(1104) Űrutazás

Tibor bá’ online

 

~at0002Nem találtad el, nem adtam a fejem sci-fi népszerűsítésre, de azért vannak ilyenek is. Tegnap csavarogtam egyet a világhálón, és rábukkantam egy Tad Daley (ejtsd: Ted Deli) nevű pasira, aki a következő címmel írta le vízióját. Space Travel: The Path to Human Immortality? Na jó, hozzátett egy kérdőjelet, de mégis: „Űrutazás: A halhatatlan emberiséghez vezető út” A pasi arra céloz, hogy nekünk (emberiség) itt a Földön már annyi, és ha nem akarunk kipusztulni [ki mondta, hogy nem akarunk?] akkor, el kell hagynunk azt a Földet, amit éppen most szarunk el. Persze sokkal egyszerűbb, olcsóbb és biztosabb megoldás lenne az elszarás azonnali abbahagyása, de Daley ebben nem bízik, így hát álmodozik egy nagyot. Én pedig néhány érdekes részletet lefordítok az álmaiból.

A kihalásunkkal szemben egyetlen biztosíték létezik, a Föld űrutazással való elhagyása. Korábban sok szó esett arról, hogy a beköszöntött atomkorszakban az emberi faj egyre nagyobb valószínűséggel írtja ki önmagát. De, ha nem is írtja ki önmagát, a Földbe ütközhet egy kontinens méretű meteor, vagy más kozmológiai katasztrófa állhat elő, különben pedig a Napunk úgyis be fogja fejezni áldásos tevékenységét 4 milliárd év múlva, és akkor nekünk mindenképpen végünk. – Eddig ezzel egyetértek, legalább is elméletileg, de esküszöm ez az első pasi az életemben, aki az emberi sorsot 4 milliárd év távlatában is biztosnak képzeli. Azt nem tudom elképzelni, mi lenne velünk 10.000 év múlva, nem 4 milliárd. Na, jó, hadd folytassa a pasi! – Hatvan éve a termonukleáris technológia az emberiség történetében először tette lehetővé a kollektív öngyilkosságot. Most pedig, ehhez hozzá jön a biotechnológia, a nanotechnológia és az isten tudja még mi nem, amelyek mind-mind veszélyeztetik fajtánk fennmaradását. Ráadásul az se lehetetlen, hogy az ember által elcseszett klíma okozza a végünket.

Végeredményben megtaláltuk a technológiákat, amelyek alkalmasak a kipusztításunkra, még mielőtt megoldottuk volna a túlélésünket biztosító technológiát. Most tehát egy sebezhetőségi rés keletkezett, de egyben egy túlélési rés is a következő öt vagy tíz évszázad alatt. – Már tudom, miben spekulál a pasi. Ha ki tudjuk húzni, mondjuk ezer évig, akkora egészen biztos kidolgozzuk a szükséges űrtechnológiát, és hurrá, már itt se vagyunk. Na de, ne szaladjunk előre. – Itt hagyjuk a földi bölcsőnket és elsőnek talán a Holdon találnánk menedéket, de lehet, hogy a Marson, vagy a Jupiter valamelyik holdján. Ezt követve elhagyhatjuk a Naprendszert. Lassan, de biztosan, kicsiny életmentő űrhajóinkon meghódíthatunk más naprendszereket, letelepedhetünk és benépesíthetjük az egész Tejút nevű galaxist. És akkor az emberi faj addig élhet, mint maga a világmindenség. A faj, mint olyan, halhatatlanná válik. – Sajnos, nekem nincsenek ilyen ambícióim, de ha lennének is, gyorsan elfelejteném őket, ha az ár, amit fizetnem kellene érte, nem lenne kevesebb, mint 90 évig élni egy űrhajóban és abban reménykedni, hogy majd a dédunokám meg fog valahova érkezni, ahol esetleg a levegő oxigén tartalma 21 % és a gravitációs állandó 10m/s2 környékén van, a napi középhőmérséklet pedig valahol +15 °C körül. Ha nem, akkor egy kis feltankolás és repülünk még 3-400 évet. Daley persze érzi, hogy ő egymaga kevés egy ekkora projekthez, idézi hát Stephen Hawking-et. – „még mielőtt beszállt volna zéro-gravitációs repülőgépébe 2007 áprilisában Stephen Hawking azt mondta, hogy ’a földi életet a kioltás veszélye fenyegeti például olyan katasztrófa által, mint a globális felmelegedés, termonukleáris háború, génsebészetileg előállított vírus….  Érzéseim szerint az emberi fajnak nincs jövője, hacsak nem lép ki az űrbe.” – Sajnos, be kell vallanom, elméletileg Hawkingnak igaza van, de a „megoldást” nem gondolta komolyan. Igen, az emberi fajnak meg vannak számlálva az évei, csak senki nem tudja pontosan hány. Az űrbe menekülés pedig csak egy álom, azoknak, akik álmok nélkül nem tudják eltölteni a mindennapjaikat, de nem elég hülyék ahhoz, hogy ne vegyék észre az őket körülvevő valóságot.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

16 gondolat erről: „(1104) Űrutazás

  1. Az embernek önmaga az egyetlen igazi ellenfele. A baj az, hiába szembesül a saját maga által okozott bajok tömegével, nem tud túllépni önmagán, nem bír a természetével. Én úgy gondolom ez az egy földünk van, és nincs hova mennünk. Ezt egyedenként talán felismerjük, de mégis kollektíve rohanunk a vesztünkbe. Nem kellene ennek így lennie, de valamiért mindent megteszünk, hogy így legyen. Szomorú ezt írnom, ha így folytatjuk – űrutazás helyett – rövidesen felkerülünk a kihalt fajok képzeletbeli listájára, mint a kihalt dodó madár…

    A tegnapi Európával kapcsolatos posztból azt a következtetést vontam le, hogy a fehér faj különösen elöl jár ebben az ügyben.

    Az előtte levő posztból meg az jött le, hogy a nők reklámok felhívására kényszert éreznek, hogy mindenüket átszabassák, mert valakik megmondják nekik azt, hogyan kell kinézniük…

    A kérdés már csak az, hogy ennyire hülyék lennénk magunktól, vagy szándékosan ebbe az irányba terelgetnek, irányítanak minket minket és mi meg megyünk, mint a birkák?!

  2. Én is szívesebben élnék itt a földön örökké, vagy legalábbis nagyon sokáig fiatalon. Ezt a technológiát sokkal sürgősebb lenne felfedezni szerintem:). De ezer év távlatában nagyon is el tudom képzelni, hogy génmanipulált emberkék kiköltözzenek a világűrbe, és ott jól érezzék magukat, vagyis olyan technológiával rendelkezzenek, amivel megfelelő környezetet, energiát, stb. biztosítsanak maguknak. Esetleg virtuális személyiségként virtuális környezetben egy űrhajó hardverén, miért ne? Persze én sci-fi fan vagyok…

  3. “ahol esetleg a levegő oxigén tartalma 21 % és a gravitációs állandó 10m/s2 környékén van, a napi középhőmérséklet pedig valahol +15 °C körül.”

    Ez pontosan így van..De lehetne még sorolni tovább,a mágneses mezőt stb..Az ember ide van tervezve..El lehet menni kalandozni hónapokra,esetleg évre,de egy egész életre nem..Abban nem lesz köszönet..
    2!
    “Esetleg virtuális személyiségként virtuális környezetben egy űrhajó hardverén, miért ne?”

    Ezt most fejlesztik.. 🙂

  4. 3: Az ember nem ide van tervezve, hanem ide van alkalmazkodva. Méghozzá elég sokféle környezethez alkalmazkodtunk, itt a Földön is.

    Az eszkimók prímán megvannak a +15 °C-os középhőmérséklet nélkül, mint ahogy az afrikai törzsek is alkalmazkodtak ennél sokkal magasabb átlaghoz.
    A serpák meg állítólag azért bírják olyan jól a hegymászást, mert ők már alkalmazkodtak a szokásosnál alacsonyabb oxigénszinthez is, ami a 3-4000 m-es magasságban jellemző (és a hideget is jól bírják). A Mount Everest tetején kb 7% az oxigénszint, és megmászható oxigénpalack nélkül is…

    Ha tudjuk, hogy milyen a meghódítandó bolygó, akkor oda már lehet indítani eleve olyan összetételű csoportot, akik a Földön a lehető leginkább hasonló körülmények között éltek.
    A probléma szerintem inkább az, hogy először egy működőképes bioszféra kell legyen a célbolygón, az autotróf mikroorganizmusoktól az emberi fogyasztásra is alkalmas élőlényekig, ennek kialakítása viszont rendkívül összetett és időigényes dolognak tűnik…

  5. Nem biztos, hogy nekünk kell megoldani az űrutazás összes problémáját, segíthetnek is: 😀

    http://t7.hu/0gw7

    Így végül nem is világkormány lesz, hanem intergalaktikus kormány 😀

  6. 4!
    “Méghozzá elég sokféle környezethez alkalmazkodtunk, itt a Földön is.”
    Pontosan a lényeg ITT a FÖLDÖN..

    “A Mount Everest tetején kb 7% az oxigénszint, és megmászható oxigénpalack nélkül is…”

    Ez igaz.De nem ott éli le az életét a tetején.

  7. “Tegnap csavarogtam egyet a világhálón, és rábukkantam egy Tad Daley (ejtsd: Ted Deli) nevű pasira, aki a következő címmel írta le vízióját.”
    Nem kifejezetten a temahoz kapcsolodoan, de egyszerüen elkepesztö, hogy valaki naponta publikal a legkülönfelebb temakban, aktivan valaszolgat a korabbiakhoz kapcsolodo forumokban es ezek mellett meg “csavarog egyet a vilaghalon”.
    Minden tiszteletem.
    A temahoz kapcsolodoan: Nem valoszinü, hogy lessz annyi ideje az emberisegnek, hogy meg azelött erje el a megfelelö fejlettsegi fokot az emlitett project megvalositasahoz, mielött
    kipusztulna…

  8. “Tegnap csavarogtam egyet a világhálón, és rábukkantam egy Tad Daley (ejtsd: Ted Deli) nevű pasira, aki a következő címmel írta le vízióját”
    Nem közvetlenül a temahoz kapcsolodik, de elkepesztönek tartom, hogy valaki, aki naponta, a legkülönbözöbb temakban publikal, közben aktivan vitazik az elözöek forumaiban es ezek mellett meg “csavarog egyet a vilaghalon” uj temak utan.
    Minden tiszteletem Tibor ba.
    A temahoz kapcsolodoan; Az emberiseg valoszinüleg hamarabb fog a kihalas küszöbere jutni, mielött elerne az ürutazas tuleleshez szükseges fejlettsegi szinjet.

  9. 7:
    Az emberiségnek jó esetben van néhány évtizede. Rossz esetben Izrael holnap megtámadja Iránt, és elszabadul 15.000 nukleáris rakéta.

    és közben betonozok, kerítést építek, csirkéket keltek, és bosszankodok. 😀

  10. Az emberiség él és túlél. Én nem vagyok beszarva.

  11. Űrutazás? Ugyan már…
    Az ember évtizedek óta a Marsra nem képes eljutni, pedig a technológia adott. Csak éppen iszonyú drága lenne.
    Ugyanezen oknál fogva szünetelnek a Hold-utazások is.
    AZ Antarktisz legzordabb pontján könnyebb lenne életben maradni, mint a világűrben, vagy az általunk ismert bolygókon.
    Hol van erre erőforrás (pénz), mikor szép lassan belefulladunk a bajainkba? Elmebetegek.

    Azzal csak egyetérteni tudok, hogy ilyen helyet, mint ez a bolygó, igencsak nehezen találnánk. Millió apró dolog lehet – amire nem is gondolunk – ami eltér egy másik helyen, és megakadályozza, vagy legalább is nagyon kényelmetlené teszi az ottan létezésünket.
    De vegyük csak a legalapvetőbbet: gravitáció. Mi lenne, ha évtizedekig a jelenlegi súlyunk 90, vagy 110%-ával kellene élnünk? Pedig ezek még nem nagy eltérések, a Marson kb. harmadannyit, a Holdon hatodannyit nyomnánk…

  12. 9 & 10:
    Beszarva én se vagyok. Érdekes életem volt, és még ma is az. Mindent elfogadok, de azt, hogy pesszimista vagyok, azt nem. Aki ismeri a valódi tényeket, az nekem ad igazat. Itt nincs optimizmus csak tudatlanság. 🙁 De ettől még lehet kefélni tovább. 😀

  13. 9!
    Dorka!Majd egyszer rájössz,hogy Tibor bának igaza volt..
    Lehetnek az embernek illúziói,de ha nem negatív irányba készíted fel az életed,akkor nagyot fogsz csalódni, akkor már késő..

  14. 6: Persze, a Himalája csúcsán nem él senki tartósan a 7%-os O2 szintben. Viszont Tibetben azért elég sokan élnek egész életükben ~5000 m-es magasságban, ahol csupán 15% az átlagos O2 szint a tengerszinten szokásos 21% helyett.

  15. Nem akarok okoskodni, de most már annyiszor lett leírva ez az alacsony oxigéntartalom, hogy nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá.
    A föld légkörének összetétele homogén, magasságtól függetlenül. tehát a Himaláján ugyanúgy 21% oxigén van a levegőben, csak a légnyomás lesz harmada a tengerszint felettinek.
    Annyiban jogos a 7%, hogy egy lélegzetvételnyi levegőben valóban annyi oxigén lesz, mintha a tengerszinten 7%-ra csökkentenénk az oxigéntartalmat. Magyarul a ritka levegőből háromszor akkora slukkot kellene vennünk, hogy elegendő oxigénhez jussunk, ahhoz meg háromszor akkora tüdő kellene. 🙂
    Csak írom, nehogy valaki azt higgye, hogy ott oxigén helyett rettentő sok nitrogén van, mert az sincs. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük