Tibor bá’ vissza a múltba online
Matuska Szilvesztert nem kell bemutatni, akinek mégis, csak röviden. Ő volt az, aki 1931. szeptember 12-én felrobbantotta a Biatorbágyi vasúti hidat (amit akkoriban viaduktnak becéztek) egy Bécsbe tartó vonat alatt, minden racionális ok nélkül, puszta vasútmániából. Ez ugyan a múltban történt, de sok VM-haszon nem lenne belőle, viszont az akkori körülményeket az írásom elég jó körül fogja járni.
Apám 1931 nyarán töltötte be a 22. életévét egy géplakatosi segédlevéllel a zsebében, de semmi körülmények között nem akart élete végéig a satupad előtt állni. Sok mindennel próbálkozott a Gazdasági Világválság kellős közepén, a totális magyar nyomorban, de semmi se jött be neki. Elsősorban egy valamirevaló munka. Pótmegoldásként ekkortájt járta az észak dunántúli falvakat, mint vándor műszerész, aki hibás vekkerórákat, varrógépeket, darálókat javított a helyszínen. A legtöbb helyen nem pengővel fizettek a munkájáért, hanem kapott egy jó ebédet és egy pár kolbászt az útra. Apám nem volt nagyigényű, megelégedett a puszta létének a fenntartásával. Ha egy településen több javítani való akadt, akkor napokig ott maradt. Szállást szívesen adtak a hálás gazdák. Sőt szinte járványszerűen akartak belőle vőt gyártani a módosabb gazdák. Kár, hogy nem állt kötélnek, most lenne néhányszáz hektár földem, és munka nélkül élhetnék az EU csatlakozás óta. 😀
Aztán vége lett a nyárnak, és apám azon törte a fejét, hogy a rossz idő beálltával mihez kezdjen, mert az őszi esőben az országúti gyalogláshoz nemigen volt kedve. Végül szeptember 12-én éjszaka felrobbant a közelben lévő Biatorbágyi híd. A magyar királyi csendőrség azonnal megszállta a környező falvakat, idegenek után kutatva, vagyis nem helyben lakókat kerestek. Ennek a kritériumnak apám ragyogóan megfelelt, pláne, hogy a hátizsákja teli volt kéziszerszámokkal. Bevitték az őrszobába és egy erőteljes pofonnal megkezdődött a kihallgatás. Ez egyáltalán nem volt meglepő, mert a magyar királyi csendőrség nem ismerte az emberi jogokat, csak rendet tudott tartani vidéken, de azt nagyon jó hatásfokkal végezte. Apám elmondta, hogy mi járatban van, aminek a lenyomozásáig a további pofonokat felfüggesztették. Most persze az következne, hogy miután tisztázódott a dolog, elnézést kérve az elhamarkodott pofonért, szabadon engedték. Csakhogy a megkérdezett módos, kikosarazott, és bosszúért lihegő gazdák csalfa módon gyanújuknak adtak hangot, és ugye abban az időben minél gazdagabb volt valaki, annál szavahihetőbbnek vették a hatóságok. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a hivatalosságok kommunista szervezkedést feltételeztek a háttérben, és ugye egy fiatal, eszes, munkásember nagyon is beillet volna a képbe. De aztán többen eskü alatt vallották, hogy az adott éjszaka náluk aludt a pajtában.
Így aztán apám szabadon engedték, kolbászokkal és szalonnával megrakott hátizsákjával visszautazott Pestre és a nyakát törte, hogy valakit teherbe ejthessen, ami 5 hónapon belül sikerült is neki. A többi már ismert tény.
________________________________________________________
________________________________________________________
__________________________________
Köszönöm a posztot, nagyon érdekes és eredeti történet.
Ezek szerint majdnem ismerhetted volna is Matuskát vagyis Édesapád ismerhette volna.
Ha nem írod meg feledésbe merült volna idővel.
A „minél gazdagabb volt valaki, annál szavahihetőbbnek vették” pedig arra hasonlít, mint az akinek semmije sincs az annyit is ér – hogy ma élő embert idézzek ezügyben.
Még nekem is van egy családi vonatkozású emlékem az üggyel kapcsolatban.
