Tibor bá (szatirikus?) 191. blogja: Bekattantam

önarcképVan ilyen. Most éppen én kattantam be. Van szép házam, szép feleségem, két szép kislányom, jó munkám, gépkocsim, nem tartozok senkinek se, de valami hiányzott az életemből. Nem tudom mi hiányzott, majd valamelyik neves, több nemzedékes pszichológust meghívják az ATV-hez, meg a Club rádióhoz és elmagyarázza.

Mivel te még nem kattantál be, nem tudhatod azt, amit én tudok. A bekattanás úgy kezdődik, hogy ránézel a családodra és elkap egy érzés, hogy „anyám én nem ilyen lovat akartam”.  Kik ezek az idegen emberek itt körülöttem, mi a francot keresnek ezek itt. A rohadt életben, kinyírom őket. Szépen lefekszem aludni, előtte mindenkit megcsókolok, nehogy megneszeljék, hogy bekattantam. Az éjszakát átalszom, nyugodtan felkelek és elkészítem a reggelit a családnak, sok-sok szeretettel, ahogy évek óta teszem. Büszkén nézek a nagyobbik lányomra, micsoda élvezet egy ilyen koponyát egy csapásra kettéhasítani. Ekkor eszembe jut, hogy a fejszét meg kellett volna élezni, de most már mindegy. Legfeljebb egy kicsit erősebben fogok suhintani. Közben a család reggelizik, én is eszem és mosolygok hozzá, mint mindig. Ők még esznek, amikor kimegyek a fejszéért és belépek a szobába. A feleségem megkérdezi, minek ez a fejsze? Majd mindjárt meglátod – válaszolok és egyetlen csapással….. nem az anyja istenit, sikít és elkapja a fejét. A francba, most a két lány is elkezd sikongatni. Ettől végképp begőzölök. Rohanok az asszony után, az ajtóban utolérem és zuttya. Na ez megvan. Hol a két lány. Kifutottak a házból. Nyomás utánuk. Ott remegnek a kapuban, mert be van zárva. Mosolyogva odamegyek hozzájuk – gyertek vissza a házba, még nem ettétek meg a reggelit és az anyátok is vár. A két lány erre felderül és szépen abbahagyják a sikongatást, amit a szomszédok meghallottak volna, de később közlik velük, hogy nem hallottak semmit. Aki mégis hallott, azt figyelmen kívül hagyják. Most jön a java. Egy balta, két lány. Egyszerre nem megy, csak egymás után, de minden zökkenőmentesen zajlik, három meglett férfi ereje rejtőzik bennem. Egy kis csihi-puhi és végre van három hulla szanaszét a lakásban. Micsoda slampos munkát végeztem, szégyellem el magam. Nálunk ez a rendetlenség nem szokás. Összeszedem a hullákat, beviszem a hálószobába és egymás mellé fektetem őket az ágyra. Rend a lelke mindennek! Letakarjam őket? Na ezen még gondolkodom. Jaj, majdnem kiment a fejemből, most magammal kell végezni. A fene egye meg, erre nem gondoltam. A nyolcadikról nem tudok leugrani, mert ez egy családi ház. Altatót nem tudok bevenni, mert nincs itthon egy szem se. A palackból kifogyott a gáz. Különben is vért akarok, jó sok vért. Kicsit összeszurkálom magam, de ez teljesen eredménytelen. Á….megvan. Láncfűrész. Az igen, azzal be lehet kerülni a Guinness könyvbe is, ilyen még nem volt. Technikailag nagyon könnyű a dolog. Leteszem a láncfűrész az asztalra úgy, hogy a lánc a levegőbe kinyúljon. Persze a súlya lehúzná, tehát keresek valami nehezet, amit ráhelyezek a motorházra, mondjuk a kertből egy járólapot. Aztán elindítom a fűrészt és szigetelőszalaggal a ravaszt leragasztom, mert elengedés után leáll. Most tehát jár a gép, nem esik le az asztalról és nekem nincs más dolgom, mint hogy a nyakamat ráhajtsam a láncra. Kicsit komplikált, de megéri. Majdnem elfelejtettem. A fűrészmutatvány előtt írok néhány sor a leányom füzetéből kitépett papírlapra „az idegenkezűség kizárva, cigány elkövető pláne. Szavazz az LMP-re.” 🙂    

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük