Tibor bá’ online
Az utóbbi időben sorra jelennek meg magas szintű cikkek a kínai gazdasággal kapcsolatban, feltárva azt, hogy elérkezve a csúcsra, már csak a lejtmenet van hátra. A múlt héten olvashattuk The New York Times hasábjain a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman sorait: Kína a Falnak ütközött cím alatt, szóviccel utalva a Nagy Falra. Szerinte: „A jelek most már semmi kétséget nem hagynak, Kína nagy bajban van. Nem apró problémáról van szó, hanem alapvető bajokról. Az ország gazdaságpolitikájáról, arról a politikáról, ami három évtizeden keresztül elképesztő növekedést eredményezett, és ami most elérte növekedésének a határait. Most már csak egy kérdés marad nyitva, mekkora lesz a zuhanás?”
Két nappal később Ben Levisohn-nak jelent meg egy írása a Barron oldalain. Megállapítása szerint: „Még három hónappal ezelőtt is a befektetők fogadni mertek volna rá, hogy a kínai vezetők hatalmas pénzeket fognak bepumpálni a kínai gazdaságba, hogy fenn tudják tartani a növekedést. Ma már a piac elfogadta a tényt, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának növekedése erősen visszaesik.” Mindeközben az a Goldman Sachs, ahol 2001-ben azt jósolták, hogy a kínai gazdaság 2028-ra utoléri az USA-t, most a növekedési előrejelzésében visszavágta Kínát a szokatlan, 7,4 százalékra, amit megint mások 5 százalék alá tippelnek. Ezek után a „szakma” azt próbálja kitalálni, hogy kínai visszaesésnek mik lesznek a következményei a világra nézve. Nem oly régen Kínáról azt feltételeztük, hogy mindenhatóságukba bármivel meg tudnak birkózni, ma már világossá vált, hogy a „csodának” vége.
A valóság észlelése nem volt könnyű, mert a kínai statisztika félrevezető, ugyanis Kína egy hatalmas ország, még ennél is nagyobb népességgel, aminek a pontos felmérése gigantikus munkát igényel. Ennek ellenére a kínai statisztikai jelentés minden év harmadik hetében lát napvilágot, és csak egy évvel később ejtik meg a szükséges korrekciót. Ilyen gyorsan nem lehet pontos adatokhoz jutni, viszont tudják, hogy milyen adatokat akar a világ látni, és ezeket az adatokat készségesen feltálalják. Ennek ellenére az elmúlt 30 évben Kína fantasztikus növekedést produkált, amit alig halványít el az a tény, hogy irgalmatlan alacsonyról indultak.
A növekedési tempó a kezdetben nem jelentett nehézséget, de ma már ettől messze elmarad. És persze a növekedést az egyáltalán nem dicséretreméltó alacsony munkabérek tették lehetővé, amelyek meg se közelítették a nyugati béreket. Ez volt az oka annak is, hogy a nyugati vállalatok egymást követve állítottak fel termelő egységeket Kínában. Viszont, mivel a kínai munkások bérükből nem voltak képesek megvenni azokat a termékeket, amiket előállítottak, a kínai növekedés motorja csakis az export lehetett. Ennek folytatásához a kínai béreket a végtelenségig kellene alacsonyan tartani. Pekingnek van azonban egy másuk rémálma is, a munkanélküliség, és az abból fakadó társadalmi következmények. Ez a rémálom nagyon is valós, ami szembemegy Kína legnagyobb erényével, az alacsony bérekkel. A munkanélküliségtől való félelem miatt fenn kellett tartani a bankok hitelpolitikáját. A könnyű hitel és munkanélküliség gondos elkerülése jelentős hatékonyság romlást okozott. Recesszió nélkül csökken a hatékonyság. Ez mellett a gazdasági növekedés lehetséges, de nem nő a profitabilitás. Végül a gazdaság belefullad az egyre romló hatékonyba.
Ahogy csökken a hatékonyság, úgy növekszik a költség, ,ami inflációhoz vezet. Mivel folyik a kölcsön, és a rossz hatékonyságú termelés fenntartására, az infláció még jelentősebben nő, ami az évek folyamán elképesztő mértékűre nőtt.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az országban uralkodó nagyfokú szegénységről, ahol 900 millió ember éves jövedelme 3000-3500 dollár körül van, ami Guatemala vagy Mongólia szintet jelent. Ezen belül 500 milliónak az éves jövedelme nem több mint 1500 $, ami már Nigériával vetekszik. A gazdaság élénkítése lehetetlen egy olyan országban, ahol egy milliárd ember él a szegénységi szinten. A gazdaságélénkítés csak ott lehetséges, ahol az állampolgárok meg tudják venni a termékeket, ami egyáltalán nem jellemző Kínára.
Kína tehát csapdahelyzetben van. A hanyatló gazdaságot tovább tömik hitelekkel, ami inflációt eredményez. Ez pedig növeli a költségeket, és egyre kevésbé versenyképes export termékeket produkál. De az export is csökken, mert se Európa, se Amerika nem importál a hanyatló gazdaságuk miatt. A gazdasági visszaesés megengedése munkanélküliség és hatalmas társadalmi és politikai problémát okoz. Ezért láthattuk, hogy a kínaiak a hitelpolitikájukkal oda-vissza ugráltak. Se így, se úgy nem volt jó.
A kínai vezetésnek észre kellene venni, hogy a játéknak vége van. Az eddigi stratégia tovább nem működik, de erre nem hajlandók. Tovább támogatják a csökkenő termelésüket hatalmas kölcsönökkel, amit még nagyon sokáig csinálhatnak, feltéve, ha a szovjet gazdasági modell okozta bukásra hajlandók rátenni egy lapáttal.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Tipikus, a végtelen növekedés ábrándja. Nem is hiszem, hogy ezt ép elméjű ember hogy is tudja elképzelni.
Kína „hanyatlását” már sok helyen pedzegették, de számunkra a legérdekesebb, az Európára gyakorolt hatása lesz. Erre kíváncsi lennék. Csak nehogy a szokásos módszer legyen a megoldás, azaz egy háború.
Az olcsó munkaerő már most sem mindenütt igaz Kínában. Kollégáim voltak kinn beszállítót auditálni. Kiderült, hogy a gyári munkások még többet is visznek haza, mint a mi soron dolgozó kollégáink itthon. Ők ehhez heti 60 órát dolgoznak, ezzel leosztva, hasonló nettó órabérek jönnek ki, mint nálunk. Persze ez a fejlett parti övezetre igaz, de a termelés nagyrésze ott folyik.
Azt várom, hogy mikor csökken végre a kínai áruk dömpingje, mikor indulhat nálunk újra a könnyűipar, amit kiszorított.
Kína fejlődése mostanában megbicsaklik, ebben biztos vagyok. De azért korai még leírni az óriást, egy másik pályára átállva még mindig a legnagyobb világhatalmak egyike maradhat.
Egy kis ellentmondás:
„Még három hónappal ezelőtt is a befektetők fogadni mertek volna rá, hogy a kínai vezetők hatalmas pénzeket fognak bepumpálni a kínai gazdaságba, hogy fenn tudják tartani a növekedést. Ma már a piac elfogadta a tényt, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának növekedése erősen visszaesik.”
„A kínai vezetésnek észre kellene venni, hogy a játéknak vége van. Az eddigi stratégia tovább nem működik, de erre nem hajlandók. Tovább támogatják a csökkenő termelésüket hatalmas kölcsönökkel, amit még nagyon sokáig csinálhatnak, feltéve, ha a szovjet gazdasági modell okozta bukásra hajlandók rátenni egy lapáttal.”
Az új kínai vezetésre ez eddig pont NEM jellemző.
Fellépnek az árnyékbankrendszer ellen, most korlátozták a kormányzati, párti építkezéseket, kényszeredetten segített az ottani Nemzeti bank a nem régi likviditásválság alatt.
Ők is látják a hitelek hatékonyság romlást és félnek a hitelbuboréktól. Korábban és most is adminisztratív úton korlátozzák az ingatlanbuborék növekedést és próbálják a belső keresletet felpörgetni, hogy csökkentség az exportfüggőséget.
Mai hír a vasúti beruházások, felújítások szabaddá tétele, felgyorsítása, a kisvállalkozások adókedvezménye.
Szemmel láthatóan tudatában vannak a problémának.
Egy államkapitalizmust nem lehet ilyen könnyen leírni.
Mivel államkapitalizmus, könnyebben is lehet managelni a válságot, mint egy demokratikus berendezkedés esetén.
A lassulás azonban tényleg jön, a levezénylése lesz a nagy feladat.
Egyébként meg:
http://www.bloomberg.com/news/2013-07-23/china-s-coal-fired-economy-dying-of-thirst-as-mines-lack-water.html
Megjegyzendő, hogy Kína energiatermelése döntően a szénre támaszkodik.
3:
Ezt a kis ellentmondást talán feloldja ez a mondat: „a kínaiak a hitelpolitikájukkal oda-vissza ugráltak. Se így, se úgy nem volt jó.”
4:
A nagy hitelexpanziót állami parancsra 2009 környékén a válság elkerülése miatt tették.Úgy mint a fejlett országok.
A QE hatékonysága az USA-ban is hasonló volt, mint Kínában.
Most ennek a végét kommunikálják, ha a 7% körüli növekedést tudják stabilizálni.Egyébként meg az USA GDP növekszik, az EU-ban is fellendülési jelek mutatkoznak.
Ha ez tartósabb lesz, az Kínára, annak exportjára is kihathat.
A mi alacsony inflációnkat is Kínának köszönhetjük (a ottani alacsony jövedelmeknek) no meg a rezsicsökkentésnek…
Tényleg olcsóbban lehet iPhone-t venni, de nem arról szól az élet.
Az országban uralkodó nagyfokú szegénységről: hamarosan nálunk is ez lesz a helyzet (4000 dollár alatti átlagos éves jövedelmekkel) van kinek már most is közel van hozzá és nem emelkedő a tendencia.
Ott is lesz majd egy új munka törvénykönyve, biztosan.
A kínai tigris kicsit lelassult, de nem döglött meg, nagyot tud harapni. Itt az évi 12-13%-os növekedés a csúcs, és a 7% nagyon alacsonynak számít. Mikor volt az USA-ban vagy az EU-ban akár csak 7%-nyi éves gazdasági növekedés? Kínának minden esélye adott, hogy első számú világhatalom legyen.
Mindenki tudta, hogy ez a világon páratlan fejlődési ütem nem lesz tartható, és azért nem kell Kínát temetni, amíg itt az EU éppen nem recesszióban van, addig az 5-7% Kína esetében óriási növekedés továbbra is.
Arról én is olvastam, hogy most kezdik emelni a munkabéreket, ettől függetlenül ezen a téren még bőven van teendőjük, azonban ha a belső fogyasztást növelni tudják, akkor nem lesz élet halál kérdés nekik exportálni.
Technológiában már Németországgal versenyeznek.
Ha lassul is Kína, megállni nem fognak. A térségben India nagyobb probléma lehet…
Kína az összes technológiáját összecsórta. Kíváncsi lennék, hol tartana, ha mindent magának kellene kifejlesztenie. Az EU-t pedig ne hasonlítsuk Kínához. Ha itt kínai munkakörülmények és bérek lennének, már polgárháború volna és nem érdekelne senkit mekkora a GDP növekedése. (Ha egy kínait kérdeznél szerintem őt is a jólét és nem a növekedés érdekelné). Az más kérdés, hogy társadalmi nyomásra az EU-ban preferálják az élő munkaerőt a gépekkel szemben, pedig gépesítéssel itt is nagyobb lenne a gazdasági növekedés, de milyen társadalmi áron (lásd munkanélküliség)? Az pedig kérdés, hogy egy vezetésnek a gazdasági növekedés kell hogy a célja legyen, vagy a jólét? Ha ez utóbbi a cél, akkor az előbbi csak eszköz. Kínában ez nem éppen így van. Végezetül, ha ott olyan fasza volna, akkor oda igyekezne mindenki, a valóságban azért Németország, vagy Svájc még jelen növekedési potenciállal is vonzóbb.
A belső fogyasztás akkor kompenzál, ha nincs nyersanyag import igény. Én úgy tudom, komoly importjuk van.
Komoly importjuk van (bár rengeteg nyersanyagtermelőt kilóra megvettek), a munkabérek emelkedése miatt a profit úgyis lecsökken.
De azért mégis talán jobban nőnek, mint a magyar államadósság.
11. Hogy jobban nőnek-e mint a magyar államadósság? Attól függ, arányaiban, vagy abszolútértékben?
9:
„Kína az összes technológiáját összecsórta.”
Tökéletesen jól csinálta. Magyarország úgy engedte be a multikat ide, hogy a pl. az Audiba a mai napig nem mehetsz be kamerás mobillal dolgozni, és többnyire vámszabad területre jöttek, aminek ma már nincs jelentősége, de 2004 előtt nagyon is sok volt.
Ellenben Kína feltételeket szabott. Nézd meg Kínát és Magyarországot!
Nekünk nincs technológiánk, és pénzünk sem.
Kínának lett, és a fizetéseket is viszik fel, valóban súrolják a magyar minimálbért, esetenként felül is múlja.
EU? Miről beszélünk? Az EU nem Németországból meg Hollandiából áll. A szegénység és nyomorúság már rég itt van, és lassan igen is összehasonlítható Kínával, pl. ha teszel egy sétát Pekingbe, akkor ahhoz képest Budapest egy ócska, lepusztult „falu”.
Vasútat építettek Tibetbe, míg mi egy kiba..ott metrót nem tudunk megépíteni.
Kína helyzetelőnye talán abban is fellelhető, hogy a morál és erkölcs még nem esett 1000 szilánkra, mint nyugaton. 30 év erőltetett fejlődése persze ebbe is súlyos sebeket ejtett, de nem olyan végzeteset, mint nálunk.
Sok kihívás van Kína előtt, és azt se feledjük, hogy a tét Kína esetében nagy. Ha megtörténik, akkor nem csak számokban fogja átvenni az USA elől az első helyet.
Igen sokat importál Kína, de ez oda-vissza függőség. Afrikának nyersanyagban gazadag területein Kínának már komoly érdekeltsége és tulajdona van.
Ami még merőben megkülönbözteti az USA-tól, hogy Kína nem kreált terrorizmussal, fegyverekkel és háborúval és másokon élősködéssel szerzi a nyersanyagát.
Az utolsó mondatodban pedig a „még”-en van a hangsúly.
Németország is komoly exportfüggő ország, és ott van belső fogyasztás, tehát tartalék már nem sok van a rendszerben, ellenben Kínával. Vajon miért kellett a napelemek védővámja? A műanyag ócska kütyükre miért nem?
13: Magyarországot Kínával összehasonlítani már eleve fogalmi tévedés. A mi 10 milliós lakosságunknál ott egy nagyobb városban is többen laknak (mellesleg Londonban is). Ők teszik ki a világ népességének közel 20%-át, 1,3 milliárd fölötti a létszámuk, tehát több mint 130-szor annyian vannak, mint mi. Nem tudunk olyan pozícióból tárgyalni, mint ők.
Ha egy 0,5 kg-os kölyök csivava ugat nekem, egész másként reagálok, mintha egy támadni készülő 70 kilós tibeti masztiffal kell szembenéznem…
Kína fejlődésének pedig a legnagyobb vesztese a környezet volt. Lehet, hogy mi nem építettünk egy metrót se, de Budapesten legalább lehet látni a Napot nappal, ami Pekingben nem feltétlenül adatik meg akkora szmogok vannak. Egy demokratikus országban nem biztos, hogy hagyná a nép, hogy ilyen szinten mérgezzék őket a termelés érdekeinek az egészséghez képest előtérbe helyezésével.
Kína igazán követhetné a Las Vegasi mintát.. 😀
14:
Teljesen félreértetted, amiről írtam. Nem lakosságszám alapján hasonlítottam össze Kínát és Magyarországot, hanem arányaiban a teljesítményük alapján. De nem kell visszamenni sokat az időben, az átkosban megépítettek 3 metrót, a kapitalizmusban 23 év alatt nem tudtak egyet sem. Nem azért mert Magyarország kicsi, ezt te is tudod. A metro pedig csak Budapest további tisztulását szolgálta volna, de ma már elmondható róla, hogy nem érte meg.
Demokratikus ország? Ezen mindig jót mosolygok. Kb. annyi beleszólásunk van az ország irányításába ebben a nagyon nagy demokráciában, mint a kici kínainak odaát.
Abba meg ne menjünk bele, hogy minket milyen szinten mérgeznek. Demokratikusan.
A multik beengedésénél pedig igen is voltunk olyan pozicíban, hogy szabhattunk volna feltétleket, helyette mit csináltunk? Szerződésben rögzített profitot biztosítottunk.
Ezek köszönhetőek a Magyarországot eláruló ócska velejéig romlott politikai „elitnek”, akik ma is ott ácsingóznak a még kifosztható javak, fölött, mint a dögkeselyűk, akik az utolsó húscafatokat marják le a már döglött testről.
16: A millenniumi földalattit is az átkoshoz számolod? Miért átkozod 1896-ot? 🙂
Aztán utána jó sokat kellett várni a következő vonalra, Horthy alatt semmi nem történt ez ügyben, majd a komcsik 50-ben nekiláttak, 54-62 közt felfüggesztették az építést, és az M2 első szakaszát 1970-ben adták csak át, a teljes hossz 73-ra készült el.
Az M3 se volt egy kapkodós dolog, azt 70-ben kezdték túrni, „első szakaszát 1976-ban adták át a Deák Ferenc tér és a Nagyvárad tér között, ennek déli hosszabbítása 1980-ra épült meg Kőbánya-Kispestig. Egy évvel később a Deák tér és a Lehel tér (akkor: Élmunkás tér) közötti szakaszt helyezték üzembe, amit 1984-ben az Árpád hídig továbbépítettek. Jelenlegi formájában 1990 óta létezik, ugyanis ekkor adták át az Árpád híd – Újpest-Központ közötti szakaszt.” (wiki)
A 4-est meg 2004-ben kezdték el kiásni, és 2015 végéig ha a fene fenét eszik is át fogják adni, különben vissza kéne fizetni az erre kapott EUs támogatást, azt viszont nincs miből… 🙂
Nem akarlak győzködni a kínai és a magyar valóság közti szakadékról, de példaként említhető akár a Bősi vízlépcső ügye a kínai 3 szurdok erőművel párhuzamba állítva…
A multik esetében meg ha nagyon nekiállunk feltételeket szabni, akkor pont leszarnak minket és mennek pl Szolvákiába mint a Kia. Jelenleg is elsősorban a multik (és beszállítói körük) termelése tartja életben a magyar gazdaságot, nem jártunk olyan nagyon rosszul a betelepülésükkel, már csak azért se, mert ők legalább rendesen fizetik a dolgozók után az adókat, ellentétben a magyar vállalkozások többségével.
17:
„ők legalább rendesen fizetik a dolgozók után az adókat”
Amit utána adókedvezmény formájában visszakapnak, ellentétben a kisvállalkozókkal, de hagyjuk. Éltesd a multikat.
Tudom szar dolog beismerni, hogy Kína valamit sokkal jobban csinál, mint Magyarország, de ez van.
Nem kellek én ide 😀
Zárójelben azért én megjegyezném, hogy ez a szöveg George Friedman elemzésének összefoglalása, mely a Stratfor weboldalán jelent meg kedden.
Kínával kapcsolatban morált meg erkölcsöt említeni olyan mint a bordélyházról és a kölcsönös érzelmekről beszélni egy mondatban. Curix, itt ilyen csak egyszerűen fogalmazva: Nem létezik. Ez egy olyan „kultúra” ahol sokszor még a családban sem számít semmi más, -érted amit mondok-, semmi más csak a teljesítmény, a hazaküldött pénz, az hogy fiúnak vagy lánynak születtél-e és még sorolhatnám, de nem teszem. Sajnos a szellemi érték, és a kreativitás olyan szinten sérült hogy szó szerint bizonyos értelemben ismeretlen fogalom, és hidd el, ezt addig el sem tudod képzelni amíg a saját szemeddel nem tapasztalod meg, mire képes egy kínai partner ha kötsz vele egy szerződést vagy megegyezel vele valamiben. Vannak persze akik nem így gondolkoznak, sőt újabban már tapasztalható némi változás ezen a területen, de ez még nagyon messze van az elfogadható szinttől. Véleményem szerint már nem lesz idejük bepótolni ezt a keletkezett űrt.
Egyébként meg azt állítod, hogy jól tette hogy összelopta a technológiát mindenhonnan, összelopta, nem fizetett érte vagy kooperált, csak egyszerűen ellopta mert számukra ez erkölcsileg, morálisan egyáltalán nem számít lopásnak, elbirtoklásnak, aztán meg morálról meg erkölcsről beszélsz…
Ha szeretnél kicsit többet tudni az igazi Kínáról, javaslom nézd meg ezt a filmet:
20:
Ha kedden jelent meg angol nyelven, akkor csütörtökön a magyar nyelvű összefoglalás nem is rossz eredmény, főleg ha meggondoljuk, hogy a legnagyobb kritikusok, és a leggyakrabban hozzászólók feltünően kerülik a DONATE-ra való kilikkelést. 😀
Vagyis kedves Kisendre, ajándék lónak nem szokás nézegetni a fogait. 😀
12. Ábel: nem lehet összehasonlítani a kettőt, amit említettem.
Arra gondoltam ott, hogy hatalmas mértékű adósságokat épít fel Kína és annak ellenére, hogy kezd leépülni (növekedése mérséklődni, megállni) sokkal jobb helyzetben vannak nálunk – az arányok tekintetében merem most ezt írni.
1. Fret:
„Tipikus, a végtelen növekedés ábrándja. Nem is hiszem, hogy ezt ép elméjű ember hogy is tudja elképzelni.”
Nagyon egyetértek. És had mondjak ezzel kapcsolatban valamit. Amit most mondok nem azért mondom mert felvágni szeretnék vele. De a munkám során gyakran megesik hogy találkoznom kell olyan emberekkel akik nem kis pénzekkel játszanak, hoznak döntéseket vagy akár maga a tulajdonosa a cégnek, és itt nem kis cégekről beszélek. Az ember azt gondolná, hogy ezeken a szinteken olyan emberekkel kellene találkoznod, akik kiemelkedő intelligenciával, tudással, műveltséggel vagy tájékozottsággal rendelkeznek. Ez nem így van. Sokszor volt olyan érzésem, hogy ott ültem a tárgyalószobában vagy az asztalnál és egyszerűen csak csodálkoztam magamban. Hogy képes egy ennyire buta és ostoba ember mint ez itt, egy ekkora céget vezetni, ennyi ésszel és tudással, vagy műveltséggel. Higgyétek el, ez egy olyan kellemetlen helyzet amit nehéz leírni. Zavarba ejtő, kényelmetlen és kiábrándító. És ezt komolyan mondom, hogy nagyon sok ilyen van. Ma például szintén találkoztam egy ilyennel, és éppen itt Kínában. De otthon is és más országban is. Tehát ez a jelenség mindenhol létezik. Van másnak is itt hasonló „élménye”, tapasztalata?
21:
Talán tisztáznunk kéne előbb, hogy melyik Kínáról beszélünk.
Ezt értsd úgy, hogy én legalább 3 részre osztanám azt a hatalmas országot, és lakosságát. Az első részébe tartozik az a réteg, akit nálunk a „felső tízezerként” emlegetnek, a másodikba azokat, akik felkapaszkodtak a kialakult középosztályba, a harmadikba pedig a mélyszegényeket, akik talán még fényképen sem látták Pekinget.
Ezek utóbbiak vannak többségben és ezekben az elszeparált falvakban, kisebb településekben igen is létező fogalom az erkölcs, legfőképp a szülőtisztelet, amiről nyilván te is hallottál, ha már ott élsz és hordozzák magukkal a több ezer éves hagyományaikat.
A középosztály egyre inkább hasonlít már a nyugathoz, de még mindig nem olyan züllött nép, mint a nyugat (általánosságban beszélek)
A „felső tízezer” ugyanaz, mint az USA-ban, EU egyes országaiban. Korrupció, profitorientáltság, másikon átgázolás, stb…
A kommunista párt próbál ez ellen fellépni, de lehet, hogy hosszabb távon nem fog tudni.
A torzulásokat az egy gyerekes családmodell hozta magával, mint ahogy azt is, hogy egy fiú többet ér.
Azt viszont gondold meg mi lenne Kínában, ha nincs születésszabályozás? Azt hiszem két rossz közül választhattak.
A másik a technológia. Kína szigorú feltételekkel engedte be a multikat, erről olvastam, ha jól tudom 3 fő módja volt ennek, most már nem járok utána, de annyit tudok, hogy teljesen legálisan nyúlták le a technológiát. A pénzéhes nyugati befektetőt a rövidtávú nagy profit érdekelte, és belement ezekbe a szerződésekbe. Néhány évvel később a fagyi visszanyalt.
A Siemens pl. jó nagyot koppant Kínában. Az első gyorsvasutakat ők gyártották, ma már Kína modernebbeket tud.
Figyelj én nem akarok veled Kínáról vitázni. Azt hiszed én nem vagyok tisztában azzal, hogy ez a gyors és erőltetett fejlődés iszonyat károkat is okozott?
Azt is tudom, hogy hosszú távon nem lehet majd tartani, de Kína még most is komolyan fejlődik. Kérdés csak, hogy milyen áron?
Annyi biztos, hogy ha nem ez a fura szoci+kapitalista berendezkedésük, nincs 800 millió olcsó és fegyelmezett munkaerő
akkor Kína erre nem lett volna képes. Nem csak hogy oda fejlődtek, ahová, de évek óta az amerikai „jóllétet” is ők finanszírozzák, vagy inkább erről már múlt időben lehet beszélni.
A 24-esedre pedig csak annyit tudok írni, hogy felsővezető általában nem abból lesz, aki a legértelmesebb, hanem aki a leggátlástalanabb, és többnyire, valakinek a valakije. Ebbe az is belefér, hogy IQ light az illető.
Még annyit a gazdasági csodáról, hogy Kína egy főre eső GDP-je a technológia csórikálások, hamisítások (gyakorlatilag mindent hamisítanak) és és éhbérek, meg embertelen munka és életkörülmények ellenére is 4 400 USD körül mozog. Ugyan ez az adat pl. Németországban 40 200 USD, Japánban 43 000 USD körüli. Ez azt jelenti, hogy Németország és Japán együtt röhögve lepipálja Kínát, annak ellenére, hogy ezt a két országot rommá verték a világháborúban, ja és Kínában majd hétszer annyian vannak. Ez kicsit olyan, mintha a Józsi és Béla brigád ledolgozná a másik 13 fős csodabrigádot, és azt mondanánk, hogy a csodabrigád azért csodabrigád, mert tegnap még ennyit sem tudott.
26:
És mennyi nálunk? :D, csak azért mert minket is szarrá vertek.
Jogos. Bár a világsajtó nem a mi „gazdasági csodánkkal” van tele. Az az igazság, hogy a háború után az újjáépítés idején itt is ment a gazdasági csoda, lévén a bázis a béka segge alatt volt. Másrészt itt nem bírná az elpuhult lakosság azt, ami Kínában mindennapi robot.
Mókás dolog a Wikipédia, úgy tűnik már másnak is eszébe jutott Kína különböző területeinek produktivitását összemérni más országokkal. Szerintem a PPP alapút érdemes nézni, és örömmel látom, hogy a 2011-es táblázatban Magyarország is megjelenik, speciel pont az egyik legfejlettebb területhez hasonló egy főre jutó GDP (PPP) értékkel.
en.wikipedia.org/wiki/List_of_Chinese_administrative_divisions_by_GDP_per_capita
Szóval Peking, Sanghaj és Tiencsin körzetek átlagos szintje kb. ott van, mint a magyar átlag.
A teljes Kínai átlagot nagyjából a Békés megyei átlaghoz lehet mérni, ami Mo-on a 3. legrosszabb megyei átlagérték.
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_OECD_regions_by_GDP_%28PPP%29_per_capita
És még a leggyengébb magyar megye, Nógrád is 8 kínai körzetet ver ezen adatok szerint, némelyiket ráadásul elég jelentősen. Szabolcs-Szatmár-Bereg pedig már 14 körzetet.
Na akkor el lehet képzelni hogy micsoda „jólét” lehet Kujcsou körzetben…
27: Csak a legjobban teljesítő ipari körzeteik előzik meg egy főre jutó GDP termelésben a budapesti adatot (34,548):
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_prefecture-level_cities_by_GDP_per_capita
Kína csak a sok lúd disznót győz elvével ver minket.
Ha már Melike említette Las Vegas-t.
Avatar
Békés megyében hány ilyen van? 😀
http://t7.hu/0lsy
Amúgy már 2006-ban átvette forgalomban a vezető helyet Las Vegastól, ami már csak egy olcsó lebúj ehhez képest.
Kína minden téren nyomul, és India még csak most kezdi azt a bummot, amin már Kína túl van. Ha figyelmen kívül hagynánk az erőforrás válságot, ez a két ország fogja adni 2050 körülre a világ GDP-jenk közel felét.
Hát igen, ahogy írod a szólás-mondásban, mi csak disznók maradunk.
Sőt ha Orbán kap még 4 évet, akkor könyörögni fogsz olyan 2016-17 felé, hogy Kínába emigrálhass 🙂
17. Avatar: „A multik esetében meg ha nagyon nekiállunk feltételeket szabni, akkor pont leszarnak minket és mennek pl Szolvákiába mint a Kia. Jelenleg is elsősorban a multik (és beszállítói körük) termelése tartja életben a magyar gazdaságot, nem jártunk olyan nagyon rosszul a betelepülésükkel, már csak azért se, mert ők legalább rendesen fizetik a dolgozók után az adókat, ellentétben a magyar vállalkozások többségével.”
Ezt a süket dumát már sokszor elsütötted ezen a blogon, de akárhányszor leírod, mindig meg fogom jegyezni, hogy milyen tájékozatlan vagy a multik és a családi kisvállalkozások összehasonlítása tekintetében.
32: Gloucester
Igazad van! Akik ezt elhiszik nem nagyon jártak multicég környékén, ott dolgozni kell! 🙂
Továbbá a multik főleg kölcsönzött munkaerővel dolgoztatnak, és hogy a kölcsönző cégeknél (szintén külf. tulajdon) mi megy azt el sem képzelhetitek. Az embereket se nagyon fizetik rendesen, nemhogy az adókat! Persze kivételek is lehetnek.
31: És Kínában hány Makaó van? Mennyire tudja feljavítani egy félmilliós Makaó a több, mint 1,3 milliárdos Kína _átlagát_?
Mellesleg a 30-as kommentben megadott linken szerepel Makaó egy főre jutó GDP adata, nem mondtál újat azzal, hogy ott ott kiugró a termelékenység…
Bezzeg amikor a Velencei tónál akartak kaszinó beruházást csinálni Magyarországon, az senkinek se tetszett, de Vegasra meg Makaóra irigykedünk… 🙂
32: Nem a családi kisvállalkozásokhoz mérem a multit, hanem a magyar közép és nagyvállalatokhoz.
33: Dolgoztam már külföldi multinál, közepesen nagy magyar cégnél és egészen kis magyar cégnél is. Tippelj, hogy melyiknél nem volt zsebbe kapott fizetés részem!
34:
Abszolut nem irigykedem sem az amerikai sem a kínai Las Vegasra.
Mindkét ország megengedhetett magának egy ilyen státusz beruházást, mert ezek azok. Akkor is ha külföldi a beruházó.
Az, hogy a kínai nagyobb, mint az amerikai már sejtet valamit, amit nem csak GDP-ben mérnek.
Magyarországon azonban ilyennek nincs helye, mert semmilyen tekintetben nincs a világ élvonalán, csak a korai elhalálozásban, depresszióban, rákban stb… amit nem szoktak kaszinóval ünnepelni, és világgá kürtölni.
A magyar közepes és nagyvállalkozások sem kapták meg azokat a kedvezményeket, amiket a multik.
Erről mi a véleményed:
http://t7.hu/0ltq
A 13 cégből szerinted hány magyar?
Na ezt a hülyeséget Kína nem követte el!
34!
Szerinted ha megvalósult volna a Velencei tónál a kaszinó város (vagy mi fene) akkor már rögtön Las Vegas lennénk?No fene.. 🙂
35!
Nem is akartak itt semmit ünnepelni kaszinóval,csak kizsebelni a maradék pénzt..
Mielőtt a multik az égbe mennének, a Curix által említettek mellett meg kéne még említeni a különböző adókerülési technikáikat is.
Az OECD tervezi az adóparadicsomok megregulázását, többek között olyan példákra hivatkozva, mint a Google, Apple, Microsoft sb.
100 milliárd dolláros nagyságrendekről van szó és ez csak a jéghegy csúcsa.
Így könnyű versenyképesnek lenni és nagyra nőni.
Egyébként meg halottam már olyan multiról, akik zsebbe is fizettek Magyarországon.
34. Avatar: Azoknak a viszonylataiban is nagy tájékozatlanságról teszel tanubizonyságot.
36:
„Nem is akartak itt semmit ünnepelni kaszinóval,csak kizsebelni a maradék pénzt..”
Igen Melike, ez valószínűleg így is lett volna. Ha jól tudom a Kaszinókat leginkább pénzmosodának használják.
34.De miért fizetnek zsebbe a vállalkozások ? Ennek biztos van valami oka nem ? Szerintem itt a fő baj nem az,hogy a magyar vállalkozás nem szeretne teljesen legális lenni mert senki nem vállal önként egy felesleges stressz faktort vagy igen? Szóval inkább az adóelkerülést kiváltó okot kellene felszámolni.
40. ejha: nem értem a gondolatmenetedet, hogy miért nem szeretne egy vállalkozás önként legális lenni. Szerintem meg mindenki szeretne legális lenni. Adóelkerülésre pedig a takarítónőtörvény óta egyre kevesebb szükség van (hallottam olyan nem túl nagy cégről, ahol az összes dolgozójuk EKHO-s munkahelyi belső újság szerkesztője, aki meg nem ért a számítógéphez az takarító volt)
Ők is szerettek volna teljesen legálisak lenni.
http://index.hu/nagykep/2013/06/30/kina_vegtelen_hatarai/
Curix: A szülőtisztelettel kapcsolatban írok neked, mert látod amit most írsz az tipikusan az a helyzet amikor azt mondom nem hülyeség vagy baromság amit állítasz. Csupán tévedés. Mi is tiszteljük és szeretjük otthon a szülőket, ugyanakkor van egy kis apró eltérés a nyugati felfogásban, mégpedig az hogy a szülők is tisztelik a gyerekeiket. Ha feltétlen szeretetről beszélünk azzal tulajdonképpen nehéz vitatkozni, hiszen attól még akkor is szerethető egy szülő, ha ellehetetleníti az életedet, ha alkoholista, ha ok nélkül megver, vagy kettős mércét használ a családban, vagy kitagad de előtte félholtra ver mert mondjuk meleg vagy, vagy ne adj isten nem is vagy meleg csak lány és nem vagy az általuk kiszemelt férjhez hozzámenni ami anyagi- vagy családpolitikai szempontból rájuk nézve hátrányt illetve „szégyent” hoz. Tisztelni kizárólag úgy lehet, hogy azt mindkét fél kölcsönösen megadja a másiknak. Amiről te beszélsz, amit te tévesen szülői tiszteletnek definiálsz az az autoriter családokra jellemző tekintélyelvűség és ennek bizony nem sok köze van az általad említett tiszteletnek, vagy legalábbis ahogy mi nyugatiak a tiszteletről gondolunk. Az, hogy ez külső szemlélő számára elsőre „tiszteletnek” tűnik, ellenkezésmentes, szófogadó gyermeket később gyereket majd fiatalt látsz az csak számodra tűnik úgy hogy emögött tisztelet van. Valójában a félelem, az ellentmondás az egyet nem értéstől és az annak következményétől való rettegés. Hidd el nekem Curix, én ebbe már alaposan belekóstoltam teljesen akaratlanul, és nem kívánom neked hogy ezt megértsd mert az egy baromi fájdalmas ráébredés lenne számodra. Ezt meg merem kockáztatni, hogy még Tibor ‘bá sem vágja hacsak nem előáll egy olyan sztorival ahol közvetlen közelről tapasztalta meg mit jelent egy kelet-ázsiai család közvetlen közelébe kerülni és ott kőkeményen megégetni az embernek magát. És most ne gyertek nekem azzal, hogy kúltúrális különbség meg hogy a kelet-ázsiában közösség kontra egyén érdeke. Felejtsétek el ezt a lózungot. Ezek pontosan olyan hangzatos, manipulásásra tökéletesen alkalmas jelszavak mint a Kommunizmus meg Kína szó egymás mellett. Ha többre vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban, vagy ha Tibor ‘bá úgy gondolja belefér a topicba, folytathatjuk. De ami a tapasztalatom személyes részét illeti arról semmiképp sem beszélnék itt nyilvánosan.
http://www.portfolio.hu/gazdasag/fenntarthatovilag/hatalmas_programot_indit_kina_a_levegominoseg_javitasara.4.187130.html
43:
Nézd ilyen mélységekben már tényleg nem érdemes erről vitázni, és nyilván több tapasztalatod van élőben, én csak olvasottak után tudok bármit is írni, és az alaptéma sem ez.
Annyi biztos, hogy ha az átlag kínai nyugati mentalitással bírna, ezt a fejlődést nem tudták volna megvalósítani.
Azt meg már leírtam, hogy ennek ára is van, de ezt most hagyjuk.
Talán Jani lehetne a legjobb vitapartnered az indiai tapasztalatával. A két ország sok hasonlóságot hordoz.
45. Curix
Kínában még nem voltam, nem volnék jó vitapartner. Hajlamos vagyok csókacsalád leírását hitelesnek tekinteni. India és Kína között a fő hasonlóság a népességszám és a jelenlegi növekedés.
Indiában fegyelmezetlenebbek az emberek, gyengébb az államhatalom, és az életet jobban tisztelik, mint Kínában. Kína évezredek óta birodalom, India fiatal államszövetség. India vallási szempontból sokféle, Kínában eléggé visszaszorították a vallásokat. A konfucianizmus eleve nem is igazi vallás, hanem inkább életvezetési tanácsgyűjtemény, hogyan lehetsz hatékony fogaskerék. Akár a kommunizmus előfutárának is tekinthetjük.
Kínában jól bírják az emberek az egyszerű (diogenészi?) életet, tudnak nélkülözni ezért nincs gond.
Attól tartok Magyarországon (Európában) bizonyos felsőbb kasztok középosztály (kivéve politikusok) könnyen a nélkülözés közelébe jutnak. Sokuk könnyen inkább az öngyilkosságba menekülhet a roppant nagy adósságokat látván. Nem politikusokra gondolok, azok mindenhol kikaparják maguknak a gesztenyét. Inkább a jogászokra, közgazdászokra és gazdasági szakemberekre (mennyire krízisbiztos ez a szakma?), újságírók, mindenféle -ológusok.
36: Írtam volna ilyet?
38: Én ezt tapasztaltam. Ha te mást, akkor nyilván másként látod.
40: Teljesen egyetértek veled abban, hogy túlzott az állami elvonások mértéke ahhoz képest, hogy mit és milyen minőségben kapunk vissza az államtól. Ha nem érezné úgy a köznép, hogy az adók nagy részét ellopják, elpazarolják, akkor talán nagyobb lenne az adófizetési fegyelem.
http://index.hu/kulfold/2013/07/29/rengeteget_fog_kolteni_kina_kornyezetvedelemre/
49:
A környezetvédelem is GDP növelő tényező. Remélhetőleg nem csak ezmiatt invesztálnak ennyi pénzt bele.
50:Gondolom ők is érzik a helyzet tarthatatlanságát.
Most volt egy hír kínai kadmium mérgezésről.
A cikkben benne volt, hogy mostanában végeztek egy országos környezetszennyezési felméréssel, de nem merték az eredményeket nyilvánosságra hozni.
Egyes becslések szerint a kínai termőtalaj 40-70%-a szennyezett, ergo a rajta termelt élelmiszer is.
Gondolom ez az oka az adatok nyilvánosságra hozatalának a késlekedésére.
A nagy devizatartalékot lesz mire költeni, de közben a termelési költségek is nőnek, azaz a versenyképességük csökken.
A kínai statisztikáról:
http://www.origo.hu/gazdasag/20130726-kik-hogyan-es-miert-hamisitjak-a-kinai-gazdasagi-muatatokat.html
„Az viszont megdöbbentő, amely az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) legújabb jelentéséből tűnt ki, mely szerint az ázsiai országnak az Egyesült Államok belső nyersanyag-fogyasztásának négyszeresére van szüksége. Ez vonatkozik mindenre a különböző, építkezésekhez használt ásványoktól a fosszilis tüzelőanyagokig.”
„Az UNEP jelentése mindazonáltal megjegyzi, hogy a pekingi kormány legutóbbi gazdaságpolitikai célkitűzéseiben jelentős elmozdulás tapasztalható a fenntarthatóság felé. Különösen nagy előrelépés volt a hatékony járművek és kisebb fogyasztású épületek ösztönzése terén. Nem is szólva arról, hogy Kína egyike azoknak az országoknak, amelyek felkarolták a körkörös gazdaság gondolatát, mint a nemzeti fejlődés új paradigmáját.”
http://komlomedia.hu//hir.php?hir=3606#sthash.uTz7DESL.dpbs#ixzz2bNk9TqLl
http://www.ujparadigma.hu/cikkek/video/korkoros-gazdasag-gondoljuk-ujra-a-haladast
” A jelentés szerint a módosítások irányát a kínai hatóságok jelenleg is kutatják. A cikk Mao Csün-ant, a Nemzeti Egészségügyi és Családtervezési Bizottság illetékesét idézi, aki úgy fogalmazott, hogy a kutatók a lakosság pontos nagyságát, összetételét, szerkezetét és eloszlását vizsgálják „a családtervezési politika javítását szolgáló javaslatok kidolgozása érdekében”. Mao hozzátette: a munka során óvatosan kell eljárni, a jelenlegi helyzet és a hosszú távú célok szem előtt tartásának összehangolása mellett.
Mind a kutató, mind a Hszinhua óvatos a megfogalmazást illetően. A 21cbh.com hírportál ugyanakkor a családtervezési bizottság egyik névtelenül nyilatkozó munkatársát idézi, aki szerint a jelenlegi politika lazítása már akár az év végén, a jövő évben elképzelhető.”
” A legutóbbi, 2009-es hivatalos adatok szerint a lakosság csaknem kétharmada mentesült az egykepolitika alól, arányuk azóta – az elmúlt évek enyhítései miatt – még tovább nőtt. A kormány korábbi bejelentései szerint az az évtized közepéig biztosan fennmarad, a további, átfogó lazítást a munkakorú népesség teljes lakosságon belüli arányának csökkenése indokolná, ez először 2012-ben történt meg.”
http://komlomedia.hu//hir.php?hir=3595#sthash.7JQ8aX92.dpbs#ixzz2bO1byra3
Szemmel láthatóan érzékelik a problémákat és kezelni is hajlandóak.
Kicsit távlatibb a tervezés, mint a 4 éves választási ciklusok miatt nálunk ill. általában a demokráciákban.
„A termőterületek és vízkészletek korlátozott volta miatt tilos a golfpálya-építés Kínában. A tíz éve életben lévő rendeletet egyre komolyabban veszik a hatóságok.”
” A szabályozásra azért van szükség, mert a golfpályák fenntartása jelentős mennyiségű vizet kíván, és bár Kínában él a világ lakosságának egyötöde, az ország mindössze a Föld teljes vízkészletének hét százalékával rendelkezik, ráadásul annak nagy része ihatatlan. Gondot okoz a termőterületek arányának zsugorodása is, amely a lakosság számának növekedésével és a városiasodással párhuzamosan jelentkezik.”
http://www.origo.hu/sport/20140701-golfpalyakat-rombolnak-kinaban.html
Úgy látom az erőforráskorlátok hamar hatni fognak.
A kimagasló környezetszennyezés csak hab a tortán.
Nagy árat fizettek, fognak fizetni a növekedésért.
Ezek kezelése és költsége maga fogja jelentősen lelassítani a gazdasági növekedést, minden mást figyelmen kívül hagyva.
Lásd még 3-ban a linket.
Lehet, hogy a víz lesz a legnagyobb erőforrás korlátuk?
Pedig ezen kívül is vannak problémák jócskán.
Az árnyékbankrendszer, a csalások pl.
http://komlomedia.hu//hir.php?hir=4722.
A fenti technika más ipari nyersanyagokra is elterjedt.
” Riasztó tempóban nő a munka nélküli vagy nem a végzettségüknek megfelelő állásban foglalkoztatottak száma. Immáron óriási tömegről beszélünk, amelynek tagjai képtelenek arra, hogy részéve váljanak a két országban amúgy bővülő középosztálynak. Az adatok sokkolóak: Indiában a 29 év alatti diplomások közül minden harmadik munkanélküli – derül ki a kormány tavaly év végi adataiból. Eközben a gazdaság egészére vonatkozó hivatalos munkanélküliségi ráta csupán 12 százalék.
Kínában ezekben a hetekben 7,26 millióan végeznek a felsőoktatási intézményekben, ami hétszerese a hét évvel ezelőttinek. A diploma átvétele után hat hónappal 15 százalékuknak nincs állása – a hivatalos adatok szerint. Ha ez stimmelne, még ez is azt jelentené, hogy több mint egymillió friss diplomás kószál a munkaerőpiacon, ám a valós szám 30 százalék, azaz 2,3 millió lehet – állítja Joseph Cheng, a City University of Hong Kong politológus professzora.
Riadt politikusok
Nem nehéz elképzelni, hogy ez az óriási elégedetlen tömeg komoly társadalmi ellenzéki mozgalmak forrása lehet – véli a szakember. A kínai vezetést egy ideje nagyon aggasztja, hogy a diplomás munkanélküliek egyszer csak az 1989-es pekingi tiltakozásokhoz hasonló demonstrációsorozatot indítanak – mondja Yukon Huang, az washingtoni békekutató intézet munkatársa. Rá is állítottak szociológusokat, politológusokat és a közgazdászokat, hogy tanulmányozzák a jelenséget. A tervek szerint 600 egyetemet átalakítanak szakmunkásképző intézetté, hogy mérsékeljék a túlképzést.”
http://komlomedia.hu/hir.php?hir=4737
Hmmm…
Politikai stabilitás?
Kínai világuralom?
Csak a Nyugat rohad?
„De miért „importálják” őket Észak-Koreából? A választ az 1979-ben bevezetett kínai családtervezési törvényben kell keresni: az egy pár-egy gyerek politika előírásait megszegő párokat Kínában pénzbüntetés, börtön, a terhesség erőszakos megszakítása vagy éppen sterilizáció fenyegeti. A meghirdetett cél a kínai lakosság növekedésének lassítása volt, de kínos mellékhatásként felborult a férfiak és nők közötti egészséges arány – írta a Newsweek. Mao Ce-tung, a néhai kínai vezető híres mondása szerint a nők tartják az ég felét, de a modern Kína nagy részében a nőket másodrangú állampolgárnak tekintik. A párok zöme fiúgyereket szeretne, hogy tovább vigye a családnevet, és segítse őket öregkorukban. A vidéken a fiúgyerek érkezése új munkaerőt jelent, mihelyst meg tudja fogni a kapát. A nem kívánt lánybabát viszont nem is olyan régen sokszor vödörbe fojtották, vagy ellátatlanul veszni hagyták. Manapság az abortusz járja, hiszen egy alig 12 dollárnak megfelelő ultrahangvizsgálattal megállapítható a magzat neme. Az eredmény: agglegények mérhetetlen tömege. A nőtlen férfira Kínában külön szó járja: kuangkun, vagyis „kopár ág”. Kétségbeesetten vágynak társra, szexre, háztartási segítségre. A falvakban a helyzetet súlyosbítja, hogy a lányok korszerűbb életre vágynak, modern gondolkozású férjről álmodnak, és tömegével vándorolnak a városokba, ahol jobban fizetett gyári állások várják őket. Az Észak-Koreához legközelebb fekvő három tartományban egy becslés szerint elképesztő arány alakult ki: 14 fiatal férfira jut egy fiatal nő. Ez a helyzet hozta létre az emberkereskedelmet. Teven King elmondta: szállítók, nagykereskedők és ügynökök valóságos hálózata alakult. A szállítók, akik észak-koreai – vagy koreai származású kínai – állampolgárok, Észak-Koreából jövedelmező utazás ígéretével csalják Kínába a nőket. Jobbára a piacokon és a vasúti állomásokon választják ki őket, vagy a falvakban beszélik rá az anyákat, hogy küldjék lányukat Kínába, ahol jól kereshetnek és tanulhatnak is. ”
http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=67631
http://hatareset.blog.hu/2013/04/05/de_hova_menjenek_az_eszak-koreaiak