Anyai nagyapám akkoriban rendőr volt, még abban az akkori sapkában, ami a monarchiabeli tiszti sapkákra emlékeztetett. Az ő egységét is kivezényelték a helyszínre, habár ő Vas-megyei volt, elbeszélése szerint ő is látta a merénylet áldozatait.
Elvileg ő is találkozhatott volna édesapáddal, de ő nem volt olyan pofozkodós fajta. 🙂
Még a rendszerváltás előtt láttam a TV-ben a Ficzek úr című TV-filmet, Haumann Péterrel a főszerepben.
Ficzek úr, egy szegény cipész volt, aki éppen a poszt szerinti években próbált megélni.
De alig tudott. Egyszer ahogy ment a budapesti utcán, egy tüntetésbe került, – annak az élére . Baloldali munkások tüntettek. Ficzek urat is bevitték a rendőrök és elkezdték faggatni. Ficzek úr semmit nem tudott, hiszen sosem politizált, de nem hitték el neki. Akkor bejött Katica úr, egy nagy darab verőlegény : Katica úr azt mondta Ficzeknek : – beszélgessünk!
– Jó, beszélgessünk! – felelte Ficzek . A következő pillanatban Katica Katica úr akkora pofont adott Ficzeknek, hogy az berepült a szoba sarkába. Az apám, aki szintén nézte a TV-t, nagyot nevetett. (Én is.) Mindenki nevetett volna azon, hogy szegény Ficzek hogy félre értette a „beszélgetésre való invitálást”. 🙁
3:
Ez egy hatásos vallatási módszer nem profi bűnözők esetében, de csak akkor, ha a gyanúsításnak rendkívül nyomós indokai vannak. A verést fokozni nem érdemes, mert egy idő után – a további verés elkerülése végett – a gyanúsított be fogja vallani azt is, amit nem követett el. Na ekkor fog a nyomozás félresiklani. Miközben a tényleges elkövető egérutat nyer, lecsökkenve elkapásának az esélye.
Számítasz-e olyanra a közeljövőben Magyarországon, hogy itt is megelégszenek az emberek a puszta létfenntartására elegendő munkabérrel? (munkahelyi cafeteriából akár munkahelyi etetés alakulhatna ki)
4 :
A 3-s kommentet azért írtam, hogy megerősítsem a poszt ezen részét. ” Ennek a kritériumnak apám ragyogóan megfelelt, pláne, hogy a hátizsákja teli volt kéziszerszámokkal. Bevitték az őrszobába és egy erőteljes pofonnal megkezdődött a kihallgatás. Ez egyáltalán nem volt meglepő, mert a magyar királyi csendőrség nem ismerte az emberi jogokat, csak rendet tudott tartani vidéken, de azt nagyon jó hatásfokkal végezte.”
Szóval minden jel szerint a kezdő erős pofon, általános gyakorlat volt.
Katonaságnál tevékenykedőktől hallottam, hogy ma is működik az a megtévesztés, hogy valakit széken ülve megijesztenek és ahogy az a kezeit maga alatt a szék széléhez nyújtja megfogván azt akár azt is feltételezhetik, hogy valami rosszat akar a székkel és megelőző csapásban részesíthetik az illetőt.
Talán ez sem változott akkor.
Tibor bá, biztosan eljutott hozzád a hír, hogy a napokban megint elkapták a 89 éves (!) „repülős” Gizit betörés közben . Ő az ékes bizonyítéka annak, hogy az aktív öregkor meghosszabbítja az emberi életet. 😀
8:
Szerintem ahhoz nem fér kétség, hogy az átlagnál hosszabb élethez motiváció is kell. Aki nem tud mit csinálni magával, annak nincs indítéka az életben maradáshoz. Viszont akit érdekel a 80 feletti élet is, annak nem 79 évesen kell erre tekintettel lenni. Azok a diáktársaim, akik annak idején titokban kijártak a vécére dohányozni, meg piálni, már egyik se él. Persze kell hozzá genetika is, de egymagában ez nem elég. Nagyapám 75 évesen halt meg, de élete utolsó 40 évében egy percig se volt józan. Apám elélt 96-ot, csak nagyon mérsékelten ivott a megfelelő alkalmakkor. Élete során sokszor dohányzott szűrős szipkán keresztül, és sokszor szokott le hosszú évekre. Én magam egyikkel se éltem. Mire számíthatok? 😀
5:
Alternatíva a fellázadás lenne. Ez ránk, magyarokra nem jellemző, hiába lesz holnap március idusa.
9 :
Tibor bá, de neked volt infarktusod. 🙁
Mitől volt ? 🙁
11:
Hol hallottad, hogy nekem volt infarktusom?
12 :
Az a könyved, hogy „Szeretném, ha sokáig dobognál” nem az infarktusod kapcsán íródott?
13:
Abban a könyvemben sehol nem szerepel, hogy infarktusom lett volna. Nekem elhiheted, mert én írtam, 😀 de akkor te mit olvastál?
14:
De ha nem infarktus, akkor mi volt? Rosszul emlékeztem ? Valamilyen szívbaj biztosan volt, hiszen azért született az a könyv.
15:
120-ról tartósan felment a vérnyomásom 150-re. Az első kardiológus hülyének nézett, katéterezni akart, mert a koszorúerem „eldugulás” előtt áll (infarktus), majd felírt Béta blokkolót, amit szigorúan titrálni kell, de ezt nem mondta. Erre szarul éreztem magam, hogy beijedjek. De nem ijedtem be, hanem utána jártam a dolgoknak. Elvileg heteken belül meg kellett volna halnom, ha nem katétereznek. Ez 10 éve volt, és még mindig élek. Írtam néhány posztot, hogy a kardiológusok (nagy része) nem gyógyítani akar, hanem kopasztani.
16 : Akkor nem volt infarktusod. 🙂 Így a legjobb.
Gondolom, a magas vérnyomásra valami gyógyszert kell szedni.
Tibor bá’, mit jelent az, hogy „titrálni”? Béta blokkolót szedek én is, már vagy 20 éve. Plusz még 2 gyógyszert. Szintén magas vérnyomás okán.
18:
Szauder Ipoly szerint a titrálás az, amikor egy gyógyszer szedésének a kezdetén a fenntartó dózisnak csak törté részét adják (mondjuk 1/8), amit hetek alatt fokozatosan emelnek fel a célértékig. Ez a béta blokkolóknál nagyon fontos szabály, mert a hirtelen beadott fenntartó dózis komoly tüneteket okoz, ami csak hónapok alatt szűnnek meg. A béta blokkolók különben is csak kb. 3 hónap eltelte után fejtik ki áldásos tevékenységüket, és tényleg áldásos. (részletes leírás a könyvemben)
Köszönöm Tibor bá”, értem. És tudtam is, csak a titrálás szót nem ismertem. Leállni vele ugyanígy kell, nagyon lassan. Egy hónap alatt értem el, hogy felet szedek a tablettából.
A nicknevemmel valószinűleg nem úsztam volna meg egy pofonnal az ügyet ha 31-ben épp arra járok.
Egyébként épp a nyáron sétáltam végig az ominózus ,,viadukton,,. illetve a vele párhuzamos valami felüljárón..
Elvileg Horthy keze is benne lehetett a dologban,de ez már nem fog kiderülni és valószinűleg csak egy elmélet baloldali emberek részéről.
9. A magas életkorod az IQ -d miatt érted meg. Az okosabb emberek általában tovább élnek . Na meg a nácik. Mindig találnak a zsidók egyet-egyet 100 év körül hehe.
A forditás,bloggerkedés szintén egy tevékenység ami értelmet ad a mindennapoknak, mig az átlagos nyugdijas a fotelban poshad a TV előtt.
21:
Ez kábé így van.
A 100 feletti nácik nem a náciságuk miatt érték meg ezt a kort, hanem a sok millió náciból néhány statisztikailag is megéli.
22 :
A hülyék szerint az örök élet titka ez :
Valahogy húzzuk ki 100 évig. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van, mert 100 éves életkor felett már csak nagyon kevés ember hal meg.
( Legalább is a statisztikák szerint. ) 🙂