(VM-117) Zsilettpenge

Tibor bá’ vissza a múltba online

Második technikumba jártam, amikor apámék lemenekültek Félegyházára a kitelepítések elől. Ehhez persze el kellett adni a lakásunkat, ami tulajdonképpen átjátszás volt a kor szabályainak a megkerülésével. A lényeg azonban az, hogy engem Budapesten kellett hagyni, mert az iskolám a maga nemében egyedüli volt az országban. Hamarjában úgy döntöttek, hogy én egyedül kiköltözöm Sashalomra nevelőanyám szüleihez és onnan fogok bejárni az iskolába. Ahhoz képet, hogy megelőzően 5 perc sétára voltam a sulitól, ez a sashalmi napi kirándulás nem igazán volt kellemes. Ennél is kellemetlenebb volt az idős házaspár felügyelete alatt létezni. Egyfelől mert úgy érezték nem sok közöm van hozzájuk, ráadásul a lányukat hiába óvták, hogy az apámhoz ne menjen feleségül, éppen Ildikó és én miattam. Most meg a lányuk engem átpasszolt rájuk. Na, szépen vagyunk! Másfelől viszont Manyi-papa inaskorában, vagyis abban az életkorban, amiben én voltam, meglehetősen szar helyzetben volt az akkori nevelési szellemnek megfelelően. Elbeszélései szerint közvetlenül az előző századforduló után volt inas Füleken (ami akkor nagy Magyarországhoz tartozott). Ez napi 16 óra munkát jelentett, szombaton is. Vasárnap a legény egyletben egy pohár sör, és ennyi. Nő meg csak házasság után, házasság pedig segédlevél után, amikor már el tudott tartani egy nőt. És ez a szegény manyi-papa ilyesmit próbált átültetni rám. Nekem meg persze – anyám szerint – fel volt vágva a nyelvem. Magyarul meglehetősen erős kritikai érzésemnek megfelelően azonnal, mindennek hangot adtam nem éppen hízelgő nyelven. Az egyik ilyen produkcióm alkalmából manyi-papa éppen beretválkozott a gondosan kifent ki-becsukható beretva késével, ami olyan éles volt, hogy egy ráejtett hajszálat kettévágott. A picsányi tükör (de tényleg, 10-16 cm-es) a nyári konyha két üvegbetétje között lévő rámába vert szegen csüngött, ő pedig félig guggolva – mert, hogy a tükör túl alacsony volt – borotválkozott. A fél arca már kész volt, a másik fél pedig csupa hab, amikor valamit az udvarról flegmán beszóltam a nyári konyhába. Valószínűleg a vasárnapi reggelimet kifogásoltam, ami a jó öregnél végképp kicsapta a biztosítékot, és „megöllek te rohadt strici” kiáltással kivágta az ajtót és rohant az irányomban, nyakából lógott a sebtében bebiggyesztett törülköző, jobb kezében a kinyitott halál éles beretva, én meg akkoriban jártam atletizálni és jóval 12 másodpercen belül futotta a százat. Futottam közvetlenül előtte és közben röhögtem, mert utolérésem reménytelennek látszott. Csípőficamos felesége, vagyis manyi-mama pedig a férje után, „Jani az istenért, ne bántsd a gyereket.” Joggal féltett, mert ha jani börtönbe kerül, ő maga és a csípőficama nagy szarba került volna. Persze két teljes kőr után mindenki lecsillapodott. Manyi-papa bement a nagyházba, én megettem a reggelimet, majd bementem a fedett uszodába, ahol a srácokkal meg volt beszélve a vasárnapi program.

Szóval én így találkoztam a borotvával. Jómagam csak fél évvel később kaptam egy zsilettpengés borotvát az apámtól, amikor a bajszom már elég sötéten ékeskedett az orrom alatt. Néhány évvel később a seregben [fent: korabeli borotva]  ismerkedtem meg a késsel közelebbről. A kantin mellett volt egy kihelyezett borbély szövetkezeti műhely, amiben 4 borbély fogadta a kuncsaftokat. Jellemző, hogy 2,30-ért beretváltak, természetesen jól kifent késsel, és a műhelyen belül mindenki kuncsaft volt, közlegény, főhadnagy, egyre ment. Otthon természetesen pengével borotválkoztam, ami egyáltalán nem volt kellemes, mert a magyar pengéket eleve életlennek gyártották. A kor gúnyos reklámszövege így  hangzott. „Fáj a torka, szopogasson huszár zsilettpengést, mintha elvágták volna.” Éppen ezért a nyugatról behozott pengék iránt hatalmas volt a kereslet, amit agyon használtunk, de még mindig jobb volt, mint a vadonatúj magyar huszár penge. A felkapott márka a Rortbart Be-Be volt. Ilyen pengéket az NSZK-ban élő rokonok küldték be az országba, és persze közkézen forgott. lehetett vele “seftelni”. Példa rá, hogy nagy szarban a társadalom elkezdi megszervezni magát. Valaki kitalálta, hogy az eldobható zsilettpengét eldobás helyett meg is lehet fenni, és készített is hozzá egy zsildettfenőt. [lásd alant az ábrát] A kélszülékben azok az apró zöld kockák finom fenőkövek, amelyek a két oldal özzecsukása után, a madzag húzogatására mozognak és persze fenik a pengét.  Ha ilyen nincs (és miért lenne) akkor leírom hogyan lehet zsilettpengét fenni egy vizaspohárral:  Fogsz egy simafalú poharat, belül enyhén megnedvesíted, beteszed az életlen zsilettpengét a pohár belsejébe úgy, hogy az élek merőlegesek legyenek a pohár talpára és peremére. Most egy újjal benyúlsz a pohárba és a pengét középen a pohárhoz szorítod. A penge persze meghajlik és felveszi a pohár oldalának a formáját. Most az ujjaddal a pengét jobbra-balra húzogatod, ami közben az éle csúszkál az üvegen. 1-2 perc után újra éles a penge.

Amit végül is mondani akarok. Ha nem lesz zsilettpengéd, akkor szarba leszel. Szerintem szerezz be egy borotvakést, zsírozd le és dugd el valahová. Könnyen lehet, hogy ezzel fogsz borotválkozni életed végéig, vagy 40 éven át. Különben kifeszített bőrszíjon szokás fenni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

20 gondolat erről: „(VM-117) Zsilettpenge

  1. Én, ha keleten utazom, nem szoktam borotvát vinni magammal, hanem időnként beülök borbélyhoz. Nem tudom, ez a szakma miért halt ki itthonról. Gyorsabban, hatékonyabban megborotvál, mint én magamat és nyugodtan lazíthatok. Legalább 50-szer voltam borbélynál, és sohasem vágtak még meg (bár pénzzel próbáltak, előre meg kell egyezni az árban). Indiában általában 50-100 Ft egy teljes arcos borotválás, “denim” és “nivea” nélkül, kétszer habosít, borotvál, utána timsó, időnként arconspriccel viráglocsolóból vízzel, majd megtörli az arcod. 95%-ban zsilettpengét használnak kinyitható, classic markolattal, mint fent a képen, mindig ott bontják előtted az új pengét. Néhány helyen a választékba egyéb, akár intim testtájak borotválása is bekerült, amire például Goán, állítólag nagy érdeklődés van a turisták körében.

  2. ha jol szamolom 5-6 eve nem borotvalkozok, es nem erzem, hogy szarban lennek 😉

  3. Én évek óta zsilettpengés borotvát használok.
    Egyszerűen hatékonyabb,olcsóbb mint sokpengés divatos társai.
    Ha pár napos borostáról van szó,szenvedés többpengés csodát
    használni mert minden húzásnál eltömőik.
    Manapság kapni jó minőségű pengét,pl. az astra ( főleg a zöld )
    is elég jól teljesít.
    Előnyei pajesz igazításnál,vagy szakáll formálásnál is kidomborodnak,mert 1 mozdulattal egyenes vonalban igazítható – míg 2-3-4 élű csodával szerintem nehezen kivitelezhető.
    Csak ajánlani tudom…

  4. És eljön majd az idő, mikoron féltett kincs lesz a borotvakés, melyet az apák féltékenyen őriznek fiaiktól, és halálos ágyuknál a legkedvesebbnek hagyják örökül. És lesz pedig ez azokban az időkben, mikor asszonyaitok lába ismét istentől megteremtett állapotában lesz vala, fekete göndör szőrökkel végig az ő lábaik mentén bokától fölfelé. Mert nem fogjátok odaadmi nekik a ti borotvakéseteket…

  5. 5:
    Na most lebuktál!
    Melyik titkos szektának vagy a papnője?
    És milyen áldozattal lehet a közeledbe férkőzni? 😉

  6. Részemről beszerezve és eltéve a borotvakés és tartozékai. (Nem csak arcszőrtelenítésre, haj eltávolítására is jó lesz majd.) Bár nem zsíroztam be, de itt nincs nedvesség. Akkor is be kell?

    1. A borbély szakma a fertőzésveszély miatt halt ki. Elsősorban az AIDS okán tiltották be a pengés borotválást. Nem csak arcon, hanem fejen is. Néhol lehet csak kérni halántéknál, tarkótájt esetleges borotválást.

    5. A test és végtagok szőrtelenítésével bababőrt lehet előidézni. Valahol nagyon mélyen a serdülőkor előtti állapotok visszahozására ennyire sokan ácsingóznak.

  7. 6:
    Fakultatív prófétanő vagyok (szabadúszó)/nem kőműves

    Rántott csirkeszárnnyal, eperfagyival, töltöttkáposztával , (mindezeket aranytányérban)ezekért áldást osztok, garanciálisan.

  8. Én inkább az Indul a bakterház címet adtam volna a posztnak,mert olyan érzésem volt mikor olvastam.. 😀
    Nem semmi voltál Tibor bá.. 😉

  9. üdv Tibor Bá és Mindenki.
    Mindenhol én voltam a legkedvesebb unoka! Perszehogy öregapám rám hagyta a solingen márkájú féltve őrzött borotváját. Egy darabig én is féltve őriztem, mert filmen láttam, hogy itáliai maffiózók ezzel vágták el egymás gigáját. Zsilettpengém is volt, mert rendes magyargyerek a mutató és és hüvelykujja segítségével bele tudja pöckölni azt, az ellenség arcába. Hát, az én pengém repült mindenfelé, csak a célba nem.
    Aztán felnőttem, és nem lettem a Cosa Nostra bérgyilkosa. Akkoriban, kinyithatós borotvával csak a belvárosi prostik ijesztgették egymást, arccsúfosítás ürügyén. Párszor a kezembe került még, de rossz a fogása, vacak a nyele, teljesen használhatatlan volt, elkallódott.
    A “kínain” már 2000-ért lehet venni jóféle szamurájkardokat.
    Azt is láttam a “Krokodil Dundy-ban, ahogy a főhős egy bazi nagy vadászkéssel borotválkozik.
    Ergo: a modern cuccokkal simán kiválthatóak a régiek. 🙂

  10. 5. Dorka
    Majd én oda adom az enyém. 🙂 Meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen majdan egy kinyitható borotvám. Ahogy egy bicska is kell a tarsolyba. Míg nem volt ez a hülye mizéria a reptereken, mindig volt nálam egy kinyitható bicska az olló, csipesz varrótű biztosító tű szütyőmben.

  11. 7. Gloucester

    Nem csak hajat, csirkének a “szőrét” is remekül lehet vele borotválni. 🙂 Voltam vagy másodikos gimis, mikor rám bízta anyám a szombati ebédhez a csirke előkészítést, a franc se akart a gáznál pörkölgetni, hogy megint megégessem az ujjam, elő apám borotváját. :-)Aztán a szemöldökcsipeszt. A férjemnek már nem kellett elmagyaráznia, hogy a borotva az szent és sérthetetlen egy férfi számára:-)

  12. Buza 🙂
    Nekem viszont a férjem magyarázta el. Többször, hangosan.. Néha magamra vállalom a szörnyű bűnt,(ki nyúlt hozzá) akkor is ha a nagyok voltak…ők meg kussolnak lapítva..
    Minden férfinek SZENT és sérthetetlen a borotvája. Akkor is, ha húsz van neki.

  13. Tibor bá’ által írt pengeélező a vaterán 10.000 Ft.
    Nem semmi…

  14. 7.
    Le kell zsírozni vagy olajozni! Ezek rendszerint nem rozsdamentes acélból vannak. A légnedvesség is elég, hogy megrozsdásodjon. Meg lehet persze tisztítani, de mivel arcot vakarunk vele, nem mindegy…

    11.
    a kínai piacos “szamurájkardok” dísztárgyak, minden más célra legelsősorban önveszélyesek…

  15. 11:
    A filmekben sokszor hülyeséget mutatnak. Vadászkéssel nem lehet borotválkozni.

    Azért szent és sérhetetlen, mert a borotválkozás egy ismétlődő szarság, Idő, amíg egy férfi mindent kiismer ezzel kapcsolaban, és ha valaki belekontárkodik, akkor alaposan meg tud zavarni egy kitanult rendszert.

  16. 17. Tibor Bá.
    “Vadászkéssel nem lehet borotválkozni.”- Csak hülyéskedtem, persze, hogy nem lehet. 🙂
    Csak arra próbáltam utalni, hogy a NEMHASZNÁLT cuccok úgyis elvesznek az “Időben”. Simán kidobjuk őket, túl gyorsan kell költözni 🙂 vagy mondjuk leég az ember háza. 🙁
    Még az előrelátó ember is csak a 23. órában próbál “beszerezni”

  17. Apró pontosítás a posthoz: a zsilettpenge élező nem a pici fenőköveket mozgatja, hanem magát a pengét “rezgeti” közöttük excentrikus pályán. Amúgy zseniális kis készülék.
    Próbáltam mindenféle borotvát, aztán meguntam, oszt szakállas vagyok. A borotválkozás tökéletesen fontatlan dolog. 🙂

  18. Nagyapám hagyatékából maradt rám két borotvakés meg egy fenőszíj. Sohasem láttam őt ilyennel borotválkozni, mindig zsilettes borotvával borotválkozott.

    A borotvákkal nem igazán tudtam mit kezdeni, de a neten körülnézve találtam a borotvaforum.hu-t, a pamacsespenge.blog.hu-t. Elég egyedi, de lelkes közösség alakult ki itt a borotválkozás kultusza körül.

    Az itteni infók alapján találtam meg Flaschner Kálmán székesfehérvári borotvakészítő(-dinasztia) nevét, aki nagyapám (vagy dédapám) borotváit + a fenőszíjat is rendbe tette.

    Annyira megtetszett a dolog, hogy még egy vadonatúj borotvakéssel is gyarapodott a készletem. Lehet ilyet kapni. Az enyém egy Tesco/Auchan üzletsoros boltból van.

    A befektetési ár (15-20eFt) horribilisnak tűnhet, de ez a borotva egy életre szól. Vagy nagyapám-dédapám borotváit nézve, akár több generációs borotva is lehet. Kicsit távolabbról nézve, még talán ez az olcsóbb megoldás.

    A borotvakéses borotválkozás időigényes (habár ez is csak viszonylagos). Úgy 10-15 perc egy alapos borotválkozás vele.

    A borotvakés hatékonysága hihetetlenül jó, és felülmúlhatatlan. Általában két napig kitart a borosta-mentes állapot, míg a zsilettessel naponta kell borotválkoznom.
    Ez azt jelenti, hogy az időrendet tekintve, a borotvakésről a zsilettesre (ne adj isten eldobhatóra) való áttérés 50%-os hatékonyságcsökkenést hozott, kb havi egy-két órányi idő megtakarításáért.

    Mindenesetre a hétvégi borotválkozást mindig ezekkel a borotvakésekkel ejtem meg. 10-15 alkalomba került megtanulni velük borotválkozni (úgy értem vér nélkül). A Youtube tele van oktató videókkal (többnyire angol nyelven) – én is onnan tanultam.

    Összegezve: aki érez affinitást ilyen retro cucc használatára, annak csak ajánlani tudom. Sokkal hatékonyabb és hosszútávon olcsóbb.

    Fontos: Beszerzésnél az “olcsó mindig drágább” elv itt különösen igaz. Csak minőségi acélt érdemes venni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük