(190) Gulyás kommunizmus (egy “külföldi” szemével)

Tibor bá’ szatirikus online

~k001Nem mindenki emlékszik már rá, meg aztán van, aki később született. Nem árt egy kicsit visszatekinteni a közelmúltra. A hajdan volt gulyáskommunizmusnak már annyi, és lassan már megszokjuk, hogy a hipermarketek pénztárosnőit meztelenre vetkőztetve motozzák, átkutatva „testüregeiket” is, nehogy egy csomag rágógumit hazalopjanak kisfiúknak nyomorúságos fizetésük mellett. Nem volt ám ez mindig így. Most éppen átestünk a ló másik oldalára.

A gulyáskommunizmus éveiben érkeztem vissza szülőföldemre, ahol még életemben nem dolgoztam, nem ismertem a viszonyokat. Az első (és egyben utolsó) munkahelyem az Egyesült Izzó (valamikor és ma újra TUNGSRAM) volt, annak is a Műszaki Tájékoztató, később a Kutatás és Fejlesztési Osztálya. Az első nap programja: hivatalos intézgetés, bemutatás a leendő kollégáknak, majd az osztályvezetőm hozzám vágott 50 kiló szakirodalmat, rágjam át magam a tájékoztatási (azaz reklám és PR) szakma pillanatnyi állapotán. A munkaidő ½ 8-tól délután 4-ig tartott, és mivel nem akartam mindjárt az első nap elkésni, ezért „némi” ráhagyás miatt már 7-kor bent ültem a helyemen, és havi 1800 forintért beindítottam a szakirodalom olvasást. Az első kollégám, önhibáján kívül, ¼ 8-kor érkezett, ugyanis távolsági busszal járt dolgozni, és annak volt egy bizonyos menetrendi merevsége. Köszönés helyett azt kérdezte tőlem „mi az, te itt aludtál?” Erre a provokatív mondatra félszegen hebegtem valamit, de ő szóra se érdemesített. Azért ¾ 8 körül már majdnem mindenki bent volt, aminek a mechanizmusát nem nagyon értettem, de később kiderült, hogy aki 7.29-kor ér be, az minden gátlás nélkül valamennyi kolléga kártyáját lecsöngeti.

Végül azért 8 óra környékén az irodában szép lassan beindult az élet. Sanyi, a rajzoló, megtömte a presszógépet és előkészítette a poharakat. Lajos, a dokumentátor, kiterítette íróasztalára a Népsportot és nagyokat csámcsogott a Dózsa 3:0-ás győzelmén. Harkai Pista, aki semmihez se értett, de tíz nyelven beszélt (a minőség lényegtelen), megterítette az asztalát és elkezdte elkölteni villásreggelijét. Nem rég kapott lakást a József Attila lakótelepen, neki másfél óra volt az út idáig, és persze reggeli nélkül indult el otthonról. ¼ 9-re kifolyt Sanyi kávéja, szétporciózta és kiosztotta, majd egy csészével bevitt a másik szobában székelő osztályvezetőnek is. Mialatt – én balga – a General Electric katódsugárcsöveit tanulmányoztam igen behatóan. Kávészürcsölés közepette, úgy ½ 9 tájékán az Abigél nevű, sok nyelven beszélő vénkisasszony, hajdan volt horthysta katonatiszt leánya, megszólalt: „Tibor, magát spiclinek küldték közénk?” A hölgy akkor még nem tudta, hogy én lettem volna a tízmilliomodik, akit be tudtak volna szervezni, ezért megbocsátottam neki a kérdést, meg különben is addigra már volt némi elképzelésem mi lehet velem a bajuk. Ezért mindössze azt mondtam, hogy nagyon érdekes, amit olvasok. 9-re elfogyott a kávé, Harkai befejezte a reggelit és a társaság kipakolt az íróasztalokra, mintha dolgozni kezdenének, de nem. Kipattant az ajtó és egy előttem ismeretlen kollegina libbent be a szomszéd osztályról, kezében két szettel (így hívták a vékony fésűsfonalból kötött pulóver/kardigán együttest), amiket a férje hozott Bécsből. Ezeket kiterítette az egyik üres íróasztal tetejére és beindult a mustra. Kiderült, hogy Pipike, a gépírónő, aki családja révén harmadgenerációs Tungsramos volt, megvenné az egyiket, ha ráér három részletben kifizetni. Ráért. Pipike tehát bement a női öltözőbe, ami az egyik szekrény kihajtott ajtaja mögötti rész volt, és másodperceken belül virított rajta a halványlila szett egyik fele.

Már majdnem elkezdtek dolgozni, amikor az ajtó újfent kivágódott. Ez al­kalommal egy 16 év körüli kislány jött be egy kockás füzettel. Ebédjegynek ne­ve­zett apró cetliket osztott szét, engem egy kicsit megbámult, majd min­den­ki­től összeírta mit szeretne ebédelni a következő nap. Volt fapados és a-la-kárt. A fapados egy olcsó zsákbamacska volt. Az utóbbi viszont jelentett egy kis gondot, mert nehéz volt dönteni a sertés pörköl tarhonyával és a tepertős túrós csusza között, de ¼ 11-re ezen is átestünk. ½ 11 körül az osztályvezető kihozott 3 kézzel írt oldalt és megkérte az Abigéllel beszélgető gépírónőt gépelje le két példányban. Pipike a válla mögött hátraszólt „jól van János, tegye csak le az asztalomra” és folytatta a traccsolást. Én azt hittem nem hallok jól, de az irodában ezt egyedül csak én hittem, mindenki más ezt totálisan helyénvalónak találta, és zavartalanul folytatta korábbi tevékenységét, ami többnyire maszekolás volt. Ugyanis a gépírónőn és a rajzolón kívül mindenki beszélt nyelveket és a maszekfordításokat főleg munkaidőben végezték.

 Sanyi, miután elmosogatta a csetrest, beszedte a kávéért járó egy forintokat, majd nekilátott színes gyertyákat gyártani, ami akkor nagy divat volt, és a gyártásból beszerezhető üres lámpaburák különösen alkalmasnak bizonyultak e célra. Közben az éppen nem maszekoló kollégák ki-be jártak, mintha valamit intéznének, de ez csak illúzió volt, mert később kiderült, hogy a szomszédban vicceket mesélnek, amiket az én kedvemért saját irodahelyiségünkben elismételtek. Miután jól kiröhögtük magunkat, kezdtek befogadni, és azután érdeklődtek, mit fogok ebédelni, hiszen nincs ebédjegyem. Ez azonban sok hűhónak bizonyult semmiért, mert a minden lében kanál Pipike 12 előtt 20 perccel valahonnan hozott nekem egy ingyen fapadost. Ezek után nem volt semmi akadálya annak, hogy valamennyien felkerekedjünk és átvánszorogjunk a 400 méterre lévő étkezdébe. Azt felesleges mondanom, hogy az étkezés a fél órás ebédszünetből másfél órát vett igénybe, aminek egy része azzal telt el, hogy zaba után a büfében nagyokat válogattunk a megvehető cukrászsütemények között, amiket felvittünk magunkkal az irodába elcsámcsogás végett. 2 óra környékén Sanyi újabb kávét gyártott, amivel le lehetett öblíteni a franciakrémeseket. ½ 3-kor már majdnem elkezdtek dolgozni, illetve Pipike már jó ideje dolgozott is (amiről később kiderült, hogy maszekolás), amikor a kultúrfelelős személyében újabb vendég érkezett, aki színházjegyeket akart „ránk sózni” 20-22 forintos áron. Az én mércémmel mérve ez bagónak számított, ám a kollégák nem hallván a 20-30 dolláros nyugati jegyekről, alig álltak kötélnek.

Közben a Lógós Ilona nevű kollegina félóra „házon kívüli” tartózkodás után megjött, ami után Abigél és Pipike összenevettek a háta mögött. Csak napokkal később tudtam meg, hogy a derültség oka Lógós Ilona szoknyájába varrt cipzár volt, ami távozáskor a baloldalon, érkezéskor a jobb oldalon helyezkedett el, és állítólag azt jelentette, hogy az elmúlt fél óra alatt a szoknya egy rövid időre minden bizonnyal lekerült róla . Lógós Ilona köztudottan a függetlenített KISz titkárhoz járt munkaidőben kefélni (akkoriban dugás helyett keféltek). Amikor az eseményt illetően átestem egy alapos tájékoztatáson, nem tudtam, min csodálkozzak jobban, a munkaidő alatti kefélésen vagy azon, hogy a cég valakit azért fizet, mert KISz titkár. Aztán kiderült ez nem egy elszigetelt eset, mert az osztálynak volt két olyan dolgozója, akit sosem láttunk, csak a fizetésnapokon. Ők a Tungsram kézilabda csapat tagjai voltak. Ekkora a kollégák teljesen belendültek, és szemmel láthatóan élvezték a munkaidő végéig tartó kioktatásomat, illetve átnevelésemet.

A rákövetkező napok hasonlóan teltek csak volt némi variáció. A délelőtti foglalatoskodások közé tartozott még a szakszervezeti megbízott tagdíjbélyeg árusítása, ami elég vontatottan zajlott. Aztán valaki hetente kétszer megérkezett 10-15 hitelre árusított könyvvel, ami szintén nem volt teljesen zökkenőmenetes. Volt, aki frissen megjelent bélyegsorozatokat árult a posta megbízásából, de a gyár engedélyével. Ja, ha te Tungsrám, én Visegrád. Szóval a „munka” mindennek, csak monotonnak nem volt nevezhető. Még nem voltam ott tíz napja, amikor ránk virradt a Sándor nap, amit természetesen meg kellett ünnepelni. A piát Sanyi, az osztály rajzolója hozta, és aznap ingyen osztotta a kávét. Az ünneplés csak ebédig tartott, de délutánra mindenki be volt csípve, és az idő általános viccmeséléssel telt, ami a szólásmondás szerint „belefért a nyugdíjba”. Ez akkor nekem rettenetesen tetszett, mert ESP-vel nem rendelkezvén fogalmam se volt, milyenek lesznek majd a mai nyugdíjak.

Pár nappal később az osztályvezető összecsődített minket annak megvitatására, ki legyen kitüntetve április negyedike alkalmából, mert az osztály jelölhet egy személyt. Erre ráment fél nap, mert mindenki más szempontot tartott figyelembe veendőnek. Végül megszületett a kompromisszum. Pipikét tüntessék ki, mert ő az egyetlen munkásszármazású, és az unokatestvére a pártbizottságon dolgozik, őt biztos nem húzzák ki listáról, de a pénzbeli jutalmat közösen költse el az osztály az újpesti halászcsárdában. Ez különben össznépi játéknak bizonyult, mert néhány nappal később kapott az osztály 500 forint bérfejlesztést, és azt kellett kollektív eldönteni ki vagy kik kapjanak belőle és mennyit. Na hiszen! Abigél volt az egyetlen, aki tényleg dolgozott, neki illett volna kapni 2-300 forintos emelést, de nem volt gyereke, bár igaz, hogy beteg édesanyját egyedül tartotta el, viszont segítették a külföldi rokonok. Pipikének volt gyereke, de a férje élmunkás volt az Orvosi Műszergyárba és táskaszámra hordta haza a fusit. Harkai Pista új lakást kapott, amit be kellene rendezni, de a felesége külkeres és állandóan utazik, hordja haza a cuccokat. Engem meg se említettek, hiszen csak most jöttem. Sanyi se jöhetett számításba, mert agglegény volt. Pistuka nyolc nyelven fordított ide-oda (elképesztő slampossággal), de ő minden pénzét a „Kőműves” nevű kricsmibe hordta, belé kár volt minden forint. A vége az lett a dolognak, hogy az én kivételemmel mindenki kapott 50 forint emelést.

Aztán megtudtuk, hogy Hruscsov elvtárs hamarosan meg fogja látogatni az üzemet. A felkészülés abból állt, hogy a tervezett gyárlátogatási útvonalat a TMK kifestette, a büfében pedig néhány napig lehetett kapni téliszalámit, amit rúdszámra vásároltunk. Furcsa módon erre mindenkinek volt pénze. Manapság a téliszalámit 10 dekás csomagokban, gusztusosan felszeletelve, szétterítve, fólia alatt, védőgázzal töltve, tálcán árulják – mellesleg méreg drágán – és hegyek állnak belőle, de reggelente 300.000 kisdiák éhgyomorral indul az iskolába. Félve kérdezem, lehet-e, hogy közülünk „páran” a gulyás kommunizmusból egyenesen a korgógyomrú kapitalizmusba léptek át?  — Na, mindegy. Egy biztos, a gulyáskommunizmus valóban a legvidámabb barakk volt a KGST-én belül.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

39 gondolat erről: „(190) Gulyás kommunizmus (egy “külföldi” szemével)

  1. A végére: a kellemetlen korgó bendők kora majd a deflációba szakadás után jön.

    Régen nem volt elég téli szalámi a boltokban?
    Vagy mindent kivittek külföldre?

  2. Durván sarkítva, 300 000 kisdiák azért megy ma reggelente éhesen iskolába, mert Kádár idején rúdszámra vitték a téliszalámit munka nélkül felvett fizetésekből…

    A “gulyás”kommunizmus egy ördögi színjáték volt, hazugságokkal, csalásokkal, a nemzeti vagyon felélésével, elherdálásával.
    Akkor kezdődött meg az agyszivattyú, a népességfogyás és az általános egészség drasztikus csökkenése. Ja igen… És ekkor vette fel a szépemlékű Fekete János is az első IMF kölcsönt. (Ugyan miért van Izraelben eltemetve?)

    És persze nem kell elfelejteni, hogy a pesti irodákban sokkal másabb volt az élet, mint ott ahol a valódi termelő munka folyt.
    Ismertem uránbányászoktól kezdve a parasztokon át a vasmunkásokig sokféle embert de nem mindenütt volt olyan laza az élet. Sőt.
    Apám sztahanovista oklevelei ellenére is éppen hogy megélt esztergályosként. Ez ugye azt jelentette, hogy a túlórákért oklevelet kapott fizetés helyett.

    Szóval a Nagykörút belsejéből nézve a gulyáskommunizmus is más volt mint a periférián. Ugye megvolt az a réteg, amelyik szinte minden rendszerben feltalálta magát, és jól élt… És ha a közbeszédet is ők befolyásolták (hát ki más?) akkor tényleg úgy tűnhet, hogy a Kádár alatti kommunizmus mindenki számára csupa móka és kacagás volt.

    Hát nem.

  3. 2:
    Attila, te nem vagy normális, de már megszoktalak. A gulyáskommunizmus alatt épített a paraszt a házába fürdőszobát, vezette be a vízellátást, vette meg a kotyogót, szokott rá a kávéívásra és fizette be a nem létező pénzét a zsigulira a nyomorgó apáddal együtt. Ment 3 évente nyugatra és csodálatos módon 30 napig élt 70 kiutalt dollárból. Akkor építettek egy millió panellakást, hogy ne kelljen sufnikban tengetni életüket a millióknak. És persze egyetlen egy hajléktalan se aludt az aluljárókban. Folytassam?

  4. 3. Tibor bá’

    Te a saját nézőpontodból láttad, és úgy még igazad is van.
    A paraszt lehet, hogy beépítette a fürdőszobát, de 50 évesen úgy hullottak mint a legyek a védelem nélküli permetezéstől, az ipari rákkeltő cseresznyepálinkától, “amiben a mag ízét is lehetett érezni”.
    A “fekete vonatot” ugyan miért nem említed?
    Pedig sokkal jellemzőbb valóság volt a tömegek számára, mint a kedvesen hangzó kotyogó meg a kávéivás…

    Te végig az ügyeskedő társasággal élvezted végig a kommunizmust, és megértem, hogy ez a réteg egyfajta nosztalgiával tekint vissza.
    Nekik valahogy mindig kicsit többször lehetett Nyugatra menni, valahogy több is jutott, mint 70 dollár.

    És nem a mostani helyzettel kellene összehasonlítani az akkori életet, hanem az akkori osztrák vagy német helyzettel.
    Az mutatná hogy hol tarthatott volna az ország, ha nem a Szovjetúnió szívta volna fel a megtermelt hasznot, hanem az ország magára fordíthatta volna.

  5. Az igazság szerintem megint valahol középen van.
    Apám-anyám dolgozott a földeken éjt nappallá téve, hogy kicsit előrébb jussunk, tanulhassak, és az övékénél könnyebb legyen az életem. Persze a tanulás mellett ugyanúgy nekem is kukoricát kellett kapálnom és törnöm, meg az állatokat ellátnom, mint nekik. Utálom is azóta a falusi életet, mint az állat és semmi rá nem venne, hogy ott éljek.
    Aztán bekerültem kezdő mérnökként egy gyárba, ahol bizony kb. úgy zajlott az élet, ahogy Tibor bá’ leírta. Csak akkorra már megjelentek a Commodore számítógépek is, úgyhogy a semmittevés mellett a számítógépen való játszás is ment. Néha berohant az osztáyvezető, meglátta, hogy játszunk, erre kirohant és behúzódott a kuckójába duzzogni.

  6. Ja és igen, apám fürdőszobát épített a házunkba, reggel fél deci pálinkával kezdett, maszk és védőfelszerelés nélkül permetezett és 54 évesen meg is halt.
    A timföldgyár, ahol dolgoztam, valóban a szovjet piacra termelt, de nem azért volt szar a fizetésünk, mert az oroszok kizsákmányoltak minket, hanem mert a gyár tele volt olyan lézengőkkel, mint amilyen én is voltam.
    Hidd el, szívesen dolgoztunk volna, de egyszerűen nem volt rendesen megszervezve a munka.
    És alacsony termelékenység mellett a jövedelmek is alacsonyak.
    Az egyik előző munkahelyem, egy cementgyár 4 ezer fővel üzemelt a szocializmusban. Érdekes, 2000-re ezer fő alá ment a létszám (igaz, pár karbantartást meg szállítást kiszerveztek, jó, legyen 1500 fő), és még több cementet is gyártottunk, mint négyezren.

  7. Miért van az, hogy én ugyan sosem éltem a kommunizmusban, de mindig találkozok emberekkel, akik hallottak a párt rémtetteiröl, de csak és kizárólag az elönyeit élvezték személyesen? Én a gulyáskommunizmusról beszélek, nem az azt megelözö idöszakról.
    Személyes véleményem szerint divat a 70-90-es éveket (kizárólag Magyarországon) rossz színben tüntetni fel, de valójában közel sem volt az olyan rossz, mint ahogy sugalni javallott.
    4. Ahogy pontosan ugyanúgy meghalt ugyanattól a vegyszertöl az amerikai és az osztrák paraszt is, csak ezt nem divat kihangsúlyozni, és ugyanolyan uránbányában rokkantak meg az emberek ugyanúgy mindenhol a világon, mert a kor müszaki színvonala ezt tette lehetövé, csak máshol fizetésre vetítve többet fizettek a saját mérgezésükért az emberek. Ahogy én látom, ha az ember a kommunizmusban nem akart szándékosan a párt ellensége lenni, és elfogadta a nem túl durva szabályozásokat, kiszámítható jövöképpel békében élhetett nyugodtan. A VWért és a Toyotáért kaptunk bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot. Hát én személy szerint szívesebben ülnék egy ezeröcsi kormánya mögött és vennék 20 forintos színházjegyet, minthogy a hibryd toyotában csücsülve féljek a holnaptól.

  8. Akkoriban olcsó volt az építőanyag, azért épültek a lakások, és az emberek zöme még valós munkát végzett (építőipar,mezőgazdaság,stb..)
    Ma 10-ből 9 ember munkája hasztalan csak a fogyasztói társadalomra termel (pl, mobiltelefonok, applikáció programozás,banki ügyintéző stb…)Ha visszazavarnánk azt a 9 embert téglát rakni, ajtót csinálni egyszerű gépekkel akkor ma is olcsó lenne egy ház(egy alapmodell)
    Épp ma az egyik ismerősöm akart bejárati ajtót csináltatni és 300 Eft lenne.Hát ezek nem a mai fizetésekhez mértek.De ha a mobil applikáció fejlesztőt és társait visszazavarnánk hogy tanuljon meg gyalulni,csapolni, stb.. akkor egy bejárati ajtó újra 300 eft helyett 50eft lenne, és folytathatnánk….

    Ebből látszik hogy az előrébbjutáshoz akkor is kellet dolgozni és ma is (kivéve a sikkasztókat..),a világ ilyen volt és lesz is az átlag dolgozó embernek.Sajnos nincs olyan hogy valaki felépít valamit és abból majd generációkon át részesüljön az utód legyen az egy ház vagy bármi,de jó is van ez így.Ha valaki picit haladni akart akkor is többet kellett dolgozni és ma is.Talán ma az a különbség hogy ezek a “sztárok” a tv-ben a semmiért többet keresnek mint egy dolgozó,meg most olyan világ van hogy pl. a facebokon a 15-20 évesen pózoló sok picsa közül sem sokan fognak dolgozni mert ezek megélnek munka nélkül is, na meg egy szűk réteg cigány akik újabban a fb-on pózolnak a bmwjeikkel, de az átlag ma is nyomorog meg régen is

  9. 7. Drakonisz
    “Ahogy pontosan ugyanúgy meghalt ugyanattól a vegyszertöl az amerikai és az osztrák paraszt is, csak ezt nem divat kihangsúlyozni…”

    Nem egészen.
    Az osztrák és az amerikai parasztnak megadták a minimális védőfelszerelést meg az oktatást.

    Amit meg kellene érteni, az a kommunizmus lényege, hogy FELSZÁMOLJA a hagyományos kultúrák utolsó rejtekeit, a paraszti életet. A marxizmus erre külön kitér.
    Az osztrák és az amerikai paraszt már iparosítva volt, őt nem kellett “átnevelni”.
    A magyar paraszt még őrizte a sokévszázados hagyományait, ezért célpont volt a kommunista ideológia számára. Akit lehetett a városba kellett terelni, a többieket meg “halálra dolgoztatni” hogy a következő generációknek elmenjen a kedve ettől az életformától.
    És úgy is lett.

    Látod, mindenki elismeri, hogy NEM VOLT SZÜKSÉG olyan nagy munkás tömegekre az iparban, de ideológiailag fontos volt a hagyományos paraszti élet megszüntetése. Inkább fizették a melósok jó részét a gyárakban a semmiért, csak ne a falujában éljen és dolgozzon. A pénz úgyis gyorsan visszakerült a rendszerbe, mert gyökereitől megfosztva, jelentős részük alkoholra költötte…
    Nem véletlenül lett mocskolódó szitokszó a “paraszt”.

  10. 9:
    Attila! Te a tényeket simán átforgatod saját ízlésednek megfelelően. De nekem már nincs kedvem téged korrigálni. Fetrengj csak nyugodtan a megrögzött, fekete vonatos, szitok szavas paraszti butaságodban.

  11. Itt mindenki azt írja (beleértve Tibor bá’-t is), hogy ’90 előtt itt “kommunizmus” volt. Itt SOHA NEM VOLT kommunizmus (nézzétek meg mit jelent a szó (Google), és milyen társadalmi berendezkedést takar).

    Nálunk, és a keleti tömbben SZOCIALIZMUS volt, és a kettő irtóra nem ugyanaz! Akinek a szocializmus=kommunizmus , az buta (már elnézést…. 😛 )

    Nekem a ’70-es, ’80-as évek 1000-szer jobban tetszettek, mint az 1989-es “rendszerváltást” követő rablókapitalizmus, az ország lezüllesztése, kiszolgáltatása/eladása a nyugati kapitalistáknak, sok ember “robotmunkára” kényszerítése a nyugati tulajdonú összeszerelő üzemekben, egy réteg hirtelen (munka nélküli) meggazdagodása a ’90-es években a privatizáció, olajszőkítés, stb., következtében, és még hosszasan lehetne sorolni a sok-sok negatívumokat.

    Nekem nem kéne az okostelefon, tablet, mp3 lejátszó, meg a sok baromság, amiket a nyakunkba sóznak.
    1200-as LADA, Ikarusz busz, magyar paradicsom, paprika, stb., és kiszámítható jövő, tudjam, hogy 2-3-4-10 év múlva is lesz munkahelyem, meg nyugdíjam, ez elég lenne, ez kellene inkább. Én személy szerint 1990 előtt többször voltam nyugaton (2 alkalommal, 1979-ben és 1986-ban), mint utána (0 /zéró/ alkalommal). 😛 Úgyhogy b@szhatom, hogy bármikor kimehetnék Ny-Európába, mert nincs miből (no money!). Ez a mostani rendszer úgy szar, ahogy van, ez a személyes véleményem, NEM KELL VELE(M) EGYETÉRTENI, csak leírtam.

    https://youtu.be/cMLYpgCZzaQ

  12. 7:

    Szerintem aki hibrid Toyotában ül, az azért nem aggódik a holnap miatt, talán aki Suzukiban, de az meg kb. a ma Wartburgja.
    Ma sokkal több érték (fizikai értelemben) vesz minket körül, amit abban a rendszerben nem is ismerhettünk, és igényünk sem volt rá. Ugyanakkor ami értékek akkor körülvettek minket, azok az adott kor technológiai lehetőségeinek fényében talán minőségibbek voltak (pl.: élelmiszerek, háztartási eszközök). Szóval nehéz ezt így ledönteni, de semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy azzal az életszínvonallal az ország eladósodása járt, vagyis kb. felfaltuk a jövőnk egy részét.

    8:

    Az átlag (bár nem tudom ezzel pontosan mire gondolsz) szerintem egészen jól él, és jól élt a szocializmusban is. A különbség, hogy akkor többen éltek az átlag életszínvonalon, mára pedig a fölötte, és alatta lévők száma is megnőtt.

  13. Tibor bá’ személyes tapasztalatai kicsit megtévesztőek.

    Nem általánosítható a teljes társadalomra, az hogy jó néhány munkahelyen a béka segge alatt volt a termelékenység.
    Rengeteg olyan cég volt a gulyás kommunizmusban, ahol keményen végig kellett dolgozni a 8 órát, Textilipari kétkezi munkások, gyári munkások szalagon, vagy teljesítmény bérben. Mezőgazdaság nagy része úgyszintén.
    Jómagam olyan munkahelyen dolgoztam ahol a kétkezi munkások munkaideje 100 %-an meg volt szervezve, maximális kizsákmányolással. Ugyanolyan profilú cégnél a kapitalista országokban, sokkal lazább volt a munka terhelés.
    Hivatalokban is volt aki a körmét reszelte és unatkozott, míg a rabszolgaként tartott valóságosan tevékenykedő hivatali dolgozó még álmában is aktával bajlódott.
    Viszont a létbiztonság az szuper dolog, de azt szocializmus nélkül is meg lehet szervezni, és még a kapitalista haszonelvűség sem sérülne jelentősen.

  14. 10, Tibor bá’

    “Attila! Te a tényeket simán átforgatod saját ízlésednek megfelelően.”

    A fekete vonat meg a “bunkó paraszt” sokkal több embernek jutott osztályrészül, mint a munkahelyi kávézgatás meg seftelgetés.

  15. Nyilván nem mindenki töltötte a munkaidejét munkát kerülve, de elég jellemző volt a korra. Szüleim is mesélték, hogy ez ment, társasjátékozás és egyéb időtöltések munka helyett. Felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan volt egyáltalán teljesítőképessége a gazdaságnak így?

    Írták itt páran, hogy a fizikai munkások azért dolgoztak keményen. Eszerint a lébecolás az irodai munkára lehetett inkább jellemző, de mégiscsak meg kellett csinálni valakinek a terveket, kutatni, fejleszteni, ahhoz, hogy haladjanak a dolgok. Márpedig azért mégiscsak haladtak, ha nem is olyan hatékonyan.

    Mellesleg én úgy tudom, hogy az egyes fizetéseknek semmi közük nem volt ahhoz, hogy az adott ember munkájának mennyi volt a hozzáadott értéke, vagy akár az üzem bevétele. Az emberek egyszerűen zsebpénzt kaptak egy táblázat alapján, aminek semmi köze nem volt a teljesítményükhöz, még áttételesen sem.

    Nem csoda, hogy hitelcsapdába került az ország.

  16. 15, Ábel.

    “Nem csoda, hogy hitelcsapdába került az ország.”

    Persze hogy nem.
    A működő modelleket, mint a létező feudalizmust és a kapitalizmust “ideológiai” alapokon elutasították, és annak ellenére hogy létezett “szocialista politikai gazdaságtan” meg “tudományos kommunizmus” (tanultam őket az egyetemen) a gazdaság életképtelen volt.

    Nézetem szerint a kommunizmus (jó… hívhatjuk szocializmusnak is) célja nem az volt, hogy versenyre keljen a kapitalizmussal, hanem hogy átformálja a tömegeket a kapitalizmus befogadására.
    Ami nyugaton fokozatosan ment végbe 400 év alatt, azt keleten pár évtized alatt lezavarták.

    Miután fellazította a hagyományokat, voi lá, félre is állították az útból, és szinte mindenütt simán átvette a hatalmat a liberális demokrácia…

    Tehát a Kádár-nosztalgia nem más, mint amikor a csirke azt hiszi, hogy a gazdasszony puszta szeretetből eteti kukoricával… Persze… Szereti, de nem ÚGY !

  17. 15:

    A fizikai munka sem ment mindenütt szakadásig. Valaki említette a létszám 4 ezerről 2 ezerre csökkenését, nyilván ott többségében fizikaiaktól szabadultak meg, és ugyanez volt például a dunaújvárosi vasműben is. Ráadásul akiket kényszeríteni kellett a munkavállalásra, azokat sem irodába tették, tehát a kapun belüli munkanélküliség nagyrészt a fizikai állományban volt jelen.
    Nekem acélszerkezeti céggel kapcsolatosan volt ilyen tapasztalatom. Az munkások (esztergályosok, marósok, présgépkezelők, hegesztők, lakatosok, stb.) legnagyobb gondja az volt, hogy a norma legyártásának idejét hogyan húzzák el a műszak 6. órájáig, hogy onnantól takarítást mímelhessenek. És ide is mentek ám a kitüntetések.

    16:

    A szocializmust átélt emberek sokkal inkább kritizálják a kapitalizmust, sokkal nehezebben veszi be a gyomruk, mint a nyugatiak, akik nem mentek át ezen, szóval ebből kifolyólag szerintem nem jól gondolod.

  18. 17. Vasgerinc

    “A szocializmust átélt emberek sokkal inkább kritizálják a kapitalizmust…”

    Szerintem gond van a fogalmakkal.
    Ma Magyarországon csak “elméletileg” van kapitalizmus.
    Gyakorlatilag kapitalista országok gyarmata vagyunk…

    A mostani “kapitalizmus” alóban rosszabb, mint a hitelekből fenntartott gulyáskommunizmus.
    De ez a kapitalizmus Európa-szerte leszálló ágban van…
    A franciáknál, az angoloknál, olaszoknál, mindenütt eltűnőben van a középosztály, faragják a szabadságjogokat, fizetéseket, munkahelyek vándorolnak Ázsiába, satöbbi.

    Azzal kellene szembe nézni, hogy mennyivel lett volna másabb az élet, ha Magyarország Ausztriához hasonlóan a Nyugathoz került volna?
    Ki gondolja komolyan, hogy a Rákosi-Kádár kettőssel jobban jártunk, mint a Marshall segéjjel jártunk volna?

  19. 18:

    “Gyakorlatilag kapitalista országok gyarmata vagyunk…”

    Nem értek egyet, szerintem ugyanannak a kapitalista rendszernek a része vagyunk, azonban a tőke nyugaton van.

    “A mostani “kapitalizmus” alóban rosszabb, mint a hitelekből fenntartott gulyáskommunizmus.”

    Nem gondolom. A mostani kapitalizmust nem lehet elválasztani a gulyáskommunizmustól, szoros összefüggés van a kapitalizmusban betöltött szerepünk és a szocialista múltunk között.

  20. 16 Attila (PV)

    Bocsáss meg de abszolút valóságellenes amit írsz:
    “Nézetem szerint a kommunizmus célja nem az volt, hogy versenyre keljen a kapitalizmussal, hanem hogy átformálja a tömegeket a kapitalizmus befogadására”

    Ennyire elrugaszkodni a valóságtól bámulatos. Szóval Magyarországon 45 előtt egy nagyon jól működő kapitalizmus volt. Ipari termékek és ipari innováció tekintetében sok területen a világ élvonalában voltunk. Mezőgazdaságunk virágzott, exportáltunk bőségesen.

    Mi a fenét, ki az ördögöt kellett átformálni kapitalizmus befogadására?, mikor pont az volt a célkitűzés, hogy a létező kapitalizmust megszüntessék és helyette egy mesterségesen összebarmolt, alacsony hatékonyságú gazdasági rendszert honosítsanak meg.

  21. Húúú Tibor ‘bá fiatal éveimről irtál…a Telefongyári irodákban is ilyen élet lehetett, viszont főnt a mühelyekben(átviteltechnika) 12 órás müszakok voltak szalagon normára! 1400Ft átlag/hó De a ruhagyár sem volt külömb irodákban ue de fent a szallagon napi 540db férfizakó a keleti(ru) export 1200/hó a nyugati1 400/hó…a reszortom 22 filléres volt ez napi 54 el és havi összesitésben.

    DE! Épitkeztem nem volt türelmem a tanács(ma önk/polg mesteri hiv)lakásosztályára várni ..de jól tettem mert sokmindent megtanultam épitkezés közben ugymint betonozás vasbetonszerelés és falazás….Ma az apeh nem engedi mindent valaki mesterrel kell azt megcsináltatni és pőcsétesen igazolni amit annó magunk is megtudtunk csinálni…

    Szerencsére meló mellett támogatták a továbbtanulást és igy én is hasonló irodába kerültem a güri helyett….

    Nemis tudom az az idő amikor mindenki kapott mégis lehetőséget volt jobb vagy a mai amikor nihil van….

  22. 18:
    Attila, azt hiszem ki foglak tiltani. Kitiltalak, mert félreinformálsz.
    Kádár 1957-től volt hatalmon. Az IMF-től pedig 1981 novemberében kérték a felvételt. Tehát 24 évig nem volt hitel felvétel. Nem a hitel felvétel volt a hiba, hanem annak a felhasználása. Csak úgy mint az állampolgárok között. A hitelből nem termelőeszköz lesz, hanem luxuscikk. Magyarország gazdaságát az IMF hitel nem lendítette fel. Én magam is megrendülve láttam miket importáltak az IMF hitelből. De ezért nem Kádár felel, se nem a szocializmus, hanem a gazdasági élet szereplői, akiknek egyéni érdeke nem esett egybe az ország érdekével. Tehát nem precíziós szerszámgépet importált az NSZK-ból, hanem nemesacél díszkardot a spanyoloktól, mert azon jó nagy forint profit volt. Szóval hagyd már abba a süket, és felületes dumádat.

  23. 22: Azért abban lehet némi logika, hogy ha a fél ország lébecolt munka helyett, akkor a növekvő életszínvonal fenntartásához kellett a hitel.

  24. 23:
    Ez a tőled megszokott hamis erkölcsös duma. A XX. század termelőeszközei mellett nem kell mindenkinek dolgozni. Nyugaton ezért van munkanélküliség + segély (az USA-ban 50 millió ember él állami segélyen)-(Spanyolországban 50 % a fiatalok körében a munkanélküliség). Kádár alatt nem volt munkanélküliség, kötelező volt a munkavállalás (hajléktalan se volt) helyette volt a laza munkamorál, akkori kifejezéssel, kapun belüli munkanélküliség. Az exportra gyártó termelő sorok teljes kapacitással működtek, és a melósnak folyt az izzadság a tökéről, de annyi értelmiségire egyszerűen nem volt szükség. Most sincs. Angliában 400.000 diplomás mosogat.

  25. 20. bogozy

    “Mi a fenét, ki az ördögöt kellett átformálni kapitalizmus befogadására?”

    A paraszti kultúrát.
    A felszabadulás után a túlnyomó többség mezőgazdaságból élt, és a hagyományos értékrendet követte.
    Nem érdekelte a polgárosodás, megvolt a vallásával, szokásaival.
    Ezért volt “elmaradott” és a kapitalizmus számára használhatalan, a legtöbb keleteurópai néppel együtt.
    Ehhez kellett a kommunizmus, hogy gátlástalanul kiirtsa ezt a kultúrát.
    50 év elég is volt.
    És, lám, alkalmasak lettünk a kapitalizmus alsó szintjének befogadására. Látod, mekkora lelkesedéssel vették az emberek birtokba a plázákat…

    50-60 évvel ezelőtt a “paraszt bácsi Pesten” viccek arról szóltak, hogy a vidéki népet nem nagyon vágta hanyatt a csok csili-villi parasztvakítás… nem is értették mi az.

    Itt van a kedvencem:


    Paraszt bácsi Pesten egy hotelbn akar megszállni a fiával.
    Megállnak a lift előtt és nézik, hogy kinyílik az ajtó, és egy aszott öregasszony beszáll. Pár perc múlva nyílik az ajtó és kiszáll egy gyönyörű szőke nő.
    Nézik, nézik, aztán megszólal az öreg:
    – Szaladj fiam, hozzad anyádat !

  26. 22. Tibor bá’

    “Tehát 24 évig nem volt hitel felvétel. ”

    Így van… Az IMF-től.

    Szinte a kezdetektől fogva a tartalékok és a nemzeti vagyon felélése mellett vettünk fel hiteleket a KGST-től, és amikor már nem adtak, akkor fokozatosan a nyugati bankoktól, 1973-tól főleg Japántól… 5 év alatt 8 milliárd dollárt.
    Az IMF-el akkor kellett kapcsolatba lépni, amikor a kissebb nyugati bankok már nem akartak hitelezni az országnak.

    A többivel meg tökéletesen egyetértek.
    Valóban nem fejlesztére költötték… De szerintem arra nem is adott volna az IMF… Hosszútávon a rosszul fizető adós a jó adós.

    1981-ben Jacques Larosier, az IMF elnöke budapestre jött, hogy közölje Kádárral: a játszma véget ért. Sikeresen adósságcsapdába csalták Magyarországot, így, bár a szocializmus és a szovjetfüggés színpadi díszletei egy darabig még a helyükön maradnak, Kádár a továbbiakban lesz szíves az ő Washingtonból érkező diszkrét utasításait követni, ha nem akarja, hogy országát kirobbantsák alóla. Legnagyobb megdöbbenésére Kádár cinikusan vigyorogva közölte, hogy ebben semmi meglepő nincs, és mivel évszázadok óta mindig elsőrendű birodalmi seggnyalók voltunk, így most is várjuk az új „gazda” parancsait, és ő, mármint Kádár, garantálja, hogy nagyon elégedettek lesznek majd velünk e parancsok végrehajtását illetően. Sőt, annak érzékeltetésére, hogy nem a levegőbe beszél, azt is jelezte, hogy Nyers Rezsőt és Tardos Mártont (lám-lám, az »MSZP–SZDSZ nagykoalíció«) már meg is bízta azzal, hogy hozzanak létre vezető jogászokból egy olyan munkaközösséget, amely néhány év alatt kidolgozza Magyarországnak a globális kapitalizmus intézményi rendszerébe való visszaillesztésének jogi kereteit. Ez a grémium 1986-ra el is készült a munkával, (ez lett a Társasági Törvény) Tardos pedig a Fordulat és reform című dolgozat »szamizdatként« való terjesztésével el is kezdte ennek az informális politikai térben való tesztelését.

    Szóval, hogy világos legyen, KÁDÁR tette le a kapitalizmus alapköveit Magyarországon.

    Tehát Kádár is tudta (talán megmondták neki, talán rájött…) hogy a kommunizmus/szocializmus csak egy lépcső volt a globalizmusba vezető úton és nem alternatíva a kapitalizmus ellenében.

    Szóval EZ volt az ára a gulyás szürcsölésének a legvidámabb barakkban.

  27. 25:
    “Felszabadulás” után?????
    Szóval a II. világháború után a paraszt kaszával aratott. A kukoricát kézi erővel kapálta és kézzel törte a csöveket, és a falúban este petróleum lámpával világított. Néhány év alatt a falú villamosítva lett. Kombájnokkal arattak, és nem volt több kézi kapálás. Ezt te kapitalista előképzésnek nevezed. Occam beretvája szerint sincs igazad. Egyszerűen fejlődtek az eszközök, a technológia, könnyebb lett a munka és feleslegessé váltak a paraszti tömegek. Viszont az iparban munkaerő hiány mutatkozott. A fiatal vidéki munkaerő a lábával szavazott. Kemény paraszti munka helyett fekete vonatokkal felment a Fővárosba dolgozni, munkásszálláson lakott, és iparkodott lakáshoz jutni a konglomerátumban, ami ellen törvényeket hoztak, hogy azért maradjon vidéken is munkaerő. De ez egy természetes fejlődés, nem kapitalizmus előkészítése. Tedd a kezed a szívedre, normálisnak érzed magad?

  28. 27. Tibor bá’

    ” Kombájnokkal arattak, és nem volt több kézi kapálás. Ezt te kapitalista előképzésnek nevezed. ”

    Nem ezt.
    Hanem a paraszti élet fokozatos ellehetetlenítését az erőszakos téeszesítést, a tömegek városokba terelését, a családok szétzilálását, az életforma lejáratását.

    ELVETTÉK a paraszttól a földjét, és ezért volt kénytelen a fekete vonattal a városba menni, családjától, kultúrájától távol.
    Ez nem TERMÉSZETES fejlődés volt, hanem a marxista doktrína egyik alapja.

    Az iparban NEM volt munkaerőhiány… Sőt, a legtöbb helyen többlet volt, azért lézengtek a gyárakban. Egyszerűen a “jó káder” vezetés volt alklamatlan a tisztességes szervezésre.

    Dolgoztam oktatástechnikusként a mezőgazdasági egyetemen…
    Tudom, hogy a “technikai fejlődés” CÉLJA az volt, hogy minnél több paraszt elveszítse a munkáját, és a városba kényszerüljön költözni. Én készítettem elő/vetítettem az előadásokhoz az anyagot, filmeket, és végig is ültem őket.
    A fejlesztések eredménye a rohamos minőségromlás az élelmiszeriparban és elnéptelenedő falvak.
    Emlékszel az abszolút ízetlen mirelit csirkékre?
    A vizezett húsokra? A híres parizerre? Az egyetemen az a vicc járta, hogy a parizert azért találták fel, hogy bebizonyítsák, hogy a víz szeletelhető…
    És tudom, hogy nem gazdasági, hanem politikai döntések voltak a háttérben. Az egyetem igazgatója politikai pályára is állt a rendszerváltás után.

    Lehet, hogy a paraszti munka kemény volt, de a paraszt értett hozzá, és a “helyén” volt a közösségében, a családjával.
    A városban a munkásszálón semmi nem volt, csak egy kocsma a sarkon… Laktam munkásszálón én is, tudom milyen. A tájszólása és naivitása miatt lenézett, kinevetett “vidéki” számára valóban nem volt más mint a cseresznye meg a barackpálinka.
    NEM volt semmilyen beilleszkedési program vagy segítsék őket, ezek a tömegek magukra voltak hagyva, mert a lényeg megvolt: már nem voltak többé parasztok.

    Ezt semmilyem módon nem lehet “természetes” fejlődésnek nevezni, csak erőszakos és mesterséges politikai-ideológiai manipulációnak.

  29. 22:

    “Tehát 24 évig nem volt hitel felvétel. Nem a hitel felvétel volt a hiba, hanem annak a felhasználása.”

    Meg az, hogy egyáltalán eljutottunk odáig, hogy szükség volt a hitelre. Addig ment a szekér, amíg tombolt a hidegháború és ez tolta az ipart.

  30. 29:
    Attilával együtt te is imádsz hülyeségeket beírni, hadd bosszankodjak. Nem veszed észre, hogy makacsul félreinformálod az olvasókat a folyamatos okoskodásoddal. 1981-ben a MNB-nek nulla tartaléka volt. A hidegháború 1989-ig tartott. 1982-ben annyira nem volt konvertibilis valuta, hogy a Balatonról naponta vitte fel a motoros futár az MNB-be az előző nap összeszedett dollárt a nyugati turistáktól.

  31. 30:

    Nem véletlenül használtam a tombolt szót. 89-ben már jóval langyibb volt az a hidegháború, mint a 60-as 70-es években.
    Nekem egyébként ezt tanították, mégpedig számokkal, grafikonokkal, összefüggésekkel alátámasztva.

  32. 24: Semmiféle erkölcsösség nem volt a hozzászólásomban, sem hamis sem igazi. Ha beleértetted, az rajtad múlt.

    Lehet a lébecolást laza munkamorálnak is nevezni, én magammal kapcsolatban is ezt az őszinteséget viszem, bevallom, én is sokat lébecolok.

    Egyszerűen logikus, hogy ha az általános munkamorál ennyire laza, akkor az emberek összessége sokkal kevesebb értéket teremt a munkájával, ami nem teszi lehetővé az életszínvonalnövekedést. Ami önmagában nem baj, csak ha az állam a néptől való félelmében inkább hitelt vesz fel. Nekünk legalábbis azt tanították, hogy a nyolcvanas évekre kezdett kifulladni a gazdaság, de az állam nem mert megszorítani, mert mit szól a nép, ezért vettük fel a hitelt.

    Amúgy azzal egyetértek, hogy még mindig jobb a szükségesnél több embert foglalkoztatni mindenütt, mint munkanélküliséget fenntartani. Csak szerintem ennél okosabban is lehetett volna csinálni, mint hogy az emberek jórésze alig dolgozott.

    25: Attila, Erdélyben a nálunk jóval keményebb kommunista diktatúra konzerválta a népi kultúrát. Ami a kapitalizmus megjelenésével azonnal elkezdett erodálódni.
    Igaz, hogy Magyarországon a paraszti kultúra felszámolásában lényeges szerepe volt a kommunizmusnak, de azért az sem elhanyagolható tényező, hogy a parasztok gondosan elküldték a városba a gyerekeiket, kitaníttatták városi foglalkozásra és vettek neki lakást is, nehogy visszajöjjön a földre dolgozni. Én nem értem, miért de ez volt a trend. Ilyen hozzáállás mellett azt kell mondjam, nem elsősorban a rendszeren múlt ennek a kultúrának a felszámolása – egyszerűen akik művelték, az első alkalommal menekültek belőle, amit a modernizáció tett lehetővé.

    “Egyszerűen a “jó káder” vezetés volt alklamatlan a tisztességes szervezésre.” – Ez viszont egy lényeges megállapítás.

  33. 32. Ábel

    “de azért az sem elhanyagolható tényező, hogy a parasztok gondosan elküldték a városba a gyerekeiket,” … “nem elsősorban a rendszeren múlt ennek a kultúrának a felszámolása ”

    Szerintem nem látod az összefüggést.

    Persze hogy a paraszt a városba küldte a gyerekeit iskolába, ha a falusi iskolákat lerohasztották és bezárták!
    Anyám falujában is ez történt, pedig még akkor volt elég gyerek.
    Azért nyilván a “bunkó” paraszt is rájött, hogy falun a téeszcsé az nem a hagyományos modell, és gyakorlatilag már nem volt választása, és a városba költözött és küldte a gyerekeit is.
    Továbbra is fenntartom, hogy ideológiai alapon lehetetlenítették el a paraszti létformát, és nem egy “természetes” fejlődés áldozatai lettek.
    A parasztok nem a paraszti életből menekültek, hanem abból a katyvaszból, amit a kommunizmus csinált belőle.

  34. 33.

    Voltak olyan katyvaszok is, hogy a táskás felvásárlók nem értek rá megvenni az ideális 110 kilós disznót, amelynek az ára a legjobb volt. Később jöttek mikor már a disznó 150 kilósra hízott és olcsóbban vásárolták meg, de a parasztnak a + 40 kiló sok takarmányába került. A felvásárló nagyobbat nyert.
    Szóval a szocializmusban a parasztot minden téren zsigerelték. A háztájiban termelt áruk után is ha munka órabért számítottak volna siralmas lett volna az eredmény.

  35. Itt azt kellene megérteni, hogy lehet hogy alibi munkákkal, államilag finanszirozott veszteséges üdültetéssel, stb. Lekötötték az emberek energiáit. Ha valaki dolgozik (mindegy, hogy mit), tevékeny, vannak tervei, a gyerekeinek jövöje, jóval kisebb eséllyel fordul alkoholizmusba, drogfüggöségbe. Ha valaki munkanélküli segélyt kap, az Pont semmivel sem kerül kevesebbe az államnak, mint ha csinálnak a felesleges embertömegnek kamu munkahelyeket, ahova reggel nyolctól délután 4ig be kell járni. A szervezés hatásfoka részletkérdés. Nem beszélve a céltalan otthonülés egészségügyi (fizikai és mentális betegségek az elhízástól a depresszión keresztül az alkoholizmusig és drogfüggöségig.) következményeit is kezelni kell, ami szintén nem olcsó
    Ezen a szemüvegen keresztül nézve a dolgot mindjárt más színt kap Tibor bá’ üzemi semmittevö munkaköre.

    A téeszek alapelgondolása pedig nem megvetendö. Felesleges egy faluba 14 traktoros. 2 simán kiszolgál 100 kis gazdát. Nem kell 100 embernek felhordani a raktárba a megtermelt javakat, ha egy kocsis körbejárhat, és egyszerre elviheti az összes paradicsomot, a gazdálkodónak van ideje azzal foglalkozni, ami az ö dolga. Az ostoba központi szervezés, a 6 osztályt végzett párttag igazgatók voltak a probléma.

  36. 35 Drakonisz

    Írod, hogy a munkanélküli segély semmivel sem kerül kevesebbe, mint a kamu munkahely.
    Részben egyetértek, de azzal nem, hogy úgymond kamu munkahelyeket kellene létrehozni a teljes foglalkoztatás érdekében.
    Józan gondolkodású, és a gazdasághoz értő emberek végigjárnák a környezetüket, ezernyi hasznos, értékteremtő munkalehetőséget tudnának találni, szervezni. mondom, szervezni.
    Jelenlegi vezetőinkkel ez nem megy, egyéni érdekeik után rohangálnak, nekik a közmunka jelentése, vegyünk közpénz 800 forintért egy seprűt és láthatósági mellényt, kész.
    Rengeteg helyen látom Magyarisztánban, hogy a szervezés nem megy. A kontraszelekció miatt értelmes emberek nem is kerülnek pozícióba.

    Egy országban elhatározták, hogy az erdőirtások megfékezése érdekében minden láncfűrészt regisztrálni kell, az önkormányzati hivatalokban. (milliós darabszám)
    Gondoltam lesz ebből gebasz akkora…..
    Elvittük a fűrészt, az önkormányzathoz, egy információs nő adott egy papírt, kitöltöttük. 10-12 asztal volt felállítva, ügyintézőkkel, csak erre. Érkezés után 20 perc múlva, már indulhattunk is haza, fűrészgépen ott virított a reg. szám.

    A társadalom alapja a szervezés, nálunk a beszolgáltatások, padlás lesöprés, és hasonló aktivitások megszervezése megy a legjobban.

  37. 36. Valóban ehhez 4 évnél messzebbre gondolkodó hozzáértö irányításra lenne szükség életszerü szabályozással. A látszatra kamu munkahely is teremthet értéket, mégha nem is egy piaci hatásfokkal, de össztársadalmi szinten rendkívül profitosan.

  38. Miután a sok töltelék ember miatt a bérezés az elvégzett munka egymástól függetlenné vált, a munkától igyekezett mindenki megszabadulni. Aki “ügyes” volt, úgy helyezkedett, hogy lehetőleg ne őt találják meg a feladat kiosztásánál. Ha véletlenül ez nem sikerült, akkor vérig sértve kérdezte, hogy miért pont ő, valamint rögtön sorolta, hogy miért nem lehet teljesíteni.
    A főnökök besorolása (így a bére is) az alkalmazottjai számától függött, ezért az volt az érdeke, hogy minél több betöltendő státuszt szerezzen. Így lett nálunk is egyre több csoportvezető, csoport nélkül, de ezen a módon legalább lehetett fizetésemelést adni.
    Mint minden váltásnál, az emberek nagyobbik része nem veszi észre a változást, engem is annak idején lehülyéztek, amikor könnyedén be tudtam gyűjteni az utált feladatokat. Amikor viszont “meglepetésként” kijött a létszámcsökkentési utasítás, akkor a kicsit is gondolkodó főnök listáján nyilván nem az első helyen voltam.
    A felelősség elől mindenki menekült, abból csak baja származhatott. Volt, aki ezt mesterien végezte. Az egyik főnökünk, amikor valamilyen hibát jelentettek, ő vette a kalapját és megindult az elhárításra igyekvőkkel szembeni irányba.
    Ezt ki is lehetett használni, mert amikor valami olyan feladatot kaptam volna, ami nem smakkolt, elég volt feltennem a kérdést, hogy így, vagy úgy csináljam? Abban biztos lehettem, hogy választ nem kapok (mert az döntéssel járt volna, esetleg abból később baj származhatna), így a feladat hirtelen nem is lett olyan sürgős.
    Persze, aki soron, vagy normában dolgozott, annak más módszert kellett követnie, de ő már eleve rosszul helyezkedett. Voltak olyan ügyes ismerőseim, akik állandóan azt figyelték, a következő tervben melyek lesznek a kiemelt ágazatok, oda mentek “dolgozni”, mert ott akkor a bérezés is kiemelt volt.
    Kiváló tanulóhely volt ebből a szempontból a Honvédség, ahol meg lehetett tanulni a summantást.

  39. 23-24 re.

    Való igaz a melósnak folyt a tökéről vagy a bugyójában a lé az izzadtságtól, szó szerint! Reggel6-14:20 ig mert a 2x 5 és 1x 10 perces szünetet lekellett dolgozni! vagy 14:20 t-l 10:40 ig este és éjjel haza…de valóban jobb közbiztonság volt nő létemre(17év) nyugodtan baktattam haza 3 buszmegállót Bp külterületen senki nem bántott! Éveken át!
    Ma próbálnék 70 évesen a xar bizsukért leütnének.

    És valóban nem volt koldus hajléktalan sehol, valamint ha 2 hetet várnom kellett hogy a hugommal egy gyárba menjünk dolgozni az 1 hét után behivtak a kapitányságra hogy miből élek!?

    Nem feltétlen a szigoruság, de ez kellett és ma is kellene egyes vidékekre a lébecolások helyett, mert az öregezés ugye..ki szeretne ilyen véget magának?

    A melósnak ki kellett dolgoznia a 8 órát vagy amikor 12h óráztunk reggel 6 este 6 ig vagy este 6 tól reggel 6 ig hát ma azt ma férfiak se sürün vállalnák.

    Leszoktatták az embereket arról hogy dolgozzanak se a kerteket se a földeket nem gondozzák de nemis mennek el dolgozni….A vejem is 7 éven át a felesége nyakán élt….tán most muszáj lesz mert a tanitási költség sokkkkba fájna.

    Nem azt mondom rabszolga legyen az ember de azidőkben épültek a házak többsége még akkoris ha nem lehetett külföldre menni..én nem is vágytam akkor se amikor volt rá pénzem hanem a gyerekeknek fektettem be….

    Szóval kiszámithatóbb volt még a 3% kamattal felvett épitési kölcsönnel is, tudta az ember ki tudja fizetni.

    Nem sirom vissza nem szeretnék fiatalabb lenni ma xar világ van….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük