(1268) Indokrinálásom története [A sorozat I. része]

Tibor bá’ online

 

~00000Kilenc és fél éves voltam, amikor szüleim kezdtek jó-módúak lenni. Tényleg jómódúak. Egyik napról a másikra egyszerűen megfordult velük a világ, és tegyük hozzá, nem a jó irányba.

1943 nyár végén, egy vasárnapi ebéd után, Apuval és Mamival kirándulni mentünk, ha ezt kirándulásnak lehet nevezni. A Rákóczi úton felszálltunk egy 76-os villamosra, ami átment az Erzsébet-hídon, végig a Krisztina körúton, majd a Déli vasútnál éles kanyart vett és rátért az Alkotás útra, felkanyarodott a Nagyenyed utcára és kiment a Farkasréti temetőig, a mai 59-es, illetve már az 56-os útvonalán. Mi leszálltunk az Istenhegyi út lábánál és felkaptattunk a Kis sváb-hegy felé. Az Orbán térnél megfordultunk és lenéztünk Pestre. Valahol ott állhattunk, ahol ma azok az irgalmatlan magas és nem kevésbé ronda házak állnak. Körülöttünk pusztaság, amiből egy U-alakú, vörös téglás épület emelkedett ki az istenhegyi út 32-es szám alatt (jelenleg világos vakolat takarja, és egy német nyelvű iskola van a helyén).

Látod Tibikém azt a nagy épületet? – kérdezte Mami. Nem válaszoltam, hatodik érzékszervével valahogy minden gyerek megérzi, ha a felnőttek valami kellemetlen dologban sántikálnak, legyen az egy beadandó injekció, vagy valami egyéb kellemetlenség. Én is azért maradtam néma, mert valamit ott vibrált a levegőben. Amikor a család ment valahova, a bevett szokás szerint nemigen törődtek velünk. Ildit, a húgomat rám bízták, hogy vigyázzak rá, ami alatt azt kellett érteni, hogy ne legyen az útjukban, semmi más nem volt érdekes. Most viszont megkülönböztetett figyelemmel kísérték, vajon látok-e egy ismeretlen épületet, mit szólok a kilátáshoz, és végül a csattanó. „Mit szólnál, ha ebben a szép nagy házban lakhatnál?”

Laknék? Futott át agyamon a gondolat. Én egyedül? Miért? Minek? Egy szót sem válaszoltam. Mami faggatni kezdett, – na, mit szólsz hozzá? – Nem szóltam egy szót sem. Ösztönösen éreztem, hogy valami nagyon nincs rendjén. Elképesztően jó gyerek voltam, nem azért, mert úgy születtem, nem azért mert úgy neveltek, hanem azért, mert állandó jelleggel meg voltam szeppenve a sok-sok kórházban, szanatóriumban eltöltött hónapok alatt átélt egyedüllét miatt. Mindegy – jelentette ki Apu – szeptembertől úgyis beadunk, – amihez Mami bólogatott, és ezzel a kirándulásnak vége szakadt, mert lassan elindultunk hazafelé.

Életem első három osztályát pontosan négy különböző iskolába jártam, így aztán nem alakulhatott ki különös kötődés egyikhez sem, és barátaim se nagyon voltak. Szüleimnek különleges érzékük volt ahhoz, hogy én legyek az ország legmagányosabb kisdiákja. Ezért aztán egy ötödik iskola lehetősége különösképpen nem hozott lázba, de furcsállottam, hogy ilyen messzire kelljen járnom.

Egészen a haláláig édesanyám nem ismerte fel gondolatvilágomat, ezért aztán félig gügyögő hangon próbált rábeszélni, hogy milyen jól fogom magam itt érezni. Ekkor már tudtam, hogy baj van, nagyon nagy baj, és szipogni kezdtem. Hazasétálás közben vigasztalásul kaptam egy fagylaltot, de visszafelé menet előbb még elmentünk a vaskerítéssel körbefont épület előtt, aminek homlokzatán egy hatalmas fehér tábla hirdette fekete betűkkel, hogy

SZENT JÓZSEF FIÚNEVELŐ INTÉZET. Szent Józsefről hamar kiderült, hogy Krisztus apja volt, mesterségét tekintve ács, de semmi több. Hogy fiúnevelés alatt mit kell érteni, azt szép lassan, sajátmagunk tapasztalhattuk meg.

Az internátus környékének meglátogatását követő napokban anyám azzal kötötte le magát, hogy az előírt mennyiségű zokni, alsónadrág, ing, zsebkendő, stb. vagyis személyes ruhaneműimre rávarrt egy-egy apró textil címkét, ami a 35-ős szám virított. Én lettem tehát a 35-ös számú növendék jelölt. Aztán persze eljött a szeptember elseje, amikor én és a kofferom szülői kísérettel megérkeztünk az internátusba, ahol kijelölték az ágyamat, a rajta virító 35-ös számmal. A raktárszobában kaptam egy polcot a fehérneműim részére, egy gyors búcsú a szülőktől és már mehettem is az osztályterembe, ahol ösztönösen az első sorba ültem, mert korábbi tapasztalataim szerint hátrábbról nem láttam. Hogy rövidlátó vagyok szüleimnek nemigen volt alkalma észrevenni, egymás megcsalásával voltak elfoglalva.

A katolikus fiúnevelésnek sok százéves hagyományai voltak. Vasszigor, vallásos agymosás, ami főleg a pokollal való fenyegetésben merül ki, rengeteg ájtatoskodás, az önmegtartóztatás kihangsúlyozása, testi fenyítés következetes alkalmazása, abszolút hűség az egyház és elöljárók irányába. Gondolom a testi fenyítést időközben abbahagyták, ma már politikailag nem lenne korrekt, és mint az egyház többi, korábban elkövetett bűnét, ezt is hamar elfelejtették. A vasszigor természetesen maradt, alkalmazható testi fenyítés nélkül is, elég a hatásos, sokszorosan bevált lelki terror.

A napirend monoton és lelketlen volt. Reggel hatkor ébresztő, mosakodás, öltözés, sorbaállás és átvonulás az intézet kápolnájába, ahol szentmise. A kápolnában mindenkinek ki volt jelölve a helye a belső közlekedő folyosó jobb és baloldalán, sorban elhelyezkedő térdeplők mögött. Mise alatt tehát vagy térdeltünk, vagy álltunk. Személyes imakönyvünk be volt téve a térdeplő alatt kialakított mélyedésbe. Misénként három szenténeket énekeltünk el, ez volt a norma. Mise végén korgó gyomorral, sorbaállás után, átvonultunk az ebédlőbe reggelizés végett, ami híg kávé és egy szelet csupasz kenyér volt.

Az ebédlőt egy belső oszlopokkal ellátott hatalmas terem jelentette, benne tizenkét-személyes asztalokkal. Az asztalok két oldalán egy-egy öt méter hosszú pad helyezkedett el 6-6 fiókkal, amikben a személyes szalvéta lehetett, esetleg egy megmaradt fél szelet kenyér. Étkezés előtt természetesen elrebegtünk egy fohászt: „Aki ételt­-italt adott, annak neve legyen áldott”. Aztán a már jól ismert sorbaállás és felvonulás a tantermekbe.

Alulról a 2. sor, jobbról a 4. diák vagyok. baloldalon a szadista Róbert testvér.
Alulról a 2. sor, jobbról a 4. diák vagyok. baloldalon a szadista Róbert testvér.

Reggel nyolckor elkezdődött a tanítás, aminek az első és legfontosabb kelléke a Szentléleknek címzett fohász volt, hogy világosítsa meg elménket, ami alatt azt kellett érteni, hogy örömmel, kételkedés nélkül, lelkesen fogadja be a vallásos tanokat. A számtan, magyar, történelem, stb. tantárgyak természetszerűen nem különböztek a világi iskolákban tanítottaktól. A negyedik óra után, déli tizenkettőkor elimádkoztuk a Hiszekegyet, ami tulajdonképpen a romai katolikus anyaszentegyházra naponta megismételt felesküdéssel ért fel. Jó hosszú volt, és konkrétan így kezdődött: „Hiszek egy Istenben, a mindenható atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében, Jézus Krisztusban, a mi urunkban, az ő feltámadásában…..” végeredményben a drasztikusan lerövidített, de tételesen felsorakoztatott Ó és Újszövetségben.

A déli harangszó után volt még egy óra, aztán sorakozó és levonulás az ebédlőbe. Az ebéd előtt, és az ebéd után, a fohász annyira hozzátartozott a táplálkozáshoz, hogy többé már meg se említem. Maga az ebéd természetesen egy tál étel volt, minden második nap savanyú babfőzelék fehér babból. Nem zabáltuk magunkat halálra, mindenki annyit evett, hogy a gyomorkorgása megszűnjön. Nem tudtuk mi az a szörpi, kancsóból ittunk vizet. Nem volt büfé, se pénzbedobós automata, nem lehetett csipszféléket venni, a szülők nem nyomtak minden reggel 2-300 forintot a zsebünkbe, már csak azért se, mert sok kilométer távolságban voltak, és természetesen a 200 gyerek közül senki se volt kövér. A katolikus fiúnevelés jelszava: „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy életben maradjunk” a gyakorlatban tökéletesen be volt tartva.

Ebéd után sorakozó, majd kimentünk az udvarra, ahol szabadon futkoshattunk egy órát. Ezt követve „stúdium” azaz vissza az osztálytermekbe és egyéni tanulás. Egy-egy folyosó szakaszon 4-4 tanterem helyezkedett el szorosan egymás mellett. Ezek a tantermek összenyithatók voltak. Stúdium alatt össze is nyitották őket, és így egyetlen „kedves-testvér” fel-le mászkálva felügyelt négy osztályt. Egy pisszenés se volt, mert a kedves-testvér nem volt egészen magányos, kezében ott volt egy 80 centis nádpálca, amivel ma már csak az irodalomban lehet találkozni, és elnevezésükkel ellentétben, a felügyelő kedves-testvérek nemigen voltak kedvesek. Az viszont biztos, hogy a nádpálcával igen tekintélyeset lehetett odasózni fenékre, tenyérre egyaránt. Igaz, ami igaz, voltak kevésbé emberséges megoldások is. Például két újjal elkapni a gyerek „pajeszát” azaz a fül melletti hajat, és azt felfelé húzni. Ez természetesen a gyereknek fáj és a fájdalom enyhítése végett pipiskedve lábujjhegyre áll, valamint fél oldalra fordítja az arcát. Ekkor kell elengedni a hajat és ugyanazzal a tenyérrel egy hatalmas frászt lekeverni a gyerek arcára, ami szinte kínálkozik a pofonra. Ez a bánásmód biztosítja, hogy a 200 gyerek néhány nap alatt kisbárányként viselkedik és egyetlen csettintésre pontosan tudja, mit kell tennie.

Stúdium után az ebédlőben uzsonnaosztás volt, ami szertartásosan a következők szerint bonyolódott. A kétkilós kenyerek hosszban ketté lettek vágva, a fél kenyerek pedig fel lettek szeletelve. A szeletek bekerültek egy ruháskosárba, amiből egy kedves-testvér egyet-egyet kivet és egy bödönből kanállal rácsurgatott vízzel felfőzött „gyümölcsízt”, majd az ily módon preparált kenyeret belerakta a felé nyújtózó néhány tucat kéz egyikébe, és ezt addig ismételte, amíg a szeletek vagy a nyújtózkodó kezek el nem fogytak. A kenyér barna volt és savanyú, legfeljebb a sercli volt ehető, mert az főleg kenyérhéjból állt.

Sebaj, uzsonna után még futkoshattunk az udvaron egy órácskát, majd megint stúdium és végül vacsora. Vacsora végén mindenki kapott egy almát, amit valószínűleg az Egészségügyi Minisztérium írt elő. Elvégre a Nagy Magyarország megteremtéséhez katonákra volt szükség, és mi valamennyien fiúk voltunk. Vacsora után felmentünk a hálókba, ahol cipőpucolás, mosakodás, lefekvés, ima (Én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem, de a tied nyitva atyám, amíg alszom vigyázz reám, vigyázz az én szüleimre….. elvégre a tartásunkért a szülők fizettek), lámpaoltás. Lámpaoltás után valamelyik kedves testvér a sötétben elmesélt egy tanulságos történetet, amiből kitűnt, hogy aki hisz, aki jót tesz felebarátjával, azt az isten megjutalmazza, ellenben a gonoszokat megbünteti. Az pedig mindenki előtt világossá vált, hogy az a gonosz, aki nem hisz a papoknak és az a jó, aki hisz nekik. Az a világ sokkal egyszerűbb és világosabb volt, mint a mai, mert manapság szociológizálnak, politológiáznak, pszichológizálnak, meg a fene tudja még mit nem, ja, igen: fogyasztanak-fogyasztanak és fogyasztanak. Akkor persze nem volt mit.

A hét természetesen 6 munkanapból állt, ahol a szombat pont olyan volt, mint a vasárnap. Elvégre az úr a teremtés könyvében azt mondta, hogy a hetedik napon kell pihenni, és a 40 órás munkahétről egyetlen hangot se hallatott (igaz, a többit is csak sugallta). Vasárnap egy órával később keltünk, de azért misével kezdtük a napot, majd reggeli. Délelőtt játék, de délután szigorúan stúdium (amiről már tudjuk, hogy tanulást jelent), aztán megint egy kis játék és a végén lefekvés.

Látogatásra, vagyis a mi meglátogatásunkra minden második vasárnap került sor. A szülök délután 2 és 4 között jöhettek meglátogatni gyermekeiket, mint kórházakban a betegeket. Ilyenkor be voltunk terelve az osztálytermeinkbe és mindig azokat szólították, akinek megérkeztek a szülei. Nekem nem jöttek a szüleim, legalább is együtt nem. Beosztották egymás között, hol az egyik jött, hol a másik, hol egyik sem. Viszonylag hamar megszoktam, hogy ha jött is hozzám valaki, az fél 4 körül érkezett és ezért hamar távozott. Talán természetesnek fogtam volna fel a dolgot, ha 2 előtt nem várakozott volna az internátus kapuja előtt több tucat túl korán érkező szülő. Így azonban nem volt nehéz észrevenni, hogy a szüleimnek én valamivel kevesebbet jelentek, mint a többiek.

Negyedikben Róbert testvér volt a tanító. Ekkorra már természetesen fújtuk az egyszeregyet, amit újabban szorzótáblának becéznek. Róbert testvérnek a nagy-egyszeregyet kellett belénk verni a szó legszorosabb értelmében. Mivel már jó ideje az emberek kalkulátorral számolnak, elárulom mi az a nagy-egyszeregy. Ez nem más, mint a 10-től 20-ig terjedő számok 1-től 10-ig terjedő szorzata. Például 7 x 17, ami egyenlő 119. A tanítás úgy folyt, hogy az osztály felállt és mindenki kilépett a padból. Ekkor Róbert testvér egy 80 centis nádpálcával fel-alá mászkált közöttünk és elkiáltotta magát „6 x 13” és pálcájával rábökött valamelyikünkre. Ekkor a potenciális áldozat vagy rávágta, hogy 78, vagy kitartotta egyik kezét, tenyerével felfelé, amibe Róbert testvér a nádpálcájával belecsapott egy hatalmasat, miközben ő adta meg a helyes választ. Az is előfordult, hogy a válasz hibás volt. Ilyen esetben Róbert testvér pálcájával intett, hogy elő az egyik kézzel és a folytatás az előbb leírt nádpálcás művelet volt. Nem tudom meg kell-e jegyeznem, hogy soha senki nem állt bukásra, és mindenki megtanult számolni.

Az internátusban pénzünk természetesen nem lehetett, ha lett, akkor azt le kellett adni. Mi lett a leadott pénzzel? Nos, Paszkál testvér egy kockás füzetben „folyószámlákat” vezetett, és a kulcsra zárható szekrénye be volt rendezve szatócsboltnak. Ha valakinek betelt a füzete, elhegyezte a ceruzáját, vagy bármi más okból kifolyólag legitim szüksége támadt, akkor azt kontója terhére Paszkál testvér pótolta. Ha a folyószámlán nem volt pénz, akkor Paszkál testvér hitelt folyósított és az szintén bekerült a kockás füzetbe. A következő látogatás alkalmából a tartozás be lett hajtva a szülőkön. A rendszer olajozottan működött. Paszkál testvér haszonkulcsa természetesen üzleti titok tárgyát képezte, és mint ilyen, sose derült rá fény. Minden esetre év vége előtt néhány nappal fogrém, fogkefe, cipőpaszta, stb. ellenőrzés volt, és aki nem tudta bemutatni a felsorolt tárgyak egyikét azt bevásárlásra kötelezték. Elvégre nagyméretű raktári készlettel belépni a nyári pangásba kifejezetten rossz üzletpolitika.

A bentlakók a szülőkkel levelezhettek, de csak levelezőlapokon, amit természetesen cenzúráztak, hiszen mi nem tudtuk postára vinni. Panaszkodásról szó sem lehetett, mert nem szabad a szülőket felidegesíteni. Ez az indok már egy tíz éves gyereknek is átlátszó, éppen ezért megpróbáltuk kijátszani a cenzúrát. Az Istenhegyi úton volt egy postaláda körülbelül 100 méterre a hegy felé. Néha egy-egy gyerek kiszökött és vitt magával néhány levelezőlapot, amiket bedobott. Ezek biztos célba értek, de semmi változást nem produkáltak. Én magam is azt hittem, hogy „ez” csak azért történhet meg velem, mert gondoskodó szüleim nem tudnak róla, nem tudhatnak, hiszen nem írhatom meg. Aztán rá kellett döbbenni a valóságra, hogy ha tudnak is a valóságról, megváltoztatásról szó se lehet. Egy-kettőre megszületett a keserű diákhumorral telt strófa, ami éppen ráfért egy levelezőlapra: Drága szüleim! – Fáznak a füleim – Küldjetek egy sapkát – Csókolom a macskát.

Érdekes módon 10 évesen ezt az állapotot természetesnek, szükségszerűen bekövetkezőnek fogtam fel. Nagyon szerettem volna otthon lenni, az internátusi életet egy hatalmas, ki nem érdemelt büntetésnek fogtam fel, de nem kerestem felelősöket. A gyerek szereti a szüleit, és fel se merül benne, hogy ez a szeretet talán csak egyoldalú. Végül is, amikor odabújok az anyámhoz, átölelem és megcsókolom az apámat, nem löknek el maguktól, hagyják a szeretet megnyilvánulását, talán még élvezik is az egyoldalú rajongást, és arra gondolnak, ha minden kötél szakad, öreg korukban lesz kire támaszkodniuk.

A folyosó végén volt a WC, amit a 10 perces szünetekben látogathattunk. A WC bejárattal szemközt álló falán volt egy hatalmas, rácsos ablak, ami higiéniai okokból december-január kivételével mindig nyitott volt. Szünetről-szünetre percekig álltam az ablak előtt és bámultam az egyébként csodálatos pesti látképet. A Keleti pályaudvar hatalmas kupolája jól kivehető volt. Ez, mint kiindulási pont, meghatározta hol is lakunk, merre van a Bezerédi utca 8, amit addig-addig bámultam, míg könnyeim el nem homályosították látásomat.

Szerencsére karácsonykor és húsvétkor néhány napra hazavittek. Micsoda öröm volt, mekkora boldogság! Igaz, volt néhány gyerek, akik ilyenkor is bent maradtak, de az én szüleimnek a bent hagyásomra már nem volt mersze. Elvégre a szöveg az volt, hogy ők nekem a „legjobb nevelést” akarják biztosítani. A barátok és a rokonok előtt a karácsonyi távolmaradásomat nehéz lett volna megmagyarázni.

Szóval kiskamaszos öntudatara ébresztgetésem ilyen körülmények között zajlott, és mert nem volt összehasonlítási alap, ezt tartottam normális gyereksorsnak. Ehhez hozzájárult még a katolikus nevelés, ami mindenre meg tudta adni a választ. Nem baj, ha szenvedsz itt a földön, a Mennyországban majd elnyered érte a jutalmadat. Ha nélkülözöl, elnyered Isten kegyét, aki egyébként mindent tud, és mindent lát. Ha pedig bűnözöl, akkor az örökké tartó pokol tüze vár rád.

Ha különösképpen áldozatkésznek mutatkoztunk (bármiben), akkor jutalmunk egy szentkép volt, amit betehetünk az imakönyvünkbe. De isten mellett állandóan jelen volt a sátán is, akinek egyetlen vágya a mi elkárhoztatásunk volt, aminek érdekében állandóan kísértésnek tett ki bennünket. A sátán minden iparkodása az volt, hogy minél több lelket lerántson magához a pokolba. – Szó, ami szó, mindent megtettek annak érdekében, hogy hívő katolikusakká indokrináljanak minket.

Aztán jött az ostrom, átment rajtunk a Vörös hadsereg és az internátust romokká lőtték. A hatodik osztályt már a Nagyatádi Szabó István utcában lévő iskolában folytattam (amit persze ma már Kertész utcának hívnak), ahol a teljes tanári kar havonta változott. A káosz leírhatatlan volt, de a hitoktatás úgy működött, mint egy jól olajozott gépezet. Hitoktatás? Tulajdonképpen arra ügyeltek, hogy ne felejtsük el mindazt, amit eddig sikerült bevésni a fejünkbe. Meg aztán „oktatni” kell a hitet? Mit kell azon oktatni? Aki kitalálta a „hitoktatás” szót, mint tantárgyat, nem vette észre, hogy elárulta magát. Kilóg a lóláb, senki se hinné azokat a tanokat, ha nem oktatnák őket rá.

Minden esetre a hatnapos tanítási hét után vasárnap reggel is kötelező gyülekező volt az iskolában és testületileg mentünk át a terézvárosi templomba, ahol végig imádkoztuk a 8 órai istentiszteletet. Jaj, volt annak, aki hiányzott. Abban az időben minden második vasárnap az egész család kiment Sashalomra, nevelőanyám szüleihez, amolyan rokoni látogatásra. Anyámnak esze ágában se volt megvárni, amíg a miséről hazaérek, tehát nem mehettem el. Az Egyház viszont mindenre gondol! Ezekben az esetekben a szabvány megoldás az volt, hogy Sashalmon kellett elmennem a misére, majd a mise után a sekrestyében igazolást adtak az ottani szentmisén való részvételemről, amit hétfőn bemutattam a tisztelendő úrnak.

13 éves korban estem át a bérmáláson, ami tulajdonképpen egy püspök által tartott szertartás annak bebiztosítására, hogy ne rendüljön meg a serdülő hite, mert ugye közbeszól az ébredező nemi ösztön, ami méltó versenytársa a vallásos indokrinálásnak. A bérmálást egy 3-4 napig tartó lelkigyakorlat előz meg, ami rettenetesen hasonlít egy kommunista szeminárium sorozatra (már akinek ilyenben volt része). Reggeltől estig be van osztva az idő. Papok, jezsuita szerzetesek adják egymásnak a kilincset és a lehető legmeggyőzőbb érvekkel adják elő a katolikus hit tanait, alásegítve olyan hókuszpókuszokkal, mint amilyeneket jól láthattunk és hallhatunk egy-egy kereszténydemokrata nagygyűlésen. Ötkilós cipó az asztalon, átkötve nemzetiszín szalaggal, mellette a feszület, stb.

Ez különben nem egy új keletű dolog. Úgy értem a serdülő emberi agy öncélú befolyásolása. A török hadsereg által elrabolt gyerekekből nevelték a legjobb janicsárokat. Sztálin tanaival indokrínálta a Komszomólba tömörített ifjakat, és lényegében így fanatizáltak a Hitler Jugendben is, a kamikaze pilótákról nem is beszélve, és akkor ne feledkezzünk meg az új keletű, fundamentalista-iszlám öngyilkos merénylőkről se.

A különbség mindössze annyi, hogy a Romai Katolikus Anyaszentegyház az agymosást kétezer éve praktizálja, alapos gyakorlata van benne! Nem csoda, hogy 14 évesen, tökéletesen elfogadtam a tanokat. Részemre nem volt abszurd, hogy Jézus a vízen járt (én meg úszni se tudtam), feltámasztotta a halott Lázárt, sőt önmaga is feltámadt és persze felment a Mennybe, az atyja mellé. Nem tartottam paradoxonnak az egy isten-három személyt, azaz a trinitást (bár elképzelni se tudom, mind a mai napig). Az egyház teljes gyermekded meséjét elfogadtam valóságnak. Tudomásul vettem, hogy a Vatikán egyes könyveket indexre tesz, azaz minket, az egyszerű hívőket meg akar óvni a sátán kísértésétől, amiről eszembe se jutott a cenzúra. Nem figyeltem fel arra a jogi nonszenszre, hogy 6000 évvel ezelőtti ősanyám almába harapása miatt én eleve bűnösnek születtem. Nem ötlött fel bennem, mekkora baromság, hogy isten saját (és egyetlen) fiának a halála kiengeszteli ő magát, és megbocsátja azt a bűnt, amit el se követtem, de ami különben is triviális (egy alma leszakítása) saját fia halálához képest. Nem vettem észre a rejtett következtetést, hogy akkor ez nem egy végtelenül jó Isten, hanem egy vérengző fenevad, aki saját maga által alkotott 5. parancsolatot (Ne ölj!) önnön fia vonatkozásában áthágja. Ábrahámnak meg egyenesen megparancsolja, hogy gyilkolja le Izsákot, saját fiát.

Csak hát a gyerek nem marad mindig 14 éves, egy-két év és szép lassan kezd kinyílni a szeme. Persze, már akinek. Nekem kinyílott és csodálkozással vettem tudomásul, hogy értelmes, művelt, felnőtt embereknek nem nyílik ki. Napjainkban, a XXI. század kezdetén csodálkozással nézem és látom a TV képernyőjén, hogy vallásos gyülekezetekben átszellemült emberek szinte megbabonázottan csüngenek a gyülekezett vezetője ajakán.

Mindennek az elképesztően sok érthetetlenségnek egyetlen egy közös oka van, ez pedig a HIT. Az emberek hisznek. Az emberek szeretnek hinni. Az emberek akarnak hinni, de miért?

A Romai Katolikus Anyaszentegyház „katekizmusát” kb. 70 évvel ezelőtt verték belém nádpálcával. Nem csoda, ha életem végéig emlékezni fogok rá. A Katekizmus különben kérdések és feleletek formájában összeállított vallási irányelv. Íme:

1. ”Mi végből vagyunk a világon? Avégből vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és csak neki szolgáljunk.” Eltekintve a kissé ódon nyelvezettől, a szánkba adott válasz kifejezetten feudális. Végül is 1940-et írtunk, és akkor Magyarországon feudálkapitalizmus dúlt (szó szoros értelemben) megspékelve egy parlamentáris diktatúrával, amire az államvallásnak jelentős rálátása volt. Aztán változtak az idők, és 1995-ben a hamvaiból feltámadt Anyaszentegyház eljönni látta az időt, hogy a katekizmust egy kicsit modernizálja. Íme:

1. ”Miért élünk a világon? Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, azt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre.” És még mondja azt valaki, hogy Róma visszahúzza a fejlődést. Már nem kell istent feltétel nélkül szeretnünk, mindössze viszonyoznunk kell az ő szeretetét. Ez már sokkal demokratikusabb. A cél viszont egy kicsit ellentmondásos. Azért élünk a világon, hogy eljussunk az örök életre? Az örökkévalósághoz képest, ez a néhány évtized, amit eltöltünk itt a Földön, igazán semmiség. Miért van rá szükség? Nem lett volna egyszerűbb beleteremteni minket közvetlenül az örök életbe? De erre is kapunk választ, legfeljebb nem egyértelműt. Íme:

 Mi Isten terve az emberrel? Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratából megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. „A végtelenül boldog isten….” Egy kicsit nehéz elképzelni a végtelen boldogságot, de filozófiailag nem lehetetlen. Meg merem kockáztatni a felvetést, ha valaki „végtelenül boldog” akkor aligha van bármire is szüksége. Madách Imre írhatta, hogy „teremteni kényszerültél általa”, mert Madách istene nem volt „végtelenül boldog” hiszen kialakult némi összetűzése Luciferrel. Na, de bukott angyalok az egyház szerint is voltak. Ezek szerint isten felett nem volt teljesen felhőtlen az ég. Szóval nekem gyanús ez a „végtelen boldogság.” De nem veszem el tőle, csak úgy kikívánkozott belőlem. Sokkal inkább témánkba vág a következő kérdés. Íme:

Az emberben miért él az Isten utáni vágy? Ezt kérdezem én is „Mi végből hiszünk?”   Lássuk a hivatalos választ! Mert Isten azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.

Hát igen. A papság már évezredek óta felismerte a tényt, hogy az „ember szívében van a vágy, természete szerint vallásos lény”. Most már csak arra kellene rájönni, hogy miért? (Hamarosan folytatom)

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

91 gondolat erről: „(1268) Indokrinálásom története [A sorozat I. része]

  1. Ez a poszt már nagyon hiányzott.

    Minden eddigi sejtelmem magyarázatra talált.

  2. Qrvára tetszett,nagyon szépen köszönöm…..igazán…
    Néhai Szüleim ugyanebben nőttek fel, anyám 11 évesen árva, apáca nevelőnők kezei alatt, apám kántortanító növendékként az
    Esztergomi (Érseki ?) Tanítóképzőben, ahol a papok rendszeresen éltek a testi fenyítés eszközeivel, mindaddig ,amíg a Felvidékről érkező tökösebb új fiúk vissza nem ütöttek a papnak.
    Akkor szakadt vége e kurzusnak.
    Később a zugligeti Makarenkó Gyermekotthon igazgatója
    1950- 58 – ig, tehát én is intézetben nevelkedtem
    egészen 7 éves koromig.
    Ahol el is szenvedtem néhány maradandó súlyos lelki sérülést.
    Nem tudom akkor néhai szüleim még hittek e ,de gyerekkoromban soha nem jártak templomba engem hittanra nem járattak.
    Szerintem apám praktikusan lecserélte katolikus hitét a kommunista ideológiára.
    Nem tudom észrevettétek e milyen megdöbbentően kísérteties a hasonlóság a két filozófia között, marxizmus-leninizmus és katolikus katekizmus?
    Apámra egyébként mint igen tisztességes jóravaló szorgalmas emberre emlékezem, aki mindig segítőkész és együtt érző volt a rászorulókkal, hellyel közzel néha még boldog is.
    Anyám derűs csinos ,mindig mosolygós, szerény tanítónő volt, szerették a gyerekek.

