Örömmel állapítom meg, hogy néhány év alatt sláger lett a klímaváltozás. Természetesen még ma is vannak, http://www.globalresearch.ca akik tagadják, hogy az Embernek lenne valami köze hozzá, de tagadók mindig voltak, és mindig lesznek, ahogy hülyék is mindig voltak és mindig lesznek. Ennek ellenére a „mozgalom” lendületet kapott Magyarországon is. Egyre több értelmes ember van, aki felméri a helyzetet és gondol a saját és családja jövőjére. És természetesen megjelentek a szerencselovagok is, akik most éppen ebben látják a nagy lehetőséget. Bizony-bizony, nagyobb lehetőség van benne, mint a bio élelmiszerben, mint a táplálék kiegészítőkben (ez a piac különben is telített) vagy a zöld mozgalomban. Példának megemlíteném a Tatabányai klímakőrt, amely első volt az országban. A helyi polgármester, és egyben MSZP országgyűlési képviselő, évekig tett nekik keresztbe, most viszont az élére állt egy 180 fokos fordulattal, és máris megnyert egy pályázatot 10 milliós nagyságrendben, hogy mit fognak a pénzzel csinálni? Nos, hivatalosan: http://www.tatabanya.hu/index.php?nid=1110. Nem hivatalosan a fantáziádra bízom. Csak, hát, az a baj, hogy az események túlléptek rajtunk. A jelenlegi helyzet az, hogy a klímaváltozást izzólámpa cserékkel, panellakás szigeteléssel, szelektív szemétgyűjtéssel, és ehhez hasonló mozgalmakkal nem lehet leállítani, visszafordítás pedig egy tündérálom. Felmerül tehát a kérdés, mi is a reális helyzet?

A klímakutatók ma már egyetértenek abban, hogy a legoptimálisabb esetben, vagyis ha rövid időn belül drasztikusan visszafogjuk a CO2 kibocsátást (Őszintén szólva, amire én személy szerint nem sok esélyt látok, hiszen pillanatnyilag megy a titkos tülekedés az Északi-sark alatt mélyen elterülő nyersolaj megkaparításáért.), még akkor is minimum 25 méter tengerszint emelkedés fog bekövetkezni a következő 1-2 ezer év alatt. Ha pedig nem tudjuk magukat leállítani (és erre van a nagyobb esély) akkor az emelkedés 80 méter is lehet. Nem kell különösebb fantázia annak elképzeléséhez, hogy ebben az esetben mi történik az emberiséggel, feltételezve, hogy egyéb hátrányos esemény nem következik be (ami szintén nem nagyon valószínű). Ez az elkerülhetetlen jövő arra késztet minket, hogy eldöntsük, tulajdonképpen mit szeretne az Emberiség? 1) A ma élők, és hamarosan megszületendők életkörülményeinek az elviselhetőség határain belül tartását. 2) Hosszabb távon (1000-2000 év) az emberi faj fennmaradását. Ha az első pontra koncentrálunk, akkor fel kell készülnünk a várható eseményekre, ami részben természeti, részben társadalmi. A várható természeti események a globális klímaváltozás következményei. Bizonyára észrevetted, hogy nem a divatos globális felmelegedést írtam, hanem klímaváltozást. Ennek oka az, hogy a globális felmelegedés nagy része látens. Hogy az idén nem volt akkora kánikula, mint 2006-ban, az nem jelent semmi olyat, ami derűlátásra adna okot. A Földet érő extra hőenergia legnagyobb része az óceánok felmelegedésére fordítódik. Az óceánok egyre nagyobb mennyiségű hőenergiát tárolnak. Példának okáért a Csendes-óceán közepén, félúton Ausztrália és Dél-Amerika között az Egyenlítő és az északi szélesség 15°-a között, az idén nyáron a felszíni hőmérséklet 29 °C volt. Ehhez vegyük hozzá, hogy kánikula idején az 1-2 méter mély Balaton parton a víz 26 °C környékére melegszik fel. Azonban az óceánok felmelegedés miatt olyan időjárási jelenségek intenzifikálodnak és lesznek egyre gyakoribbak, mint például a trópusi viharok, felhőszakadások, sárlavinák, egyre tartósabb szárazságok, nagykiterjedésű erdőtüzek, szokatlan méretű áradások, amiknek további hátrányos következményei vannak. Elsősorban helyi természeti katasztrófák, melyek emberek halálával, vagyontárgyak megsemmisülésével járnak, de egyre nagyobb valószínűséggel következik be élelmiszer és ivóvíz hiány is, és semmi esetre se zárhatjuk ki világraszóló halálos járványok, paraziták elterjedése se. Nem nehéz belátni, hogy az ilyen események bekövetkezésének fokozódó mérete és gyakorisága, illetve egyáltalán a bekövetkezése, előbb vagy utóbb társadalmi instabilitáláshoz vezet, aminek következményei beláthatatlanok. Ezt elkerülni nem lehet, fel kell tehát rá készülni, az egyén, a család, a kialakuló kisközösségek túlélése céljából.

Ha a hosszabb távra tekintünk és az emberi faj fennmaradását tűzzük ki célul, akkor talán nem irreális rámutatni arra, hogy mindenkit sokkal jobban érdekel saját és családjának jelenlegi biztonsága, mint az emberi faj 2000 év múlva bekövetkező túlélése vagy éppen kihalása. Ennek ellenére sorra jelennek meg cikkek és értekezések, hogy mit kellene tenni az emberi faj megmentése érdekében. Én azonban úgy gondolom, hogy ez nem az egyének vállán nyugvó probléma, hanem magasabb szintű, nemzetközi összefogást igénylő projekt. Jelennek meg ötletek is a vész elkerülésére, ezek azonban több sebből is vérzenek.

1) Egyetlen ötlet se lett még kipróbálva, és egy ilyen próba elképesztő költséget jelentene, és ugye ki állja a költségeket.

2) Bármilyen felmelegedést gátló technika még sikeres és hatékony bevezetésének is csak évtizedekkel később jelentkezne a hatása. Vagyunk mi emberek olyan altruisták, hogy ma hozzunk anyagi áldozatokat a még meg sem születettek hasznára. Tapasztalataim szerint az egész világ pont az ellenkezőjét teszi. Olyan adósságokat halmoz fel, amit majd az unokáknak kell kifizetni.

Mindezek ellenére megszületett egy új tudományág a geoengineering, ami (grand ideas) a Föld hűtését célzó megoldásokkal foglalkozik. Minden esetre ötletekben nincs hiány. A teljesség igénye nélkül: Kénvegyület feljuttatása az atmoszférában, ami a beérkező napfényt szétszórná. Fényvisszaverő felhők kialakítása úgy, hogy különleges hajók a tengervizet fellőnék a bioszférába. a Földön nagykiterjedésű fényvisszaverő eszközök felállítása. Háztetők és egyéb szabadtéri építmények fehérre festése. Azon kívül, hogy az ötleteket közzéteszik, és esetleg megvitatják, én kevés esélyt látok bármelyik kipróbálására. ami talán szerencsés is. Ugyanis fogalmunk sincs, hogy egyik-másik „megoldásnak” nem lenne-e a tervezett kedvező változás mellett nem tervezett kellemetlen változása is. Például regionális szárazság, vagy az ózon réteg elpusztulása. Na hiszen, az lenne csak szép, ha ernyő nélkül ki se mehetnénk a szabadba. Mindezek ellenére nem ülhetünk ölbe tett kézzel és nem várhatjuk, hogy a természet megoldja a problémánkat, mert a természet tűrőképességét balga módon átléptük. Az egyén túlélésére pedig számtalan kézikönyv kering már az Interneten. Olyan ez, mint amikor 10 tengerész egy törékeny mentőcsónakban, étlen-szomjan hányódik a nyílt tengeren, és ahhoz, hogy közülük 9 még néhány napig kihúzza, egyet fel kell áldozniuk. Aztán egy további tengerész feláldozásával a maradék 8 él még tovább, és ez folytatódik mind addig, amíg valaki rájuk nem bukkan, vagy a két utolsó közül egyik megeszi a másikat. Mind a 6,5 milliárd nem élheti túl. Lebontva Magyarországra, mind a 10 millió se fogja túlélni. Aki mást állít, az áltatja magát és a többieket.