Cipruson a rekordokat döntögető hőség a szárazföldet és a környező tengert egyaránt felperzseli. A Ciprusi Tengeri és Tengerészeti Intézet kutatócsoportjának jóvoltából az Euronews forgatócsoportja a tengerkutatókkal együtt vizsgálhatta a hőhullámok törékeny víz alatti ökoszisztémákra gyakorolt hatását.

“A meleg tengervíz nyaraláskor kellemes, de a tengeri élővilág számára pusztító lehet. Ahogy az óceánok hőmérséklete egyre hosszabb időre megemelkedik, súlyos veszély fenyegeti a víz alatti ökoszisztémákat. Tehetünk-e bármit, mielőtt a legrosszabb bekövetkezne? Merüljünk alá, hogy kiderítsük!” – kezdte tudósítását Denis Loctier, az Ocean tudósítója.

Nyilvánvaló volt, hogy a terület, ahová lemerültek, bajban van. Tavaly ott egy buja tengeri füves rét volt, a tengeri teknősök és ráják menedéke. Most pedig élettelen terület, tele az egykor virágzó szivacsok maradványaival.

„Az emelkedő hőmérséklet forrpontja vagyunk, a vízen kívül és belül is. És ezek az egyre intenzívebb, tartósabb hőhullámok nyilvánvalóan hatással vannak az élőlényekre. A legrosszabb, ami történhet velük, hogy elpusztulnak” – magyarázta Louis Hadjioannou, a CMMI tengeri ökológiai kutatója.

Miközben az őshonos élővilág a növekvő hőséggel küzd, a közeli Vörös-tengerből idegen fajok vándorolnak idei, tovább zavarva az ökoszisztémát.

„Most, hogy a hőmérséklet emelkedik, sokkal több új fajunk van, amelyeknek sikerül valahogyan átjutniuk a Szuezi-csatornán. És kedvező feltételeket találnak az élethez. Sok esetben ezek az új fajok kiszorítják az őshonos fajokat, problémák sokaságát okozva” – mondta Louis Hadjioannou.

A ciprusi kutatók több mint egy évtizede monitorozzák az emelkedő tengeri hőmérsékletet speciális víz alatti érzékelőkkel. A felvételek szerint Ciprus vizei egész évben melegednek, különösen a sekély vizek, ahol az élet az érzékeny korallzátonyoktól függ. A csapat lefotózza a korallokat, hogy dokumentálja a változásokat.

A CMMI csapata két európai finanszírozású kutatási projekt – a PUREEF-Y és az EFFECTIVE – részese, amelyek a tengeri hőhullámok sekély zátonyokra gyakorolt hatását vizsgálják, és természetalapú megoldásokat keresnek a tengerfenéki ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, mielőtt azok örökre elvesznének.

„Megpróbálunk üledékmintákat gyűjteni. Ha magmintákat veszünk akár az üledékből, akár a tényleges zátonyokból, akkor a minta legalsó részétől kezdve megérthetjük, milyen volt az éghajlat a múltban, majd a magmintán keresztül egészen felfelé haladva azt is látjuk, hogyan változott az éghajlat az évek során, egészen mostanáig” – fogalmazott Louis Hadjioannou.

Az üledékelemzésből kiderül, hogyan hatnak a hőhullámok a szennyezettségi szintekre és más változókra.

„Egy másik dolog, amit az üledékben vizsgálunk, az a meiofauna. A meiofauna apró organizmusokból áll, amelyek biológiai sokfélesége a hőmérséklettől, a tápanyagoktól és egyéb körülményektől függ. Sok faj akár ki is pusztulhat, mert a víz vagy az üledék túl meleg, vagy a tápanyagok megváltoztak a klímaváltozás és a hőhullámok miatt” – magyarázta Eleni Christoforou, a CMMI tengerbiológusa.

A ciprusi vizek válsága csak egy példa a franciaországi Toulouse-ban működő Mercator Ocean International óceánkutatói által szorosan nyomon követett globális jelenségre.

Dr. Karina von Schuckmann, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentéseinek egyik vezető szerzője elmondta: a fokozódó tengeri hőhullámok bolygónk hőegyensúlyhiányának következményei. „Tengeri hőhullámok azért fordulhatnak elő, mert a légkörben hőhullámok zajlanak. Van tehát egy a kölcsönhatás a légkör és az óceán között: az óceán felmelegszik, a szél lelassul, ami kedvez ezeknek a körülményeknek. A legutóbbi IPCC-ben azt láttuk, hogy ez a szélsőségek esetében általában nő. Hogy nagyobb intenzitásúak az események, és ezeknek a szélsőségeknek a gyakorisága is nagyobb” – magyarázta.

A tengeri hőhullámok – a szokatlanul magas tengervíz-hőmérsékletű, hosszan tartó időszakok – futótűzként terjednek az óceánokon világszerte. Az ökoszisztémákat, a halászatot, az akvakultúrát és a turizmust fenyegetik, és hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthatnak.

A Földközi-tengerben a tengerfelszín hőmérséklete az 1980-as évek óta folyamatosan emelkedik – a tendencia várhatóan a 21. században is folytatódni fog.

A tengeri hőhullámok jobb megértése és előrejelzése érdekében a Mercator Ocean fejlett számítógépes modelleket fejlesztett ki az EU Copernicus programjának részét képező a Copernicus Marine Service végrehajtásával.

” Minden rendelkezésre álló megfigyelést összegyűjtünk – műholdas adatokat, valamint az úgynevezett in-situ adatokat, ami a tengeren, autonóm bójákkal, hajókkal és mindenféle mérőműszerrel végzett méréseket jelenti. Ezeket a megfigyeléseket aztán integráljuk egy modellezésbe. Előrejelzést készítünk a következő tíz napra, amelyből megtudhatjuk, hogy egy hét múlva ugyanott még mindig tengeri hőhullám lesz-e, vagy más irányba fejlődik. És minden héten összefoglalót teszünk közzé, hogy beszámoljunk a dolgok aktuális állásáról” – mondta Marie Drevillon oceanográfus.

A tudósok becslése szerint 2050-re a világ megmaradt korallzátonyainak 90%-a elveszhet.

A zátonyok ellenálló képességének megerősítése érdekében Louis csapata Cipruson korallfaiskolákkal kísérletezik. A veszélyeztetett korallfajok darabjait biztonságos, ragadozóktól távoli területen helyezik el. A cél, hogy ezek a koralltöredékek a védett faiskolában növekedjenek, és később a tengerfenékre telepítsék őket, segítve ezzel az egészséges zátony-ökoszisztémák regenerálódását.

„Mostanra már biztosak vagyunk benne, hogy 10-20 év múlva más lesz a tenger. Törekszünk arra, hogy megpróbáljunk megmenteni néhány kulcsfontosságú fajt, amelyek a biodiverzitás többi részét fenntartják, bízva benne, hogy a változás, amely már biztosan bekövetkezik, nem lesz végzetes a tengeri élővilágra nézve” – hangsúlyozta Louis Hadjioannou.

Ahogy az óceán egyre melegszik, sok faj számára fogy az idő: olyan jövő elé néznek, amelyet lehet, hogy nem élnek túl.