Tibor bá’ online

Dr. David Perlmutter: GRAIN BRAIN: The Surprising Truth About Wheat, Carbs, and Sugar – Your Brain’s Silent Killers című könyve meglepő dolgokat tár az érdeklődő laikusok elé, ami étkezési szokásaink megváltoztatásához vezethet.

A paleolit hívőknek abban igazuk van, hogy paleo őseink étkezése 100.000 éveken át nem változott, volt idejük hozzászokni a halászat-vadászat-gyűjtögetésből adódó táplálkozáshoz. Aztán egyik napról a másikra átálltak a földművelésre, és nem azt ették, amit találtak, hanem amit learattak. Étrendjükben kevesebb lett a fehérje és a zsír, jóval több a szénhidrát. Nem volt ez annyira forradalmi, hogy különösebb gondot okozott volna, de az a kb. 300 generáció kevés volt ahhoz, hogy tökéletesen alkalmazkodjunk hozzá. És ugye aztán jött a legújabb kor, ami jóval több, mint egy lapáttal tett rá a korábbiakra, megjelent a fehér liszt, a finomított cukor, a mesterséges vaj, valamint az élelmiszeripar számtalan terméke. Az emberiséget ellepte a „junk food” vagyis az élelmiszer szemét [tartósító szerek, ízfokozók, színezőanyagok, állományjavítók, töltelékanyagok, táplálék kiegészítők, stb. + környezetszennyezés] Ezzel egy időben, vagy némi késéssel megjelent az elhízás, illetve a „modern” betegségek is [szív-érrendszeri, diabétesz, depresszió, autoimmun rendellenesség, rák, dementia], amelyeket a paleo ősük nem ismertek. Mi már nem vadászunk és gyűjtögetünk, de biológiai oldalról nézve olyanok vagyunk, mint gyűjtögető őseink. Csoda-e, ha a jelenlegi étkezési szokásaink messze elmaradnak az optimálistól?

Néhány évtizeddel ezelőtt az orvostudományi egyetemeken az oktatás lényege a betegségek diagnosztizálása, illetve a diagnosztizált betegség gyógyítása volt gyógyszerekkel és más terápiás dolgokkal. Ez mára radikálisan megváltozott, nem, csak mert alig lehet találkozni könnyen gyógyítható betegséggel, de kiderült, hogy a modern krónikus betegségeknek van egy közös alapja, a gyulladás. vagyis a mai orvosnak nem egy jól ismert kórokozó által kiváltott fertőző betegséget kell kideríteni, hanem szembe kell nézni tucatnyi szimptómával, amelyekre nincs egyértelmű gyógyír. A rákra nem lehet felírni egy kanalas orvosságot, megmagyarázhatatlan fájdalmakat se lehet néhány pirulával megszüntetni, a kialakult diabéteszt se lehet visszafordítani, és az Alzheimer kór tüneteit se lehet kiirtani. Persze léteznek eszközök, amelyek segítségével csökkenthetők a szimptómák, de különbség van egy betegség meggyógyítása és a tünetek alacsony szinten tartása között.

„Még mielőtt rámutatok a gyulladás és az agy kapcsolatára, fel kell hívnom a figyelmet az utóbbi idők legnagyobb felfedezésére, ami szerint az emberi agyat megtámadó betegségeket kiváltó ok többnyire a helytelen táplálkozás. Vagyis túl sok szénhidrátot eszünk és alig eszünk telített zsírokat.”

[Mielőtt tovább olvasod, közbe kell szúrnom. Az utóbbi időben derült ki, és még egyáltalán nem ment át se a köztudatba, de még az orvostársadalom nagyobbik részébe se, hogy a több évtizeden át dédelgetett „ismeretanyag” a koleszterinnel, a telített és telítetlen zsírsavakkal kapcsolatban teljesen hibás volt.]

Nevezhetjük-e az Alzheimer kórt 3-as típusú diabétesznek? – Menjünk vissza a paleolit ősökhöz, akiknek agya semmiben se különbözött a mienkétől. Nos, ez az agy úgy evolvált, hogy iparkodjon olyan élelmiszert találni, amiben sok a zsír és a cukor, végül is az ezekkel való táplálkozásnak van a legnagyobb túlélési potenciája. A helyzet az, hogy a gyűjtögetést abbahagytuk, mert bőségesen áll rendelkezésünkre élelem. A barlanglakó ősünk rengeteg időt töltött el azzal, hogy kinyerjen zsiradékot elejtett állatból, illetve cukrot különböző bogyókból, ha az adott évszak ennek megfelelő volt. A mai ember agya ugyanígy működik, de a rendelkezésre álló élelem bőséges és egészen más, valójában ez a különbség az oka a neurológiai betegségeknek. Különböző tanulmányok szerint az Alzheimer kór lényegében egy harmadik típusú cukorbetegség, amiről 2005 körül kezdtek értekezni, de a helytelen étkezés és az Alzheimer kór közötti kapcsolat létezésére csak a közelmúltban derült ki. A legújabb kutatások a mechanizmust is feltárják. Az pedig egyenesen korszakalkotó, hogy az étkezési szokásaink megváltoztatásával el tudjuk kerülni az Alzheimer kórt, de előtte tekintsük át, hogy mi a közös a diabéteszben és az emberi agyban!

Az evolúciónk folyamán kialakult egy briliáns elrendezés arra, hogy az elfogyasztott élelemből glükózt, az emberi test fő energia forrását állítsunk elő. Azonban glükóz, az elmúlt százezer évek alatt, sose állt bőségesen rendelkezésünk. Ez arra kényszerítette a testünket, hogy tárolja a glükózt és más anyagokat át tudjon alakítani glükózzá. Konkrétan a máj képes glükózt előállítani zsírsavakból és fehérjékből, de ennél sokkal könnyebb a cukrokat és keményítőket alakítani át glükózzá.

Sajnos azonban, a sejtek a glükózt nem veszik fel a véráramból csak úgy spontán, ehhez szükség van a hasnyálmirigy által kiválasztott, inzulin nevű hormonra is, ami nélkül nem létezik glükóz hasznosítás. Az egészséges sejtek igen érzékenyek az inzulinra, de ez megváltozhat amennyiben a sejtek folyamatosan ki vannak téve magas inzulinszínt hatásának. A magas inzulinszintet pedig nagy mennyiségű, könnyen átalakítható élelem váltja ki (finomított cukor, liszt, egyéb szénhidrátok nagy mennyisége, magyarul folyamatos zabálás), amik kiugró glükóz koncentrációt okoznak a véráramban. Erre a sejtek úgy válaszolnak, hogy csökkentik az inzulin receptorok számát. Más szavakkal a sejtek csökkentik inzulin érzékenységüket, ezzel együtt csökkentik a glükóz felvevő képességüket is, emelkedik a vér glükóz szintje, amire a hasnyálmirigy még több inzulintermeléssel válaszol. Ugyanannyi glükóz felvételéhez egyre több inzulinra van szükség, ami a végén kialakítja a kettes típusú diabéteszt, aminek lényege az állandó jellegű magas vércukorszínt, ami számtalan problémához vezet. Ami alacsony szinten táplálék volt, magas szinten méreggé változik, ami vaksághoz, fertőzésekhez, idegpusztuláshoz, szív problémákhoz, végtag amputáláshoz és bizony Alzheimer kórhoz is vezet, miközben a szervezet különböző részei állandó gyulladásban vannak.

Sajnos az inzulin nem csak nélkülözhetetlen hormon, de anabolitikus is, azaz segíti a növekedést, a zsírképződést és lerakódást, valamint elősegíti a gyulladások kialakulását. A magas inzulinszínt károsan hat ki más hormonokra, ami lehetetlenné teszi, hogy a szervezet visszaállíthassa a normális metabolizmusát.

Megfigyelések szerint az inzulin rezisztencia kapcsolatban áll az Alzheimer kórral, mert kialakítja azokat a plakkokat, amelyek az agyban elfoglalják a normál idegsejtek helyeit. Ennek ellenére nem mondható, hogy a kettes típusú diabétesz Alzheimer kórhoz vezet, csupán annyit, hogy a kór kialakulásának valószínűsége duplájára nő. Az egyik nem a másik következménye, mindössze a kiváltó okok azonosak.

A fentiekből egyenesen következik, hogy okosan teszi az, aki az étkezésével iparkodik megközelíteni a paleolit táplálkozást, aminek főismérve a sokkal több telített zsírsav, és sokkal kevesebb (főleg finomított) szénhidrát fogyasztása.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________