(VM-190) Anziksz

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab030Gyermekkorom (ami alatt 6-12 évet értek) oszlopos tagjai voltak a lámpagyújtogató, csősz, rendőr, tejes, jeges és a zsömlés néni. Vegyük őket sorra. Iskola után, délben hazamentem, ahol a (háztartásbeli) édesanyám ebéddel várt. Ebéd után leckeírás (távollévő) apám íróasztala mellett. Leckeírás után gyerünk ki a térre, ami alatt a Tisza Kálmán teret kell érteni (ez most éppen II. János Pál pápa tere), ahol addig rohangálhattam a többi fiúval (lányokról szó se lehetett, azokat még az iskolában se láttuk), amíg a lámpagyújtogató meg nem jelent. Ekkor ugyanis elindult a besötétedés. A lámpagyújtogató a téren sorba járta az oszlopok tetején elhelyezkedő lámpákat és begyújtotta őket. Egy hosszú bottal felnyúlt és ott fenn valami kallantyút egyik állásból áttolta egy másik állásba, aminek hatására a gáz elkezdett kiáramlani a gázharisnyákkal ellátott fúvókákon át, amit egy állandóan égő gyújtóláng azonnal belobbantott. A gázharisnyák pedig beindultak világítani, én pedig elkezdtem hazafelé ballagni.

Ugyanezen a téren rendszeresítve volt egy csősz is, aki egy nagy tekintélyű idős bácsi volt egy olyan sétabottal, aminek a végében egy kábé 15 centi hosszú, hegyes acélnyárs volt. A csősz körbejárta a teret és az esetleg eldobált papírt és más szemetet lehajolás nélkül felszúrt a botjára. Aztán, amikor a nyárs megtelt, odament valamelyik szemétkosárhoz és belerakta az összegyűjtött hulladékot. De volt a csősznek rendfenntartó feladata is. Ha túlléptük volna a „játék” kereteit, vagy valami veszélyes dolgot találtunk volna ki, akkor a csősz messziről felemelte a botját és fenyegetően felénk integetett. Mi pedig tudtuk a kötelességünket, ami nem abban merült ki, hogy valamelyikünk okos telefonnal videóra veszi, amit egy másik srác rugdossa a csőszt.

~ab031A rendőrnek „biztos úr” volt a megszólítása, akik közül egy-egy szúrós szemmel időnként átsétált a téren. Zubbonyuk összehúzását egy 5 cm széles szíj végezte, amin egy kb. 6×12 cm-es fémlemez képezte a csatot. A fémlemezbe egy négyjegyű számot gravíroztak be, ami a rendőr azonosítását szolgálta (lásd az ábrát).

A jegesember reggelenként ment végig az utcákon, ahol meg-megállt és elkiáltotta magát, hogy „a jeges, itt a jeges”. Erre a háziasszonyok vájdlingokkal megjelentek a kocsi mellett, ami teli volt kábé egy méter hosszú jégtömbökkel. A legkisebb mennyiség az egynegyed tömb lehetett, amit a jeges nagyon ügyesen úgy vágott le, hogy a jégcsákányával jó erősen megkarcolta a tömböt kábé a negyedénél (mind a négy lapon), ami után ott könnyedén eltört. De kérésre a jeges egész tömböket bevitt a konyhákba a ~ab032vállára dobott vastag rongyra helyezve, ami a képen is látható.  A jégdarabok sorsa a jégszekrények lehűtése után az elolvadásban merült ki. Az olvadékot alul felfogta egy tál, amit időnként ki kellett üríteni.

A jegessel ellentétben a tejes néni a tér sarkára húzott, és estig otthagyott kocsiból történő kiszolgálást végezte. Kínált választékához tartozott a tej, kakaó, joghurt, zsemlék, kiflik és még néhány cukorka is, az előre gyártott, cellofánba csavart, kétes eredetű szendvicsek nem képezték tárgyát a repertoárnak . A tejhez, kakaóhoz – amik a főforgalmat jelentették, igazi szalmaszál járt, amivel ki lehetett szívni, hangos szürcsölést hallatva az utolsó fél centinél. Ez kb. 25 centire vágott, sértetlen szalmából lett kialakítva, és érezni lehetett rajta a friss szalma illatát, amit a ma divatos műanyag szívókák nem tudnak.

Az iskolában lehetett találkozni a zsemlés nénivel, aki legtöbbször a pedellus felesége volt. A hölgy valamelyik ablakbeugrásban árulta a tejet és zsemlét egy asztalkáról, de tízpercben bement kosárral a tantermekben is, hogy az is vehessen zsemlét-kiflit, aki otthon felejtette a tízórais kosárkáját, mert a gondos édesanyák a tízórait nem rakták be a táskákba, a könyvek és irkák közé. Ezek a táskák nem kerültek 16.000 forintba, nem volt rajtuk Walt Disney figura, és nem kellett újra megvenni minden évben (micsoda elmaradott egy világ volt!), valami okból kifolyólag kibírták mind a nyolc, esetleg tizenkét évet.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

8 gondolat erről: „(VM-190) Anziksz

  1. Az okostelefonomon olvasva az írást, csak annyit tudok mondani: like! 🙂

  2. Nekem is tetszett, igazán.

    Gyanítom ,hogy minden kornak van derűs szelete.
    Ahogyan az árnyékosabb oldalt is észrevehetjük,ha amolyan a kedvünk.
    Tőlünk függ „csupán” a mi szemünk beállításától.
    Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy ez utóbbi fölött is van hatalmunk.

  3. Számomra fura információ hogy az italt szalmaszálon keresztül szipkázta a jónép.Egész eddig bele sem gondoltam ,mi volt a műanyag szívószál előtt.A gázlámpákról annyit hogy ha jól tudom,akkor szén elgázosításával nyerték ki a működéshez az alapanyagot.Az őrláng szintén új info.
    Ami engem igazán érdekelne az az hogy ez a jégtömb vásárlás többe kerülhetett-e,mint manapság nekünk a hűtőgép villanyszámlája.Gyanítom hogy igen.

  4. 3:
    A jég nem volt drágább, mint a hűtőgép fogyasztása, de kellemetlenebb volt, mert gondoskodni kellett az elolvad jég után maradt vízről. Ha elfelejtetted kiönteni, akkor kifolyt a konyhába. Igen a városi gázt fekete kőszén elgázosításából nyerték ki, és visszamaradt a koksz, ami kitűnő fűtőanyag volt kályhákban.Az igazi szalmaszál és a műanyag szívószál között viaszos papírból készítettek szívószálat.

  5. Tibor bá, soraidban leírt világ bennem is felevenítette a multat. Bár én Pozsonyban nevelkedtem, de a 30-s évek végéig Pozsony nem Prágát, de Budapestet majmolta. Így a leírtak nagyon otthonaisnak tünnek. Abban az időben nem az ’Xfaktor’, de a ’Havi 200 pengő fiksszel az ember könnyen viccel ….’ volt a sláger. A tőzsdén 8 pengőforint volt 1 angol font(lepedő). Abban az időben ’Csonka -Magyarországon’ volt valamilyen Rend és az emberek tudták hova tartoznak… Manapság, ’mindenki magának’ jelszó alatt, a Társadalmi Rendnek nincs foganatja -sajnos.

  6. Klassz kis poszt, köszönet érte.

    A harisnyaizzós gázlámpákat hordozható formában ma is lehet kapni, nekem ezek közül néhány típus megvan és továbbiak is, főleg a Coleman márkájúakból.

    http://www.multi.fi/~awillman/photos.html

    A lényeg, hogy a petróleumot vagy benzint elgázosítják és a gázt égetik el olyan formában, hogy a fúvóka(vagy kétizzós ezetén fúvókák) az izzásban lévő harisnyára fújja. Ez jóval hatékonyabb, mint a pislákoló, füstölő, kanócos lámpák. Hosszabb áramszünet esetén – ha nagy fény kell, ugyanis produkálni tudják akár egy 500 wattos izzó fényét is – még hasznosak lehetnek majd.

  7. 6 Fantomas

    A harisnyaizzós gázlámpát, és a petróleumlámpát mi is sokáig használtuk a horgászstégünkön, amíg ott is meg nem történt a villamosítás.
    Tényleg pokoli erős fénye volt, hatalmas területet be lehetett vele világítani. Viszont van egy Achiles sarka. Hurcoláskor nagyon kell vigyázni, hogy oda ne koccanjon semmihez, mert ilyenkor a harisnya könnyen szétesik, lehet újat beletenni.
    Az izzó harisnya ugyanis már csak az eredeti harisnyaszövet elégése nyomán visszamaradt szervetlen anyag, ami elviseli az égés magas hőmérsékletét, viszont igen törékeny, olyan, mint valami strukturált hamu. 🙂

  8. 7:
    Első alkalommal a harisnyából kiég a pamut és visszamarad a fémsó, ami tényleg nagyon érzékeny.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük