különböző kutatóhelyeken az eredményeket. De nyilván motiválóbb új dolgokat felfedezni, mint a mások eredményeit csócsálni, és lehet, hogy a finanszírozási rendszer is ezt díjazza inkább.

    Érdekes az, hogy az 50-es évek óta egyre nagyobb erőforrások állnak a tudomány rendelekezésére, ennek megfelelően egyre több cikk születik, de egyre kisebb, egyre kevésbé jelentős eredményekkel. A nagy kép a kvantummechanika kifejtése óta alig változott, azóta csak a részleteket és a technológiákat dolgozzák ki egyre jobban és jobban.

  5. 2.
    Tibor bá’, mivel a válság általános, ez a tudományra is kihat.
    A tudományt csak úgy lehet “megmenteni” és visszaállítani a helyes útra, ha megszüntetjük azokat a körülményeket, amelyek prostituálják a tudósokat.

  6. Mi lett a “Megtalált Édenkert” c. írással? Elolvasás után frissítettem az oldalt a kommentek lehívása végett, de ekkor már 404-es hiba jött elo.

  7. 7:
    A “Megtalált Édenkert” hétfői poszt, tévedésből jelent ma reggel meg. Hétfőn újra fenn lesz, addig kérem a türelmedet.

    6:
    A körülmények nem megszüntethetők, de a teljes elkurvulás nem következhet be, mert sok-sok tudós és nem tudós ellenérdekelt. De még azok is, akik manipuláltatnak a tudománnyal, mert valós adatokra nekik is szükségük van. Itt inkább arról lehet szó, hogy “oda kell figyelni”. Ki áll egy-egy kutatási eredmény mögött, stb.

  8. 3: Hát nekem az se tiszta, hogy mi is a sport és a művészetek célja, nemhogy ezek optimális feltételeit meghatározhatónak gondolnám.
    Amikor magamat edzem, akkor nekem az a célom vele, hogy megőrizzem az egészségem, a kondim, nem pedig az, hogy pl 100 m-t mennyi idő alatt tudok lefutni. De egy olimpikonnak csakis a sportága első számú mutatója (idő, pontszám, távolság, stb.) számít, számos sportoló totál tönkreteszi a szervezetét annak túlzott igénybevételével, sőt akár teljesítményfokozókkal, doppingszerekkel is. Így az egészségmegőrző sport “túladagolása” az egészségre ártalmas is lehet.
    A művészetnél általában azt mondják, hogy a célja az, hogy a művész kifejezze magát. De ez se mérhető, így inkább az a nagy művész, akinek a munkái sokaknak tetszenek. Ha viszont valaki direkt olyat akar alkotni, ami sokaknak tetszik, de nem célja önmagát kifejezni vele, az simán alkothat minden másnál népszerűbbet, amitől ő nagyobb művésznek fog tűnni az önkifejező művészeknél.

  9. 3: “A profit mindenek feletti direkt hajszolása, az érdemi munka rovására megy.”

    Hogy profit is legyen belőle, ahhoz jól kell témát választani. Jellemzően olyan pályázati lehetőségek vannak, (pl. OTKA) ahol a kutatásvezető egy fillért sem vehet fel a kapott pénzből, de a többi pályázatos forrás is elég szigorú elszámolású.

    Aztán persze vannak olyan kutatások amibe belenyomják a pénzt a nagy cégek, mint a MOL, meg olyanok is, amit politikai okokból az állam finanszíroz, ezeknél azért csurran-cseppen valami.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük