(VM-249) Szúnyogsziget

Tibor bá vissza a múltba online

 

~q2281932-ben, mínusz 6 hónapos koromban, a 23 éves apám bement a Corvin áruház alagsori büféjébe és kért egy pár virstlit mustárral. Az első harapás után odavágódott hozzá a 19 éves anyám: „Idehallgasson Tibor, akarok én magával beszélni”. Akkoriban ugyanis nő és férfi még a közösülés után is magázta egymást. A beszéd tárgya én voltam. A dolog elég nagy gáz volt, mert akkoriban a nagykorúság 24 év volt, ami alatt nősülni csak szülői engedéllyel lehetett, amit apám nem kapott meg, mivel a hat tagú családot ő tartotta el Mihály nagypapa helyett, aki a teljes fizetését elitta. Anyám családja persze a nyakát törte a házasság miatt, ami születésemig nem jött össze, mert apám születésnapjáig volt még hátra 4 hónap. Hogy addig valahogy kihúzzák, anyai nagynéném kivett egy szoba-konyhát a részükre, ami akkoriban menőnek számított, mert nem csak albérletben laktak emberek, de sokan csak „ágyra jártak”, hébe-hóba ketten ugyanarra az ágyra, ha külön műszakban dolgoztak. Hogy az „ágyra járás” mit jelent, azt ki lehet találni a szavak jelentéséből.

Szüleim lakbére havi 30 pengő volt, apám jövedelme pedig 100, ami a „havi 200 Pengő fixszel az ember könnyen viccel”-nek mindössze a fele volt, nemigen volt tehát kedvük viccelni. Apám akkor a Gázgyárban dolgozott, pontosabban a Rákóczi úti irodájában, és ugye a Gázgyárnak volt egy csónakháza a Szúnyogszigeten, ahol az alkalmazottak jutányos összegért bérelhettek kabinokat. Így aztán a nyár kezdetén apám bérelt egy kabint és felmondta a szoba konyhát, spórolva ezzel havi 25 Pengőt. Így aztán évről évre mind a hárman a nyarakat a Szúnyogszigeten töltöttük, ami 1939-ben megszűnt, mert az apámat akkor rúgták ki a Gázgyárból. Nekem viszont maradtak szép emlékeim a hajdan volt nyaralásokból.

Tizennégy évvel később sikerült újra összefutnom a Szúnyogszigettel, mert az akkori barátnőm anyja valamelyik külker vállalatnál dolgozott, akiknek volt csónakházuk – mit ad isten, a Szúnyogszigeten. Így aztán a nyári hétköznapokon nap mint nap kijártunk, többek között evezni is. —

Régi idők szép emléke képen, a napokban Évával kimentem a Szúnyogszigetre, csak úgy sétálni egyet. Bár ne tettük volna. A sziget ma olyan mint egy kísértetváros. Az épületek vagy romokban hevernek, vagy benőtte őket a természet. Mindjárt a sziget elején van egy elképesztő látvány, valaki kialakított egy alföldi tanyát kecskékkel, ludakkal, stb. a soksávos Váci úttól légvonalban talán 100 méterre, az Északi összekötő vasúti híd alatt. Nézzétek meg ezt a tanyasi csendéletet.

~q214

De ez legalább él. A szigeten és a parton jó 20 év alatt mindent benőttek a cserjék. Itt-ott lehet látni fel nem szedett síneket, amiken a csónakokat eresztették le a Dunára, mert a vas viszonylag lassan porlad el. A Gázgyári üdülőt hiába kerestem volna, mert felíratok sehol se voltak, bár egyes épületek viszonylag jól tartották magukat. Lásd az alábbi képet.

~q212

És visszamaradt roncsok mindenfelé. Lásd a képet!

~q213

Aztán a botorkálás közben hirtelen rám tőrt az atavizmus. Izgatott lettem a körülöttünk elterülő hatalmas néma csendben. Elfogott az érzés, hogy itt már jártam (Dejá vu). A fűvel benőtt területen, egy beton szegélyből 5/4-es vascsövek álltak ki, amik T-idomokkal voltak összekötve hegesztés helyett és „művészi” virágcserép tartók voltak elhelyezve a csatlakozási pontok felett. Nézzétek meg, mert készült róluk felvétel.

~q211

Lehet, hogy nektek semmitmondó a kép, de most nézzétek meg az alábbi képet!

~q210Igen-igen, ez a fekete-fehér felvétel 77 éves, azaz 1937-ben készült és én vagyok rajta az a 4 és fél éves kisfiú. Láttok-e a fényképen valami meglepőt? Olyat, ami engem tök izgalomba hozott, amikor a fent látható lepusztulás hirtelen elém tárult. Valami ilyet érezhetett Howard Carter, amikor 1922-ben megtalálta Tutenkáhmen szarkofágját (na jó, egy kis túlzással) 😀 Ez az a ház, ahol semmi se változik, ez az a ház, ahol áll az idő?

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
____________________________________

15 gondolat erről: „(VM-249) Szúnyogsziget

  1. A fa közben megnőtt, minden más emberi alkotás az enyészeté. Ez is ment a lecsóba…, kár érte.
    Nagyjából így „rohad” az egész vidék…!

  2. 1:
    Jövő héten újra kimegyünk, és alaposabban feltérképezzük a helyet a magunkkal vitt többi fénykép segítségével. Ez a hatalmas fa valahogy nem illik oda, mert jóval több mint 20 éves.

  3. Nem lehet, hogy a régi fénykép a csónak leeresztő út másik oldalán készült? Korlát meg lehetett mindkét oldalon, és akkor a fa már ott állhatott akkor is. Persze néhány képből nehéz okosnak lenni 🙂

  4. 3:
    Pont ezt akarom kivizsgálni. Különben a rólam készült kép a sziget felől lett fotózva, én pedig a Duna felől fényképeztem. És úgye, amikor ott voltunk a régi fénykép nem volt nálam, mikért is lett volna?

  5. Minden leamortizálódott már ebben az országban, ahogyan a Szúnyogsziget is. Nem járnak oda az emberek (vagy mégis?), nem tudnak vele pénzt keresni akkor annak annyi.

  6. Hogy a Kádár-rendszerben a vállalatok tartottak fenn üdülőket a dolgozóiknak /+SzOT üdülők/, az ‘természetes’.

    Ami nekem szemet szúrt, hogy a feudál-kapitalista Horthy-rendszerben működő vállalatok is tartottak fenn üdülőt/csónakházat a dolgozóiknak.

    Akkor ezek a mai magyar kapitalisták miért nem? Miért az a cél, hogy minimál-bérért dolgozza ki a belét mindenki?

    ———–
    „Bár ne tettük volna.” Ha visszamész egy évtizedek óta nem látott helyre, amihez kedves emlékek fűznek, mindig csalódni fogsz. Ha valamilyen véletlen folytán a környezet nem is változott volna meg, az emberek viszont akkor is. Elsőnek mindjárt te magad… 😉

  7. Azért vannak üdülői a mai állami vállalatoknak is, vagy az MNB Tiszaroffon nem ezt vett? De igen.

    Emlékszem mennyit jártam a visegrádi ELTE Üdülőben leginkább telente és milyen jó volt! Nemrég ismét módom volt megcsodálni és szinte semmi változás, talán a kaja mennyisége lett kisebb és a szobák hűvösebbek. Az emlékek miatt volt érdemes ismét elmenni oda pár napra.

    Ennél sokkal rosszabbra változott a Hotel Pilis Dobogókőn. Privatizálta talán a BM vagy HM és azóta nem működik. Talán parlagfűt se irtják (mintha ez lenne a legfontosabb). Az utca viszont ma is csodálatos!

  8. 7:
    Eszem ágában se volt nosztalgia kirándulást csapni. Egyszerűen kíváncsiak voltunk a Szúnyogszigetre, jobban mondva Éva volt kíváncsi, mert ő 40 éves korában került a főváros (mellé). Fogalmam sincs miért pont ehhez a csónakházhoz mentem fel a partról, mert csak a parton lehet sétálni, ugyanis ott állandóan kocognak még ma is. A (volt) csónakházak között nem lehet mászkálni, mert mindent benőtt a természet. Csak amikor megláttam a korlátokat akkor fogott el a Dejá vu, és készítettem képeket a korlátról, majd otthon előkotortam a régi fényképeket.

  9. Millió és egy éve nem jártam arra. A szúnyog szigetről csak és kizárólag jó emlékek jutnak eszembe! Azonban annak alapján amit leírtál már kétszer is meg fogom gondolni, hogy ellátogassak-e oda valaha is.

    4. Tibor bá’:
    Szerintem nagyon is jó nyomon jársz! A fénykép a partról készült és te az L alakú korlát hosszabbik szárának középső oszlopánál állsz, háttérben a hajógyári sziget elmosódott kontúrjával.

    Azt írod, hogy a kép ’37 ben készült így gyanítom, hogy az normál objektívvel (nem zoomos) közelről készült. Talán pont a fa mellől vagy még inkább a fa elöl guggolva.

    A kép valószínűleg még a fürdés vagy vízre-szállás előtti reggeli pillanatot ragadta meg (gondolom ezt az orrod, állad – és a parti fák stégre vetett – árnyékából).

    Adaléknak talán még annyit, hogy ezek a csónakházak általában 7 és 8 óra között nyitottak és kezdték el ontani magukból az evezőshajókat. Ha jobban megfigyeled, a háttérben a sólya aljában egy kocsi várakozik, valószínűleg a stégen álló fiúnak segítségével / vagy neki került nem sokkal a kép elkészülte előtt egy evezőshajó a vízre.

  10. 10:
    Elnézést Feri, de ki vagyok helyezve az anyósomhoz, kicsit kések a reagálással.
    Szerintem a 77 éves felvételt egy 6×9-es, harmunikás géppel készíthették, aminek ugye 105 mm a fokusza. Jövő héten újra kimegyünk és alaposan körülnézünk.

  11. Meg kell becsülni az ilyen régi relikviákat! Érdekes érzés lehet ennyi idő után újra látni a gyerekkori emlékekben élő múlt tárgyait.
    Én is, ha lehunyom a szememet, újra látom a gyerekkori házunkat, a kertet, annak minden részletét, a fákat benne, de ha odamegyek, már csak kiskertek vannak a helyén, semmi támpontot sem találni a múltból.
    Ami meg meglepő: Ha ennyire elhagyatott a vidék, kész csoda, hogy a fémgyűjtők még nem vágták le és vitték a MÉH-be. Felénk még arra is képesek, hogy a külterületeken lévő szőlőkben kiszedik a kordonok vascsöveit, fáradságos munkával leverik róla a betontuskót, és elviszik. 🙁

  12. 12:
    Sokkal könnyebben hozzáférhető vasdarabok is vannak. Nekem is feltűnt, hogy nem szedték még össze.

  13. Az efféle fotóknak már hagyománya van facebookos csoportokban(is).
    Túrj elő egy régi fotót,digitalizáld, majd keresd fel a helyet és ugyanabból a szögből kattintsd le.Tedd egymás mellé a két fényképet és posztold a csoport oldalán.
    Szerencsére a honpolgárok egy bizonyos köre nem olvassa ezt a blogot.Maholnap hűlt helye lenne a vasárúnak.Külön érdekesség: hogy bírt ki minimum 77 évet a vas elkorrodálódás nélkül.
    Lehet 89-ig rendszeresen festették?

  14. 14:
    A te vasrudad = 5/4″-es gázcső, amit fekete és horganyzott kivitelben gyártanak. Felteszem, hogy a gázgyár a saját üdülőjében horganyzott csöveket alkalmazott, az pedig nem rozsdásodik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük