Tibor bá’ vissza a múltba online

Szokások jönnek-mennek. Ezeket a változásokat rendszerint gazdasági változások váltják ki. Az X-faktort megelőző világban a borbélyműhely maga egy intézmény volt, ahol a férfiak elég gyakran megfordultak nem csak hajnyírás céljából, de akár borotválkozás címén is. Mivel akkoriban még nem találták ki a profit maximalizálást, a borbélyárak elfogadhatóak voltak. Anyám a kezembe nyomott 3 forintot és lekergetett a borbélyhoz, mert már „szörnyen néztem ki”. Később természetesen magam mentem.

Az intézményesítettségre mi se jellemzőbb jobban, mint az a tény, hogy laktanyák területén ki volt jelölve borbélyműhely, ahol 4-5 segéd ellátta az igényeket. Nekem szörnyen tetszett és kifejezetten meglepő volt, hogy a Petőfi laktanya borbélyműhelyében egymás mellett ült a tiszt és a közlegény, mindkettő fehér lepedő alatt, ami – legalább negyed órára – egyenlővé tette őket. És ugye, a honvéd meg tudta engedni magának a borotválás költségét.

Egy másik példa, hogy vasárnap délelőtt volt nyitva borbélyműhely, például az Erzsébet szálló szomszédságában, és nem is akármilyen, mert legalább 30 szék volt egy sorba állítva. A bejáratnál a pénztár, és bár számot nem lehetett húzni modern érkeztető gépből, de hangosan el tudta rikkantani magát az előző kuncsafttal végzett mester, hogy a „tizenhetes fogad”. Erre az ajtóban üldögélő 5-6 emberből a következő megindult a tizenhetes felé.

Ez azonban kivétel volt, a legtöbb borbélyüzletben 4-6 szék volt, ugyanennyi borbéllyal és 3-4 várakozóval. A jelenlévő 10-15 férfi közös beszélgetése folyt, természetesen az esetek 95 százalékában focival kapcsolatban. Ez akkor se változott meg, amikor politikai nyomásra egyre több nő kezdett megjelenni a borbélyműhelyekben, akik a férfiakat is megszégyenítő biztonsággal forgatták a borotvakést és végezték az arcmasszást Pitralonnal.

Akit borbély még nem beretvált, az nem tudhatja, hogy a szakember nem zsilett pengét használ, hanem kihajtható borotvakést, aminek roppant élesnek kell lenni. Ezt fenőszíj használatával érik el a megfelelő fenési technika alkalmazásával, ami meglehetősen látványos.

Az ötvenes évek elején egyes idősebb borbélyok „mással” is foglalkoztak. Emlékszem rá 54-ben hadgyakorlaton voltam Gyulán. A szünetben bementem az egyik helyi borbélyműhelybe borotválkozás végett. Akkoriban volt egy jó nagy szemölcsöm a pajeszom közepén, amit éles beretvával könnyen le lehetett metélni, ha az ember nem figyelt. Ezért minden egyes alkalommal felhívtam rá a borbély figyelmét, hogy ügyeljen, mert egy ilyen vérzés alig állítható el. Gyulán egy idős borbély azt mondta, ő véglegesen leszedi ezt a szemölcsöt, ha holnap is be tudok jönni. Na, ez nem megy, mert hajnalban indulunk vissza. Hát, azért megpróbálhatjuk, de a borbély szerint a siker így nem lehet száz százalékos. Ezt követve a szemölcsöt beecsetelte valamivel, majd elváltunk egymástól. A szemölcsöm egy hét múlva egyszerűen kiesett a helyéről, és soha nem jött vissza. Természetesen nem kért érte semmit, büszke volt rá, hogy ilyesmire is képes. Ma ezzel el kellene mennem egy klinikára és borsos áron elvégeznének rajtam egy „kis-műtétet”. Mivel is kezdtem a posztot? Szokások jönnek-mennek, de a jó szokások inkább csak mennek.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________________________