(1928) A poloska és egyebek

Tibor bá’ online

~k001Ha ma azt a szót írom le, hogy poloska, akkor mindenki egy lehallgatásra eldugott, apró kis eszközre gondol, legfeljebb a zöld színű mezei-poloskára, ami rettenetesen büdös és ehetetlenné teszi azt a gyümölcsöt, amin átmászik.

Csakhogy az én gyerekkoromban létezett, sőt főleg igazi poloska létezett. Ez pedig egy 4-5 mm átmérőjű, meglehetősen lapos, sötétbarna, vérszívó parazita, ami történetesen az emberen élősködik. Nappal meghúzódik a bútor repedéseiben, ahonnan éjszaka indul vadászatra. A poloska hamar megtalálja az alvó ember, akit megcsíp és teli szívja magát a vérével.

A poloskacsípés elég ronda vörös foltot hagy az ember bőrén, ami viszket, és fennhangon hirdeti a világban, hogy poloskás a lakásom. Ezen kívül néhány csípés után fel lehet rá ébredni, és szét lehet éjszaka szedni az ágyat poloskavadászat címén. Kiirtása gyerekkoromban külső segítség nélkül lehetetlen volt. Ezt a külső segítséget pedig úgy hívták, hogy ciánozás, amit kb. 8 éves koromban át is éltem.

A ciánozás egy kisiparosi vállalkozás volt. Megrendelés után a cég dolgozói a lakás összes ablakának réseit belülről kb. 5 cm széles, barna, enyves papírcsíkkal leragasztották. Vagyis a lakást légmentesen leszigetelték a külvilágtól. Ezt követve az egész családot elküldték 24 órára, többnyire egy közeli rokonhoz, mert ott is kellett aludni. A lakás összes belső ajtaját kinyitották, majd az egyik szobában egy lavórban két folyadékot összeöntöttek, gyorsan elhagyták a lakást és a bejárati ajtó réseit is leragasztották, természetesen kívülről.

Egy nappal később gázálarcban bementek a lakásba, az összes ablakot kinyitva kereszthuzatot állítottak elő. Egy órával később vissza lehetett költözni. A bútor réseiben lapuló poloskák mind egy szálig megdöglöttek. Az enyvezett papírcsíkok eltávolítása után lehetett folytatni a családi életet addig, amíg a szomszédból egy poloska valahogy át nem került a mi lakásunkba, vagy hatalmas meggondolatlansággal nem vittünk haza egy ajándékban kapott képkeretet, esetleg egy virágállványt, vagy valami hasonlót, amiben egy-egy poloska simán meg tud bújni.

A poloska eltűrése, illetve az ellenük viselt állandó háború is hozzátartozott a XX, század első feléhez. A jelenség viszont nem volt egyedi. Akadt még hajtetű, lapostetű, rühesség és ótvar. Ezekről talán nem is hallottatok. Illetve azt hiszem hajtetű még manapság is előfordul, mert kiirtásuk hetekig tart, amihez nem mindenkinek van türelme.

A hajtetű az ember fejbőrén keresztül táplálkozik, petéjét pedig a hajszálakra ragasztja, és úgy hívják, hogy serke. A tetves gyerek egész nap vakarja a fejét, amit ha a szülő nem is vesz észre, a tanító néni egészen biztos. A baj az, hogy a hajtetű az egyik gyerek hajáról iparkodik átmászni a másik hajába, és ez elképesztő gyorsan sikerül neki. Persze ma már vannak jó tetűölők, de ezzel a problémának korán sincs vége. A tetűölő hatása elmúlik, a serkéből pedig kikel a bébi tetű, ivar érik, és már ragasztja is fel az újabb sertéket. A kiölés legradikálisabb módja a gyerek hajának nullás géppel való lenyírása, de lányok esetében ezt nagy szégyen alkalmazni. Marad a hosszú napokon át tartó, mindennapi tetűirtás ás serte lehúzogatás egy sűrűfésűvel.

Ezzel szemben a közönséges lapostetű (ruhatetűnek is szokás becézni) derék környékén az alsónemű réseiben húzódik meg, és neki is főfoglalkozása a vérszívás. Ez csak olyankor terjed, amikor az emberek napokon át nem vetkőznek le, nem mosakodnak, ami kulturált emberek körében legfeljebb háború idején, lövészárkokban, munkatáborokban stb. fordul elő. Kellő higiénia esetén a kiirtása nagyon egyszerű.

Ez nem mondható el a rühességről. A rühatka egy szemmel éppen nem látható 1-2 tized mm hosszú lény, ami befúrja magát az ember bőrébe, és ott járatokat készít. Eszeveszetten viszket. Főleg a vékony bőrt kedveli, ezért kedvenc helye az ujjak közötti rész, de azért, nagyon nem válogat. Kiirtani csak az egész család egyszerre tudja. A tiszta fehérneműt forró vasalóval át kell vasalni. Minden más fehérneműt ki kell mosni forró vízben, beleértve az ágyneműt is. Minden családtagnak meg kell fürödni, és az atkaölő folyadékkal az egész testet át kell dörzsölni. Ha csak egyetlen egy atka is életben marad, a folyamat kezdődik elölről.

Ebből a nemes felsorolásból kimaradt még az ótvar. Az ótvar tulajdonképpen egy elgennyesedett seb a bőrfelületén, amit a rohangáló, semmire se figyelő gyerekek könnyen szereznek maguknak. Normál körülmények között a var alatti sérült bőr begyógyul, a var leesik (vagy a gyerek lepiszkálja) és kész. Nos az ótvar nem sebesüléstől származik, hanem fertőzéstől, de úgy néz ki mintha közönséges, gyógyulófélben lévő seb lenne, azzal a különbséggel, hogy soha a büdös életben nem gyógyul meg magától, hanem egyre nagyobb lesz.

Séta közben az erdőben 8-9 éves korom környékén találtam egy diáksapkát, amit mindjárt fel is próbáltam. Anyám rám kiáltott, dobod el mindjárt. El is dobtam, de akkor már késő volt. Pár nappal később a fejem közepén lett egy seb, nyilván ott, ahol a sapka tulajdonosának volt, és szépen elkezdett gennyezni. Anyám vitt a bőrgyógyászhoz, kaptam egy kenőcsöt és egy életre megtanultam, hogy másnak a sapkáját ne próbáljam fel.

Ebből csak az látszik, hogy akkoriban az élet nem volt se olyan egyszerű, se olyan gondtalan, mint napjainkban. Sokkal jobban oda kellett figyelni, és sokkal kevésbé volt kényelmes. Edzettebbek is vagyunk (úgy értem az én generációm), és persze egyáltalán nem kényeskedünk. Nektek viszont fel kell figyelni a tényre, vagyis a civilizáció visszaesése ilyen dolgokkal (is) jár. Fel kell rá készülni, hogyan irtod ki a rühességet, ha nem tudsz elfutni az SZTK Bőr és nemi betegség osztályára.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

4 gondolat erről: „(1928) A poloska és egyebek

  1. 2:
    Viszket a seggem megvakarom,
    Még pedig ott, hol én akarom. 😀

  2. Patikában van valami lötty Novoped amivel ha bemossák a fejet és bekötik vagy 20-30 percre légmentesen nejlonzacskóval…. aztán fejmosás alaposan beszáritás és a száraz hajat szálanként átvizsgálni a serkéket lehuzgálni amik kis áttettsző tojásokként a fejbőr közelében a szálakon ülnek.

    A hosszú haj ilyenkor bármily szép is igen megneheziti de nem lehetetlen.

    Viszont az iskolába ovodába szólni kell hogy tudjanak róla, bár sok esetben gondolom manapság is letagadják.

    Aki egyedül él az egy tükör főlé hajolva sürü fésüvel átfésuli a fejét haját és megláthatja van e tetve vagy nincs..ugyanis a tükrön nem tud közlekedni, csuszik a lába. Ha nincs hajrá meguszta.
    Ha van akkor a patikai lötty addig mig ujra és ujra kikelnek és megdöglenek valamint a haj lenő.

    Remélem ez érthető volt csak segiteni akarok annak aki bajban van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük