Tibor bá’ online
Sose vonzódtam a humán témák felé, szigorúan megmaradtam a természettudományos világban, de a földön élek, látok, hallok és nem megyek el semmi mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el rajta. Kutyákat mindig láttam, sőt éltek mellettem, de különösképpen nem érdekeltek, mert személy szerint nekem nem volt velük semmi dolgom. Az utóbbi 20 évben azonban megváltozott a helyzet, Éva kérésére felvállaltunk egy saját kutyát, Dezsőt, majd még néhányat. Jelenleg van egy tibeti masztiff kanunk és két szukánk. Ez egy fenntartható létszám és összetétel, és egyben nagyon jó alkalom a megfigyelésre. Ennek alapján ki merem jelenteni, hogy az emberiség nincs tisztában a kutyalélekkel. Nem is lehet.
Vidéken, családi házak udvarán a kutyát láncon tartják. Városokban szobába viszik be a kutyát, és rászoktatják őket, hogy reggel este pórázon kiviszik őket az utcára szarás-pisálás végett. A „tenyésztőknél” a legrosszabb a helyzet, mert ott szűk ólakban tengetik életüket, esetleg egy kennelnek nevezett kifutóval. A legjobban még az a néhány puli jár, amelyekkel még ma is jószágot terelnek, de ezek is magányosan élő kutyák. Valamennyi kutyatartási variáció lélekölő a kutyák számára, mert a kutyának két igénye van, a szabadság és a falkához tartozás. Ja, három, mert amióta domesztikált lett, azóta kell neki egy gazdi is. Ezeknek hiányában a kutya igazi természete eltűnik, ezért ezeket senki nem ismerheti meg, még az etológus se, aki a tanszéken, vagy otthonában tart egy kutyát.
Nálunk a három kutya falkában él, és szabadon kószálhat egy viszonylag nagyméretű, kikezdhetetlen kerítéssel körbezárt területen. A szabadon kószálás azt jelenti, hogy kötetlen, azt tesz, amit akar. A fákról leszedi az érett gyümölcsöt (ameddig eléri) és megeszi, a földről felszedi a lepottyant diót, feltöri és kieszi belőle a belet. Oda szarnak, ahová akarnak, de furcsa módon a legeldugottabb helyre teszik. Bár van fedezékük, oda fekszenek be, ahová akarnak. Bár az itató vödör mindig teli van friss vízzel, onnan isznak vizet, ahol találnak, főleg esők után. Saját konfliktusaikat szabadon lerendezik, és mindig nagyon örülnek, ha közöttük vagyunk. A házba is bekéredzkedhetnek (de csak egyszerre egy), ha kedvük tartja. Abszolút harmóniában élnek egymással és velünk. Idegzetük szilárd, kikezdhetetlen. Hogy „bekattannának” az elképzelhetetlen. Olyan bizalommal vannak irántunk, ami párját ritkítja. Bármit tehetünk velük. Kivehetjük a szájukból a csontot, elvihetjük az orruk elől a 3 napos kiskutyát, kimoshatjuk a begyulladt szemüket – tudják, hogy jót akarunk.
Figyelik egymást, tanulnak egymástól. Békésen összebújnak, vagy hörögnek egymásra, ha nem kérnek a közelségből. Mást talán ez megrémítene, de ez a hörgés egy kommunikációs eszköz, egyáltalán nem azt jelenti, hogy szét akarja tépni a másikat. Ők nem tudnak beszélni, ezért más kommunikációt kell alkalmazniuk, velünk emberekkel is. A farkuk állása is sokat elárul, de van direkt megoldásuk is. Képesek arra, hogy melléd jönnek és az orrukkal finoman megböknek. Ez figyelem felkeltés. Ha nem veszed a lapot, akkor „megfogja” a kezed, igen, megfogja, de nem a fogaival, hanem az ajkaival, és maga felé húzza. Azt szeretné, ha megvakargatnád. Mindegy, hogy hol, csak vakard, mert ők egymást csak nyalni tudják, vakarást csak az embertől kaphatnak. És nyalják is egymást, de nem csak egymást. Ha valami jót teszel velük, mondjuk, kiszeded a lábából a tüskét, akkor megnyalják a kezed. Ez egy fajta köszönet. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit teszel velük, és miért, és tudják, hogy olyanra is képes vagy, amire ők nem. Hihetetlen türelmesek. Ha nem érted, hogy mi szeretne, akkor kivárja, amíg rá nem jössz. Ha időben nem kapják meg a napi ételt, mert valahogy nem vettük észre az idő múlását, akkor diszkréten az egyik elvakkantja magát, ha ez nem használt, akkor finoman megkaparja az ajtót.
A lelkileg egészséges kutyák számára mi vagyunk, és ők vannak. Mindenki más, mint mi, potenciális ellenség, akit meg kell ugatni, de ezt azonnal abbahagyják, amint észlelik, hogy sikerült felkelteni a figyelmünket, és majd mi eldöntjük az idegen sorsát. Ha beengedünk valakit, az már csak félig idegen a jelenlétünkben. Már volt olyan vendég, aki sikoltozni kezdett, amikor az alfa hím felágaskodva megszagolta. Esze ágában se volt harapni, pusztán szagmintát vett, hogy elraktározza a memóriájába. Persze a látvány félelmetes, pláne, amikkor játszi könnyedséggel ugrik fel egy 2 méteres falra, de nyugi, ezek a kutyák nem össze-vissza cselekszenek, hanem szigorú és igen logikus szabályok szerint. Együtt akarnak működni velünk, ezért fáradhatatlanul figyelnek minket, hogy meg tudjanak győződni arról, mit akarunk. Ha „nem fogad szót” az csak azért van, mert nem tudja, mit akarunk. Amint rádöbben, mit várunk el tőle, azonnal teljesíti. Olyan pontosan és megbízhatóan tevékenykednek, mint egy precízen beprogramozott robot. A lényeg, hogy egy megfelelően tartott kutyában sose fogsz csalódni.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
ÁDÁZ KUTYÁM
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog Ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gondosz ebek rád rohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatokból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz!
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
Babits Mihály
Ez egy nagyszerű leirás, ám amellett egy nagyfokú leegyszerűsitése is a témának.
A kutyáknak vannak fajtájukra jellemző tulajdonságaik is, valamint egyedekre lebontva is léteznek különböző habitusúak. Vannak okosabbak, és vannak kifejezetten buta egyedek is, bár ebben sincs semmi meglepő.
Az is nagyon érdekes, amikor a kutya a korral együtt okosodik, aki odafigyel rá, szépen követni tudja fejlődését.
Amire mindig oda kell figyelni a kutyáknál, főleg nagyobb testűeknél (bár sokszor a legkisebb vakarcsokban a legnagyobb a bizonyitási vágy 🙂 ):
– a kutya ragadozó, és főleg a tőle kisebb élőlényeket általában zsákmánynak tekinti. Erre főleg azoknak a tartóknak kell odafigyelni, akiknél otthon nincs kisgyerek, a kutyának nincs tapasztalata vele. Ha ilyen kutyás helyre látogatóba jönnek, és kisgyerekkel, mindig oda kell figyelni, mert a kutya tulajdonosában egy világ dőlhet össze az addig szeretett kutyájáról csak azért mert alapvető dolgokkal nem volt tisztában. A másik oldal pedig sokkal rosszabbul járhat.
– egy nagytestű kutya akkor is sérülést okozhat embereknek, főleg kisebb egyedeknek (gyerekek), ha barátkozni akar. Feldönti, megkarmolja, stb.
És egy mondattal hadd reagáljak erre:
„… A lényeg, hogy egy megfelelően tartott kutyában sose fogsz csalódni….”
Sajnos nagyon gyakran a gazda szorulna tanitásra, idomitásra, kezelésre … 🙁
2 – sleeper:
Természetesen nem törekedhettem a teljességre, de vitaindítónak szerintem elég.
Az én egyik kutyám border collie, juhászkutya; imád dolgozni, és már egészen pici korától megfigyeltem, hogy nagyon igyekszik jó kutyus lenni, kitalálni, hogy mit várunk tőle, és mivel szerezhet örömet. (!!!) Rendkívül boldog, ha megdicsérjük, és a másik kutyától, valamint a cicáktól is elvárta mindig, hogy teljesítsék a kéréseinket; ha azt látja, nem így történik, rögtön odaugrik és rendbeteszi őket. 😀 Sajnos azt nem tudtam megadni neki, hogy sokszor legyen alkalma birkát terelni, de rengeteg más programban van mindig része. Úszás, játékok, agility, sok kirándulás, amit csak lehet. Januárban volt 11 éves, és azt találtuk ki, hogy a legszebb szülinapi ajándék, amit adhatunk neki, az, ha elvisszük terelni. Így is történt. Két órát töltöttünk annál a tenyésztőnél, ahol anno született; mivel idős, nagyobb szünetekkel engedtük be a birkákhoz. Nem volt professzionális dolog, de pont az volt, ami a legnagyobb örömet okozza neki.
Nem tudom elmondani, milyen hála és szeretet volt a tekintetében, amikor végül eljöttünk, és beszállt az autóba. Csak szóval nem tudta azt mondani, hogy „köszönöm”. Nagyon megható élmény volt 🙂 Rendkívül intelligens, szerető szívű állatok a kutyák, és nem érdekel, ha valaki szerint ezt antropomorfizmus, mert ezt csak az nem látja, aki nem akarja, vagy sosem volt jól tartott, szerető családban élő kutyája. A legtöbb ember meg sem érdemli, hogy kutyája lehessen.
„Sose vonzódtam a humán témák felé, szigorúan megmaradtam a természettudományos világban”
Miközben a természettudományos világ axiómákra épül. Tiszta humán téma, szerintem. Más bolygón, más civilizációban biztosan nem ez a matek és fizika van 🙂
5 – Dino:
Felesleges hülyeségeket ide beírni nagy kockázat. Súgd már meg, milyen más bolygókról van szó? Milyen civilizációról? Csak azért , mert most ez a divat a gondolkodni nem tudok között?
Tibor bá’!
Nem kell átengedned a hozzászólásom, hisz ki nem állhatsz engem…Csak láttam, hogy a kutya-témára más is verssel reflektált, gondoltam megpróbálom én is, saját termékkel.
Egyébként jól ismered a kutyalelket – szerintem jobban, mint Csányi Vilmos. Ez nem hízelgés akart lenni, távol álljon tőlem.
Nekem már 20 éve skót juhászom van (most a harmadik generáció a vendégem) – lelki társak voltunk/vagyunk, rendkívül intelligensek és harmonizálnak a gazdi lelki rezgéseire.
Nem éri meg
Párát lehelt a kennel porába –
hörögve múlt ki a szomszéd ebe.
Átugatott a nemlét korába.
Nem kapott mérget és nem volt sebe.
Gazdája könnyek közt ásta a gödröt –
tizennégy kutyaév a birsfa alatt…
Saját tizennégy éve is lepörgött
agyában, ahogy az ásással haladt.
Megtiszteltem a derék állatot –
bár bosszantott olykor, ha éjjel csaholt.
E furcsa gyász engem is áthatott –
pár perc és ami most van, egyszer csak volt…
Kérdeztem: lesz-e másik, egy új kölyök?
Hisz hogy is lenne meg nélküle a ház?
Monoton felelte, sóhajok között
ez volt az utolsó, a német juhász…
Nem éri meg, nem tudná etetni,
s a macskától is szabadulna már.
A süldők is csak két zabáló semmi –
aki jószágot tart, maga is szamár.
Gazzal és dudvával vadul a kert is,
a gyümölcsfákon titkos férgek rágnak…
Valami kór emészti az embert – kis
halálok vetnek véget a világnak.
2013. 07.31. Csorba Tibor
Nekem tetszik a versed Druszám. Az pedig hülyeség, hogy ki nem állhalak. Én nem gyűlölködök, csak teszem a dolgom.
Mi benne a kockázat? 🙂
Milyen más bolygó? Hát az a pár ezer milliárd másik bolygó, ami az univerzumban van. Azért azt elég nagy butaság lenne hinni, hogy az egész univerzumban csak a Földön van élet. Azt is, hogy itt a legfejlettebb az intelligencia.
Stb, stb, stb.
8 – dino:
1) Mi közünk a pár ezer milliárd másik bolygóhoz? (lehet sokkal több is)
2) Tudományos vitában elég nagy butaság hitről beszélni. Bizonyítani kell.
3) Pontosan mi az élet, és mi váltja ki? Tudja ezt valaki?
4) Intelligencia? Mikortól számít az ember esetében. 100.000 éve, 1 millió éve? Mi ez a 13,8 milliárd évhez viszonyítva? Ha pedig a megnyilvánulásról beszélünk, vagyis a birodalmasított emberről, akkor csak néhány száz év. Miért esnének ezek egybe? Egy adott időben vajon hány lehet? És mit számít ha van, hiszen a legközelebbi lehetőség is 4 fényévre van. Hogy az mennyi? Nos, a Nap 8 fény percre van.
–
Mindezek ellenére abban halál biztos lehetsz, éppen hogy a matek és fizika az, ami mindenütt egyforma.
7. Statikus
Nekem határozottan tetszenek a verseid, a költői vénád vitathatatlan.
Annak ellenére, hogy sokmindenben én sem értek egyet a korábbi itteni hozzászólásaidból.
Viszont az aktualitás és a hiteles érzelmi töltet mindig átsüt a verseidből, gratulálok hozzájuk…
„A domesztikált kutyának kell a gazdi”
Ha a kutya jól van szocializálva, akkor a gazdi a falkavezér.
Ha elcseszték, akkor a kutya a falkavezére a gazdinak. 🙂
Lassan 1 éve elpusztult a szálkásszörü tacsim. Sajnálom hiányzik de nem hozok a lakásba még egyszer kutyát. Azelött (35éven át) kutyás voltam családi házban de a lakásban tartás nehéz a kutyának is a gazdinak is…aki nem ezt mondja vagy nagyon magányos vagy nagyon unatkozik mert semmi nem érdekli nincs szakmája amit hobbyként is mivelhetne. Hegel kutyus 5-6 éves kora között került menhelyröl és bizony látható egy kutya lelki törése a gazdiváltással söt véleltem ezt többször visszavihették a menhelyre mert nehezen lehetett a falkavezéri stilusáról leszoktatni azaz sehogy.
Én bizony nagyon büntetném a kutyagyártókat, és csak olyanoknak engedném meg a tenyésztést akik ellenörzött helyekre adják ki a kutya szaporulataikat. Olvastam a kutya topicban hogyan rendezik Tibor Báék a kutyázást és ez egészen más mint amikor kis eknnelekben szaporitják öket.
Vásároltunk már a gyerekek kérésére piacon boxert, igaz élt 9 évet de olyan soványan vittük haza hogy hálni járt belé a lélek. És mikor papirjaiért mentünk láttuk háát gyatra volt a helye addig.
Biztos nem ült az ellő mama mellett rongyokkal törölgetve öket senki.
Lassan a kutyák foglalják el az emberszaporulatot a migránsokon kivül. Kell a gyerekeknek tanuljanak élölényért felelösséget is de nem mindenáron. Nálunk is egyiknél 3 kutya (komondor puli oszkár)hatalmas tanya oda kell is, és a többinél is hasonlóan.
Bocsi csak kuzyálkodtam kicsit 🙂