Tibor bá’ szatirikus (?) online

Sajnálom, most 4 napig ilyenek lesznek 😀

Mivel nem 85 évesen építettem a házam, ezért a ház és az utcai kapu közötti távolság 100 méter, a szintkülönbség pedig 20 méter. Az idelátogató vendégek úgy lihegnek, mint a maratoni futok a 43. kilométer után.  Legszívesebben azt írnám, hogy egy ilyen kirándulás a kapuhoz nekem meg se kottyan, de ez nem igaz, legfeljebb hozzászoktam, és jó pofát vágok hozzá. Laktam én is városi lakásban, ahol a csöngetésre az ember az ajtóhoz lép, kikukucskál a lyukon, és ha ismerőst lát, akkor kinyitja az ajtót. Az én kapumnál ez lehetetlen. Száz méterről az ember a saját édesanyját se ismeri meg, ami nem lenne baj, ha normális társadalomban élnénk, de nem ott élünk.

Amikor csöng a kapucsengő a konyhában Évával sorsot húzunk, hogy ki menjen le, ugyanis tíz csöngetés közül kilenc totálisan értelmetlen. Kábé havonta felcsönget egy nő, minden hónapban másik, akinek a kezében van egy füzet. Na, ezt már ismerem, amint leérek hozzá és szortírozom fejemben a gorombaságokat, hogy melyikkel álljak elő, közli velem, hogy a gázórát jött leolvasni. – Asszonyom, ha leolvassa a gázórámat, akkor én nyalok. – Az alkalomhoz méltóan bambán bámul rám. – Meg fog lepődni, nincs gázórám. – Vele ne vitatkozzak,  itt van ni, Ezüsthegyi 91. Szabó János. – Gondolom nem fogja zavarni, de nem vagyok Szabó János, az is van, de az nem én vagyok hanem a szomszédom, de ő se él itt, mert elvált. Különben az ő háza 91/A, amit már rég kicserélhettek volna a törzslapon, mert havonta reklamálok. – Ezer bocsánat – mondja a megilletődött nő, amivel én nem érek semmit. Persze egyszerűbb lenne, ha le se mennék hozzá, de akkor meg azt hiszi, hogy lopom a gázt, és direkt nem engedem be.

Hébe-hóba két férfi áll a kapuban, az egyik rendszerint alacsony és mulya, a másik kövér és ömlik belőle a szó. Ezek a térítők, akiktől megtudom, hogy Jézus szeret engem. – Engem? – játszva az érdeklődőt – de hiszen nem is ismer. – Dehogy nem, ő isten fia, és mindent tud, és szereti magát is. – Az lehet – adom meg magam, – de ez nem kölcsönös. – Nem sértődnek meg, nem lehet őket lerázni. – Menjenek a pokolba – és otthagyom őket. Sebaj, hamarosan újra jönnek, rajta vagyok a listájukon, engem meg kell téríteni, ha beledöglök akkor is.

Megszólal a csengő, lemegyek (5 perc) sehol egy lélek. A csengő gombja le van ragasztva szigetelőszalaggal, de a gomb alatti rugó erősebb volt. Valakinek nem tetszik a pofám. Van ilyen, sőt…

Megint csöng. Ő a kéményseprő vállalattól van. – Örvendek, mi akar? – Megnézni a kéményemet. Le lehet róla beszélni, de 5 rongyba kerül. Kényelmetlen és drága.

Megint csöng. Villanyóra leolvasó. Bejön? – Nem. Menjek fel, olvassam le az óra állását, jöjjek vissza, mondjam meg, utána visszamehetek a szobámba. Imádom ezt a vidéki életet.

Csöngő: (ennek már sose lesz vége). Hoztak 10 kiló burgonyát és 5 kiló vöröshagymát.  Az önkormányzat küldte, nehogy éhen haljak. Tök felesleges volt, úgyse szavazok rájuk.

Csöngő: Ez alkalommal két nő. Adakozzak a mittudomén milyen árvák részére. – Ezért kellett onnan a francból lemásznom? – Ne haragudjak, ők nem tudták.  – Nem látják, hol van a ház. Onnan kell lejönnöm.

Csöngő: Két cigány arra akar választ kapni, hogy van-e lemerült akkumulátorom, vagy más fém tárgyam, amire nincs szükség. – Szép tőlük. Más cigány lop, ezek csak kéregetnek, de ezért lemenni?

Csöngő: Nem látta a macskámat? – Magáé volt az a macska, amit a kutyáim széttéptek. A nő elájul. – Milyen színű volt? – Fekete. – Ja, azt tegnap tépték szét. megint elájul. Végre valami, amiért érdemes volt lejönni. 😀

Csöngő: Egy nő keresi a 9497 helyrajzi számot. – Keresse tovább! De őszintén, volt pofája engem ezért lecsalni? – Sajnálja. – Sajnálattal teli van a hócipőm.

Csöngő: Nem akarom-e bevezetni a kábel tévét? – Mondja, maga nem látja a parabola antennámat? – Ez is sajnálja, mert ő csak meg akarta kérdezni. – OK, de ehhez a megkérdezéshez, nekem le kell kutyagolnom.

Csöngő: A postás, hozta a nyugdíjamat. Mi vele a bajom? Semmi, illetve, havonta legalább három ajánlott, tértivevényes, stb. küldeményt hoz, de sose csönget, csak bedobja, hogy menjek le a postára. Kivételt képez a nyugdíj, azért bezzeg becsönget.

Csöngő: Megint két cigány. A szomszéd rendelt 30 mázsa fát, de nincs itthon, nem veszi át, nekem baráti áron megszámítják, mert nem akarják a fát visszavinni a telepre. Rohadt jó szöveg. Megint két cigány, aki nem akar lopni, csak átverni. – Köszönöm, nem veszek még olcsó fát sem. – Miért nem? – Mert én a fát lopom, az erdőből, az ingyen van. – A két cigány nem akar hinni a fülének, én meg röhögve otthagyom őket.

Csöngő: Ez alkalommal nem csak egy férfi áll a kapuban, hanem egy taxi is. A pasi megszólal: jelentem megérkezett a taxi. – Milyen taxi? – Amit rendeltek. – Én nem. – Pedig így kaptam az üzenetet, Ezüsthegyi 91. Szabó János. – Bassza meg, úgy nézek én ki, mint Szabó János? – Akkor most mit csináljak? – Csöngessen be a másik házhoz.

Csöngő: Lemegyek, már messziről látom, hogy egy feketébe öltözött férfi áll a kapuban, csontos arcán fekete álarc, a vállán átvetett kaszával. Nem megyek tovább, minek, inkább lekiabálok: Faszikám, rossz helyre csöngettél, gyere vissza 20 év múlva, addig bosszankodok még egy kicsit.  😉

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________