Tibor bá’ online

Tizennégy éves korom környékén kedvenc íróim a magyar Aszlányi Károly és a német Erich Kästner voltak, olyannyira, hogy Kästner: Május 35. után nekiálltam megírni életem első kéziratát. Írógép segítségével jutottam el a 10. oldalig, ahol – ki tudja miért – megakadtam. Valahogy a történetem rettenetesen magán viselte az ihletet adó Kästner stílusát, csak nem volt olyan humoros. Jó kritikai érzékkel vártam még egy másik 14 évet, mielőtt újra nekirugaszkodtam volna. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az eredeti ihlet Erich Kästnertől származik, amit az idők folyamán szép halkan elfelejtettem. Sőt, magát Kästnert is elfelejtettem, ahogy komolyabb olvasnivalókra vetettem magam. Az élet már csak ilyen.

Most azonban egy évforduló okán Németország figyelme Kästnerre irányul, és mivel az enyém pedig Németországra (is), Käsner nálam újra belépett a képbe. Ugyanis 85 éve annak (vagyis, amikor születtem), hogy a Náci Németország nyilvánosan elégette Erich Kästner könyveit, mint szennyirodalmat. Egészen pontosan 1933 április 14.-én, közvetlenül éjfél után a berlini Opernplatz téren eleredt az eső, ami a szennynek kikiáltott könyvek elégetését kissé megnehezítette. Ezért azután a lelkesen buzgó diákok kénytelenek voltak benzinnel leönteni az elégetésre ítélt könyveket. A helyszínen megjelent Goebbels propagandaminiszter is, aki kijelentette, hogy a jövő német állampolgára nem csak olvasni fog, de lesz neki jelleme is. Aztán folytatta, némileg a jövőre gondolva: „Ez a német férfi le fogja győzni még a halálfélelmet is.” Hát igen, nyilván előre látta a felgyújtott zsinagógákat, Auschwitzet, Sztalingrádot, hogy csak néhányat említsek.

Nincs új a nap alatt, még retorikában se. Figyeljétek meg a következő mondatokat! 1933 áprilisában a Német Diákszövetség kampányt indított „Akció a némettelen szellem ellen” címen. E hónap 12.-én kiadták a „Tizenkét tézisüket” amely többek között kimondta, hogy a német zsidó az nem német, csak zsidó, és ha németül ír, akkor hazudik. Ezt a hazugságot pedig ki kell irtani. Erre a „kiirtásra” szánta el magát durván 40.000 összegyűlt ember szakadó esőben, az Opernplatz-on. A kiirtás egyik tárgya volt Erich Kästner, akit Goebbels „apró sánta ördög”-nek nevezett. Kästner maga is látta, hogy égnek a könyvei.

Érdekes módon ezekről az eseményekről 8-10 évvel később mit sem tudtunk, legalább is én nem tudtam, de valószínűleg az ifjúsági könyvek kiadói sem, vagy simán nem érdekelte őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a „szenny” jelzőt nem a Május 35., Emil és a detektívek, A repülő osztály, és más ifjúsági könyvek kapták, hanem elsősorban a – két évvel korábban írt – „Fábián” ami a Náci Párt napilapja a Völkischer Beobachter szerint „magukból kivetkőzött emberek piszkos orgiáit írta le”. Lehet, de ezt én nem olvastam, viszont józan kritikusok szerint a könyvben valóban leírt alkalmi szexet, leszbikus szexet, és hasonlókat, amelyek a náciknál kiverték a biztosítékot.

Kästner tehát végignézte volna könyveinek az elégetését, de egy nő felismerte, és elkiáltotta magát: ott van Kästner, amire az író jobbnak látta odébbállni, de az országot nem hagyta el, mert szemtanú akart lenni és úgy gondolta, hogy ez az őrület nem tarthat sokáig. Na, ebben tévedett. Különben is a maradásának ára volt. A következő évek során kénytelen volt öncenzúrát alkalmazni, ami megint csak nem ismeretlen előttünk. De önmagában egy svédcsavar. Ugyanis joggal mondhatjuk, hogy kényszerből fordult a humoros, abszurdba hajló ifjúsági témák felé, és remekelt, [jegyezzük meg, hogy a magyar fordítok sok évtizeden át igazán remek munkát végeztek klasszikus művek magyarítása terén.] méghozzá olyan mértékben, hogy számtalan európai nyelvre lefordították őket. A magyar fordítások oly jók voltak, hogy sokáig azt hittem, hogy Kästner magyar szerző. Mi más? Lássuk csak!

Május 35.-ikén történik az olvasó képzeletét igénybe vevő történet, aminek leírása során a szerző meglepő ötletekkel kápráztatja el az olvasót. A főtéma Konrádnak, és nagybátyjának, Ringelhuth gyógyszerésznek csodálatos utazása. Aminek alapja az, hogy Konrádnak dolgozatot kell írnia a Csendes óceánról. Mivel matekból jól áll, „következésképp” nem lehet fantáziája. Hogy megírhassa a dolgozatot, egy emberi hangon beszélő fekete ló segítségével egy délután alatt megjárják az óceánt. Útközben bejutnak Eldorádóba, a lusták automatizált országába, majd megtekintik ennek ellenképét, Elektropolist is. Itt az automatizáció azt a célt szolgálja, hogy mindenki szórakozásból dolgozzék. A történelmi görbe tükör éppúgy része ennek a szórakoztató játéknak, mint a feje tetejére állított világ, ahol a gyerekek igen sikeres nevelési módszereket alkalmaznak elvetemült szülőkkel szemben. Konrád és Ringelhuth gyógyszerész az egyenlítő fémszalagján lovagolva végül elérik az óceánt. A Nyugati Bejárónál majmok fülsiketítő üdvrivalgása fogadja őket, tigrisek, cethalak, emberevők közé keverednek; kacagtató kalandjaikat a fekete ló házassága tetézi be. Konrád hazatérve gyorsan meg is írja a dolgozatot. Éktelen helyesírási hibákkal tarkított fogalmazványból azonban nem derült ki, hogy Konrád valóban ott járt-e az óceánnál, mert hogy éppen május 35.-ike volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________