(VM-125) Horthy kultusz?

Tibor bá’ vissza a múltba online

A majd 100 éve kezdődött Horthy korszaknak – az én megítélésem és visszatekintésem szerint – két vetülete van. Az egyik a társadalmi, ami mögött egy töretlen, rendezett, magas erkölcsi szinten élő, az osztályra tagozódást történelmileg elfogadó népesség töltött ki, és a politikai, ami felügyelte az előzőt. Már volt ugyan egy ügyeskedő, felfelé törekedő vékony, kvázi polgári réteg, de a nagy tömegeket még a feudális elrendezésben belenyugodó parasztság, és a nehezen szerveződő munkásság tette ki. Kezemben van egy levélváltás a 1930-as évekből, ami egyik anyai nagynéném a MEFTER-nél dolgozó matróz férje és valamelyik igazgató között esett meg, ami az egyik oldalon így kezdődött: „Méltóságos uram, azzal a tiszteletteljes kéréssel bátorkodom zavarni méltóságát, hogy szíveskedjen….” Amire a válasz imigyen kezdődött: „Idehallgasson Vasas…..  (az illetőt történetesen Vasas Kálmánnak hívták). Vasasnak és társainak még lázálmában se jutott eszébe, hogy angol leckéket vegyen, seggeljen hozzá két diplomát, elmenjen dolgozni egy multihoz, és pár év alatt valamifajta menedzserré nyalja fel magát az alkalmazottak kegyetlen nyúzásával, és akkor majd neki fognak „méltóságos uram” címzésű leveleket írni. És nem voltak álmatlan éjszakái, hogy ez sikerül-e vagy sem, hanem elfogadták azt a társadalmi betagozódást, amibe beszülettek. Ez az elfogadás volt az alapja a társadalmi jókedvnek, aminek manapság még nyomai sincsenek. Nem akarok sokat időzni a mában, hiszen ez egy VM poszt, de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az elégedetlenség legfőbb oka, nem a rendelkezésre álló kevéske jövedelem, mert 70-80 évvel ezelőtt a jövedelmek reálértéke jóval alacsonyabb volt a mainál, hanem a létező – de szinte elérhetetlen – LEHETŐSÉGEK, így, csupa nagybetűvel.

A Horthy rendszer – bárki bármit is mondjon – tulajdonképpen egy (az akkori világban) szalonképes kvázi diktatúra volt, parlamentáris aláfestéssel (csak úgy mint a létező szocializmus alatt). Visszaemlékezéseim szerint nem igaz, hogy az „elnyomott” parasztság és munkásság nem élvezte az életet. Élvezte bizony, a maga módján.  Voltam cséplésnél, kukoricafosztásban, sárgabarack szüretben, ahol a játékos munka mellett igen jó hangulat, emlékezetes szórakozás volt. Nem az elvégzett munka mennyisége volt a főszempont, hanem a kitűnő hangulat megteremtése. Az ilyen munkákat egy család se maga végezte egyedül, hanem több család együttesen, hol az egyik, hol a másik portáján. Nem pénzzel, hanem a pénz mellőzésével szórakoztak, amikor tehették. 60-80 centis belvízen mosóteknőben „csónakáztak”, vagy szilvacsatát vívtak. Gondolhatjátok, érett szilvával dobálták egymást. A parasztgyereknek nem vettek játékot, készített magának. Citerát gyártottak deszkából, szögből és vékony drótból. Sárkányt ragasztottak össze (házilag készített csirizzel = liszt + víz) és eregették a libalegelőkön. Miniatűr vályogot készítettek üres gyufásdoboz segítségével, majd az apró vályogtéglákból játékházakat húztak fel. Tökduda, buzogány, megannyi játék, és egyiket se kellett megvenni a TESCO-ban.

A pestkörnyéki munkásság, kispénzű alkalmazottak fő kikapcsolódása a kirándulás volt a budai hegyekbe. A nyaralás vagy a vidéki szülőknél vagy a gyár Duna-parti üdülőjében zajlott. Tunézia senkinek se jutott az eszébe. Abbázia is csak a kimondottan jómódúaknak. A fiatal parasztlányok egy része a fővárosban cselédlánykodott, azaz kispolgári családoknál mint bentlakó (erre volt a 2×2 méteres cselédszoba) mindenes, hajnal 6-tól este 10-ig dolgozott, hetente hét napot. Vasárnap délután, a déli ebéd lebonyolítása után és az esti vacsora előtt kapott néhány szabad órát, amit arra használt fel, hogy vagy felmászott a Gellért-hegyre, vagy kiment a Városligetbe, Népligetbe, ahol szabályos cselédlány-bakatalálkozó volt. Vidáman énekeltek, táncoltak, beszélgettek, barátságok, szerelmek szövődtek, amik a katonaidő letöltése után sokszor házassággal végződtek. A lényeg, hogy a szabadidő eltöltéséhez nem (feltétlenül) kellett pénz. Senkit se zavart, hogy elkopásig hordtak egy cipőt, vagy egy nadrágot, mert így volt természetes. Senkinek se hiányzott, hogy gyorsrizsre Uncle Ben’s mártást öntsön, nyáron megfelelt a lecsó is, télen a hajában főtt krumpli, libazsírral. És persze nem volt az országban 10 ember, aki tudta volna, mi az a GDP. Mindennek a Rákosi alatt beindult társadalmi mobilitás tette be az ajtót, ami mára olyan méreteket öltött, hogy a legfőbb címkék: depresszió, Xanax, álmatlanság, infarktus, sztrók, curriculum vitae, külföldi munkavállalás, kisvállalkozás, pályázat……

Akinek nem voltak különleges ambíciói, megelégedett azzal a csekély lehetőséggel, amit az úri-magyarország neki megadott, annak a Horthy rendszerben nem esett bántódása. Persze el volt várva a hazafiság, a hazáért való meghalás, ha a sors úgy hozta, de ez, csak úgy mint a vasárnapi istentisztelet „benne volt a levegőben” senki nem kérdőjelezte meg a fenntartását. Csakúgy mint minden osztálytársadalomban, az osztályok közötti átjárás nem csak nem létező volt, de az emberek hittek benne, hogy ez genetikailag így helyes. Ezért fordult a rendszer a kommunizmus ellen, mert ezt a jól működő státusz quot fel akarták borítani. Aztán egy világháború után sikerült is.

A mai magyar élet legfrissebb tragédiája az, hogy Orbán Viktor ezt akarja visszahozni. Nem az a baj, hogy ez egy élhetetlen társadalmi rend lett volna, az a baj, hogy felette eljárt az idő. A mai magyar társadalom köszönő viszonyban sincs az akkorival. A társadalom koherens volt, olajozottan működött a sokkal kezdetlegesebb technológiai szint ellenére. A beosztó, takarékos életvitel már Kádár alatt se volt széleskörű, ma pedig végképp nem az. Az 1930-as években egy korsó sör volt a férfiak vasárnap délutáni szórakozása, baráti beszélgetés mellett. Mára mindennapi “szükségletté” vált olyan szinten, hogy a futballközvetítés alatt fejenként megisznak 4-5 dobozzal. A nagymama falusi háza kontra Abbázia üdülést Orbán nem tudja visszahozni, mert nem 1935-öt írunk. A másfél éve munkanélküli 5 éve még Bibionéban töltött két hetet, ahová saját Suzukijével utazott el. Ezeket akarja Orbán biciklire kényszeríteni a libazsíros főtt krumpli mellé? 1935-ben ha valakinek volt szavazati joga (mert nem mindenkinek volt), akkor a kormánypártra szavazott és  nem törődött a politikával, mert az a közvetlen életére nem hatott ki. Ez ma nagyon nem igaz, mert az emberek meg vannak győződve arról, hogy sokkal jobban élhetnének (bármit is értsenek alatta), és arra szavaznak, aki megígéri nekik ezt. Nem sok értelme van tehát egy új Horthy kultusszal tökölni. Már csak azért sem, mert akkor az ment el politikusnak, akinek volt pénze. Ma az megy el politikusnak, aki harácsolni akar. Akkor a felső középosztály templombajáró, erkölcsös emberekből állt, családi tradíciókkal a hátuk mögött, ma az orbáni segítséggel kialakulófélben lévő felső középosztály tagjai többnyire szélhámosak. A sirákozóknak pedig:  Horthy a maga idejében semmivel se volt rosszabb országvezető, mit azóta bárki, de az csak egy elmeháborodottnak jut eszébe, hogy 2012-ben megkísérelje visszatekerni az idő kerekét 1935-ig.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

22 gondolat erről: „(VM-125) Horthy kultusz?

  1. “Az 1930-as években egy korsó sör volt a férfiak vasárnap délutáni szórakozása, baráti beszélgetés mellett. Mára mindennapi “szükségletté” vált olyan szinten, hogy a futballközvetítés alatt fejenként megisznak 4-5 dobozzal. A nagymama falusi háza kontra Abbázia üdülést Orbán nem tudja visszahozni, mert nem 1935-öt írunk. A másfél éve munkanélküli 5 éve még Bibionéban töltött két hetet, ahová saját Suzukijével utazott el. Ezeket akarja Orbán biciklire kényszeríteni a libazsíros főtt krumpli mellé?”

    Igen. Ezt látom problémának én is. Nem tudjuk, vagyis nem akarjuk elfogadni, hogy ami öt tíz évvel ezelőtt volt, az volt. Mégegyszer az nem lesz. Csak a hirtelen, drasztikus változások tudják módosítani a hozzáállást. A muszáj az egyetlen úr. 🙂

    “az elégedetlenség legfőbb oka, nem a rendelkezésre álló kevéske jövedelem, mert 70-80 évvel ezelőtt a jövedelmek reálértéke jóval alacsonyabb volt a mainál, hanem a létező – de szinte elérhetetlen – LEHETŐSÉGEK, így, csupa nagybetűvel.”

    Az még csak a kezdet, hogy tudom a létező LEHETŐSÉGEKET,az az igazi, ha tudom a saját LEHETŐSÉGEIMET. No ez sikeresen vakvágányra került mára. Ki és mikor és hol rontotta el, tök mindegy. Elromlott. Változás lesz megint, ez biztos.

  2. Az idő kerekét tényleg nem lehet visszaforgatni (egyelőre – majd geddon után 😉 ), Orbánék nem is ezt akarják. Csak azokat a kiváltságokat szeretnék megszerezni, amit az akkori arisztokrácia és a nemesség jó része élvezett a tömegekkel szemben – nem érdemek, hanem a születés joga alapján. Ezért is ellenség az EU, mert a jelenlegi környezetben (ha valami nem tetszik, hát lelépek) ez nem megvalósítható. És most merül fel a kérdés, hogy az ország elszigetelése csak hülyeségből fakad, vagy ez alapján tejesen tudatos OV részéről.

  3. Tibor bá’,

    én nem látom problémának a történelem egyik szeletének a felelevenítését. Az, hogy lesz egy-két Horthy utca, meg pár szobor, azt én még nem értékelem kultusznak. Jó kis rágógumi, van mivel foglalkozni.
    ..
    A régi, lehetőségek híján kézzel készített játékokat emlegetni – azon kívül, hogy ilyen is volt – mint példa arra, hogy nem kéne mindent pénzért vásárolni, annak üzenem, hogy tessék már a régi kuruzslókat választani ebben az esetben meg a fonót is net helyett. Ja, a kuruzsló a CT és a mammográfia helyett értendő.
    Az akkor nyugdíjat és a hozzá kapcsolódó egyéb nyugdíjszerű ellátásról nem is beszélve. Nem tudom, volt-e akkor ingyen vonat meg 90%-ban támogatott gyógyszer májnagyobbodásra…

  4. 3:
    Nekem tök mindegy, hogy lesz-e Horthy szobor vagy sem. Nem a véleményem köré fontam az irottakat, hanem csak felvázoltam a tényeket, amikre már kevesen emlékeznek, és még kevesebben tudnak. Aztán mindenki eldöntheti melyik időzónában volt kellemesebb az élet.

  5. Hogy mennyire igazad van Tibor bá!Nagyon igaz poszt volt..

    Akkor jól gondoltam én hogy Orbán vissza akar tenni a négyes konyhára.. 😉 (ezt is anyósom vette észre..)

  6. Observer:

    Tényleg elhiszed azt, hogy Orbán – vagy akárki – azon munkálkodik, hogy ‘az’ a világ restaurálódjon?

  7. Okádok az egész nagyságosasszonyos meghajlós urambátyám méltóságos szemlélettől.. ehh’ bármi más, csak egészség legyen, akor semmi sem lehetetlen.

  8. 8, Dorka:
    “nagyságosasszonyos meghajlós urambátyám méltóságos” ezt a magatartást embertízezrek végzik napi szinten a munkahelyeken…sokaknak ez már fel sem tűnik ! Amikor már nem tudjuk, hogy földönfutó cselédek vagyunk, akkor az már a vég.

  9. Esszenciális Tiborbá-poszt!

    Kb. 3/4-e érdekfeszítő sztorizás, jó stílusban előadva, magvas mondanivalóval…
    Azután az egészet agyoncsapja a téves helyzetértékelésével.

    1) Hol van itt ma hivatalos Horthy-kultusz? Frissen avatott szobrát, ismert elkövetőnek, büntetlenül meg lehet rongálni, miközben a holo-emlékmű állítólagos rongálói máris előzetesben vannak?!
    2) Orbán fóbia: akár létezik olyan tudatos törekvés, amit Tiborbá Orbánnak tulajdonít, akár nem, a központosított hatalom ma ismét világtrend. Vegyük csak az aktuális Nagy Testvért, hogyan zajlik a szabadságjogok szisztematikus megvonása törvényi úton az AEÁ-ban.

    Tiborbá világosan látja a civilizációs összeomlás jeleit.
    Ennek része a világszerte egyre központosítottabb államok. Tiszta sor, hogy párhuzamot lehet vonni a Horthy-korszakkal, de jókora csúsztatás a jelen kor jelenségeit a Horthy-korszak fölújítására tett kísérletként értékelni!

  10. 10:
    Kedves Batka!
    A hajnali kávém után őrült módjára futottam át saját íromnyomat, keresve az állításomat (vádadat), hogy Horthy kultusz ütötte volna fel a fejét. Nem találtam Aztán a kommentek közé belőttem, hogy engem hidegen hagy a Horthy szobor körüli herce-hura, és azt állítottam, hogy Rákosi-Kádár-Antall-Boros-Horn-Orbán-Meggyesi-Gyurcsány-Bajnai-majd megint az Orbán nevű mákvirágok közül egy se volt különb Horthynál. Prüszkölésed tehát alaptalan. (Szokás szerint) Jó az írásom, amit kegyesen te is elismersz. Ami neked nem tetszik azt meg is nevesíted. Orbánfób vagyok (amit persze vitatok). De ezt egy poszt pontozásánál nem illik figyelembe venni. 😉

  11. 9: János, ez azért nem olyan. Azt a fajtát ma már nagyon kevesen viselnék el.

  12. 12. Tenyleg nem olyan, most “együttműködésnek” hívják. A munkaszerződésben benne van az együttműködési kötelezettsége a dolgozónak. Ha nem úgy igazodsz már mehetsz is.

  13. Ha megvan a szaktudásod, és talpraesett vagy, akkor nem kell megalázkodnod. Nem kell hajlonganod, méltóságos uramoznod.. Persze a munkaköri leírásokban benn áll a bűvös mondat. Feladata ez,az amaz, és mégy az, amit ezn kívül a vezető utasításba ad. Bármi. jaja.

  14. Tiborbá

    “A másfél éve munkanélküli 5 éve még Bibionéban töltött két hetet, ahová saját Suzukijével utazott el. Ezeket akarja Orbán biciklire kényszeríteni a libazsíros főtt krumpli mellé?”

    Nem Orbán “akarja”…
    A geddonozós topikokban világosan látszódik, hogy csak ez az egyetlen út, és nem csak Magyarországon, hanem világszerte…
    Hogy a 30-as évekig kell visszamenni vagy a 60-asokig, lehet vita tárgya… A 30-as évekre legalább van valamennyi ok pozitívan emlékezni.
    De akár energetikilag akár pénzügyileg (de tulajdonképpen MINDEN szinten) ez az életvitel tarthatalan.

    “Akkor a felső középosztály templombajáró, erkölcsös emberekből állt, családi tradíciókkal a hátuk mögött, ma az orbáni segítséggel kialakulófélben lévő felső középosztály tagjai többnyire szélhámosak.”

    A mai vallásosok nem jellemzően középosztály…
    Nézz meg néhány képet a csíksolmlyói búcsúról… Nem igazán a szélhámos középosztály zarándokol a világ végére…
    És az is igaz, hogy csak úgy lehet visszalépni néhány évtizedet, ha a materialista plázazombizmusból valamit feladunk…
    Aki azt hirdeti, hogy minden jó lesz, ha megfelően mélyen tudunk benyalni az IMF-nek, az nagyobbat hazudik mint az, aki a valódi nehézségekkel számol.
    Az opportunista szélhámosok minden rendszerben megtalálák a számításaikat… de ne őket kell követni… szerintem…

  15. Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja.
    Este akár nézhetném is az ‘Ábel a Rengetegben’-t. Ez egy szőröstalpú, defektes parasztgyerek, aki mélyértelműen filozofál egy kamerával az orcája előtt.
    Nem jobb e röhögve-sörözni egy “Iternacionalista+” május elsején?

  16. Tibor bá a Nivo blogban. :-)Mikre nem képes a Fityesz szócsöve.
    nivo.blog.hu/2012/06/13/miert_elegedetlen_a_magyarok_tobbsege

  17. “Frissen avatott szobrát, ismert elkövetőnek, büntetlenül meg lehet rongálni…”

    Csak azt nem tudom, hogy miert kell ezen csodalkozni?

    Errol az egeszen abszurd szoboravatasi balfek tortenetrol jutott eszembe egy idezet Gommermann Istvan meltantalanul elhanyagolt es elfelejtett humorista es dalszovegiro (pl.:Oly tavol, messze van hazam – enek: Boross Ida, az eredeti dal Dean Martintol valo: Memories are made of this) tollabol:

    “…Hát ez olyan, mintha annak idején azt mondták volna nekem, hogy Matuska Szilveszter, a biatorbágyi viadukt felrobbantója a merénylet minden évfordulóján szűk családi körben meleg vacsorát rendez, ahol megünneplik a papa nagy tettét, ahogy beleégette, belerobbantotta magát a magyar történelembe. Azt gondolom, hogy ez a Matuska bolond volt, bolond maradt, de ebbe nem lehet beleszólni, ez a Matuska család magánügye. Matuskáék azt ünnepelnek meg, amit akarnak. De ezt hagyjuk. Ha viszont a Matuska család a merénylet 30. évfordulója alkalmából egy nagyszabású fényes partit adna, amelyre szeretettel meghívják a merénylet áldozatainak és özvegyeinek árváit, azt mondom, hogy “ejnye, Szilveszter, ezt nem kellett volna”. Persze az embert mindig érik meglepetések, például kiderül, hogy az özvegyek és árvák egy része elment. Ja, hát kérem, ez a Biatorbágy-ügy már olyan régen volt, ez a Matuska már annyira más ember lett, erről már lehet vicceket is mondani. Bejelenthetem, hogy a következő konferanszom itt Los Angelesben a török követségen lesz, amikor egy kacagó, tarka kabaré keretében megünnepeljük a mohácsi vész évfordulóját. Kitűnő műsor lesz, a Minaret-együttes részleteket ad elő, “Az én rózsám Janicsár”, és a “32-es basa vagyok én” című operettekből, utána az üvöltő dervisek kórusa énekli a “Tele van a Csele-patak Lajossal” című kesergőt, majd egy egyfelvonásos jön: “Mohácsnál még megvolt”, amely Zrínyi Miklóst gúnyolja ki, aki annak idején állandó kirohanásaival veszélyeztette a magyar-török barátságot…”

    T: Ez a kis kroki nagyon szellemes volt, de nem tudom, hogy miért írtad. Semmi olyasmihez nem kapcsolódik, amit itt topik volt. A szobor avatásokról, újratemetésről nem volt szó, mert szerintem marginális téma. They are out of proportion. Én személy szerint hülyeségnek tartom, de annyi sok hülyeség akad, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Téged érezhetően jobban foglalkoztat a téma, mint sok mást, például engem is, de ezzel csak az lenne elérhető, hogy az újratemetés esetleges hívei reagálnak rá, amire te viszont reagálsz, stb. stb. Tulajdonképpene nem nagyon bánnám, ha az a vita 1) nem lenne már százszor lefutott. 2) nem fajúlna el. 3) többen nem kattintanának rá a jobb felső sarokban lévő x-re. 4) felmerülne valami olyan, amit még nem hallottam. 5) ha nem ütköznék bele éllandóan a szálka/gerenda szindrómába. De így….

  18. Először is azt érdemes észben tartani, hogy a “felvilágosodás” kora előtt nem volt szokás élő embereknek szobrot állítani. A vallással szembeszegülő ál-racionalizmus természetesen nem a Tiszta Ész korát hozta el, csak annyit tett, hogy a korábbi istenkultusz, szentkultuszok helyére az emberkultuszt állította, a nemzetek istenítését (így lett a Himnusz is az isteneket, istent dicsőítő műfajból a soviniszta nemzetkultusz része) és egyes, emberfelettivé torzított emlékű “nemzeti hősök” kultuszát. Amikor Varsóban köztérre kirakták a 17. században Öreg Zsigmond király szobrát, komoly ellenkezés volt a dolog ellen, főleg az egyház részéről, pedig halála után történt, ha jól rémlik. A politikában sosincs konszenzus, tehát politikusok szentkultuszának mindig ellenzői az illetőével ellentétes irányzat hívei. Engem is irritál Petőfi, vagy Kossuth elvtársék szobra.
    Persze tudom, hogy ha csak szentszobrok lenének, (akik persze maguk is élő emberek voltak és néha talán nem isakkora szentek) akkor a más vallásúak ellenkeznének. Lásd az USA karácsonyfa-háborúját, ami miatt egy három százalékos kisebbség miatt már nem ünnepelheti a túlnyomó többség közterületi Betlehemekkel, karácsonyfékkal a legnagyobb keresztény ünnepet. HAnukkagyertyát viszont kötelező gyújtania minden falusi polgármesternek is, ha nem akar náci hírébe keveredni…

  19. 21: Az első mondatod máris hamis, hiszen az ókori Perzsiában, Egyiptomban, Rómában az uralkodókról szorgosan gyártották a szobrokat és egyéb ábrázolásokat már életükben is. Persze nem mindenkinek van benne a fejében, hogy már a kereszténység előtt is létezett a világ…
    És bár nem szobor, hanem mozaik ábrázolás, de azért I. Jusztiniánusz császár a saját képmásával is díszítette a Hagia Sophia székesegyházat, szóval még a keresztények körében se példa nélküli, hogy valakit már életében ábrázoljanak.
    Viszont az iszlamisták nem csak az élő emberek ábrázolását, hanem úgy en bloc az emberábrázolást vetik el. Ez akkor még nagyobb bölcsesség?
    Csakhogy hiába nem ábrázolnak élő, vagy akár halott embert a szobrok, képek, a jelkép ábrázolások épp úgy képesek megosztani az embereket, te is felemlegeted a karácsonyfát és menórát, de a muzulmánok félholdját se látják örömmel a keresztények, mint ahogy a másikak se a keresztet.
    Akkor viszont van-e bármi értelme az élő emberek ábrázolásának tilalmának?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük