Tibor bá’ online
Játszunk el a gondolattal, hogy a kvantumvilág alapjai szilárdabbak a feltételezetteknél. Ugyanis ezek a feltételezések sok furcsaságot tudnak meg- magyarázni.
Ahhoz képest, hogy az elmélet a világ legnagyobb elméit is meghökkentette, a kvantummechanika elképesztően sikeres. Az elméletnek köszönhető a számítógép megjelenése, a lézer alkalmazása, az atomreaktorok létrehozása, ezeken kívül megmagyarázza, miért sugárzik a Nap és lábunk alatt a talaj miért szilárd, csak hogy néhányat említsünk. De ezek mellett furcsa, nyugtalanító és érthetetlen. Ez az elmélet ragaszkodik ahhoz, hogy a mikrokozmosz egy árnyékvilág, ahol semmi sem biztos, ahol egy elektron egyszerre két helyen is lehet, míg két foton a Világmindenség ellenkező sarkaiban vidáman kommunikál egymással a fény sebességét jóval meghaladó tempóban.
Csakhogy néhány fizikus újabban feltételez egy másik valóságszintet a kvantumvilág alatt. A Nobel-díjas Gerard’t Hooft úgy véli a kvantum furcsaságok támogatása egy idejét múlta determinisztikus elv, ahol egyszerű kapcsolat áll fenn ok és okozat között. Antony Valentini (Imperial College, London) még ennél is messzebbre ment. Véleménye szerint a kvantummechanika nem feltétlenül volt mindig érvényben, mivel a korai Világmindenséget más törvények irányíthatták. Sőt, véleményét még azzal is megtoldja, hogy a nem-kvantumvilágból származó dolgok egy része mind ez ideig itt maradhatott. Ez pedig azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy esetleg befigyelhetünk egy változatlan formában visszamaradt kozmikus titkosírásba. Távlatok? A létezőnél jóval gyorsabb számítógépek, fénynél sebesebb kommunikáció, stb.
Az ok, amiért feltételeznek egy mélyebb szintet az, hogy a kvantummechanika szerint egy mérés eredménye mindössze bizonyos valószínűséggel bír és nem bizonyosság. Ez némileg ahhoz hasonlít, amikor egy ember halálának várható időpontját az átlagéletkorból kiindulva jósolják meg. Ennél sokkal pontosabb eredményt, illetve előrejelzést kaphatnának, ha figyelembe vennék az adott személy mondjuk szív és érrendszerének állapotát is (a hasonlat ugyan jócskán sántít, de melyik hasonlat nem).
Tény az, hogy a fizikában, amikor egy elmélet valószínűségeket jósol meg, a fizikusok mindig egy mélyebb valószínűségi szintet feltételeznek. Mindig, kivéve a kvantummechanikát. És ott miért nem? Erre a kérdésre a fizikusok zöme azt válaszolná azért, mert ez a mélyebb magyarázat szükségtelen (rejtett változó elmélet), ugyanis a kvantummechanika minden ismert tapasztalati eredményt kielégít. Vagyis a kvantummechanika a gyakorlatban kitűnően megállja a helyét, minek tovább kutatni!
Ennek ellenére néhányan megpróbálkoztak a „tovább kutatással”. Ezek egyikének eredménye a „vezető-hullám” (angolul „pilot-wave”) elmélet, amit 1920-ban Louis Broglie francia fizikus javasolt és, amit David Bohm amerikai fizikus az 1950-es évek elején ki is fejlesztett. Ugyanis, amíg kvantummechanikában a hullám egyenlet semmi több, mint egy olyan matematikai eszköz, melynek segítségével megállapítható, hogy egy részecske milyen valószínűséggel jelenik meg a tér egy adott pontjában, addig a vezető-hullám elmélet esetében a hullám valós, ténylegesen létező. Ez egy láthatatlan, de fizikailag jelenlévő hullám, ami mentén a részecske mozog és hozzátartozik a részecske mozgását okozó áramlat is, (pontosan úgy, ahogy a tengeráramlat egy magára hagyott csónakot tovahajt). Ez az elmélet reprodukálja a kvantummechanika valamennyi statisztikai előrejelzését. Azonban Lucien Hardy (Oxford) szerint a fizikusok jelentős része nem hisz ebben az interpretációban, beleértve önmagát is. „De ettől függetlenül fontos -állítja- mert lehetőséget ad arra, hogy az úgynevezett rejtett-változó interpretációja érvényes lehessen a kvantummechanikára”.
Ezt az interpretációt azonban sokan elvetik az „idevalótlanság” (angolul: „non-locality” ami azt sugallja, hogy nem tartozik a mi három dimenziónkhoz) elnevezésű tulajdonság miatt, ami egy fénynél gyorsabban terjedő fizikai hatás. Ámbár a hagyományos kvantummechanika is feltételezi az idevalótlanság-hatást. Mérések között egy elektron spinje (némi felületességgel) felfogható erősen gerjesztett állapotnak, ami véletlenszerűen ide-oda kapcsol az egyik spinből a másikba. Ennek azonban van egy különleges feltétele, éspedig korrelált elektron-pár spin összegének zérónak kell lenni. Mivel a természet törvényei szerint a spinek összege nem változhat meg, a két elektron spinje akkor is ellentétes marad, ha azok szétválnak és a távolság közöttük bármi. Ezen az sem változtat, ha az egyik elektron egy acél dobozban el van temetve a tengerfenéken, a másik pedig a Tejút másik végében szaladgál. Valentini nyomatékosan kijelenti: „Ha az egyik spinjét megváltoztatják a másik azonnal ellentétes spint vesz fel, ami teljes mértékben megsérti a fény terjedési sebességének abszolút voltát.”
Viszont az idevalótlanságot fel lehet fogni, mint a kvantummechanika perifériáján elhelyezkedő kinövését, ami semmiképp sem mondható el vezető-hullám elméletről. Nézzük újra ezt a két -korrelált- elektront. A vezető-hullám elmélet szerint, mi ezt a korrelált részecskepárt egy hatdimenziós rendszerhez tartozó háromdimenziós térben látjuk mozogni. A két részecske valójában összekapcsolódva marad egy magasabb dimenziójú rendszerben.
A fizikusok nagy része szkeptikus az idevalótlansággal kapcsolatban, mert a mindennapi tapasztalatuk szerint a dolgok nincsenek szétbonthatatlanul egymáshoz kötődve. Minden olyan elméletre, aminek ez a központi témája, a gyanú árnyéka vetődik. ’t Hooft (Utrechti Egyetem, Hollandia) ellenzi az idevalótlanság elméletét, de azért úgy gondolja, hogy egy újfajta rejtett-változó elmélettel meg lehetne kerülni. A múlt század kilencvenes éveiben megfogalmazott elképzelése szerint valamifajta determinisztikus elmélet alkalmazható lehetne a téridő legkisebb méreteinél. Ezek szerint, ha valami eseményt le lehet vinni a 10-43 másodperc és 10-35 méter tartományba, akkor észlelhető lenne egy klasszikus, előre jelző elméletben, ahol nincs valószínűség és bizonytalanság. Ezek szerint kvantummechanika elmélete az összes apró eseményt számba veszi, hogy az eseményről adjon egy bizonytalan átlagos leírást.
Hogy a kvantummechanika mélyebb alapokra épül azt több dolog is sejteti. Az egyik ilyen ok az, hogy 80 év nagyfokú erőfeszítés ellenére még mindig nem sikerült összeegyeztetni a gravitációt a kvantumvilággal. A szuperhúr elmélet számtalan dolgot állít, de túlságosan általános ahhoz, hogy el lehessen fogadni. A másik ilyen „dolog” emberileg mélyen ülő, amit Albert Einstein úgy fogalmazott meg, hogy isten nem kockajátékos. Magyarul a kvantummechanika statisztikai állításai nehezen emészthetőek.
Ezekkel szemben Valentini úgy gondolja, hogy az idevalótlanság elvetése helyett, fel kellene azt karolnunk. Külön rámutat arra, hogy a hagyományos kvantummechanikában egy „gyanús egybeesés” elhomályosítja az idevalótlanságot. Példának okáért, korrelált elektron-pár alkalmazásakor azt lehet hinni, hogy fennáll egy időtlenül gyors kommunikáció közöttük, ami nincs összhangban a fényterjedési sebességének felülmúlhatatlanságával. Ez azonban lehetetlen. Ugyanis az elektron spinjének megállapítása előtt nem lehet megmondani annak állapotát. Tehát, ha az egyik spin-irányt „1”-nek kódoljuk, míg a másikat „0”-nak, és „1”-et kívánjuk továbbítani, ennek bizonyossága mindössze 50 százalékos – mert jelen van egy bizonytalansági színt, vagy „zaj”, ami az üzenetet összezavarja. Valentini szerint ez úgy néz ki, hogy: „Bár az idevalótlanság a kvantumelmélet alapvető tulajdonsága, a természet pontosa akkora kvantum-zajt hoz létre, amekkora szükséges annak felhasználhatatlanságához. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne.”
Ezt úgy kell értelmezni, hogy a fénysebességnél gyorsabb kommunikációt lehetővé tevő idevalótlanság hatását a Világmindenségben jelenlévő kvantum-zaj ellehetetleníti. Valentini állítja, hogy idevalótlanság-jeleket nem tudunk fogni, mert azok egymást statisztikai szinten kioltják. Ez különben érvényes bármely rejtett-változó elmélet esetében is. Igaz, Valentini munkája legnagyobb részét vezető-hullám elmélettel kapcsolatban végezte.
Valentini elképzelései egymásnak egyértelműen ellentmondóak, amivel kapcsolatban Hardy a következőket mondja: „Ezek a konklúziók a vezető-hullám elmélet egy bizonyos interpretációjától függenek, ami, legyünk őszinték, mindössze néhány fizikus egyetértését bírja, de azért teljes mértékben a többi sem utasítja el, beleértve Hardyt is, aki viszont úgy nyilatkozik, hogy: „Valentini egy komoly elméleti fizikus és nagy gondolkodó”. Lee Smolin elméleti fizikus (Waterloo, Kanada) szerint: „Valentini elképzelései igen érdekesek és nem lehetetlen, hogy a kvantumelmélet alapjaival kapcsolatban leginkább közelítik meg a valóságot azok közül, amiket eddig hallottam”.
Hát igen! Amennyiben Valentininek igaza van, úgy az implikáció elsöprő. Közvetlenül az Ősrobbanás után a Világmindenség olyan állapotban lehetett, amiben az idevalótlanságot nem zavarta össze a véletlenszerű zaj. A részecskék között fellépő kölcsönhatás ebben a korai Univerzumban egy olyan egyensúlyi állapotot alakított ki igen gyorsan, amilyet ma ismerünk. Ezek a kölcsönhatások azt jelentik, hogy a részecskéket hajtó vezető-hullám áramlatok nagyfokú kitekeredettsége miatt a részecskék eloszlása összekeveredik -ami az energiát átcsoportosítja a gyorsan mozgó részecskéktől a lassan haladók felé- a gáz termikus egyensúlyi állapotának felvételét okozva.
A mi világunkban a részecske valószínű helyzetét hullámegyenletben szereplő amplitúdó négyzete adja meg. Azonban a tárgyalt korai Univerzumban, még mielőtt a kvantumzaj elült volna, az eloszlás valószínűségét sokkal inkább a négyzetes hullámfüggvény szabta meg. Kisebb kvantumzaj mellett lehetséges volt a részecske helyének pontosabb meghatározása. Mivel pedig az idevalótlanság nem homályosult el, ez azt jelenti, hogy akkor a jelek a fénynél gyorsabban terjedhettek. Például kisebb lenne a bizonytalanság két korrelált elektron spin állapotát illetően, aminek következtében a Világmindenség egyik sarkában az egyik elektronba kódolt üzenet azonnal fogható lenne a Világmindenség másik sarkában. Valentini komolyan hisz feltételezésében. Véleménye szerint közvetlenül a Világmindenség megszületése után két, egymással versengő folyamat létezett. Az egyik a részecskék közötti kölcsönhatást eredményezte, pontosan úgy, ahogy gázokban lévő molekulák között létrejön, ami aztán a Világmindenséget egy zajos egyensúlyi állapot felé vezette. Azonban az egyensúlyi állapot olybá történő felvételét kiegyenlítette a Világmindenség örül méretű kitágulása, ami az anyagot széthúzta, és csak amikor a tágulás lelassult, akkor tudott a részecskék kölcsönhatása felülkerekedni, ami aztán az anyagot egy bizonytalan, zavaros formába helyezte, olyanba, amit napjainkban látunk. Ez a történés valószínűleg akkor keletkezett, amikor a Világmindenség 10-43 másodpercidős volt.
Mivel az átállás roppant gyorsan történt, azt lehetne hinni, hogy nem volt jelentős következménye. Ez azonban Valentini szerint nem igaz. Ez az átállás megoldhatja azt a talányt, miért van, hogy a Világmindenség egymástól messzire eső részeiben azonos a hőmérséklet és az anyagsűrűség. Hogyan tudtak ezek hatni egymásra, ha még annyi idő sem állt rendelkezésre, hogy a fény elérjen egyik helyről a másikra? Erre a szabványos válasz a Világmindenség elképesztő gyors felfúvódás, ami egészen piciny térfogatból történt, ezért minden egyes részecske tudhatott az összes többiről.
Következménye a felfúvódásnak is volt, amennyiben tényleg ez történt. A felfúvódást okozó térben keletkezett kvantum fluktuációnak nyoma kell hogy legyen a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak apró hőmérséklet eltérések formájában. Valentini szerint: „Ezek a variációk visszaadhatják a korai Világmindenségben jelenlévő kvantum fluktuációkat. Amennyiben a kvantum fluktuációk nem engedelmeskednek a kvantummechanika törvényeinek, akkor látnunk kell a „fosszilis” lenyomatot a mai mikrohullámban háttérsugárzásban. Amit megkaphatjuk a NASA által fellőtt műhold MAP megfigyelőjétől.
Valentini elméletét még meglepőbbé teszi, hogy bizonyos mennyiségű nem- kvantumanyag mind a mai napig megmaradhatott. Tekintve, hogy az átalakulás kulcsa a részecske kölcsönhatások egyensúlyi állapota, minden olyan részecske fennmaradhatott, amely a kritikus időpillanatban nem vett rész kölcsönhatásban, vagyis körülbelül 10-43 másodperccel az Ősrobbanás kezdete után. Konkrétabban, a gravitációs erő hipotetikus továbbítójából a gravitonból néhány elszigetelődhetett körülbelül az átalakulás idejében. Magyarul ebből az időből visszamaradó gravitonok még ma is a nem-kvantális állapotban lehetnek.
Valentini azt is feltételezi, hogy lehetnek rejtőzködő ismeretlen nem-kvantális részecskék is. Elképzelhető, hogy ezek alkotják a láthatatlan sötét-anyagot, ami uralja a Világmindenséget. Az ismert kvantumelméletnek engedelmeskedő anyag a Világmindenségnek csak elenyésző részét adhatja. A nem-kvantális anyag részecskéi olyanok lehetnek, mint a normál részecskék, csak nem engedelmeskednének az ismert valószínűségi törvényeknek. Egy dobozba zárt nem-kvantális részecskének a helye nem függ a négyzetes hullámtörvénytől, ezért az sokkal pontosabban lenne meghatározható.
Eddig ez nagyon szép volt, de hogy lehetne ezt az elképzelést bizonyítani? Az Ősrobbanást túlélő gravitonok azonosítása nagyon valószínűtlen, de sötét-anyagra szert tenni se látszik kivitelezhetőnek a legkisebb mértékben sem. Az viszont feltételezhető, hogy a sötét-anyag részecskéi olyan fotonokra bomlanak, amelyek megtartják a részecske nem-kvantális viselkedését. Ha ilyen fotonokat detektálni lehetne, mondjuk úgy, hogy egy teleszkópot a sötét-anyag felé irányítunk, ezek a kvantum-fotonoktól eltérően viselkednének. Például közönséges fotonokkal könnyen lehet interferenciát előállítani két miniatűr résen történő áteresztéssel. Ez a kísérlet nem-kvantális fotonokkal nem eredményez interferenciát, mindössze homályos foltokat ad.
Természetesen fantáziálhatunk tovább. Ha sikerülnek szert tenni némi non-kvantális anyagra, át tudnánk vele lépni Heisenberg bizonytalansági elvén, ami megszabja milyen pontosan állapítható meg egy részecske helye (lokalitása). Aztán sikerülne létrehozni a fény terjedési sebességét messze felülmúló kommunikációt. Így aztán szükségtelen lenne embert küldeni a Világmindenség veszélyes és távoli helyeire. A non plusz ultra mégis az lenne, hogy újra át kellene gondolnunk a relativitás elméletét és Einstein elképzelésével ellentétben mégis csak lenne egy univerzális időskála. Evvel szemben pillanatnyilag az emberiség egy kvantum-ködben él, amitől csak akkor szabadulhatunk meg, ha egy teljesen új Világmindenség létezésére fókuszálnánk.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Nem csodálom hogy ilyen nagy a „kvantumzaj” a tudósok fejében… 🙂
Eleve több sebből vérző alaptézisből(ősrobbanás) indulnak ki, és csodálkoznak, hogy az egyre nyakatekertebb modellek kellenek, hogy valami kis magyarázat szülessen.
Értem én, hogy a katedrába kapaszkodó fizikusok nem szeretnék az egész munkásságukat a kukába dobni, de kezd akkora ellentmondás halmaz születni ebből, hogy ideje lenne a rutint félre tenni, és alapjaiban tisztázni a dolgokat…
Csak egy kis apróság. Ha már makro kvantum összefonodást akarnak csinálni, akkor jobb lenne, ha proton-saját elektron párossal csinálnák. Eleve sokkal stabilabb a rendszer, buzerálható szobahőmérsékleten, és megfelelő számosság esetén elég jó lesz a jel-zaj arány ahhoz, hogy a kvantumzajnál nagyobb legyen a jel…
Jó hogy előkerült a graviton, mert ékes példája ez a mai fizika zsákutcájának, hogy nem képes elszakadni a tiszta materializmustól.
EM hullámot sem közvetíti semmilyen részecske a terjedése során, még is vígan terjed a vákuumban is, lehet a gravitáció is hasonlóan transzcedens, mint az EM? 🙂
Másik kedvencem a fekete anyag, és a fekete energia, ami leánykori nevén: „fogalmuk sincs mi a péló valójában” dolog. Milyen szép is a multiplexált téridőben helyet foglaló forráselem múlt hullámterek interferenciája, leánykori nevén párhuzamos dimenziók gravitációs lenyomata… 🙂
Messzire vezető kérdések, ami igencsak ingoványos lehet a fősodor fizika számára.
dajtás, megint hülyeségeket írsz…
Az elektromágneses hullámok és kölcsönhatások közvetítője a foton, nem valami transzcendens mese.
A materializmustól meg majd akkor fognak elszakadni, ha a szubsztancia-dualisták képesek lesznek definiálni, hogy mi is lenne az a másik szubsztancia, ami nem matéria, és bebizonyítják, hogy az létezik.
Lásd: http://ateistaklub.blog.hu/2018/03/28/a_szubsztancia-dualizmus_nyomorusaga
Dajtás:
Már többször voltam kénytelen foglalkozni a halál közeli állapottal, ahonnan a hívők visszatérnek és bizonygatják a lélek létezését. Valamennyi dologról van materialista magyarázat. De az „észlelők” élménye annyira valósághű, hogy megingathatatlanok. A helyzet az, hogy nekem, személyesen van halálközeli élményem, amibe nagyon hiszek, igen HISZEK. Az pedig a nagy kurva semmi. SEMMI. „Meghaltam” majd „feltámadtam” és a kettő között nem volt SEMMI, de SEMMI.
4.Erre azt mondja egy hívő,-(de komolyan is gondolja)-hogy mivel a te felfogásoddal gyökeresen ellentétes amit láttál,ezért ösztönös ellenkezésed hatására törlődik az emlék.
Halálközeli élményem nem volt,de testen kívüli igen. Biztosan meg lehet magyarázni materialista szemszögből. Az illatok tűntek a legerősebben valóságosnak.
Re:Avatar
Nyers leszek, nem a személyednek szól, szóval nem öri-hari 😉
Ne hülyéskedj már ezzel…
Van egy URH adóm, pumpálom ki-be az adófrekvencia ütemében az elektronokat az antennába, létrehozva vele az EM hullámokat. Itt hogy a túróba közvetítene bármit is egy foton? Ez nem fény, ez EM, méghozzá transzverzális. Ne keverjük össze a fényt, és az EM-et, mert a kettő baromira nem azonos, hiába hülyítik a népet ezzel már lassan 100 éve hogy a fény EM.
Nem, és erre több bizonyíték van. Pl egy fénynyaláb nem reagál sem mágneses térre, sem elektromos térre, szemben az EM-el(mikrosütő magnetronján nem dísznek van egy gyűrű alakú mágnes…) A fény,csak tömegre reagál, erre ékes példa a gravitációs lencse hatás.
Amit mi EM szerű résznek mérünk az nem más, mint a fotinó csoportok hulláminterferenciája, amit mi ma fotonnak hívunk (itt dobod le az ékszíjat 🙂 )
Maga a fotínó nem más, mint a téridőben született altéridő, egy kocka térgeometriájú önmásolódó struktúra. Ha kocka térgeometriában másolódnak a forráselemei a fotinónak, akkor cirkulárisan polarizált lesz a fény, ha valamelyik síkban másolódnak, akkor polarizált lesz a fény.
Itt ugrik a majom a vízbe… A fényt ketté lehet vágni, erre van már ezer féle megoldás, pl egy nagy sebességű Q kapcsolóval. Miért érdekes ez? Azért mert ez azt mutatja, hogy a fény(ebben az esetben egy fotínó) diszkrét alkotókból áll, mert a ketté vágott fotínó újraépíti magát, és 2db fotínó lesz belőle. Na most próbálj meg egy EM-et ketté vágni, nem fog menni, mert nem tudod ketté vágni. Ennek az az oka, hogy az EM csak egy hullám(nincs ami a haladás közben generálja), ezzel szemben a fény egy forráselemekből álló önfenntartó rendszer, ami hullámokat generál a haladása közben. Ezért kettős természetű a fény, mert forráselemei (amit a magyar néprajz fénymagnak hív – találó, mert ebből nő ki a fény) transzcendensek, de a transzcendens elemek olyan hullámokat keltenek, amik kölcsönhatásba tudnak lépni az anyaggal.
Itt ugrik még nagyobbat a vízbe a majom, mert ezek a hullámok nem mások, mint a gravitációs hullámok.
06 – dajtás:
Az a probléma, hogy a világon van néhány millió fizikus, és két hülye kivételével mind úgy tudja, hogy a fény elektromágneses hullám az adott frekvenciákon (390…760 nanométer). Amit az emberi szem detektál.
06. dajtás
Ha jól értem, akkor az antennában megrázott elektronból elektromágneses sugárzás jön ki, tehát a megrángatott elektron elektromágneses sugárzást bocsájt ki. Akkor a szabadelektron-lézerben megrázott elektron miért világít? Vagy több dolog is tud fénynek látszani? Ha két különböző dolog pontosan ugyan úgy fénynek látszik és minden tulajdonságuk is azonos, akkor azok nem ugyan azok?
06 dajtás
„Van egy URH adóm, pumpálom ki-be az adófrekvencia ütemében az elektronokat az antennába, létrehozva vele az EM hullámokat.”
Nehéz érteni a szavaidat.
Az elektronokból lesz az EM hullám?
„Pl egy fénynyaláb nem reagál sem mágneses térre, sem elektromos térre, szemben az EM-el(mikrosütő magnetronján nem dísznek van egy gyűrű alakú mágnes…) ”
Azt állítod, hogy a mágnes a magnetronon az EM hullámokat valamilyen formában irányítja?
Hol van az a határfrekvencia, ami elválasztja a fényt az EM-től?
Re:Tibor bá’
Transzcendens világ nem egyenlő csak a lélekkel, ami ráadásul nem tisztán transzcendens, mert van anyagi része is…
Mágneses teret, vagy a villamos teret részecskék közvetítik?
Nem.
EM-et?
Szintén nem.
Mindhárom dolog transzcendens jelenség, még is használjuk a hétköznapokban.
Az hogy te mit láttál/nem láttál, és más éneklő angyalokat, nem jelent semmit. 🙂 Ezt sokan túldimenzionálják, mert mindenki abból építkezik, amit tapasztalt az életében. Mondhatni perszonálspecifikus a halál eleje, de a vége mindenkinél ugyan az, ami abból áll, hogy el kell számolni az életünkkel, függetlenül attól, hogy ki miben hisz, és milyen vallási feleket része(még a materialisták is : ) ).
Re: Tibor bá’
Galilei idejében a héliocentrikus világképért kivégzés járt, és az akkori fősodor fizika szerint a Föld körül forgott a világegyetem… 😉
Minden kornak megvan a maga „nünükéje”
Re:08
Ez egy jó kérdés! 🙂
Nagyon trükkös ez a lézer, de továbbra sem lesz Em a fény, mert itt az elektronok korpuszkuláiból „rázzák ki” a fénykvantumokat. Messzire vezetne ennek a magyarázata, de röviden annyi, hogy az anyagi részecskék egy speciális tartályocskák, amikben a fény mennyisége szabja meg a gerjesztettséget. Ez a magyarázat nagyon a levegőben lóg, de ezt a közeljövőben bővebben ki fogom fejteni.
Re:09
Nem. Az elektron hullámtere lesz az Em, nem maga az elektron.
Mágnes a mikrohullámú cső gerjesztésében vesz részt, és úgy van kialakítva a rezonátor/kamra, hogy a tálcában legyen a fókuszpont.
Nincs ilyen határ, csak össze van mosva a kettő. Lehet THz-es Em-et csinálni, de ez még nem lesz IR fénykvantum.
11 dajtás
Kikerülted a választ.
06-ban írtad: „..fénynyaláb nem reagál sem mágneses térre, sem elektromos térre, szemben az EM-el…”
Vagyis szerinted a magnetronban EM keletkezik és ez reagál a mágneses térre.
09-ben erre rákérdeztem.
„11-ben ezt mondod: Mágnes a mikrohullámú cső gerjesztésében vesz részt”
Ez terelés. Hat az EM-re a mágnes vagy nem?
Ha a szavaid alapján kellene magnetront gyártanom, az bizony nem sikerülne.
A magnetron nem túl bonyolult eszköz. (Legfeljebb a fizikája) Középiskolai szinten már megérthető.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magnetron
Annak a mágnesnek egyetlen szerepe, hogy az eletronokat körkörös, ill. spirális pályára kényszerítse. A keletkezett EM hullámokat már tápvonaltechnikával vezetik, irányítják.
07 Tibor bá’-val értek egyet. A fény (is) EM hullám.
Amig meg nem győzöl szabatos magyarázattal, addig maradok ezen a véleményen.
Hú b…..tok!;) Ennyi!…
13 Dodi
Ez az igazi csata, nem az ami a kocsmában. 🙂
Nézd:
Napokban majdnem kitört a háború egy hamis klórtámadás miatt.
Mi itt kitárgyaltuk, hogy mi az klór és ekkor Theresa May azonnal kiegészítő bizonyítékokat kért, Donald Trump pedig lefújta a támadást.
Ennyit ér itt minden szó. 🙂
Re:12
Teljesen jogos a kérdés, keress nyugodtan rajtam fogást, mert így tudom fejleszteni a vitakészségemet, és a tudásomat… 😉
Kezdjük azzal, hogy az EM-re van-e befolyása a mágneses térre?:
https://www.quora.com/Are-electromagnetic-waves-affected-by-magnetic-fields
Nekem sem volt könnyű megemészteni azt, hogy a fény nem EM. Ezt úgy belém verték dogmaként, hogy érdemben pár hete emésztettem csak meg igazán.
Az a nagy differencia az EM, és a fény között, hogy az EM-et csak a forrás generálja, ezzel szemben a fény önmagát generálja, és a forráselemek haladnak fénysebességgel. Ha a fény EM lenne, akkor mindkettő a forrás helyén manipulálható lenne. EM-nél ez egyértelmű, mert a mágneses tér befolyásolja az elektronok mozgását, de pl egy szilárd test fényforrásban érdemben nem fog semmi sem történni, hiába helyezed mágneses térbe a fényforrást.
Szerinted egy fapados izzó fényárama,spektruma, sugárzási szöge megváltozik, ha ráhúzol egy mágnest?
Fenntartom a jogot a tévedésre, mert csak az nem téved, aki nem is csinál semmit… 🙂
Avatar a 3 hsz amire utalsz azt a tibeti lámák prananak vagy a induk Ethernek nevezték el…ha tiszta képben akarsz lenni némi gyakorlással a emberi söt növényi testek körül láthatod halvány 1-3cm vastag tejszerü ködként. Csak az elhunytak körül nincs.
Dajtás nem ir ostobaságot csak Kisfaludynál tanul….ahogy én is részben.
15. dajtás
A linkelt cikk pont arról szól, hogy a mágneses tér hatással tud lenni a fotonra (fényre). Ezzel rögtön megdönti a korábbi kijelentésedet, miszerint: „egy fénynyaláb nem reagál sem mágneses térre, sem elektromos térre”. Ezen kívül megfelelő topológiájú erős mágneses térbe tett szilárdtest lézereknek jelentősen javul a hatásfokuk azáltal, hogy csökkenti a spontán emisszió szögét, tehát a fény a forrás helyén is manipulálható.
Re:17
Direkt raktam be a cikket, én is elolvastam… 🙂
Utolsó sort nem véletlenül írtam.
Akkor így a zseblámpámmal el tudok világítani a világegyetem túlsó felére? 🙂
A prána szanszkrit eredetű szó, nem a tibetiek használják hanem épp a hinduk, az aether pedig görög eredetű. A tibetiek a ‘lung’ kifejezést használják.
Aki még ezeket is rosszul tudja, az minek okoskodik?
19: igen, csak a zseblámpa fénynyalábja nem túl koherens, így addigra igencsak szétszóródik, nem lesz detektálható az erősebb fényforrások pl. a Nap miatt.
De pl egy lézerrel be lehet célozni a Holdon egy ilyen kísérletek céljából kirakott tükröt, és detektálható a Földön a visszaverődő fény.
Re:21
Amerikai Appolló űrprogramban több tükröt is telepítettek a Holdra, és a szovjet Lunohod program során is, ezért a nem járt ember a Holdon hoax teljesen fals.
Hasonló nonszensz hülyeség, mint a síkföld elmélet…
15 dajtás
Ezzel a linkkel jól elküldtél messzire, de azért visszataláltam. 🙂
Ez a Viktor T. Toth állítja hogy a mágneses tér eltéríti az EM-et, de elismeri, hogy ez a hatás gyenge.
Vagyis Neked is igazat (eltérít) ad, és Nekem is. A magnetronban nem azért van a mágnes. A gyenge hatás miatt legalábbis.
Viktor T. Toth nem győzött meg. Továbbra is az a véleményem hogy a permanens (állandó) mágnes nem hat az EM-re.
Ugyanakkor a kvantumfizikával is példálózik.
Erre már nem megyek.
Amit fontosabbnak tartok: Az EM eltéríthető mágneses térrel, de ez a tér szinkronban kell hogy legyen vele, vagyis NEM állandó mágnessel.
Ezt gakorlatban már megvalósították: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1zisvez%C3%A9relt_antennar%C3%A1cs
Érthetőbben, interferencia.
Az EM és a fény ugyanaz. Kutya és eb.
Ugyanaz a fizika hozza létre, ezért ugyanannak kell lennie.
Hogyan működik ez a fizika? Itt megállok. Tisztában vagyok a korlátaimmal. 🙂
Te az a modoros nyafogós avatar vagy a yutubról? hát a magyarságod pont olyan mint a te okoskodásod…ha az vagy Diana.
24: Ebben is tévedsz.
Nagyon jó ez az összefoglaló, kétszer olvastam végig. Nekem az „tetszik” az összes sötét anyag és sötétenergia elméletben, hogy pont semmit nem tudunk róla, de mégis számolunk, számítunk vele, a kapott eredményt pedig megpróbáljuk ráhúzni egyik vagy másik elméletre, és ahova éppen bepasszol, azzal dolgozunk tovább és utána kijelentjük, hogy a sötét energia/anyag csak ez és az lehet, mert beleillik az általunk felépített elméletbe. Nagyon jó példa erre az „elsődleges mezők” elmélet, ha végignézed a három epizódot, úgy állsz fel, hogy ez a világ megváltás…de mégse, bekerült a sűlyesztőbe. Én ott látom a problémát az összes elmélet körül, hogy lehetetlen tetten érni, ha gondolati kísérletekkel állsz neki, mindegyik elmélet helytálló, ha fizikai kísérletekkel állsz neki, csak abba az aspektusban fogod vizsgálni, amivel bizonyítani akarod és jelentős mennyiségben ez sikerül is, hiszen az adott elméletből fakad maga a kísérlet is, szóval okozati világban élünk. Erre jó példa, mondjuk a tömegvonzás bebizonyítása leegyszerűsítve egy szem almával. Felemeled az almát, leejted. Megtörtént a bizonyítás? Nem, csak annyit bizonyítottál be, hogy az alma leesett azaz az okozatot és ebből próbálod kisakkozni az okot, ami alapvetően megint csak egy okozat lesz. Szóval ennek fordítva lenne értelme. Amit én még szintén nagy problémának látok, hogy egy-egy elmélet bizonyításához gyakorlatilag semmi nem áll rendelkezésünkre. Abba a pillanatba, ahogy kvantum-világ szintre megyünk, olyan kísérleti eljárásokról kezdünk el beszélni, amiknek anyagi költségei már önmagukban lehetetlenné teszik a kivitelezést, ezzel együtt a bizonyítást is. Ugyanakkor a most elfogadott keletkezési elméletekre olyan kísérletek folynak, melyeknek a költségvetése emberi agy számára felfoghatatlan számokból állnak. Jogosan merül fel bennem a kérdés, ha nincs alapja egy elméletnek, vajon miért költenek rá ekkora összegeket. Összefoglalva, nem csak kint van kvantum-zaj, hanem mindannyiunk agyába, mivel nincs eszközünk arra, hogy valamire ki tudjuk mondani, hogy igen ez IGAZ.