VM-266 Bevásárlás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228A hipermarketekkel versengő 0-24 órás kis ABC üzletek elődjei a Közértek voltak, amit Rákosi talált ki. A közértek előtti kiskereskedőket falvakban „szatócs boltnak”, városokban „fűszeres”-nek nevezték, pedig a fűszereken kívül mindent árult, ami ehető volt. A vevő nem mászkálhatót a polcok között, hanem meg kellett mondani a „segéd úrnak” (ő volt az eladó), hogy mit akart. A segéd úr pedig letette a pultra, majd összeszámolták, a vevő fizetett és ennyi. Illetve, mit tett le a pultra? Az ömlesztett árut (liszt, só, cukor, kávé, stb.) ki kellett mérni, mert ezek nem voltak előre becsomagolva, hanem zsákokban érkezett. Előkelőbb üzletekben például a kávét betették egy rézhengerbe, amiből egy szabályos csap nyúlt ki. A kávét tehát kiengedték egy zacskóba, mint a sőrt a pohárba. Még a tej se volt kiporciózva, hanem 25 literes kannákban érkezett, ahonnan ki kellett mérni. Természetesen volt literes üvegben előre kimért tej is, de az drágább volt.

A háziasszonyok általában egy adott fűszereshez jártak, akivel kialakult egy ismeretségi kapcsolat. Ha másik vevő nem várakozott, akkor a vevő szóba elegyedett az eladóval, aki egy idő után megismerte a vevő szokásait. „Nagyságos asszonyom, kitűnő piros paprika érkezett közvetlenül Kalocsáról, melegen tudnám ajánlani.” – „Köszönöm Lajos, adjon nekem 10 dekát, majd meglátom, hogy ízlik-e az uramnak.”

Kell-e említenem, hogy a vevő belépésekor fennhangon köszönt az eladó, vagy az eladók, ha többen is voltak. „Kezeit csókolom nagyságos asszony, rég tetszett járni nálunk.” – „Nehogy azt higgye, hogy hűtlen vagyok magukhoz, pár napra elutaztunk a férjemmel.”

A fűszeresnél a közel lakók előfizethettek tejre és péksüteményekre, amiket a „kifutó fiú” (aki ugye inas volt, nem pedig segéd) hajnalban kihordott és az előfizető küszöbére letett. Nagyobb tételek esetén, például paradicsom befőzés, az ismerős vevők néhány nappal korábban leadták a rendelést, hétfőre kértek 30 kiló paradicsomot, vagy 5 kiló meggyet. És még az is előfordulhatott, hogy a fűszeres hitelezett néhány napra, néhány pengő erejéig, indoklás nélkül.

Abban az időben hipermarketek természetesen nem voltak, de a fővárosban majd minden kerületben működtek „csarnokok”, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. A csarnokokban szakosodott kereskedők vannak, így olyan árukat is kínálnak, ami az egyszerű fűszeresnél nem található. Meg lehet említeni például a libásokat, akik csak libákat árulnak, de azokat mindenféle „kiadásban”, vagy a gyümölcsárusokat elképesztő választékukkal. Talán a háziasszonyok különleges lelkületéből fakad, hogy a csarnokok nem csak fennmaradtak mind a mai napig, de új reneszánszukat élik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

4 gondolat erről: „VM-266 Bevásárlás

  1. Ma már nem minden szatócs engedhetné meg, hogy kimérten árusítsa a terméket és zacskóba adagolja.
    Gondolok az amúgy veszélytelen szódabikarbónára.
    A 25 kilós zsákot adják akár a tüzépen is (túlzásként írtam ezt és mégis így van) 😛 étkezési tisztaságúként.
    A kisebb adagok pedig bár ilyen zacskókból mérték ki őket, az ANTSZ mégsem engedi azt étkezésiként eladni nekik, mert nem felkent élelmiszerüzemek.

  2. Mennyivel emberibb, élhetőbb világ volt az! 🙂

    De a mai rohanó, egyre neveletlenebb, kulturálatlanabb világban ez szerint már nem megvalósítható. Sajna!

  3. Egy idézetet írok erre, friss naprakész Albert Einsteintől:
    “Az élet olyan, mint a biciklizés. Hogy megtartsd az egyensúlyod, mozgásban kell maradnod”

  4. Érdekes életképek a múltból Tibor bá.
    Köszönet érte. Ha nem irsz erről, akkor nem idéz fel pár gyerekkori emléket.
    A gürizés világában az ember hajlamos csak a jelenre koncentrálni.
    A 70-es években a kávét ott a helyszinen darálták meg a vevőnek pár forintért.
    Ha jól rémlik,akkor a tejet falun tejcsarnokban árulták. Öreganyám kannában hordta oda,mint a többi háztáji termelő.
    Nem emlékszem KÖJÁL akadékoskodásra.Lehet hogy volt de 10 évesen még mással foglalkozik az ember.
    2 forintos krémes, 1forintért Vadász csoki. 6 forintért barackizű jégkrém kb mai 250 grammos vajasdoboz szerű kiszerelésben.
    4-5 éve fedeztem fel meglepetten hogy a gyerekkoromban is idős eladó néni még mindig él. 100 év körül járhat ha még mindig olyan jó formában van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük