(VM-131) Életminőség

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A statisztika életszínvonalat mér, az emberek az életszínvonalról beszélnek, és folyamatosan a magasabb életszínvonal után ácsingóznak, miközben egy büdös szó se esik az élet minőségéről. Meg nem tudom érteni, hogy miért.

Tizenéves koromban a fő gyülekezési helyünk a Jászai Mari téren volt, ott ahol a 15-ös villamos végállomása mellett fel volt állítva egy óra. A 15-ös végigvágtatott a Pozsonyi úton, ha siettünk nem kellett végiggyalogolni az utat a Szent István parkig, ahol Soma barátunkat egyedül nevelte 3 szobás lakásában az özvegy mamája, amit éveken át „birtokoltunk”. Ha meguntuk a lakás melegét, és egy kis levegőre vágytunk a véres kártyacsaták után, akkor kószáltunk egyet a környéken. A Duna felől érkező illatos szellőben csodálatosak voltak a nyári esték, pláne ha az aktuális csajjal karöltve lehetett róni az utcahosszakat. Ez a gondtalan léhaság ma totálisan lehetetlen. Amikor manapság arra járok, megdöbbenten konstatálom, hogy a gépkocsik fél seggel fenn állnak a járdán: A maradék járdán két ember egymás mellett egyszerűen nem fér el. A járda nem a gyalogosoké, hanem az autósoké, és ami megmarad belőle, az pedig a sétáltatott kutyáké, aminek bizonyítéka a méterenként található kutyaszar. Andalgás helyett lehet ugrálni a szarrakások között, mint gyermekkorban az ugróiskolánál. Ha belelépsz, véged van. A kutyaszar irgalmatlanul büdös, és ha egyszer beleléptél, nem lehet tőle megszabadulni. Mindeközben a levegő telivan nehéz kipufogógázzal. Az emberek az utcán nem közlekednek, hanem menekülnek úti céljuk elérése felé.

Manapság a Budapesten élés azt jelenti, hogy van egy „erődnek” használt lakásod egy budapesti bérházban, ahol bezárt ablakok mögött éled napjaidat, kirekesztve a normális élet velejáróit. A valamikor még a Rákosi rendszerben se volt így. Az utca hozzátartozott az élettérhez. Ma az utca arra szolgál, hogy gépkocsival elmenekülj lakásodból a munkahelyedre és vissza. Ifjú koromban a városi csavargás közben, ha megszomjaztam, betérhettem bármelyik söntésbe és a csapostól kérhettem egy pohár vizet. A csapos felkapott egy visszavitt poharat, alaposan kiöblítette a csap alatt, majd megtöltötte jóízű (klórmentes) pesti vízzel és INGYEN átnyújtotta. De ha csörgött néhány fillér a zsebedben, akkor megállhattam valamelyik út menti „gombánál” ahol friss tejet mértek pohárba (nem eldobható, ami persze nem ingyen van) és kérhettél hozzá péksüteményt. Télen forró teát rummal, vagy jó erős feketét, és nem ám délelőtt 10-től délután 5-ig, hanem akár hajnal 6-kor is.

Mondjuk vasárnap reggel jól kilustálkodtam magam az ágyban, ahonnan csak 10 után kászálódtam ki, végigsimítottam az álam és megállapítottam, hogy borostás, délben ebédre vagyok hivatalos, de semmi kedvem a borotválkozáshoz. Nos, ez esetben lementem a közeli borbély szövetkezet üzlethelyiségébe, ahol 2,30-ért megborotváltak, Pitralonnal bedörzsölték az arcomat, ami után megelégedetten 50 fillért becsúsztattam a borbély zsebébe, akitől megtudhattam, hogy délután az Üllői úton a Fradi szarrá fogja verni az Újpestet. És ehhez nem kellett menő újgazdagnak lenned. A dologban az volt a szép, hogy minden a „népé” volt. Még éltek az úri-Magyarország hagyományai, de már mindenki „úr” volt. A Gellért-fürdő árai elérhetőek voltak az átlagfizetésűek részére is, ahol nem csak „egyesek” vehették igénybe a masszőr vagy a pedikűrös szolgáltatásait, hanem bárki, aki belépett.

A hosszú hétvégén senki se rohant le az Adriára, hogy saját jachtját előhúzza a naftalinból és menjen vele egy kőrt, de nem is volt ilyen igénye senkinek. Viszont kirándulhatott egy jót a budai hegyekbe, és ha felért a Nagy Kevélyre, akkor várt rá egy szolid áras menedékház, ahol kifújhatta magát. Ezek ma romokban hevernek.

Az ismerkedés egyik igen kellemes formája volt a vasárnap délutánonként tartott ötórai teák, amiket cukrászdákban, szórakozó helyeken rendeztek olcsó költségek mellett. Zene, tánc, ismerkedés fillérekért, „polgári” keretek között, ellentétben a ma ismert tömegnyomoros, droggal dúsított, lélekromboló diszkókkal.  

Tegyük félre a parancsuralmi rendszer divatos utálását. Úgy gondolták a vezetők, hogy amit csinálnak az jó, és erre kissé erőszakosan vigyáztak. Azonban a költségvetés gondoskodott olyan intézményekről, amelyek kellemessé tették az életet. Nyáron szabadtéri hangversenyek voltak fillérekért, vagy éppenséggel ingyen, mert a zenekaroknak nem voltak anyagi gondjaik. A színházak, társulatok nem küszködtek gondokkal, a társadalom elérhető árakon járhatott színházba. A fürdők és strandok veszteségesek voltak, tömegek vehették őket igénybe. Százszámra jelentek meg évente új könyvek, amiket a munkahelyen havi törlesztésre lehetett beszerezni a színház és hangverseny jegyekkel együtt. Nem voltak nagy fizetések, az élet kemény volt, de lehetett élvezni. Nem csak az mehetett az operabálba, aki le tudott perkálni 100 ezer forintot, hanem bárki, és az, hogy az igazgatóm is ugyanolyan lóden kabátot hordott svájci sapkával, mint én, kellemessé tette a mindennapjaimat. Senki se hajtott még több pénz után, mert nem volt értelme. Az életnek volt minősége, ami könnyen tette elviselhetővé a dollárban kifejezett egy főre eső alacsony GDP-t, azaz az életszínvonalat.   

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

41 gondolat erről: „(VM-131) Életminőség

  1. Most hogy még mindenki szunyál,és tágra nyitottam az összes ablakot, kinéztem , és megállapítottam, hogy nem tudom megunni azt amit látok.. Elolvastam Tibor bá’ VM-posztját, amit mindig várok, és konstatáltam, hogy igen, ezek amiket én nem sem szeretek „belvárosi kutyaszar kerülgetés” Járdán parkoló autók,amik miatt a babakocsival ki kell menni kerülni egyet az úttestre.Nem szeretem a rohanást, a túl nagy forgalmat, a kipufogószagot. Hiányát érzem az olcsó hegyi menedékházaknak,hisz igény lenne rá, szuper lehetett hogy volt hol megpihenni, mosakodni, behúzódni (kulcsos házak?)..Kirándulókkal viszont tele a Normafa, és az egyéb helyek is, sőt, egy egy tűzrakóhely lefoglalása miatt korán kell érkezni:)
    De most hogy nem kell rohanni reggelente sehova senkivel,kiaszakadva a munkahely bolt-hazarohanás háromszögéből rá kell jöjjek, szeretem Budapestet, az előttem elterülő Pestújehellyel,annak ódon utcácskáival, a 150 éves kis postával, meg a békebeli-szerű, de fiatal nagydarab hentessel, aki fel is szeleteli amit kérek, és aki minden külön kérés nélkül felajánlja, hogy majd ő lefaggyúzza-hártyázza a húst.. A kilátás szépséges a templomtornyokkal,távolban a Megyeri híd fenséges fehér látványával. Ettől, már csak éjszaka szebb, amikor a szentendrei dombok csillogását is látni, balra meg az egész csillogó pislákoló Várost..
    Szeretem ha reggel megyek a boltba, találkozom a kutyásokkal, akik szinte kis klubot alkotva beszélgetnek kora reggelenként,
    és dobálják a labdát a blökiknek. Szeretem az is, hogy a görénysétáltató bácsi minden reggel ugyanazt kérdezi ha összefutunk (édes vadászgörénye van, akit a fia hagyott nála, mikor elköltözött)
    Szeretem, hogy a boltban a pénztáros mosolyog, és pletyizik, ha nincs sor. Vagy hogy a másik pénztáros fiú, a kosaramba nézve mindig összekombinálja, hogy mit főzök, és tippel rá.Szeretem a Bosnyák piac hangulatát, Jobban mint a Lehelt, ahol viszont a halak utcája miatt muszáj néha elismerőleg hümmögnöm, és az arab magost is meglátogatni ott a liftnél..
    Imádom hogy a városliget tele van fiatal és idősebb emberekkel,bicajosokkal, szerelmesekkel. Somám is oda jár a haverokkal a közeli iskolája után egy két óra csavargásra, fűben dumcsizásra. A Margit Sziget árvácskaszőnyeggel körbeültetett „rét”-je tarka a fűben piknikező, labdázó kisgyerekesektől.(hétvégente legalábbis, a Palatinusnál) A Dunapart lépcsőjén tanuló diákokal, , napozókkal, és csókolózó párokkal. Szeretem a Corvin tetőt,ahol nagy közös EB-nézések mennek, a „Kertemet”mindennel együtt, aki erre lakik, tudja miről beszélek. A Lumen Galériát,A MOMO-t ahol a harminc pluszosok generációjának kedves zenéit is adják,(U2:-) és táncolni is lehet. A közösségi lecsóskertek hangulatát, mögöttünk a parkot,tele focizó kölykökkel. Azt is bírom, /bár ideges voltam, hogy hol vannak-/amikor a környékbeli ötödikes rosszaságok bunkerépítési céllal eltűnnek,és nehogy vacsorára, de este 10-re kerültek elő retkesen büdösen koszosan és szomjasan.. Miután körtelefon után apai csatárlánc indult a háztömb mögötti bozótosba, hogy az „anyádúristenit , holnap ki se teheted a lábad!
    Szóval nem tudom. Szeretem azt is, hogy itt a Velencei tó , tényleg egy ugrás, akár kocsival, akár vonattal. Nincs igényem adriázni, épp pont jó ha beleseggelek az órisáúszógumiba, és azon ringatózom és sülök feketére, míg fel nem váltom apát, aki a part közelben mártogatja a legkisebb pulyáját a a vízbe.
    Kispolgári módon betúrjuk az elmaradhatatlan hekket koviubival, aztán vizes pólóban beülünk a felforrósodott kocsiba..
    Szóval nem tudom, vagy azért mert nincs összehasonlítási alapom a régi időkkel, vagy azért mert alacsonyak az igényeim,vagy azért mert itthon vagyok, és nem kell rohannom, és mindenféle ISO-ellenőrzések miatt paráznom egyelőre , úgy mindent összevetve számomra Budapest nagyon is élhető. (csak az a szép, ződ gyep, az ne hiányozna-mondhatnám Poldi bácsival–de még az is megvan itt ott:)
    Egy kert hiányzik, ami közelebb van mint a mostani.. Nem hagynám locsolás nélkül mint most..

  2. Az a fontos hogy lásd a szépséget, ami körülvesz. Mint a lövészárokban – ha épp nem lõnek, egész otthonos. 🙂

  3. Hehe: Ez most jött FB-n.

    „A járdamosó gép már üzembe állt, hamarosan jön egy kutyapiszok szedő is. Bár jobb lenne, ha a gazdák szednék össze a kedvencük után!”

    Megkockáztatom, hogy a budapestiek életminőségét rontó egyik legnagyobb ok nem más mint a kutyaszar.. Banális ok, ahhoz hogy ennyi bosszúságot okozzon… Példásan büntetném a gazdákat, tisztelet a kivételnek, mert van aki szedi.. egy sima kifordított nejlonzacskóval meg lehetne fogni, pár másodperc az egész. Akinek undorító, ez a napi három másodperces ügy, az ne tartson kutyát. Belelépni is undorító, vagy beletolni valamit.

  4. A kutyapiszok a fejlettség fokmérõje. 🙂

  5. Tényleg Tibor bá’Hogy volt régen a kutyaügy megoldva?Felszedték a gazdák? Vagy nem is volt ennyi kutya lakásban tartva? Különben meg gondolom aki kertes házban tart kutyát, az is összeszedi, ha nem akarja, hogy bűzölögjon a kertje. Akkor a belvárosi sétálatók miért érzik jogosnak, hogy egy nagy közös WC-t csinálnak a járdáinkból?

  6. Jaj.. bocsánat hogy telelövöm így az elejét.. csak eszembe jutott Pöszi néném, aki a kutyaszar-sirámra azt mondta, hogy régen meg lószar-szag volt az egész városban. Hiába, a pestieknek mindig kijár a szarszag valahogy 🙂

  7. A hangulatunktól függ, hogy a világot és magunkat kedvesnek szerethetőnek avagy szörnyűnek, kibírhatatlannak ítéljük e meg.
    A gyöngéden megszoptatott csecsemőnek és lelkesen leszopott férfinek csodálatos a világ összes fogyatékosságával együtt.
    Aki pedig frusztrált, az csak a rosszat az idegent érzékeli.
    Emlékszem , nagyon meseszerű a hatvanas években 1 Ft 50 fillér volt egy vasárnap délelőtti matinéra a jegy ára a mozikban.
    Nem tudom miért, de soha egy pillanatig sem vágytam az operabálba.
    Ma is vannak kemény korlátok és vonzó lehetőségek.
    Nem lett a világ se jobb se rosszabb, más lett mint volt.

  8. 8:
    „A gyöngéden megszoptatott csecsemőnek és lelkesen leszopott férfinek csodálatos a világ összes fogyatékosságával együtt.”

    A hét mondása! Esküszöm, falvédőre kéne hímezni!!! 😀 😀
    (vagy pólóra nyomtatva árulni)

  9. Klasszikus értelemben vett városi környezetben – az egyszerűség kedvéért ott, ahol az emeletes házak vannak többségben nem engedném meg kutyák tartását.A kipufogógázok ellenőrzését – zöldkártya pénzért – pedig formális helyett érdemivé tenném.Valamivel kártékonyabb a kipufogó helyzet, mint amennyire a busz megállókban való dohányzás az volt.

  10. A poszt aktuális pillanatkép a nyári városi életről. Közel hozzánk már több helyen kiírták az éttermek előtt egy A/4-es lapra, hogy a kutyások vegyék fel a kutyapiszkot és locsolják le a kutyavizeletet, mert étkezés előtt is kellemetlen ilyeneket szagolni, na meg bosszantó naponta fellocsolni az utcát.
    Aki kultúrára vágyik, az várja meg az új stadionok, na meg az 5 új múzeum megépültét. Fantasztikus, hogy mikre van pénz ebben az országban.
    Valóban elkeserítő a városlakók helyzete, amiből jócskán kiveszik a polgárok a maguk részét. Volna min változtatni a viselkedéseken, illemtanon, szokásokon. 2 kérdés még böki a csőrömet:
    – A parkolásokból befolyt összeg mi a fenére megy el?
    – Ebadót (legalább a belvárosban) miért nem szednek?

  11. Akkor sorjában:
    8-10 éves koromban a Tisza Kálmán téren és környékén játszottunk rablóscsendőrt. Ez Bp legnagyobb tere, ma egy pápa nevét viseli. A tér gyakorlatilag a Rákóczi út és a Népszinház utca között terül el. Az egész hatalmas környéken, összesen két kutya volt. Egy hatalms bernáthegyi és egy drótszőrű foxi. Kutyák csak vidéken voltak. Az ok világos, ma gyerek vállalás helyett állatokat tartanak. A szeretet hiányban szenvedő gerekek állatokat szeretgetnek, akik viszaszeretik őket. Ezért van rájuk igény. Egy kutyának Budapesten – normál körülmények között – nincsen funkciója.
    A nylon zacskós szar öszeszedés sose lesz megoldva, mert – csak úgy mint az ember – a kutya se szarik állandóan keményet. Ha a kutyafos végigömlik a kövön, ki a fene tudja felszedni?
    Dorka! Akinek rendezett az élete, az szereti a környezetét a minőségtől majdnem tökéletesen függetlenül. Budapesten sok kellemes dolgot lehet látni és lehet tenni, de ha a körúton rámjön a huggyozás, akkor be kell mennem a McDonalds-hoz és vagy veszek valamit, vagy fizetek a vécé használatáért. Valamikor kis sárga házak voltak a kőrút mentén, ahol a férfiak ingyen vizelhettek. Ma meg keresgélni kell, hol egy nyitott vécé, mert ami van, az is be van zárva.
    Soher diák koromban egy jó könyvvel kiülte a Károlyi kertbe délután 5-kor és addig olvastam, amíg el nem kezdődött a kncert, amit ingyen végíghallgathattam. Télen a zeneakadémiára mentem, ahol 3 forintért beülhettem az esti koncentre. jelenleg a Zeneakadémiát már évek óta tatarozzák. Majd egyszer megnyitják és 5000 forint lesz egy jegy. Amilyen könyveken manapság megakad a szemem, azok 5000, akarom írni 4990 forintba kerülnek. Hol vannak már a 16 forintos (ártámogatott) könyvek?
    A Norma fa? Valóban. A „kirándulók” gépkocsijai az Eötvös úton parkolnak egészen a Svábhegyi állomásig. Régen „HÉV-vel mentünk a szabadba” nem voltunk elszigetlve saját plédobozunkba, hanem 60-an zsibnongtunk egy kocsiban, kezdeményeztünk egymással beszélgetést. Senki se rohant. Ma mindenki lót-fut. De nem nyomom ovább a szöveget, aki nem élt akkor, és be kell élnie a mával, az másképp lát, mint én.

  12. A hugyozás dologgal maxilálisan egyetértek. Nincsenek nyilvános Wc-k . a turisták is sikoltoznak miatta..

  13. Régen héven mentünk.. ( mi is a fogaskerekűvel szoktunk, inkább mint a kocsival, főleg hogy a pasik megihassanak egy két sört:-)

  14. 15

    Széteső süketelés, riogatás, alig alig érthető zagyvaság.

  15. 16!
    Pontosan így van..Én sem igazán tudtam vele mit kezdeni..
    🙁

  16. 17: Majd Gedeon megmagyarázza, és alátámasztja 😉

  17. Mikor olvasom ezeket a vissza a múltba posztokat,nem is igazán gondolkodom semmin,inkább csak átadom magam a múltnak,annak amit olvasok,és az olyan jó..Nekem megnyugtató..

  18. 18!
    Remélem is hogy megmagyarázza.. 😉

    1!
    Dorkát is jó volt olvasni..

  19. Jól telepakolom ma a blogot,(hisz ki sem mozdulok ma a légkondi alól) de ezt még muszáj.Ha hűvösebb lesz, egy hetes házimunka lamaradás vár:)
    A piros nevemre kattolva egy olyan video van, amit egy 18 éves horvát fiú csinált, Nasa, és egy nemzetközi űrállomáson készült felvételekből. Az űrállomás 400 kilométer magasan kering a Föld körül, és naponta 16-szor körbejárja. Ilyen távolságból nem csak a napfelkelte és a napnyugta látszik, de a villámok és a városok fényei is. A legszebb talán mégis a zöldesen gomolygó északi fény.Tök jó kis lakhelyünk van ,,,,így űrtávlatból nézve:)

  20. 15 Ezért IS tartunk ott, ahol. Ez szerintem dezinformáció, benne valós elemekkel. Persze, hogy a belső feszültségek kezelésére képzik most a haderőt, és legegyszerűbb a hangadókat/tüntetőket „kiemelni” először.

    Hogy a poszt témájához is szóljak. Az elszegényedés miatt egyre inkább újra egymásra találnak az emberek. A tönkretett állami népjóléti intézkedések egy részét újra meg kell hozni, de azt nem tudom, honnan lesz megint egy csomó utcai WC az Ördög gödör nevű kocsmából és hasonlókból.

    A nyilvánvaló romlás mellett is mindenki megtalálhatja most is a szépséget, mint Dorka hozzászólása is mutatja. Ez a poszt engem arra emlékeztet, amikor azt hallom, hogy 100 éve mennyivel jobb lehetett utazni, akkor még „eredeti” állapotában voltak az országok, nem voltak ennyire elnyugatiasodva. Tényleg más lehetett, de talán 100 éve is voltak, akik ugyanezt gondolták a témáról.

  21. Te Tibor bá’…. hogy érted hogy éveken át „birtokoltátok” a mamáját :–O ?

  22. 25:
    Dorka, benned túlteng a jidis szabadosság. 🙂 AMIT birtokoltunk és nem AKIT.

  23. Óh. Bocs, akkor ezt alaposan félreolvastam, de vagy négyszer egymás után.. és még csodálkoztam, hogy másnak nem tűnt fel ez a dolog 🙂

  24. hmm.

    Jó volt olvasni ezt a thread-et.

    Sajna a „menekülés” ma már nem csak a pestiek „kiváltsága”, vidéken is ez van.

    Ha magamat nézem, bizony én is úgy voltam vele, hogy életszínvonal, életszínvonal.
    Aztán rájöttem, hogy biza az nem egyenlő azzal, amikor én is jól érzem magam.
    Az életszínvonal elérésével mit értem el? Lett egy nagyobb, laposabb tévém. High-tech-esebbek lettek a cuccaim. Szebb lett a füvem. DE NEM ÉREZTEM jól magam…

    Manapság nem tévézek, az udvarban van tarack is a fűben, de van veteményesem is. Dolgozom ugyan mint egy droid, de ha lerakom a melót, amiért lóvét kapok, akkor a fennmaradó időt magamra és a családomra fordítom. Csak olyanra költök, ami SZÜKSÉGES.

    És magasról teszek az életszínvonalra.

  25. A félelmetes az, hogy 50 év múlva a mai 14 évesek a mostani budapesti életről fognak ezzel nosztalgiával megemlékezni, ha hinni lehet annak a tendenciának, ami jelenleg mutatkozik.

  26. 29
    Teljesen természetes mindenkire hatással van az, hogy melyik generációhoz tartozik.
    Ahogyan a hetvenes években utálkozva rökönyödtek meg az idősebbek az ifjak hosszú hajától, ugyanúgy kapok jómagam hányingert a tetoválásoktól.

  27. 30: Pedig a tetoválás nem új divat Európában. Ötzi már ötezer éve is viselt tetkókat… 🙂

  28. Képzeljétek el, én mit érzek, amikor gyűrű még nem volt az újamon. Karórát nem hordok. Mobil telefonom NINCS (és Évának sincs).

  29. 32. Dorka: akkor kapsz egy sminktetkót ajándékba szemre, szájra, szemöldökre. 😀

  30. 33
    Néhány évig én is „hősiesen” ellenálltam a mobiltelefonnak ,aztán kénytelen beláttam hatalmas butaság volt – az én helyzetemben –

  31. 33. Akkor ha elmégy valahova, nem is tud megcsörgetni Éva, hogy
    – (csiingling)’elfelejtettem még ezt hozzál meg azt hozzál’
    – (csingling)meg bocs öblítőt és kávét’
    – (csinglng)’hol vagy már’? 😀

    Nem is tudom hogy lehet ezt:D
    34:sminktetkó? Azt tavaly csináltatott anyósom, 70 évesen, meg a húga is, együtt mentek. Aki a hatvanas hetvenes évekban volt fiatal lány, az az akkori divatnak megfelelően folyamatosan kiszedte a szemöldökét. Vissza se nőtt sokaknak. Nos, ezeknek a hölgyeknek ma tetkó szemöldökük van, ha már unják hogy minden reggel meg kellett rajzolni. Vagy ha eltűntették az unokák, vagy azzal rajzoltak autót, aznam nagyi nem tudott kimozdulni a lakásból, szemüldök híján:-) de egész szépen megcsinálták neki. Húgának asszimetrikus lett..

  32. A szokásaink mint a ruhadarabjaink cipőink
    ( autónk – ami nekem nincs,soha nem is volt és nem is lesz már )
    „ránkgyógyulnak” identitásunk részévé válnak.

    Minnél kezdetlegesebb, külsőségesebb valakinek az identitása, annál drámaibban védelmezi, ápolja ezeket a – valljuk be, annyira talán mégsem a személyiség legbelső, legértékesebb magjához tartozó – külsőségeket.

  33. 36:
    Nos, sehova se megyek Éva nélkül, és viszont. Fel lehet minekt hívni VONALAS telefonon. Vasárnap jön a kroki 😀

  34. Büntetni a kutyagazdákat, akik nem szedik fel a kutyapiszkot? Pont emiatt a gondolkodás miatt nem jó az életminőség! A vétkes gazdáknak nem jó, a kutyakulimászba lépőknek szintén nem jó, mert a büntetés csak még több lázadást eredményez. Vadkapitalista gondolkodás a büntetés. Egy valódi piacgazdaságban lenne ára a kutyaszarnak. Kilóját bevennék 500 forintért, vagy amennyi a kutyapiszok szedők fizetése összesen, abból osztanák le a a kutyagumi árfolyamát és kifizetnék minden beszolgáltatott kutyagumiért. Nem lenne egy kutyapiszok sem a járdákon. 🙂

  35. 39 – Gerorge:
    Elfeledkeztél a emberi leleményességről. A kemény kutyaszart felszednék, a foss ott maradna.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük