(1245) Sztárban sztár

Tibor bá’ online

 

~00000Éva szerint péntek este az országnak több mint a fele a Sztárban sztárt nézi. Ha ez igaz, akkor én se zárkózhatok el a betekintéstől. Így esett, hogy végigseggeltem Friderikusz rutinját, aminek a lényegét csak a hülye nem veszi észre: telefonáljatok, telefonáljatok, mert az jó sok zsoszót hoz a csatornának, ahonnan a fizetésemet kapom.

Kezdjük azzal, hogy aki a címet kitalálta, az nem tud magyarul. Valójában arra gondoltak, hogy Sztár a sztárban. Ugye, hogy jobban cseng a magyar fülben?

Ami a kivitelezést illeti, nem lehet semmi panaszunk, mert néhány szakember valóban kitesz magáért, és persze a résztvevők is ragyogóak. A nagy népszerűség nem véletlen, és akkor most meg kellene állnom, és ugye, akkor el se kezdtem volna a posztot, de most jön a de! 😀

A leutánzott sztárok közül némelyik már nem is él, vagy ha igen 20-30 éve voltak a csúcson. Ez a megállapítás érvényes a legtöbb magyar sztárra is. Hogy én nemigen ismerem őket, az nem csoda, mert a popzene sose volt érdeklődésem középpontjában, bár alkalmanként nem idegenkedtem tőle. Hogy egy amerikai énekes bemondása után mindenki tudja, kiről van szó, sőt meg tudja állapítani, hogy az utánzás jó-e vagy csak közepes, azt jelenti, hogy a tömegek jó néhány klipet láthattak tőle. De ez semmi, a számtalan esetben premier plánban mutatott zsűri tagok szájmozgása pontosan követte az angol szám szövegét. Ezek némán együtt énekeltek az előadóval, mert a számokat kívülről ismerték, de nem ám egyet, hanem mind.

Harminc éves koromban kijártam dolgozni Újpestre, az Egyesült Izzóba, ötnegyed óra volt az utazás oda és ugyanennyi vissza. A napi két és fél órát olvasásra használtam. Előfizettem a TIME magazint (és érdekes módon a Magyar Posta ki is kézbesítette), hogy lépést tartsak a világgal. Ezen kívül elolvastam minden mást, amit érdemesnek tartottam.  És akkor most beugrott a megoldás.

Amikor busszal megyek be Pestre, ami pont 30 perc az Árpád-hídig, látok fiatal nőket és férfiakat, akik vagy a mobiljukat piszkálják (ha éppen nem telefonálnak valakinek), vagy mereven bámulnak maguk elé, fülükben egy dugóval, olvasni senki se olvas. Ezek valamit hallgatnak, de lefogadom, hogy nem egy Bach toccata és fúgát. Tömegesen végighallgatják a fél ifjúságukat, megtanulnak mindent, ami a popkultúrában fellelhető, és kész. Ezért van, hogy egy kiégett izzólámpa cseréhez is szakembert kell hívniuk. Az újabb és újabb generációk egyre tudatlanabbak.

Elkeseredés helyett inkább hallgasd meg ezt a rövid videót, ahol a zenén kívül a csaj se rossz. 😀 http://youtu.be/Hg8Fa_EUQqY

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

21 gondolat erről: „(1245) Sztárban sztár

  1. Hmm 3x eves koromban enis vegignyomkodom a tepsimobilom a vonaton, de olvasok, konyvet hireket, ma mar nem kell a postara varni ha a vilag hireire vagyik az emberfia. Szoval aki a mobiljan molyol az nem biztos hogy csak zombi modon jatszik vagy a facsen log.

  2. 1:
    Persze, abszolút biztos a halál, de a megfigyeléseim szerint a többség unalmában nyomogat. Továbbá állítom, hogy a mobil telefonok minimum 95 százaléka teljesen felesleges. Parkinson! De ha már van, akkor telefonáljunk. “Anyukám jövök haza, most a Dob utcánál megy a villamos, te mit csinálsz?” – “Porszívózok, Terike átjött a szomszédból együtt kávéztunk. Vittél magaddal kesztyűt?” – “Nem, mert kilyukadt, igazán megvarrhatnád.” – “Jó, majd ha lesz rá időm, de pillanatnyilag nagyon el vagyok foglalva, most is szólt a mobilom. Tudod, Mendelssohn nász idulóját. ne felejtsd el az évfordulót! ” 😀

  3. 1:
    Egyetértek Minato-val, bizony és is nyomkodom a mobilomat (bizony-bizony “okos” telefon).

    Van rajta mobilinternet, többek között Tibor Bá’ a Te blogodat is szoktam olvasni rajta és kommentelem is.
    Nem vesz kárba az utazási idő.

    Egyébként a mobilon nem csak az internetet is lehet nézni, de könyvet is lehet olvasni.

    A youtube video nagyon jó, köszönet érte így “kora reggel”.

  4. én Tibor bá’ blogját szoktam olvasni BKVzás közben okostelefonon. 🙂

  5. Na most ezt a kommentet a vasútállomáson írom, miközben várom a vonatot.

    TV- t nem nézek, bár van előfizetésem vagy 40 csatornára. Lemondanám, de nem lenne olcsóbb az internetem, mert csomag kedvezményem van.

    Pénteken este ( ami szombat reggel 8-ig tartott 🙂 ) a “Julia” és a “J” prorgramnyelvvel ismerkedtem ( letöltés git- ről, installálás linuxra stb.).
    Ennek a “J”- nek van egy nem közönséges szintaxisa, a forrásán is látszik, hogy öreg motorosok írták.
    Nagy öregek, APL és Fortran “alapító atyák”.

  6. Fiúk!
    Nem rátok gondoltam. Ha ti is ilyenek lennétek, az lenne a világ vége (még idő előtt) 😀

  7. A mai magyar agyonsztárolt normális énekhanggal sem rendelkező dalszöveget írni nem tudó üresfejű celebektől én személy szerint idegbajt kapok. Az igazán nagyoknak itthon sem kell cégér, bármikor teltházas koncertet adnak( LGT, Omega, HOBO, Deák-Bill, és még sokan mások) Ami az olvasást illeti, én elszomorítónak tartom azt, hogy a mai nagymamák is csupán a szennylapokat olvasgatják a BKV járatain.

  8. “Tömegesen végighallgatják a fél ifjúságukat, megtanulnak mindent, ami a popkultúrában fellelhető, és kész. Ezért van, hogy egy kiégett izzólámpa cseréhez is szakembert kell hívniuk. Az újabb és újabb generációk egyre tudatlanabbak.”

    http://www.youtube.com/watch?v=VLvTq6FdOj4

    😀

  9. 8:
    A 14 éves tini lányok mindig is lelkesen csápoltak, de én a 40 évesekről írtam, akik 25 évvel meghosszabbították a serdülést.

  10. Tibor bá’, te a fiatalkorodban a világról elsősorban a szüleidől, rokonaidól, és az általad vagy ismerőseid által szelektált irodalomból tájékozódtál.
    A TV bevezetése óta a “világról” alkotott kép központilag manipulált… a divat globális lett, és nagyon snassz lemaradni róla. Ha nem ismered a menő sztárokat, nincs miről beszélgetni…
    A Valóság már valahol a szappanoperák és a vetélkedő műsorok szintjére került. Az emberek saját élete csak egy szükséges és kényelmetlen átmenet az alapvető létfennartás biztosítására, hogy követni lehessen a VALÓDI Való Világot mert ott vannak az emberek igazán otthon, azokat az életeket és értékeket ismerik, azokkal azonosulnak.
    A saját élet valami szégyelni való lárva élet, amit lehetőleg titkolni kell…

  11. 10:
    Ezt én nagyon jól ismerem, és ne hidd, hogy újszerű találmány. Csak régen ezt úgy hívták, hogy általános műveltség. 15 éves koromban “illett” ismerni Marie Skłodowskát azaz madame Curie-t, el kellett olvasni a Via Malát, tudni kellett kinek a rövidítése a BB, fel kellett tudni ismerni a híresebb opera áriákat, ismerni kellett Fraud pszicho analízisét, az ödipusz komplexust, stb. és sorolhatnám. Ma ezeket felváltották a celebek selejtes hada. Akit ez kielégít, az csinálja. Az elit célja a nemzet (az összes nemzet) elbirkásítása. De az nem igaz, hogy megfelelő társaságban csak ezekről lehet beszélgetni. A lárva életemre pedig büszke vagyok. A birkák pedig nem érdekelnek.

  12. 11. Tibor bá

    A mai popzene harmónia- és ritmusvilága összetettségében nem sokban különbözik a népszerű klasszikus zenéktől. Ebből következően körülbelül ugyanannyira dicsőség felismerni egy Adele számot, mint a Pillangókisasszonyt. Én például nem tudnám felismerni az összes híres opera áriát, de hallás után le tudok kottázni egy konvencionálisabb Miles Davis szólót, pedig nem vagyok zenész. Előbbi ismeret megszerzéséhez (áriák felismerése) elég néhány délután (és csak a sznobok kérkednek vele), utóbbihoz többnyire évek kellenek.

    Másfelől a fiatalok ahhoz alkalmazkodnak ami adott, ma az általános műveltség nem a celebismeretből áll, sokkal inkább abból, hogy létre tudsz hozni egy email fiókot, tudsz táblázatokat kezelni, szöveget formázni, tudsz idegen nyelvet, tudsz 10 ujjal gépelni, tudsz telepíteni egy programot stb. De elég az iskolázottsági statisztikákat megnézi, hogy nem a fiatalokkal van baj (ők mindig csak az adott korszak termékei); minden generáció hasonlóan tudatlan, mint a másik.

  13. 12:
    Értem én ezt, csak tudod az a problémám, hogy egy-egy évfolyam durván 100.000 fő és a Fazekasba csak pár tucat jár. 😀
    Amúgy ezzel nagyon nem értek egyet:”minden generáció hasonlóan tudatlan, mint a másik.” Csak egy példa. Vettem egy vonóhorgot a Honda Jazz kocsinkhoz. Én szereltem fel. A 20-60 évvel fiatalabbak elviszik egy szak szervízbe.

  14. 15. Ha már levizsgáztattad, akkor no problem.
    Ha még nem, valószínű, hogy fogják kérni a számlát a szakszervíztől, a vizsgán.
    Persze, számlát lehet szerezni, de az is pénzbe kerül és nem spóroltál semmit a saját szereléssel. 🙂

  15. 16:
    Semmi vizsga, semmi számla, mert nekem csak a vonóhorog kell.

  16. 17. Nem akarlak elkeseríteni Tibor bá’, De ez így nem működik.
    Ha vontatsz vele és nincs a forgalmiban vizsga, keményen megbüntetnek érte.
    Ha csak rajta van, de nincs a forgalmiban mikor igazoltat a rendőr, akkor leveteti és megbüntet. Esetleg, ha szerencséd van, csak leveteti.
    Tapasztalat, nem csak okoskodás! 🙂

  17. 18:
    Nem keserítettél el. Közúti forgalomban nem vontatok, csak telken belül, mert 25 méter a szintkülönbség és 100 méter a távolság a kaputól a házig. Most már csak 4 csavar a le és felszerelés. öt perc alatt megoldható. 😉 Viszont köszönöm a jó szándékú figyelmeztetést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük