(1258) Mi vagyok én?

Tibor bá’ online

 

~ab099Végignézek magamon a fürdőszobatükörben, mi vagyok én? Ez, amit látok? Aligha, a hátamat nem is látom, a cipőbe bújtatott lábfejemről addig nem is tudok, amíg véletlenül bele nem rúgok egy kőbe. A régiek úgy gondolták, hogy az ember lényege maga a szíve. Ma már tudjuk, hogy a szív csak egy nagy köteg erős izom, ami megállás nélkül működik. Valójában mi magunk az agyunk vagyunk, ez a másfél kilónyi kocsonyás anyag, állítja Patricia Churchland a Kaliforniai Egyetem (San Diego) filozófusa. Churchland kutatási területe az ideggyógyászat/fiziológia/filozófia közös gyűjtőpontja. Legújabb könyve most jelent meg: Touching a Nerve: The self as brain. Tekintve, hogy a könyv címe egy pun, a lefordítása lehetetlen, de azért megpróbálom: Kiborító, az agy vagyunk mi.

Reményeink, vágyaink, szerelmeink, puszta létünk nem más, mint egy bonyolult szürkeállomány bonyolult működése. Ezt elfogadni nem túl könnyű, mert szembemegy a keresztény feltételezés eszmerendszerével. Amikor döntést hozunk, elalszunk, dühbe gurulunk, megijedünk, nem történik más, mint az agyunk működik a helyzetnek megfelelően. Létünk és működésünk idegalapon történő elképzelése egyáltalán nem könnyű. Ezt különben úgy hívják, hogy neuroegzisztenciálizmus. És hogy miért oly nehéz ezt átlátni annak részben oka az idegrendszerünk evolúciója. Van-e valami gyakorlati haszon abból, ha az agy tudjon magáról? Az ősember tökéletesen életképes volt ezen ismeret nélkül, mint ahogy az se volt fontos, hogy tudjon a vese vagy a máj működéséről. Ma viszont a tudomány lehetővé teszi, hogy ezeket a dolgokat is megismerjük, de az emberek ambivalensen állnak hozzá. Egyfelől csodálják, mert az idősek Alzheimer betegségét megmagyarázza, de idegenkedve rázzák a fejüket, hogy az a szeretet, amit a gyermekeimmel kapcsolatban érzek, nem lenne más, mint egy agyi vegyi folyamat? Miközben a valósság az, hogy valóban csak az, de ez nem kellene, hogy bárkit is zavarjon.

Igaz, még nincsenek megfelelő magyarázatok a fentiekre, de a józan ész efelé hajlik. Bármire jövünk rá az agykutatás folyamán, az eredmények ebbe az irányba vezetnek.

Máskülönben az agykutatás (neuroscince) kétségbe vonja a lélek és a túlvilág létezését, amiben sokan hisznek, még azok is, akik nem különösképpen vallásosak. Érdekes volt, amikor Jon Stewart komikus meginterjúvolta Richard Dawkinst. Azt kérdezte tőle, te tényleg úgy véled, hogy halálom után nem fog velem semmi történni, csak simán elrohadok? Amire Dawkins azt válaszolta, valóban úgy vélem, és tényleg ezt gondolom.

És persze sor kerül a szabad akaratra is. A szabad akaratot talán úgy kellene megfogalmazni, hogy önmérséklet. Ugyanis könnyen belátható, hogy az emberben létezik önmérséklet, önkontroll, mert az evolúció racionalitása ezt megkívánja. Képesnek kell lennünk kitűzni egy célt és iparkodni azt elérni mindenféle eltérítés ellenére. Tudnunk kell elfojtani bizonyos impulzusokat. ma már a neurobiológia tud néhány dolgot az önkorlátozásról és világos, hogy az agy képes önszabályozásra. Például, ha el kell döntened egy új gépkocsi beszerzését az önszabályozás működésbe lép, mert nem költhetünk el akármennyi pénzt, nem vállalhatunk fel irreális hitelt, és ügyelnünk kell a praktikumra is. Ez lenne a szabad akarat. De ha szabad akarat alatt azt érjük, hogy konkrét ok nélkül gondolunk ki valamit, akkor ilyennel nem rendelkezünk. Vagyis, ha például kiderül, hogy vastagbélrákunk van, akkor szabadon dönthetünk, hogy alávetjük-e magunkat egy műtétnek, vagy sem. Ilyen értelemben van szabad akaratunk, bár döntésünket befolyásolhatják az agyunkban hormonok hatására végbemenő vegyi folyamatok, amik miatt a szabad akaratunk mindössze egy gondosan ápolgatott illúzió.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

24 gondolat erről: „(1258) Mi vagyok én?

  1. Ha csak másfél kg kocsonya lennénk,akkor mivel magyarázod Tibor bá’ azt a kutatást,hogy a szív idegi aktivitása hamarabb következik be,mint az agyi akivitás érzelmi töltetű eseményeknél? Ugyan úgy kérdés marad,hogy érzékszerveken túli észleléseket mivel magyarrázzuk?Mert erre alkalmat a teória… Minden ember életében volt olyan tapasztalás legalább egyszer ,amit nem magyaráz másfél kiló kocsonya és egy kis “hormonzavar”

  2. Hogy tudatunk az agyunk terméke, az abból is látszik, hogy az agy állapota szoros összefüggésben van tudati állapotunkkal.
    Az agy különféle sérülései és működési zavarai megnyilvánulnak a tudati működések korlátozottságában, akár teljes megszűnésében is.
    Szörnyű látni, mikor egy idős beteg az agyi kóros folyamatok következtében szinte elveszti korábbi egyéniségét, nagylelkűből kicsinyes zsugorivá, jóindulatúból gonosszá válik.
    Ilyenkor ugyan mi történik az “örök, halhatatlan lélekkel”?

  3. 3:
    Mi történik, mi történik? A sátán martalékává vált. 😀

    2:
    Szerinted nekem kötelességem ezt magyarázni valamivel? Kérdezd meg Patricia Churchland-ot! – pschurchland@ucsd.edu

  4. Szilveszter előtt ismét az foglalkoztat, hogy amikor a tudatmódosító szerek fogyasztása során (alkohol) keletkező agyi folyamatokkal az egyik leglátványosabb változás történik velünk. Ha nem bírunk magunkkal és taccs részegre isszuk magunkat, akkor egyik ember agresszív, másik szolidan befelé forduló lesz. Valóban az igazi személyiségünk kerül felszínre ilyenkor?

  5. 3,
    Szerintem a tudatunk annyira az agyunk terméke, mint amennyire a látható világ a szemünk terméke.
    Az agy agy szerv, ami a környezetet a különböző hatások alapján elemzi és reagál.
    A tudat szerintem inkább egy viszony, ami a külvilág és az “én” között alakul ki. De maga az “én” sem értelmezhető a “nem én” tudata nélkül.
    Ami az “örök, halhatalan lelket” illeti, a mondás igaz, hogy ép testben ép lélek. Ha a test, mondjuk az agyi homloklebeny sérül, akkor megváltozik a személyiség, általában negatív irányban. Ez sokszor vérellátási probléma, meszesedés, satöbbi.

  6. 6:
    Szervein nagyon jól működnek, de csak az agy tud magáról. Tehát mi az agy vagyunk. Nincs külön én. ha volna, az lenne a “lélek”. De éppen hogy nincs, ez derül ki a kutatásokból.

    5:
    Nem. Egy adott vegyszerre (és sok minden másra is) nem egyformán reagál a szervezetünk. Pl. Van, akinek a vérét az aszpirin hígítja, van akinek egyáltalán nem.

  7. Azt látjuk, hogy a tudat minden akciója és változása akciót és változást jelent a neuronok szintjén, illetve hogy a neuronok változása változást okoz a személyiség, tudat szintjén. Ebből azonban nem kövezkezik, hogy a tudat, vagy a személyiség nem több, mint az agy működése. Csupán az következik, hogy a tudat és a neuronműködés össze van kapcsolva.

    Azt, hogy mi csupán az agy lennénk, a test nem, azzal cáfolnám, hogy az agy működése, különösen az érzelmek, nem választhatók el a hormonháztartástól. Hormontermelés viszont a test egészen sok részén van, nem csak az agyban. Ráadásul az igegrendszer behálózza az egész testet. (De ez utóbbi egy kevésbé lényeges ellenvetés.)

  8. Ez a poszt egy nagy marhaság! Én ismerek több olyan emberi lényt is, akit a farka irányít, nem a feje. 🙂

  9. 9:
    Így igaz, irányít, de nem gondolkodik. 🙂

  10. A lélek létezésére nincsenek bizonyítékok, de ettől eltekintve létezhet nyugodtan egy másik dimenzióban, amit ezen a szinten nem tudunk felfogni.
    (lásd ezt a példát: http://www.youtube.com/watch?v=9z-BmUnCxtM)

    Lehet, hogy van is hatása az agyra valamilyen módon. Pl. intuíciók formájában, Heuréka formájában.
    Természetesen, ha az agy károsodik, akkor nem tud annyira hatni rá, mert hiába jó a szoftver, ha hardver szar.

  11. Talán úgy hangzana jobban: Ki vagyok én? Ha jobban belegondolunk, az agy tulajdonképpen csak egy hardver, amely információkat tartalmaz rólunk, a személyiségünkről. Hiszen minden gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, döntésünk és választásunk abból ered, amely információkat elraktározta az agyunk életünk során. Az agy tehát egy információs tároló egység, mely a benne lévő információkból az adott helyzetekre válaszol. A testünket és a személyiségünket éppen ezért nagyon nehéz különválasztani, hiszen oda-vissza hatnak egymásra. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az agyunk által tárolt információk, vagyis a személyiségünk, ne lehetne lementhető egy sokkal finomabb szövődésű anyagba, amely tágabb lehetőségekkel is rendelkezhet, mint mostani testünk.
    Egy nagyon parányi, szemmel láthatatlan részecske is képes lehet hordozni minden információt a személyiségünkről és megnyilvánulni úgy, mint mi, akár hologramként. Kérdés, hogy az ízek csak hús-vér ízlelőbimbókkal, az illatok csak hús-vér orral, a hangok csak hús-vér füllel, a színek csak hús-vér szemmel, a tárgyar csak hús-vér tapintással érzékelhetőek-e? Érdekes dolog, hogy amikor álmodunk, nagyon is valóságosan éljük meg ezeket a dolgokat, mintha lehetséges lenne az érzékelés hús-vér test nélkül is. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez így is lenne, de elméletileg elképzelhető, hogy a létező világ nem csak az emberi érzékszervekkel észlelhető. És ha ez így van, akkor az is lehetséges, hogy az ember nem is érzékeli a teljes valóságot, például sokkal több szín, illat, íz, hang létezik, sőt még olyan dolgok is, amiket nem érzékelhetünk, mert nincs rá érzékszervünk. Mindenesetre nagyon titokzatos ez a viág és a bennünk rejlő személyiségnek jóval többnek kell lennie annál, mint amire általában gondolunk, hiszen mindenkire egyedien jellemző. Mintha a személyiségünk egy olyan egyedi dolog lenne, amit testünk hardverén egy külső programozó által futtatott szoftveren mi alakítunk ki saját döntéseinkkel.

  12. 12: De ha lerohad a futtató hardver, akkor az azon indított szoftver se fog tovább futni, minden túlvilág mese ellenére.
    Mellesleg azt biztosan tudjuk, hogy különböző érzeteket nem csak a valódi érzékszervekből jövő tapasztalatok kelthetnek, hanem az agy megfelelő pontjainak elektromos stimulációjával is kiválthatunk.
    De egyszerűbb példa, hogy ha jól pofon vágnak, akkor is csillagokat láthatsz, amiket viszont a körülötted álló, pofon nem vágott emberek nem látnak. De (szvsz) hülyeség lenne azt hinni, hogy ilyenkor pár pillanatra egy másik dimenzióba látsz be, ahol valóban ott lévő, létező csillagokat látsz, csak a többiek képtelenek érzékelni azokat.

  13. 12:
    Ha minden témánál, állandóan a lélek jár az eszedben, vagyis lélek-centrikusan élsz-halsz, akkor sose fogsz közel kerülni az igazsághoz.

  14. 14: Mert mi az igazság? A személyiségünket tartalmazó információknak 13,7 milliárd éve is benne kellett lenniük az ősanyagban, amely a gombostű fejének milliárdadnyi része volt és az ősrobbanással ok-okozati kapcsolatokon keresztül összeállt a személyiségünk. Ezek az információk a halálunk után sem veszhetnek el, mert az anyag és élet evolúciójának a természete szerint egy sokkal jobb minőségben kell tovább lépnünk. Az ésszerű sejtés elve alapján.

  15. 15:
    “benne kellett lenniük az ősanyagban” Miért? Mert te mondod?

  16. 16: Azért kellett benne lenniük a személyiségünk információinak az ősanyagban, mert az ősrobbanással beindult egy ok-okozati láncolatú fejlődés az anyagban, aminek a termékeként megjelent a saját személyiségünk is. Mivel véletlenek nem lehetségesek ebben a láncolatban és mindvégig fejlődést tapasztalhatunk, az ősrobbanás egyértelmű célja a tudatos személyiség kialakításán keresztül vezet valahová. Éppen ezért a halálunk nem lehet végállomás, mert ez visszalépés lenne a 13,7 milliárd éve tartó fejlődésben. Tapasztalatunk szerint a test elporlad és tudományosan semmi nem támasztja alá személyiségünk tovább élését, mégis az ésszerű sejtés logikája azt mondja, hogy az ősrobbanás és evolúció menetében logikusan és szükségszerűen egy magasabb minőségnek kell következnie mind az anyag, mind pedig a tudatos személyiség szerveződésében. Az ősrobbanásnak éppen az adja meg a létjogosultságát, hogy a LÉT és NEM LÉT határmezsgyéjén a LÉTEZÉS nyert teret egy VAGY-VAGY játékban, ahol logikailag szükségszerűen ki kell alakulnia a legmagasabb minőségű LÉTEZÉS-nek, amelyben a tudatos személyiség örökké fejlődni tud és ki tudja mondani, hogy létezem. Amennyiben ez nem így lenne, hanem a halálunkkor megsemmisülne az eddigi legmagasabb minőségű tudatos személyiségünk és információit elveszítve, szétszórva visszazuhanna a nemlétbe, akkor az ősrobbanás létjogosultsága lenne megkérdőjelezve. Ugyanis akkor a kezdeti játszmát is a SEMMINEK kellett volna nyernie a VALAMIVEL szemben, a NEMLÉTNEK a LÉTTEL szemben. Mert a létezés lényege éppen az, hogy örökké tartson, ne csak egy pillanatig az idők végtelenjében. Mert valami vagy létezik vagy nem létezik. Olyan nincs, hogy a NEM LÉTEZÉS-be hirtelen a nagy semmiből belerobban valami, majd 13,7 milliárd év múlva bemondja, hogy hahó, létezem, aztán eltűnik a semmibe. Az ősrobbanás pontosan azt bizonyítja, hogy az örökéletű tudatos személyiség létezésének van csak létjogosultsága. Minden más lehetőség teljesen logikátlan és nem illik bele a képbe. Akkor viszont az ősanyagnak örökké meg kellett lennie belekódolva a személyiségünkkel, amelynek az ősrobbanástól fogva most már örökké fejlődnie és léteznie kell egyre fejlettebb anyagi és tudati minőségben, amit mindvégig tapasztalhatunk az anyag és élet evolúciója során. Viszont az is teljesen logikus, hogy kell lennie egy olyan kódolónak, aki a tudatos személyiség minőségének a legmagasabb fokán áll és örökké létezik.

  17. 17:
    Ezek a mondatok:
    1) “Az ősrobbanásnak éppen az adja meg a létjogosultságát”
    2) “a létezés lényege éppen az, hogy örökké tartson”
    hasonlítanak ahhoz, amiket vasárnaponként a szószékekről lehet hallani. Alaptalan kinyilatkoztatások, bizonyítási igény nélkül.

    Ott kezdődik, hogy az Ősrobbanás csak egy elmélet, és egyáltalán nem biztos, hogy létezett. Bizonyos jelek mutatnak ebbe az irányba, de csak ennyi. Könnyen lehet, hogy fel fogja váltani egy valószínűbb, másik elmélet. Az istenhívők kisajátítják maguknak, mert erősen hasonlít a teremtéshez. Gyerekkoromban Darwin tanai indexen voltak, most meg már az egyház ki akarja magának sajátítani.

  18. 18: Elfogadom, amiket mondasz Tibor bá. Mindenesetre a tudatos személyiség létezése az összes tulajdonságával együtt, bármilyen magyarázat is legyen rá, egy csoda, ha belegondolunk abba, hogy helyette SEMMI is lehetne. De az is elképzelhető, hogy egy újabb elmélet majd fényt derít rá, hogy nagyon is törvényszerű. Az ősrobbanás elmélete, Darwin tanai és az egyház tanítása úgy látszik egy ponton összeér: magyarázatot próbál adni azokra a kérdésekre, hogy kik vagyunk, miért vagyunk, honnan jövünk és hová tartunk.
    Ahány ember, annyiféle út. Mindenkinek saját magának kell megadnia a válaszokat ezekre a kérdésekre, hogy megtalálja a lelki békéjét.

  19. 19:
    Az én lelki békémmel nincs semmi baj. Engem érdekel a valóság, de nem öncélúan. Nem a halhatatlanságomat keresem, mert az nincs. A “Természetnek” nem kellünk, nem törődik velünk, fogyóanyag vagyunk neki. Pont ezt tartom szemétségnek “Isten” részéről, hogy úgy “teremtett” hogy mi öntudatra ébredjünk csak azért, hogy felfogjuk ésszel a mulandóságunkat.
    Pusztán csak az tény, hogy az élet kialakulása messze meghaladja a véletlenből adódó valószínűséget. Tehát a VÉLETLENT el kell vetni. Ezt nevesítettem úgy meg, hogy az anyagba be van programozva az élet és az intelligenssé vált anyaghalmaz megjelenése. A hogyanra nincs válasz, mert ez is csak valószíynűwsíthető, de nem bizonyított.

  20. 20: Lelki béke kontra szemétség “Isten” részéről.

    Én pedig azt állítom, hogy nincs semmi baj a lelki békémmel, mert ezt tartom jónak Isten részéről, hogy úgy teremtett, hogy öntudatra ébredjek és felfogjam ésszel az örök életet.
    A VÉLETLENT én is elvetem, az anyag programozottságát én is fenntartom, de a hogyanra is ésszerű a válasz: a programozott anyagban szükségszerűen megjelenik egy programozó keze nyoma, aki magából indulhat csak ki és valami rá jellemzőt hoz létre.

  21. 21:
    Ha van program, akkor kell lenni programozónak is, ez logikus. De ez már feltételezés: “aki magából indulhat csak ki” ez nem szükségszerű. Ez se szükségszerű: “aki magából indulhat csak ki”. A fejedben összekeveredik az emberi vágy és a lehetőség. Amit írsz, az nem kizárt, de nem is szükségszerű.

  22. 22: Létrehozhat-e olyat bárki is, ami saját magán kívüli? Ezért mondtam azt, hogy szükségszerűen tükrözi az alkotó személyiségét az alkotása. Vegyük példának a Te könyveidet, írásaidat, amelyekben biztosan felismerhetőek a csak Rád jellemző szófordulatok, fogalmazási sémák, gondolat vezetések.

    Így a fennálló világmindenségben és annak csúcstermékében, az emberben is felismerhetőek a programozó személyiségjegyei, amelyek nem azonosak az egyes személyek jellemével, hanem csak főbb kontúrjaival. A programozónak minimum rendelkeznie kell tudatos személyiséggel, legalább rendelkeznie kell az alapvető pozitív emberi tulajdonságokkal. Abszolút mércének kell lennie az általa létrehozott dolgok számára, egyedüli viszonyítási pontnak, amihez minden mérhető. Ezért hamis az a nézet, hogy az emberi életnek csak relatív céljai és igazságai lehetnek, mert minden dolognak abszolút, objektív viszonyítási pontja kell, hogy legyen. Léteznie kell abszolút és objektív igazságnak és létértelmezésnek.

  23. 23:
    Idézlek: “Létrehozhat-e olyat bárki is, ami saját magán kívüli?” Van ennek akadálya? Általában igaz, sőt eddig itt a Földön akár mindig igaz lehetett, de ez nem jogosít fel arra, hogy kiterjeszd tovább, kizárólag ezen az alapon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük