Tibor bá’ vissza a múltba online

Még nincs Advent, de félek, hogy mire lesz, kimegy a fejemből. Különben is a karácsonyi felkészülés újabban 12 órával a halottak napja után kezdődik. – Aki nem tudná betlehemeseknek azokat a fiatalokat nevezték, akik nagyméretű kartondobozból csináltak egy istállót, ahol a kisjézus megszületett, és ezzel sorra járták a házakat, bekopogtak és előadták magukat. Azt hinné az ember, hogy ez egy népi szokás, amit az emberek a magyar falvakban keltenek életre minden év karácsonya előtt. De nem. A negyvenes évek első felében a szüleim a nyóckerben laktak, közel a Tisza Kálmán térhez (II. János-Pál). És itt is naponta jöttek a betlehemesek, akiket az anyám – bizonyára gyerekkori nosztalgiából – be is engedett az előszobába.

A korhű istállót nem volt nehéz megalkotni, mert az akkori papírkereskedésekben az összes szükséges kelléket fillérekért meg lehetett venni. Voltak színesben, és különböző méretben kinyomtatott kisjézusok a jászolban, szelíden mosolygó Mária, háttérben ácsorgó József, mint akinek semmi köze az egészhez, a három király együtt és külön-külön, a  betlehemi csillag, kis és nagy fénycsóvával, angyalok, birkák, esetleg egy-egy tehén is, és persze pásztorok minden mennyiségben (remélem semmit se hagytam ki). Az istálló egyéb tartozékait, például szalmát, természetben lehetett megoldani, mert akkoriban a szegényebb emberek még a Fővárosban is szalmával kitömött ágyban aludtak (Laticel? Nanemá!) .  Fontos kellék volt még a gyertya, ami az egésznek a hangulatvilágítását adta. A betlehemet általában 3-4 gyerek kísérte, akik udvariasan megkérdezték, hogy betlehemezhetnek-e? Erre nehéz azt mondani, hogy nem. Ekkor előadtak valami versbe szedett üzenetet és elénekelhettek egy karácsonyi éneket, rendszerint a Menyből az angyalt, aztán várták, hogy kapjanak valamit.

Az egész játéknak volt egy kellemes hangulata, végül is már messziről lehetett hallani a csengettyű hangját, a gyermekhangon megszólaló karácsonyi éneket, és persze hó borította az utakat, hiszen tél volt, és vártuk a karácsonyt, amit nem uralt a kereskedelem, „csak” a meghitt családi összebújás. Aztán jött Rákosi fordulat éve, és sok más dologgal együtt eltűntek a betlehemesek is. Mostanában próbálkoznak valamit visszahozni belőle, de ez már nem az igazi, papi erőlködéstől van izzadságszaga. Kevesen tudják tudomásul venni, hogy ami egyszer elmúlt, az olyannak, amilyen volt, nem hozható vissza. Az okos telefon nem kompatibilis a házilag összeragasztott betlehemi makettel. Egy ilyen próbálkozás kudarcra van ítélve.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________