Tibor bá’ online
Ha valaki rákérdezne, az én álláspontom megegyezik a magyar parasztságéval, ahonnan én magam is származom. Az állat, minden állat arra való, hogy az embert szolgálja, igavonással, ha ló, vagy bivaly, tojással, ha tyúk, húsával, ha sertés vagy nyúl, esetleg megtermett kakas, tejével, ha kecske vagy tehén, a rágcsálók kiirtásával, ha macska, és a ház őrzésével, ha történetesen kutya. Semmi nyavalygás, hogy állatkínzás, meg hasonlók, mert egyetlen szempont számít, a minél gazdaságosabb hasznosítás. Ki nem állhatom, amikor egy macska seggét bújó nő látok. Utálom a kutyának kikiáltott másfél kilós patkányokat, amiket a lakásokból levisznek az utcára szarni, és lehugyozni mások gépkocsiját. Egyszóval nem vagyok állat-buzi, de megértem azokat, akik kertes házban kutyát vagy más háziállatot tartanak, ha a dolgot helyesen kezelik, úgy, ahogy őseink, mert végül is a háziállatokat az Ember domesztikálta jó néhány ezer évvel ezelőtt. Ezen „vallomás” után nyugodtan állíthatom, hogy véleményem a kutyákról minden bizonnyal objektív olyan mértékben, amilyen mértékben ez lehetséges. Úgy gondolom, hogy a kutyakérdést eléggé reálisan kezelem, mert kutyák elemzésénél nem a hóbortomat próbálom menteni, hanem reális képet kívánok festeni.
Kezdem azzal, hogy szembe merek helyezkedni a neves kutyatenyésztőkkel, mert, ahogy ők a kutyákat tartják és fedeztetik, az nem normális. Ilyen körülmények között egy állat természete megismerhetetlen, mint ahogy egy életfogytiglanra ítélt bűnözőt se lenne értelme meginterjúvolni egy űrbéli látogatónak, ha a Földet benépesítő embert meg akarná ismerni.
Álláspontom szerint „fajta nemesítés” terén az Ember a kutyák esetében végezte a leggyengébb munkát. A sikeresen kialakított több száz kutyafajta közül én csak néhányat neveznék kutyának, a többi pancser selejt. A sikeres kutya fajták között a csúcson egyértelműen a tibeti masztiff áll (a világ legdrágább kutyája, 1 millió $ becsült értékkel egy tibeti masztiff), elsősorban azért, mert vagy 5000 éven át a tibetiek semmit se változtattak rajta, és ma is azt hozza, amire szükségük volt, a gazdi és a házának az őrzését, akár az élete árán is, minden idegennel szemben, legyen az ember vagy állat.
Az élet úgy hozta, hogy a tibeti masztiffel több mint 20 éve találkoztam, és azóta is szoros kapcsolatban vagyok velük. Alaposan ismerem őket, amihez hozzásegített az, hogy hajdan a lányom tenyésztette, most pedig a feleségem három darabot is tart belőlük. Aztán pedig elég jó megfigyelő vagyok, és a tapasztaltakat össze tudom rakni, hogy kijöjjön belőle egy egész. Lássuk, de előjáróban leszögezem, hogy amit írok az csak a tibeti masztiff esetében tudom garantálni.
A kutyát az Ember a vadon élő farkasból alakította ki, biológiai óra szerint nem is olyan nagyon régen. Éppen ezért a kutya ösztönei és biológiája is a farkaséval azonos mind a mai napig, némi idomítással. A farkas viszont alapvetően falkákban él, ebből következik, hogy a kutya, ha egymagában van tartva, egy természetellenes állapotban él, pláne, ha az egyetlen ebet lakásban tartják. Három kutya már falkának számít, és mint ilyen alkalmas az igazi természetének a megismerésére. Nálunk a három kutya 2800 nm-es területen szabadon él, tetszés szerint mászkálhat, sőt a házba is bejöhet (ha bekéredzkedik), hogy kíváncsiságát ki tudja elégíteni. Megkötve naponta csak egyszer vannak arra a tíz percre, amikor esznek, mert az étel személyre szóló, amit meg is védenek még a falkán belül is, ez pedig véres verekedéshez vezethet. A megkötést elfogadták, sőt együtt működnek, etetés előtt tartják a nyakukat, hogy a karabinert be lehessen csatolni. Éva a falkavezér, tőle nem féltik az ételüket, így akár el is veheti előlük az ételt, nyugodtan tűrik. Különben tetszésüket úgy fejezik ki, hogy a farkcsóválás mellett megnyalják az ember kezét, illetve egymás pofáját. Nem tetszésüket morgással jelzik, ami átmehet vicsorgásba, majd támadásba torkolhat, ez pedig harapással jár. Éppen ezért a morgást komolyan kell venni, amit a falkavezérrel szemben nem alkalmaznak. Különben is a gazdikkal kapcsolatban a bizalmuk teljes. Erre jó példa a következő eset. A vezér-kannak (Athos) csontrágás közben egy csirke lábszárcsont hátul beékelődött két, ellentétes oldalon elhelyezkedő foga közé. A kutya nem volt veszélyben, de roppant kényelmetlen volt a helyzet, nem tudott megszabadulni a csonttól. Éva kinyitotta a száját, és meglátta a csontot. Benyúlt a kutya szájába és megpróbálta kivenni a csontot, de nem ment. Ekkor szólt nekem, hogy mi a helyzet, és ugye rám hárult a feladat. Kutya száját kinyitni, benyúltam, megragadtam a csontot, de nem jött. Mindezt a kutya zokszó nélkül tűrte, mert tudta, hogy segíteni akarunk rajta. Végül hoztam egy kombinált fogót, amivel behatoltam a szájüreg mélyére, megragadtam a csontot és kihúztam. Athos boldogan nyalogatta a kezem, amiben még mindig benne volt a kombinált fogó.
Volt olyan esetünk, amikor az ösztön működésére világos bizonyíték állt elő. Az egyik tyúk valahogy kijött a pitvarból, amit Athos azonnal észlelt és levadászott, majd jóízűen elkezdte falatozni. Köztudott, hogy a vadon ejtett zsákmányt a farkas/kutya szőröstől-bőröstől eszi meg, beleértve a beleket és a bélsarat valamint a tollakat is. Vagyis egy tyúkból szó-szerint nem marad semmi, ha meg tudja enni. A 4 kilós tyúkból még maradt, amire Athos rárakta az egyik lábát. Kíváncsiak voltunk, hogy melyik tyúk volt ilyen hülye, ezért Éva odament a kutyához, hogy megnézze a maradványokat. És mi történt? Athos rámorgott Évára úgy 3 méter távolságból. Éva azonnal visszafordult. Az ősi ösztön szerint a személyesen levadászott zsákmányt még a falkavezér se kaphatja meg (nem mintha Éva el akarta volna venni a maradványt).
A kutyát egyértelműen, és látványosan az ösztönei irányítják. A három kutyából egy mindig éber és szemét a kapura szegezi. Ha észlel valamit egy apró vakkantással riasztja a másik kettőt, majd hárman rohannak az „ellenfél” felé. A „támadást” ősi alakzatban hajtják végre, kötelékben, ahogy a vadászgépek is támadnak. Elől az alfa kan, jobbról-balról, kissé lemaradva a másik két kutya. Célhoz érve körbefogják a behatolót, és jaj neki. A tibeti masztiff nem lacafacázik a kar rángatásával, hanem ugrik a torokra. Isten irgalmazzon a betolakodónak. Hál istennek, ma már a törvények is a magát védő mellé álltak.
Ha idegen jön a házhoz a kutyák ugrásra készen állnak és szúrós szemekkel figyelik minden mozdulatát, de fél szemük a gazdin van, azt nézik, hogy minden rendben van-e. Az idegen esetleges agresszív hangjára, vagy mozdulatára azonnal akcióba lépnének.
Ha barát vagy ismerős jön a házhoz, akkor annak első dolga (a mi útbaigazításunk alapján), hogy előrenyújtja a kezét, amit a kutyák megszagolnak, felismerik, ezt farkcsóválással jeleznek, és örömmel veszik körül, kedveskednek a látogatónak.
Tüzeléskor megváltozik a világ, ilyenkor magukra kell őket hagyni. A nász két hétig is eltarthat, amikor a hím le nem megy a szuka nyakáról, azt se veszi szívesen, ha mi zavarjuk őket. Erre az időre be vannak zárva a kennelbe, amit 30 méter hosszú és 6 méter széles és csak az étel és az ital van berakva nekik.
Az ellés egy külön szertartás, ami 20-24 órán át tart. Ez alatt Éva és Maci (a szuka) egymás mellett fekszenek úgy, hogy Maci feje benn van Éva ölében, amikor kijön egy-egy kölyök, akkor Maci elrágja a köldökzsinórt, felfalja a méhlepényt, majd a kölyköt körbenyalja és fogaival finoman megfogva átadja Évának, aki nekem tovább passzolja, én pedig beviszem a melegre. Ők ketten pedig tovább vajúdnak együtt. Nem hiszem, hogy rajtunk kívül lenne még ilyen kutyaellés a világon.
A kutya képes arra és igénye van rá, hogy kommunikáljon a gazdájával. Több fajta vakkantása van, ezen kívül bököd az orrával, majd amikor a gazdi odafigyel, a szemével jelez, hogy mire hívja fel a figyelmet, ami sok minden lehet, például egy üres lábas, mert már elmúlt az etetési idő, vagy mert a lábas aljába beragadt valami, amit nem tud kinyalni a nyelvével. Ha megsebzi a lábát, akkor nyújtja, hogy nézzük meg. Ha valahová oda akar vezetni, akkor előremegy és vissza-visszanéz, hogy követjük-e? Ha csak figyelemre van szüksége, akkor megbök az orrával, majd nyalni kezdi a kezet. Ilyenkor egy kis kényeztetés, és boldogan megy a dolgára, de nem a másik kettő, mert szerintük ez nekik is kijár. Éppen ezért mindig, mindenből három van, simogatás, csont, jutalom falat, bármi, de szigorúan ragsor szerint kell odaadni nekik, amit ők pontosan tudnak, és nem tolakodnak.
A kutya nagyon szereti a gazdáját, ezért bármit megtesz érte, még azt is, ami nem a természete. Például hajlandó megenni egy darab savanyú narancsot, ha látja, hogy a gazdi eszi. De le lehet róla beszélni, ha a nem kutyának való falatot csak megszagoltatjuk vele és közben közöljük, hogy ez nem kutya kaja. megérti és tudomásul veszi. Tudatában van, hogy milyen fantasztikus erőt képviselnek a fogai és az állkapcsa. Volt olyan eset, amikor hancúrozás közben véletlenül Éva keze került a szájába, ahogy a fogai érintették Éva bőrét, azonnal leállt a harapással, és egy enyhe szorításon kívül semmi se történt, és utána bocsánatot kért. Szinte hihetetlen, de a kutya el tudja magát szégyellni, ha hibázik, például, amikor a sötétben engem nem ismer fel, és hangos csaholással nekem rohan, amikor rádöbben, hogy én vagyok, akkor elszégyelli magát, és bocsánatot kér. Egymást le tudják inteni! Ha valamelyik hibázik, a másik kettő „rászól”. Gyakran játszanak egymással, ami harapás imitálásból áll. Egyik elkapja a másik nyakát, de csak megfogja, a fogak nem hatolnak be a testbe. Állkapcsának erejét pontosan tudja szabályozni. Ezt teszi akkor is, amikor diót tőr fel, csak megroppantja, hogy ki tudja venni belőle a belet, mert ha porrá zúzza, nincs mit kienni belőle.
A kutyának hatalmas szőrzete van, ami igen jó hőszigetelő, de nem csak a hideggel szemben, hanem a meleg ellen is. nem csak alszik a havon, de nyáron kifekszik a napra. Melege csak a rohanástól lesz, mert a fizikai munka hőtermeléssel jár. A felesleges hőtől a nyelvén lévő nyál elpárologtatásával szabadul meg. Éppen ezért egy vödör víznek mindig kell lenni, amihez hozzáférnek. Az etetésük nem probléma. Mindent megesznek a realitás határain belül. Legjobban az emberi táplálék maradékát szeretik, mert az változatos. A mi kutyáink táplálékának a tömegét olcsó rizs, tészta, burgonya, nokedli képezi, ami ki van egészítve megfőzött farháttal, olcsó löncshússal, felfőzött sertésbőrrel, étolajjal, elhasznált zsiradékkal, ételmaradékkal, lábosok, tepsik mosadékával. A kereskedelemben kapható (méregdrága) kutyatápokat kerüljük. Egy kutya napi etetése 100 forint környékén van. Ugyanis a tibeti masztiff hiába nagytestű (50 kg felett) kevés kalóriával beéri, mert idejének nagy részét „pihenéssel” tölti.
Az egészséges körülmények között tartott kutya soha nem „kattan be”. Ha a szükség úgy kívánja, bármit kibír viszonylag rövid ideig, és pontosan tudja, hogy mit kell kibírnia és mihez van az kötve. Például amikor az Elektromos Művek munkatársa kijön ellenőrizni a órát, a kutyák meg vannak kötve, mert nem vennék jó néven, ha munkatársuk helyett csak a fényképezőgép menne vissza a telepre. A kutyák nem türelmetlenek, tudják, hogy amint lehet, el lesznek engedve. Ugyanígy, amikor megjövünk valahonnan, nekik végig kell minket szagolni, azt is, amit hozunk magunkkal, hogy pontosan fel tudják mérni mi történt velünk. Ezt nekünk tűrni kell, mert ez nekik alapvető szükséglet.
A szaporulat első 6 hetes nevelése a házon belül történik. Hat hét után viszik el a kicsiket az új gazdik. Addig az anyán kívül a másik két kutya nem is láthatja, amit az anya nem is venne szívesen, de természetesen tudnak a szaporulatról és roppant kíváncsiak. A tibeti masztiff évente csak egyszer tüzel, mindig a tél elején. Legközelebb januárban lesznek kiskutyák, egy még gazdi jelentkezésére vár.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Érdekes véletlenek vannak, éppen tegnap olvastam egy érdekes cikket a Spiegel-ben, amely azt taglalja, hogyan domesztikálódott a farkas.
A legújabb kutatások szerint ez nem egyoldalú folyamat volt, a farkas alaptermészeténél és veleszületett képességeinél fogva nagyon alkalmas és hajlamos volt az emberrel való együttműködésre. Ezt mai, farkasokkal végzett kísérletek is igazolják. A farkas képes megfigyelni mind az ember, mind a kutyák viselkedését, és ezt a későbbiekben alkalmazni a maga javára. Szóval pontosan, ahogy írtad is igazi társas lény, aki nagy figyelmet fordít a körülötte élők tevékenységére, és azt könnyed adoptálja is.
A dolog érdekessége még, hogy a kutatások egyik kulcsalakja egy magyar kutató hölgy, Virányi Zsófia aki Bécsben egyetemi oktató.
http://www.spiegel.de/wissenschaft/natur/woelfe-lernten-durch-beobachtung-vom-vorzeitlichen-menschen-a-937203.html
Egy régebbi magyar anyag:
http://www.mrns.hu/hirek/farkasokkal-es-kutyakkal-a-tarsas-viselkedes-evoluciojanak-nyomaban-interju-dr-viranyi-zsofiaval
10 hónapja van tibeti masztiffom. 3 db. részben Tibor bátyám jóvoltából. A leírtakat csak megerősíteni tudom. Sok fajta kutyám volt már, de messze ez a fajta az ami számomra tökéletesen megfelelő és így én is nekik.
Szó szerint azt csinálok velük amit akarok(még a 6 éves kislányom is), de idegen még csak a tanya közelébe se jöhet. Addig ugatják amíg ott lődörög. A „vigyázó” szerepét szabályosan cserélgetik, bár az őrszemváltás nem szisztematikus.
Nagy terület kell nekik, bár nem az a szaladgálós fajta. Éjjel nagyon aktívak. Nem IDOMÍTHATÓAK, (illetve részben)de nem is kell.Kis jutalommal lehet őket mozgatni. Olyanok mint valami sportbernáthegyi.
Nálunk nem bántják a tyúkokat, kis koroktól együtt vannak. Így inkább védik az aprójószágot, mert területükhöz tartózónak látják. Az egyetlen gondom, hogy idegenektől kaját még elfogadnak (múltkor volt rá precedens). Kerítésen bedobta a haverom, hogy ne ugassák, mert nem voltam ott. Persze tovább ugatták és be nem engedték volna.
Most beszéltem egy jó barátommal aki már azt is elérte, hogy mástól semmit el ne fogadjanak. Csakis drasztikus dolgokkal lehet befolyást gyakorolni rájuk. nyers húsra 9 voltos elemet kötni,(amit persze mástól kapnak, mondjuk kerítésen átdobva) jól megcsípi a nyelvüket. És persze egy helyre mindig ugyanaz a 1-2 személy(betegség, történés miatt kell min.2) adjon enni nekik. Volt olyan dobermanja ami emiatt döglött meg. A srác kórházba került és a kutya egyszerűen nem fogadott el kaját mástól. Jó „katona” volt.
A tibeti masztiffok sokkal barátságosabb fajták mint azt gondolnánk és a hűség számokra az első.
Volt egy németjuhász malamut keverékem( a szülők fajta tiszták voltak)az volt hasonló meg sirattuk mikor meghalt,a tibeti egy cukorfalat(ha éppen nem ugat,csetel)imádom Macikát,köszi Tibor-bá
te beteg vagy
Ezek szerint lehet életképes utódja egy tibeti masztiffnak (mást is írhatnék) és egy farkasnak? Úgy tűnik igen, mégis elképzelhetetlen számomra.
4:
Kivel értekezel?
5:
Ezt nem írtam, de ilyen fokú biológiai ismeretekkel ne képzelődj.
5 Csumpitaz
Mióta a guglit kitalálták, azóta ilyen kérdéseknek nagyon könnyű utánanézni, ha már nem is fogadjuk el Jack London alaszkai sztorijait hitelesnek ilyen szempontból. 🙂
http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-315908
Nyilván simán keresztezhetők, ahogy a vaddisznó és házidisznó, a tőkésréce és a házikacsa, vagy a nyárilúd és a házilúd is.
„Kivel értekezel?” (paradoxon) kérdezte Tibor’bá.
Visszaolvastam. Szerintem csak Balázs „jó katona” bejegyzése válthatott ki ilyen reakciót ami a kutya elpusztulásáról szólt a gazdi betegsége miatt.
Ráadásul valóban átgondolandó a dolog ! A jó házőrző kutya likvidálására a mesztic, vagy más, de egy elbírálás alá eső népesség számára, a mérgezés az egyetlen járható út. Valóban nem szabad a kutyának idegentől élelmet elfogadni. Kétségtelen viszont, hogy nem lehetünk gazdaként biztosak abban, hogy mindig módunkban lesz táplálni kedvencünket. Módosítani kell a szabályt ! Azt fogadja el a kutya amit a területen belül ad neki valaki, akit már ismer. Ilyenből lehet sok is, és ez nem gond.
8:
Nekem „nyeles” telkem van. vagyis az utcával kizárólag a nyél alján van kapcsolata a területnek. Egészen egyszerűen létrehoztam egy kaput a nyél felső végére, tehát a kutyákhoz nem lehet semmit bedobni az utcáról, mert a kutyák az utcai kaput nem tudják megközelíteni. Tudom ez egy adottság, nem mindenki rendelkezik vele, de aki tudja, annak érdemes megvalósítani, mert ez a legbiztosabb.
Tisztelt Tibor bá’!
Élvezet volt elolvasni ezt a cikket. Szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye a sokak által nagyra tartott (a saját véleményem szerint a legjobb)Közép-Ázsiai Juhászkutyáról.?
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményére.
10:
Kedves Péter!
Többször olvastam már a honlapom hozzászólásai között, hogy elviselhetetlen vagyok, mert csak nekem lehet igazam. Ezt a kritikát nem tartom tisztességesnek, mert csak azt csinálom, amit mindenki más: védem a véleményemet, amit úgy neveznek, hogy VITA. Ha ennek során valóban sokszor van igazam, annak oka, hogy csak akkor nyitom ki a szám, ha tudom, hogy miről beszélek. – Tehát, nem ismerem a Kőzép-Ázsiai Juhászkutyát, ugyanis nem vagyok kutya szakértő, én csak a Tibeti Masztiffot ismerem, de őket nagyon. A többi kutyafajtáról nagyon felületesek az ismereteim. Elnézést, hogy nem tudok segíteni.
9 Tibor’bá
Igen úgy van ahogy írtad : Ez egy adottság. Nekünk itt tanyán teljesen más dolgokkal kell megküzdenünk. Például a környéken én vagyok az egyetlen olyan kutyás gazda akinek van rendes kerítése. Egyrészt ez jó mert most itt veszettség miatt „ebzárlat” van. Akinek szabadon kószálnak a kutyái az számolhat vele, hogy egyszerűen kilövik. Ugyanakkor gond is, mert a rossz szándékú „akárki” egészen a kerítésig biztonságban érezheti magát. Tervezgethet, figyelhet, kivárhatja amíg ideálisak számára a körülmények. Szoktunk a környéken sétálgatni passzióból, és a kerítés nélküli tanyákat nem-igen merjük 100-200 m-nél jobban megközelíteni mert jönnek a kutyák. Ha közelebb mennénk és a kutyák nem a saját területükön támadnának, akkor meg a gazda vakarhatná a fejét, hogy perelünk, vagy sem. Nem egyszerű eldönteni mi is a jobb!
A minél gazdaságosabb hasznosítás azt is magába foglalja, hogy az ember ínséges időkben megeszi a kutyáját, különösen ha ilyen nagy. Etetni már úgysem tudná és jobb így tenni, mintha fordítva történne. Bár én még nem ettem kutyát, de annyira rossz nem lehet. A koreaiak is megeszik, de a farkas is szereti a kutyahúst. Hogy szalonna lenne-e belőle, azt nem tudom.
13:
Ésszerű! 🙄
Massztifok nyálzanak ennél fajtánál is így van? Meleget bírják nyárra nem vedlik le a szőrköntösüket?