    A családunk története tragédiákban nem szűkölködött, de az ilyesmit az ember nem publikálja, még ha személytelen közlésvágya hatalmasra nőtt, akkor sem.
    Talán majd nyolcvan évesen, bár nem hinném, hogy megérem majd e szép kort.

    “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…”

    Azt hiszem magasan a legjobb poszt volt, amit Tőled olvastam kedves Tibor bá’

    Gratulálok, értékes és hiteles kortörténeti dokumentum.

  3. 2:
    Vagy az igazat, vagy befogom a szám. De ha befogom, abból mi haszna van azoknak, akik idejárnak tájékozódni? – De nem kellett magam megerőltetni. Erkölcsi felfogásom nem fedi teljes mértékben azt, ami a Nagykönyvben meg van írva (és senki se tartja be) viszont betartom az utolsó betűig. Ezért nincs rejtegetni valóm. Egy-két tettemre fel lehet húzni a szemöldököt, de kérdésre meg tudom válaszolni a mindenkori döntésemet. Tévedni én is tévedhetek, de a szándékos rosszindulat vagy önzés kizárt. – És persze jól alszom, nincs lelkiismeret furdalásom. Szóval a természet megjutalmaz.

  4. “Mi Isten terve az emberrel? ”

    A kérdés jó.
    Bár nem biztos, hogy a helyenként korrupted Egyház szövegkörnyezetéből kiragadott, sántító válaszainak kritikájával messzire lehet jutni.

    Szerintem Isten nem más, mint a Természet Törvénye.
    Az az ember látásmódja, hogy megszemélyesíti, saját érzékszervei, tudata, érzelmei által felfoghatóvá teszi.
    Bizonyos részletek kultúránként változók lehetnek, sőt személyes szűrőn is át kell hogy menjenek.
    Ahogy egy műalkotást sem látunk egyformán, Istenhz, vagy a Természethez sem ugyanúgy viszonyulunk.
    Ahogy a hívőkre és ateistákra lehet bontani a társaságot a hitet illetően, úgy a természetet leigázókra és a természettel harmóniában élőkre lehet osztani őket a természethez való hozzáállás alapján.

    Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mi az Isten terve az Emberrel, úgy nyilván nehéz őszinte választ adni, hogy mi a célja egy nemlétezó szakállas öregúrnak a saját elfuerált barkácsolásával…

    Én úgy gondolom, hogy Isten – vagy a természet a harmonikus egyensúlyt keresi önmaga és a teremtményei/alkotóelemei között. Persze, hogy a harmónia kinek mit jelent, unalmas egysíkúságotvagy dinamikus változatosságot, az egyénenként változó lehet.

    Tibor bá’ “indoktrinálása” nyilván saját személyes hátterén keresztül értendő.
    Nem kevésbé intelligens emberek teljesen más élményekkel gazdagodva kerülnek ki hasonló körülmények közül.
    De hát pont ettől szépaz élet, hogy nem egészen egyformán látjuk a világot.

  5. Szóval minden közösségi normarendszer átadása, így a szülők részéről történő gyereknevelés, vagy a KRESZ szabályainak magtanítása is “indoktrináció”. Pontosan az a nevelés célja, hogy a nevelt egyénben automatizmusok alakuljanak ki, hogy pl. a piros lámpánál különösebb gondolkodás nélkül is megálljon.
    Tehát önmagában azon fennakadni értelmetlen, hogy pont egy katolikus iskolában is indoktrináltak, hiszen minden iskolában ezt teszik és nemcsak az iskolában.
    Ha a kb. 70 évvel ezelőtti katolikus iskola módszereinek KORREKT értékelése lenne a bejegyzés tárgya (amiről nyilvánvalóan szó sincs, ez itt nem meglepetés), akkor egy körképet kellene adni a korszak egyéb magyar iskoláiról is, protestáns, zsidó, állami iskolák. Kitekintésre lenne szükség a kor német, szovjet, amerikai, vagy japán iskoláira is, hol volt pl. testi fenyítés, vagy kötelező istentisztelet (szent Lenin ereklyéjének imádása, karlendítéses eskü az állami zászlóra az USA állami iskoláiban, stb)

  6. A kereszténység és a marxizmus is mutatott fel vitathatatlan örök értékeket, inkább az elméleti deklarációk, kevésbé a gyakorlati megvalósítások terén.
    Szimpatikus ideológiákat mindig könnyebb alkotni, mint reálisan létező méltányos igazságos társadalmat, ahol nincsenek páriák.

  7. Tibor Bá,nagyon tetszett a poszt!Hiteles kortörténeti írás szerintem.Én a késő-Kádár korszakban voltam kisdiák,de sok minden nagyon is ismerős volt.Például a testi fenyítés.Az iskolában szocialista nevelést kaptam, az apámtól pedig katolikust.Mindkét helyen megfűszerezve fenyítéssel.Meg is utáltam az autokrata-tekintélyelvű ideológiákat egy életre,melyek mindig valamivé nem pedig önmagává nevelik az embert.Alkalmam volt látni személyesen kisiskolások nevelését Kaliforniában.Megdöbbentő volt a különbség az emlékeimhez képest.Persze nincs ideológia mentes oktatás.A hatalom mindig megpróbálja manipulálni az embert a legalattomosabb módokon.Ezen nincs mit csodálkozni ilyen a természete,az egyén pedig állandóan szenved-küzd hogy önmaga és szabad lehessen.Ja és azért is tetszett a poszt mert olyan emberi.Várom a folytatást!

  8. 7:
    Nem hiszem el, hogy nem tudod mi a különbség a tanítás és az indokrinálás között.

  9. 11.

    Egy dolog a helyes közösségi magatartásra, alapvető viselkedési, erkölcsi normákra való oktatás, nevelés és megint más a radikális agymosás.

    Értem én, hogy valahol összeér a kettő ,van egy vékony közös sávjuk ,de ettől még lényegileg különbözőek.

    Amiről Tibor bá’ beszámol, az egyértelműen brutális agymosás.

    Erőszakos, bűnös, kegyetlen idomítás egy hatalom
    – a Katolikus Egyház – érdekében.

    A szocializmus indoktrinációja
    – az én legeslegjobb emlékezetem szerint – messze nem volt ennyire erőszakos.
    A rákosi rendszerre nem emlékezhetek, mert 1956 – ban 5 éves voltam.

    1958 – 1966 – ig jártam általános iskolába Budapesten,
    1966 -70 – ig gimnáziumba, a Kisz ,akkor és ott, éppen csak létezett,kevesebb volt ,mint formalitás ,csendesen vegetált, volt tagkönyv, de más nem volt, foglalkozások politikai indoktrináció nulla.

    A magyar irodalom és a történelem tárgyakon és a TV- n, rádión át csöpögtették a marxizmust a dialektikus – és történelmi materializmust ,az akkor uralkodó hivatalos ideológiát.

    Volt aki bevette, volt aki nem.
    Jelzem van igazságtartalma, egy kicsivel talán több is, mint a katolikus katekizmusnak.
    Ma mindenki letagadja, hogy bevette, ez a trendi.

    Az egyetemi felvételinél élvezett egyértelmű előnye miatt, mindenki KISZ tag volt, ami mint mondottam volt,akkor ,ott az égvilágon semmit nem jelentett.

    Amikor Kalocsán 1970 szeptemberben a
    “Budapesti Forradalmi Ezred” -ben azt mondta az előljáró lépjen ki akinek kisz funkciója volt, az egész század 68 fő, egy emberként előre lépett.

    Közöttük korunk, a rendszerváltás utáni kurzusok néhány igen jelentős politikai prominense, neveket nem írok.

  10. 11:
    Olvasol a gondolataimban? Erről az oldaladról még nem mutatkoztál be. 😉

    12:
    Tudod te ezt, de azért rögzítem: Tanítás alatt azt értjük, amikor valakivel ismertetjük a tényeket, a valóságot, amiket eddig az emberiség megtapasztalt. Indokrinálás alatt azt értjük, amikor valakibe beetetünk egy olyan fikciót, aminek segítségével irányítható birkává válik. Egyesek szerint a különbség a kettő között olyannyira elhanyagolhatóan kicsiny, hogy a kettőt egybe is lehet mosni. 😀

  11. 14:
    Egyéniségünk kordába szorításának van egy elfogadható mértéke, amit nem érdemes túllépni, mert kedvezőtlen következményei lehetnek.

    Ami pedig Arma viselkedését illeti, nem ismeretlen előttem. Zoltán fiam, amikor előállt egy témával, amire “kölcsönöztem” neki 300.000 forintot, nem megköszönte, hanem megveregette a saját vállát, hogy milyen ügyesen be tudott húzni a csőbe.

  12. Én is köszönöm Tibor bá! Szeretem ezeket a posztjaidat is!

  13. Tibor bá! A megélt tapasztalatod csak azt bizonyítja, hogy semmit nem lehet kényszerítő erővel beleverni valakibe, hogy azt magáénak érezze. De a katolikus egyház tanainak igazságtartalmához ennek semmi köze. Sőt éppen a megélt tapasztalatok és életutak teszik hitelessé a tanokat. Assisi Szent Ferenc nevét említhetném régebbről és Csaba testvér nevét napjainkból, akik mindketten hisznek a tanításokban és életpéldájukkal hitelessé teszik azt. Amiről Te írsz Tibor bá, az nem a tanok hitelességét kérdőjelezi meg, hanem azokat az embereket és intézményrendszert teszik hiteltelenné, amely a Te “nádpálcás indokrinálásodban” szerepet játszott.

    Azzal egyetértek, hogy embertpróbáló feladat ezek után, hogy ne legyenek ellenérzéseid a tanokkal szemben is, de egyben egy kicsit hiteltelenné is tesz ebben a kérdésben, mert egyértelműen elfogódott vagy és nem látsz tisztán.

  14. 18:

    “A megélt tapasztalatod csak azt bizonyítja, hogy semmit nem lehet kényszerítő erővel beleverni valakibe” Dehogynem!

  15. 19: De az igazságra így is csak egyénileg juthat el az ember. Mindent belénksulykolhatnak, ez igaz, de ha egyénileg nem vagyunk összhangban a tanultakkal, akkor előbb-utóbb meghasonlunk vele vagy agymosott robottá válunk. A tisztánlátáshoz mindenképpen kell egy egyéni belső út is.

  16. 18.

    Goebels a III.Birodalom, a náci Németország propagandaminiszterének igen igen hatékony működése óta tudott dolog, hogy a tömeg befolyásolható megfelelő eszközökkel. Az egyik ilyen eszköz, a kívánt hittétel újra és újra sokezerszer való elismétlése.
    Meg kell nézni a TV – ben naponta órákon át nyomatott reklámokat, a legújabb a fogyasztó hatású csokoládé , a könyvesboltok ezoterika polcait, a nép igenis vevő a kritikátlan hülyeségekre.
    Elegendő megígérni ,hogy a vágyai teljesülni fognak
    – ÖRÖK ÉLET – és már meg is nyertük a hitüket magunknak.

  17. 15.

    Hol él, mivel foglalkozik most A.Z.Rex ?
    Jó kerékvágásban van az élete ?
    Ha publikus a válasz…

  18. 23:
    Nálam minden publikus, de ezt nem tudom. Miért nem érdeklődsz a Melinda úton?

  19. Az ÖRÖK ÉLET és Jézus tanításainak az igazsága független az egyháztól és mindenféle manipulációtól. Mindenki saját maga is utánajárhat manipuláltság nélkül. Ki vagyok, miért vagyok, honnan jöttem, hová tartok. Minden információ rendelkezésemre áll, hogy választ adjak ezekre a kérdésekre. Az igazság független minden manipulációtól és kideríthető.

  20. 25

    “Ki vagyok, miért vagyok, honnan jöttem, hová tartok”

    Homo sapiens, ember vagyok.
    Az élővilágból evolúciós úton “emelkedtem” ki.
    Nem tudom az emberiség hová tart ,erre vonatkozólag vannak egészen biztató és egészen kétségbeejtő jelek.
    Jómagam pedig a néhány éven belül egészen biztosan bekövetkező halálom és végleges megsemmisülésem felé tartok.
    Ugyanoda, ahol születésemet megelőző évmilliókat eltöltöttem.

  21. 26: Ez is egy álláspont. Negatív. Legyél boldog vele, habár ezt erősen kétlem. Mert a szívedben Neked is ott van az örök élet vágya.
    Én inkább hiszek a feltámadásban és az örök életben, Istenben és Jézus tanításaiban, meg azoknak az embereknek, akik erről hiteles tanúságot is tesznek életükkel. Ez reményt ad, jövőbe mutat és élet igenlő, létezésemnek értelmet adó.

    Sokkal kézenfekvőbb, ha már előugrottam a nagy semmiből, hogy lesz is folytatása, nem pedig visszazuhanok a semmibe. Annak semmi értelme nem lenne. Akkor miért vagyok egyáltalán? A létezésemnek csak úgy van értelme, ha van folytatása is! A logika is ezt mondja és a létezés pozitív dolog, a megsemmisülés negatív. Mivel létezünk, a létezés nyert egy VAGY-VAGY játszmában. Innen nincs visszaút!

  22. 24.

    Exeddel talán kétévente váltunk egy egy szót, ami inkább kölcsönös udvariaskodás, semmi több.
    AG -t már nem biztos, hogy felismerném a facebook képe alapján az utcán.

  23. 27

    A “logikád” önkényes, ad hoc és elsősorban saját érzelmi megnyugtatásodra készült, ilyen a designja.
    A világ olyan amilyen és benne az ember egy végtelenül jelentéktelen élőlény.
    Az én világnézetem nem negatív szeretek élni, szeretek szeretni és dolgozni.
    De a tudományt tartom igaznak, nem az ezerféle néphülyítő vallás végtelen összevissza hablatyolását az örök életről és az örök halálról a nirvánáról.

  24. 29: Mégegyszer mondom, ez a Te álláspontod és tiszteletben tartom, annak ellenére, hogy önellentmondásos, mert a szíved mélyén Te is vágysz az örök életre. Az örök élet vágya nem véletlenül van jelen az univerzumban, egy valósan jelenlévő vágy az emberben. A tudományt én is igaznak tartom, csakhogy a tudomány nem mond semmit Isten létezéséről. A tudomány önmagában hiteles, de a tudományt művelő emberek véleménye csak egyéni sejtés a világ keletkezéséről. A tudomány és igazság mindentől függetlenül létezik. Az a tény, hogy Te hablatyolásnak tartod más emberek nézetét a világról, Téged minősít. Egyben hiteltelenné is tesz, mert nincs magyarázatod a benned lévő örök élet utáni vágyról, a kereszténység létéről, a benne hívő és róla tanúságot tévő hiteles életutakról.

    Nincs önkényes logika, a logika a világ működése és tapasztalataink szerint létezik. Az én logikám ebbe beleillik, mert létezéspárti, a Te logikád hiteltelen, mert a valósan megélt létezéssel, örök élet vágyával ellentétben a megsemmisülésre szavaz. Az én logikám pozitív, a Tiéd negatív.

  25. Ezek az érdekes véletlenek, most nemrég zongoráztam végig a TV műsorokat, és leragadtam Csányi Vilmos előadásánál a Mindentudás Egyeteme sorozatból.
    Miről beszélt éppen? Az emberi faj specifikus tulajdonságairól, azok között is éppen az indoktrinálhatóságról, amit magyarul rábeszélhetőségként említett.
    Érdekes módon ezt nem negatívumként említi, pontosabban úgy, hogy “nem olyan csúnya dolog, mint az első hallásra tűnik”. Szerinte az emberi társadalom működőképességének egyik kulcsfontosságú feltétele, enélkül nem lehetne egy ilyen méretű, és bonyolultságú szervezetet működtetni.
    Persze nyilván ez konkrét esettől függő, Tibor bá’ esete nem éppen ide tartozik.
    Egyébként nagyon érdekes az előadás, aki nem látta, ajánlom nézze meg.
    Még a vallás kérdése is előkerült a hallgatóság kérdései nyomán.
    Sajnos nagyon gyenge minőségű a videó, de úgyis az a lényeg, amit mond.
    http://videa.hu/videok/tudomany-technika/az-emberi-termeszet..-1-2003.12.08.-mindentudas-2Qqh3R69pm00VwS5

  26. 30.

    “Az a tény, hogy Te hablatyolásnak tartod más emberek nézetét a világról, Téged minősít”

    Miután ezerfélék a vallások szekták, hívő gyülekezetek és mindegyik esküszik a maga egyedül igaz mivoltára.
    Ebből világosan az következik a logika szabályai szerint,
    hogy nyilván mindegyik hamis.
    Egymást hiteltelenítik.
    A valóság tagadása,nos az negatív.

  27. 30:
    Azért azt beláthatod, hogy ezzel a tétellel: “a szíved mélyén Te is vágysz az örök életre.” nem lehet bizonyítani az örök élet létezését.
    Mert ebben az esetben minden egyes vágy igazolhatná a vágy tárgyának a létezését. Ha nekem minden vágyam egy hétfejű sárkány, attól még nem lesz 7 fejű sárkány.

  28. 33:
    Az a szörnyű, hogy a hívő keresztények nem veszik észre, hogy legalább annyi hívő muzulmán van, akik szerint ők eretnekek, és ezért vagy meg kell őket téríteni, vagy ki kell őket irtani. Vagyis a vallásos hit lehet olyan elvetemült, hogy hajlandó érte gyilkolni is. Én pedig most jöttem a Marsról és az egyik egy milliárd ere esküszik, a másik egy milliárd pedig ara. Nem logikus-e ha arra a következtetésre jutok, hogy mind a két milliárd megtébolyodott álmodozó?

  29. 32: Az igazság létezik mindentől függetlenül és kideríthető. Könnyen kiválaszthatod az ezerféle vallásból, hogy melyik rejti az igazságot, ne bújj el egy álprobléma mögé. Igazság csak egy van és meg tudod válaszolni, ehhez minden információ rendelkezésedre áll. Egyszerűen és gyakorlatiasan gondolkozz, józan paraszti ésszel. Az igazság közelebb van, mint gondolnád. Az Igazság mindennek a mércéje, minden létező ehhez mérhető. Helyettesíts be az Igazság helyébe minden elképzelhető tanítást, majd állítsd oda magadat az Igazság mércéje mellé és mérd meg. Mennyit ér az életed?

  30. 33: Ebben tökéletesen igazad van Tibor bá! És megint rátapintottál a lényegre. Mert tökéletesen igaz a tétel: a vágy igazolja a vágy tárgyának létezését! Minden ember szíve vágya az örök élet és nem véletlenül! Két valós vágy van az emberek szívében: hogy örökké éljenek és hogy lelki békéjük legyen. Egyedül csak Jézus tanításában lelhetünk erre választ.
    Az örök életet és a lélek békéjét is csak egy olyan Isten adhatja meg, aki jelen van a szívünkben és szeretettel átölel, amikor mi is átölelünk egy számunkra fontos személyt.

  31. 34: Igazság csak egy van, kedves Marslakó! Tessék szíves odaállítani az Igazság mércéjéhez önmagát és az életét!
    Hogyan mérettetik meg a kedves élete Mohamed próféta és hogyan Jézus tanításainak tükrében? Mit mondott, hogyan élt Jézus és Mohamed? Hogyan élnek tanításaihoz hűen emberek?
    Mit jelent mindez a kedves Marslakó életében? Mert egy dolog biztos: Az IGAZSÁG létezik, megismerhető és minden mérhető hozzá.

  32. 36.

    ” Mert tökéletesen igaz a tétel:
    a vágy igazolja a vágy tárgyának létezését!”

    Természetesen semmiféle vágy semmiféle tényt nem igazol.
    Ergó: hülyeségeket beszélsz.

  33. 33: Látszik, hogy nem vagy gnosztikus. A gnosztikus gondolkodásmódja: Hétfejű sárkány? Kell, hogy legyen olyanunk, hisz szerepel a Jelenések Könyvében! (Amit egyfajta forgatókönyvként igyekszünk megvalósítani) Tehát Társaságunk milliárdos tagjai dobják össze a pénzalapot egy olyan génsebészeti programra, melynek célja a hétfejű dinoszaurusz előállítása kiásott díno-DNS felhasználásával, kétfejű bárny génjeinek hozzáadásával, stb. A szokott módon e programunk várható eredményeire készíti fel a közönséget propagandistánk, Crichton a Jurassic Park-sztorival… 🙂

  34. 38: Igazad van annyiban, hogy a legtöbb vágyunk nem valós, hanem önzésünkből fakad és ebbenaz esetben tényleg hülyeségeket beszélnék, mert önző vágyaink nem igazolnak semmit. Azonban abszolút értelemben véleményem szerint két valós vágy létezik az emberekben, amely nem önzésből ered, hanem valós alapja van: az örök élet vágya és a lelki béke elérése. A válasz erre csak Isten lehet. Vizsgáld meg a vágyaidat és rájössz, hogy igazam van. Minden ember erre a két dologra vágyik és seemi nincs, ami ezeket a vágyakat kielégíteni, csak Isten.

  35. 36:
    Ez egy igen érdekes mondatod: “Két valós vágy van az emberek szívében: hogy örökké éljenek és hogy lelki békéjük legyen.”

    A te szavaiddal élve az én szívemben lelki béke honol. Magyarul kiegyensúlyozott a pszichém. Tudod-e miért? Azért mert csak olyan vágyaim (célkitűzéseim) vannak, amik reálisak, elérhetőek. A boldogtalanság leggyakoribb oka, az elérhetetlen vágyak hajszolása. Mivel pontosan tudom, mi érhető el számomra, megelégedett, boldog életet élek. Eszembe se jut a halhatatlanság, mert az messze nem lenne reális. Te ezt kergeted, ezért hiszed el a hihetetlent, ezért keresed a lelki békédet, amit Jézusban hiszel megtalálni, de erről szó sincs. Minket pedig azért agitálsz, mert jó pontokat akarsz szerezni a te (képzeletbeli) Jézusodnál. Csúnya, nyugtalan halálod lesz, mert az utolsó pillanatig nem leszel benne biztos, hogy ott fogsz ülni istened jobbján. Az egész pokol/purgatórium/mennyország mesét pontosan azért találták ki, hogy életed végéig manipulálni tudjanak veled, hiszen fogalmad sincs, hova fogsz kerülni.

  36. 39:
    A hétfejű sárkány a gyermekmesékben szerepel. Ha felnőtt ember valami abszolút valótlant akar jelezni, akkor a hétfejű sárkányhoz nyúl, mert a tűzokádó hétfejű sárkány létezése Jézus mennybemenetelénél is valószínűtlenebb.

  37. 42: A gyermekmesékben nálunk csak max. olyan száz éve szerepel, ehhez képest kultúrkörünkben a Biblia révén a hétfejű sárkány sokkkal régebbi mesés szereplő, felnőttek számára. A gnosztikus valóságmanipuláló tudománygépezet ilyen irracionális célokért is dolgozik, mint pl. sárkánycsinálás, hogy tűzet fog-e okádni, az még kétesélyes.

  38. 41: Tibor bá! Két dolog lehetséges: vagy nem mondasz igazat a lelki békédet illetően, vagy nagyon is hiszel Istenben, csak nem tudsz róla. Az ember csak úgy találhatja meg a lelki békéjét, ha létezése értelmet nyer. Ehhez viszont pontosan tudnia kell, hogy kicsoda, miért él, honnan jött és hová tart. Ez a létezés abszolútuma. A lelki békéhez éppen ezért kevés a reális, relatív életcél, mint anyagi javak, emberi kapcsolatok, hasznosság, utódok. Ezek semmire nem adnak választ. Abszolút IGAZSÁG márpedig létezik, ez szükségszerű, hiszen a világegyetem fennáll és mi létezünk. Van MAGYARÁZAT. A lelki békéhez ez az abszolút IGAZSÁG és MAGYARÁZAT kell.
    Azért mondom, hogy elvileg lehet lelki békéd, helyettesítheted ezt az abszolútot relatív dolgokkal, de igazi megnyugvást ezek nem adhatnak. Életed megszerzett tudását, tapasztalatait, emberi kapcsolataidat, anyagi javaidat, személyiségedet, hasznosságodat, munkádat el kell tudnod helyezni ebben az abszolút IGAZSÁGBAN, végső MAGYARÁZATBAN.

  39. 42: Jézus mennybemenetele sokkal valószínűbb, mint gondolnád. Egyedül Jézus tanításai adnak abszolút kimerítő választ létezésünk értelmére. Ha tudsz nekem Jézus létértelmezésétől kielégítőbb magyarázatot adni, akkor elhiszem, hogy létezik a hétfejű sárkány is.

  40. Kedves Extragalaxis.
    Fizettél-e evilági pénzt az Üdvözülésért? Adomány, tized, etc. És ne kerüld meg a kérdést, kérlek.

  41. 45: “Jézus tanításai adnak abszolút kimerítő választ létezésünk értelmére”

    És amelyik vallásban “nincs” Jézus?

    Bizonyára ők is adnak valamilyen választ. Honnan lehetsz biztos benne, hogy az övék hamis, a tied meg igaz?

  42. 44:
    Megint egy kinyilatkozás: “Az ember csak úgy találhatja meg a lelki békéjét, ha létezése értelmet nyer.” Folyamatosan ezt teszed. Itt mindenki más hülye rajtad kívül. Te vagy az igazság egyetlen forrása, a te kinyilatkozásaid az abszolút igazság. Téged csak irigyelni lehet, mert boldog együgyűségben élsz.

  43. 45: “Ha tudsz nekem Jézus létértelmezésétől kielégítőbb magyarázatot adni, akkor elhiszem, hogy létezik a hétfejű sárkány is.”

    A hétfejű (és tíz szarvú) sárkány ugyanabban a mesében van, mint a Jézuska: a Bibliában. Ha Jézuskában hiszel, akkor a Jelenések könyvében leírt hétfejűben is kéne, mert hozzá tartozik a szerinted teljeskörű magyarázatot adó mesevilághoz.
    Ha meg a bibliai hétfejűben nem hiszel, akkor feltehetően a sztori más pontjain önkényesen válogatsz, hogy mit hiszel el a Bibliából, és mit nem. Mi igazolja, hogy a Jézuska igazabb része a mesének, mint a hétfejű, tízszarvú sárkány?

    (Ja, és szólj, amikor Jézus tanításainak megfelelően a teljes vagyonod szétosztogatod! Hozok néhány rászorulót, akinek adakozhatnál, hogy kincsed legyen a mennyben…)

  44. 46: sakkmatyi! Az üdvözülés nem kerül pénzbe. A perselybe szoktam dobni pénzt, hajléktalannak is adtam már, meg egyszer-kétszer más helyekre is: pl. katassztrófasúlytotta területek adományvonalát hívtam fel, amit tévében reklámoztak.

    Az üdvözülés nem a jócselekedetek eredménye, mert akkor állandóan számolgatni kellene, ki milyen jót tesz és mennyit.
    Persze fontosak a jócselekedetek is, de az üdvözülés Isten kegyelméből van. (De itt a kegyelem szó jó értelemben értendő, mint szeretet megnyilatkozás és nem mint kényúri kegy).

  45. 47: Observer! Abból kell kiindulnod a vallások vizsgálatánál, hogy egy dolog biztos: létezik egy abszolút igazság, amelyből minden megmagyarázható. Ez szükségszerű, bárhogy is keletkezett a világmindenség. A létezéseddel kapcsolatban is megfogalmazódnak kérdések, ki vagy , miért vagy, honnan jössz, hová tartasz. Ha figyelmesen elolvasod a főbb vallások tanításait, kristálytisztán felragyog majd előtted, hogy élettapasztalataid, vágyaid, megválaszolatlan kérdéseid Jézus tanításaiban térhetnek csak nyugvópontra. Ezt hosszas lenne így most megfogalmazni, tegyél fel konkrét kérdést az említettek közül és igyekszem megválaszolni.

  46. 48: Tibor bá! Ez nem kinyilatkoztatás, hanem tény. Te magad mondtad egyszer, hogy az a legbosszantóbb dolog, hogy “isten” azzal a tudattal teremtett bennünket, hogy felfogjuk saját létezésünk véges voltát, mulandóságunkat. Éppen ezért az ember sohasem találhatja meg a lelki békéjét. Ezért mondtam azt, hogy szükségszerűen csak akkor találhatjuk meg a lelki békénket, ha létezésünk értelmet nyer. Mert belenyugodni ugyan lehet a mulandóságba, de ez nem eredményezhet lelki békét, mert így nem látjuk létezésünk értelmét. Ezért lelki békénk eléréséhez szükségünk van egy magyarázatra, ezt adja meg Jézus.

  47. 49: Avatar! A Biblia nem egy olcsó kis bulvárlap, amibe belelapozgatsz és hirtelen minden világossá válik. Ha olvastad Jézus tanításait, akkor tudnád, hogy miről szólnak és nem hasonlítgatnád össze a János jelenések szimbolikus sárkányaival. Könnyű eldönteni, hogy mi a különbség egy tanítás és egy szimbólum között. Lapozgasd át a gimis magyarkönyveidet és verselemzéseidet.

  48. 52

    Kedves extragalaxis

    Nem látom be, miért ne lehetne a létezésem értelme az, hogy – hellyel közzel – boldog vagyok és teljesíthetem azt a szép feladatomat ,hogy erőmhöz mérten örömmel gondoskodjak a szeretteim testi lelki jólétéről.
    Élni jó, aki nem így vélekedik az mentális beteg,vagy aktuálisan szenved.
    Vajon attól értelmetlenné válik az élet, ha nincsen túlvilági folytatása ?
    Nem hinném.
    Úgy érzem, hogy én megértettem a kereszténység lényegét ,azt is elismerem ,hogy vannak emberek,találkoztam ilyenekkel, akik építő, személyiségüket gazdagító módon élik meg a keresztény hitüket.
    Nem véletlen,azonban az sem , hogy a hinduk a végső megsemmisülést tartják célnak, abban is van valami megnyugtató.
    Biztosan tudni ,hogy többé nem kell elviselnem újabb és újabb gyötrelmeket, kínokat, fájdalmas veszteségeket,méltatlanul rám mért igazságtalan szenvedést.
    A legbelső intim hitünket nem szerencsés rátukmálni, kéretlenül a társainkra,nem is lehet.
    A térítést – gyakran látjuk – erőszakosan viszik végbe és inkább gyökértelen, krízisben lévő személyiségeknél sikeres, akik bizonytalanok és kitüntető, eddig soha nem tapasztalt megértő figyelmet kapnak cserébe.
    A Biblia pedig egy megkerülhetetlen kultúrtörténeti érték.
    Hogy alkalmas lenne praktikus életvezetési tanácsadónak, abban erősen kételkedek.
    A Jelenések könyve nem értelmezhető a számomra.
    Az Ószövetségi Isten jelleme pedig minimum aggályos, messze nem példaértékű.

  49. 53: Azt például elég egyértelműen mondja Jézus, hogy osszad szét a _teljes vagyonod_, mégsem követed ezt a tanítását, neked ez a tanítás is olyan, mint a hétfejű sárkány: máshogy kell magyarázni vagy nem is olyan fontos része a Bibliának, nem kell hinni benne…
    Adakozgatsz kicsit ide-oda, azzal már megnyugtattad magad, hogy te jó vagy, érdemes Isten kegyelmére…

  50. Megint egy poszt, ami hitvitává fajult. 😀
    Pedig az írás nem erről szól, legalábbis az én olvasatomban.
    Sokkal inkább visszaélésről, amit az egyház követett el, követ el, a hívőkkel szemben!
    Talán innen, ennek nyomán, kellene folytatni a diskurzust! 🙂

  51. 56: a poszt egy 81 éves emberről szól, akinek 81 év kevés volt, hogy megbocsássa szülei ellene 70 évvel ezelőtt elkövetett valós, vagy vélt “bűneit”…

  52. 57

    Csak 80.

    Kedves Barátom , vannak olyan tények,amiket publikusan megfogalmazni durva sértés.
    Vajon mi ezzel a célod ?
    Lehet hogy gnosztikus, akarom mondani gonosz vagy ?

  53. 57

    Nagyon boldog és szerencsés ember vagy, ha nincsenek nem gyűltek össze, olyan sérelmeid amiket a mai napig nem tudtál megbocsájtani az okozóknak.

  54. 61: Volt az már vagy tíz hozzászólással ezelőtt is…
    Nekem pedig a váddal ellentétben nem szokásom a kölcsönt nem megadni. 🙂

  55. 28:
    Ekkora hibát én nem tudok elkövetni, mert sose hazudok. A Murányi lefestette neked, hogy a jelenlegi feleségem egy bányarém. Ez egy kicsit több, mint “kölcsönös udvariaskodás”, de nem vetem a szemedre, mert pusztán hozod az Emberiség átlagát. Ennél nagyobb hiba, hogy egyoldalú információt tényként kezelsz. Murányival 69-ben névházasságot kötöttünk, mert egy kétszoba-konyhás-fürdőszobás lakást csak így tudtam megmenteni, amit kiigényelt a szomszédom. Géza születésekor már sok éve “korrigáltuk” a névházasságot. Kedves ismerősöd természetesen összemossa a dolgokat visszaélve sok mindennel, de ez alkalommal ennyi elég.

    58:
    Csupán féltékeny és némileg irigy. Hasonlít a másik 3,14-csához, aki megörült attól, hogy az unokatestvére Ausztráliában él, amikor ő érdemelte volna ezt ki, hiszen olyan keményen dolgozott érte.

  56. 63

    Ezt valóban elfelejtettem, őszintén sajnálom.

    ********************************************************
    Ne haragudj igazán megértettem, hogy nem vagyok kompetens megítélni az A család élettörténetét.
    ********************************************************
    Senki más sem az.
    Természetesen minden szereplőnek megvan a maga története.
    Ezek pedig gondolom messze nem esnek egybe.
    Le lehetne írni a nem egészen mindennapi sztorit kilenc 9 írószereplőtől kilenc 9 részben.
    Nehéz mutatvány lenne elérni,hogy ne egyeztessenek.

  57. 54: Bódi Gábor! Értem, amit mondasz és tökéletesen igazad van, az a legfontosabb ebben az életben, hogy boldogok legyünk és szeressünk. Ettől függetlenül az ember szívében mindig marad egy üresség, amit egy olyan valami tölthet csak be, amit az életünk abszolút értelmének nevezek és ekkor Istenre gondolok.

    55: Avatar! Isten kegyelme nem pénzfüggő. Abban igazad van, Assisi Szent Ferenc szétosztotta egész vagyonát és szegénnyé lett. Erre soha nem lennék képes! Erre nagyon kevés ember képes a mai világban. Aki ezt meg tudja tenni, hogy mindenét elosztja, tudatosan felvállalja a szegénységet, koldul és segít, ahol tud, ez HITELES ember lenne, ha Jézusról beszélne. De én éppen ezeknek az embereknek a szavára is erősödtem meg a hitemben, mert erre vannak élő példák! Ezért mondom itt a fórumon többször is, hogy Assisi Szent Ferenc és napjainkban Csaba testvér vagy Ferenc pápa szavára többet adok Jézus tanításainak kérdésében, mint bárkinek itt a fórumon, aki nem hisz Jézusban. Avatar, Te éppen rávilágítasz a lényegre: mennyire hiteltelen egy olyan ember állítása a vallásról, Istenről és Jézusról, aki nem aszerint él. Igaz, hogy én messze vagyok az általam felsorolt emberektől életpéldámban, de rájuk hivatkozom, amikor a keresztény hitet védem.

  58. 65:
    Ha én lennék az igazgatód kitiltanálak az iskolából, mert tőled a tanulók csak illogikus papolást tanulhatnak.

  59. 66: Szerintem Csaba testvérre és a többi hiteles tanúságtevőre hivatkozni nagyon is valóságos dolog, amikor Jézus tanításairól van szó. Egyébként földrajzot tanítok, nem hittant. De félretéve a tréfát, egy életpélda bemutatása mindennél többet ér. Ezért nem is értem, honnan veszik itt egyesek a bátorságot, hogy Isten témában magukat kompetensnek vélve légből kapott állításokat tesznek megélt tapasztalat nélkül?

  60. 64:
    Valójában csak 4 szereplő van, a többi csak statiszta. De ha a valóságot keresed, akkor gondolkozz el rajta. A társadalmi megítélés szerint én egy belevaló pasi voltam, akit a férfiak java marhára irigyelt, a nők pedig szívük szerint ki szerettek volna próbálni. Nincs semmi okom, hogy meghamisítsam a történetet, nekem megfelel úgy, ahogy volt. A másik három szereplő úgy érzi, hogy valahogy meg kell magyarázni az eseményeket, minimum a gyerekeiknek, és persze más ismerősöknek is. Nekik szinte kötelező a tények igen alapos elferdítése, mert azt nem állíthatják hogy évtizedeken keresztül pisztolyt tartottam a halántékukhoz. Aztán pedig, perceken belül betöltöm a 81-et. Nagy ívben szarok mindenre, ahogy rám is szarik minden. Egyetlen egy értékem maradt még, a múlt őszinte feltárása mikró és makró méretben, miért játzsanám ezt el?

  61. 69.

    Te szemmel láthatóan jól érezted magad a polgárpukkasztó szupermácho felsőbbrendű alfahím szerepében ,de hogy a gyermekek számára ez ideális milliő lett volna, azt nem hiszem.
    A nők lelkivilágát sem tudom követni, mire játszottak, mi volt ebben a megalázó szitúációban előnyös nekik.
    Talán igaz volt, talán csak sikerült velük elhitetned, hogy te vagy a non plusz ultra.
    Elhitték, hogy valami különlegeset birtokolnak, talán úgy döntöttek jobb egy adu ász harmada, mint egy lenézett átlagpali.De, hogy ez igaz e ? Nem hiszem.
    Nem vagyok benne biztos, hogy most is így vélekednek és azért ez is számít, mert érett korában már nem hazudozik önmagának az ember, inkább kíméletlenül kritikus és őszinte amikor visszatekintve már öregkori higgadt bölcsességgel értékeli az életét.
    Én legalábbis így vagyok vele, persze ebben sem vagyunk egyformák.

  62. Azt hiszem a csodálat mindig fontosabb volt Neked, mint a valódi mély szeretet.
    Az előbbivel próbáltad pótolni az utóbbit, amiről lemondtál, mert annyi ideig nélkülözted, hogy eltemetted.
    Javítsál ki, ha tévedek!

  63. 68: Tibor bá! Ezen jót röhögtem. A húgommal beszélgettünk a napokban, hülyeségből megjegyeztük: Akik igazán közel állnak az emberhez, azok leszarják, akik meg nem annyira közelállók, azok még le se szarják. Már bocsánat a kifejezésért.

  64. 70:
    Tévúton jársz. Mind a 3 nő pontosan tudta, hogy mit csinál. Megérte nekik. Az elérhető alternatíva kevésbé volt vonzó. Én pedig sose vágytam többre, mint teljesítményem reális értékelése, de ez örök emberi, nem csak az én tulajdonságom. Ha jól emlékszem rád is rád szóltam a minap “seggnyalás” ügyben. A feltételezésed, hogy “megdumáltam” őket, vakvágány. Nem butuska 16 éves lányokról van szó, hanem rafinált érett nőkről. Murányi a fiát tanácsom ellenére vállalta. És nem járt vele rosszul. Pontosan tudta, hogy mire használhatja fel, és fel is használta. A 90 feletti apámat azzal fűzte be, hogy neki csak egy magyar unokája van, mert a többi vagy ausztrál vagy zsidó. Ez a húzás 10 milliókat hozott neki a konyhára.

  65. 68

    Kedves extragalaxis

    ÉRTSED VÉGRE MÁR MEG, HOGY AHÁNY VALLÁS ÉS AHÁNY HÍVŐ ANNYIFÉLE “ISTEN” LÉTEZIK, EZEK TUDATÁBAN!
    EBBŐL EGY ÉRTELMES EMBER RÁJÖHET, HOGY ISTEN CSUPÁN AZ EMBER KOLLEKTÍV ALKOTÁSA ACÉLBÓL HOGY BIZTOSÍTSA AZ ÖRÖK ÉLETET A MAGA SZÁMÁRA, PERSZE EZ CSAK A KÉPZELETÉBEN SIKERÜLT.

  66. 73

    Úgy tünik neheztelsz M – re.
    Te biztosan tudod miért én nem ismerem a részleteket.
    A 90 éves apádat úgy tudom évekig gondozta ,puszta süket dumával nem lehet örökséget szerezni.
    Az összes emberi kapcsolatot lehet profán cinizmussal ábrázolni,én speciel nem gondolom, hogy ez lenne az igazság lényege.

  67. 74:
    Nézd Gábor, én nem foglak téged győzködni, azt hiszel el, amit akarsz. Minden esetre az bebizonyosodott, hogy te magad (finoman kifejezve) szépíted a dolgokat, hiszen az udvariassági köszönésbe ilyen mélységű családi ismeretek nem férnek bele. Vagyis, amikor engem bírálsz, akkor magadból indulsz ki. Apám nem szorult eltartása. 150.000 forintos nyugdíja volt, amiknek a felét se élte fel, a többi átvándorolt Murányi zsebébe. Az “elszámolási” könyv a birtokomban van, és az is, amit apám aláíratott vele. pl. több millió forint kp. átvételéről valami hobby telek megvétele ürügyén. Az “eltartás” egy évig se tartott és totális vagyon megszerzéssel járt, mert még apám AT monogramos gyűrűjét se kaptam meg, de még egy családi fényképet se, mert a fia számára felépített egy mondva csinált dinasztiát, amihez kellettek a kellékek. legyen ennyi elég.
    Különben a “neheztelés” egy rossz szó. Tudomásul veszem az élet fintorait, és átlépek rajta.

  68. Ez is egy emberi kapcsolat volt , ami minden esetben tipikus barter üzlet is egyúttal , a barterek csereértékei pedig nem követik a piaci értéket.
    Ezért nevezi a jog “szerencse szerződés” -nek az idős emberekkel kötött eltartási szerződéseket.
    El tudom képzelni, hogy idősebb AT mégis úgy érezte, hogy ő is jól járt. Őt már nem tudjuk megkérdezni.
    Mindenesetre nem kirablásról volt szó, még ha ez téged erre is emlékeztet akkor sem.

  69. 73: Bódi Gábor! Abban igazad van, hogy ezernyi vallás és isten létezik, amelyekben hisznek emberek. Igazság viszont csak egy van, amihez minden mérhető. Ez Isten. Ugyanis a világmindenség nem jöhetett létre véletlenül a nagy semmiből.
    Kell egy olyan kiindulópont, ami mindennek a forrása, egy örök létező. Mindennek Ő a mércéje, az ember is. Ezért Isten egy örökéletű tudatos személyiség, mert különben ember sem létezne, ha nem lenne viszonyítási pontja. Mert mihez képest tudnád meghatározni az embert, az életet, tudatot, személyiséget?

  70. 77:
    Nem te vagy az első, és még csak nem is a második, aki velem szemben másokat “megért”. Ez tipikusan az irigyeseim velejárója. De küldök át neked valami nagyon érdekese, aminek ez a szövege: Nyilatkozat, én Murányi Irén eltartási szerződést kötöttem 2000.09.07-én id. Antalffy Tiborral, lakik Bp. III. Kiscelli u. 20.II.em 9. – Élete végéig vele maradok, valamint a szükséges dolgokat neki ellátom. Id. Antalffy Tibor ismerte az én nehéz helyzetemet, miszerint egyedül, 18 éven keresztül fiamat (unoka) egyedül neveltem. Az elmúlt három év alatt jelentős anyagi és tárgyi támogatást kaptam. Az eltartási szerződé megkötése előtt anyagi biztonságba helyezett és adott 5 m Forint értékű valutát, valamint 3 m Ft értékű valutát a holnap utáni költségei fedezésére. Ezzel a művelettel magamat teljes biztonságba tudtam helyezni. 2000.10.23. Murányi Irén

    És ehhez tegyük hozzá, hogy (a diktáló) id. A.T. 92. évében volt. Murányi Irén pedig képzett pszichológus. A többit a fantáziádra bízom,.

  71. Kedves extragalaxis

    Az, hogy mik a te vágyaid és te mit tartasz logikusnak és igaznak az
    kizárólag a te számodra perdöntő.
    Másokat ezen “érveiddel” nem tudsz meggyőzni.
    Minden vallásos hívő a saját hitét tartja egyetlen igaznak természetes hogy te is ezt teszed.
    Ha Istent el lehet képzelni mint örök létezőt akkor nem látom be miért ne lehetne ezt a világegyetemről is feltételezni.

  72. 80: Bódi Gábor! Ugyanarról beszélünk. Amennyiben a világmindenség örökké létező, akkor ehhez kell viszonyítanunk az embert. Ebben az esetben az ember mindig is létezett, mert egy örökké létező világmindenségben nincsen fejlődés és változás. A tudatnak, személyiségnek, életnek akkor is kell viszonyítási pont, egy örökké létező világmindenségben. Akkor a világmindenségnek magának kell lennie az örökéletű, tudatos személyiségnek, mint viszonyítási pont a benne létrejövő ember számára. Megint csak Istennél kötünk ki. A tudat és személyiség, élet nem ugorhatott elő a nagy semmiből. Ha pedig mindig is létezett, akkor KI az?

  73. 82:
    Önkényes kijelentéseidre épített eszmefuttatás totálisan hamis eredményt ad. “Ebben az esetben az ember mindig is létezett, mert egy örökké létező világmindenségben nincsen fejlődés és változás.” Az embernek megáll az esze.

  74. 80: Másként megfogalmazva: egy örökké létező világmindenségben hol volt eddig a ma élő hétmilliárd ember személyisége, hol volt eddig Bódi Gábor? És ami még érdekesebb: hol lesz? Mert egy örökké létezőben nem lehetnek új dolgok, még akkor sem, ha ez maga lenne az öröktől fogva örökké tartó változás. Akkor is magában kellene foglalnia a teljességet. Az emberek milliárdjainak és Bódi Gábornak a személyiségét is, valamint azt a tökéletes személyiséget, amihez viszonyítható a többi. Akkor Te hogyan neveznéd azt az örökéletű tudatos személyiséget, aki magában hordozza a teljességet?

  75. 83: Mert szerinted egy örökké létező dologban milyen változás és fejlődés lehet? Ha megindokolod, akkor lesz csak hiteles a kritikád.

  76. 84 extragalaxis
    Nem fogod fel, hogy a hétmilliárd személyiség nem más, mint az anyagi részecskék egy-egy speciális, összetett működése, amely korábban nem létezett, és később nem fog létezni. Viszont lesz helyettük sok más személyiség, egy részük ugyanazon részecskék újrafelhasználásával felépülve.
    Úgy, mint a kaleidoszkópban, ahol a sok kis elem egy kis mozdítással végtelenszámú kombinációt tud létrehozni, melyek mind egyediek, nem ismétlődőek, holott ugyanazon kis színes idomokból épülnek fel, mégis rendkívül változatos és látványos képeket hoznak létre.

  77. 85:
    Megint kijelentesz. A végtelent és annak időbeli változatát az emberi agy nem képes felfogni. Tehát ezzel kapcsolatban nincs értelme a vitának, de vitán kívül megjegyzem, hogy például a ciklikus változás belefér a végtelenbe még hozzá végtelenszer.

  78. Kedves extragalaxis

    A keresztény hit a te személyes választásod.
    Meglehet, hogy Te ettől – is – érzed jól magad.
    Mások másként vannak ezzel, ők mohamedánok, ateisták, buddhisták agnosztikusok zsidók vagy a törzsi vallások valamelyikének hódolnak és a sort hosszan folytathatnám.
    Mivel a világnézet egy sokaknál mély és erős identitás, ami rengeteg gondolattal, élménnyel rituálékkal és eltökéltséggel van megerősítve, nem kecsegtető egy másik személy sikeres megtérítése.
    A térítést magát is egy teljesen inkorrekt eljárásnak tartom hacsak nem maga az alany kezdeményezte.
    Legyél boldog a Te keresztény Isteneddel ,de engedd meg másoknak hogy ők is boldogok legyenek a saját választott világnézetükkel!
    Hitvitákat folytatni lehet szórakoztató ,de eredményt várni tőle
    óriási naivitás.

  79. 89: Egyetértek. A poszt témájához kapcsolódva, ahogy Tibor bá is kifejti ezt a kor és kórképet, az Abigél című filmben Vitay Georgina bekerül a Matula Leánynevelő intézetbe, az is valami hasonlót próbál bemutatni, csak kicsit finomabb változatban.

  80. 89:
    “Körmöst” nem csak a felekezeti iskolákban osztogattak, a világiban is. Nem ez volt az elviselhetetlen, hanem a katonai fegyelem és a szerető anya hiánya. Képzeld el mit gondoltunk és milyen “tapintatlan” volt az alábbi mese (mint írtam lámpaoltás után volt egy rövid felolvasás) hajótöröttek között a csónakban ül egy anya a csecsemőjével. Hányódnak a tengeren, nincs élelem, de a csecsemőnek van, hiszen szopik. Aztán elapad az anya teje, aki ekkor felvágja az ereit és a vérével táplálja tovább a csecsemőt. Végül a csónakra rátalálnak, ahol mindenki halott csak a csecsemő él még. nekem meg látogatáskor az anyám be se jött.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük